Észak-Magyarország, 1963. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-12 / 264. szám

ES3AKMA6YARORSZÄG Kedd, 1863, november IS, s Összehívták az SZKP Központi Bizottságának plénumát Az SZKP Központi Bizottsá­gának határozata alapján de­cember 9-ére összehívták a Központi Bizottság soron kö­vetkező plénumát. Napirenden szerepel: „A vegyipar további fejlesztése, s a vegyitermékek cs anyagok széleskörű felhasz­nálása a népgazdaságban”. Az előadó Hruscsov, az SZKP Központi Bizottsága első tit­kára lesz. A plenum munkájában a köztársaságok, határterületek és területek párt- és tanácsi szerveinek vezetői, gazdasági vezetői, tudományos dolgozók, újítók is résztvesznek. Újafofo vasúti szerencsétlenség Japánban A legutóbbi adatok szerint az OrnuLa. dél-japáni városban szombaton reggel bekövetke­zett bányarobbanásnak 447 halálos áldozata van. A 202 000 lakosú bánya­városkában úgyszólván nincs is család, amely ne gyászolna valakit. A város vezetői szerint leg, alább három nap kell a teme­tések, gyász-szertartások meg. rendezéséhez. Az omutai kórháznak még a folyosóira is betegágya­kat helyeztek cl. Az ápoló személyzet megfeszí­tett erővel dolgozik, hogy megmentse a bányaszeren csétlenség sebesültjeit. A Kyodo hírügynökség hét fő reggeli jelentése szerint a szerencsétlenség veszteség- listája a következő: 447 halott, 219 súlyos se­besült, 713 könnyebb sé­rülés. Nyolc ember a bá­nyában rekedt, sorsuk a mentési munkák sikeré­től függ. A Yokohama és Tokio közöt­ti fővonal egyik csomópontján ugyancsak szombaton bekö­vetkezett hármas vasúti összé- ütközés halálos áldozatainak száma — mint jelentettük — százhatvannégy, A szombati katasztrófa után, hétfőn hajnalban újabb vasúti szerencsétlen­ség történt Japánban. Jamagucsi prefekturában ez­úttal egy expressz és egy sze­mélyvonat rohant egymásba. Az összeütközés szerencsére csak két sebesüléssel járt. A japán televízió vasárnap este beszámolt a vasúti sze­rencsétlenség ügyében folyta­tott vizsgálat eddigi eredmé­nyeiről, Eszerint a katasztrófá­ra a vasúti sín megrepedése és egy áthaladó teherkocsi kere­kének rossz állapota következ­tében kerülhetett sor. A teher­kocsi kereke a helyesen beállí­tott váltón áthaladva, a re- nedt sínen kiugrott és a kocsi kisiklott, egyenesen arra a sínre, amelyen egy. 12 vasúti kocsiból álló szerelvény haladt Yokohama felől Tokio irányá­ba. A teherkocsinak ütközve a szerelvény szintén kisiklott, s a mellette lévő vágányon el­lenkező irányba. Yokohama fe­lé haladó vonat belerohant a pályájukról letért vagonokba. A' bánya-katasztrófa színhe­lyét vasárnap meglátogatta Nosza ka, a Japán Kommunis­ta Párt elnöke, „Osztom a gyászsújtotta családok felhá­borodását” — mondotta Nosza- katós hozzáfűzte, hogy a szerencsétlenség, akár­csak a szombati vasúti ösz- szeütközés, az Ikeda-knr- tnány „gyorsütemű gazda­sági növekedés” jelszóval folytatott politikájának következménye. A Japán Kommunista Párt va­sárnapi nyilatkozata, ugyan­csak a kormányt és a monopo­listákat teszi felelőssé a ka­tasztrófáért. E$y EifondatEBan AZ NDK Államtanácsa hét­főn Walter Ulbricht elnökleté­vel megtartotta 35. ülését, s ezen ratifikálta a moszkvai alomcsend-egyezményt. VASÁRNAP az indiai kor­mány, valamint, különböző in­diai társadalmi szervezetek meghívására XL—18-as külön- rcpülőgépen az indiai főváros­ba érkezett a Nyikolajev-há- zaspár, Valentyina Nyikolajeva Tyercskova, Andrijan Nyiko- iajev, valamint Valerij Bikov- szkij és felesége, akiknek tisz­teletére hétfőn Nehru ebédet adott. , ALGÉRIAI KÜLDÖTTSÉG indult afrikai körútra vasár­nap, Larusszi I-Ielií nemzet- gyűlési képviselő vezetésével, hogy ismertesse Algéria állás­pontját az algériai—marokkói konfliktus kérdésében, Tan- ganyikában. Ugandában, Ke­nyában és Etiópiában. GEORGE BALL amerikai külügyminiszlerhelyettes euró­pai körútja során Párizsból Bonnba érkezett, ahoi hétfőn több vezető politikussal tár­gyalt, s rövid udvariassági'lá­togatást tett Adenauernél is, ma délelőtt Erhard kancel­lárral folytat megbeszélést, délután pedig tovább utazik Londonba. ALDO MORO, a Keresztény- demokrata Párt főtitkára hét­főn este felkereste oegni olasz köztársasági elnököl, aki meg­bízta az ú j olasz kormány j megalakításával. MA, KEDDEN délelőtt a ki- < rálynő trónbeszédével megn.yí- ( lile az angol törvényhozás két j házának őszi ülésszaka, az utolsó az 1959-ben megválasz­tott parlament meghatalmazá­sának lejárta előtt. Tanácskozás a szállításról Megállapodás a Magyar Népliözíársaság és a Német Szövetségi Köztársaság között A Magyar Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársa­ság delegációi között tárgyalá­sok folytak Budapesten. A tár­gyalások eredményeként a Ma­gyar Népköztársaság kormá­nya és a Német Szövetségi Köztársaság kormánya között november 10-én hosszúlejáratú megállapodás jött létre a ke­reskedelmi és fizetési forga­lomról, valamint kereskedelmi képviseletek felállításáról. A megállapodást a Magyar Nép- köztársaság kormánya nevében Beck István nagykövet, a Né­met Szövetségi Köztársaság ne­vében Freiherr von Mirbach nagykövet irta alá. A tárgya­lások a kölcsönös megértés lég­körében folytak. Mindkét de­legáció kormányai azon állás­pontjuknak adtak kifejezést, hogy a megállapodást a két or­szág és a két nép közötti vi­szony megjavítása eszközének tekintik. A megállanodás arra hivatott, hogy a kölcsönös ke­reskedelem további fejlődését szolgálja. Beköszöntött b8er"~ pok pergésével egyre nőnek őszi-téli szállítási gondjaink. Valamikor ilyenkor őszi csúcsforgalomról beszéltünk. Az idén májusban kezdődött a „csúcs”, s azóta csak fokozó­dik, növekszik. És most már nemcsak azzal kell számolni, hogy több anyagot, árut kell szállítani, hanem számolni kell esővel, köddel, hideggel, hóvá', faggyal, amely kihat a gépek teljesítményére. az emberi munkára is. Ez az időszak minden lehetséges erő felmé­rését. a szállíttatok és a szálú­tok közötti még jobb együtt­működést kívánja meg. Min­denről szó esett a megyei szál­lítási bizottság kibővített ülé­sén — amelyen a szállíttató és szállító vállalatok képvise­lői vettek reszt. A közúti közlekedés az utób­bi években igen sokat fejlődött, gyarapodott. A beszámolót tar­tó Stokker János, a szállítási bizottság titkárságának vezető­je elmondotta, hogy egyedül az AKÖV tebergéniármű állomá­nya 1981 óta több mini; 300 ko­csival növekedett. A közhasz­nálatú autóközlekedés saját erőből mégis kéntelen elegei fenn; a vele szemben támasz­tott követelményeknek. A me­zőgazdasági-, ipari, élelmezési, építőanyagipari termékek szál­lításának fontosságáról minden érdekelt meg van győződve. Ez azonban, kevés. Szükséges a közúti járművek jobb kihasz­nálása. Hol van erre lehető­ség? Sok még a „rejtett’ tarta­lék az ipari és a kereskedelmi vállalatoknál, ahol majdnem annvi a jármű, mint az AKÖV-nél. Ha például össze­hasonlítanák, mennyire hasz- £ nálják ki ezeket a kocsikat ¥ tonnában, kilométerben, igen * szembeszökő volna a nagy kü- ¥ lönhség. Kétségtelen, egvre több vállalatnál veszik figye- M lembe a népgazdasági érdeket, * segítenek a közhasznú vállaló- -te toknak. A Diósgyőri Gépgyár * kodás korszerűsítését, gépesí­tését. Az ósdi rakodási mód­szer sokszor nagy erőfeszítést kíván a szállító munkásoktól* úgy, hogy részben emiatt, rész­ben a végzett munkával ese­tenként nem arányos díjazás követkeidében nem tudnak ele­gendő szállító munkást biztosí­tani. A szállító munkások kö­zött nagy a. fluktuáció, üzem­ben vállalnak inkább műnkét, vagy visszatérnek a tsz-be. E gondon, mindkét vonatkozás­ban segíteni kell. Szükségessé válik a közúti járművek és a vasút munkájá­nak még jobb összehangolása. A közületi jármüvek egy-egy áru után bejárják a fél orszá­got. Ez nem gazdaságos. Sokkal kifizetőbb, ha a nagyobb tá­volságra inkább a vasutat vesz. szűk igénybe, és a közúti jár­művek a kisebb távolságú szál­lításokat végzik el, ami viszont a vasútnak nem gazdaságos, A tanácskozás ***£ zásban igen hasznos volt. Ill­őit azonban hézagos. Egyik fel­adat az lett volna, hogy megis­merjék, milyen árumennyisé­get kell jövőre elszállítani, hogy erre megfelelően felké­szüljenek. Ez sajnos csak rész­ben sikerült. (A vállalatoknál se ismerik.) És minden rendel­kezés, óhaj ellenére az.ipari vállalatok és kereskedelmi szervek jó részénél még nem sikerült megszüntetni az álta­lános szállítási gondokkal szembeni közönyösséget A fel­szólalások egy része is erre en­ged következtetni. •*-******************•************★********'*■*★ ¥ bocsát a vállalat rendelkezésé­re', így nem okoz gondot a vá­góállatok, a hús szállítása. Itt azonban meg kell említeni egy jogos észrevételt. Az ipari, kereskedelmi vál­lalatok gépkocsivezetői a ko­csik felajánlásában, használa­tában anyagilag is érdekeltek. Ez azonban csak a munkana­pokra érvényes, éjszakára, szombatra cs vasárnapra nem. Márpedig furcsa, hogy a gépkocsivezető pontosan akkor nem érzi az anyagi ösztönzést, amikor feláldozza pihenő ide­jét. Kétségtelen, az intézkedés arra- irányul, hogy az említett szervek hétköznap adjanak kocsit, azonban a községfejlesz­téshez, a tsz-építkezésekhez (a társadalmi munkások inkább szünnapokon érnek rá), a va­sárnapi szállítás az előnyös. Uj és sajátos gond a mező­gazdaság járműveinek helyze­te. A gépállomásokon, állami gazdaságokban, tsz-ekben 4.5 százalékkal több jármű van, mint például az AKÖV-nél. A gépesítéssel e géppark még jobban nő. A gyors fejlődéssel párhuzamosan azonban nem nevelték ki a szakirányító gár­dát. Egy ilyen nagyvolumenü szállító kapacitás megkívánja, hogy á tsz-ekben, állami gaz­daságokban, gépállomásokon, de különösen a járási, megyei irányító szerveknél hozzáértő szállítási szakemberek működ­jenek, illetve ilyen szakembe­reket képezzenek ki. a szállítási igények nö­vekedése egyre jobban sürgeti a csomagolás, a ki- és a bera­A termeíés, például néhány hél. óta két ko­csival segitj a FÜSXÉRT-szál- j lítást. Illetékesek úgy vélik: * ha á gépgyár tovább tudja nél- ¥ •kötözni a kocsikat, a karácsé- £ nyi szállítást sikerül zökkenő ¥ nélkül lebonyolítani. Ezen a .£ tanácskozáson arról is szó esed oéldául, hogy a Húsipari Vál- ** lalntnak nem tudnak elég ko- £ esit adni. A Miskolci Üveggyár, í az ÉMASZ és a széntröszt fel- £ ajánlotta: úav szervezi a mun- -g kát, hogy a hét végén kocsikat "P Megtörtént.., Az idős, falusi orvos már jó negyedórája beszél a nála is öregebb Józsi bácsinak: — Abba kell hagyni a, dohányzási, s egy korly italt se többet. Egy kortyot se! Az öreg csak tekergeti bajuszát, r, hallgat nagy szomorúan. — Duzzadt, a mája, beteg a veséje. Hallgasson rám, s akkor még sokáig; elélhet, Különben... Józsi bácsi szedelőzködik, s már az ajtónál van, ami­kor sejtelmes abc’ázattál visszafordul. Gyerekes remény­kedés ragyogja be arcát, mint akinek mentő ötlete támadt, s. huncut szemhunyorgaiással, odahajlik a doktorhoz: — Kedves doktor úr, adnék én magának valami na­gyon szép, igen-igen szép ajándékot, — Ugyan miért Józsi bácsi? — Hát azért, hogy legalább azt engedje meg, hogy tovább dohányozhassak... (A. I.) Hajdú Béla: BQRÜS JDÖK^ iia,<£LLii-th^k- XII. Egy miskolci folyóirat életéből Nem véletlen volt az, hogy két emberben, akik hivatásuk­nál fogva rajta tartották ke­züket Miskolc kulturális éle­tének ütőerén, egyszerre érle­lődött meg egy harcos irodal­mi-művészeti folyóirat megte­remtésének gondolata. Meskó Barna, a magas műveltségű, széles látókörű író, színműíró és kritikus éppúgy látta a mis­kolci szellemi élet, senyvedé- sének. ziláltságának okait, mint jómagam. Mindketten lelkiismeretünk parancsát kö­vettük, haladó szellemű bará­taink sürgető kívánságainak tettünk eleget, amikor elhatá­roztuk. hogy áldozatot, fárad­ságot nem kímélve, megindít­juk a Termés című folyóiratot, kritikai légkört teremtünk, megtörjük az illetékes körök­nek a kulturális problémák iránti közönyét, mely mind- úntalan mozdulatlan tó szere­pére kárhoztatta ennek a nagyra hivatott városnak szel­lemi életét. 1937. március 5-én jelent meg a Termés első száma. A március 20-án megjelent má­sodik számban már ezt közöl­hettük olvasóinkkal: Az a szinte nem remélt érdeklődés és lelkes fogadtatás, amelyben Miskolc és az egész magyar vi­dék lapunk első számát fogad­ta, arra kötelezett el bennün- kcí, hogy már a második számmal még szebbet, még jobbat nyújtsunk kedves olva­sóinknak, A cél, amelyért sík­ra szállottunk, nemcsak itt. ha­nem az ország többi kultúr- központjában is élénk vissz­hangra talált, bizonyságául an­nak, hogy helyes irányban in­dulunk .. A Debreceni Független Új­ságban Kardos Pál a Termést a vidéki folyóiratok Debrecen­ben is keservesen tapasz­talt sorsából kiindulva — „nem értéktelen próbálkozás­nak” nevezi. Nem jósol ugyan hosszú életet neki, de hangoz­tatja. mégsem végeztünk ha­szontalan munkát. Aztán rész­letesen ismerteti az első szám tartalmát. „Harcot indítanák a miskol­ci kultúrpalota felállításáért, több eredetiséget, miskolci he­lyi jelleget követelnek a szín­háztól, élesen bírálják az otta­ni, Lévay József nevét viselő közművelődési egyesületet, fo­kozottabb zenei életet köve­telnek a városban. Leszih An­dor a miskolci és környéki fa­jansz-gyártások és fazekas­ipar történetét ismerteti egy rövid, de alapos cikkben, dr. Kalas Imre igen helyesen kö- ' veteli, hogy a régi korok stí­lusos, műemlékszerű épületeit, mentsék meg, ne az új építke­zések majmoljanak letűnt stí­lusokat.” Örömmel említi, hogy a lap­ban több debreceni vonatkozá­sú írás akad. a a szemle-rovat­ban elismeréssel emlékezünk meg a debreceni Ady-társaság tízéves jubiláns programjáról. „... Az elvek kitűnőek, meg­valósításukhoz erős írói gár­dát és hatalmas olvasótábort kívánunk a rokonszenves fo­lyóiratnak” — végződik Kar­dos ismertetője. Elünk, a magunk lábán tárunk Májusi kettős számunkban (4—5. szám) már „mozgal­munkról” beszélünk, amelynek végső célja az erős vidéki mű­velődési centrumok megala­pozása. E cél helyeslését ol­vastuk ki a vidéki városok sajtójának és a hozzánk min­denfelől beérkezett üdvözlő leveleknek hangjából. De az öröm hangja mellől nem hi­ányzott a kétség szava sem: vajon nem jut a Termés is a hasonló kísérletek sorsára, egy-két szám után nem adja-a fel a reménytelen harcot. Hála annak a megértő kultúrtábor- nak. amely első hívó szavunk­ra mellénk állt, a Termés és vele Miskolc kulturális öntu­data nem vallott szégyent. A Termés él és napról napra erő­södik, fejlődik és semmi oka, hogy harcát feladja. Vele bel­ső kultúránk gyökeresedik, iz­mosodik és minden számunk­kal egy lépést haladunk a cél felé, hogy megmutassuk a ma­gyar kultúra központi ténye­zőinek: élünk, a magunk lá­bán járunk, megbecsülést és mindazoknak a fejlődési lehe­tőségeknek biztosítását köve­teljük, amiben a főváros iro­dalmi és művészeti tényezői­nek része van. Miért beszélhettünk május­ban már egy Termés-mozga­lomról? Azért, mert a havonta rendszeresített Termés-találko­zókon, amelyeket az Abbázia kávéház különtermében tar­tottunk, a lap belső gardáján ■ és a velünk állandó kapcsola­tot tartó többi munkatársain­kon. cikkíróinkon kívül egy folyton gyarapodó baráti kör alakult ki: a Termés baráti köre, amelynek támogatására számítva, már messzebbmenő terveket szövögethettünk. A hatodik számban „Kedves Olvasóinknak” ezt üzentük: „Három hónap nem nagy idő egy ember életében, annál nagyobb egy irodalmi és mű­vészeti folyóirat számára olyan városban, ahol ilyen sajtó­szerv sohasem ért meg hát számot, s ahol a hivatalosan támogatott kultúregyesülét ilynemű vállalkozása is meg­bukott a kezdet kezdetén. A Termés ezzel szemben, minden hivatalos támogatás nélkül, pusztán olvasótáborára tá­maszkodva., minden hatalom­tól és érdekcsoporttól függet­lenül, biztos létalapot terem­tett magának, s miután a kez­det összes nehézségeit leküz­dötte, ma már megingathatat­lanul halad a. maga útján, ki­tűzött céljai felé...” Amikor itt a hivatalosan tá­mogatott kultúregyesületet — a Lévay József Közművelődési Egyesület — említjük, véletle­nül .se gondoljon senki olyas­féle bőkezű támogatásra, ami­lyenben a kultúra dolgozói manapság részesülnek, hanem amolyan tessék-lássék anyagi segítségre- amitől a megsegí. tetteknek felkophatolt az ál­luk. De a szűkkeblű hivatalos város, mint a Termés egyik cikkében is olvashatjuk, éppen ezekben az időkben, még ezt a koldus-kenyérre való támo­gatást is megvonta. És ami­kor azzal dicsekedtünk, hogy a Termés „biztos létalapot teremtett magának”, az se úgy értendő, hogy sikerült valami­féle tőkés alapot biztosítanunk a lap fenntartására, hanem úgy, hogy az előfizetések­ből és a hátsó borítólapra gyűjtött hirdetések díjából befolyó összegekkel már fe­dezni tudtuk a lap előállítási és adminisztrációs költségeit. Nem kellett már saját újság­írói fizetésemből pótolni a ko. lábban mutatkozó hiányokat. Hallatlan eredménynek szá­mított ez az akkori körülmé­nyek között és jogosan fokozta kezdettől hirdetett optimiz­musunkat. Nem csoda, ha ezek után még merészebb terveket forgattunk agyunkban és hit­tünk azok megvalósítási lehe­tőségiben. Milyen művelődéspolitikai problémákkal foglalkozott a Termés? Kardos Pál ferdébb idézett Cikkében vázolta az első szám kultúrpolitikai vonatkozású írásaink mondanivalóit. De ha sorra vesszük a többi, fon­tosabb írásokat, már címeikből is kiviláglik az a széles prob­lémakör, amely a Termés élet­tartama alatt íróinkat foglal­koztatta, s érdeklődésre tarthat számot a mai közönség részé­ről is. Lássunk hát néhány témát. Szabadtéri színjátszás, „Ne­hogy a formához szabjuk a tartalmat, a gombhoz a kabá­tot, nehogy zárt és szűk kere­tet építsünk a szabad térben kinyújtózni akaró színjátszás számára” — végződik Meskó Barna értékes elmefuttatása. Rádió és zenekultúra (Szűcs Gergely zenetanár írása), Szó­rakoztató Irodalom, A pusztu­lással fenyegetett avasi temp­lom (dr. Klein Gáspár), Arról, ami nincs. A hiányzó köz­könyvtárról szóló írásból idé­zem: „A művelődés lehetősége mégsem függhet attól, hogy ki­nek teli a zsebe és kinek üres... A szellemi berendez­kedés alapja, hogy mindenki hozzájuthasson a. művelődés elemi követelményéhez: a könyvhöz. Rendszeresen válo­gatott, az élettel, a korral ál­landóan lépést tartó, kényel­mes és tágas olvasóteremmel felszerelt közkönyvtár nélkül ez lehetetlen." Képzőművészet és közönség (Farkas Lidia fes­tőművész cikke), A magyar építészet útja (dr. Kalas Imre), A magyar film szegénységi bi­zonyítványa, A rádió és a ma­gyar vidék c. írás éles kritikai meglátással azt az elhangzott követelést teszi a dialektika mérlegére, hogy a nagyobb vi­déki köznontokban állítsanak fel önnálló leadó állomáso­kat ... „Harmadrendű szük­ségletek” c. cikkünkben azt; a szégyenletes dolgot vettük éles bonckés alá, hogy Miskolc költ­ségvetésében a kulturális szük­ségleteket a harmadrendű szükségletek csooortjába sorol­ták és a művelődési egyesüle­teknek szánt hitvány kis össze­geket; is töröl féle a költségve­tésből, mivel e tételek törlése ..nem veszélyezteli a város háztartását”. A Termés fennállása alatt egyébként nem történhetett Miskolcon olyan közművelő­dési vonatkozású esemény, amely a lapban hangot ne ka­pott volna megfelelő kritikai megvilágításban, gyakran pár­huzamba állítva más vidéki gócpontok — Debrecen, Sze­ged, Pécs 1— irodalmi-művé­szeti eseményeivel, jelenségei­vel. hogy gyakori alulmaradá- saink igazolásával is tettekre serkentsük szellemi életünk hivatott tényezőit.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents