Észak-Magyarország, 1963. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-12 / 264. szám

KcätT, 1963. november 12. S8Z A5JHÁGY AHORSEAG s Bcnmlafjuk a XVI. Aufójavííó Vállalat 1. számú Mezőgazdasági szakoktatásunk problémái telepét Főjavítás után a Garant gépkocsin. Rendben van-e minden? Ezt ellenőrzi Farkas Dénes MEO-s Cseresznyés János gépkocsivezető­vel és Madarász Sándor lakatossal. Próbaútra indul a gcnerálozott teherautó. Serény munka folyik az új telep udvarán. Ez év januárjában kezdték meg a XVI. Autójavító Válla­lat 1. 'számú telepének építé­sét Miskolcon, a Besenyői úton. S májusban már üzem­kész állapotban volt a mintegy 2,5 millió forintos költséggel felépült új telep. Hat hónapja tehát már itt javítják az or­szág minden részéből ideérkező nyitott és csukott Garant te­hergépkocsikat. Ez a hat hónap azonban még próbaüzemelte­tésnek számított, s hivatalosan az elmúlt héten, november 5- én adták' át rendeltetésének az új telepet. — Miért volt szükség az új telep létrehozására? Bable György telepvezető így válaszolt: — Tehermentesítenünk kel­lett a XVI. Autójavító Vállalat miskolci központját, ahol eddig megfeszített munkát végeztek. Az országban ugyanis vállala­tunkon kívül csak a 2. sz. Autójavító Vállalatnál javíta­nak Garant gépkocsikat. A ter­vek szerint azonban a jövőben már az ország összes Garant teherautóját mi javítjuk majd. — S van-e ehhez az új te­lepen elegendő munkaerő? — Mintegy 100 dolgozónk van, tehát biztosítottuk a meg­felelő létszámot — mondotta Botya Péter, a vállalat terme­lési osztályának vezetője. — É's milyen korszerű beren­dezéseket kapott az I. telep? — Minden igényt kielégítő villamoshálózatunk van, a leg­korszerűbb a világítás, a mű­helyek berendezése, az üzem­elrendezés — hallottuk Bable Györgytől. A XVI. sz. Autójavító továb­bi terveiről pedig Tóth Sándor főmérnök szólott. Elmondta, hogy jövőre egy modern szer­vizállomást, a további években íredig újabb két szervizállo­mást kap a vállalat Ituttkay Foto: Szabados A korszerű szocialista nagyüzemi ter­melés nem valósítható' meg kellő képzettségű szakemberek nélkül. A ter­melőszövetkezetek megszilárdulásának egyik legfontosabb feltétele, hogy elegendő, jó szak­emberünk legyen. Ennek jelentősége egyre fo­kozódik, párhuzamosan a termelőszövetkezeti gazdálkodás belterjesedésével, szakosodásával. Természetesen, a tsz-tagoknak is van szak­tudásuk, tapasztalatuk és eddig elsősorban erre kellett építeni a közös gazdálkodást. Leg­több helyen a tagok többsége speciális szak­értelemmel rendelkezik a termelés hagyomá­nyosan fejlett ágaiban. Ennek ellenére nélkü- lözhetetlen, és elengedhetetlenül szükséges magasabb képzettségű mezögazdasáni szakem­berek, mérnökök, technikusok alkalmazása. A mezőgazdasági termelés eredményessége megköveteli, hogy a termelés irányítóin kívül képzett mezőgazdasági szakmunkások is legye­nek a termelőszövetkezetekben. A közös gazda­ságoknak tehát arra kell törekedniük, hogy a fennálló összes lehetőséget felhasználva, minél több szakképzett traktorosuk, génkezelőjük, sertéshizlalójuk, növendéknevelőjük, gr ti­ni öleskertészük. egyszóval képzett mezőgazda­sági szakmunkás gárdájuk legyen. Hogy mindehhez mennyiben vannak meg a feltételek, és hogyan használják lei azokat — erről kértünk tájékoztatást Forgács Gyulától, a megyéi tanács mezőgazdasági osztályának oktatási szakfelügyelőjétől. A felsorolt tények, tapasztalatok arra en­gednek következtetni, hogy mezőgazdasági szakoktatásunkban még nincs minden rendién. Nagyon kevés a mezőgazdasági szakmunkás a megyében, s ennek több alapvető oka van. Az egyik és talán elsősorban említendő, hogy a fiatalok egy része még mindig nem ismerte fel; falun is éppúgy lehet boldogulni, mint á városban, csak akarni kell és meg kell keresni a módját. Nem szabad túlzott igényeket tá­masztom'. és semmit sem adni. Persze, nem­csak a fiatalokban van hiba. lüszen a fiatalság olyan, mint a forró, hajlítható vas. formálni kell s ha nehezen, fáradságos munkával is. de olyanná alakul, ámilvenné a formáló akarja. A fiatalok első formálója: a szülő, s bizony hibáztathatok a szülők is. akik inkább az ioar felé iránvítiák gyermeküket, mondván: ..ele­get gürcöltünk mi a földdel, te csak ieveíkezz szabadulni innen!” Pedig észre kell venniük, hogy a két évtized, amelv a szülő és a gyermek fiatalsága között eltelt, évezredes terheket vett le a parasztság válláról, nincs már nyo­mor. robot, a mezőgazdasági dolgozó éooolv megbecsült tagja társadalmunknak, mint az ipari munkás. Sok termelőszövetkezet hozzáállása sem ki­elégítő, mert a rendeletben előírtakat sem biz­tosítják mindenütt a leszerződött tanulóknak. Pedig okosabb ..politikával” több eredményt, tehát több mezőgazdasági szakmunkást szerez­hetnének a termelőszövetkezetek. Az ipar felé a havi munkabér csábít, de nincs akadálya annak sem, hogy a termelőszövetkezetek is fizessenek a tanulóknak pénzbeli ‘ösztöndíjat A termelőszövetkezetek „megfiatalításának” ez a legjárhafóbb útja, mégsem használják lö eléggé. Probléma az is, hogy a megyében csak Abaujszántón van mezőeazdasási szakrrmnkás- -kénző iskola, ahonnan évente mintegy 3(10 ta­il nuló kerül ki, pedig 980-ra lenne szükség. Ezért a gyerekeket sokszor Zala, vagy Somogy megyébe kell küldeni, s természetesen a nagy távolság is idegeníti a szülőket az iskolától. A megye húsz éves mezőgazdasági fejlesz­tési tervét vizsgálva, megállapíthatjuk, hogy ez az iskolázási ütem nem kielégítő, évente legalább 30 százalékkal több mezőgazdasági szakmunkást kellene képezni, s ehhez több isköla építése szükséges. Júliusban a megye kapott ugyan pénzügyi keretet egy iskola épí­tésére, de az építő vállalat már nem vállalta el, ktsz-szel pedig csak 100 ezer forintig lehet szerződni. Az Építésügyi Minisztérium nem engedélyezte, hogy kivételt tegyenek- Tehát hiába volt meg a terv, a pénz, iskola mégsem lett belőle. A megyei tanács illetékesei mindent elkö­vetnek, hogy segítsenek az iskola-hiányon. Épületeket kutatnak fel, amelyeket Ids átala­kítással, renoválással fel lehetne öt-hat évre használni, de sohasem kapják meg ezeket az épületeket. Tarcalon például van egy épület, amelyet 350 ezer forintért megkaphattak volna, a Földművelésügyi Minisztérium azon­ban nem találta „ideálisnak”, mire a művelő­désügy megvette. Nekik jó általános iskolának! Az ifjúsági mezőgazdasági szakoktatáson kí­vül a felnőtt oktatás megszervezése is nagy gondot ró a mezőgazdasági osztály oktatási csoportjára. Négy hetes felnőtt szakmunkás- képzés folyik a megyében. Október 15-én kez­dődött meg, összesen 970 felnőtt vesz részt rajta. Ezenkívül 102 üzemi és 20 körzeti szak­munkás-előkészítő, ezüstkalászos és szakmá­sító tanfolyam indul, ahonnan körülbelül 3000 szakmunkás kerül ki. Ezeket a tanfolyamokat agronómusok tartják, községenként, vagy több községben összevonva, hetenként egyszer, illetve kétszer. A szervezés tehát folyik, az oktatási cso­portnál néni ülnek összetett kézzel, de ehhez a munkához joggal igényelnek több segítséget a pártszervezetektől, a helyi tanácsoktól és a termelőszövetkezetektől. A falusi tanfolyamok megszervezése elsősor­ban a járási oktatási előadók feladata. A tan­folyamok nehezen indulnak, alacsony a láto­gatottságuk. Miért? — Elsősorban azért, mert rossz, vagy egyáltalán nincs is szervezés. A já­rási oktatási előadókat egyéb munkával terhe­lik, a vb július Ifi-i határozata ellenére, s így nem juthatnak saját munkájukhoz. Ezért aztán ilyen eredmények születnek: négy hetes zöldségtermesztési tanfolyamot indítanak, ki­küldték járásokra bontva a minimális létszá­mot. Az edelényi járástól 10 embert kértek, egyet sem küldtek; az ózditól ötöt, egy sem jött; Mezőkövesd 15 helyett 6 emberrel jelent­kezett. S ez főként a helytelen szervezést okolja, de hibásak azon termelőszövetkezetek vezetői is, akik nem értik meg a tanfolyam fontosságát. tehát számos hiba tapasz- talliató még a mezőgazda­Megyénkben sági szakoktatásban, annak ellenére, hogy a feltételek, a lehetőségek, ha még néni is tel­jes mértékben, de megvannak a tanuláshoz. Ezért minél szélesebb körű felvilágosító mun­kát kell kifejteni a fiatalság, a szülők, a ter­melőszövetkezet vezetői körében, hogy egyre többen éljenek a megadott tanulási lehetőség­gel, s egyre több fiatal és idősebb tsz-tag sze­rezze meg a munkájához szükséges szaktudást. Juhász Judit •A vezeté§ről-vezetőknek I • „ IX­j A túlterhelésről Kiss Dezső fényező a motorház fedőlapján dolgozik. klembe helyezték Jugoszlávia első uránbányáját Vasárnap a szerbiai Kalna község környékén ünnepélye­in üzembe helyezték Jugo­szlávia első uránbányáját.- Avdo Humo, a Szövetségi Végrehajtó Tanács tagja, a Júgosziáv Atomenergia Bízott­ig elnöke, ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy az új bánya Megnyitásával • Jugoszlávia ioknak az országoknak sorába Mpett, amelyek megkezdték az atomerő békés felhasználásá­nak kikísérletezését. A Jugoszláv Atomenergia bizottság elnöke ezután han­goztatta: felvetődik annak iükségessége, hogy 1970. táján Jugoszláviában is üzembe ál- htsák az első atom-villanyte- Mpet. M anapság igen sok szó esik a vezetők túlterhe­léséről. S mint ahogyan a szerkesztőségünkben rende­zett ankét is bizonyítja — nem ok nélkül. Üzemeinkben általá­nos jelenség a vezetők túlter­helése. Dr. Susánszki János, a Miskolci Nehézipari Műsza­ki Egyetem ipargazdasági tan­székének vezetője ennek iga­zolására vitaindító előadásában elmondotta, hogy tanszékük egyik felmérése szerint a meg­vizsgált területen az iparvál­lalati igazgatók és főmérnökök átlagos napi munkaideje 12 óra körül van. Üzemeinkben bi­zony nem egyszer hallani a ve­zetőktől, hogy túl vannak ter­helve, nem jut idejük elmé­lyedni a legfontosabb gazdasá­gi problémák tanulmányozásá­ban, van úgy, hogy egyszerre három-négy értekezleten kel­lene részt venniük. Ez pedig azt eredményezi, hogy a veze­tők „a sürgetettség pszichikus állapotába” kerülnek, bizonyos fokú idegesség, nyugtalanság vesz rajtuk erőt. Ezt ankétünk minden felszólalója aláhúzta. Hámori Sándor elvtárs, a Diós­győri Gépgyár • vezérigazgató helyettese elmondotta, hogy a nagy leterheltség miatt van benne bizonyos feszültség. Ti­zenkét, sőt, gyakran még en­nél több órás napi munka után nem egyszer megy úgy haza, hogy a fiókjában ott fekszenek olyan dolgok, i amit még szere­tett volna elintézni, sajnos, ki­csúszott az időből. Monos Já­nos elvtárs, a Borsodi Szénbá­nyászati Tröszt igazgatója szintén egyetértett a vezetők túlterheléséről szóló megálla­pítással, s elmondotta, hogy ő is és a trösztnél lévő többi ve­zető is szintén 12 óra körül dol­gozik naponta. Vincze Géza elvtárs, a Borsod megyei Építő­ipari Vállalat igazgatója a ve­zetők túlterhelésével kapcsolat­ban mintegy illusztrációként elmondotta, hogy az ankéttal egy időben még három értekez­letre volt hivatalos. A vezetők túlterhelése nem­csak Magyarországon gond. Ál­landó túlterhelési állapotban dolgoznak a vezetők, mind a szocialista, mind a kapitalista országokban. Csehszlovákiában egy iparágban száz mérést vé­geztek hat hónapon keresztül, megfigyelve az igazgatók és fő­mérnökök terhelését. Az előírt 48 órás, másutt 42 órás munka­időt az igazgatók és főmérnö­kök mindegyike túllépte, átla­gosan mintegy U órát dolgo­zott naponta. Ugyancsak Cseh­szlovákiában egy másik vizs­gálat, amely a . gépiparban tör­tént, azt mutatta ki, hogy az igazgatók és főmérnökök ter­helése hetj 59—60 óra körül mozog. Lengyelországban ' is végeztek hasonló, felméréseket, amely kimutatta, hogy 300 igazgatónak és főmérnöknek megterhelése 12.7 órát tesz ki naponta. A felmérések hasonló túlterhelést mutatnak ki a ka­pitalista országokban is. ahol a vezetők 60—70 órát. dolgoz­nak hetente. A nkétünkön a jelenlévő elvtársak, feltárva a ve­zetők túlterhelését, pró­bálták megtalálni a probléma okát is. A túlterhelésnek több, egymással szorosan összefüggő oka van. Túlterhelés előállhat a vezető hibájából, s hibáján kívül is. A vezető hibájából áll elő a túlterhelés, ha az igaz­gató, a főmérnök bizonyos többletmunkát, önkéntesen vál­lal magára. Miért vállalnák ál­talában többletmunkát a veze­tők? A fokozott felelősségér­zet miatt, azért, mert mindent látni akarnak, vagy azért, mert nagyon érdekli őket az a munka, amit végeznek. Ezek a dolgok mind-mind arra kényszerítik a vezetőket, hogy meghosszab­bítsák munkanapjaikat. Ezek tiszteletre méltó, hivatástudat­ból fakadó szempontok. Annak azonban, hogy a vezető többlet­terhet vállal magára, kevésbé tiszteletre méltó okai is lehet­nek — mutatott rá vitaindító előadásában Susánszki elvtárs. Ilyen kifogásolható momen­tum a munkatársakkal szem­beni bizalmatlanság, az a né­zet: mindent látni akarok. Le­gyen meggyőződve minden igazgató, főmérnök, főkönyve­lő, főosztályvezető, hogy ma egy iparvállalatnál képtelenség mindent látni. Nem az a jó ve­zető, aki mindent • látni akar, hanem az, akj a száz esetből ki tudja választani azt a tizet, amit neki naponta látnia kell. Természetes, hogy az önként vállalt többletmunka túlterhe­léshez vezet. Az ilyen vezetők talán a saját magukban rejlő túlzott dinamikából, a túlzott központosítási törekvésből nem fejlesztik ki a beosztottak kez­deményező képességét, nem ad­nak önállóságot nekik. Márpe­dig egy négy-ötezer, vagy akár egy ezerötszáz embert foglal­koztató vállalatot nem lehet önállótlan munkatársakkal ve­zetni, foglalkoztatni. Túlterhe­lés állapotába kerül az olyan típusú vezető is, akit úgy jel­lemezhetnénk, hogy állandóan mozog, cikázik egyik üzemből a másikba, az üzemi értekez­letről városi értekezletre, s csali délután négy órakor jut el oda, hogy megnézze, milyen vezetési feladatokat. kellett volna azon a napon megolda­nia. Túlterhelésbe kerül a veze­tő a reciprok jelenségek mi­att is. Szükséges például, hogy a vezető tanácsot adjon, és hogy a beosztott hajtsa végre a feladatot. A reciprok vezető összehívja munkatársait meg. kérdezi véleményüket, azután elküldi őket, és gondolkodik azon, amit úgyis magának kell megoldania. últerhelés állapotába ke­T rül az a vezető is, aki helytelenül használja fel a kollektíva tapasztalatait. Túlzottan sók időt tölt érte­kezleteken. Ezeken a vezető nem szól közbe, amikor eltér­nek a megbeszélés tulajdon­képpeni tárgyától, s rosszul használja fel a kollektíva ta­pasztalatát az is, aki értekez­letet hív össze olyan ügyben, amiről már úgyis döntött. Az ilyen vezető igénybe veszi sa­ját magának, s munkatársai­nak idejét, minden alaposabb indok nélkül. A vezetők túlterhelése adód­hat szervezeti hibából is. Ez akkor következik be, ha az üzemi szervező, a vállalat szervezője túlméretezi az egyes gyárak, üzemek vezetői­nek feladatkörét. Ez nagy hi­ba — mutatott rá Susánszki elvtárs —, mert a vezetőnek, mint embernek is van infor­máció felvételi kapacitása; Hiába határozzák meg ügyren. dileg egy vezetőnek a munka­körét, úgysem tud abból töb­bet ellátni, helyesen megolda­ni, mint amennyit egy ember képes megoldani. Éppen ezért meg kell nézni a vállalatok­nál, melyek azok a döntések, munkakörök, amelyeket a vállalat alsóbb szintjén is végre lehet hajtani. Er. a döntés-elmélet legjobban .hi­ányzik vállalataink szervező. tében. Nem helyes az, ha a fő­mérnököt tárgyalás közben azzal zavarják meg, hogy va­laki igénybe akarja venni például a személygépkocsit. A vezetők túlterhelése nem jó dolog. Nem jó dolog, mert ha egy vezető igen le van kelve, kapkodővá válik mun­kája. s ez kihat a vállalat működésére is. De nem jó a vezetők túlterhelése olyan szempontból sem, hogy idegi­leg. fizikailag idő előtt tönkre­mennek. betegek lesznek, s ki­esnek a munkából. Fiziológiai vizsgálatok bebizonyították, hogy a napi nyolc órai mun­ka, ha azt a sürgetettség álla­potában. tehát idegesen vé­gezzük. sokkal károsabban hat a szervezetre, mint a 12 órai, de nyugodt ütemben végzett munka. A megoldás tehát: meg kell szüntetni a veze­tők túlterhelését. En­nek több módja van, amire cikksorozatunk további részé­ben térünk ki. Fodor László Paulovits Agoslor (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents