Észak-Magyarország, 1963. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-10 / 263. szám

Vasárnap, 1963. november 10.

S835 AS 5t AGT A20RS9! AO

3

Tervszerűbb

készletgazdálkedásf

Hossáasóláaoh Bonus Rókus elvtára cikkéhes

Mint ismeretes, lapunk szeptember 29-i számában közzétettük azt a cikket, amelyet Bónus Rókus■ elvtárs írt a készletgazdálkodás tervszerűségének fontosságáról. örömmel vesszük azokat a leveleket, válaszokat, amelyekben az érdekelt szervek, vállalatok, intézmények reagáltak az írásra. Korábban közöltük a Diósgyőri Papírgyár és a Sajó- szentpéteri Üveggyár válaszát, ezúttal az Északmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat, a Miskolci Bútoripari Vállalat és a Miskolci Vízművek és Fürdők reflexióit ismertetjük.

Szervezettebb, szakszerűbb anyagellátást

Az Északmagyarországi Áram- szolgáltató Vállalat válaszlevelében helyesen mutat rá azokra a fogyatékosságokra, — közgazdasági szemléletből vizsgálja a hibákat —, amelyek elsősorban abból adódnak, hogy sokan az anyaggazdálkodást összetévesztik az anyag beszerzésével. Hosszasan fejtegetik azt, hogy a béralapgazdálkodásnak, a munkaerő és pénzügyi gazdálkodásnak kialakult alapelvei vannak és azok végrehajtását vállalati szabályok őrzik, az anyaggazdákodásra vonatkozóan viszont nincsenek ilyen rendelkezések. így állhat elő olyan ellentmondás, hogy az önköltség csökkentésének egyik legfontosabb forrása az anyagtakarékosság, ugyanakkor a vállalatok jó részénél az anyaggazdálkodás nincs megfelelően kézbentartva. Szó van a válaszlevélben arról is, hogy szervezettebbé, szakszerűbbé kell tenni az anyagellátást. Hiszen a mai anyaggaz-1 dálkodás végrehajtásához nem annyira „utazó beszerzőkre”, mint inkább szakmailag jól képzett dolgozókra van szükség. Éppen ezért ajánlatos lenne, más munkaterületekhez hasonlóan, az anyaggazdálkodásban dolgozók továbbképzéséről, műszaki ismereteik gyarapításáról és közgazdasági (szemléletük fejlesztéséről is gondoskodni. Mindez nagyban hozzájárulna azoknak a hibáknak felszámolásához, amelyek sok helyen jellemzik a vállalatok készletgazdálkodását.

„Storno”

és a következmények

A Miskolci Bútoripari Vállalat válaszleveléből kitűnik, hogy a vitaindító cikkben említett nagy mennyiségű deco- ritból azért használtak fel csak 700 négyzetmétert egy év alatt, mert a Bútorértékesítő Vállalat az úgynevezett decorit borítású tárgyalóasztalok legyártását idő közben stornirozla. Ennek azután az lett a következménye, hogy a rendeléssel egyébként lefedezett anyag felhasználására nem nyílt lehetőség, fölöslegesen növelte a vállalat készletét. Hosszas huza-vona, több tárgyalás után sikerült az anyag egy részére újabb megrendeléseket szerezni. Érdemes megemlíteni a készletgazdálkodással kapcsolatban, hogy a vállalat sokszor igen nehéz helyzetbe kerül, mert a bútor-értékesítő szinte évről évre a megrendelések leadása után jrrofilvállozásra kényszeríti a Vállalatot, amelynek eredményeképpen a már előzőleg beszerzett alapanyagok egy része ifelhasználhatatlanná, inkur- nens áruvá válik.

E gyakori profilváltozások Imiatt a miskolci Bútoripari .Vállalat a készletgazdálkodást tekintve, gyakran két malom között őrlődik, amelyen eddig sem ők, sem a' felügyeleti szervek nem tudtak segíteni. Az a véleményük, hogy tervszerűbb piackutatással az ilyen és ehhez hasonló kedvezőtlen jelenségeket fel lehetne számolni.

A Vízművek és Fürdők válasza

Vaskos, de sokszor a tárgytól kissé elkalandozó, afféle

„magyarázó” választ kaptunk a Miskolci Víművek és Fürdők igazgatóságától. Véleményünk szerint aligha értették meg a vitaindító cikk alapgondolatát, legalább is válaszlevelük ezt tükrözi. Sok esetben ellentmondás tapasztalható soraikban.

Az úgynevezett összefoglalóban a következőket írják: „Annak ellenére, hogy vállalatunk név szerint is szerepel a cikkben, nem vagyunk lesújtva, mert az említett hiányosságok nem voltak főbenjáró hibák. Mégis alkalmasak arra, hogy figyelmünket ezek felszámolására irányítsuk. Maga a téma igen szerencsés, jól megválasztott problémára irányítja az illetékesek figyelmét. örülünk, hogy ehhez hozzászólás útján mi is odatehet- jük észrevételeinket. A cikk alapvető mondanivalóját, amely a normális készletgazdálkodást van hivatva segíteni, teljes egészében elfogadjuk. Viszont azokkal a megállapításokkal, amelyek véleményünk szerint nem teljesen helytállóak, igyekeztünk álláspontunkat kifejezni.”

Ebből a három válaszlevélből kitűnik, hogy az Eszakmagyar- országi Áramszolgáltató Vállalat máris megtette a készletgazdálkodás javítását célzó intézkedéseit. A banktól kapott információk alapján náluk egyébként is javnlás tapasztalható az anyaggazdálkodásban. A Bútoripari Vállalat decorit- lemezzel kapcsolatos problémája azonban elgondolkodtató, hiszen a megrendelések stabilizálása szorosan összefügg a tervszerű, céltudatos anyaggazdálkodással. A Miskolci Vízmüvek és Fürdők hozzászólásához csak annyit: helyes lett volna, ha választ kapunk leveliikből arra a kérdésre, mi az oka annak, hogy még mindig sok a vállalatnál a korábban beszerzett, de fel nem használt anyag. Ugyancsak tájékoztatást vártunk a kötbérigény érvényesítésének elmulasztásáról. A cikk példaként megemlítette, hogy a vállalat nem kötbéreztc meg a Budapesti Vegyiműveket. Véleményünk szerint igen hasznos lett volna, ha a vállalat ennek gazdasági hátterét tárta volna fel. Ugyanis ez jelentősen segítené az anyaggazdálkodásban mutatkozó hibák felszámolását.

Beszélgetés

«•• rr

a joyo

Sok szép, tartós épület készül falun a termelőszövetkezetek majorjaiban. Mindenki tudja azonban, aki épít, építtet, vagy cselekvő részese a beruházásoknak, hogy az istállók, dohánypajták, tojóházak és a többi gazdasági objektumok csak részben készülnek el a kívánt határidőre. Az idén már javult a helyzet, de még korántsem lehet azt mondani, hogy minden kifogástalanul megy.

Balló Ödön főmérnökkel évi tsz-beruházásokról

Elektronikus számológép

A Tudományos Akadémia elektronikus számológépén, amelyet magyar szakemberek szerkesztettek, 5 év alatt több száz matematikai, biológiai, nyelvészeti, iparigazgatási és tervezési feladatot oldottak meg.

Munkában az elektronikus számológép.

És jövőre? Erre kerestünk választ Balló Ödönnél, a megyei tanács tsz beruházási irodájának főmérnökénél.

160 millió — beruházásra

— 160 millió forintot fordítunk 1964-ben beruházási célokra — mondotta. — Ebből 120 milliót építkezésekre, 40 milliót pedig öntözés létesítésére használunk fel. Az építési összeg felét a koncentrált beruházások (szarvasmarha férőhelyek. sertésólak, baromfitelepek) létrehozására fordítjuk. Ezeknek az üzemi épületeknek típustervei már ez év szeptemberében rendelkezésünkre álltak. A fennmaradó 60 milliót a meglévő majorok járulékos beruházásaira, a gyenge termelőszövetkezetek fejlesztésére szánjuk.

— Sokszor a rossz tervek is hátráltatják a munkát. Várha- tó-e ebben javulás?

— A koncentrált beruházások tervei jók. Azokat a terveket azonban, amelyeket a Földművelésügyi Minisztérium AGROTERV Vállalatától kapunk, gyakran hiányosak. Azt is mondhatom, hogy ezeknek a terveknek egy része szakmailag silány és sokszor nehezen használható. Mondok egy példát: tizenhat termelőszövetkezetben 50 férőhelyes borjúnevelőt építettünk. A terv szerint 80 000 forintot kellene felhasználni, s mire elkészül az épület, 140 000 forintba kerül. Ilyenkor aztán pótköltségvetést leéli készíteni, bonyodalmak támadnak az anyagbeszerzésnél, s a dolgozók bérezésében.

Sajnos, ebben az évben az AGROTERV-től kapott tervek mind hiányosak voltak. Már a jövő évre is kaptunk olyan tervet, amelyből az istállónál elmaradt a trágyalégyűjtő akna. Az volna a kívánatos, ha több évre érvényes, ellenőrzött prototípusok alapján tudnánk dolgozni. Ennek hiánya, sajnos, sok tekintetben kizárja az előre tervezést. Sokszor azért húzódnak el építkezéseink, mert sok a soronkívüli munka, s ez felborítja a tervszerűséget. Mindezek ellenére azt mondhatom, hogy jövőre már előnyösebb feltételekkel kezdjük az építkezéseket, a munkálatok zöme a nyári hónapokra tevődik majd. A termelőszövetkezetektől elsősorban azt várjuk, hogy ne csupán az építkezési igényeiket mérjék fel. hanem azt is, milyen lehetőségekkel: építkezési kapacitással, anyaggal rendelkeznek. Ez részükről is előrelátó tervezést igényel. Nem lehet azt várni, hogy az év közben bejelentett igények minden esetben meg is valósuljanak.

Müven lesz az anyagellátás ?

— Az anyagellátásban is sok volt a hiba. Többnyire a termelőszövetkezeteknek kellett biztosítaniuk az építkezési anyagokat. 1000 forintnyi beruházáshoz másfél tonna anyagot kell mozgatni. A 300 000 forinton felüli beruházások anyag- szükségletét egy termelőszövetkezet már nem tudja biztosítani akadálymentesen. Ilyen mennyiség elszállításához egy vontatónak 150 fuvar napszámra van szüksége, vagyis egy vontató fél évig csak az anyagot hordhatja. Most készül egy építőipari szabályrendelet, a közeljövőben jelenik meg. Ez bizonyára jelentős megoldást jelent majd az anyagellátásban. Elsősorban az építők biztosítják majd az anyagot, többnyire a szabad szállítási kapacitással rendelkező, szomszédos tsz-ek, gépállomások és más szállító vállalatok útján.

Szükséges az is, hogy a megyében működő hat termelőszövetkezeti építés-vállalkozást szakmailag megerősítsük. A tsz építőbrigádok jelenleg még többnyire csak az építési munkálatokkal foglalkoznak, szakipari tevékenységet még keve.- set végeznek.

Már decemberben elkezdődik az anyagszállítás a jövő évi beruházásokhoz, a tervek egy része elkészül, és minden remény megvan rá, hogy a jövő évi beruházásokat előbb valósítjuk meg. Ehhez azonban az is kell, hogy az említett hibákat csökkentsük, több jó tervet kapjunk.

— garami —

A vezetésről—vezetőknek

E

A Magyar Szocialista Munkáspárt Borsod megyei Bizottságának ipari osztálya és az Eszakmagyarország szerkesztősége a napokban ankétot tartott a vezetés színvonaláról. A tanácskozáson dr Stts&nszkl János, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem ipargazdasági tanszékének vezetőié tartott vitaindító előadást. A megbeszélésen részt vettek megyénk ipari üzemeinek vezetői, vaiamirt a párt és társadalmi szervek megbízottai..

I.

A

mikor elhangzottak az első megfogalmazások a vezetés színvonaláról, a vezetéssel szemben támasztott igényekkel kapcsolatban, önkéntelenül is Kádár elvtársnak a VIII. pártkongresszuson elmondott szavaira kellett emlékezni. Azt mondta: „Sok sürgető hang hallatszott a kongresszuson a. gazdasági irányítás megjavításának szükségességéről’’. Majd azokról a határozatokról, elképzelésekről szólt, amelyek mind-mind hozzájárulnak egy adott terület vezetésének kulturáltabbá tételéhez, a helyes módszerek, a jó vezetési stílusok kialakításához. Hiszen ma, amikor a gazdasági építés nagy és fontos feladatok megoldását kívánja, növekednek a követelmények a gazdasági vezetéssel szemben. Eredményeink azt bizonyítják, hogy a gazdasági vezetés nálunk általában megfelelő színvonalú. A feladatok azonban megkövetelik, hogy még tovább javuljon. A gazdasági munka eredményességén múlik ugyanis, hogy a termelékenység, a munka hatásfoka a népgazdaság minden területén gyorsan növekedjék, hogy a szocialista társadalom teljes felépítése és végleges győzelme mihamarabb bekövetkezzék.

zek a témák a pártkongresszus óta szinte egyfolytában napirenden vannak. Sokat vitáztunk az utóbbi időben is arról, miként lehetne javítani valamely terület műszaki, vagy gazdasági vezetését, hogyan lehetne következetesebbé, céltudatosabbá tenni iparágak, üzemek, bányák, vagy építkezések irányítását. S e vitákban legtöbbször kikristályosodtak azok a módszerek, alapelvek, amelyek következetesebbé, tökéletesebbé, a korábbinál fejlettebbé teszik a vezetés különféle módszereit, az irányítás gyakorlatát.

Ilyen gondolatok jegyében ült össze az a szűkkörű plenum. amely ezúttal Borsod megye ipari üzemeinek vezetésével. a vezetés színvonalának fejlesztésével foglalkozott. A vitaindító előadás is olyan témaköröket érintett, amelyek napjaink égető problémái a vezetők tevékenységében.

Félreértés ne essék, senki sem várt valamiféle „falrenge- íő” dolgokat, forradalmi változásokat egyik napról a másikra attól, ami az ankéton elhangzott. Csupán arról volt szó, hogy ezen a megbeszélésen néhány olyan kérdésről vitázzunk, amelyek elengedhetetlen feltételei a helyes vezetésnek, a vezetők kiválasztásának, rátermettségének, az emberekkel való jó kapcsolat kialakításának. Mert mitagadás, a vezetés pszichológiája tulajdonképpen ember és ember kapcsolatával foglalkozik az üzemen belül is. Igaz. itt elsősorban a vezetők és beosztottak viszonyáról esik a legtöbb szó. S ha már itt tartunk, elöljáróban érdemes megemlíteni a vezetőknek és a helyetteseknek viszonyát. Ez bizony sokat vitatott téma, hiszen elég gyakoriak a vezetők és

helyettesek közötti nézeteltérések. Hogy miből adódnak ezek? — Van, amikor a vezető túlságosan megterheli helyettesét, mindent vele akar csináltatni. Helytelen! Viszont az ellenkezője legalább ilyen helytelen. Előfordul ugyanis, hogy talán a szakma iránti túlzott szeretetből, vagy féltékenységből egy-egy vezető a kívánatosnál nagyobb hatáskört alakít ki magának, mindent magához ragad, s helyettesítése formálissá válik.

■ Egy másik ilyen kérdés, amelyről a későbbiekben ugyancsak részletesen írunk majd, a vezető időbeosztása. A szervezés tudománya, általában az üzemszervezés, manapság rendkívül sokat foglalkozik a fizikai munkások időbeosztásával, az úgynevezel t veszteségi idők analízisével. Harcolunk az esztergályosok, a marósok, vagy a csiszolók másodperceiért. Sajnos a vezető időgazdálkodásával nem foglalkozunk ilyen tudományosan, ilyen következetesen. Ennek persze egyik oka az, hogy a vezetéssel, mint módszerrel is, keveset foglalkozunk. Pedig, ha valami, hát a vezető időbeosztása nagyon érezteti hatását egy egész vállalat munkájában, tevékenységében. Sok olyan káros tényezővel találkozhatunk üzemeinkben, amelyek abból adódnak, hogy nem megfelelő egy-egy vezető időbeosztása, vagy nem egyenletes a terhelése. .

A vezetési módszerekkel szorosan összefügg, szinte elengedhetetlen része annak a dicséret és a bírálat alkalmazása. Azt szoktuk mondani: emberi gyengeség, mert szeretjük, ha dicsérnek bennünket. Pedig mennyivel el- gondolkodtatóbb és különösképpen mennyivel „gyakorlatiasabb” az a megfogalmazás; dicsérj meg valakit, s meglátod, milyen erős az ember, mi mindenre képes.

Valóban így van!

A dicséret, a jó szó néha szárnyakat ad. Hogy miért? Elsősorban azért, mert a közösségben élő embert foglalkoztatja az a kérdés: mit ér munkája a társadalomnak. Ez abból adódik, hogy életünk egyik fele a munka. Ebből élünk, vagy félig ezért, hivatásunkért élünk. A tőkés aligha tart igényt arra, hogy kizsákmányoló tevékenységét megdicsérjék, elismeréssel illessék. Ö mindennapi munkájának „hasznosságát” jövedelmével méri. A mi társadalmi rendszerünkben viszont az emberek általában közérdekű munkát végeznek, és ilyenkor az anyagi elismerésen kívül az erkölcsi megbecsülésre is igényt tartanak.

Nem formaság ez, nem is valamiféle társadalmi illemkódex egyik pontja. És az a jó. hogy ezt látják vezetőink is, és élnek azokkal a lehetőségekkel, azokkal a nagy „tartalékokkal”, amelyek éppen a dicséret, a munka elismerése, a jó szó mögött rejtőznek. Aktív segítője, fontos tényezője előrehaladásunknak. amelyet a munkaszerető ember elvár, igényt tart rá! Olyan ösztönző, olyan serkentő hatása van a dicséretnek, amelyről egyetlen vezető sem mondhat le. És mégis az az igazság, hogy néha bizony megfeledkezünk irányító munkánkban a buzdításról, a jó szóról. Van vezető, aki úgy igyekszik pótolni effajta mulasztását, hogy feláll a termelési tanácskozáson, vagy valamelyik hivatalos értekezleten, s megdicséri az embereket. Pedig ezzel közelről sem pótolja mindazt, amit elmulasztott korábban, nem használja ki megfelelően a lélektani hatást, nem teremti meg azt a „pszichikai klímái”,

amely éppen a jó szó, az elismerés, a dicséret elhangzása után alakul ki.

V

an vezető, alá azt vallja: a jóról nem érdemes beszélni. Nézetét azzal próbálja megmagyarázni: a hibákról kell beszélni, ezt követeli a munka érdeke. Azon senki sem vitázik, hogy nincs szükség a bírálatra, a felelősségre vonásra. A bírálat csakugyan nélkülözhetetlen eszköze munkánk javításának. De a jól alkalmazott dicséret legalább ennyire nélkülözhetetlen. És ha azt mondjuk: a bírálatnál sem mindegy, jogos-e vagy sem. célba talál-e vagy sem, a dicsérő szóval való felelőtlen, elvtelen „gazdálkodás” is nagy veszélyeket hord magában.

Az ilyen tevékenység sokszor kifejezetten romboló hatású lehet. Gondoljuk csak el: megdicsérnek valakit érdemtelenül. Az ilyen ember önmagát áltatva azt vallhalja: tessék, így is lehet dolgozni, és még meg is dicsérnek érte! Aki így alkalmazza a dicséretet, az a vezető többet árt, mint használ. Letöri a munkakedvel, nézeteltéréseket szít helytelen magatartásával.

A

nkétünkön sokat beszéltünk arról — a korább említett példákat is ott merítettük —. hogy a jó szó a vezetés felmérhetetlen eszköze. Csakugyan nevezhetjük a dicséretet, ha képletesen is, a termelés egyik tartalékának. E tartalék feltárásánál helyes, célszerű, jól megalapozott kihasználásánál azonban csak akkor produkálhatunk eredményeket, ha a realitás talaján állva alkalmazzuk. Ez éppoly fontos feltétele a jó vezetésnek, a helyes irányító munkának. mint a tökéletes időbeosztás, a bizalom, az ismeretek gyarapítása, vagy akár a rátermettség.

Fodor László Panlovits Ágost'""

(Folytatjuk.}