Észak-Magyarország, 1963. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-07 / 261. szám

6 fiSZ ARTWA GYÄBORSSÄtS Csütörtök, 1963. november T­Hagyománnyá válik lassan az Északmagyar- ország hasábjain, hogy szerkesztőségünk mun­katársai az év végéhez közeledve számot adnak az olvasónak: hol, merre jártak az elmúlt esz­tendőben az ország határain túl, mely népek­kel, városokkal ismerkedtek. A most záródó évben is több munkatársunk járt .külföldön — többen, mint ezen a két oldalon számot adnak útjaikról — és ismét sok hasznos élménnyel, tapasztalattal gazdagabban tértek haza. Jártak munkatársaink a baráti államokban és járlak a kapitalista országokban egyaránt, és min­denütt azt tapasztalhatták: a népek, a dolgozó embermilliók békében szeretnének élni egy­más mellett, szívesen közelednek jóbarátság­gal más népekhez. Ezen a két oldalon korántsem kívánunk va­lami átfogó képet adni. Nem is fért az olda­lakra minden külföldön járt munkatársunk feljegyzése, az írások nem törekszenek teljes­ségre, pusztán egy-egy képet kívánnak felvil­lantani a meglátogatott ország éleiéből. — Hisszük, olvasóink szívesen fogadják. Prága — Karlovy-Vary — Lidice Három csehszlovákiai kép keretezi e sorokat. Felül Prága egyik jellegzetességét láthatjuk, a csodás építészeti remekét, a Károly-hidat a Vltava felett. Oldalsó képünk a világhírű gyógyüdülőkéig, Karlovy-Vary egyik szállodasorát ábrázolja, míg az alsó kép, a Lidice-i emlék-kapu, szomorú emlékeket idéz. Három kép, három kis epizódot mondunk el, komolyat és derűsebbet, vegyesen. Sau Marino népe újra szabadságot, íiiggelienscgct akar Prága, a nagy múltú város, amely­nek zegzugos belvárosi utcáiban még ltudoif császár alehimistáinak lábnyomait őrzik az öreg macska­kövek és amelyet a protektorátus fővárosává próbáltak silányítani a nácik, híven őrzi, ánolja hagyomá­nyait. A nagy idegenforgalmat vonzó városban hetekig lehetne .■járni, mégsem ismerkedhetnénk meg minden nevezetes épülettel, emlékkel. Cseh barátaink szívesen mutatják a város fejlődését, az ősi cseh kultúrát jelző emlékeket, de »em titkolják az elmúlt háború emlékeit sem. Az utazási irodái programjaiban mindkét kategóriá ból bőven szerepel és a baráti ál lamok, valamint a kapitalista or szágok turistái egyaránt látogatja! azokat. Egy nyugatnémet turistacsoport tál találkoztam, amint egy múzn ummá lett templomból jöttek. .-1 csoport tagjak részben égővörös részben vértelen-fohér arccal, halk­ra fogott szóval beszélgettek. Utá­nuk mi mentünk a templomba. A falakon hetvenezer mártír nevél olvashattuk, akiket a hitleri' náci hordák gyilkoltak le. a népi demokratikus orszá­gokkal a barátság megkötéséi. Először a Magyar Népköztár­sasággal léptek diplomáciai kapcsolatba. Hogy San Marinóban a kor­mány 1945 után ilyen szép eredménnyel büszkélkedhetett, elsősorban a helyi kommunis­ta pártnak volt köszönhető. A szocialista-kommunista kor­mányban 14 kommunista vett részt. AZ OLASZ nagytőkések, mágnások azonban nem jó szemmel nézték a kicsi ország tevékenységét: a nép javát, boldogulását jelentő intézke­déseket. S így 1957 októberé­ben fegyveres puccsot szervez­tek, — a kormány kommunis­ta tagjait letartóztatták, bör­tönbe vetették. A fegyveres puccs egy polgári, reakciós kormányt, segített hatalomra, amelynek első intézkedése volt, hogy alapjaiban megnyir­bálja az ország szabadságát és mindazokat a helyes intézke­déseket, amelyeket a régi kor­mány hozott. San Marino népe azonban nem adta fel a harcot. Min­den erejükkel azon dolgoznák a kommunista párt vezetésé­vel. hogy újra szocialista­kommunista kormányt válasz- izanak. Ennek érdekében a párt soha nem tapasztalt akti­vitással dolgozik, jelentős fel- világosító. nevelő munkát vé­gez. BÍZUNK BENNE, hogy a kicsiny köztársaság előbb, vagy utóbb, de újra kivívja szabadságát, függetlenségét, a* emberhez való életet. Fodor László * Karlovy-Varyban, a császárok és főhercegek egykori gyógyüdülőhelyén kedves cseh kísérőnk precízen elmagyaráz zott mindent, amit csak e csodásán szép hellyel kapcsolatban tudni kell (a regebeli. városalapítást előidéző szarvastól a gyógyforrások vizének hőfokáig), majd ezzel fejezte be ma­gyarázatát: „Ez a. hely, önöknek, magyaroknak azért is neve­zetes, mert itt játszódik a Csárdáskirálynő harmadik felvo­nása”. — Valóban, az operett meséje szerint Edwin herceg /itt vendégszerepei Sylviával, amikor a szülei rájuk találnak, de ez nem ront semmit Karlovy-Vary szépségén. A Lidice-i emlék-kapu a pusztaságba vezet. Abba a pusztaságba, ahol 1942. június 10-e előtt egy kedves falucska állott, amelynek a neve attól a naptól -a fasiszta pusztítás jelképévé magasodott. A dol­gozó cseh nép teremtő ereje közvetlenül a régi fajú mellett új. modern települést terem­tett, a világ minden részéből idetelepített ezerszínű rózsa­liget pedig azt hirdeti: a meg­gyilkolt lidiceiekre, a náci pusztításra emlékszik és emlé­keztet az egész világ. Aki csak a környéken jár, felke­resi ezt a helyet. (Képünkön külföldi turisták a bejáratnál.) A Prágában látott nyugat­német turisták bizonyára ide is eljönnek egyszer. (benedek) Megbékélt fegyverek a hegytetőn LJa hajón érkezel Belgrádba és a szávai kikötőben vetsz ** horgonyt, első utad a várba vezet. Ott tornyosul az ősi vár a kikötő felett; szinte rátelepszik a pihenő hajókra, rakodásra váró uszályokra. Kacskaringós lépcső vezet fel a Kalimegdan-ba, abba a ], híres várba, amelyhez nekünk magyaroknak történelmi kö- { zünk van. A déli harangszó, Hunyadi János, Dugonics Titusz — nevek, dicső fegyvertények, diadalok jelzik a várhoz fűződő történelmi kapcsolatainkat. Aki felbandukol az ősi falak közé a hársfáktól, platánok-]' tói övezett úton. nem vonhatja ki magát a táj korszakokat,! idéző történelmi hangulata alól. ] A vár bástyái között Hadtörténeti Múzeum várja az ér­deklődőket. Ősi termeiben látni engedik magukat azok a fegyverek, amelyek századokon keresztül emberi vért ontot­tak. E fegyvereket a látogató felszínes kíváncsisággal szem­léli, mint korától távol eső kuriózumokat. Döbbenetét, érdeklődését és palástolni nehezen tudó félel­mét a vár udvarának „fegyvertárlata” váltja ki. Itt láthatók a második világháború iszonyatos fegyverei. Különös látvány közben ismerkedtem meg ezekkel a monst­rum ölő-szerszámokkal. Aprócska jugoszláv kislányok, kisfiúk felültek a messze- hordó ágyú csövére, apuka „fényképező állásba” helyezkedett; kattant a gép és rögzítődött az emulziós anyagra az ágyú- csövön lovagló ember-palánta. ♦ Másutt a harckocsik tornyára, figyelőállásba virágosok-r rőt helyeztek a gyerekek. Óriás tankok pók-hasán kedves ~ ákombákomok jelezték: a belgrádi apróságok okosan forgat­ják a krétát — szépen rajzolnak. Csodálatos: ezek a gyerekek nem félnek a „Tigrisektől”, az aknavetőktől, a La Manche csatornán átlövő borzalmas hatású ágyúktól. Igen, ők megbékélt fegyvereket látnak már;^ a német ..Tigrissel” szemben egy szovjet T 34-es harckocsi, a 4 magyar 45 mm-es löveg mellett szerb aknavető, a „Katyusa” * társaságában japán messzehordó ágyú. » M egbékélt fegyverek, veszélytelen múzeumi látnivalók.X Gyermek-szemeket csodálkoztatok, látványosságok,» túristákat csalogatok. Egy világégés szétszerelt závárzatú, lő­ni nem tudó fegyverei a hegytetőn. Intő kép, szép kép, bor­zalmas kép — kinek-kinek emlékei szerint. Kísérőnk — egy fiatal, magyarul kitűnően beszélő orvos- tan-hallgató — találó megjegyzéssel zárta szemlélődésünket: — Hiányosak ezek a fegyverek. Bár a második világ­háború minden jelentősebb pusztító szerszáma megtalálható, < • de a belgrádiak és a külföldi turisták is hiányolják a rakétá­kat. Nagy boldogságunkra szolgálna, ha e modern fegyverek szörny-hasúra is már ákorn-bákomokat rajzolhatnának J ] apróságaink... w* párkány m Miskolc lengyelországi, testvérvárosának, Katowicének egyik új negyedében áll ez a modern szoborkompocizió. A családot megjelenítő szoborcsoport milliónyi színes majolika!darabkával van burkolva* ► SAN MARINO a világ leg- C kisebb , köztársasága, OÍaszor­E szág.szívében, a smaragdzöld, termékeny földek és a több ► színben játszó tenger közé pékelve húzódik meg. A kicsiny ► köztársaság,, amely mindössze [í! községből áll, s 14.ezer la­kkossal rendelkezik, igen régi P történelmi és függetlenségi ► múltra tekint vissza. Megala- Pkulása óta hű őrzője a szabad­ságnak. Még Napóleon is mély P tiszteletben tartotta San Mari- >no függetlenségét, sőt az első [és a második világháború ide­ijén is megóvta a piciny ország [függetlenségét. ► Az igazi szabadságot, függet­lenséget azonban a második • világháború befejeztével vívía [ki a köztársaság — mondotta • találkozásunkkor a,San Mari- [nói Kommunista Párt titkára • —, amikor egy szocialista- [ kommunista' érzelmű kormány • vette , kezébe a hatalmat, s a [ kicsi ország elindult a felemel- • kedés útján. Első és legfonto­sabb tennivalója volt a kor- • mánynak a munkanélküliség [felszámolása. Sikerült elérni­ük, hogy a köztársaságból meg­szűnt a kivándorlás. Igyekez­tek a kicsi ország lakóinak megfelelő, emberhez méltó éle­tet biztosítani. Gyors ütemben láttak az építéshez, villamos- sági programot oldottak meg, enyhítettek az ország legna­gyobb problémáján, a vizhiá- iyon. Biztosították a törvény előtti egyenjogúságot, bevezet­ték a kötelező, ingyenes okta­tást. A kicsi köztársaság vezet 5i igen fontos feladatuknak te­kintették a Szovjetunióval és A CSALÁD az, volt janen. Azután megjelent a kedves varsói rendőr — mint már írtam — a zárórának idejére, és Janek, akivel addig már jóbakeveredtem, hirtelen a rend derék őréhez sietett, lelkesen üdvözölte, fülébe sú­gott valamit, majd mindket­ten eltűntek. Miután Janek fizetett, tá­vozni akartam, ám Janek ba­rátja az ajtó előtt, a régi vá­ros csodás, középkori hangu­latot árasztó régi főterén, az ódonra restaurált házak tö­vében visszatartott. Nem tud­tam mire véljem a dolgot, hamarosan azonban minden kiderült,. „Néhány perc és éj­félt üt az óra”, az egyik kö­zépkori kapu alól előlépett Janek, mellette kocogott a rendőr, aki szolgálat ide, szolgálat oda, nem volt rest valahonnan — rendőri tekin­télyét latbavetve — vodkát szerezni, hogy azt újdonsült magyar barátjával (ez én vol­tam) megígya. Ott cipelte a hóna alatt. Máté Iváa A Budapesti Építőművész Szövetség föld alatti kis mu­latójának mását Varsóban is megtalálhatjuk, úgy hívják: Largaktil klub. Ugyanolyan félhomály, ugyanolyan pári- zsias modernség, anno 1923., ugyanolyan lelkes twistelés, ugyanolyan fantasztikus, ab- sztraktbahajló képek a sötét falakon ismeretlen festőktől, és ugyanolyan fiatalok mint nálunk, csak éppen lengyelül beszélnek. És záróra idején éppen úgy megjelenik a rend­őr, ellenőrzi a távozást, mint a mi vendéglátóipari helyisé­geinkben. A dolog úgy kezdődött, hogy a klub portása nem tudott l németül, én nem tudtam len­gyelül, így aztán nehezen bol­dogultunk, amikor be akar­tam menni. Szerencsémre, amint kiejtettem a számon, hogy magyar vagyok, clz egyik asztaltól felugrott egy isme­retlen férfi, és rögtön megin- vitált egy pohár borra. Az­után kifizette a belépőmet, nem engedte elővenni a pénz­tárcámat se, A yarsói Janek és a varsói rendűi

Next

/
Thumbnails
Contents