Észak-Magyarország, 1963. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-07 / 261. szám

CsfltSrtök, inra. november % CSTAKUI AGTÄRO RSZÄG 4 • • ^Oőlnőarádi esték jelország és a külföld turistái. És miközben megcsodálják az élni-boldogulni akarás szép szimbólumát, lerójják a hősök­nek kijáró kegyelet és hála adóját. A proletár nemzetköziség egyik szép szimbóluma a Volgograd! Hősök terén: Kuben Kuiz — a Spanyol Kommunista Párt főtit­kára, Dolores Ibárruri fiának — emlékműve, amely előtt soha­sem hervad el a virág. Ruben Kuiz, mint önkéntes vett részt 1942-ben a volgamenti város védelmében, ahol hősi halált halt. ‘kor Sztálingrád volt a neve. Azóta újjáépült, gyönyörű és Huszonegy évvel ezelőtt telje- jelkép lett a város. A béke és Ben romokban hevert, nagy a proletárnemzetköziség szim- t,leckét” kaptak itt a fasiszta bóluma. Hetedhétországból agresszorok, és a drámai küz- járnak csodájára a nagy Szov­Bulgáriai képek A Hotel Inturisl halja és étterme valóságos nemzetközi találkozóhely. Egy teremben ülnek a vacsorához a franciák és a magyarok. « görögök, a németek, a kubaiak és az ame­rikaiak. Most, hogy a minap egy 25 tagú magyar újságíró küldöttséggel itt jártam, egyik este éppen ilyen volt a vacso­ránál ülők „nemzetközi ke­resztmetszete ...” Azután va­csora előtt, közben és után a jelvények cserélnek gazdát: szovjet, kubai, francia vagy éppen magyar jelvények, meg­hitt barátság szálai szövődnek a különböző nemzetiségű né­pek képviselői közölt, amely­nek érzelmi és logikai közös nevezője: Éljen a hős város! ... Soha többé hábonít! __Él­j en a népek barátsága!... Ezeknek az érzelmeknek és gondolatoknak a kiváltásához a Mamaja Kurgan véráztatta magaslatának, vagy a város összképének, a hősök emlék­műveinek megtekintése éppen úgy hozzájárul, mint az étte­rem figyelmes zenekarának és "^fbájos énekesnőjének kubai, magyar, vagy éppen francia számai. És mi közben külön­böző nyelven, de egy dallam­ra énekeljük a „Valahol a Volga mentén élt egyszer egy kisleány..kezdetű andalító orosz dalt, önkéntelenül is ar­ra gondolunk: élt, és él... egy hős nép is ... Cscpányi Lajos Mintha hullámos, mélykék üvegből lenne a tó. Olyan át­tetsző, s olyan törékeny ha tük­rére dobunk valamit. Az em­berek pedig a. tó partján szin­te szünet nélkül törik ezt a szép tükröt. Hullanak a pénz­darabok a vízbe. Kopejka, cent, korona és forint vet gyű­rűket a vizen, s a gyűrűk egybeolvadnak. Iscso vsztrétyimsza — moso­lyog egy szovjet házaspár a mellette álló kockás kabátos férfire. Az mintha megértené. — Ycs! — mondja, és hu­nyorít. — Roziimjétye? Eriitek? — Marx Károly emlék műve Moszkvában. A BETLERI QYEMÁNT Várnában a tengerparton egymást őrlk a 8—10 emeletes luxus- szállók. Az üdülők szórakoztat asára tevéket is tartanak a fürdő­helyeken. Bulgária egyik leglátogatottabb kirándulóhelye a Fekete-tenger partján fekvő Belesik. A műemlékekben oly gazdag Csehszlovákiá­ban a betléri kastélymúzeum mellett levő Andrássy Mauzóleum a világ egyik legértéke­sebb, legdrágább sírhelye. Gróf Andrássy Gyula, a híres grófi család makacsnak neve­zett, de önállóan is gondolkodni tudó egyik tagja szembeszállt a családdal, és szállítva az évszázados szigorú nemesi hagyománnyal, a grófi világ megbotránkoztatására egy egyszerű színésznőt vett feleségül. Ezért kitagadta a család, de a birtoka megmaradt. A hőn sze­retett feleség halála után. a Franciska emlé­kére egy felmérhetetlenül gazdag mauzóleu­mot építtetett a Kárpátok alatt. Andrássy nem sajnálta a pénzt a drága és ma már világviszonylatban híres síremlék mesés berendezésére. A világ minden táján felkutatták a legdrágább márványokat és gyé­mántokat, és ezekkel borították be a mauzó­leum belsejét. Feleségének. Franciskának arc­mását is kirakatta drága márványszemekkel, amelyek a színek minden árnyalatában csil­lognak. Nagy pénzzel megfizetett olasz mű- S építészek, márvány- és gyémántművesek dol­goztak a mozaikok művészi beépítésénél. A márványmozaikok között pedig drágakövek csillogtak és egy gyémántszemekből kirakott nvakék valamint egv kereszt, szintén gyé­mántból A nyakék közepébe egy súlyos gyé­mántszemet építtetett be. amelyet ma is a vi­lág egyik legdrágább kincsének számítanak. Ezt. a súlyos g.vémántszemet véste ki szuro­nyával a Kárpátok vonulatánál folyó felsza­badító harcok egyik éjjelén két német katona. Aztán menekültek a Csorba tó irányába és vitték a hatalmas vagyont jelentő gyémántot. Már-már biztosra vették a lopás sikerét, ami­kor feltűnt mögöttük két szovjet katona. A németek nyomban felismerték: a két szovjet harcos őket üldözi, biztosan a gyémántot akar­ják visszaszerezni, amely ott lapult az egyik német tölténytáskájában. Valóban ez történt. A betléri mauzóleum előtt a szovjet tiszt ki­adta a parancsot: üldözőbe kell venni a két német katonát, minden áron vissza kell sze­rezni a gyémántot és visszatenni eredeti he­lyére. Legalább az maradjon meg, ha már a visszavonuló németek oly sok kárt tettek a nagyértékű mauzóleumban. A gazdag zsákmányt, cipelő két német ra­vaszságát, fronttapasztalatát felhasználta, hogy egérútat nyerjen, s talán valahová Ame­rikába meneküljön, ahol milliókat kaphat a gyémántkőért. De hiába volt minden ravasz­ságuk, a két szovjet, harcos a nyomukba ért. Hiába védte a rablókat a súlyos sziklatömb, amely mögül tüzet nyitottak, ez sem segíthe­tett. A két szovjet katona is végigharcolta a nehéz frontokat, volt tapasztalata, így rövid küzdelem után eldőlt a két német sorsa: ide­gen földön vesztették életüket a kapzsiság, a meggazdagodni vágyás és más népiek leigázása miatt. Így került vissza a ma is nagy értéket képviselő drága gyémántszem a betléri mau­zóleumba, amelyet azóta az amerikaiak is sze­A mauzóleum rettek volna megvásárolni az egész épülettel együtt. De nem eladó, a csehszlovák nép hűen őrködik felette, mert történelmének egy da­rabkája is benne van ebben a mesés kincse­ket őrző kis épületben, amelyben évente sok­ezer külföldi turista csodálja meg a múlt egyik nagy urának pazar családi síremlékét. Szegedi László fordulunk vendéglátóinkhoz, a csehszlovák kollégákhoz, s jelentőségteljesen pillantunk rájuk. — Ano — bólintanak, és tört magyarsággal ismétlik a szovjet házaspár szavait: — Még ta-lál-ko-zunk! Igen, bizonyára találkozunk még. Mert a Strbské pleso, « Csorba tó visszavonz minden­kit — persze nem azért, mert „lepénzelték” ... Csábítja az embereket a táj, a csodálatos mélykék viz. s csábítják a víz körül őrködő örök-havas, fen­séges hegyek, amelyek bizo­nyos szögből nézve egy fekvő indián arcának határozott, vo­nalait adják — érdekes játé­kaként a természetnek. S a fekvő indián környékét, a Csorba tó partjait nagy, nem­zetközi randevuhelynek is ne­vezhetnénk. Mert találkoznak itt a világ minden táján lakó emberek. Találkoznak és ba­rátkoznak, Haragosokat. ellen­ségeket itt véletlenüt sem ta­lálsz. A természet szépsége, harmóniája, békéje mintha visszatükröződne az embere­ken, szépséget, harmóniát, bé­két teremt közöttük. És ehhez még nem is kell idegen nyelv­tudás. Ehhez elég itt egy közös séta a fekvő indián körül, vagy az, ha kopejka, cent, ko­rona és forint vert gyűrűket u. vízen, s a gyűrűk egybeolvad­nak... (Ruttkaj)--------OQO-------­D rezda él Joachim, az idegenvézetőnk végtelen alapossággal beszél Drezda ősi kultúrájáról, a vá­ros pusztulásáról, az új Drezda építéséről, A Zwingerben szobrászok, kőfaragók dolgoznak. Régi fényképek alapján hozzák rendbe az építészet remek al­kotásait, amelyeknek egy ré­sze a háborúban megsemmi­sült. És a szobrokról, a szobor- csoportokról. a faragott díszíté­sekről nehéz megállapítani, melyik az új s melyik a régi. Az egyetemi negyedben egv sötétmúltú épület áll; Falán tábla adja tudtul, hogy itt szé­kelt. a hírhedt Gestapo és az emberek tucatjait, a kommu­nisták legjobbjait kínozták ha­lálra. Drezdában több tízezer fia­tal tanul technikumokban, egyetemeken. Néhány éve nyu­gati ügynökök nyüzsögtek az egyetemisták között. Kánaánt és dupla fizetést ígérve csalták nyugatra a végzett egyetemis­tákat. A cél: ne legyen elég szakember a keleti részen. A berlini fal azonban kirekesz­tette az ügynököket, megszűnt az embervásár. És a fiatalok? Éppen olyan céltudatosak, mint Joachim, s a végzettek is alapo­san, céltudatosan segítenek formálni az új. szocialista Né­metország jövőjét. A városnézés után Joachim magyarul „összegez”. Az igék kegyetlen kerékbetördelése után meglepően tiszta, hibátlan ma­gyarsággal mondta: — Önök is láthatják, Drez­da újból él, Drezda a szocialis­ta kultúra, tudomány központ­ja lett. Csorba Barna A FEKVŐ INDIAN KORUL... delemben megfordult az em­beriség történelme ... Nincs a világon olyan újság, rádió, amely 1942-ben naponta ne emlegette volna a város ne­vét, ahol kő kövön nem ma­radt. A Volga menti hős város nevét már kétszer ismerte meg n világ. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után közvetlenül — akkor Cáricin­nek hívták — és a második világháború első felében, ami-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents