Észak-Magyarország, 1963. október (19. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-02 / 230. szám

f

äxeräa, 1963. október &

ES2AS.MAOX ASOlUsZACi

Flaéal párttitkár

Magas,: göndörhajú férfire figyeltem fel egy értekezleten. Az őszi munkákról beszélt, sűrűn használt szakmai szavakat és kifejezéseket is, de minden mondatában szenvedélyesség izzott. , Egyszerű munkaruhában volt, olyasfélében, amilyenben általában a traktorosok és szerelők járnak, de ez még nem sokat mond egy emberről. Figyeltem a szavait, mondatait. És éppen a mondatok, azok a szenvedélyt sugárzó szép mondatok hatottak rám úgy, hogy szinte összekapcsolódtam a beszélővel. Nem beleláttam — inkább benne, vele együtt éreztem. Éreztem azt is, hogy ez az ember nem egyszerűen az őszi munkákról, az izgalmasan sürgető szántásról, vetésről beszél, hanem mindenről, ami ennek az izgalmas munkának része, vagy feltétele. Néhány dolgot ismételt is — előtte mások is beszéltek ugyanarról, de az ő szavai valahogy közelebb hozták azt a témát, felnagyították, vagy tört szögben vetítették, mint valami periszkóp, egy kicsit meg is forgatván, hogy minden oldalról lássuk. Beszéde néhol sebes volt, mintha sietne a mondanivalóval, máshol meg lassú, hangsúlyozott. Feltétlen oda kellett figyelni.

Az értekezlet után megismerkedtünk. Sándor Imre, a vilmányi gépállomás parttit- kára, 32 éves. 1953 óta dolgozik a gépállomáson. Volt traktoros, szerelő, brigádvezető is, és 1954 óta párttag. Egyébként parasztgyerek, itt nőtt fel a vilmányi dombok közt. Egészséges, izgatott és két gyermek apja.

Ennyi az életrajz, ha tömören fogalmazza az ember. Egyébként mindent meg lehet fogalmazni így is, úgy is. Az emberiség történetét is össze lehet foglalni egyetlen mondatban. Valahogy így: „Az emberek születnek, értelmet szereznek, dolgoznak, szenvednek, örülnek és meghalnak.” Egy keleti bölcs írta ezt körülbelül négyezer esztendővel ezelőtt. No, de az élet'mégsem ennyi, mégsem ilyen egyszerű.

Sokan mondják: lényeg — az egészség. Sándor Imre bólint: van. Család kell az embernek: van. Meggyőződés kell

dór Imre. ■— Sokat beszélgetünk erről. Általában azt is mondják, hogy hagyni kell mindenkit a saját meggyőződésében. Dehát akkor lassabban alakul át a társadalom és még lassabban a világ.

Egy kis epizód. Miskolci gyerek ment ..Vilmányba a nagy- nénjéhez nyaralni. Kilenc éves volt — égő szemű, izgága, pajkos. A néni szerette és vasárnap el akarta vinni a templomba. A kilenc éves fiúcska íel- nőttes komolysággal, megdöbbenve és csodálkozva kérdezte:

— Néni, csak nem hiszed, hogy van isten?

A kilenc éves fiúcskának ez a probléma már végtelenül egyszerű. De nem így a felnőtteknek, a harminc, negyven, ötven. hatvan éveseknek. A párttitkárt néha meghívják keresztapának is. No lám. Elmenni, vagy nem elmenni? Látszatra kicsi probléma — ám legyen csak valaki párttitkár. Ha elmegy — az a baj. Ha nem — romlik az emberekkel, a pártonkívüliekkel s éppen a vallásos meggyőződésűekkel való kapcsolat. Mi a fontosabb?

— Elment keresztapának? — kérdeztem.

— Nem.

— Miért?

— Azért, mert ha elmentem volna — szembekerülök saját meggyőződésemmel. Ezen kívül: sokan éppen arra hivatkoznának, hogy a párttitkár vállalta a keresztapaságot.. Ezt nem lehet. Az ideológiában nincs békés egymás mellett élés. Nálunk még vannak olyan párttagok is, akik eljárnak templomba. Nos, hát ez egy nagyon komplikált ügy. Komplikáltabb, mint az őszi munka...

Sándor Imre nemrég tért haza Debrecenből. Egyéves mezőgazdasági párt iskolát végzett. Ért a mezőgazdasághoz — ez kicsendült minden szavából. Dehát. azt mondja, ez az egyszerűbb dolog. Mezőgazdasági ismereteket szerezni könnyebb, mint sokféle ember közt okosan politizálni. Mert jó áz. ha a mezőgazdaságban dolgozó párttitkár érti a munkák csinja-binját. Tetszik ez az embereknek. De politizálni egyetlen páttitkár sem tud hibátlanul. Ez Sándor Imre véleménye és art hiszem: egyetérthetünk vele.

Most ősz van, szántanak, vetnek, szedik a termést. A vilmányi gépállomás párttitkára a határt járja. Motoron, gyalog, mikor hosv. Alig egy esztendővel ezelőtt még körzeti szerelő volt. Akkor is a határt járta. Dehát egészen más volt az, és ez a mostani határjárás is más.

— Melyik a könvebb?

Nevetve válaszolt:

— Szerelőnek leinni — egyszerűbb.

— Melyik a szebb?

— Ez a mostani, mert most még szerelhetek is, ha úgy hozza a sor. A határban ugyanis sohasem a szépség az első. A határban mindig emberek vannak, akik dolgoznak és éppen úgy drukkolnak, mint a párttitkár, vagv a tsz-elnök. Mindenekelőtt őket kell látni, nelrik kell segíteni, sokszor szerelés közben...

Nem vitatom. Ha valaki a mezőgazdaságban vállal pártmunkát — annak éppen úgy ott a helye a földeken, mint a növénytermesztőknek, vagy a traktorosoknak. Persze, van más munka is. Készülnek a téli tanulásra. Azt tervezni, szervezni. Rendszerint este. Intézni a mindenkori pártügyeket Ez is idő és energia. Ráadásul a vilmányi gépállomáson most nem is könnyű a helyzet. Egy év alatt négy párttitkár volt. Rendet kell teremteni. De azért mindennél fontosabb most a határ, a szántás, vetés.

A beszélgetés után még feltartottam egy percre. Lefényképeztem, azután indult tovább. Ment a határba. Alakja gyorsan eltűnt, csak a porfelhő látszott, amit a motor kavart.

Szendrci József

A kenyérgabonatermelés jöYcdeímezőségeirőI

Mezőgazdaságunk egyik legfontosabb feladata most, hogy az őszi munka minősége és a vetésterv teljesítése együttesen biztonságos alapot adjon ahhoz, hogy 1964-ben a kenyérgabonatermés a hazai szükségletet kielégítse és az importot egyszer s mindenkorra szükségtelenné tegye. E feladat megoldásában természetesen minden termelőszövetkezetnek részt kell vennie.

Az elmúlt évek tapasztalatai szerint azonban van megyénkben néhány olyan termelőszövetkezet. ahol nem szívesen foglalkoznak a kenyérgabona, mint árunövény termelésével. Ezt rendszerint azzal magyarázzák, hegy a kenyérgabona jövedelmezősége kicsiny, termesztése nem gazdaságos, így árunövényként való termesztése a jövedelmezőbb árunövények, vagy takarmányok termesztése elől veszi el a területet.

A búza önköltsége.

Helyes-e ez a szemlélet? Igaz-e az, hogy a kenyérgabona termesztése nem jövedelmező? EiTe a kérdésre határozott nemmel kell felelnünk, s ezt az állásfoglalást az alábbi adatok bizonyítják.

A kenyérgabona kataszteri holdankénti termelési költsége megyénkben — a megyei tanács vb mezőgazdasági osztályán végzett kalkulációk, vaTermésátlag q kh Tiszta jövedelem Ft/kh

Látható tehát, hogy 11 mázsás búzatermés már mintegy ezer forint tiszta jövedelmet biztosít, s ez az ezer forint már közvetlenül vagy közvetve — a termelés bővítésén keresztül, a munkaegységek értékét növeli.

11 mázsás terméshozam: 1000 Ft tiszta jövedelem

A kenyérgabonánál nagyobb holdankénti tiszta jövedelmet

lamint a termelőszövetkezeti önköltségszámítás adatai szerint — mintegy 1500—1600 forint, Ebben a termelési költségben természetesen szerepel a termesztéshez felhasznált munkaegységek értéke is — 30 forintos munkaegység-értékkel számolva. Megyénkben a kenyérgabona vetésterület zöme búza, ennek mázsánként: szerződéses felvásárlási ára — nagyüzemi felárral együtt — 238 forint. Ez azt jelenti, hogy

6.5— 7 mázsa búzatermés holdanként már fedezi a termelési költségeket, beleértve azt is, hogy a termesztéshez felhasznált munkaegységekre elvileg munkaegységenként 30 forint részesedést biztosít, s a

6.5— 7 mázsa termés pedig

egyáltalán nem mondható soknak. Hiszen megyénk termelő- szövetkezetei megyei átlagban 1961-ben 8,6, 1962-ben pedig

9.3 mázsa búzatermést értek el kataszteri holdanként. De sok termelőszövetkezet ennél jóval magasabb termésátlagot ért el. hiszen a megyei átlagban benne vannak azon gyenge termésátlagot elért termelőszövetkezetek adatai is, ahol a gyenge termésátlagot a rossz vezetés, az elkövetett agrotechnikai hibák okozták. Az alábbi táblázat mutatja a különböző termésátlagok esetén elérhető holdankénti tiszta jövedelmet

8 10 12 14 16

304 780 1256 1732 2208 csak kevés és erősen munka- igényes növénnyel lehet elérni, így az elvégzett kalkulációk és önköltségszámítások szerint cukorrépával 150 mázsa kataszteri holdankénti termés esetén kb. 3000 forint tiszta jövedelem érhető el, kukoricával 15 mázsa termés esetén viszont már csak 1100 forint, tehát alig több, mint 11 mázsa búzaterméssel.

Több mint száz vagon alma exportra

A Nagymiskolci Állami Gazdaságban az utóbbi négy év alatt kétszázötven kataszt- rális holdon telepítettek urany- parrnen, Batul, valamint a miskolci Budai Domokos, nagyobbrészt pedig Jonathan fajtákból almásokat. Ezekkel a gazdaság almáskertjeinek területe a régi telepítésekkel együtt túlhaladja a négyszáz holdat. A fiatal fák kis része már termőre fordult. így ebben az évben mintegy kétszáz holdon szedik le a termést. A jó közepes termést ígérő gyümölcsösökben a napokban megkezdődött az almaszüret, s mintegy százötven vagon termésre számítanak. Ennek közel nyolcvan százalékát, 100— 120 vagont Nyugat-Németor- szágba, Csehszlovákiába, a Német Demokratikus Köztársaságba exportálják, A többit saját elárusító helyükön, a miskolci piacon értékesítik, illetve a konzervgyáraknak adják át. Az áru kifogástalan minőségének biztosítására a gazdaság hernádnémeti telepén részben automatikus működésű, kettős gépsorral ellátott berendezést helyeznek üzembe, amellyel naponta kétszáz mázsa almát válogatnak, illetve osztályoznak.

A kenyérgabonatermesztés jövedelmezősége azonban még világosabban látható, ha az elérhető tiszta jövedelmet nem egy holdra, hanem a termeléshez felhasznált egy munkanapra (kért és fogatos) vetítjük. Közepes gépesítéssel ugyanis hat munkanap szükséges egy hold kenyérgabona termesztéséhez. 11 mázsa termés esetén tehát kb. 165 forint tiszta jövedelem esik egy munkanapra. Ezzel szemben; kukoricánál 16 munkanap szükséges egy hold megműveléséhez, 15 mázsás májusi morzsolt termés esetén tehát csak kb. 70 forint tiszta jövedelem esik egy munkanapra. Cukorrépánál a munkanapszükséglet 30, tehát 150 mázsás termés esetén egy munkanapra 100 forint tiszta jövedelem jut. Ez art mutatja, hogy a kenyérgabona jövedelmezősége a többi növényhez viszonyítva is jó, még 11 mázsánál kisebb átlagtermés esetén is.

Egyes tsz-vezetök ezért terveznek a kívánatosnál kisebb kenyérgabona vetésterületet, mert nagyobb arányú kenyérgabonatermesztés esetén nem tudják megoldani a tagok foglalkoztatását. Ez az érvelés is helytelen, hiszen a szántóterület kenyérgabonán kívüli 65— 70 százalékán megfelelő növénytermesztési szerkezet beállításával meg lehet oldani a foglalkoztatást.

összefoglalásként megállapítható, hogy a kenyérgabonatermesztés jövedelmező, jövedelmezősége pedig döntően csak az elért termésátlagtól függ. A jó termésátlag eléréséhez természetesen igen fontos az alapvető és korszerű agrotechnikai eljárások (helyes fajta megválasztás, tápanyagellá- tás, vetőmag mennyiség, vetésidő, vetésmélység stb.) maradéktalan megvalósítása. E cikk keretében például csak a műtrágyázásra térünk ki. Egy mázsa pétisó jelenlegi ára 120 forint, ennek az AGROKER- teleptől a tábláig való kiszállítása 2—3 forint, kiszórási költsége kb. 12—15 forint A kb. 135 forintos ráfordítás azonban a kísérletek tanulsága szerint mintegy két mázsa búza terméstöbbletet hoz, tehát 472 forintot. A kenyér- gabona műtrágyázása ezért igen gazdaságos, nagy gondot kell rá fordítani.

Reméljük, e gondolatok és számok meggyőzően bizonyítják, hogy az 1964. évi kenyér- gabona vetésterv teljesítése nemcsak a népgazdaságnak, hanem a termelőszövetkezeteknek is elsőrendű érdeke.

Mészáros Sándor mg. mérnök

megyei tanács vb. mg. oszt.

Äz Ipar téli felkészüléséről

ron nem gondolnak a télre, s jó öreg szokás szerint csak az utolsó pillanatban „idegeskednek", kapkodnak fűhöz- fához, akkor jut eszükbe a tél, amint befütyül a hideg szél az ablakon, s tüzelő után sír a kályha, kesztyűbe kívánkozik az emberi kéz.

C z utóbbi szemlélet is fel■“ lelhető hellyel-közzel, de úgy tűnik, hogy ezzel a rossz szokással kezdünk felhagyni. Országszerte, megyénkben is folyik a felkészülés a télre. Az üzletekben meleg kesztyűket vásárolnak a magánosok, az üzemek vattaruhákat vesznek a munkásoknak. Odahaza megnézik, jól zárnak-e az ajtók, ablakok, a gyárakban sok száz ablakot vizsgálnak felül, szélfogókat készítenek, beüvegezik az üres ablakkereteket. Egyszóval, ami kicsinyben otthon — valahogy ugyanaz történik nagyban a gyárakban, üzemekben, bányákban és intézményekben. Hogy ez menynyire így van, az tökéletesen tükröződött azon a szükkörű ankéton is, ahol megyénk ipari üzemeinek vezetői a téli gondokról, s e gondokat enyhítő tennivalókról vitáztak.

Sokoldalú, szakszerű, műszakilag megalapozott, lelkiismeretes munka tükröződik például a Lenin Kohászati Művek téli intézkedési tervéből csakúgy, mint a „szomszéd gyár”, az ózdi kohászok által papírra vetett programból. Kétségtelen, az igen értékes tervekben

sok energia, szakemberek tapasztalata, kollektívák bölcsessége van. Azonban a legjobb tervek, a legtökéletesebb programok is pusztába kiáltott szavak maradnak, ha nem öltenek testet a gyakorlati munkában. Ügy szoktuk ezt mondani: minden terv annyit ér, amennyit végrehajtunk belőle. Talán közhelyként hangzik e mondat, de sok igazságot tartalmaz. Mert ki ne ismerne olyan terveket, amelyeket jó szándékkal, fáradságos munkával, nagy körültekintéssel készítettek elő — aztán a megvalósításról szinte megfe- ledkeztek. Nos, az ilyen tervek kidolgozásába fektetett energia nem realizálódik a mindennapi munkában, nincs gyakorlati jelentősége. jMj indezt azért említem, u 8 mert azok a téli intézkedési tervek, amelyeket megyénk két nagy kohászati üzemében, Diósgyőrött és Öz- don készítettek, nagyon sok olyan tennivalót tartalmaznak, amelyek lényegesen enyhíthetik a hideg tél következményeit. S e tervek összeállításánál figyelembe vették a korábbi tapasztalatokat — különösen az éveleji időjárást — s igényesebben, körültekintőbben akarják megoldani a most esedékessé vált feladatokat.

Percnyi Károly a Lenin Kohászati Müvek tervének ismertetésekor elmondta, hogy a gyárrészlegektől és főosztályoktól beérkezett javaslatok

alapján üzemi tanácsülésen vitatták meg a tennivalókat. Egyértelműen meghatározták a feladatokat — s a végrehajtásért felelős szerveket vagy személyeket. Ebben a tervben külön fejezet van a termelőberendezések, rakodó és szállító gépek karbantartásáról, a felülvilágított helyiségek és szellőző berendezések, vízlevezetők felülvizsgálatáról és az anyagtároló helyiségek jő előkészítéséről. Átvizsgálták az öltözők, mosdók, fürdők és melegedők valamennyi fűtőberendezését, a tapasztalt hibákat kijavították. Nagy meny- nyiségű tartalék alkatrészt szereztek be az esetleges géphibák gyors felszámolása vagy cserék elvégzése érdekében. Szó van arról, hogy szükség esetén akadályelhárító és készenléti brigádokat is szerveznek. A tervkészítéskor gondoltak a vasúti berendezések — alépítmények, váltók, vontatók stb. — üzemképes állapotának biztosítására, a közlekedési uiak tisztántartására, az üzemek belső és külső megvilágítására és természetesen megfelelő mennyiségű és minőségű alapanyagkészlet biztosítására. Az ózdiak tervében olyan szempontokat sorakoztattak fel, amelyek egybeesnek a dolgozók egészségvédelmével és az ütemes termelés megvalósításával. E programban különösen a munkavédelmi és balesetelhárítási intézkedések fontosságáról esik sok szó, de helyet kapott az anyagellátás, készletkialakítás és anyagmozgatás okozta problémák megszüntetése is.

Tételes kimutatást készítettek azokról az anyagokról, amelyeket a fagy beállta előtt Ózdra akarnak szállíttatni, s az igényeket összehangolni az anyagellátó vállalatokkal. A tárolásnál a fagyveszély csökkentésére magas prizmákba rakják majd az ércet. A nagyolvasztóműnek a közlekedési osztállyal karöltve gondoskodnia kell arról is, hogy az elegytéri bunkerek és fülkék folyamatosan megteljenek legkésőbb november végéig. Az ércdarabosításhoz szükséges porból 150 tonna készletet alakítanak ki. Hasonlóan a diósgyőri programhoz, itt is szó van a vontató és szállító eszközök biztonságos üzemeltetéséről, a termelő berendezések fagy védelméről.

Sajnos, a Kohászati Alapanyagellátó Vállalattal még nem tisztázódtak a szállítási határidők. Ölt ugyanis december 31-ig akarják teljesíteni az ózdiak kérését. S ez már beleesik a fagyveszélyes hónapokba. amikor is rendkívül megnehezedik az érc kirakodása a vagonokból. E viták kimenetele nagyban befolyásolja majd a gyár téli termelését.

í lyen és ehhez hasonló té- ■ mák teszik gazdaggá a két kohászati üzem téli intézkedési tervét. A tervek, amelyek a nyári hónapokban készültek, egyre inkább valósággá érlelődnek. Az elgondolások testet öltenek a gyakorlati munkában.

A kohászok felkészültén akarják várni a telet!

Paulovits Ágoston (Folytatjuk,)

az embernek: van. De ekkor már bővül az életrajz.

~ Az viszont már nem mindegy: milyen az ember meggyőződése — mondta SánI.

Az MSZMP Borsod megyei Bizottságának ipari osztálya cs az Északma- gyarország szerkesztőségének közös rendezésében ankét volt az ipar téli felkészüléséről. A tanácskozás alapján a következükben : beszámolunk megyénk ipa: rának téli felkészültségéről

; és a legközelebbi feladatokról.

M éhány napja „hivatalo- san” is véget ért a nyár.

: Ezt nemcsak a letépett naptár- : lapok bizonyítják, hanem a ; hőmérők higanyszálai is erről : tanúskodnak. Otthon a nyári : ruhák bekerülnek a szekrények hátsó feléb\ s a pulóvernek balonkabátok, sötét öltöinyök alkotják ruházkodásunk ;fő kellékeit.

: Egyszóval, mostanában akar- :va, nem akarva, az időjárás í figyelmeztetésére, egyre töb- ibet gondolunk a télre, s azok- : ra a gondokra, tennivalókra, |amelyek a zord időjárással 'együtt járnak. Persze, ha csak jmost jutna eszünkbe a téli felikészülés, bizony megkésve kellene utána járnunk az olyan (feladatok megoldásának, ame- t lyek előkészítése hónapokkal [ korábban aktuálissá vált. A (legtöbb helyen — háztartásiban, intézményeknél, közleketdési és ipari üzemekben — ‘akkor kezdték el a téli intézkedési tervek kidolgozását, s ‘e program végrehajtását, ami- í kor még rövidujjú inget vi- < sei tünk, s inkább a jegest varrtuk, mint a szenest. Azután -vannak olyanok is, akik nyáércet termelnek majd, elsősorban a rudabányai vaséredusf- tó részére. A további földleta- karítási munkák elvégzésével a bánya termelése évről évre növekszik majd.

Rudabányán — a kifogyóban lévő barna vasérc pótlására — tíz évvel ezelőtt nagyarányú kutatásokat kezdtek új érclelőhelyek feltárására. A gondos munka »eredménnyel járt és a bányaüzem környékén több új , vasérctelepre bukkantak. Ezek . között a legjelentősebb a Vil-^ mos-bányamezőben talált, a H föld felszíne alatt mintegy 50! “60 méter mélységben húzó--] dó, több mint 4 millió tonnát 1 kitevő ércvagyon. A vasérc ki--| termelésére gazdasági számi- ! fásokat végeztek a műszakig vezetők. Ezzel kimutatták,! hogy bár jelentős mennyiségű] íöldletakarítási munkákat kell - elvégezni, a külszíni fejtésből] mégis mintegy 30—40 forinttal - termelik majd olcsóbban a] vasérc tonnáját, mint a mélyművelésű bányákban. Ezért az] új lelőhely felett egy 600 méter hosszú, 500 méter széles és; T00 méter mély külszíni bányát nyitnak. A munkákat a' Mátraalji Szénbányászati ] Tröszt brigádjai több mint egy • évvel ezelőtt kezdték meg. Az- ] óta a teljesen gépesített üzem- - ben: magyar és német gyárt-] mányú fúróberendezések, ■

nagyteljesítményű szovjet és] lengyel exkavátorok, valamint- csaknem 50 dömper segítségé-; vei kereken 2 millió tonna la-. 2a meddő anyagot távolítottakéi az új bányáról. A dolgozók; újabb 2 millió köbméter föld- betakarításával a jövő év köze-; Pere már elérik az érctömzsö— két így 1964-ben az ország; egyik legmélyebb külszíni bányájából előreláthatólag 100; ezer tonna, nagyobbrészt pát-i

‘— A NÖVEKVŐ sörfogyasz-; fcásra való tekintettel fejlesz-- tik a pécsi Pannónia Sörgyá-; rat. Az eddigi évi 350 ezer- hektoliter helyett 1965-től már évi 550 ezer hektoliter sört főzhetnek a pécsiek a pécsi Bőrgyárban,

Rónabányán égül az strszág egyik

feiSffláíyeEito külszíni fejtése