Észak-Magyarország, 1963. október (19. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-02 / 230. szám
ES2AKMAGYARORSZAG Szerda, 1963. október 2. Az aíomcsend-egyezmény légkörében folyik az ENSZ illése Gromiko és Rush egyaránt hasznosnak véli a tárgyalásokat Előreláthatólag pénteken kerül sor újabb háromhatalmi megbeszélésre — Lord Home beszéde as ENSZ-ben U Thant ENSZ-főtitkárnak a három nagyhatalom külügyminiszterei tiszteletére adott vacsorája a vártnál hosszabb ideig tartott. Éjjel 11 óra után néhány perccel, a három külügyminiszter együtt távozott az ENSZ-palota 3Í). emeletén, U Thant hivatalában tartott vacsoráról. Rusk a New York Times, a Baltimore Sun és az MTI tudósítójának kérdésére kijelentette, hogy a vacsorán belementek az érdemi kérdések tárgyalása ba. „A tárgysorozatot úgyis ismerik” — fűzte hozzá. Arra a kérdésre, vajon a meglepetésszerű támadások megelőzésének kérdése konkrétan szóba került-e, az amerikai külügyminiszter „igen”-nel válaszolt. Rusk ezután Gromiko szovjet külügyminiszterhez fordult és ezt kérdezte tőle: Bella nyilatkozata a Pravda és az Izvesztyija főszerkesztőiének Ben Bella algériai köztársasági elnök fogadta Szatyuko- vot, a Pravda és Adzsubejt, az Izvesztyija főszerkesztőjét, amikor azok a III. Újságíró Világtalálkozó alkalmából Algírban tartózkodtak. Az államfő és a két főszerkesztő között beszélgetés folyt le. A beszélgetés elején Ben Bella kijelentette, hogy a szovjet—algériai kapcsolatok kitűnőek. A baráti kapcsolatok új típusa ez, amelyet az új élet építésének közös céljai határoznak még. A nagy cél közel hoz bennünket egymáshoz. — Kormányunk, az egész algériai nép nagyra becsüli nagy barátuiik, Hruscsov szovjet miniszterelnök tevékenységét és mély megbecsülést érez iránta. Népeink barátsága nagy vívmány és annak arányában, ahogyan társadalmunk tovább fejlődik a szocializmus útján, állandóan erősödni fog. — Az algériai kormány tevékenységében támogatásra talál a szocialista országok részéről. Ez többek között jól kifejezésre jut abban az óriási segítségben, amelyet a Szovjetunió nyújt nekünk. A Szovjetuniónak nemzetgazdaságunk fejlesztéséhez és megszilárdításához nyújtott segítsége jobb feltételeket teremt a forradalmi átalakításokhoz. — Államépítő munkánk célja, meggyorsítani Algéria haladását a szocializmushoz vezető úton. Ez évtől kezdve nagyszabású mezőgazdasági intézkedéseket hajtunk végre. Igazi agrárforradalom lesz ez. Arról van szó, hogy minden föld annak kezébe kerüljön, aki megműveli. — A gyarmatosítók nagybirtokaiból népi gazdaságok létesülnek. Ezek élén a mezőgazdasági munkások által megválasztandó önkormányzati bizottságok állanak. Az államosítások után az Ipari vállalatoknál Is létesültek munkásönkormányzati bizottságok. * Ben Bella hétfőn este rádió- televízió-beszédben fordult a hadsereg katonáihoz. Felszólította őket, ne engedelmeskedjenek azoknak a katonai vezetőknek, akik kalandba bocsátkozva, szembeszálltak a ltormánnyal. Ezek a tisztek — mondotta ■— kétségbe akarják vonni annak a rendszernek a törvényességét, amelyet a nemzet egyöntetűen elfogadott. Az államfő hangoztatta.' hogy a forradalom védelmében letör minden engedetlenséget. Tizi-Ouzou-ban, Kabilia fővárosában, amelyet változatlanul a kormánycsapalok ellenőriznek, hétfőn este teljes volt a nyugalom. „Egyetért-c velem abban, hogy tárgyalásaink hasznosak és konstruktívak voltak?” „Teljes mértékben egyetértek” — felelte Gromiko. Ezután Gromiko, Rusk és Lord Home közölte, hogy a háromhatalmi tárgyalást hamarosan tovább folytatják. Valószínű, hogy az újabb háromhatalmi találkozóra pénteken kerül sor. Az eddig lefolyt megbeszélések alapján elsősorbán azt kell aláhúzni, hogy a nemzetközi feszültség további enyhítését célzó kelet—nyugati tárgyalások még mindig csupán kezdeti stádiumban vannak. Annak ellenére, hogy a nagyhatalmak külügyminiszterei több beható ■beszélgetést folytattak, voltaképpen nem történt más, mint az álláspontok kölcsönös tisztázása. Ezért — mint a külügyminiszterekhez közelálló források egyöntetűen hangoztatják — korai és teljesen helytelen lenne bármiféle jóslásba bocsátkozni a jelenlegi tárgyalások kimeneteléről. Mindenesetre van már egy olyan pont, amelyben a három nagyhatalom álláspontja „rendkívül közel” van. Ez az a szovjet javaslat, hogy tiltsák meg nukleáris fegyverek alkalmazását a világűrben. Ebben a kérdésben úgyszólván kész az elvi megállapodás. Az álláspontok közeledését az tette lehetővé, hogy az amerikaiak letettek arról a korábbi követelésükről, amely szerint a világűrben is valamiféle „ellenőrzést” kell - bevezetni. Ezen az egy kérdésen kívül minden más probléma megtárgyalása teljesen folyékony állapotban van. A nyugatiak szeretnék a meglepetésszerű támadások megelőzésének ügyét a kelet—-nyugati megbeszélések első számú, legfontosabb kérdésévé tenni. A szovjet delegáció álláspontja az, hogy az első TATJANA TASZSZ: Á TAVIKAT T ermetes szőke férfi nyitott a szobámba. Álla- hegyén kis gödröcske látszott. Kissé zavartan, meg- gömyedve lépett be az ajtón, mintha restellné, hogy ilyen magasra nőtt. — Igyekszem a lehető legkevesebb idejét elrabolni — mondtat Aztán gondolataiba révedt, s olyan sokáig ült szótlanul, végre felocsúdott, bocsánatkérően nézett rám, s elkezdte, amit mondani akart: — Egy évvel ezelőtt balt meg az apám. Régóta nem laktunk együtt, még diákkoromban megnősültem és a felesé- gemhez költözködtem. Mikor meghalt az anyám, apám egyedül maradt a kis lakásban. Ö nagyszerű ember volt: végtelenül rendszerető, okos, jó- lelkű. Nagyon szerettük egymást, olyan meghitt viszony volt köztünk, amilyen csak testi-lelki jóbarátok között alakulhat ki: nem volt titkunk, egymás előtt. Nincs rá szó, milyen fájdalmas volt az elvesztése. Látogatóm hangja megremegett. — És képzelje el, néhány nappal ezelőtt telefonált nekem az a mérnök, aki apám volt lakásában lakik — folytatta. — Azért hívott, mert egy levél jött apám nevére. Néhány pillanatig úgy tűnt, mintha még élne ő, de aztán a keserű feleszmélés következett, s arra gondoltam, hogy valamelyik barátjához nem jutott el a halálhír... „Tulajdonképpen ez nem is levél — mondta kissé zavartan nem értesítés arról, hogy a táviratot, amelyet az édesapja küldött, nem kézbesítették, mert a' címzett nem lakik a megjelölt helyen.” — Szépen dolgozik a mi táv- iróhivatalunk is — falcadtam ki. — Eltelt egy esztendő, mire rászánták magukat, hogy értesítést küldjenek ... Kinek volt címezve a távirat? „Azt itt nem írják — válaszolta a mérnök még zavartató hangon. — Annyit meg lehet állapítani belőle, hogy nem egy évvel ezelőtt, hanem csak tegnap adták fel.” — Azonnal ott leszek — mondtam. — Hosszan forgattam az értesítőblankettát. Rajta apám neve, pontos lakcíme... Miféle távirat lenne ez? Ki írta alá egy halott nevét? És miért? Elrohantam a távírdába. Fiatal, komolykodó szépség ült az ablak mögött. — Szeretném megtudni, kinek volt címezve ez a távirat? — mondtam neki. „Ki a feladó?” — kérdezte vissza hűvösen a lány. — Az apám. „Akkor jöjjön el az édesapja. Idegeneknek nem adunk ilyen természetű felvilágosításokat.” — De az apám már egy éve halott... „Ne tegyeai bolonddá, kérem — válaszolta a szépség még ki- mértebb hangon. — Egy halott nem küld táviratot. Itt pedig világosan megállapítható: tegnap. 15 óra harminckor adták fel.” Jó időbe telt, amíg végre megértette a lány, hogy mi történt. Megegyeztünk, hogy beszél a főnökével, s aztán felhív a munkahelyemen. Másnap délelőtt csengett a telefon; „Táviratot kézbesítettük a címzettnek — hallottam az ismerős hideg hangot. Kiderült, hogy a házszámot rosszul továbbította a íelvevőhivatal. De most már minden rendben van.” — Hogy-hogy „minden rendben van”? — kiáltottam a telefonba. — Feltétlenül tudnom kell, mi van a táviratban és kinek kézbesítették. Hiszen már elmondtam magának, hogy... „Tulajdonképpen nincs abban semmi különös — válaszolta a hölgy kissé felengedve. — Csak egy telefonszám áll benne és az a kérés, hogy a címzett hívja fel ezt a számot. Ennyi az egész.” — Egy ideig habozott a lány, de aztán mégis felolvasta az egész táviratot. Apám neve volt aláírva, s a címzett egy bizonyos Jurcsenko. aki Moszkvában, a Jakimankán lakik. — A telefonszámból rájöttem, hogy a távirat feladója az Ukrajna Szállóban lakik. Telefonáltam neki. Senki sem vette fel a kagylót. Altkor elhatároztam, hogy azonnal elmegyek a Jakimankára. — Ödön moszkvai ház, az egykori „városi” lakások kiszolgált épülete előtt álltam. Szemüveges öregember nyitott ajtót. — Jurcsenko elvtárs itthon van? — kérdeztem, s közben úgy éreztem, szétfeszít a düh. Most megmutatom neki — gondoltam magamban. — Micsoda aljasság: egy becsülettel meghalt ember nevét felhasználni ki tudja, milyen szeny- nyes ügyhöz... „Itthon van — felelte az öreg. —r Tessék egyenesen a számú kérdés a német kérdés. Ennek rendezése nélkül —r hangoztatják a szovjet tárgyaló felek —, nehéz lenne más, vitás problémákat megoldani. Igaz az — mondotta az MTI tudósítójának Gromiko szovjet külügyminiszter egyik munkatársa —, hogy az általános légkör sokkal jobb a nemzetközi politikában, mint bármikor eddig volt, de — s ezt Gromiko erőteljesen aláhúzta Rusk és Lord Home előtt — a német kérdés nyugvópontra juttatása nélkül a „moszkvai szellem” kissé légüres térben hat. A szovjet küldöttség egyébként nagy megelégedéssel állapította meg, hogy az ENSZ tagállamai — az egyetlen Albánia kivételével —, egyöntetűen a Moszkvában aláírt atom- cscnd-egyezmény teremtette légkörben szólnak hozzá a nemzetközi politika nagy kérdéseihez. Albánia egyedül áll, teljesen elszigetelődött az ENSZ-köz- gyűlésen régi, hidegháborús szellemű állásfoglalásával. Az ENSZ-közgyűlés kedd délelőtti ülésén Lord Home angol külügyminiszter mondott beszédet. A brit külügyminiszter bevezetőül hangoztatta, kormánya — bár némi fenntartással —, helyesli azt a szovjet javaslatot, hogy a jövő év első felében tartsanak tizennyolchatalmi csúcsértekezletet a leszerelés kérdéséről. Lord Home a nemzetközi helyzettel foglalkozva, reményét fejezte ki, hogy 1964-ben megállapítható lesz: A közgyűlés most folyó ülésszaka a hidegháború végét jelentette. Bizonyos jelek arra mutatnak, hogy az együttműködés új fejezete kezdődhet a Szovjetunió és a Nyugat között — jelentette ki a külügyminiszter. konyhába menni. Jevgenyija Alekszandrovna! — kiáltotta. —- Magához jöttek!” E * ltes, őszhajú, telt asz- szony állt a tágas konyhában, a tűzhely mellett. Arca szelídnek, komolynak látszott, szemében lágyság fénylett, szinte átsugárzott rajta a bizalomteljes, tiszta lélek. Zavartan, de csöppnyi csodálkozás nélkül nézett rám, s én ebből azonnal megértettem, hogy ez az ismeretlen asszony valahonnan ismer engem. — Jurcsenko elvtársnő? — kérdeztem határozatlanul. „Igen, én vagyok az — mondta az asszony kellemes, lágy hangon. — De ne álljunk itt a konyhában... Menjünk a szobámba.” — Régimódi, lakájos bútorokkal volt berendezve a szoba. A falakon metszetek és sok fénykép függött rámában. Egy nagy karosszékbe ültem, az ablak mellett. Az asszony rámnézett. Szeme most figyelmesnek és szomorkásnak tűnt. S megint csak éreztem a tekintetéből, hogy ismer engem. — ön kapott egy táviratot, amelyet megboldogult apám nevében küldött valaki — mondtam. — Véletlenül jutott a tudomásomra. Ki tette ezt? Milyen jogon? „Igen — felelte csendesen az asszony. — Nemsokára egy éve lesz, hogy meghalt az édesapja. Megértem magát, természetesen ... — Lesütötte a szemét. — Zavartnak éreztem magam. Szótlanul ültem. Néztem a szemközti falon függő egyik fényképet: egy mászókában álló, aprócska főkötős gyerek nagy őzike szemekkel néz az objektívbe. Mellette egy másik, mogyorófarámával keretezett felvételt pillantottam meg. Hosszan, alaposan szemügyre vettem és összerezzentem: náDiktátorok vépapíai Ha valaki száz esztendő múltán megírja a XX. század 40—60-as éveinek történetét, a második világháború utáni két évtizedet, a gyarmati rendszer pusztulása, s számos új, független nemzet megszületése idejeként értékelheti. Afrikában és 'Ázsiában ez idő alatt több nép nyerte el függetlenségét, mint leorábban évszázadok alatt. Ugyanakkor azonban a világ több pontján még ma is „erőskezű” politikusok tart.ják kezükben az ország kormánykerekét. Az erőskéz-politiloája azonban csak választékos kifejezés. Az ő esetükben koncentrációs táborokat, sortüzeket, éhezést, nyomort és munkanélküliséget jelent. Mármint a nép számára. A diktátorok és szűk baráti körük dúskál a hatalomban és az anyagi javaidban. Senhor Doctor a • 5 Salazar Portugália teljhatalomé ura, aki szívesen szólíttat- 2ja magát prózai egyszerüség• gel Senhor Doctomak, mint 2 gazdasági szakember került a «kormányba. Hat év szívós és 2türelmes munkájával érte el, a hogy diktátor-elődje, Carmo- 2 na tábornok az elnöki arany- okalitkába szorult, s a hatalom 2 teljesen az ő kezébe került. »Salazor 1933-ban aztán meg is •fogalmazta politikai elképzelé- 2seit, méghozzá Portugália új • alkotmányában. Egy korabeli 2lap, a francia „Tribuna Socia• liste” értékelése szerint . eb- 2 ben a szerző figyelembe ve• szi korunk fogyatékosságait, s • ezért inkább a XVIII. száza- 2dot varázsolja vissza — azzal • a különbséggel, hogy Voltaire- Jnek és Montesquieu-nek nála »hallgatnia kellene”. Ennek 2 ugyan ellentmondani látszik • ■’íz a körülmény, hogy Salazar 2 érti az idők szavát, megértetne például korunk és száza- adunk friss termékének: a fa- Jsizmusnak a szellemét is. Micinek következtében Hitler és 2 Mussolini halálhírének kézhezvételekor nemzeti gyászt reálodéit el. » • Ugyüknek-szellemüfcnék a 2 továbbiakban is hű követője • maradt a de jure máig is sza- 2badságon lévő közgazdász proof esszor. Mint gazdasági szak- 2ember, népét hozzásegítette • ahhoz, hogy a munkásnak 2 Portugál iában 10—12 órát kellőjén dolgoznia egy szerény, J lisszaboni étteremben kapható • ebéd áráért. A hivatalos ada- 2 tok szerint is a legutóbbi két évtizedben egyharmaddal csökkentek a reálbérek. Mint politikus megakadályozta, hogy egyedül üdvözítő elveinek megvalósítása ellen bárki is felléphessen. Eszközei kicsit kemények ugyan: börtön, pártok betiltása, ellenzéki politikusok elhurcolása — mindenesetre célravezetőit. Mint népének gondos atyja is halhatatlan érdemeket szerzett. A portugál nép táplálkozásának kalóriaértéke a legalacsonyabb Európában. Hasonló a helyzet a csecsemőhalandóság és a tüdőbaj terén is. Mint a gyarmattartó Portugália első embere, szintén számíthat a jelen- és utókor elismerésére, hiszen áldásos uralma alatt a „tengerentúli megyékben” világrekord születhetett az analfabétizmus területén: a néger lakosság 95 százaléka nem tud sem írni, sem olvasni. Nincs is idejük megtanulni a rabszolgasághoz hasonlítható kényszermunka- rendszer miatt. Amikor a múlt év elején katonatisztek lázadást szerveztek^ majd májusban hatalmas diáksztrájk tört ki, a New York Times azt írta: „A portugál helyzet tragikus .., Az ember nehezen szabadul meg attól az érzéstől, hogy végéhez közeledik Salazar anakronisztikus önkényuralmának hosszú útja- • • •” _ Ebben semmi kétségük sem lehet, különösen figyelembe véve a portugál gyarmatokon már évek óta tartó partizánháborút is, amiről aa amerikai kolléga elfeledkezett. (Folytatjuk.) Irodalmi pályázat tanulók számára Á Jelenkor című, Pécsett megjelenő irodalmi és művészeti folyóirat szerkesztősége \ lünk otthon ugyanilyen fény-} kép volt a falon! Apámat mu-j tatta a kép és Nyikolaj Ivano-} vicsot, régi jóbarátját, akit énj még gyermekkoromból ismer-} tem. Emlékszem, Kolja bácsi-} nak szólítottam mindig. Mind: a ketten fiatalok, vidámak vol-3 tak a képen. } — Szent isten! — szólaltaira meg. — Honnan van önnek ez} a fényképe? c — Nyikolaj ívanovicstólj kaptam ajándékba. Negyven} évvel ezelőtt — felelte az asz-j szony, s egy pillanatra elcsuk-} lőtt a hangja. — Nem olyan < könnyű mindent megmagya-} ráznom önnek ... Vissza kell < pergetnem egész eddigi élete-} met, hogy megértsen ... < Kis szünetet tartott, aztán < elkezdte élete sorolását. S mi-} nél tovább hallgattam, annál J nagyobb izgalom fogott el. : L áttam magam előtt »< Volga-parti várost, ahol } apám született, s lát-2 tam apámat és Kolja bácsit —} fiatalon, vidáman, amilyennek} a fénykép megőrizte őket.3 Ugyanabban az utcában, a} Volga partján lakott Jevge-< nyija Alekszandrovna is, akit} abban az időben Zsenyának« szólított az egész környék. Ök} hárman jóbarátok voltak,! együtt jártak színházba a ka-< kasülőre, együtt csónakáz-} tak... Ki tudja azt megmon-} dani. mikor lopózik az emberi szívébe a szerelem zsenge lomb 4 susogását idéző mámoros, bol-1 dog zsongása? A három baráti közül kettőt választott ki} Ámor: Zsenyát és Kolját. S< mint az gyakran lenni szokott,} már el sem tudták képzelni,4 hogy valamikor nem kéz a kéz-} ben jártak, egymás nélkül telt} az életük. } Apám volt a legfőbb bizal-} masuk. Egyszer lement a Vol-« gára halászni. Ekkor történt a} baj. 3 (Folytatjuk.) ^ és a KISZ Baranya megyei bizottsága a középfokú iskolák (gimnáziumok, technikumoki MTH ipari iskolák, szakiskolák) tanulói számára országos [pályázatot hirdet a folyóirat mtéves fennállása alkalmából. [ A pályázók az alábbi témák ■ közül választhatnak3 • 1. Mi a véleménye a fedyó- [ irat eddigi munkájáról? • 2. A folyóirat melyik írása [(vers, novella, tanulmány stfa.) [tetszett leginkább és miért? 3. Ismertesse és értékelje a Jelenkor egyetlen szerzőjének a lap közelmúlt számaiban megjelent írásait! [ A pályamű a szokásos házi dolgozat (3—5 gépelt, vagy jól [olvasható kézírásos oldal) terjedelmű Jegyen, s a pályázó csak a papír egyik oldalára írjon. A pályázat bekBldésésiefe határideje 1963. december 1; A jeligés pályaműveket a Jelenkor szerkesztősége címére (Pécs, Széchenyi tér 17.) kell küldeni. A pályázó zárt borítékban mellékelje a nevét és lakcímét, valamint egy igazolást, hogy melyik iskola tanulója. A legjobb' dolgozatokból a folyóirat részleteket közöl, szerzőjüket pedig a Jelenkor szerkesztősége az alábbi össze- [ geknek megfelelő vásárlási utalványokkal jutalmazza. (Az utalványokon tetszés szerinti tárgyak vásárolhatók.^ Két 500 forintos első díj. Három 300 forintos második [díj. Három 200 forintos harmadik díj. A pályázat eredményét a lap 1964. januári számában közöljük. Jelenkor szerkesztősége KISZ Baranya megyei Bizottsága
