Észak-Magyarország, 1963. október (19. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-04 / 232. szám

Péntek, 1963. október 4.

BS2 ASSJAÍ3T ATtORSZAQ

A Fsemyér becsülete

munkra?! Hiszen ezek szerint ezen hús és zsírmennyiséget is drága pénzért, külföldről vásároljuk.

De nemcsak ez az egyetlen pazarlási tapasztalat. Tapolcán, Lillafüred erdőségeiben, tisztásain egy-egy „telt ház” után, nyári vasárpapok alko- nyatidején annyi eldobott kenyeret szedhet össze az ember, hogy hetekig, némi takarékossággal hónapokig élhetne belőle. S akkor más oldalon, más helyeken párthatározatokra, kormányrendeletekre, emberek százainak, ezreinek megfeszített munkájára van szükség, mert;

... mert meg kell oldanunk kenyérgabona önellátásunkat. Segítsenek ebben a termelőszövetkezetek, az iparj munkások, a szakemberek, mindenki, aki csak tenni tud valamit! Nem szabad sajnálnunk a fáradságot, dolgozzanak kettős műszakban a gépek. Minél több kenyérgabonára van szükségünk! ... Mert,.. mert pazarolunk, mert pazarolja a ke- nyeret az ország. Mert nemrégiben megnéztük néhány község búzatermelését és kiderült, hogy Taktaszadán és néhány más községben több kenyér fogyott az üzletekben — a liszt és péksütemény mennyiségét is beleértve —, mint ameny- nyit megtermeltek, illetve átadtak a népgazdaságnak! Tehát falun is, — legalábbis egyes helyeken — pazarolják a kenyeret!

bár sematikusnak, mégis hadd említsem meg; falun nőttem fel, apám is mint annyian, a föld

Tűnjön

rabja, néhány ölnyi földecske rabja volt. De soha nem hagyta levágni a kenyér héját; „attól pirosodsz, fiam. S ha nem eszed meg, nem lesz, mitől pirosodj ...” Mert fogalom volt a kenyér... mert az életet jelentette a kenyér, amelyet nem tiszta búzából, hanem rozs, búza és krumpli keverékéből sütöttek

__

M

a más társadalomban, más körülmények között élünk, talán nem is időszerű már a múltról beszélni?! Lehet, de a máról, a ma problémáiról szólni kell. És a ma problémája; nemcsak az, hogy nagyobb területen vessenek búzát, hogy többet termeljenek holdanként a termelőszövetkezetek, hanem az is, hogy; mindannyiunk érdekében, a. népgazdaság érdekében, — amelynek szintje, helyzete jelenti a mi életszínvonalunk szintjét is — próbáljunk meg kenyérként bánni a kenyérrel!

Barcsa Sándor

373 szocialista

mun S< altr-Igád

az LliM-lseis

A Lenin Kohászati Művekben 1959 januárjában kezdődött a Szocialista munkabrigád címért folyó munkaverseny. Kezdetben 24 brigád versengett a megtisztelő címért. A hatalmas üzemben mind többen ismerték fel a mozgalom embertformáló erejét, s ma már 766 brigád 7606 dolgozója igyekszik eleget tenni a mozgalom követelményeinek. Eddig 373 brigád 3326 dolgozója nyerte el a Szocialista munkabrigád címet és az oklevelet, 134 brigád' 1070 tagja pedig a jelvénynek és a zászlónak is tulajdonosa. A megtisztelő címért versengő kollektívák közül 51 a műszaki és 16 a női brigád.

Bányászok a mezőgazdaságban

A borsodi bányaüzemek már több ízben nyújtottak segítséget a mezőgazdaságnak azzal, hogy a legfontosabb, határidős mezőgazdasági munkák idejére olyan szakmunkásokat küldtek a gépállomásokra, akik értenek a traktorok vezetéséhez. Csakis ezeknek a szakembereknek segítségével tudják a gépállomások kettős műszakban üzemeltetni a kenyérgabona vetéseket és őszi mélyszántásokat végző gépeket. A Borsodi Szénbányászati Tröszttől 28 traktorvezetéshez értő bányász dolgozik október 31-ig a gépállomásokon, s az Ózdvidéki Szénbányászati Tröszt több bányásza is traktorra ült ezekben a napokban.

KGST automatizálási tanácskozás

A lengyel fővárosban a KGST automatizálási szakembereinek többnapos tanácskozása folyik. A megbeszélésen Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia és a Szovjetunió képviselteti magát.

Egy üzem a révbe ér

A kísérlet sikerült. A Weimer gépsoron három-három elemet gyárthatnak egyszerre.

két, aztán az igazgató elégedetten bólint.

— Megkezdhetjük a sorozat- gyártást! — Az érkező idege- neknék szóló magyarázatképpen megemlíti, hogy a negyedik negyedévben a bodrogkeresz- túri üzemben félmillió ilyen, újfajta kéményelemet akarnak legyártani.

— Azért kell ilyen nagy mennyiségű árut készíteni — mondja az igazgató —, mert mi látjuk el egyesített ter- mofor kéményelemekkel az egész ország szükségletét.

Ez a néhány mondat is mutatja, hogy a Miskolci Beton- árugyár bodrogkeresztúri részlege fontos szerephez jutott a lakásépítési program megvalósításában. Erről különösen jó beszélni, mert az üzem életében sok kudarccal, gondokkal, bajokkal terhes évek értek véget.

Az üzem 1959-ben kezdte meg működését, a tufa-falazóblokkok gyártását. Az elképzelnie. A kéményeket kettős elemekből rakták össze, s a két alkatrész közötti űrt kovafölddel, termithabarccsal töltötték Iá. Elég volt egy rés, kifolyt a bélésanyag, elég volt, ha egy elem megrepedt, az egész kéményt le kellett bontani. Sok kísérletet folytattak megfelelő kéményelemek kidolgozására, s végülis az ÉTI, 16 kísérlet közül, a Miskolci Betonárugyár termékét tartotta a legjobbnak. Lényege: a két elemet egyesítették, s alapanyagát a riólit tufa és a habosított kohósalak adja.

Az egyesített termofor kéményelemek gyártását ez év májusában kezdték meg Miskolcon. A gépet áttelepítették Bodrogkeresztúrra és ott végzik a termelést. Ez a gép egy-egy elemet készít egyszerre. Termelése kevésnek bizonyult. Hosszú töprengések, kísérletezgetések alapján újítással. ésszerűsítéssel lehetővé tették, hogy Weimer-féle automatasor is gyárthat kémény- elemeket, s méghozzá egyszerre három-három darabot. A kísérletek sikerrel jártak és a múlt hét közepén a gép megkezdte ilyen irányú munkáját.

A, i;Tnm fejlődését igen

NZ üzem jól 1ükrözik a

termelési adatok is. 1959-ben alig több mint félmillió értékű termelést végeztek. Tavaly már 11 milliónál tartottak, az idén várhatóan 20 millió forint értékű falazóblokkot, födémbélés és termofor elemet, gyártanak. Megrendelés van bőven. így 110—120 százalékos eredménnyel dolgoznak. Lassan szükségessé válik az egész évi, szünetnélküli termelés, és ott tartanak, hogv kevésnek mutatkozik a kőbányák med- dőtermelése. Ezekről az újfajta gondokról a vállalat és a telep vezetői, dolgozói szívesen, s örömmel szólnak, mert minden ilyen jelenség arról beszél. hogy a sok vihart megért üzem végre a révbe ért. •

Csorba Barna

39 ezer tonna szén terven felül

A Miskolci Bányaüzem dolgozói, a vagonhiányok ellenére 107.8 százalékra teljesítették elmúlt havi tervüket. Szeptemberben hatezer, az év eleje óta eddig már 39 ezer tonna szenet termeltek terven felül. A negyedik negyedév műszakjaiban a terv az eddiginél nagyobb mennyiségű szén termelését írja elő, ugyanakkor számolni kell az időjárás okozta nehézségekkel is. A bányaüzem valamennyi aknája alaposan felkészült a télre, biztosították a szénben gazdag munkahelyeket, s az év végéig 45 ezer tonna szénnel akarnak hozzájárulni az országos egymillió tonnás tervtűlteljesi- téshez;

Elkészült a Barátság kőolajvezeték lengvslorszási szakasza

A Barátság kőolajvezeték lengyelországi szakasza elkészült. A KGST-országok nagy beruházásának munkálatai már a befejezéshez közelednek. A lengyel, a szovjet, a magyar, a német és a csehszlovák szakemberek minden előkészületet megtesznek, hogy november 7-re a szovjet kőolaj átléphesse a lengyel határt.

Az év vége felé a szovjet olaj már eléri a Német Demokratikus Köztársaság határát is.

! Az ipar téli felkészüléséről

A szerkesztőség megjegyzése: Közismert, hogy a

MÁV Miskolci Igazgatósága kevés kocsiparkkal rendelkezik. A megye területén lévé bányák, nagyüzemek viszont gyakran huzamosabb ideig halogatják a kirakodást. Éppen ezért javasoljuk: a Borsodi Szénbányászati Tröszt kezdeményezéséhez hasonlóan máshol is hozzanak létre rakodó brigádokat. és segítsék elő más vállalatok, üzemek jobb vagonellátását.

Önodvári Miklós (Folytatjuk.}

dával, jelentkező nem nagyon akadt. Minden szezonban a tervezett idő előtt 1—2 hónappal le kellett állniuk a termeléssel. Sok vélemény, sok kritika, megjegyzés hangzott el az üzemet illetően, sőt 1961 őszén az angol rádió is kaján örömmel kommentálta: ime, egy felesleges beruházás. Ez a friecs- ka egy kicsit segített is. Addig a vállalat nem kapott elég segítséget a gond megoldásához. Ettől az időtől kezdve azonban az illetékes minisztériumi és más szervek behatóbban kezdtek foglalkozni azzal, hogyan lehetne célszerűen, gazdaságosan kihasználni az üzemet.

A számítások

sek azt mutatták, hogy itt kifizető lenne a B 60-as födém- béléstest gyártása. Megkezd-, ték a sorozatgyártást, s hamarosan keresett cikk lett az építőiparban. És ettől kezdve rentábilis lett a termelés. A szak- vélemények alapján a riolit- tufából készült födémbélés- test szilárdsága ugyanaz, mint a betonból készítetté, előnye, hogy jóval, mintegy 30 százalékkal könnyebb annál. És csodálatosképpen megjött az építőipar „étvágya” a falazóblokkokra is; ma már azzal is ott tartanak, nem bírnak minden igényt kielégíteni.

A kísérletek ezzel még nem értek véget. Országosan sok gondot okozott a kéményelemek gyártása. A termofor kémények nem feleltek meg a követelményeknek. Sok bajt, bosszúságot, sőt kárt is okozf , , I összejövetelen :

| Képesebb [ hallottam né- ' hány nappal ezelőtt a következő megjegyzést: „nincs ná- ; lünk a kenyérnek becsülete. Úgy bánunk vele, mint bánya- ; vidéken a kődarabbal. Eldob- i juk, ha szikkadtabb, odébbrúgjuk, ha egy-egy darabka az utunkba kerül. S aztán orszá- - gosan panaszkodunk, hogy ke- i vés a kenyérgabona, külföld- ] ről kell behoznunk, többet kell , termelni. S mi lesz, ha többet ] termelünk? Még többet do- | bunk el?” S j

Ahogy a megjegyzés elhang- ) zott, sokan hajoltak a jegyzet- i tömbök fölé és följegyezték: ' '^a kenyér becsülete”. Akik ezt tették, nyilván eltöpreng- I tek, elgondolkoztak a hallót- í takon. Gondolom, néhányan ■ beszélnek^ róla a munkahe- . lyen, néhányan szélesebb körben is és biztosan akad néhány 1 olyan ember, akinek eszébe ! jut, amikor kenyeret szel, ke- j nyeret vásárol, amikor vasta- < gon levágja a héját. De más j ‘dolog, hogy az emlékezés meghozza-e, avagy nem hozza meg l a változást, a változtatást. A í változást, hogy ne nézzünk i fitymálva a másodnapos ke- nyérre, hogy vékonyabban szeljük le a gusztusunkkal össze ! nem egyeztethető kenyérhéjat, 1 s hetente mondjuk takarítsunk j meg családonként ,-egy, vagy j két kiló kenyeret. Ami őszintén szólva — ha csak önma- ‘ gamból, vagy a tapasztaltakból i indulok ki — nem okozna a mi i mai kenyérfogyasztásunkat, . vagy mondjuk úgy: pazarlá- , sunkat?! — tekintve különösebb gondot. Sőt, megtakart- 1 tanánk néhány forintot, a csa- ; Iádnak és több száz mázsa ke- - nyeret — csak szűkebb megyei | •fogyasztásunkat tekintve is* — • a népgazdaság, az ország szá- j mára! ‘

Nem azért mondom ezt, mintha kenyérhiány veszélye , fenyegetne bárkit is ebben az 1 országban, ebben a megye- ( ben. Hiszen éveken át nem } termeltük meg az országnak , szükséges kenyérgabonameny- j nyiséget — pedig hajdanán vi- lághíresség voltunk a búza- ] termelésben — mégis volt és , van elegendő kenyér. Évek óta esszük — ha némi megjegyzé- , sekkel is — a külföldi búzából sütött kenyeret, péksüteményt, j Mert országos szinten gondos- , kodnak arról, hogy mindennap ] és minden alkalommal friss ! kenyeret vásárolhasson vala- j mennyi családanya, valameny- ^ nyi háziasszony. (Van is pata- . lia, ha csak másodnapos ke- nyeret kap, és őszintén szólva, ' ha így van, az a kereskedelem, ' meg a sütőüzem hibája!) ' Azonban az már csak keve- ; sek által átgondolt következtetés, hogy: ha tíz, vagy húsz- ' ezer vagon' francia, olasz, vagy kanadai búzával kevesebbet vásárolnánk évente, mint ed- • dig tettük — és ezt meg is 2 kell szüntetni! — mennyi min-? ■den más, keresett cikkféleség-? gél gazdagodhatnánk, mennyiX bosszúságtól szabadulhatnánk ♦ meg. 2

Őszintén szólva, természetes-? nek is tetszik, hogy egy káréj,♦ vagy félkaréj kenyér eldobó-? sakor kevés ember, még ke-? vesebb gyerek és háziasszony? *— vagy egyáltalán csak elvét-? ve egy-egy személy — gondol,? ha gondol e következtetésekre.? Mert olyan „semmiség”, mertj olyan „természetes gesztus?!”.? Márpedig gondolni kell erre is.♦ Ha valaki tíz fillérrel keveseb-? bet kap vissza a villamoson,$ Vagy a fűszerboltban, olykor? bíróságig menő ügy támad. Ha* .valaki kidob félkilónyi szárazd fehérkenyeret — ára egy fo-? fint nyolcvan fillér —, a szeme? Bem rebben. így van-e ez? így!?

[ így kell lennie, |

Szántam három napot, illetve? három nap bizonyos időpontja-? *t és megfigyeltem a mi hét-« emeletes lakóházunk előtt álló?

úarab „Kuka” szemétgyűj-4 toben naponként kutatgató, két? 1?c’s®hb asszony tevékenységét.? Általában négy-öt kiló száraz? kenyeret, s még több kenyér-? héjat gyűjtöttek össze. <

— Kész haszon, disznót hiz-? Tálunk vele. És akad minden? nap bőven. — iey mondot.J ták és igazuk van, mert leg-? alább nem teljes egészében* vész kárba s kenyér. Jelentke-? zik a piacon hús, zsír fonná-* jóban. Csakhogy; milyen drá-? ga hús és zsír ez a mi szá-*

; ni.

► m zord tél talán a leg► nagyobb feladatok elé

► állítja a közlekedési J vállalatok dolgozóit. Sok év ►tapasztalatai közül álljon előtétünk az elmúlt év példája,

► amikor a rendkívüli körülmé- é nyék között is becsületesen,

► sokszor hősiesen helytálltak:

? vasutasaink és az autóközlekedési vállalatok dolgozói mindent elkövettek, hogy a forga► lomban nagy fennakadás, hu► zamosabb időre való kiesés ne

► legyen. S ha az áruszállításban ►nem is sikerült a terveket százszázalékosan teljesíteni — ami

► közismerten még ma is érez- é teti hatását — elmondhatjuk,

► hogy amit megtehettek, meg- é tették! Ezzel együtt azonban !> a gondok az idei télre való é felkészüléssel tovább sokszoro- »zódnalc. Űj és megnövekedett J követelményeket kell teljesí► leni: éppen az elmúlt tél ta- h■►asztalaimból okulva most is Ircndkívüli időre számítva kell r felkészülni, hogy meglepetés ^ ne érjen bennünket.

|é Terveink végrehajtását ne- S> hezílheti, de nem akadályozhatja meg a tél. A teherfor- Sgalom, az áru- és személyszál- jlítás ekkor sem szünetelhet; a 8* gyárakba, bányákba és az |üzemekbe járó munkások tízezreit kell nap, mint nap a ^rendeltetési helyére juttatni, az S áruszállítást a lehető legjob- * ban lebonyolítani. A gyárak ét

a bányák termelése nagymértékben attól is függ, hogy a vonatok — s az autóközlekedési vállalat esetében — a munkásjáratok rendszeresen • közlekednek-e; a két fontos szállítási szervezet időben felkészülve eleget tesz-e kötelezettségeinek?

Ankétünkön sok szó esett a közlekedési vállalatok munkájáról. Ügy is, hogy öle maguk beszéltek terveikről, a téli felkészülésre tett intézkedésekről és úgy is, hogy minden megjelent üzem és intézmény kapcsolatba hozta saját téli felkészülésével a közlekedést. Ez természetes, hiszen mind a MÁV, mind az autóközlekedés munkája elválaszthatatlan más üzemek munkájától akár a személy, akár az áruszállítást tekintjük. A legjelentősebb feladatok a MÁV-ra hárulnak, s intézkedési tervüket, amelyet az alábbiakban foglalunk össze — Zsiga Lajos elvtárs, a Miskolci Igazgatóság helyettes vezetője ismertette:

| 'A vasutas dolgozók el- * • látása. (Nem lényegtelen ugyanis, hogy azok, akik mások szállításával, a járatok rendszeres biztosításával foglalkoznak, milyen körülmények között dolgoznak.) A MÁV sok évtized tapasztalatait használta fel a most következő télre való felkészülésre. Jó előre gondoskodtak a vasutas dolgozók megfelelő munkaruhával való ellátásáról, s a téli ruha kiosztását már be is fejezték. De nem kielégítő még a tüzelőcllátás. Eddig 44 ezer tonna szenet osztottak ki, várható még 11 ezer tonna — a 17 ezer tonna szükséglettel szemben. A MÁV dolgozói mindent elkövetnek az őszi és téli forgalom zökkenő mentes lebonyolításáért: tüzelőanya g

gondjaik megoldásához viszont a bányászoktól várják a segítséget, ami — reméljük — nem is késik sokáig.

“y A MÁV intézkedési ter- vének második része a vasúti járművek, s a vontató j árművek karbantartásával foglalkozik. A tél már nemsokára beköszönt, de a vasút még a tavalyi szállítási nehézségeket sem küzdötte le teljesen. Ezért határozta el a MÁV, hogy a novemberre és a decemberre tervezett javításokat előre hozza szeptember és október hónapra.

A cél az volt. hogy az őszi és téli csúcsforgalom időszakára a leglényegesebb munkákkal elkészüljenek. Az eddigi eredmények biztatóak: a miskolci fűtőbázr.ál már csak négy-öt gép javít, holott máskor ebben az időszakban általában még 10—12 gép szorult karbantartásra.

■J A nagyközönséget ter**• mészetcsen a személyszállítással összefüggő intézkedések érdeklik a legjobban.

A személyszállító vasúti kocsik számszerű bővítése mellett gondot fordítottak a meglévő kocsipark felülvizsgálására (világítás, fűtés) és a járműjavítóban még a tél beállta előtt ellenőrzik a kazánkocsikat. Zsiga Lajos elvtárs a* vasúti kocsik előfűtésével kapcsolatosan a szerkesztőségben tartott megbeszélésen úgy nyilatkozott, hogy azt megoldjak. Részben a kazánkocsikról, részben pedig csővezetékes kazánokról. A fűtési próbákat hamarosan megtartják. (Már itt felhívjuk az olvasók figyelmét, hogy 1964. január 1-től március 1-ig a MÄV bizonyos korlátozásokat vezet be a menetrendben, s erről az utazó közönséget a lap hasábjain és a Miskolci Rádión keresztül értesíti.)

A Áruszállítás. Az ezzel

“* kapcsolatos gondok ma is nagyok. Az üres kocsik biztosítása még mindig nem kielégítő. A hiba eredője, hogy nem a szállítás igazodik a termeléshez, hanem a szállítástól függ a termelés. A MÁV kérése, hogy a szállíttató vállalatok szervezzenek rakodó brigádokat, amelyek hétfő reg- gelig biztosítják az odaérkezett vasúti kocsik kirakását és így lehetőséget teremtenek a kocsiellátásra. Csakis így lehet az állandóan szállíttató felek igényeit maximális mértékben kielégíteni. Jelenleg — mondta Zsiga Lajos elvtárs — az a helyzet, hogy elsősorban csak a szénbányák szállítási igényeit

tudják biztosítani,' s kocsi- hiány miatt második legfontosabb kötelezettségüknek (az építőipar számára a kavicsszükséglet elszállítása) még mindig nem tudnak eleget tenni. A MÁV Igazgatóság üdvözli a Borsodi Szénbányászati Tröszt felhívását, hogy közös brigád foglalkozzék a bányák részére történő üres kocsik biztosításával és irányításával. Ez az együttműködés gyümölcsöző lesz. Előfordult azonban. hogy a bányákban már reggel nyolc órakor rendelkezésre álltak a kocsik, de szén- hiány miatt a rakodás nem kezdődött meg, míg más bányaüzemek viszont üres vagonokért telefonáltak. A közös rakodóbrigád megszervezésével mód nyílna a vasúti kocsik jobb elosztására, .

*

lés nem volt rossz ötlet. Ugyanis évelv óta nagy meny- nyiségű riolit tufa bányameddő halmozódott itt fel, amely nemcsak értéktelen volt a kőbányáknak, hanem útban is volt. A gyár nagy kapacitással fogott falazóblokká való feldolgozásához. Kiderült, az építőiparban korántsem lelkesednek úgy a termékért, mint várták. Sokszor milliónyi, másfélmilliónyi falazóblokk is ott volt az üzem területén. Hiába erőlködtek a propaganpillanatban ér- IZgaimas kezünk a Miskolci Betonárugyár bodrogkeresztúri üzemébe. Szakemberek kis csoportja áll a Weimer- féle automata gépsor mellett, köztük a vállalat igazgatója és az üzem vezetője. Érdeklődéssel figyelik a nagy zajjal működő vibrátor munkáját. A zaj megszakad, s a gép egyszerre három, egyenesített termofor kéményelemet ad ki magából. A szakemberek nézegetik, vizsgálgatják a tenné-