Észak-Magyarország, 1963. október (19. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-04 / 232. szám

ESZAKM^GYARORSZÄG Pénteki 1963. októl) er 4. Gromiko és Memuedy walós&ímúleg a jövő hét végén találkozik, A szovjet jkülügymimisztep szeríot elvi megjegyezés várható az egyik szovjet javaslat tárgyába« — New York Times figyelemre méltó cikke A nemzetközi feszültség eny­hítését célzó New York-í dip­lomáciai tárgyalások során szerdán este háromórás szovjet •—amerikai megbeszélésre ke­rült sor. Gromiko a New York-i szovjet ENSZ-küldött- ség épületében vacsorát adott., amelyen amerikai részről megjelent Rusk külügyminisz­ter, Stevenson, az Egyesült Államok ENSZ-képvi selője, Thomson, az amerikai külügy­minisztérium tanácsadója szovjet kérdésekben, valamint Taylor küliigyminisztériumi ál­lamtitkár. Szovjet részről Gromikon kívül a vacsorán részt vettek Szemjonov külügyminiszter­helyettes, Fedorenko, a Szov­jetunió ENSZ-képviselője, Dobrinyin washingtoni szovjet nagykövet, valamint a moszk­vai külügyminisztérium három szakértője: Kovaljev, Novikov és Zemszkov. A megbeszélés után Rusk amerikai külügyminiszter ki­jelentette a várakozó újság­íróknak, hogy a tanácskozás­ról közleményt nem adnak ki, mert újabb megbeszélésre ke­rül sor. Rusk megjegyezte, hogy a szovjet—amerikai köz­vetlen megbeszélések foly­tatódnak, majd hangoz­tatta, a szerdai esti meg­beszélések során mindkét fői nagy érdeklődést tanú­sított a leszerelés terén te­endő közvetlen új lépések iránt. Rusk közölte, hogy jelentést tesz Kennedy elnöknek a tár­gyalások állásáról.. Ekkor be­széli még azt is, mikor fogad­ja az amerikai elnök Gromiko szovjet külügyminisztert. A Kennedy—Gromiko ta­lálkozóra, előreláthatólag a jövő hét második felében kerül sor, mert a hét első felében Couve de Murville francia külügy­miniszter tartózkodik Wa­shingtonban. A szerda esti szovjet—ame­rikai megbeszélést megelőző­en Gromiko szovjet külügymi­niszter újságíróknak kijelen­tette: Tizenkét perccel „tizenkettő előtt“ a három nagyhatalom ál­láspontja rendkívül közel került egymáshoz azt a szovjet javaslatot illető­en, hogy ne küldjenek nukleáris töltetű mestersé­ges égitesteket a világűr­be. Ebben a kérdésben minden valószínűség sze­rint, legalábbis elvi megál­lapodás várható. Szerda délután egyébként Rusk amerikai külügyminisz­ter úgynevezett „munka-kok­télt” adott több, New Yorkban tartózkodó külügyminiszter és ENSZ-küldöttség-vezető tiszte­letére. A koktélen a többi között megjelent Péter János ma­gyar külügyminiszter és Csatorday Károly nagykö­vet, Magyarország állandó ' ENSZ-képviselője is. A New York Times a soro­zatos külügyminiszteri talál­kozókkal foglalkozva megálla­pítja: lehetséges, hogy a világ elérkezett a hidegháború felszámolásának kezdeté­hez, s ez ma már nemcsak jámbor óhaj. Katonai államcsíny Hondurasisan A lap hangsúlyozza, hogy Szovjetunió konstruktív maga­tartását Washingtonnak Londonnak egyaránt tudomá­sul kell vennie. Az ENSZ-közgyűlés csütör­tökön délelőtt folytatta az álta­lános politikai vitát. Ezen az ülésen mondott beszédet Péter János, a Magyar Népköztársa­ság külügyminisztere. (Beszé­dének ismertetésére visszaté­rünk.) Az amerikai atomtudósok \ tudományos bulletinjének : címlapján 17 év óta egy óra ; számlapja látható. Az óra • mutatói azt jelzik, hogy — • az atomtudósok megítélése : szerint — jelképesen mekko- : ra időszak választja el az \ emberiséget a nukleáris ka- • tasztrófától. • 1949-ben, amikor megtud- : ták, hogy a Szovjetuniónak • is van atombombája, a szám- \ lapon a mutató három perc- ! cél állt a világkatasztrófát : jelképező 12-es szám előtt. : 1953-ban, amikor a Szov- • jetunió és az VSA bejelen- • tette, hogy kidolgozták a : minden eddiginél pusztítóbb : hidrogénbombát, a. mutatót : két perccel 12 elé állították. • 1960-ban visszaállították a • mutatót öt perccel 12 elé, : mivel a világban egyre szé- • Ifsebb arányokat öltött a • tiltakozás a nukleáris kísér- \ letek ellen. : A bulletin legújabb szánul, ; a moszkvai egyezmény kő- j vetkeztében, ismét visszaállí- : tóttá a mutatót, amely jelen- : leg 12 perccel áll 12 előtt. : Mantara és Távkor meghallgatása után a Fehér Ház nyilatkozott a dél-vietnami politikáról Az ENSZ megfigyelőket kiiíd Dél-VieSnainba ? Kennedy elnök összehívta a Nemzetbiztonsági Tanács rend­kívüli ülését, hogy meghall­gassa McNamara hadügymi­niszter, valamint Taylor, a Ve­zérkari Főnökök Egyesített Bizottsága elnökének jelenté­sét a dél-vietnami utazásuk tapasztalatairól. A tanács ötven percig tartó ülése után a Fehér Ház nyi­latkozatot adott ki, amely körvonalazza az Egyesült Ál­lamok dél-vietnami politiká­ját. A több pontból álló nyi­latkozat a többi között han­goztatja, hogy „Dél-Vietnam biztonsága az Egyesült Álla­mok érdeklődésének homlokte­rében áll" és ezért politikájá­nak célja „elfojtani a láza­dást" — azaz Dél-Vietnam né­pének szabadságmozgalmát. A nyilatkozat a továbbiak­ban azt állítja, hogy Dél-Viet­namban az amerikai katonai akciók „bizonyos célok eléré­séhez” vezettek. A hadügyminiszter, és Tay­lor tábornok úgy véli, hogy .az Egyesült Államok 1965 végéig „teljesítheti katonai feladata­it” Dél-Vietnamban és ez idő­pont után csupán „csökkentett létszámú katonai tanácsadó csoport” marad ott. A nyilatkozat végül azt fej­tegeti, hogy Dél-Vietnamban a politikai helyzet továbbra is nagyon súlyos, különösképpen a Ngo Dinh Diem-kormány buddhista üldözése miatt. New York-i jelentés szerint U Thant ENSZ-főtitkár szer­dán fogadta Bu Hóit, a saigo- ni kormány ENSZ-képviselő- jét. Megbeszélésükön azzal a lehetőséggel foglalkoztak, hogy az ENSZ megfigyelőket küld Dél-Vietnamba. Csütörtökön a hajnali órák­ban katonai államcsínyt haj­tottak végre a közép-amerikai Hondurasban. Az UPI amerikai hírügynök­ség tudósítójának jelentése sze­rint a hondurasi hadsereg meg­döntötte Ramon Villeda Morales elnök kormányát. A hajnali órákban heves har­cok folytak az elnöki palotát védelmező polgárőrség és a katonai egységek között. A hadsereg rádiójának jelentései szerint a katonai vezetők urai a helyzetnek. Az elnöki palo­tát katonai egységek veszik körül. Morales elnök sorsáról egyelőre nem tudnak semmit. Az elnöki palota körül le­zajlott harcokban — ugyan­csak a UPT jelentése szerint — többen életüket vesztették, illetve megsebesültek. A 3 katonai körzet parancs­nokságának közleménye sze­rint a hadsereg azért döntötte meg Morales elnök kormá­nyát, hogy „véget vessen az országban az anarchiá­nak, elejét vegye az al­kotmány további súlyos megsértésének és a kom­munista beszivárgásnak”. Tíz nap leforgása alatt ez már a. második katonai puccs Latin-Amerikában. Szeptem­ber 25-én a dominikai had­sereg magához ragadta a ha­talmat és elűzte Juan Bosch köztársasági elnököt. Diktátorok végnapjai XII. A hullái ura Nemrégiben Dél-Vietnam párizsi nagykövetségén egy egyházi ünnepség kapcsán a kolónia papja prédikációt lartott. Majd a nagykövet szólalt fel, s a jelenlevő francia egyházi személyisé­gek és diplomaták nagy meg­hökkenésére a következőket mondotta: „Legyen szabad idéznem a szentbeszéd egyik kitételét: végső fokon semmi sem fontos, csak a hit Isten­ben és a hit Ngo Dinh Diem elnökben, aki meghozza/ ne­künk a győzelmet...” Diem elnök valóban olyan „magasztos” pozíciót tölt be Dél-Vietnamban, ami az or­szág lakói számára egyenesen a mindenható Isten mellé, sőt,' egyesek szerint még fölé is helyezi. Elet: és halál ura. De inkább a halálé. Uralko­dásának csupán hat eszten­deje alatt ugyanis 77 ezer politikai ellenfelével vég­zett, s a bebörtönzött politi­kai foglyok számát 3 30 ezer­re becsülik. A dél-vietnami államfő mindezt a legfonto­sabb állami és politikai állá­sokba telepített rokonai és 60 ezer titkosrendőr segítsé­gével érte el. Látszólag mindenki nagyon szereti, hiszen képe nem hi­ányzik egyetlen üzletből, iro­dából sem, a gyalogjárókra rajzolják, bélyegekre, bank­jegyekre nyomják, s ha nagy ritkán megjelenik ! nyilvánosság előtt, az (átöltöí tetett rendőrök képviselt«! nép rajongó szeretettel ía gadja. Dél-Vietnamból mégis évé óta hadijelentéseket olvas hatunk a koncentrációs tábo rolckal, stratégiai falvakkal éhezéssel és nyomorral elé gedetlen nép partizánharcá ról. Üjabban azonban az of szag lakosságának 80 száza lékát kitevő buddhistákká kapcsolatban is nyugtalanít1 hírek érkeznek. A polgáf háború mellett egy vallás háború is kitöréssel fényé get?!..; Természetesen I' háttérben álló, s a diktáte rosdihoz pénzt biztosító gazdi itt is az Egyesült Államok ; s S Diem jövőjében már 1 gazda fizetett szócsövei, s, amerikai lapok sem túlságo san bíznak. Talán nem is l maguk elgondolásai alap ián!; ;. :.; Az elmúlt húsz észtén dobén nem egy diktátort lát tünk eltűnni, Battistát Kuba ból, Trujillót is Dominik államfői székéből. A má! ma is uralmon levő zsarno­kok sem tudják már sokáií tartani hatalmukat, — titkos­rendőreik, zsúfolásig meg- töltött börtöneik, s a sof' tüzek ellenére sem. (O. Gy.) Beit Bella átvette a teljhatalmat Törvényen kívül helyesték Algériában as ellenséki ssákadárok szerveseiét Az algériai hivatalos lap csütörtöki számában bejelen­tette, hogy törvényen kívül helyezték a kabiliai szakadárok el­lenforradalmi szervezetét, az úgynevezett „Szocialis­ta Erők Frontját”. Ait Ahmet, volt nemzetgyű­lési képviselő, az ellenforradal­mi szervezkedés egyik irányí­tója a kabiliai Michelet város­ban szerdán este újabb beszé­det mondott. Azzal fenyegető­zött. hogy fegyveres harcot indít a kormány ellen, ha az erő­szakkal akarja letörni a zendülést. El Hadzs volt ezredes, a kabi­liai katonai körzet leváltott parancsnoka, „szónoki kör­úton” lázítja a kormány ellen a kabiliai berbereket, s ó is nyílt, fegyveres ellenállásra bujtogat. Hírügynökségi jelentések szerint fegyveres összetűzésre sehol sem került sor. Szerdán este azonban újabb kormány­csapatok indultak Tizi-Ouzou- ba. Hírügynökségi jelentések szerint Ben Bella algériai ál­lamelnök csütörtökön a nem­zetgyűlés ülésén bejelentette, hogy az alkotmány 59. cikkelye érteimében átvette a rend­kívüli teljhatalmat. Ez azért vált szükségessé, mert ily módon hatékonyabban tud fellépni a belső és külső reak­ció támadásaival szemben. A kabiliai eseményekre utalva Ben Bella hangoztatta, hogy az algériai nép nemzeti egységét „külföldiektől tá­mogatott bűnös ellenforra­dalom” veszélyezteti. Ve­szélyben vannak „a forrás dalom alapjai és veszély­ben van Algéria területi sérthetetlensége” — mondotta. A kabiliai zendü­lés nyomán igen súlyos hely­zet alakult ki. Az algériai ve­zető kifejezte azonban remé­nyét, hogy a hadseregnek nem kell használnia fegyverét. Az országban jelentkező problé­mákat „nem puskákkal kel1 megoldani”, hanem meg kell azokat vitatni.. Az UPI-hírügynökség el' mondja, hogy a képviselők lel' kés tetszésnyilvánítással fo' gadták Ben Bella bejelentését. és határozatban ítélték el 8 zendülőket. Az ADN hozzáfűzi, hogy Kabilia tartomány nagy ré­szében nyugalom van, a neokolonializmus szolgálaté' ban álló zendülők Michele' város térségében gyűltek össze- Azt nem tudni, hogy ezen a vi' déken hányán támogatják 8 lázadókat. A marokkói rádió szerdái1 este közleményben jelentette be, hogy a marokkói kormány hajlandó tárgyalások útján rendezni az Algériával fennálló ha­tárvitát. A közlemény szerint Marokkó kész akár a legmagasabb, akáf miniszteri, vagy nagykövet1 szintű tárgyalásokba bocsát' kozni a kérdésről, h k li I v r u g v n ti ti b 0 ti W e: t< te b lj b o 3i n 0 d h a V; fi n ji n s ír k te gi ir rr V; sí se te lé n fc a ír n‘ fe o: b te s; n U te v e: S( RÍ IV k é k n n li n h n á Sl te e: k v d k d Forró fej és... ~ ,,, , , | készletezési A vailalat | osztályának vezetőhelyetteséről, ifjú Ja­gelló U. Lászlóról tudott dolog, hogy szegről-végről vezető em­ber rokona. Keserű, a könyve­lés sok próbát kiállt vezetője ugyan hallotta, hogy az illető, aki Jagelló kartársat felülről támogatja, ez idő szerint nem tölt be magas funkciót. A fő- igazgatóságon azonban ezt megfelelő mértéktartással és óvatossággal fogadták. Pucz igazgató ugyanis egy bizalmas beszélgetésben hatá­rozottan állította a főigazgató­nak, hogy három évvel ezelőtt a vezetőképző tanfolyamon hallotta a legmagasabb Irányí­tók között említeni ezt a nevet. De hogy az illető kiféle-miíéle, arra már nem emlékezett. Ezek után érthető a főigazgatóság óvatossága. Ifjú Jagelló U. magatartásá­ból mindenesetre arra lehetett következtetni, hogy protektora manapság is jól fekszik. Mi másról beszélne például a kö­vetkező eset. Egy szép napon, úgy tíz óra felé, a fiatalember önkényesen elhagyta szobáját, táskarádióját letette a könyve­lőség kellős közepére, tánc­zenét állított be rajta, és fel­kérte egy fordulóra Feschl Etát, az osztály szépét. Hama­rosan az egész könyvelőség ke­ringőzött. Aztán charleston kö­vetkezett, egy íoxtrott, egy ma- dison ... — Ki kezdte? — ezt nyögte ki a belégekkel a hóna alatt betoppanó főkönyvelő, Keserű Ottó. — Kié a rádió? — Enyém és én kezdtem — szólt Jagelló U. László oly egy­szerűen és magától értetődően, mint aki mögött egy agresszív terveket szövő nagyhatalom teljes atomereje áll, készén arra, hogy az esetleges bírálót egycsapásra megsemmisítse. — Talán nem tetszik? — Engedje meg, hogy ne szóljak semmit — szólt Keserű keserűn. Vadul nézett az ifjú­ra: aztán vén'őrös ábrázattal fordított neki hátat és kiment. Látszott, nem akar a fensőbb- séggel ujjat húzni. — Folytathatjuk — szólt ek­kor U. Laci. De a többieknek rrfár elment a kedve a dínom- dánomtól. Látszott, mögöttük nem áll nagy ember. A készle­tezési osztály-vezetőhelvettes ekkor aktatáskájából két pa­lack kékszilvánit vett elő. — Ettől jön meg a mersz — szólt biztatóan. — Igyatok, számkukacok.. így ment ez nap-nap után. A könyvelésen rohamosan nőtt a feldolgozatlan anyag. A pénz­tári kartonokból munkaidő alatt konfettit gyártott valaki. A számológépet zálogba tették, hogy pezsgőt vehessenek a pénzen. Egy szép napon aztán betelt a pohár. Amikor Keserű Ottó főkönyvelő x'eggel bement a szobájába, hiába kereste munkaköpenyét, amelyet már huszonnégy év óta viselt. Aztán meglelte. Felszabdalt darabjait a könyvelőség lámpájára csa­varták, hogy a tangóhoz meg­legyen a hangulatvilágításuk. Keserű odasietett Jagellóhoz, aki éppen álmatag arckifeje­zéssel vonta magához Feschl Etát. Térdre rogyott az ifjú előtt. — Könyörüljön egy család­apán — kiáltott —, ne tegye ezt velem. — Fegyelmit kérek magam ellen. — Jó, jó — szólt U. László hideg nyugalommal —, de mit tudok én ezen változtatni? Mi­ért zavar a táncban? — Most már nem bánok semmit! — kiáltotta ekkor Ke­serű zokogva. — Ha maga az a csempeszkopácsi korhadt fake­resztről a hazafias népfront­mozgalomhoz csatlakozás cél­jából leszállt plékrisztus lép is közbe az érdekében, akkor is jelentést teszek az ügyről. — Azt próbálja meg, nyam­vadt pupák — mondta Jagelló U. László, és ismét magához szorította a lányt. — Most vi­szont kérem, sürgősen kopjon le rólam. De Keserű Ottó nem tágított. Elzárta a rádiót, némán a he­lyére vezette Feschl Etát, majd ezt mondta: Történjen, aminek történnie kell. Ma, kérem, már nincs az a világ, amikor ezt teheti va­laki egy becsületben megőszült főkönyvelővel. Én, kérem fe- .lelős vagyok a népgazdaság­nak az osztály munkájáért, és ennek megfelelően fogok is intézkedni. Ezzel sarkonfordult és el­ment. Meg sem állt Pucz La­jos igazgató szobájáig. Ott elő­adta a dolgot. De az igazgató leintette: — Nézd — szólt —, te is vol­tál fiatal. Ezek a maiak előbb- utóbb kitombolják magukat, azután ugyanolyan savanyú citromokká válnak, akár te. Keserűkém. I At.«au | «5S3E azonban tudni kell, hogy Pucz igazgató már régen elhatároz­ta, hogy őszülő halántékkal kitör a sok gyerekkel súlyos­bított kispolgári langyosvíz- bpl. E célból kiszemelt magá­nak a vállalatnál több fiatal beosztottat, a többi között a könyvelőség szépét, Feschl Etát. Céljához közelebb jutott akkor, amikor lebontották a gyárban a régi raktárénületet. Néhány forintért Jagelló se­gítségével megvette a bontási anyagot és a közeli erdő szé­lén kis lakot építtetett magá­nak belőle. Némi vita után Keserű szemet hunyt főnöke ügye előtt. Feschl Etát azon­ban Jagelló úgy látszik, leütöt­te az igazgató kézéről. Amikor egy alkalommal Pucz félreért­hetetlen helyzetben nyitott rá­juk, elfogyott a türelme és ön­uralma. Ordítani kezdett, hogy meghallotta az iroda apraja- nagyja. — Kirúgom ezt a züllött pesr- szónát! De a csábítóját is! — Melyiket a sole közül? —■ kérdezte Keserű, a főkönyvelő. — Te kérded? — így harso­gott az igazgató. — Azt a pro­tekciósat, a Jagellót! — Ne őrülj meg — súgta most már a higgadt Keserű, hogy a többiek ne hallják. — Amióta ez nálunk vari, nagy összeköttetéseire való tekin­tettel, a főigazgatóság nem piszkál bennünket az egy főre eső- fajlagos energiafogyasztás miatt és a bontási anyagokról sem kéri a beléget. Folyton U. László magas összeköttetései­vel etetem őket, most meg ki­rúgjuk? — Szétzúzom! Megölöm! — így dühöngött a szíven ütött Pucz. — Fütyülök arra a fajla­gos nyavalyára! A téglát is ki­fizettem, 120 forintot adtam érte! Én elvi alapon állok. Leültek a kantinban, ittak. Puczra szemmelláthatóan ha­tott az ital és a főkönyvelő józan megítélése, mert így szólt: — Belátom, igazad van. Nem szabad egy kis szerelmi csalódásért mindjárt fonú fej' S jel a porcelánbolt túlsó olda' b Iára átesni. De most már min' 11 denki várja, hogyan von őri felelősségre U. Lacit. Nein n visszakozhatok, büntetni kell v — Jól van. Megbeszélten1 s már a főigazgatósággal. Bűn' v tetősből áthelyeztetjük a test' •- vérvállalathoz. y — De ha kinyitja a száját a 11 Jagelló, mi lesz? Nem akarok a Dózsa nevű, állítólagos pa- ° rasztkáder sorsára jutni, aki- ® ről azt állítják, hogy érmék at 1 őse nyírta ki. Behívatták Jagelló U. Eósz- v lót. h — Lefolytattam && «Öen 3 N fegyelmit — mondta neki PucZ * —, büntetésből áthelyezzük a r testvérvállalathoz igazgatóké- 6 lyettesnek. —• 1500 forinttal magasabb fizetése lesz, mint nálunk volt. Lássák az embe- 'g rek, hogy ennél a vállalatnál j- személyre való tekintet nélkül j a vezetés nem tűri a fegyelem- e bontást. c szólt Ja- t gello. —■■ i Tárgyilagosan nézve, megér- J demlem ezt a büntetést. 1 — Igen — szólt az igazgató. 1 — Végeredményben maga is hibás. így azt a jánlom, feled- j kezzünk meg mindannyian a , bontási anyagról. Maga is. No ^ felejtse el, jöhet valaki a fő- . igazgatósághoz, alá rájön« , hogy a maga őse és protektora . négyszáz éve elesett Várnánál. . ~ Máié Györ-gy — Köszönöm ■

Next

/
Thumbnails
Contents