Észak-Magyarország, 1963. október (19. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-04 / 232. szám

Világt^TöIéfáHál.’egyéSüneté'k'? ALM ASZÚ RET 4 MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XIX. évfolyam, 332. szám. Ara 50 fillér Péntek, 19G3. október 4. SIKERÜLT! M int izgalmas filmkoc­■ * kák, ^ úgy peregnek a képek emlékezetemben. Lá­tom a komor, .gondterhelt arcokat, a szétszaggatott csöveket, az alázuhant óriási öntvényeket, a leégett gép­házat s a bénán, mozdulat­lanul álló kohót. Ki ne emlékezne arra a július végi hajnalra, amikor iszonyatos dörrenés hallat­szott a „vasvárosban”, ma­gasba csapott a széjjel rob­bant kohó torkából a láng, a füst, víz fröccsent a meg­rongált csövekből, tonnányi vasdarabbk vágódtak a kohó aljába — aztán csend lett: Mindez akkor történt, ami­kor úgy nézett ki, hogy a zord tél okozta lemaradások­kal is megbirkóznak a nagy kalapos, azbeszt-ruhás ol­vasztárok, amikor új, nagy­szerű termelési eredmények fémjelezték a diósgyőri nagy­kohók tövében munkálkodó vasasok példás helytállását, amikor nap mint nap csök­kent az olvasztárok adós­sága. Szüntelenül csordult a tüzes nyersvas a csapoló nyí­láson; s az éj sötétjében valószínűtlen, kusza árnya­kat rajzolt a. fény a csarnok­ban. Mindenki azért gyürkőzött, hogy több és jobb vas folyjék az üstökbe. Es ekkor szét­robbant az I-es számú diós­győri kohó. A dermedtség csak pil­'' lanatokig tartott. Az­után a munkás szolidan!ás­nak, az alkotó emberek ösz- szefogásának, az elvtársi se­gítségnek olyan példái kö­vették egymást, amelynek ki­fejezésére szürkék a szavak! Alighogy szétröppent a szo­morú hír, máris távirat ér­kezett Csepelről — segítsé­get ajánlottak as ottaniak. Nem sokkal később megér­keztek a - Ganz-MÁVAG- osofc, a gépgyáriak, a terve­zők, a szakmai tanácsadók, s azonnal munkához láttak. Valóságos csatatér lett a porfedte kohók környéke. Igaz, az itt kialakított „f ron­ton” nem harckocsik húzód­tak pusztulást ontó lényük­kel. hanem meniődarnk gör­dültek a roncsok között, s fegyver helyett szerszámot szorongattak a kérges tenye­rek. Mégis k.arc. volt.. Es csata. Küzdelem, elsőbb a napokért, azután az órákért, ma id a percekért. Óramű pontossággal ment az egész gépezet. Az a szó, hogy késés, lemaradás vagy lehetetlen, ismeretlen foga­lom volt a kohóéoítők szó­tárában, gondolatvilágában. Ezek az emberek nem. ismer­tek megoldatlan feladatokat. legyűrhetetlen nehézségeket. Foggal, körömmel küzdöt­tek a maguk szabta, amúgy is „szigorú” batáridők tar­tásáért vagy lerövidítéséért. Ha valahol segítségre volt szükség, nem volt munkaköri cihatároltsáq. Mindenki segí­tett a másiknak, sokszor ké­rés, figyelmeztetés nélkül. A tervezők és gyártók szere­lők és szállítók, építők és ácsok, munkások és vezetők oly nagyszerű, oly helyesen értelmezett barátsága, fe­gyelmezett összefogása mi­nimálisra csökkentette, a■ so- ronkövetkező tennivalók el­végzésének határidejét, s maximálisra a munka minő­ségi értékét. ^zerda óta ismét megol­vadt nyersvas csordul az I-es számú kohóból. A tervekből valóság lelt. 49 nap alatt befejezték azt a munkát, amelyre eleinte 80 napot szavaztak. Sikerült! Paulovits Ágoston Az Ipar téli felkészüléséről A kenyér becsülete Egy üzem a révbe ér Huszonhat szakkör, sokszáz gyerek Kitűnő cukorrépa termés Tiszakarádon Elegyesen, Monokon és Borsoöivánkán foefefeasték az őszi vetéseket Három borsodi termelőszö­vetkezeti községből kaptunk hírt arról, hogy már befejez­ték az őszi kenyérgabona veté­seket. A négyesi Kossuth Ter­melőszövetkezet tagsága, amely versenyre hívta ki a mezőkövesdi járás termelőszö­vetkezeteit, és vállalta, hogy október 10-ig minden őszi ka­lászost elvet:, már október 2- án befejezte a vetést. A sze­rencsi járás több községében is befejezéshez közeledik a ve­tés, a monoki Kossuth Tsz-ben pedig szerdán este már földbe került az összes kenyérgabona vetőmag. Borsodivánkön a Petőfi Termelőszövetkezet csü­törtökön végzett a kenyérga­bonák vetésével. A 345 holdas őszi kenyérgabona vetésterü­letből 226 holdon intenzív bú­zát vetettek. Csaló János, a-oOo­Per/it, mint acéljavító anyag A Lenin Kohászati Művel acélművében a minőség javítá­sára, a lyukacsosság csökken­tésére a folyékony acéllal a szokásosan alkalmazott lun- keipor keverék melleit, az üzem egy újító csoportjánál javaslatára, perlit használatát is bevezették. A tavaly óta al­kalmazott új eljárás bevált Az acélok selejtje tovább csök­kent, s ezáltal egy év alatt 540 ezer forintot takarítottak meg. Az újítókat ötletes javaslatuk­ért tizezernyolcszáz forinttal jutalmazták. termelőszövetkezet traktorosa és Cseh Kálmán, valamint Ko­vács Pál, a két vetőgépkezelő különösen jó munkát végzett az elmúlt napokban. A szom­szédos Kossuth Termelőszövet­kezetben már csak 20 hold őszi búza vetése van hátra. Több mint 60 vagon, nagyrészt exportképes Jonathan és Starting almát „szüretelnek” le az idén a Nagymiskolci Állami Gazdaság hernádnémeti gyümölcsösében. Nein ritka az olyan almafa, amely két-három mázsa gyümölcsöt termett. (Foto: Sz. Cy.J Éiszakai műszak a borsodi földeken . Nappal sem könnyű dolog órákon át traktornyeregben ülni, erős kézzel tartani a kor­mány-kereket, irányítani a ne­héz ekét, a vontatógépet, fi­gyelni, ügyelni; elég mély-e.a barázda, — hát még éjszaka? Napfénynél mindent tisztán lát a szem, s ha hiba akad is, teli a határ emberekkel, köny- nyebb üzenni a szerelőkért, vagy éppen segítséget találni, ha fogni, emelni kell. Azonban ha lement a Nap, megüresed­nek a dűlők, s hosszú kilomé­tereken át nincs más. csak a traktoros, a pöfögő gép és a nagy, beláthatatlan éjszaka. Pedig ezeken az októberi na­pokon több száz traktoros szá­mára akkor veszi kezdetét a munka, amikor eltűnik a tá­voli hegyek háta mögött a Nap. Sürget az idő, vetni kell. Még több mint 100 ezer hold- nyi földterület vetésre vár. S ehhez a rendelkezésre álló há­rom hét csak úgy elegendő, ha bátor, a nehezebb, körül­ményesebb és felelősségtelje­sebb munkától vissza nem ria­dó szakemberek -százai vállal­ják az éjszakai munkát. A dé­li részeken is és az északi, dombos területeken is, ahol pedig nagyobb a veszély, vb* gyázatlan fordulatnál; . figyel­metlen vezetésnél könnyen bo­rulhat a gép. Megyénk területén vannak ilyen emberek. Elsősorban munkások az üzemekből. Ózd- ról, Diósgyőrből, Borsodná- dasdról indultak el néhány héttel ezelőtt százan és szá­zan, hogy segítséget vigyenek a nagy őszi munkához a falu­nak ... S milyen a munka, mi­lyenek az eredmények, milyen a fogadtatás?! Ilpa és fia — mindkettő példakép Szerdára virradóra megyénk vezető szakemberei járták vé­gig tizenkét gépállomásunk körzeteit, hogy megnézzék: ho­gyan, milyen feltételek mel­lett dolgozik éjszaka közel hat­száz traktoros, hatszáz gép. Meghallgassák véleményüket, segítsenek, ahol szükséges, Ülésezik a Szakszervezetek Országos Tanácsa Csütörtökön reggel az ÉDOSZ székhazában megkez­dődött a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsának kétnapos ülése. Az ülésen megjelent és az elnökségben foglalt helyet Biszku Béla, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Részt vettek az ülésen többek között rtr. Horgos Gyula kohó- és gép­ipari, Kossá István közlekedés- és postaügyi, Kovács Imre élelmezésügyi, Nagy József né könnyűipari és Veres József munkaügyi miniszter, vala­mint a SZOT elnökségének tagjai. Az ülést Somogyi Miklós, a Magyar Szocialista Munkás­párt Politikai Bizottságának tagja, a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsának elnöke nyi­totta meg, majd megkezdődött a tanácskozás. A napirenden első pontként a szakszervezeteknek az éves terv teljesítésével és a télre Való felkészüléssel kapcsolatos feladatai szerepeltek. Az el­nökség beszámolóját Beckl Sándor, a SZOT titkára mon­dotta el. Hangsúlyozta, hogy a szak- szervezetek legfontosabb fel­adata m.ost minden segítséget megadni az éves terv teljesí­téséhez és a télre való felké­szüléshez. Ezért az év hátra­lévő részében még alaposabban és többet kell foglalkozniok a tervteljesítés, a termelés, a gazdálkodás segítésével. A legfontosabb most az, hogy közüggyé váljék az éves terv teljesítése, az elmaradá­sok pótlása, sőt bizonyos terü­leteken a túlteljesítés is. Ez­után Berki Sándor a műszaki gazdasági vezetők fokozott fe­lelősségvállalásának szüksé­gességéről szólt. A SZOT titkára ezután a télre való felkészülés felada­tairól beszélt. Ezután megkezdődött a vita. Szabó Antal, a Vasutas Szak- szervezet főtitkára, dr. Zádor György, a Budapesti Vegyi­művek főmérnöke. Dobi Fe­renc, a MEDOSZ megbízott főtitkára, Port Árpád, a Vasas Szakszervezet győri megyei bizottságának titkára, Földvá rí Aladár, a Közlekedési Szak szervezet főtitkára és Meggyes István, a budapesti keleti fű tőház szakszervezeti bizalmija után Jakó András, a Szakszer­vezetek Borsod Megyei Taná­csának vezető titkára a megyé ben eddig elért eredményeket és a megoldandó problémákat ismertette. Szalontai Lajos, az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgo­zók Szakszervezetének titkára, Furucz János, a Szakszerveze­tek Heves Megyei Tanácsának vezető titkára után Szurdi Ist­ván, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott- [ ságának tagja mondott beszé­lget. hogy semmi se gátolja az elkö­vetkezendő napok, azaz éjsza­kák munkáját. S a gépállomá­sok vezetőinek, a tsz-ek tagsá­gának .véleményét. ' -— Nagyon becsületesen, na­gyon jól dolgoznak. A trakto­rosok hibájából" csak elvétve származik késedelem, s aki hi­bázik, az első jó szóra változ­tat magatartásán. — jó, ör­vendetes vélemény ez. Száz és száz nevet lehetne felsorolni. Olyanokét, akiknek keze alatt mint új óraszerkezet dolgozik a gép és olyan a munka; olyan egyenletesek a barázdák, mint­ha a legfényésebb nappalon szántották volna. S sok százuk nevében hadd említsük meg csupán két traktoros nevét: Idős Sályi András és ifjú Sá- lyi András — apa és fia, — a Putnoki Gépállomás körzeté­ben szántja, forgatja a gyen­gefényű traktorlámpa világá­nál éjszakáról éjszakára a ter­melőszövetkezetek f öl f ábláit. Apa és fia. Mindketten az Óz­di Kohászati Üzemektől érkez­tek. Az első hívó szóra oda­hagyták a családot, megszokott munkájukat, hogy ott álljanak helyt, ahol pillanatnyilag na­gyobb szükség van rájuk. S a helytállásuk: mindketten pél­daképei környezetüknek. Azok­nak is, akik már évek óta traktoron ülnek. Dolgoznak, hasznosítanak minden órát, mert tudják, hogy egyetlen embertől is sok függhet, ha gyors, fontos munkáról van szó... és nem ők az egyet lenek, aki lire ezt nyugodtan el lehet mondani. Ha nem lenne baj a javítással... Nem akadt és nem akad egyetlen olyan gépállomási ve­zető, brigádvezető, aki ne tud­ná merre, hol találhatók a gé- pék, ki mennyi munkát vég­zett és mennyit kell elvégez nie. Melyik termelőszövetke­zetnek milyen igényei vannak, s hol talál új, szántanivaló táblát éjjel a traktoros, ha va­lahol befejezte a munkát. Ezt mutatja a gyakorlat, s mindez azt bizonyítja: jó a szervezett­ség. jó a gépek irányítása. Ez azonban nem minden, és saj­nos, néhány más „minden” körül nincs minden a legna­gyobb rendben. Kiderült, hogy szerdára virradóra a kétmú­szakos gépek 65—70 százaléka dolgozott csupán. S a többiek? Javítás alatt, — illetve ja­vítás előtt. Igen sok általában a gépek meghibásodása. Ezek túlnyomó része érthető, természetszerű, hiszen a gép kopik, a gépet, ke­zelni, gondozni kell. Azonban 30—35 százalék mégis aggasz­tóan sok. És az alapvető ok: nem eléggé szervezett a gépek javítása. Ha este leáll a gép, áll reggelig, mert hiányzik az éjjeli javító járőr-szolgálat. Pedig mennyire kellene! És ezt napról napra több száz holdnyi felszántatlan terület bánhatja, sőt — éppen a ta­pasztalatok bizonyítják — bánja is... Itt tehát még bő­ven van tennivaló. S akad egyes termelőszövet­kezetekben is. Ott például, ahol nem bizto­sítják a gépeknek megfelelően az egyébként pedig számuk­ra is szükséges munkát. A ká- nyi termelőszövetkezetben dol­gozó traktoros például végzett a munkával és nem tudta, hol folytathatja tovább. Fölkeltette éjszaka a termelőszövetkezet, elnökét, aki szintén nem tud­ta megmondani..; S máris néhány órás kényszerszünet. Pedig ilyen szervezéssel, ilyen előkészítéssel nem . haladha­tunk megfelelően előre. A gé­pek számára mindenütt jóelő- re ki kell jelölni, a traktoros­sal megbeszélni a munkára váró területeket! No és a gondoskodás azokról, akik vállalták a nehéz éjszakai munkát, elsősorban a terme­lőszövetkezetek érdekében?! Sok helyen elégedettek a trak­torosok, viszont más helyeken? Az Alsóvadászi Gépállomás négy, Szendrőládon dolgozó traktorosa panaszolta, hogy bizony senki nem gondosko­dott számukra megfelelő szál­lásról — istállóban alszanak! — és senki sem gondoskodott megfelelő élelemről, legalább egyszeri meleg ételről naponta! ügy hisszük, az ilyen magatar­tás a szavak helyett is „meg­mondja” a kellő véleményt. Mert az bizonyos, hogy az éj­jel-nappal dolgozó traktorosok nem ilyen elbánást érdemel­nek, s az ilyen elbánás nem a gyorsabb és jobb munkát segíti! B. 8.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents