Észak-Magyarország, 1963. október (19. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-27 / 252. szám
Vasárnap, 1.963. október 27. SSSAKMAGTARORSíZAa T Munkás—katona találkozó csapolást. Milyen szép!::: — jegyzi meg az egyik fiatal katona, Jancsi is mosolyog és a katonák közé áll, amikor fényképezik őket, Ujj érdeklődés A Lenin Kohászati Művek múzeumában, amikor a kohászat fejlődéstörténetét és a kohók, gépek precíz modelljeit nézegették a katonák, a vezető nálunk már nem titkolni való.,. Katonatiszt leszek Sok szó esett a leszerelésről is. Az általános leszerelésről. — Az nagyszerű dolog lenne — s az egyik fiatal katona a klub faliújságjára mutatott — Nézzék: egy harckocsi árából egy modern iskolát építhetnénk, egy tengeralattjáró ugyanannyiba kerül mint 2000 családi ház és egy csatahajó értékéből 100 ezer ember számára lehetne új várost építeni! — Mégis, amíg vannak ellenzői a békés építésnek, addig szükségünk van hadseregre, — szólt közbe Hoppá József honvéd. — Ezért határoztam én el, hogy katonatiszt leszek! Igaz, még nincs érettségim, de itt tanulok, és most végzem a középiskola utolsó évét. Azután tiszti iskolára jelentkezem. Otthon, Parasznyán, ahol villanyszerelő voltam, örül ennek az egész család, Hat testvérem van. Mind tudják, hogy értük is teszem ezt... S Hoppá József szavain egy kicsit elgondolkodtak a munkások is és a katonák is. Aztán örömmel néztek rá. Olyan örömmel, ahogy az acél csapó. A kohászati múzeumban Igen. katona. Mert 21 ifjú honvéd érkezett látogatóba a napokban a Lenin Kohászati Művek acélöntödéjébe. Valamennyien a Magyar Néphadsereg kiváló katonái és miskolci alakulatoknál teljesítenek szolgálatot. is csodálkozva hallgatta, menynyi okos. hozzáértő megjegyzést tettek a sok kis remekműre. Ahogy figyeltem az érdeklődésüket, az egyik őrnagy elvtárs szavai jutottak az eszembe: lását figyelték. Ahogy látták, hogy ezernyi apró csillag sziporkázik és külön-külön is mindegyik egy kis fénycsoda, amikor azonban egyetlen vakító tömeggé egyesülnek, az igazán nagyszerű... Rutlkay Anna Seres János festőművész kiállítása ROKONSZENVES, range» anyaggal jelentkezett Seres János festőművész a Képcsarnok miskolci Szőnyi termében. Régi ismerői és barátai számára is kellemes meglepetést nyújt ez a mostani gyűjtemény. Az utóbbi években láthattuk grafikai működésének kuli folt-hatásokkal megoldott életkép vázlata, melyben a fátyolos kék színben felvillantott néhány világos színfolt (sárga, narancs, lila, sárgászöld) ritmikája teszi plasztikus hatásúvá a képet. A régebbi sötét színekre emlékeztető fátyolos kék szín (mely talán legjelszín. Ezt a szín és megfogalmazásbeli kontrasztot még egy szerkezeti is erősíti: a még fényes házsor horizontális szerkesztésének ellenpontja a homályos oldal vertikális építése. A Tokaji utca című képéről már teljesen hiányzik a sötét hatás. Teljes egészében Seres János: Tihany megerősödését és néhány képe alapján vártuk festészetének is ezt az előrelépését. Mi az, amiben a leginkább jelentkezik a változás eddigi képeihez viszonyítva? Az eddigi rajzosabb, szürkébb, egyszínűül} megoldásokkal szemben mostani képei színhatásukban jelentősen gazdagodtak. A rajzosabb megoldást képei többségében a színhatásokra való törekvés váltja fel, ugyanakkor színhasználatára a mérték-tartása .jellemző. Képeinek színességét nem a színek sokféleségével, vagy élénk voltával éri el, hanem a jól megválogatott< kevés szín kontrasztjával. Példaként a Csendélet sárga térítővel című képét említhetem, amelyiken sötétebb megfogalmazású környezetben három élénkebb színfolt (sárga terítő, piros, bordó virág, barna gyümölcs) egymástól elütő világa a kép egész kompozíciójában harmó- nikusan egészíti ld egymást. Vagy a Vásárban rajzolás-néllemzőbb színe a mostani képeinek) már nem a szürkeséget, hanem inkább a színességet asszociálja, nem nyomasztó, hanem kellemes hangulatot hordoz (Vásár, Kék táj). Ilyen funkcióban jelenik meg a kiállítás talán a legrangosabb képében, az Alkonyban is. A szinte előttünk alakuló alkony színévé válik, melynek kontrasztjaként a lenyugvó nap fényhatása (ellenfény tonnájában) világossá teszi a házsor nap felé eső oldalát. Így kettős fény-árnyékhatást tud létrehozni a képen. Egyrészt a kép jobb oldalán, ahol a fény kibontakozása még a domináló, mellette élesen, elhatárolóan jelentkezik a Ids felületű árnyékábrázolás ... Ebből következően a konstruktív jellegű szerkesztés a jellemzője ennek az oldalnak. A kép bal oldalán az utca árnyékosabb oldalával találkozunk, ez ösz- szemosottabb, itt alakul inkább az alkony, erre a jellemző a már említett fátyolos kék világos fény-effektusokra épített kép, a levegősen megoldott sárga és barna színek kellemes, bensőséges hangulatot váltanak ki. TÉMÁJÁT TEKINTVE a kiállítás anyaga nagyrészt tájképekből, csendéletből, és néhány ízléses aktból áll. Még- sincs semmilyen hiányérzetünk. Ez a kiállítás is bizonyíték arra, hogy a jó művészi megoldással létrehozott képek bármely témában tudnák értékeset adni a ma embere számára is. Egy művész sokszínűsége nem a képeinek a cselekményében kell, hogy jelentkezzék, hanem a megoldásaiban, a képekből sugárzó hangulat milyenségében. A kiállított képek egységes egészet alkotnak, mögöttük azonos emberi egyéniség érződik, a képekben megfogalmazott hangulat pedig a művész kiegyensúlyozott, harmonikus életszemléletéről vall. JKabdebó Lóránt — Örülök, hogy éppen most jöttek, amikor csapoljuk ez acélt, — fordul hozzájuk Bóta János, áld négy brigád patronáló művezetője itt. Kézről kézre viár a kis lila üveg, amelyen át szépen látható a fortyogó acéltömeg. Es közben záporoznak a kérdések: — Ugye ez hatalmas érték? . .. És milyen nehéz munka eredménye! Mi készül ebből? .,, Exportra is gyártanák? — Golyóscsapágyak és különféle gépalkatrészek lesznek a mi acélunkból — hangzik a válasz. •—■ És ismerik termékeinket Lengyelországban s a többi KGST államban, sőt Nyugat-Németorszá gban, Egyiptomban és Indiában is. Barátok Járják az üzemet a katonák; Fekete arcú, olajoskezű munkások váltanak szót, olyan közvetlenül. mintha már nagyon régi barátok lennének. — Gyertek csak! Azt nézzétek meg, hogy én mit csinálok — szalad hozzájuk egy fiatal szőke fiú a formázóban. Aztán amikor körülállja a 21 katona, elfeledkezik miért is hívta őket. s gyorsan sorrakérdezi Valamennyit: milyen is a katonaélet? Igazán nem olyan' mint a régi könyvekben írták? És nem fáztok ebben a ruhában? Hát nyáron kaptok-e vékonyabb öltönyt? A katonák nevetnek a kérdéseken, pedig a 19 éves Emö- di János komolyan kíváncsi mindéire, hiszen jövőre már ő is sorköteles lesz. — Ne félj barátom, nem fogsz csalódni, — nyugtatja meg Kozák László, aki már 24 hónapja katona. Erre Emödi — Az ötvenes években még kerültek hozzánk olyan fiatalok is, akik analfabéták voltak, s nálunk tanultak meg ími- olvasni. Emlékszem, az egyik fiút mi vittük életében először színiiázba, moziba, mert még sohasem volt a faluja határain kívül: ; l Mennyit változott azóta a fiatalok szellemi színvonala, érdeklődési köre! Hát még ha «apáik ifjú korához hasonlítanánk! Ezek a katonák már azt sem tudják, mi is az a zupa . <, S hogy mennyire más éveket, több értéket ad számukra a mai honvédség? A laktanyában — Nálunk mindenki tanul; Van politikai kiképzés, szakkiképzés ős természetesen sportolási, szórakozási lehetőség is, — Fenyvesi Boldizsár százados elvtárs a Lenin Kohászati Művek dolgozóinak be. szélt eiről a Petőfi lakianyában. Mert a katonák látogatását viszonozta az acélöntöde Zombori brigádja. S a kiválóan dolgozó szocialista brigád elismeréssel hallgatta, milyen remek eredményeket kell elérni az oktatásban és a sportban is a Kiváló katona és a Kiváló raj cím megszerzéséhez, s hogy ebben itt is a KISZ-tagok az élenjárók, a példamutatók. — És ezek a katonák az önök alkotómunkájának védelmére hivatottak — mondta az egység parancsnokhelyettese, s megkérte a munkásokat, nézzék meg a laktanya szobáit, műhelyét, a klubbot és a játék, termet is, s este a tiszti klubban ' szórakozás közben ismerjék? meg honvédeink életét, amely* Epitöenyoaiparaiik A gazdaságos nálunk, hanem mind a szocialista országokban, mind a kapitalista országokban, egyaránt központi kérdéssé vált. Az egyszerű • emberektől a legmagasabb szintű vezetőkig szinte napi problémát okoz a mindennapi munkánkban és a legkisebb közösségek tanácskozásaiban is első helyen szerepel. Érthető is, hiszen a jó munka jutalma — a megérdemelt nyereségrészesedés — csak a gazdaságos termelés alapján érhető el. Természetes tehát, hogy a különböző vállalatok, így az építőanyagipari termelőegységek is napirenden tartják vállalatuk jövedelmezőségi problémáit. Észak-Magyarország abban a szerencsés helyzetben van, hogy bővelkedik az építő- anyagipari vállalatok egész sorával. A vállalatok sokoldalú termelő tevékenysége követkéztében kevés idő jut az egyes problémák tudományos elemzésére. A mindennapi üzemviteli problémák gondjai elvonják a figyelmet a tudományos eredmények tárgyalásáról, és az üzemi viszonyoknak megfelelő hasznosítási lehetőségekről. Pedig ma a tudományos munka hasznosítása a vállalat.vezetőség elsőrendű kötelessége lenne. A termelő tevékenységek sokrétűsége több irányú tudományosan megalapozott kutatómunkát igényel, amelyek kidolgozása hasznosain fog beilleszkedni az anyagipari vállalatok Egy termelői munkájába. Többele között ezt a feladatot kapta, jobban mondva ilyen céllal alakult meg és végzi munkáját az ÉM. Építésgazdasági és Szervezési Intézet Miskolci Tudományos Osztálya, illetve annak építőanyagipari csoportja. A mennyiségi és minőségi oldal síkjáról vizsgált gazdaságosság, a világszínvonal szintjének elérése és biztosítása, a korszerű folyamatok bevezetésének megvalósítása, napjaink sürgető feladataivá váltak. Fenti kérdéseknek két oldala van. ik oldalról SS1*; zömbös, vajon az évi új érték termelése, azaz, a nemzeti jövedelem előállítása mennyi munka- és állóeszköz ráfordítást igényel, röviden: egy forint új érték előállítása hány forintjába is kerül a népgazdaságnak? Minél kisebb a ráfordítási hányad, annál olcsóbban termelünk, termékeink elkészítése annál gazdaságosabb. Országos szintű eredményeink korántsem állanak arányban lehetőségeinkkel. Jelenleg 1 forint új érték előállítása nem egész 2,80 forintba kerül, azaz körülbelül 74 százalékos a ráfordítási há- nyad. Ennek hatása az építő- anyagiparban is jelentkezik. Fokozza ezt a termelékenység nem kellő mértékben történő emelkedése, a világszínvonalhoz viszonyítva. Például: a téglaiparban egy világszínvonalon álló téglagyár X millió kisméretű téglát két munkaerővel — vagy ez alatt — termel. Nálunk 1962. évben e mennyiség előállításához 5,8 főre volt szükség. Még az országos szinten előkelő helyet foglaló Mályi Téglagyárnál is 4,3 dolgozóra volt szükség, a fenti mennyiség előállításához. Mindez erősen befolyásolja az egyes termékeit jövedelmezőségét és az kedvezőtlenebb sok esetben a gazdasági helyzetünk adta lehetőségeknél. Ez maga után vonja a nemzeti jövedelem lassúbb emelkedését, amelyből aztán kevesebb kerülhet szétosztásra az egyes dolgozók között. Ugyanakkor lm megvizsgáljuk a dolog másik oldalát azt látjuk, hogy mindazok számára, alak iparcikkeket vásárolnak, különösen pedig azok, akik építkeznek, nagyon is közvetlenül anyagilag érdekel-^ tek a gazdaságosság szemszögét vizsgálni. Az építkezéshez szükséges tégla, mész, cserép, cement, kavics, homok, a különböző betonelemek, a fából készült ajtók és ablakok ára nagyban befolyásolják az építkezési kedvet. _ Az eladási ár "gg az áru előállításánál használt termelő berendezések állapotát, a gépesítés fokát, a technológia, az üzemszervezés fejlettségi fokát, a dolgozók szak: képzettségét, a munka termelékenységét, a munka intenzitását stb. Ezen mutatók javítását az elmúlt években legtöbb esetben beruházás, vagy felújítás révén oldottuk meg. Keveset foglalkoztunk azzal^ hogy újabb pénzösszegek félhasználása helyett korszerűbb munkaszervezéssel, üzemszervezéssel, vagy igazgatási folyamat-szervezéssel próbáljunk hatni a gazdaságosabb termelés elérésére. Pedig e téren nagyon sok a pótolnivaló. A gazdasági élet sole elméleti prob, lémát vet. fel, melyek súlyozása, mérlegelése és megoldási útjai a tudományos kutatásokban a rendelkezésre álló erőforrások leghatékonyabb ki, használására derít fényt Rye- nek: a gyakorlati termelés helyes keresztmetszeti arányai, a TMK szervezés, a belső szállítások, a befejezetlen és félkész termékek legkedvezőbb mennyiségi arányai, esetleges tartalék gépek, vagy éppen népgazdaságunkat terhelő elfekvő készletek stb. A lehetőségekre rávilágítva a termelést jövedelmezőbbé tehetjük; természetszerű, hogy ilyen feladatok egyrészt a termelő üzemek kollektíváit, .másrészt az elemzést végző tudományos in. tézetek mérnökeit és közgazdászait is hatalmas feladatok elé állítják. A váfacvt- a felvetett kóré A vaiaszt désekre úgy tudjuk megadni, ha a termelő üzemek kollektívái a tudományos kutató intézetek dolgozóival karöltve, a legszorosabb együttműködéssel közösen fáradoznak a cél elérésé, ben. Ezért volna jó a termelési tapasztalatok és a kutatómunka esetenkénti közös megbeszélése, amelyből munkánk nyomán a megfelelő eredmény minden valószínűség szerint megmutatkozna. Jakab István tud. munkatárs, ÉGSZI. miskolci kutató osztály Ömlik az acél, — munkások, katonák figyelik. Foto: Szűcs Béla ’Mzernyi apró csillag szipor- ák. Külön-külön is mind- Nerik egy ids fénycsoda, ami- rn>mezonban egyetlen hatalmas vakító tömeggé egyesülnek, az igazári nagyszerű.-— í’n még sohasem láttam < ■
