Észak-Magyarország, 1963. október (19. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-03 / 231. szám

2

E3ZAKMAGYARORSZAG

Csütörtök, 1963. október S.

Hruscsov a Szovjetunió gcbonahelyzetéről

Nyikita Hruscsov 17 napos körutat tett a Szovjetunió déli részén. Felkereste a volgográ- fii területet, majd Asztrahán- ba, Észak-Kaukázus vidékére, végül Ukrajna déli területeire látogatott. Ez idő alatt egyhetes megszakítással, összesen tíz napot töltött a kolhozok, szov- hozok földjein, több beszélgetés során ismerkedett a mező- gazdaság helyzetével, s nagy beszédet mondott Krasznodár- ’ an, a Kubán vidék központjában.

— Országunkat gyakran sújtja aszály, különösen Nyu- gat-Szibéria, Kazahsztán, a Volga-vidék, Dél-Ukrajna körzeteit — mondotta a többi között.

Ez az év az Időjárási viszonyokat tekintve rendkívül nehéz esztendő volt. Csikorgó fagy idején alig volt hótakaró a földeken. Ezért az őszi gabona, elsősorban a búza, nagy területen vagy .teljesen veszendőbe ment, vagy pedig megritkult, s pótvetésre szorult. Mindez nagy mértékben rontotta azt a lehetőséget, hogy jó termésátlagokat érjünk el. '

— Ezenkívül .— folytatta Hruscsov — a kedvezőtlen éghajlati viszonyok hatalmas területeket sújtottak, mégpedig nemcsak az ország európai részén, hanem Kazahsztánban, Szibériában és néhány más körzetben is.

— Ennek nyomán 1963-ban nehéz helyzet alakult ki s nem tudtunk annyi gabonát betakarítani, amennyire számítottunk. Ebben a helyzetben az SZKP Központi Bizottsága kénytelen volt a párthoz, a néphez fordulni, hogy minden téren takarékoskodjunk a gabonával. Külföldön is kellett kenyérgabonát vásárolnunk. 6,8 millió tonna búzát vásároltunk Kanadában, 1,8 millió tonnát Ausztráliában és kisebb mennyiséget vásároltunk más országokban is. Hálásak vagyunk román elvtársainknak, akik viszonossági alapon 400 000 ionná búzát szállítottak nekünk.

— Ha takarékoskodunk gabonával, a meglévő tartalékokkal biztosítani tudjuk a la kosság rendes ellátását. A Központi Bizottság és a kormány jelenleg olyan intézkedéseket tervez, amelyek biztosítanák, hogy minden évben szert tehessünk a szükséges gabona- mennyiségre — mondotta Hruscsov.

Hruscsov a látogatás során két főfeladatra

összpontosította a párt és a r.cp figyelmét. Rámutatott, hogy í fokozni kell a műtrágyatermelést és főleg jobban kell gazdálkodni a meglevő vcgyianyagokkal.

A garantált terméshez vezető másik igen fontos utat Hruscsov abban látja, — amint ezt volgográdi beszédében kifej tette —, hogy az öntözéses gazdálkodás fejlesztésével, a, műtrágyázás fokozásával a jelenlejű postásaink

Felemelő kis ünnepség során tett hivatali fogadalmat az 1. számú Ipari Szakközépiskola X/c postaforgalmi osztályának 42 tanulója az elmúlt napon.

Az ünnepélyes fogadalomté- íel a postaigazgatóság vezetője, valamint az iskola igazgatója előtt történt a szülők és nevelők jelenlétében. A jövendő postások mielőtt hetenként egyszer a miskolci és környéki postahivatalokhoz mennek gyakorlati kiképzésre, ünnepélyes fogadalmat tesznek a hivatali titok megőrzésére, gondos, pontos munkára. A

t

megilletődött arcokon érezni lehetett, hogy fogadalmuk egy életre szól. hiszen a postát élethivatásuknak választották.

Fogadalomtétel után a miskolci főpostá legidősebb, nyugdíjba készülő dolgozója felelevenítette postai pályafutásának kezdetét, összehasonlítást tett a múlt és a jelen viszonyai között, majd hasznos útmutatást adott a fiatal „szaktársainak”.

Az ünnepélyes fogadalomtételt a posta és az iskola hagyománnyá akarja fejleszteni.

gi aratáson felül évente 25—32 millió tonna gabonát lehet biztosítani.

Hruscsov éppen ezért mindenütt az öntözéses mezőgazdaság fejlesztésének további lehetőségeit kutatta.

A szovjet kormányfő mindenütt hangsúlyozta, hogy nem szabad megsérteni az anyagi érdekeltség lenini elvét,' mert a mezőgazdaság dolgozóitól csak így lehet valóban gyümölcsöző, odaadó munkát várni. Több helyen felhívta a figyelmet, hogy

a szakmailag gyenge, szószátyár, bürokratikus stílusú vezetőktől meg kell szabadítani a kolhozokat és a szovhozokat.

A fejlődés mai szintjén a további haladás egyetlen útja,

az intenzitás növelése, a

beiterjesítés, az öntözéses gazdálkodás jobb elterjesztése, az anyagi érdekeltség következetes alkalmazásával a terméshozamok szüntelen fokozása- Hruscsov mindenütt erre hívta fel a mezőgazdaság dolgozóit.

A szovjet kormányfő útját elejétől végig a való helyzet feltárásának igénye jellemezte. Kőrútjának eredményei bizonyára már a következő években megmutatkoznak, s a tanulságok levonását újabb fellendülés fogja követni.

Csütörtökön ismét találkoznak három nagy™ külügyminiszterei

Gromiko szovjet külügyminiszter kedden ebéden látta vendégül angol kollégáját. Lord Home távozóban kijelentette, hogy az ebéd „rendkívül szívélyes légkörben zajlott le. s megvitattak minden fontos kérdést”.

„Különösképpen a megfigyelő állomásokkal kapcsolatos eszmecserék reménykeltők” — mondotta, majd közölte: a három nagyhatalom külügyminiszterei csütörtökön

ismét találkoznak.

Lord Home szerdán egy te- levíviós interjúban is szólt a nagyhatalmak külügyminisztereinek megbeszéléseiről és kijelentette, hogy attól „nem vár nagyobb fejleményeket”,

Súlps belpolitikai válság előtt áll Ausztria

A két héttel ezelőtt megtartott kongresszuson új, szélsőjobboldali vezetőséget választottak az Osztrák Néppártba. E ,két. hét fejleményei arra mutatnak, hogy a párt jobbra- tolódása újabb súlyos koalíciós válságot eredményez és a 18 éves néppárti—szocialista kormánykoalíció fenntartását is veszélyezteti.

Hozzáfűzte azonban, számít arra, hogy ezeken a megbeszéléseken

„beindítják azt a gépezetet, amelynek segítségével a későbbiekben megállapodásra lehet jutni,

például a kozmikus térségre vonatkozóan, a katonai költségvetések csökkentéséről, és megfigyelő állomások létesítéséről a NATO és a Varsói Szerződés tagállamaiban”*

Diktátorok végnapjai

IL

Papa Dac

Ha elhagyja rezidenciáját, a hét hatalmas, amerikai gyártmányú gépkocsi egyikében ül. De soha senki sem tudja előre, hogy melyikben. A kocsi-konvoj • ablakaiból puskák és gépisztolyok mere- deznek az utcára. A „legtüskésebb sündisznó” repíti Haiti teljhatalmú urát és pa- rancsolóját, Francois Duvall- ert. A „kiránduló társasághoz” tartozik egyébként á hadsereg mindenkori legjobb ■ céllövője is, Papa Doc előtt ül, s állandóan készenlétben tartja fegyverét. így közlekedik országa fővárosában, a Port au Prince-i utcákon az a férfi, aki előszeretettel szokta emlegetni, hogy gyűlöli a terrort és szereti a népet.

Az orvosból lett diktátor azonban csak másodsorban a szavaié erpbere, halk szavú, keveset beszél, inkább cselekszik. És minthogy Latin- Amerikában az államfők elsősorban saját hadseregüktől kénytelenek tartani, Duvalier száműzte, leváltotta, gyakorlatilag cselekvőképtelenné tette a hadsereg vezetőit. Helyette rendszerének és saját személyének támaszaként három szervezetet épített lei

— a Tonton Maccut nevű spiclirendszert — hivatásos bűnözőkből, a félig önkéntességi alapon álló csendőrséget

— korrumpált híveiből, s végül a személyes biztonságára

felügyelő katonai gárdát. Megbízható emberei segítségével sikerült aztán olyan paradicsomi állapotokat teremtenie, hogy 60 százalékos a munkanélküliség, az átlagos évi jövedelem 70 dollár^ az analfabétizmus 82 százalékos, az átlagos életkor pedig 32 év,

Duvalier zsarnoki uralma 3,5 milliós népe felett csupán az Egyesült Államok beleegyezése, és természetesen erkölcsi, gazdasági és politikai támogatása miatt jöhetett létre. De amióta az USA a nyomorgó latin-amerikai országok kényurait liberális elnökökkel szeretné kicserélni, hogy a tömegek jogos elégedetlenségét és forradalmi hangulatát leszerelje, bizonyos ellentétek támadtak a washingtoni gazda és Port au Prince-i „jószágkormányzója” között. Duvalier zsarnoki politikája, a napirenden levő kivégzések, a zsúfolásig telt börtönök, a korrupció és egyes befolyásos személyek bankbetétjeinek megmagyarázhatatlan növekedése ugyanakkor az országon belül is jelentékeny ellenzéket alakított ki. Augusztusban fegyveres összetűzések is kirobbantak. E két tűa közt Papa Doc sorsa és hatalma egyre bizonytalanabbá válik,

(Folytatjuk.)

Ben Bella elutazik az ENSZ-közgyűlésre

Minden francia földet államosítottak Algériában — As algériai kormány rendkívüli felhatni masást kér a nemzetgyűléstől

TATJANA TASZSZ:

A TAVIKAT

A két szerelmes elhatározta, hogy elmennek az operába. De Zsenyát reggeltől kezdve kínzó fogfájás gyötörte. Estére feldagadt az arca, tüzelt a láztól. Kendőt kötött rá. Otthon kellett maradnia. Hogy értesítse a színháznál várakozó Nyikolájt, elküldte barátnőjét, Ljuszját. Nem tudni, hogy a fiú akarta-e mindenáron megnézni a Pique Damet, vagy Zsenya barátnője mutatott váratlan érdeklődést, de Kolja és Ljüszja együtt ment be az operába.

Aztán már minden úgy történt, ahogy a regényekben szokott. Zsenya — könnyek között — csalással vádolta K ölj át, ő pedig a bizalmatlanságért tett szemrehányást... Az ártatlannak indult szóváltás veszekedéssé fajúik Apám hasztalan próbálta őket bé- kítgetni.

Közben Zsenya elutazott a városból, vakációra. ment. Amikor visszatért, együtt látta Nyikolájt és hitszegő barátnőjét: a korzón sétáltam. Egy hónap sem telt belé, Zsenya bejelentette. • hogy feleségül megy egy . fiatal mérnökhöz, aki szakmai, gyakorlatra érkezett a városba, s Moszkvába megy vele. Elutazása után hamarosan megnősült Nyikolaj Ivanovics is. Akkorra már apám is, ő is elvégezte a főiskolát. .

Amikor mindezt elmondta, Jevgenvija Alekszandrovna kis szünetet tartott. Néztem halo- vány arcának lágy vonásait, ősz haját, tisztára mosott, gondosan vasalt, nagymamás kötényét, amelyet időnkint hosszan, elgondolkozva végigsimított a térdén,.

— Ki nem csinál butaságokat fiatal korában? Ki ne érezte volna az első szerelem varázsát? — folytatta elme-. rengve. — De aztán mindent elfelejt az ember, jön a felnőtt kor, az otthon, a gyerekek gondja... Itt laktam Moszkvában, dolgoztam, két gyerekem volt. Nekem már rég úgy tűnt, elfelejtettem a szülővárosomat és mindent, amit ott éltem át. Csak nagyritkán, amikor párás, vízsza- gú, hűvös áramlat csapott meg hirtelen ablakomban, mint egykor az otthoni tájon, ilyenkor éreztem úgy, hogy homályos emlékekben enyésző nyugtalan izgalmat és boldogságot sodor felém a szél a Volgáról. És egyszercsak — fogta halkra a hangját — egyszercsak minden megváltozott. Mentem az utcán, s Nyikolájt pillantottam meg, amint ép- nen szembe jött velem. Tíz évig nem láttuk egymást. Mintha teljesen kicserélték volna: testesebb lett, a haja megritkult. Hétágra sütött a Nap, de rajta sittét öltöny volt és barna cipő. És mégis: ez a pacuhán varrt, provincializmust árasztó öltöny, ez a megritkult haj, az az ismerős bátortalanság, határozatlanság, amellyel átment az úttesten, mindez olyan vonzó volt nekem. annvi melegséget sugárzott szét bennem, hogy szinte a torkomban dobogott a szivem a boldogságtól, ő is azonnal észrevett engem. Úgy re- nültünk egymás felé, mint a hazai fészekre vágyó madár — Jevgenvija Alekszandrovna ismét kis szünetet tartott, réve- tegen nézett maga elé. — Attól a naptól kezdve az egész

Ben Bella algériai köztársasági elnök kedden este az algíri fórumon

nagy beszédben jelentette be egymillió hektár francia tulajdonban levő földterület államosítását.

— Ezzel ' az intézkedéssel — mondotta — egyetlen hektár föld sem marad francia telepesek tulajdonában. Az elnök hangoztatta, hogy utasították az algériai köztisztviselőket: az emberiességi szempontokat figyelembe véve valósítsák meg a földtulajdonok átvételét. A kisajátítás által érintett francia állampolgároknalc meghagyják személyi vagyontárgyaikat, sőt, betakaríthatják és értékesíthetik az idei termést. „Történelmi időket élünk. Visszaadjuk az országnak ősi jussát: a földet”. Az elnök egyidejűleg leszögezte, hogy Algéria továbbra is együtt akar működni Francia- országgal, „az együttműködés azonban nem jelenti a francia magántulajdon előjogainak figyelembevételét, nem árthat a mi érdekeinknek”.

Ben Bella kijelentette még.

hogy szándékában áll elutaaoi az ENSZ közgyűlésére, s ott beszédet fog mondani.

Mint ismeretes, Ben Bella hétfő esti beszédében kijelentette, hogy az algériai—marokkói határ közelében Marokkó csapatösszevonásokat hajtott végre, hogy ezzel Is támogassa i a kabiliai kormányellenes mozgalmat. A marokkói tájékoztatásügyi miniszter kedden este televíziós beszédet mondott. melyben kétségbevonla Ben Bella kijelentését.

A legfrissebb hírügynökségi jelentések szerint

a kabiliai Tizi-Ouzon a kormányhű csapatok szilárd ellenőrzése alatt álL Egyes nyugati tudósítók mégis úgy értesültek, hogy a Tizi- Ouzou-ban állomásozó csapatok néhány katonája az Él Hadzs vezette lázadókhoz pártolt.

Időközben, a kabiliai Michelet városkában Iloszin Alt Ahmed, a törvénytelen „Szocialista Erők Frontja” nevű szervezet vezetője háromezres tömeggyűlésen beszédet mondott. Azt állította, hogy ő és mozgalma „mindent megtesznek a vérontás elkerüléscre’’i Tagadta azt, hogy csoportja külföldi támogatást élvezne, s azt állította, hogy „nincs szó Kabilia elszakadásáról”.

Szerda reggel összeült a t. FLN több mint háromezer funkcionáriusa. Az ülést a po- lilikai bizottság hívta egybe a kabiliai eseményekkel kialakult helyzet tanulmányozásár,'!'

Az ülésen felszólalt Ben Alla, a politikai bizottság tagja. Bejelentette, hogy

az algériai kormány az alkotmány értelmében arra kéri csütörtökön a nemzetgyűlést, ruházza fel a kormányt rendkívüli hatáskörrel, hogy így teljes mértékben és eredményesen tölthesse be szerepét és kellő eréllyel uralni tudja a helj’zctet.

Hivatkozva Ben Bellának arr9 a felhívására, hogy a forradalom védelmére alakuljanaK éberség! bizottságok, Ben Álla javasolta e terv mielőbbj valóra váltását.

A gyűlésen egyhangúlag jóváhagytak egy határozati javaslatot az említett bizottságok létrehozásának támogatásáról. A határozati javaslat ajánlja másrészt, hogy a nemzetgyűlés szavazza meg a rendkívüli hatalmat a kormány- nek.

V

ga-környéki dalokat énekel-« tek... Még gyermekkoromból« jól emlékszem rá, ismertem« egész életét, de lám, nem is-« mertem teljesen. És apám, aki« — úgy éreztem —, nem hallga-1 tott el semmit előttem, hűség-5 gél őrizte barátja titkát. 1

— És most megint itt van«

Moszkvában — szólalt meg ls-< mét Jevgenyija Alekszandrov-<j na, s melegség áradt a hang-« jából. — Itthon nincs telefon,! így hát táviratot küldött, hogy« én hívjam fel ót. S mint ahogy| mindig szokta, legjobb barátja« nevét írta a távirat alá. —« Jevgenyija Alekszandrovna« rámentette tekintetét. — Lát-« ja, nekünk kettőnknek élő« maradt az édesapja — mondta« szelíden. 4

— Mikor jön ide Nyikolaj« Ivanovics? — kérdeztem, de« magam sem tudtam, miért. «

— Ma, ha vége a megbeszé-«

lésnek a központban — vála~| szólta csendesen, s hirtelen« olyan tiszta, fénylő lett a sze-3 me, mintha könnyekkel telt« volna meg. «

S ezen a megviselt arcon vá-1 ratlanul a régi Zsenya dacos« elevenséggel, reménnyel. fia-* talos izgalommal telt vonásait! fedeztem fel. Ezek a vonások« hirtelen törtek elő, mint felhő« mögül a fénysugár, de a pilla-« nat tört része alatt is megra-« gadtam őket. hogy örökre em-4 lékeimbe véssem. 4

M

ilyen hatalmas erejel van ennek a mély, ön-4 zetlen, gyötrelmes sze-1 relemnek, amely olyan tiszta,! mint a hegyi forrás! És bízó-« nyos, hogy amíg ez a forrás^ csobog, éltető vizével táplálja« az ember szivét. És ez a szív) messzehangzóan dobog, és« nincs felette hatalma sem az: időnek, sem az öregségnek,« sem a kitartó, hosszú távolléti magányának. 4

(Fordította: Szathmári G&bor)\ Vége. «

könyvet, amelyet ő elolvasott; tudtam minden egyes új szót, amelyet gyermekei kiejtettek... Jártam a Tretyakov-képtárba, hogy újra és újra végignézzem azokat a festményeket, amelyeket ő kedvel, többször is megnéztem azokat a filmeket, amelyeket együtt láttunk. A kettőnket elválasztó világ mégsem volt könyörtelen: a muzsika hangja, a versek egy- egy sora, a mezők illata elhozta hozzánk egymás leheletét... — Újból végigsimította térdén a kötényt. — Telt az idő, gyerekeink felnövekedtek, mi meg megöregedtünk. Én közben eltemettem a férjemet. Nyikoláj- nak is, meg nekem is már unokáink vannak. É's mégis ... Lehet, hogy kinevet bennünket, de mi ugyanazok maradtunk egymás számára, mint voltunk. Akárcsak évekkel ezelőtt, most is el-eljön Moszkvába. s mi ülünk egymás mellett, két öreg ember, és végnélkül sorolunk egymásnak mindent, ami csak történt körülöttünk, amióta nem találkoztunk. S úgy tűnik, hogy ugyanolyan fiatalok vagyunk, mint egykor régen. Mi választhat szét bennünket? Ha csak nem a sír. De én úgy érzem, onnan is felkelek, ha ő hív ba szüksége lesz rám.

E

lfordította a fejét, s kinézett az ablakon. Nem tudtam, mit mondjak neki Visszaidéztem emlékeimbe Kolja. bácsit, ősz . haját, testes alakját, szolid arcát, amely mindig olvan közelinek, megnyerőnek tűnt nekem. Amikor Moszkvába jött, rendszerint nálunk szállt meg, s ilvenkor mindig hozott nekünk füstölt voblát, amelyet anyám annyira szeretett. Ezeken a napokon velünk együtt ebédelt Kolja bácsi is. Borspálinkát iszogattak apámmal, csakúgy piroslott tőle az arcuk, s csendes-kettesben régi Voléletem megváltozott, — folytatta. — Látszatra minden úgj ment, mint eddig: gondoztam neveltem a gyerekeket, elláttam a férjemet, aki gyomorfekéllyel betegeskedett, dolgozn jártam, könyveket olvastam.. De valahol belül egy másil asszony élt bennem: boldog é: mégis boldogtalan, telve nyug- talansággal, szüntelen várakozással. Mindig vártam, miliői jön Nyikolaj. Moszkvába kiküldetésbe. Rendszerint az ör édesapjánál szállt meg. Akkoi még élt az ön édesanyja is Nyikolaj mindig értesített a; érkezéséről: telefonált a munkahelyemre, vagy lapot küldőt hozzánk, a lakásra. Megállapodtunk, hogy minden esetber az ön édesapjának, a névé használja. így biztonságosat)! volt. Tudom, maga bizonyár; elitéi engem . . . De az édesapj; nem Ítélt el bennünket. Nyi kolajnak három gyermeke volt nekem kettő. Szegény örökk< betegeskedő férjemnek is szüksége volt a gondoskodásomra Köztem és Nyikoláj között mái más életek követeltek jogo maguknak. Néha egész észtén- dő is eltelt, hogy nem láttul egymást. De el tudtam volna-t felejteni őt? Hiszen, ha el i: veszti az ember a fél karját el tudná felejteni, hogy vol valamikor? Sorsom megtanította. velem, mi a szerelem boldogság és keserűség, re rnény és reménytelenség. sziin felen — mint a szomjúság — és kiapadhatatlan ievekeze mindent megosztana vele. mindent közösen átélni . .. Min dent tudtam Nyikoláj életéről munkájáról, tervrajzairól, tér vézeteiről, örömeiről és bána tálról; ismertem . mindet