Észak-Magyarország, 1963. szeptember (19. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-15 / 216. szám
Vasämapy ÍS63. szeptemTjcr 1& ESEAKMAGVARORSZAG 7 Ä IMlontániiniótó! a Közös Piacig KÉT HASZNOS könyvecskéről szólunk, amelyek a közelmúltban jelentek meg: Roger Biard: Montánunio című írása és Biró Gerd: Az Európai Közös Piac hatása a nemzetközi kapcsolatokra. Miután az 1951-ben ratifikált szerződés az Európai Szén és Acélközösség (Montánunio) felállításáról tulajdonképpen csirája volt annak a nyugat-európai gazdasági együttműködésnek, amely az 1957. március 25-én, Rómában megkötött szerződés formájában Európai Közös Piac néven jött létre, a két könyvecske együtt, illetve egymás után olvasva — valóban hasznos olvasmány. Robert Schuman-nak, Franciaország volt külügyminiszterének elgondolása volt „az egész fi'ancia—német szén- és acéltermelés közös főhatóság alá helyezése”, hogy ez biztosítsa „a piacok fúzióját és a termelés fejlesztését”. Vagyis, ugyancsak Schuman szavai szerint, „szervezett és életerős Európa” létrehozását. Roger Biard kis könyvében a lassan már tizedik évét is betöltött szervezet elemzése során rá-, mutat arra, hogy ez a francia—német szövetkezés (természetesen csak nyugatnémet) már 1870 óta vágya a kél állam kapitalistáinak. Végigvezet a francia és német trösztök együttműködési kísérletein, a francia ércbányászatban résztvevő nőmet tőkések és a német koksztermelésben tevékenykedő francia 'tőkések ösz- szefonódásán. Az ellentétek azonban mindig háborúba hajszolták az együttműködőket, csupán az amerikai Marshall- scgély tette lehetővé először, a második világháború után, hogy az együttműködés létrejöhessen. A második világháború után ugyanis ez érdekében állt a szocializmust építő Kelet-Európa ellen egységes tömböt létrehozni óhajtó Egyesült Államoknak. Az óriási tőkekoncentráció azonban a tőke' és munka ellentétének soha nem látott harcát is eredményezte, és nagyban hozzájárult a nyugatnémet fegyverkezés elősegítéséhez, a revansista nyugatnémet. világ'feltámasztásához. A MONTÁNUNIO azonban önmagában nem oldotta meg az együttműködést, viszont alapja lett az 1957-ben Rómában kötött megállapodásnak, az Európai Közös Piac felállításának, amelynek keretében Franciaország, Nyugat-Német- ország, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg létrehozta a híres „hatok” szerződését, napjaink legjelentősebb nyugat-európai tőkés szervezetét. Ez aztán már nem más — miként Bíró Gerd megjegyzi — mint „kifejezője a NATO ama irányzatának, amely elsősorban Nyugat-Európára támaszkodva akarja megszilárdítani az imperializmus európai pozícióit”. Ha Biard csupán a szén- és acéltermelésben összefonódó tőkésvilágot írja meg érdekfeszítően, akkor Biró Gerd továbbmegy és a mindenre kiterjedő együttműködés cégszerű ismertetésével ad gazdag képet erről a napjainkban már teljesen összefonódó tőkésvilágról. Ez az USA által kezdeményezett kooperáció azonban ma már. egyre komolyabb ellenfele az Egyesült Államoknak. Ma már nem csak egységes tömb a szocialista táborral szemben, ahogy a létrehozó USA szerette volna, hanem tömb az angol konkurrenssel szemben is. Márpedig Anglia a második világháborúban el- adósodva, az amerikai segítség jóvoltából, az Egyesült Államok legfőbb előretolt bástyája Nyugat-Európában. Amerika szívesen látná, ha Anglia is tagja lenne a szervezetnek, mert akkor döntőbíróként növelné befolyását az angol— francia és nyugatnémet gazdasági ellentétek elsimítása ürügyén. De Gaulle viszont ugyancsak uralkodni akar a Piacon belül, éppen ezért Anglia kizárásával akarja megakadályozni Nyugat-Németország ingadozási lehetőségét az angol—amerikai és francia érdekek között éppen úgy, mint az USA befolyásának döntő növekedését Franciaország atomhatalmi egyeduralmának rovására. Ugyanekkor a szocialista tábor gazdasági megerősödése egyre jobban csábítja a Közös Piac egyes tagjait, hogy Kelet felé is kereskedjenek. Ezt az amerikai befolyás gyengíteni igyekszik, különösen a nyugatnémet tőkével való szoros együttműködése segítségével, ám igyekezete mind többször vall kudarcot. A Közös Piac államain belül ugyanis ma már harcban áll egymással a hidegháborút fenntartani óhajtó Amerika-barát tőkéscsoport a keleti kereskedelemben érdekeltekkel. Adenauer és Erhardt ellentéte elsősorban ezt tükrözi. UGYANEKKOR a tőkésvilág ellentétei is nehezítik a Közös Piac tevékenységét és mindez együtt adja magyarázatát annak a számos politikai válságnak, amely annyira aggasztja az USA és Nyugat- Európa vezetőit. (Kossuth, valamint Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó kiadásai). Máté Iván A Balti part gyöngye Látogatás a KGST titkárságán Fehér terméskőből épült villa a forgalmas moszkvai utcán, a Petrovkán. Itt dolgozik a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának a titkársága. Reggel van, 9 felé közeledik az óramutató. A vastag szőnyeg felfogja a lépés zaját is a hallban, a folyosókon. Valaki magyarul köszön érkező munkatársának: — Jó reggelt! Hallani lengyelül, oroszul, mongol nyelven is: Jó reggelt! Kihasználni a belső tartalékokat — Fagyejev elvtárs a nemzetközi kereskedelmi forgalom szakértőivel tárgyal, csak ezután fogadhatja a sajtót — hangzik a főtitkár előszobájában az udvarias válasz. Az újságíró erre dr. Josef Ruzickát, a helyettesét keresi fel. — A kollektív együttműködéshez elsősorban arra számítunk, hogy a KGST országok a lehető legteljesebben kihasználják belső tartalékaikat — mondja Ruzicka dr. — Például legtöbb reze Lengyelországnak és Bulgáriának van, bauxitja Magyarországnak, színes fémben a Szovjetunió a leggazdagabb, ők tehát ezek feltárásával vehetnek részt a kölcsönös segítségben. Vagy vegyünk más példát: a szovjet kálium kitermeléséhez Lengyelország ad felszerelést, fémkohászat és sok más területen is ez a kölcsönösség áll fenn. Közben többször megszólal a telefon. Berlin. Bukarest... Rövid, világos, gyakorlati tanácsok. Rövidség és felelősség itt a jelszó. Egy mérnököt jelent be a titkárnő. A mérnök Prágából jött, a KGST gépipari állandó bizottságától azzal a javaslattal, hogy a csehszlovák gyárak határidő előtt szállítanak le egy erőműgépsort. N. Bogorogyinszkij, a tudományos kutatások koordinálásával foglalkozó osztály vezetője elmondja az újságírónak: — A Szovjetunió szerszámgépek gyártásához ad tervrajzokat Lengyelországnak, Magyarországnak, Bulgáriának, Romániának, viszont kitűnően fel tudja használni a meredek lejtésű szénrétegek bányászatában és az ércdúsításban alkalmazott lengyel újításokat, ugyanígy kap tudományosan kidolgozott műszaki módszereket Magyarországtól, Bulgáriától, Csehszlovákiától is. — A mi bizottságunk most a tudományos kutatásokat, többek között főleg a következő területeken tartja számon és hangolja egybe: kémiai anyagok hasznosítása a mezőgazdasági termelés fokozására, a polimerek hasznosítása, küzdelem az ipari termelés során keletkező víz- és levegőszennyeződés ellen, küzdelem a fémek korróziója ellen. Konyhaedénytől óceánjáróig Az újságíró meglátogatta még a vegyipari munkacsoportot. Itt is feljegyezhetett jellemző példákat a szocialista országok együttműködésére. Ezek közül is legjellemzőbb: épülő hatalmas tiszapalkonyai vegyikombinátunk tervezésében segítségünkre volta Szovjetunió, a kombinát hőerőművének a berendezését Csehszlovákia adta, ennek fűtőanyagát, a földgázt viszont Románia. A kölcsönös együttműködés már kiterjed a termelés minden ágára: a konyhaedénytől kezdve az óceánjáró hajókig, a legegyszerűbb közszükségleti cikkektől az elektronikus számológépekig. jy Klescsinov A legenda szerint ezer, másfélezer évvel ezelőtt egy herceg tévedt vadászat közben a kíséretével az erdőbe ott, ahol a Parsenta a Balti-tengerbe ömlik. A herceg egyik vitéze forrást pillantott meg a fák közt és inni akart belőle. Ám a víz — sós volt. A vitéz megkapta a hercegtől a forrást. Hozzáfogott, hogy sót nyerjen a fűzből. így született meg a forrás körül a város, Kolo- brzeg. Kolobrzeg a XIX. század elején fejlődött ki fürdőhellyé. 1945-ben került vissza Lengyelországhoz. De a házak 90 százaléka romokban hevert. Ma azonban már 25 ezer lakosa van ismét az eleven kikötö- és fürdővárosnak, amely a legnaposabb a Balti parton: májustól decemberig 4-17,6° az átlagos hőmérséklet, a csapadék ugyanakkor mindössze 42 mm. Pályaudvarára naponta 12 vonat érkezik, legújabb luxusszállodája 200 vendégszobával várja a vendégeket, s van mellette egy új, modem turistaszálló is. Ennyit a tengeri fürdővárosról. Az ipari, munkás város? A .,Parsenta” kerület 6300 szobával épülő lakótelepe 1965-re készül el, amikor már 15 ipari, üzeme, 100 kisipari vállalata és 150 üzlete, lesz a városnak, a lakosság pedig eléri a 30 ezret. A régi halászhajó flotta mellett kiépül a kereskedelmi és személyszállító hajózás, a kikötő Leningrádtól Londonig bonyolítja majd forgalmát. Nem megvetendő azonban a halászat sem: a „Bárka” nevű halászati szövetkezet évente 8000 tonna halat ad a népgazdaságnak. A kikötő 200 éves világító- tornyára 1945. március 18-án került fel a szabadság fehérpiros zászlaja. A városi parkban felállított öreg ágyúsor is a felszabadító harcok emléke— Gyermekek játszanak a parkban, üdülővendégek sétálnak a parton, a szanatóriumok kertjében. A világhírűvé vált lengyel városépítés különösen nagy gonddal fejleszti Kolobr- zeget, mert évente sok ezer lengyel dolgozó — és sok külföldi — keresi fel meleg vizű. fedett jódos és sósfürdőit. Az „észak Riviérájának”- modem városképét tökéletesen a természeti környezethez alakították. A városfejlesztés célja az* hogy a közeljövőben már egyszerre 7000 vendég számára1 nyújtson a szakszervezet szanatóriumi elhelyezést, E. Landshtet A tokaji kikötőben gíis elhordani a felfedezett gondok dombját, rángatod a vállad, hogy nem a te asztalod. Meg kellene végre értened, hogy mi is az a szocializmus. — Jó, majd beiratkozom hozzád szemináriumra — ásított Jóslta. — Le vagy te ejtve, bará- tocskám — mondta Pista Szólt a pincérnek, fizetett, é£ szó nélkül elment. Megharagudott, gondolta Jóska, hátistenem, majd kibékül, mert az is a dolgok rendjéhez tartozik, hogy aki megharagszik, előbb-utóbb kibékül. — Maga is megéri a pénzét, piszkos reakciós! Jóska ijedten kapta fel e fejét. A szomszéd asztaltársaság húzott el mellette Űg> nézett rá az egyik férfi, olyar vasvillázó szemmel, önkéntelenül elfordult. — Reakciós' — Jóskában visszhangzott í szó, s úgy érezte, tennie kel valamit, talán Pista után szaladni, hogy ne haragudjon vagy odacsalogatni valakit a: asztalához, ne legyén egyedül Tudna, talán tudna ő máskén- is beszélni, ä tisztelet hullámhosszára hangolódva beszéln hibákról és erényekről, és talán sok minden eszébe jutna ha nem lenne olyan átkozol túl cinikus. pa 77 ; i magárahn I Elesettnek, | gyottnai érezte magát. Sört rendelt egyszerre három pohárral hozzá egy féldecit, s elgondol ta, mire a végére ér a poha raknak, berúg, s nem aka< majd egy ember a tízmillióból aki karon fogja, hazakíséri. Gulyás Mihály közhely, s mert nem szerette a közhelyeket, várt kicsit, hogy előálljanak azok a gondolatok, melyekkel ellensúlyozni tudja. — Ha összeraknánk okos elképzeléseinket, mindenki törné a fejét, hogyan lehetne könnyíteni gondjainkon, gyorsabban jutnánk előre. Minden társadalmi törvény az emberen keresztül hat,, nincsenek ember-léttől független társadalmi törvények, de tudatunktól függetlenül sok-sok létezik. Fedezzük fel őket, vegyük birtokunkba a megismerés révén, hogy bele tudjunk szólni kedvező, vagy káros hatásukba. A tisztelet hullámhosszára kell állítanunk társadalmi ma gatartásunkat, tisztelni azt a társadalmat, mely gondjaink megoldásával bajlódik, és segíteni a gondok leküzdésében. Nekem sincs lakásom. Az építőipar munkaerő ■ problémákkal viaskodik. Elgondoltam, mi lenne, ha szabadidőnkben segítenénk. Nem tudom, hogyan lehetne ezt kivitelezni, de biztos lehetne. j , , . ivagy, PistuI |o káder |]C^m — nevetett Jóska — van abban valami, amit mondasz, de hogy tetté izmosodjanak bennem magvas gondolataid, ezt ki kellene cserélni -— A fejére mutatott, majd legyintett — Nem tudok megittnsulni semmiféle nemes, feladattól, csak ettől a rohadt sörtől. Az az enyém, amit megeszem, megiszom, semmi más nem érdekel. — A fenét nem érdekel — csapott az asztalra Pista. — örökké járatod a szád, hogy így a rendszer, meg úgy a rendszer, s amikor a rendszer bekopogtat hozzád, gyere, se| — Viccelődtél 1 el_ tolta maga elől a sörös poharat, fejét könyökére támasztotta, s összehúzott szemmel nézte Jóskát — Szidtad a rendszert, melyet én nem tarotok tökéletesnek, de apám — életében először — nem fél attól, hogy holnap nem lesz mit a szájába tenni, nem fél, hogy kenyér nélkül marad. Az én fajtám az idők kezdete óta éhesen feküdt le este, mert mindig abból élt, hogy másokat eltartott. Szeretném, ha megértenél. A go-nd nem játék, Jóska, s nincs jogod gúnyt űzni tízmillió ember gondjá- ból-bajából — Pista érezte, hogy arcából megint elszökik a vér, s a torka felé lopakodik a düh görcsös szorítása. Meghúzta a poharat, aztán a rágyújtással bíbelődött, hogy lázadozó indulatai lehiggadjanak. Az indulatok elállják az érvek útját, de hát lehet ilyen emberrel az érvek nyelvén beszélni. Jóska előtt semmi sem szent, a gúnyolódás az ő kenyere. A hibák'vadászterületén lebzsel, s ha elejt egyet, kárörvendő diadalmenetben hordozza — ez a ti imádott rendszeretek. Rajong a hibákért. Pista gyűlöli a hibákat, s nem érti Jóska következetes cinizmusát. Nincs lakása, azért ilyen? De hiszen neki sincs, már hat éve laknak az anyósnál, s ha lakástcserélgető gaz- emberségek, alattomosságok, hivatali visszaélések jutnak a fülébe, törni-zúzfti szeretne. Amíg hiánycikk lesz, visszaélések is lesznek, de a Jóska féle emberek mitsem tesznek ellene, gucsmolódna-k, csámcsognak rajta. — Az ember társadalmi lény ■— szaladt ki a száján a akác ISTVÁN- ■■ roffiar®;' DIcsérők X. Ifjú pár Tíiz-lobogású, mély szerelemmel öleli egymást két boldog ember. Két boldog ember, két ékes kehely: szemük a csillagokhoz énekel, II. idős pár őszülő fővel mennek á fényben,' mennek szótlanul, mennek szelíden,’ Mennek szelíden — két ékes kehely* szemük örök hűségről énekel.
