Észak-Magyarország, 1963. szeptember (19. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-15 / 216. szám
6 [ föZAKMÄGTÄBÖRSSÄG ' Vasárnap, 1963. szeptember 13, «OM VÁSÁR 1963 Veszített patinájából, évről évre csökken a forgalma, de azért még mindig messzi környéken híres az ónodi országos állat- és kirakodó vásár. Évszázadokkal ezelőtt bizony még a szegedi határból is elhajtották idáig a marhát, szekéren zötyögtek a Sajó menti rétre a sza- pességi mesteremberek, s itt talált új gazdára a Hortobágyról megugratott csikó. Valamikor a templomig értek a vásározók sátrai, ma elférnek a rét szegélyén is. Az áruházak, a falvakban nyílt szaküzletek bizony egyre zsugorítják a híres vásárokat, de azért még ma is sokan örülnek az ónodi vásárfiának. A díszes ostorok mesterének forgalmát bizony alaposan megcsappantotta a falu gépesítése. No de sebaj, ha nem kell a tel nőiteknek, annál kedvesebb lesz a gyermekek számára ez a pattintgatásra alkalmas jószág. Rüvidcbb lett a nyél, kurtább a szíj, s olcsóbb az ár, de nagyobb a kereslet. Mert János bácsi évekig vigyázott a jó ostorra, de Pannika már a következő vásáron újat kór. Már régen nem volt olyan keletje a kádármesterek boroshordóinak és taposókádjainak, mint a legutóbbi ónodi vásáron. Ez a legjobb bizonyítéka annak, hogy a szőlők nem ígérnek rossz termést. De nem is igen lehetett alkudni a hordók árából. Aki jó termésre számít, az űzessen. Köcsög, korsó, mázas cserép, lekváros szilke bőven akadt a vásáron. Gazdára is lelt a legtöbb, mert az aludttej és a szilvalekvár állítólag jobb ízt kap benne. No meg aztán tartós portéira is a Nádudvar környéki és jászsági gölöncsér mesterek agyagedénye. Vékonyka szalmában, szekéren tette meg az utat Önödig, « egy sem tört össze. A Bükk erdeiben vágták a fáját, Cserépfaluban íúrták-faragták, s Önödön a szederkényieknek adták el a legtöbb gereblyét, mert ott kaszálják, s gyűjtik fel a legtöbb szénát. Erdős Lajos bácsi gereblyéiben még a legigényesebbek sem találtak hibát, méretre is szinte megegyezett valamennyi, mert az is baj lenne, ha a komaasszonyé parányival is hosz- szabb lenne. Ez a kis, fekete süldőcske már a „modern” vásározók közé tartozik. Nem szekéren, nem is négylábon, hanem motorkerékpáron „hajtották” az ónodi vásárba, s hogy a kerékpármegőrzőnek se kelljen fizetni, a motor mellett várta új gazdáját is, ha ugyan akadt, mert bízom' borsos volt Hz ára a motoros malacnak. Itatás? Nem! Sajnos, ilyen vödrökből, rendes pohármosás nélkül árusították a limonádét az ónodi vásáron. Néha még a Riskák legyet hajtó farka is belecsapott a lébe. Ezt bizony nem szabadna megengedni az ónodi vásáron! A bácsi már vagy hatvan esztendeje járja az ónodi vásárokat, a kis boci oszlophoz kötve szerzi az első szomorú vásári „élményeket”. Riskát, a kis boci mamáját nemrég vitték el hétezer forintért, s talán ezért szelei jobban a bácsi pipája is. Képr. Szabados György Szöveg: Pozsonyi Sándor Nagy családok alkonya Maurice Druon trilógiájáról ; A POLGÁRI társadalomban ■végbemenő bomlási folyama- ; i tok nem egy regény anyagául 1! szolgáltak már. Több esetben !;^z volt az olvasó érzése, hogy |’a szerző nem annyira a rotha- ;!dó társadalmat, mint inkább a i! társadalomban tapasztalt rot- !;hadást, a magánélet (elsősor- ; ban szexuális) viszonylatainak fa lealjasodását tartotta volna l|szem előtt a műve megalkotásakor. Maurice Druon, a negyvenes éveiben járó író, ugyancsak a széthulló régi világ áb- !; rázolásának szentelte azt a tri- ' lógiáját, amelynek első kötete j! Finom famíliák, a második !; Szabadesés címen magyarul is ! megjelent. képezte, a második kötetben démonból beteg és széthulló emberré, óriásból törpévé válik. A Schoudler — La Monne- rie — Maublanc család bomlása az egyéni életek félresik- lásában és vagyonuk összeomlásában egyaránt megmutatkozik. A Szabadesés azonban távolról sem csak ezeknek az egyre törpébbé váló nagy családoknak a regénye. A soltágú cselekmény túllép Schoudleré- ken, és a francia társadalom egész politikai, gazdasági és kulturális vezető rétegét felöleli. A laza szerkesztés lehetővé teszi, hogy az élet több síkjára engedjen bepillantást az író, és cselekményesen, tehát egyéni sorsokban, törekvésekben megjelenítve mutasd sa meg a társadalom mechtt-, nizmusának mozgatóeröit. DRUON műve a háború előtti francia vezető réteg hiteles, nagy művészi erővel megjele- nített képe. Alakjainak, ese^ menyeinek, helyzeteinek jelképes ereje, egymásra rímelése pedig szuggesztívabbá. és egyben általánosabb érvényűvé teszi a nagy családok szétom- lásának erőteljes képét. B. ÄL E. A trilógia tárgyául szolgáló életanyag kiválasztása önmagában véve is erre utal. A felső rétegekről ír Druon, az ábrázolás súlypontját azonban a magánélet síkjáról a közéletre helyezi át — gyakran épp a személyes jellegű kapcsolatok ábrázolási módjának segítségével. A Finom famíliák a pénz, a tőke személytelenné vált, az egyéni, emberi törekvésektől, érdekektől, viszonylatoktól ellj vonatkoztatott, épp ezért emberellenes (és természetesen társadalomellenes) hatalmát mutatja be egy családi tragédia ÍJ kapcsán. A Szabadesés-ben to- ■‘vább lép az író, és ezt a többletet a főszereplők egyéni sorsa testesíti meg. Noel Schoudler, aki az első kötetben ezt a személytelen gyilkos erőt jelLoít©» vagyis Par foasard „Par hasard” — ez a két szó annyit jelent, hogy „véletlen útján, a „véletlen játéka szerint”. Magyar változatban: hazárdjáték. Ó, mennyi hazárdjáték volt már és van is még a világon! S köztük, ki gondolná, egyik legrégibb a Lotto. Nekünk ma már — és még sok millió embernek a világon — egyrészt filléres szórakozás, másrészt izgalom, hogy kevés pénzzel j hátha sokat nyerünk. Ugyan- < akkor lényegében senkit sem károsítunk meg. Lényegében „pár hasard” módon született meg maga a LANGSTON HUGHES ^ amerikai néger költő verse: Déli állambeli asszony éneke Miss Gardner sétál a kertben, Miss Yardman kint van az udvaron. Miss Michaelmas elment a misére, Es én fáradt vagyok! Üristen, De fáradt vagyok! A nemzetek hol háborút viselnek, Hol békét kötnek. Néha azt gondolom, hogy a Jenkik fabatkát se érnek, Bizony, Asszonyom! Fabatkát se érnek. A múlt héten meglincscltek egy színesbőrű fiút, Es felkötötték az első fára. Szegény feje nem vétett senkinek, Csak azt mondta, hogy a szabadság Minden ember közös kincse. Bizony, Asszonyom! Minden ember közös kincse. En nem vagyok kótyagos, Én nem vagyok fecsegő, Mégis úgy érzem sokszor, hogy 3 Jenkiknek nincsen szívük. Bizony, Asszonyom! Egyszerűen nincsen szívük. (Boldog Balázs fordítása) Lotto is. Vagyis: véletlenül. Az egész história Casanova, a XVIII. század hírhedt halam-, dóra és hazárd játélaysa nevéhez fűződik. Neki köszönhető, hogy a Lotto megszületett, de nem ő találta ki. Casanova lopta a Lotlot Egyszer XV. Bogos francia király előszobájában két sze*, rény matematikus váralcozott a királyi meghallgatásra. Casanova, aki sokszor lebzselt a királyi és miniszteri előszobákban, beszélgetni kezdett a matematikusokkal. Megkérdezte tőlük: milyen üggyel akarnak a király elé járulni? Mire azok, mit sem sejtve, elmondták, hogy egy nagyon érdekes, bonyolult matematikai műveleteken alapuló, de lényegében egyszerű szerencse- játékot dolgoztak ki, és azt szeretnék a királynak bemutatni. Casanova, mondván, hogy ő majd segít a dologban, részletesen kikérdezte őket s ezzel a Lottot el is lopta a matematikusoktól. Ezután a pénzügyminiszterrel, aki Casanovának baa-átja volt, elindították a Lotto-játékot. Óriási pénzeket és nagy népszerűséget szereztek vele a főúri körökben. Mert a Lotto igen sokáig csak a főurak játéka volt. A nép- tömegek közt csak az utóbbi évtizedekben terjedt él. Azóta, mivel sokan tesznek rá, kis összegekkel játsszák. Népszerűsége világszerte igen nagyi De azért a Lotto hazárdjáték — ha kicsiben is. (Szcndrei) aÁ. tisztelet hullámhosszán I " í mert rádboríI ____Vigyázz, I ^om az asz_ f alt! — Jóska arcán megfagyott a gúnyolódó kedélyesség, amely a szabadság szabados értelmezéséből fakadt. A szomszéd asztaltársaság sörhöz fészkelődött unottságából felreppent a kíváncsi érdeklődés, hátha valóban ráborítja az asztalt, szívesen lennének elfogulatlan nézői egy kis pofozkodó ingyencirkusznak. Megmérték a behemót asztalt és a keszeg fenyegetőzött, s csalódottan nyúltak a' pohár után — nem bír meg az asztallal, csak a szája jár. — Ami sok, az sok! Az én apámmal te ne viccelődj! — Pista arca fehér volt, mint egy összeszorított ököl. — Az apáddal?! Mondtam én valamit apádról? — hökkent meg Jóska, és értetlen csodálkozással meredt Pistára. — Mondtál, igenis mondtál — Pista okfejtéshez pihentette a haragos feszültséget. — Bolond vagy. — Hogy ki a bolondabb, az szubjektív megítélés dolga, én mindenesetre téged tartalak annak. Beszélsz világba. Mondd, mi bújod a rendszerrel? — Kifejtettem — fanyalgott Jóska. — Előszőrís: nem fejtettél ki semmit. Piszkolódtál. — Ma már azt is lehet. — A szabadság drága dolog, barátocskám, s nem élhet vele vissza senki, még te se. — En szuverén tagja vagyok a társadalomnak, s jogot fori, makik: hozzá, hogy én én le-. gyek, s fenntartom magamnak a jogot, hogy különbé járatú lakásom és véleményem legyen. Ha már különbejáratú lakásom nem lehet — drága- látes rendszered jóvoltából —, legalább ezt az olcsó szórakozást ne mard el tőlem, hadd legyen nekem különbejáratú véleményem. — Ügy, szóval te szuverén tagja vagy a társadalomnak:? — Igen. T 77 I a társa— Tudtommal, dalom egymásra utalt emberekből tevődik össze. Ha ki akarod próbálni szubjektív különállóságodat, vond ki magad a társadalmi kölcsönhatásból, borulj az édes 'anyatermészet keblére. A társadalom nem fog sírni utánad, legfeljebb a magadfajta nyelvöltögetők, akiket elszórakoztat fene- nagy elmésséged. — Kösz, hogy ennyire odavagy értem. — Tudod, a párt ma hagyja gondolkodni az embereket, s arra gondol, hogy ez társadalmilag nagyon hasznos dolog. De Te mindig azon töröd a fejed, mivel tudnál borsot törni a rendszer orra alá. Olcsó szójátékokat fabrikálsz, méreglevest kotyvasztol gondjainkból, s ha valaki termelőszövetkezetet, termelést, eszmei ofrfen- zívát emleget, fülig szalad a szád. Egyszer már neked is benőhetne a fejed lágya, s kétségtelenül meglévő okosságodat a társadalom hasznára gyümölcsöztetnéd. Ez a társadalom kajával traktál, vigyáz rá, hogy meglegyen napi sör és cigi fejadagod, villamost gurít alád, hogy ne érje a lábad a földet, ruház. — És megruházna, ha rajtad múlna — Jóska kajánul elvigyorodott. — Akinek nem használ a szép szó, nem használ a bot sem. — Annyira reménytelen eset vagyok? — Eléggé. — Oh, atyám, mit kell tennem, hogy felnőjjek hozzád? — Legalább a szándék legyen meg benned, hogy 'a jóra is kapható vagy. — És mi lenne az a jó? — Mondd, eszedbe jutott már neked, hogy a gondok egyébre is valók, mint ellen- zékieskedő gombfocihoz? — Képzeld, eszembe, de mindig rájöttem, hogy az igazmondó aktivitásnak nálunk sarokban a helye. — Ez frázis, kedves öregem^ s nem lehet egy életen át takarózni vele. Mérget vennék rá, hogy munkahelyeden megJ hunyászkodó nyárspolgár vagy. — Protestálok! — Jóska köteteihez nyújtózkodott, á színészkedő póz furcsán hatolt kerekded képéhez — Egyszer már megmondtam az osztály- vezetőmnek, nyernék csak á lottón, megtudná, miként vélekedem róla. — Pompás önjellemzés —- nevetett Pista — Egy lottőte^ litalálattal a hátad mögött akJ tivizálódna szókimondó bátorságod. — Apropo! — bökött homlok kához Jóska — Mit is mondtam én. a te apádról?
