Észak-Magyarország, 1963. szeptember (19. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-15 / 216. szám

ESZAKM AG Y ARORSZÄG M erészen mutat fel a vég­telen égbolt felé a bra­vúros építészeti alkotás. Az Avas teteje hetvenkét mé­terrel van a Szinva szintje fölött, az új avasi kilátó újabb hetvenkét métert je­lent. A karcsú acéltest a ma­gasságok felé mutat, jelzi a felfelé törekvést, az új ma­gasságokba emelkedés ne­mes vágyát. Nyolcszázötven köbméter kavics, ötszázötven köbméter fa, kilencszáz má­zsa betonacél, cpítőmunká- sok, postai, hírközlési dolgo­zók, műszerészek, mérnökök huszonegy havi munkája van ebben a karcsú, impo­záns betontestben. Szinte a város minden pontjáról jól látni, új látnivaló a város fö­lött. Most lentről, a kilátó hatszögletű teraszáról és a második emeleti presszóból nézem a várost, a hegyet. De előbb körülnézek ma­gában a kilátóban. Miskolc város tanácsa tetemes költ­séggel végeztette el az Avas részleges rendezését. Szépen kiképzett sétányok, higany­gőzlámpás utak, kényelmes padok várják néhány hete a látogatókat. A kilátó megkö­zelítésére korszerű és igen ízléses gyalogutat építettek, bár a gyengébb szívű embe­reknek így is erősen emel­kedő az út. A járrhűvés meg­közelítés egyelőre sajnos a Danyi-völgyön keresztül tör­ténik, de hisszük, hamarosan elkészül a „panoráma út”, amely jó járműközlekedést biztosit a kilátóhoz. Esetleg gondolkozni lehetne egy- vagy kétszemélyes kosarak­kal működő drótkötélpálya létesítéséről. (Nagy kár, hogy az impo­záns kilátótoronyban emlék­tárgyak ürügyén elég sok giccs is forgalomba kerül, s még mindig a régi kilátó ké­pével ellátott porcelán- cserépkészítményeket árusít­ják, nincsen megfelelő ké­peslap-választék, és a régi torony apróka mását rakják rá egy sor árucikkre, ami itt emléktárggyá lép elő. Kár az is, hogy a reprezentatív presszóban például kedden este olyan süteményt árusí­tanak, amit vasárnap kaptak, tehát minimálisan szomba­ton sütöttek, a feketekávé pedig előre lefőzve állt és csak fel kellett gőzölni. Ki kellene ezeket a hibákat ja­vítani, mart méltatlan Mis- kolchoz, méltatlan a kilátó- toronyhoz, amelynek kicsi­nyített mása — acélból vagy más anyagból készítve — jellegzetes miskolci emlék­tárggyá válhatna.) A mi új avasi kilátónk % A—vj. A presszó pultjánál OLYAN EZ A PRESSZÓ, mint egy modern hajó árbóckosara, csak éppen üvegből van körbe­pillantható fala. Naponta felmegyek ebbe az „üvegkosárba”, s mint önmagam kapitánya, vezetem a gondolat vizén ezt a rcmekbesike- rült alkotást. Ilyenkor bebarango­lom a várost: ott úszom a város felett, s a kék légtengerben alat­tam látom házainkat, tornyain­kat, szünet nélkül füstölgő gyára­inkat. Egyszer Szegeden égy jófantá­ziájú idegenvezető játszott hason­lóan szárnyalniképes tekintetünk­kel. Amikor felmentünk a Dóm tornyába, képzeletbeli sétára invi­tált bennünket, és oly büszkeség­gé! táboroztatott le, hol Üj-Szcged parkjaiban, hol az újonnan épült professzori lakások messzire inte­gető teraszán, hogy az ember pil­lanatok alatt szívébe fogadta a várost. Napok óta várok ilyen idegen- vezetőkre. Várom őket, hogy „re­pítsék” városunk szépre vágyó, érdeklődő polgárait toronyról-to- ronyra, kohőtól-kohóig, bérccsú- csátő! hegylábáig. Nem jönnek, csak az egyes embe­rek jönnek. Megcsodálják az épí­tészeti bravúrral megépült kilá­tót. körülhordozzák tekintetüket a város felett, ós megjegyzik: — Azért nekem Miskolc mégsem tetszik. Ott vagyok, ballom, s igazság­érzetem berzenkedik: Nem igaz! Az illető vagy az illetők, hogy kiköszörüljék a csorbát, ellensúly­ként elmondják: — De a környéke, az csodálatos. Igen, ez a „de a környéke”, ez majd mindig elhangzik. Mint a csúnya lány fejének „leltározása” közben: a szeme, a szeme az ér­dekes. MIK.OK JÖN VÉGRE EL az idő, amidőn személyes séta alapján, vagy egy képzeletbeli léghajó-uta­zás (mert tekinthetjük léghajónak is a kilátó presszóját) benyomása­ként felkiált az ember: — Ott rét volt az én gyermek­koromban! A régi avasi kilátó tor­nyából nem láttam ezeket az ég­nek törő toronyházakat! Az Alsó- zsolcal Epületelemgyár földnek fe­szülő csarnokai helyén szántóföld volt! Nem láttam a Fazekas utcai „iskolakombinátot”, a Kilián, a Olósz és a Selyemrét pompás ar­culatú utcarendjét! A kiáltás sajnos. elmarad, he­lyébe kissé furcsa hasonlat kerül: (Egy fiatal leány mondta tegnap az „üvegárbócban”.) — Olyan ez a Miskolc, mint egy krokodil: Diósgyőrben van a far­ka, az állomás felé van a feje és a két Iába. Nem rossz a hasonlat, de az analógia TVflskoIe és a krokodil között nem éppen szerencsés. Egy bizonyos: az Avas—Bábonyl- bére—Tetemvár közé szorult város valöban hasonlít egy patakmeder­be tereit krokodilhoz. De ez a krokodil kitörni készül! A HEGYEK LEJTŐIRE felka­paszkodnak a házak. Hödltóan kúsznak előre az utak, fel, egér szén a hegyek csúcsáig. Lesz Idő. amikor a házhullámok átcsapnak a hegyeken, és Miskolc új hatá­rait fel kell vezetni térképeinkre. Amíg úszom a kék légtenger­ben ..üvegkosárral” ellátott hajón — figyelve a hangokra, megjegy­zésekre — ezeken meditálok. Ilyenkor, mint egyes ember: mint „hajóskapitány”, mint alkalmi idegenvezető vallom: Szép ez a város! Csak türelemmel, jóindu­lattal kell szemlélni, miként növi ki régi ruháját, s helvébe miként készül ei a divatosabb, mutató- sabb, levegösebb új*». A szürkület leszállt a város föléi Az avasi kilátó pres­szójának ablakából mind kevesebbet látni a város­ból. A város közepén vörösen felizzik áz ÉMÁSZ égővürös neonreklámja, ablakok ezreiben gyullad ki a fény és jobbról hosszú, párhuzamos fénysor jelzi: a Bajcsy-Zsilinszky utca kikanyarodott a vasúti aluljáróból, enyhe töréssel tart a Ba­ross Gábor utca felé. Fehéren izzó lámpatestek az Avas-tetőn és a kilátóhoz vezető úton. Ugyanilyen lámpák a város több pontján. Itt-'ott; látszik a sokszínű neonreklám. Szinte úgy tűnik, mintha a Szabadság tó csak azért lenne, hogy a megvilágított Avas Szállót ne takarja semmi, ha az Avasról nézzük. Balra hosszú, sok kilométeres lámpafűzér: a Győri kapu kígyózik a vasgyár felé. Visszás megállapításnak hat, de esti kivilágításban látszik talán legjobban, milyen nagy város Miskolc. A sok-sok kilo­méterre elnyúló lámpafűzérek, a hegyoldalakra felkúszó lám­pasorok, a sok-sok száz és ezer .közvilágítási lámpa nemcsak a terület nagyságát jelzi, de azt is mutatja: a korszerű köz­világítás milyen sokfelé eljutott a városban. A ztán elkalandozik a tekintet arra, ahol a Bükk lábai­nál a sötétben is kivehetően gomolyog az ég felé Diós­győr kéményerdejének füstje. Ide is jól látszik a gyár egy nagy darabja, és eszembe jut, hogy néhány hete a Varga­hegyen jártam éjszaka. A szelíd domb alatt a gyáróriásból semmi sem látszott a sötétben, de látszottak és játszottak a fények. Ezer és ezer fénycső, reflektor fényében úsztak az ár­nyak, csörömpölő zajok jelezték, hogy , éjszaka is serény munka folyik. Nem láttam a lassan kúszó óriásdarut és a mozgó vonatszerelvényt, de hallottam a zajukat és elsuhanó árnyuk játszott a fénycsóvákkal. Van-e, akad-e, aki erre azt meri mondani, hogy nem szép? Akad-e, akit nem fog meg a csak fénypontok mozaikjaiból összerakott gyáróriás látványa? Akad-e, aki nem próbálja a zörejekből kitalálni, hogy a nagy- kovácsolóban pillanatnyi szünet van-e, vagy teljes gőzzel dol­goznak? Akad-e, aki hátat tud fordítani, amikor a salakhá- nyóra kiborítják a vörösen világító izzó salakot a vasúti sze­relvényből, és el tud-e menni szó nélkül a látvány mellett, aki a Vargahegy távlatából láthatja, amint az óriáskohó égő­vörösre festi az égboltot? Aligha akad. Hát nem szép, hát nem jellegzetesen miskolci szépség ez? TT’rre gondoltam az Avason és néztem Diósgyőr fényeit. •*—1 Aztán lassan vörösödött Diósgyőr fölött az égbolt. Dolgoznak a kohászatban. Benedek Miklós—Párkány László Rajzok: Kapásné Káplár Éva o . Csendes sarok a patina alatt Vasárnap, 1903. szeptember 15: nass X KUZMÄNYI GUSZTÁV: ❖ ❖ •Y* ♦ * ❖ ❖ 4* * t V­V ! + •V­I T + «S* «5* *> £ I ❖ SZEPTEMBER Az cg magas, kék árja tiszta. Az ablakom vteg tárva-nyitva. A kert szegélyén őszirózsa, pereg a fa érett diója, pedig halk, selymes szél se rebben, lombjára kajla bottal nem ver az ember __ S zeptember. Arcom ráncos, mint fán a. kéreg, pedig mit éltem, negyven évet?! Hajam szálát a dér megcsípte, lassan téli-fehér lett színe. Kopott tarisznyám vászna lebben, csak dalt, mást nem találhat ebben az ember... Szeptember. Levél hullong, az alma érik s én úgy ülök magainban még itt, mint aki gazdag ősztől várja, mit nem jussolt jégvert nyarára. Jöjj, kedves ősz, bö kötényedbe hadd nyúljon gyermekként, keresve egy ember.., Szeptember. «KönyvjegyzeC t Új Magvető ❖ AZ ELSŐ irodalomtörténetet *;*az iskola adta a kezembe. Ez a „kis-Beöthy” volt: ünnepé­lyes és magabiztos. A milléni- £umi illúziók hevítették és dísz­❖ magyarja már több volt mint anakronizmus. A múzeum könyvtárában •> Pintért forgattam. Az egykilós, X kétkilós és hétkilós „tudomá­❖ nyos” kézikönyvek sok hasz- 'j’nos adatot tártál maztak, de' .••magamban kuncogtam, mert •••olvastam a Segítséget. ❖ Aztán Szerb Antal remek ❖ Magyar Irodalomtörténetével £ ajándékozott meg a Szépmíves ❖ Céh. Egyszerre az irodalom, •••sót az irodalmi élet kellős kö- I-.zepén éreztem magam, művelt ❖— bár kissé kiábrándult embe- *;*rck társaságában. •;• Azóta sok-sók irodalomtörté- ••* net fordult meg kezemben. ...Akadt közöttük jó és rossz. Az ❖ utóbbiból talán több, mert ez X nehéz műfaj. ❖ Különösen- sok volt a rossz •••iskolai tankönyv. Nehezen sza- •••badultak a felnőttek számára ❖ írottak koloncaitól, teletömték ‘j'.őket névvel, évszámmal. Ha­jlott adataik sokszor taszítottak. X Köntösük is sivár volt, ké- .j.peik Mühlbeck szellemét mu­❖ mifikálUík, Több volt bennük •••a „tan”, mint a „könyv”. ❖ Mégis szerettem, gyűjtöttem Xőlcct. Tárgyuk legyőzte kör­❖ mondataikat, komolykodásu- X Itat. Buksi kisfiúk és lobogú- Xhajú ifjak belőlük indultak el ❖ Petőfi és. József Attila felé. XSzép irodalmunk bocsánatossá ❖ tette szónokiasságukat, lüszter- X kabátos tudálékosságukat, »•• sznoboskodásukat. ❖ NÉHÁNY nappal ezelőtt X újabb kötettel gyarapodott •{‘gyűjteményem.. Érdeklődve la- X pozgattam, s egyszerre az öröm ❖ forró hulláma öntött cl. X Irodalomtörténet. III. rész. X A gimnáziumok IV. osztálya ❖ számára. Ez a címe. Augusz­tusban jelent meg. Kiadója ❖ „csak” tankönyvnek szánta. ❖ ________ __ ❖ X NIKLAI ADAM: Szerzői sikerrel tettek meg mindent, hogy jó tankönyv le­gyen, Olvasása mégis élményt jelent azok számára is, akik már nem diákok. Mert ez a könyv új Magve­tő: József Attila és Móricz Zsigmönd szellemében íródott, legjobb hagyományaink foly­tatójaként és a legkorszerűbb fogalmazásban. Nincs itt hely részjetes elem­zésre, az arányok, a stílus mél­tatására. Elég, ha örömünket fejezzük ki, hogy szerzői elke­rülték a régi buktatókat, sze­rencsésen találták meg a to- vábbolvasásra serkentő ismer­tetés és elemzés formáit, talá­lóan és tömören jellemeztek. Nemcsak írókat tárgyalnak: de a kort is, amelyben éltek: a Tanácsköztársaságtól egészen a mai napig. Alig töbUfkétszáz oldalnál és mégis mennyi minden fért eb­be a kötetbe Gábor Andortpl a Részeg esőig. S nemcsak iro­dalom. .. Mert a XX. század utolsó negyven évének költői és prózairól mellett müveikkel képviseltetik magukat a leg­jobb magyar festők is. A tan- tervből kimaradt a mű vészei- történet, de ebből a könyvből ezúttal nem maradt ki Hippi' Rónai és Derkovits. Lehetnének kifogásaink is, a költők talán kiszorítottak né­hány említésre méltó regény­írói de hagyjuk ezt. A fontof* az, hogy ma, 19(i3-ban, amikot a gimnazisták számával meg­haladtuk minden korábbi el­képzelésünket, irodalmunkhoz és képzőművészetünkhöz egy­aránt méltó tankönyvet adtak a diákok kezébe. S NEMCSAK a diákok kezé­be. Ez a mű megérdemli, hogy azok is forgassák, akik mar el­hagyták az iskola padjait- Szöveggyűjteményeivel együtt a korszerű irodalomszemlélet legjobb terjesztője, megszeret- tetője. Méltó a kultúrforradg- lomhoz. Kováis Lajos | ŐSZI ERDŐ X Fent szánt a szel az omló fcllegekben — ❖ a Hold sápadt búzáját Szórva jár. X Itt lenu a csend — vén, hallgatag madár — ❖ a fák között kihűlt fészkére lebben. •j- Sötét pelyhekben hull köréin az éjjel: X a görnyedt bokrokon kupacba gyűl. ❖ Egy tölgy vad árnya lágy mohára dűl, X s már hűvösét a harmat hinti széjjel. X Letévedt szél kutatja át zörögve ❖ a halk avart, a fosztó lombokat. X Mint félálomban illő gondolat: >i* állat-szem gyűl, — s eltűnik. Mindörökre. ❖ A hét könyvúj douságai ❖ Ferenczy Béni művészi il- Xlusztrációival jelentette meg a ❖Szépirodalmi Kiadó Krúdy XGyula két regényét egy kötet­ében. Címe: A vörös postakocsi X— őszi utazás a vörös postakö­re sin. Második kiadásban jelent Xmeg Gergely Sándor: Tiltott -lutak és Sándor Kálmán: A ’Xlegsoványabb tehén esztende­ije című műve. Szabó Pál leg- Xújabb könyve a Kék ég alatt ❖három legutóbbi kisregényét Xtartalmazza. A címadón kívül Xszerepel a kötetben a Tiszán X innen, Dunán túl és a Szere p- osztás. X Második kiadásban látott Xnapvilágot a Magvető Kiadó­dnál Fejes Endre novelláinak «gyűjteménye A hazudós. Or- •j-ban Ottó fiatal költő új vers- Xkötetének címe: A teremtés <• napja. A modern költészet alapvető problémáit elemző esszéit adja közre Somlyj György új kötete A költés évadai. A nagy tehetségű szovjet £iv nak, Borisz Lavrenyovnak beszélő művészetével isntó!'' kedhetünk meg az Európa adónál megjelent A ncgyveV egyedik című kötetből. A ld*' dónál látott napvilágot Mire**' law Krleza A horvát hadiste)* című műve és Vasziljev szán' rikus regénye A hétfő bajR jár. A Móra Kiadó újdonság^ Zsoldos Péter: A viking vis­szatér című izgalmas, fordul3' tos regénye. Második kiadásban, svépe<>. illusztrált ld vitelben jel0*' meg a Képzőművészeti Kiad^ nál Bercsényi Dezső—G®C" László műve A sárospaiaJd R* koczi vár. Vallomás a város felett

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents