Észak-Magyarország, 1963. szeptember (19. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-08 / 210. szám
Vasárnap, 1963. szeptember 8. ESZAKMÄGYÄRORSEÄG ' 7 HIKLAIÄDÄMS Gond Hány hűtlen évem állt odább! Beteg, rozzant a test. Nem szolgál már sokáig: szívem szorul, kihagy; szájamba zabla vási-k — immár hogyan lesz hát tovább? Zihál a. roncs-tüdő, s a domb, a domb! — emelkedik. A gondolat riadtan előrenéz — mint rég, az egy-lovú parasztban döndülhetett goromba gond, ki szorgos őszi délelőtt szántott mezsgyéi közt — még híja pár barázda • s megáll a ló, jaj! — s úgy marad, megállva, s leroskad — most, vetés előtt! Ajándékba giccset Mem az az egy forint... Ä napokban történt, hogy barátommal mozijegyet váltottunk a Béke Filmszínház egyik 10 éves a Lomonoszov Egyelem Len in-hegyi épülete A moszkvai Lcnin-hcgyen 10 évvel ezelőtt épült a Lomonoszov Egyetem, IC ezer teremmel. Ha egy gyermek megszületne az egyik szobában és mindennap másikba vinnék, 44 éves lenne, mire elhagyná az épületet. MTI foto—Vadas Ernő felv. Összesvílifih a teífeifeárcyai cseréppártás emlékeit — Múzeumot reutaek be az egykori műhelyekben Furcsa egérles elsősorban a falusiak igényeinek megfelelő edények kerültek ki a gyárban alkalmazott helyi lakosság, az úgynevezett „fábrikások” keze alól. Több, mint húsz féle készítményt állítottak elő a gyárban, tányérokon kívül zsirosbödönöket, különböző pálinkás butykoso- kat, formája után „egri kofának” nevezett dohánytartókat és egyebeket. A gyártás 1906- ban szűnt meg. Azóta a gyár egykori épületét lakóháznak alakították át, csak a földszinti műhelyek maradtak meg korabeli állapotban. A felső-zempléni hegyvidék legjelentősebb ipartörténeti emlékében a tervek szerint múzeumot rendeznek be. Itt állítják majd ki az utóbbi években a sárospataki Rákóczi Múzeum által összegyűjtött emlékeket. A múzeum több mint ezer darabból álló telkibányai porcelán és keménycserép gyűjteménye egyedülálló az egész országban. Most a miskolci Herman Ottó Múzeum is bekapcsolódott a még fellelhető cserepek gvűitésébe. A két múzeum néprajzi kutatói a még életben lévő egykori munkások elbeszélései m-omán leírják a korabeli gvártási folyamatokat és a kézi festési eljárásokat. Megkezdte munkáját az ózdi irodalmi szakkör Az ózdi „Liszt Ferenc” Művelődési Ház irodalmi szakköre megtartotta évadnyitó foglalkozását, Az 1963/64-es évben gazdag terveket valósítanak meg. Az irodalmi kör célja: mai irodalmunk, a szocialista irodalom, valamint a haladó nyugati irodalom megismerése, továbbá a helyi alkotók felkészültségének növelése. A kéthetenként megtartandó szakfoglalkozásokra a Magyar Írók Szövetségétől, a miskolci írócsoporttól, és a helybeli ov, - gyarszakos tanárokból kívánnak előadókat biztosítani. Minden foglalkozásukra ry- egy szocialista brigádot hívnak meg, ezzel is szélesítve az irodalomkedvelők táborát. V. T. 1 Egy kedves távoli ismerős... TJ apírt, ceruzát, s az emlékezés időtálló táskájából gondosan előszedett élményeket — szóval mindent elkészítettem. Rakosgatom, rendezgetem őket vigyázva, óvatosan. Mindent a maga helyére igyekszem rakni. Az emlékek, adatok, epizódok, élmények középpontjában egy arc formálódik ki. Energikus, emlékezetes arc. Az enyhén mosolygó, mégis határozott kék szem belémélyed tekintetedbe, lényegedet, gondolatodat keresve. Nem, nem kellemetlen tolakodásról van szó. Nem érzed magad pőrére vetkeztetve és nem igyekszel szemérmedet pirulva eltakarni. Ez a tekintet összefonódik a tieddel, és felemel, visz, magával ragad. Vissza kell tartanom a ceruzát, amely talán akaratlanul is nagv szavakat ontana. Nem, ezt az emléket semmiképp sem szabad az üres lelkendezés, a semmitmondó hurrázás mocsarába mártanom. Talán a „soha” kifejezés is restellné magát, ha előráncigálnám, és egy cifra gúnyába öltöztetett mondat élére állítanám. Találkozásunk — szándékosan keresem a legszolidabb kifejezéseket — sokáig emlékezetes marad számomra. Néhány nappal előbb nem kisebb személyiséggel beszélt, mint az egyezmény aláírása után a városon keresztül utazó Rusk, amerikai külügyminiszter, majd az ott üdülő Tyereskovát, Bikovszkijt és Nyi- kolájevet fogadta. Micsoda nevek! Szinte elsüllyedtem a székben nevük hallatán, s átkoztam kíváncsiságomat, amely ide hozott. S ő, miközben talán észre is vette zavaromat, a hosszú zöld asztal másik végén nyugodtan beszélt, acélkék szeme bátorított. Szavait a város szeretete, a nép, a haladás feltétlen szolgálata, a felelősségérzet, az örökös tennivágyás, a jobbítás igenlése diktálta. Mindinkább kiegyenesedtem, ceruzám sebesen szántotta a papírt. V. A. Csemovra Szocsi város gondját, baját, sorsának intézését bízták. Gazdája, elnök- helyettese a 145 kilométeres, tehát a világ égjük leghosszabb városának. Szavait a lelkesedés hevíti izzóvá, amikor arról beszél, hogy a cári tespedtség után mit tett itt a szovjet hatalom, főleg a harmincas években, amikor már elcsendesedtek a fegyverek, felszámolták a kezdeti nehézségeket és az emberek munkájából üdülők építésére, városok csinosítására is tellett. Még jobban felcsillan szeme, amikor a város jelenéről, különösen pedig holnapjáról esik szó. Évente 2000 családnak lakást és 9 iskolát építenek, a tengerparti utat szélesítik, a repülőteret bővítik, mert már kinőtte a forgalom, az üdülőket, szanatóriumokat fejlesztiic* új utat létesítenek a város mögött a teherforgalom számára. Naponta 172 tonna tejtermék* 83 tonna hal, 152 tonna kenyér, 350 marha, 50 sertés szükséges a 160 ezer lakosnak. Aztán az üdülők, a vendégek. Évről évre többen jönnek. Tavaly másfélmillióan látogattak el Szo- csiba, az idén talán még többre rúg számuk. Bővíteni kell a szállodákat, az üdülőket. Hibák? Sorolja kérdezés nélkül. A kereskedelemben ez, a közlekedésben az, itt ezen, ott azon kell változtatni. A vendégekről is ejt néhány szót. Mint mondja, a népi demokratikus országokból érkezetteket nem vendégeknek tekintik* hanem „családbelieknek”. Csáki kellemes emlékeink fűződnek hozzájuk, mint a Nyugatról érkezők nagy részéhez is. Izraelből, Olaszországból és a tengeren túlról érkeztek azonban nem egészen jó szándékú emberek is, akik a kikötőben szappant, piperecikkeket, no, meg i'öplapokat osztogattak. Ezeket a kellemetlen incidenseket ügyesen, okosan megoldották. Amíg beszél, az arcát nézem, s korát próbálom megállapítani. Fiatal, életerős, energiateli ember. Nem lehet több 36—38 évesnél. De aztán magáról is ejt néhány szót, azaz inkább családjáról, így' unokájáról, és én rájövök* hogy legalább másfél évtizedet tévedtem életkora megsaccolásában. Azon tűnődöm, hogy tévedhettem ennyit? Mi kölcsönöz Osernov elvtársnak fiatalos külsőt? A kiegyensúlye- zottság? Az optimizmus? A tettvágj’-? A családi boldogság? Vagjr talán, valamennyi együtt? 'T' udom, ha Csemov elvtárs megsejtené* 1 hogy róla írtam, ugyancsak megcsóválná fejét. De, hát úgj’ marad meg emlékezetemben Szocsi, az ő nevével összeforrva. Nem* nem akarom róla a szovjet ember típusát megmintázni, hiszen nem érzem rá magam hivatottnak, különben is a szovjet ember típusát már nagyon sokan és nagyon sokszor megformálták. Maradjon számomra Csernov elvtárs „csupán” egy kedves ismerős. Egy nagyon kedves ismerős. Becze Károly , Asszonyom! Imádkozzék érettünk — Érsek Ur! Ősi városaink csodálják bájait Szertartások és nyelvbotlások egy tábornok udvarában Pierre Vianson-Ponté, a sokáig fél- hivatalosnak számító Monde című francia napilap politikai szerkesztője humoros könj’vecskében foglalta össze mindazokat a szertartásokat, királyi udvartartásba beillő szokásokat, amelyek az Elysée palotában, ahol hivatalát tartja, a kéttemplomú Colombey-ben ahol magánkastélj'a áll és a televízióban, ameljret a sajátjának tekint — veszik körül De Gaulle Károly tábornok-elnököt, Franciaország új „Nagy Károlyát”. Megszólít, kezet fog és üdvözöl „Az elnök holnap fogadja önt. Ne legyen túl komoly a fogadáson, de ne is mosolyogjon sokat és — mindenekelőtt — legyen rövid, ne tartsa fel sokáig az elnököt” Ezzel az írásos eligazítással invitálják meg azokat, akiket csoportokra osztva — a tábornok-elnök — színe elé engednek. Az elnök azután néhány állandó mondattal üdvözli az eléje kerülőt, úgy ahogy annak dukál. „Nagyon szeretem hazáját, kérem ezt sohase felejtse el” — fordul minden diplomatához, legyen az ■ Paraguajr-ból vagy Finnországból — egjme megy.” örömet okoz, ha könyveit olvasom, uram” — üdvözli bármely mű szerzőjét, szóljon a könyv botanikáról, kereszt rejtvén jrf ejtésről, vagy filozófiáról. „Asszonyom! Ősi városaink csodálják bájait” —kellemkedik az eléje kerülő szépasszonynak. „Érsek Űr! Imádkozzék érettünk” — mondja minden főpapnak. A könyv szerzője feljegyzi, hogy néha előfordult persze az is, hogy a tábornok kiesett szerepéből, és az érsek bájait dicsérte, a szépasszonyt pedig megkérte, imádkozzék Franciaországért. A tábornok-elnök a fogadáson kegyes és mindenkivel kezet fog, aki eléje kerül. Nagyúri gesztussal nem disztingvál, mindenki egyformán alattvalója és nem egyszer megesik, hogy ilyen alkalmakkor egy nap négyszer is kezet ráz azzal a tizenöt rendőrrel, akiknek az a feladatuk. hogy őrizzék De Gaulle őfelsége minden léptét, és állandóan körülötte vannak. Udvari ebéd az Elysée-ben és Colombey-ben Az elnöki palotában a nem egjrszer kétszázszeméi .vés nagyebédek rövid ideig tartanak. Éppen úgy, mint valaha Ferenc József császárnál és királynál. Nem egészen egy óra alatt le kell bonyolítani, akármi történjék. A tányérok még tele vannak, amikor a felszolgálók zsonglőrügyességgel tüntetik el az ebédelő orra elől, borból kétszer sohasem szolgálnak fel. Sajt nincs, mert annak rossz az illata, gyümölcsöt: azért nem adnak, mert a hámozás sok időt vesz igénj’be. Aki éhesen marad, az a fogadás után beülhet bármelyik párizsi vendéglőbe. A legnagyobb megtiszteltetés, ha valaki a tábornok Colombey-ban levő magánkastélj’ában tehet látogatást. De Gaulle azonban itt nem jókedvű. Ezt a kastélyt ugyanis akkor vásárolta, amikor éppen nyugdíjazását várta még aktív katonatiszt korában. Ez az emlék rányomja bélyegét itteni kedélyére. így aztán az étkezés néma csendben folyik. Ha .a vendég ólján bátor, hogy például megjegyzi: szép időnk van, ilyenkor kellemes itt sétálni Tábornok Űr —, a válasz röviden csak ennyi: vegye tudomásul, kedvesem, hogy én sohsem sétálok. Sajtófogadás és televíziós fellépés A sajtófogadás szinte a kórusokkal tarkított nagjrmisére emlékeztet. Az újságírók megkapják az elnöki irodától a kérdéseket, amelyekre az elnök válaszolni akar, tehát a kérdéseknek el kell hangzaniuk- Ezzel néhánj’szor baj volt. Egyesek mást kérdeztek, mint amit kellett volna, vagy elfelejtették megkérdezni, amit penzumul kiróttak nekik. Hogy ezt elkerüljék, új módszert vezettek be. Újabban minden kérdést a konferencia elején tesznek fel, aztán De Gaulle a maga tetszése szerint csoportosítva válaszol. A legfontosabb a televízió. „Az én televízióm” — mondta a tábornok egyszer — nyilvános szereplésem legfőbb területe. Itt elmondott beszédeit maga készí- * ti el. meg is tanulja kívülről. Hosszan próbál, mielőtt, a felvevőgép elé lép, gyakorolja a hangsúlyt, tükör és magr netofon előtt állva. Lassanként tökéletes televíziós bemondónak képezte ki magát. ' Mindent egybevetve annak a külföldi újságírónak van igaza, aki szerint De Gaulle nem csak Allah-ja, hanem. Mohamed. prófétája is egy személyben saját kultuszának, a gaullizmusna'k. Máté Iván A két kiscica hiába várt az egérre. Egyikük el is szuny- nyadt a nagy várakozás közben, mert a parkoló autó szél- í védő üvege mögött lévő nagyméretű egér — gumiból készült. 5 KALÁSZ LÁSZLÓ Illannak a pillanatok fehéren és lilán, mint az illat, és zölden, mint a levelek üde lelke, bimbószopóka — fürtös, zsenge gallyak, orgonák hajolnak, s szoptatják a csendet, a melegedő, tétova időt. Engem is híves levelükbe rejtenek és dajkálnak, én öregszem, s ők hervadnak. Illannak a pillanatok, mint az illat s virágok gondolatai szóródnak, szélbe, felhőbe, felkapódnak, gyorsan, már szőlőfürtökről szemeződik majd meg havakból párái! az idő, és újból szöknek érett nyárig, őszig, a pillanatok, előlem mind elmúlnak, ezért nézném a jövőt már úgy, mint múltat, mert valójában: a múltra rá nem érünk a ma miatt, hogy kapkodjunk utána, s a ma felpáráil, utána szólni késünk, ' mert új pillanat jön, szebb, jobb hátha, hátha, s észre sem vesszük, s lételik időnk* sápadtan ködöl végpillanatunk, s új orgonák, levelek-lelke szőtt múlt pillanatok kötnek ránk koszorút. előadására. Barátom nem tudott eljönni, s így eladásra kínáltam a jegyet. Három ott álldogáló kis diáklány közül az egyik megvette. A jegyért járó összeget meg se néztem, csak j zsebre tettem. Az előadás után váratlanul elémállt a három kislány, s „vásárlóm” egy forintot nyomott a kezembe azzal, hogy a. film szélesvásznú volt, tehát a jegy drágább, mint amit fizetett érte. Hogy mik nem történnek — gondoltam —, de nagyon jól esett ez a kedves becsületesség. Nagyváradi Nándor : Magas beosztású külföldi ven- : dégek tisztelték meg a napok- : bari az egyik értelmiségig társa- : dalmi egyesület miskolci klub- : ját. Hasznos eszmecserét folytal- : tak, baráti hangulatban töltöttek • együtt néhány kellemes órát. : A miskolciak a szívélyes vendég- j látáson tűi valami miskolci em- ■ léktárggyal akarták a vendége- : két megajándékozni. Nosza, út- : nak indult az egyesület gazda- : sági intézője, hogy megvegye. : Aztán, amikor a vendégek bú- : csúztalt, és a klub vezetője por- : celánvázákat adott át nekik em- | lékül, a jelenlévő miskolciak : lángbaborult arccal mélyedtől! : jegyzeteikbe. A porcelánvázákon • ugyanis a két évvel ezelőtt le• égett, egykori giccscs avasi kl- : látótorony képe látható, úgyis : mint miskolci jellegzetesség. Ez : a mű-népi faalkotmány sohasem : illett a városképbe, nem tarto- : zott a városhoz, csak élelmes : kereskedők árucikkein, meg i vendéglők étlapjain szerepelt : miskolci jellegzetességként. Mi- : ért kellett mégis ezt ajándékoz- | ni egy jó ízlésű emberekből álló : testületben? Azért, mert Miskol- \ con nem lehet kapni olyan em- : léktárgyat, ami művészi alkotás- : nak tekinthető, és azon valami- : lyen miskolci jellegzetesség len- : ne. Porcelánból például a már : említett vázán kívül csak egy : hamutartó kapható a Mindszenti : templom képével. : Lehetne pedig segíteni rajta, : akár iparművészeti pályázat út- : ján is, és akkor — a nagyszerű : új avasi kilátó felavatása után \ — nem kellene szégyenkező arc- : cal giccseket ajándékozni em- : lékként a Miskolcot felkereső : vendégeknek. <b) Telkibánya neve a porcelán- gyártás révén lett ismertté a magj’ar ipartörténetben. Az 1824-ben alapított gyár kezdetben porcelán tányérokat gyártott. Ezek regéci porcelán jelzéssel és névvel kerültek forgalomba, s 1825-től már felvették a versenyt a hasonló gyártmánjai cseh és osztrák gj’ártmányokkal. Ma az ipar- történeti gyűjtemények legkeresettebb és legbecsesebb darabjai közé tartoznak. 1846-tól a porcelángyártásról áttértek a keménycserép készítésére, és
