Észak-Magyarország, 1963. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-15 / 190. szám
s CtefitörtfSfe, 1963. augusztus IS. SSSAXMAGYARORSZÄG 3 Befejeződött az aratás, meggyorsult a talaj munka Borsod megyében a késői ta- Vaszodás miatt az országosnál több mint 2 héttel későbben kezdődött az aratás és a szokásos július eleje helyett csak a hónap közepén indulhattak a gépek. Különösen elhúzódott a gabonák érése a hűvös éghajlatú edelényi, ózdi és encsi járás hegyek közé zárt, dombokra húzódó szántóföldjein. A déli fekvésű járásokban az aratás befejeztével erre a vidékekre csoportosították át a kombájnokat és aratógépeket, - de a tsz-elc tagsága, ahol szükséges volt, kézi kaszával is vágta a rendet. A szántóföldeken 400 kombájn és több mint 000 aratógép dolgozott, és az idei termés mintegy 00 százalékát gépekkel takarították be. A forró nyári napokban, amikor a gabona hirtelen, egyszerre több helyen beérett, a gépek alkonyat után is vágták a rendet Ennek eredményeként hétfőn estére az utolsó, lábon álló gabonát is learatták. A betakarítást meggyorsította, hogy a gabona mintegy 30 százalékát kombájnnal vágták le, ißy a cséplőgépeknek mintegy 7000 vagonnal kevesebb gabonát kell elcsépelniük. ami 10 napi munkának felel meg. Ez a „nyereség” lehetővé teszi, hogy a cséplést augusztus 20-ra befejezzék, és ezzel a késői kezdet miatt mutatkozó lemaradást teljes egészében behozzák. Megyénkben még javában tart a gabonafélék raktárba szállítása, de a Malomipari és Termény forgalmi Vállalat már megkezdte az új vetőmag kiszállítását. Megérkezett az el- osztótelcpekre az őszi árpa, a rozs, valamint az őszi intenzív búza. vetőmag is. A termelőszövetkezetek kedden már megkezdték az új vetőmag átvételét. Az idén a tavalyinál mintegy háromszor nagyobb területen, összesen 100 000 holdon vetitek intenzív búzát, elsősorban az eddigi gyakorlat alapján legjobban bevált szovjet Bezosz- tája 1-est. Ez a búzafajta bírja az északi felvidék szélsőséges időjárását, a sokszor hótakaró nélküli fagyokat, s a késői ta- vaszodás ellenére is jó termést Az aratás befejeztével most már teljes erővel a nyári talajmunkát szorgalmazzák. Egy hét alatt megkétszereződött a szántást végző erőgépek száma, amelyek már megközelítik az ötszázat. hoz. A járások mezőgazdasági osztályai felülvizsgálják és figyelemmel kísérik a tsz-ek ta- lajelőkészitési munkáját, hogy a legkedvezőbben megmunkált földekbe kerüljön a nagy terméshozamú búza. A szerencsi járásban például felmérést végeztek és ennek alapján megállapították, melyek azok a tsz-ek. amelyek az optimális terméshozammal tudják termelni a Bczosztája 1-est, és elsősorban ezeknél termesztik ezt a fajtát. A még megfelelő adottságokkal nem rendelkező tsz-ek pedig magyar fajtákat termesztenek, mert a tapasztalatok szerint azok nem annyira igényesek a korszerű agrotechnika iránt., de még így is kielégítő termést hoznak. Megkezdték a vetőmag kiszállítását Borsodban Néhány megjegyzés a termelőszövetkezetek segédüzemeiről Termelőszövetkezeteink gazdaságos munkájához, az objek, tív adottságok gyümölcsözteté, séhez feltétlenül sok segítséget nyújthatnak a segédüzemek. Nem csupán a kiszolgáló, léhát árutermelést nem végző Segédüzemekről, (kovácsműhely, bognárműhely, gépjavítóműhely) van szó, hanem azokról is, amelyekben közös gazdaságaink árut termelnek, feldolgozzák a gazdasági melléktermékeket, hasznosítják a természeti adottságokat, ezzel 'hozzájárulnak az ország ellátásához, a szükségletek kielégítéséhez, gondoskodnak a tagság foglalkoztatásáról, s nem Utolsósorban növelik gazdasági bevételüket is. Fűz és gyékény a Taklakösshen A Szerencsi járási Népi Ellenőrzési Bizottság néhány nappal ezelőtt jelentést készített négy termelőszövetkezet >nunkája, tapasztalata alapján <1 segédüzemek munkájáról és az ezzel kapcsolatos problé- ftlákról. A tiszalúci Rákóczi, a tiszaladányi Magyar Róna, a tarcali Tárcái Vezér és a tak- takenézi Béke Termelőszövetkezet részben már él az adottságokkal. Azonban, mint a szerencsi járásban általában, a . segédüzemi tevékenység 80 százaléka még itt is csak a szolgáltatásokra, javításokra, az építkezések kiszolgálására irányul, A tiszaladányi Magyar Róna Termelőszövetkezet tagsága termelőszövetkezet is rendelkezik. Érdemes társulni Külön-külön azonban nehezebb. A taktakenézi Béke Termelőszövetkezetben például nagy mennyiségű nemes- és vadtűzvesszőt értékesítenek évente, feldolgozatlanul. A vesszőtermelést (különben országos hiánycikk) Tiszalúcon is megvalósíthatnák. Más kérdés, vajon külön-külön gazdaságosabb-e egyrészt á vesszőtermelés, másrészt a kosárfonás, vagy vesszőértékesítés, avagy szóba jöhetne az említett termelőszövetkezetek ösz- szefogása a vessző termelésére és feldolgozására. Igaz, ma még probléma a feldolgozott vessző értékesítése. Jelenleg a termelőszövetkezetek által készített fonott árut csak a TÜSPED és az Erdőkémia közbeiktatásával lehet eladni. Ez túl bonyolult, megdrágítja az árut és köti a termelőszövetkezetet. Talán érdemes lenne alaposan megvizsgálni a gazdaságosságot. S ha ez párosulna a tsz-ek jobb munkájával, vagy éppen a társulással, nagy gondoktól szabadulhatnának meg a termelő- szövetkezetek, s több fonott árut kaphatna a népgazdaság. Megbízást hozzáértő szakembernek ! A tarcali Tárcái Vezér Termelőszövetkezet két évvel ezelőtt 3 holdas anyatelepet létesített, hogy megtermelje a saját szőlőtelepítéshez szükséges alanyvesszőt, illetve oltványt. Nagyszerűen gondolkoztak és jól dolgoztak. Azonban éppen mert bevált, s éppen mert országosan probléma az oltványtermelés, helyes és szükséges lenne az anyatelep bővítése, az oltványkészítés növelése. Hiszen hozzáértő munkaerő lenne elegendő. íme, néhány lehetőség és néhány probléma egyetlen járás négy termelőszövetkezetéből. S ha hozzávesszük még, hogy a tiszaladányi Magyar Róna Tsz birtokában hatalmas épületben üzemen kívül álló szeszfőzde van, s ez alkalmas lenne közös társulásként savanyítóüzem létesítésére (zöldségféleség van bőven), méltán kérdezhetjük: mi az oka annak, hogy mindez még ma is csak terv, javaslat?! Megyeszerte mennyi érték, mennyi jó lehetőség vész kárba évről évre. S ez nem csupán a termelőszövetkezetek, hanem a népgazdaság, az ellátás kára is. Nem volna-e helyes, ha megyei szinten, esetleg a járásoknál is egy-egy hozzáértő szakember megbízatást kapna a hasznos segédüzemek szervezésére, a tervek elkészítésére, összehangolására és azok megvalósítására? Barcsa Sándor — AUGUSZTUS 20-RA befejezik Prügy községben az útfelújítási munkát. Állami hitelből több mint 1 millió forintot költöttek az útépítésre. Tőgobb horizont!el! H eves vita kellős közepébe csöppentem a Mezőcsát felé haladó vonaton. Két vasutas és egy gyárimunkás keresztúri és igrici tsz-tagokkal azt a nézetet próbálta elfogadtatni, hogy helytelen a háztáji földek rendszere... „és a munkafegyelemmel a közös gazdaságokban mindaddig bajok lesznek, amíg a háztáji földeket meg nem szüntetik, mert a tagok elsősorban itt dolgoznak, ebből akarnak megélni”. Érveléseiket a tsz-tagok okosan és világosan megfogalmazott ellenérvekkel zúzták szét, ám a leszálláskor látszott a két vasutas és a gyárimunkás arcán, hogy nem mindenben értettek egyet. Mondanunk sem kell pedig, hogy egyáltalán nem volt igazuk! Csak egy kicsit kell elgondolkodni, s hamar rájöhetünk, hogy a közös gazdaságból származó jövedelem mellett a háztáji gazdaságokból eredő bevételek milyen fontos részét képezik a szövetkezetben dolgozó családok keresetének. Az is világos, hogy ennek a jövedelemnek nagyobb részét a háztáji állattartás, illetve az ebből származó haszon adja. Ez azonban még mindig csak az egyik oldala a dolognak. Tudni kell azt is. hogy népgazdaságunk, különösképpen a tej- és tejtermék, a baromfi, a tojás, a zsír és a húsellátás tekintetében milyen komolyan támaszkodik nagyon fontos bázisunkra, a háztáji gazdaságokra. Igaz, hogy vannak szövetkezeti családok, amelyek többet törődnek a■ háztájival, mint a közösben végzendő munkával, s vannak olyan emberek is, akik csak ebből akarnak megélni, de helytelen logika, ha a munkafegyelem romlását, vagy a kisebb-nagyobb lazaságokat mindenáron a háztáji gazdaságokkal akarnák megmagyarázni... Elegendő, ha arra utalunk, hogy a párt és a kormány is milyen nagy gondot fordít a háztáji gazdaságokra: számos intézkedéssel, különféle akciókkal serkenti azok árutermelését. Jóllehet, nem kukoricát és nem búzát várunk tőlük, de számítunk rá, hogy a háztáji állattartással „besegítenek” az országos célok való- raváltásába, A tsz-vezetők sok helyütt azért idegenkednek a háztájitól, mert — mint mondják — „bajjal jár”... Munkát okoz a terület kiméi'ése, a különféle takarmányjuttatások, a gépi segítségadás megszervezése stb. Nem látják viszont a háztáji gazdaságok több irányba kiható jelentőségét: "I A legtöbb termelőszövetkezeti család J • állati termék-szükségletét háztáji gazdaságából biztosítja, s nem támaszkodik az országos keretre. O A háztáji gazdaságok létével szá- inukra kisebb kereskedelmi apparátus, kevesebb élelmiszeripari létesítmény szükséges és ez országos szinten jelentős költségmegtakarítást jelent. A háztáji állattartás elfoglaltságot ad az öregebbeknek, a háztartásban dolgozó nőknek, s a csökkent munkaképességűeknek. De kifizetődő a házkörüli állattartás azért is, mert nagy mennyiségű mellékterméket (konyhai hulladékot) használhat fel takarmányul, amelyek egyébként kárba vesznének. Ezek világos, cáfolhatatlan tények, s mégis: megyénkben is sokfelé tapasztalható háztáji- ellenesség. Sok adatot feltár ebben a kérdésben a Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság jelentése, amely hónapokon át gyűjtötte a tapasztalatokat, vizsgálta a háztáji gazdaságok helyzetét Mindenekelőtt azt a megállapítást kell kiemelnünk, hogy az állattenyésztés fejlesztésében a közös és a háztáji gazdaságok kapcsolata szükségessé teszi a kölcsönös együttműködést. Ez az, ami nálunk ma még sok kívánnivalót hagy maga után. Nemrég Hajdu-Bihar megyében jártam. Ä nádudvari Vörös Csillag Tsz elnöke, miközben a háztáji földekről esett szó, elmondta: ezeket úgy kell kialakítani, hogy biztosítsák a tagok állati termékkel való ellátását.; olyan mértékű árutermelést kell elérni, amely nem fékezi a közös állattenyésztést és hozzájárul a gazdaság fejlesztéséhez. Köztudott, hogy áz árutermelés alapját az állattenyésztésen kívül a háztáji földterületek képezik. Nálunk azonban e területek mértékének és elosztásának a tagsággal való megtárgyalása több helyütt nem az alapszabályban előírtak szerint történt. Legtöbb esetben tsz-vezetőségi üléseken, vagy jobbik esetben brigádgyűléseken beszélték meg. A hivatkozott jelentés példaként emjíti meg a bocsi Haladás, a semjéni Búzakalász, a sárospataki Aranykalász termelőszövetkezeteket, de ezeken kívül számos példát felsorolhatnánk még. A rosszabbik gyakorlat azonban, mint történt ez a borsodszentgyörgyi Kossuth Tsz esetében, hogy sok női tag nem kapta meg a teljes értékű háztáji területet, holott teljesítették a közgyűlés által jóváhagyott munkaegység minimumot. De nem egyöntetű eljárást alkalmaznak egyes helyeken a nyugdíjas tsz-tagok háztáji területének elbírálásában sem. A vizsgálat során találkoztak a Népi Ellenőrzési Bizottság tagjai olyan esetekkel, ahol az öregségi járulékot élvező, önálló háztartással rendelkező, elaggott személyeknek csak 200 négyszögöl háztáji területet mért ki a vezetőség, ezzel szemben az olyan öregségi járulékosolt, akik valamely (tsz-tag) hozzátartozójukkal közös háztartásban élnek, megkapták a teljes mértékű háztáji földet. Mindenképpen indokolt tehát, hogy a legrövidebb időn belül rendet teremtsünk ezen a, területen, s ha az idén már nem is, de a jövő esztendőben az idei hibákból okulva, a vezetőségek az alapszabályban rögzítettek szerint járjanak el. Ez, azon túlmenően, hogy (az áru« termelést figyelembe véve) gazdasági kérdés, politikai kérdés is egyben. D e a gondolatnál maradva: a vezetőségnek a háztáji földekkel kapcsolatos állásfoglalása nagymértékben kihat a tagok állattenyésztési kedvére, s megfogalmazhatnánk úgy is: olyan mértékű állattartást vezetnek be, amilyen lehetőséget ehhez a vezetőségtől kapnak. Megyénkben a háztáji gazdaságokban lévő állatállomány évről évre, még a mai napig is csökkenő tendenciát mutat. Valamennyi állatfajtánál jelentős a csökkenés, de a legjelentősebb a szarvasmarhaállomány- ban. Ez megnehezíti a tej- és húsellátást. Melyek az okok? Nagyrészt az a körülmény, hogy a tsz-be lépett családok fiatalabb tagjai nagyobbrészt bérből élő dolgozókká váltak, s a családban visszamaradt öregek, mivel a tsz- ben való helytállás mellett már nem tudják az állatgondozással járó megnövekedett teendőket ellátni, csökkentették az állományt. De a csökkenés főoka mégis az. hogy a tsz a háztáji gazdaságok takarmányszükségletének fedezésére nem. adott megnyugtató választ, a tagság bizonytalanná vált és elhanyagolta a tenyésztést. Nem írhatunk azonban mindent a hibás szemlélet rovására, mert az is tudnivaló, hogy ez az ok az utóbbi évek kedvezőtlen takarmánytermeléséből ered. Az idén az aszályos esztendő ellenére is jobb takarmánykészlettel számolhatunk. A tsz-vezetőségek sokat tehetnek azért, hogy fellendítsék a tagok állattartási kedvét. Ma már tapasztalható olyan törekvés, hogy biztosítják az abrak- és szálastakarmány szükségletet, de majd minden esetben csak általánosítva végzik, s nem veszik figyelembe azt a szempontot, hogy a tag rendelkezik-e állat- állománnyal, vagy sem? Az ilyesfajta szemlélet két dolgot szül: az egyik, hogy nem jut elegendő takarmány a háztáji állománnyal bíró tsz-tagokhoz, s a másik, hogy az olyan tagok, akik az általánosító szemlélet folytán jutnak takarmányhoz, később a piacon spekulálnak vele. Segítené a tenyésztési kedvet az is, ha a háztájiból eredő állatszaporulatot átvennék a tsz-ek. Az elmúlt évben gyakori volt hogy a háztáji borjúszaporulatot átvették, az idén viszont ez már alig tapasztalható. A szarvasmarhaállomány mennyiségi alakulását a jövőt illetően ez nem befolyásolja kedvezően. A legtöbb tsz-ben a szűkös férőhelyre és a tejértékesítési tervre hivatkoznak, A mit azonban így nyernek a réven, később sokszorosan elveszíthetik a vámon ... Szerencsére mind többen vannak már azok. akik tágabb horizontú közgazdasági szemlélettel gondolkodnak és jelentőséget tulajdonítanak a háztáji gazdaságoknak. A megyei tanács mezőgazdasági osztálya, a járási irányító szervek és a pártbizottságok nagy gondot fordítanak arra. hogy megerősítsük és maximálisan fejlesszük ezt a fontos bázist, A helyes intézkedések és célkitűzések azonban „lent”, ahol megvalósítani kellene azokat, egyes termelőszövetkezetek vezetőinél még elakadnak. Ügy véljük, ebben a kérdésben az a legfontosabb tennivaló, hogy a hozott intézkedések betartását gyakrabban ellenőrizzék az illetékes osztályok; Ónod vári Síi ki ős a tsz megalakulása óta foglal-o kozik kosárfonással. Ez hagyó,» hiány Tiszaiadányon; A fűz-J Vesszőt az Erdőkémiai Vállalat^ szállítja a tsz-be. A hozzáértő» tagok évente 10—12 000 darab» kosarat fonnak, s munkabér,, ként 200—250 000 forint gya- J lapítja a Magyar Róna bevéte-J lét. Jó dolog ez, mégsem élnek • •Megfelelően a lehetőségekkel. ® Az aszalói tenyész-üszők Nemcsak saját gazdaságuk, A tsz birtokában nagy terü-J letű vad-füzes található. Itt kis* befektetéssel jelentős mennyi-» ségű vesszőt termelhetnének,* többet, mint amennyit az Er-J •tőkémia szállít évente a mun-, kához. Ezzel lényegesen meg,» Művelhetnék a kosárfonó se-J Sédüzem bevételét. Másik le-» hanem más termélőszövetkeze- netőségük: a gyékény kiterme-J lése. (A napokban ezt már meg o tele részére is nevelnek tots kezdik.) Ha minden gyé-J ...... ... „ kényt hasznosítanak, s ha fel-, nycsz-uszűket az aszaló! Sza' ^sózzák a területükön talál- J badság Tsz állattcnyészetében. ható értékes nádat is, teljesen a •hegoldják a tagság téli foglal-® . "«íztatását, s 150—200 000 fo-» rinttal gyarapítják az évi tisz-J ta bevételt. Ilyen lehetőségek-» „ kel még néhány más taktaközi* •Eredményesen dolgoztak ; a pályaválasztási 2 tanácsok • A pályaválasztási tanácsok a Jlegutóbbi tanévben kezdték mineg országszerte munkájukat. JA Művelődésügyi Miniszté- ^riumban elmondották, hogy »ezek működése általában ered- oményes volt A pályaválasztási • tanácsok ismertették az elhe- Jlyezkedési. illetve továbbtanu• lási lehetőségeket, füzeteket padiak ki, amelyek részletes tá- *jékoztatást nyújtottak a peda- Jgőgvsoknak és a. tanuló ifjú- »ságnak a pályaválasztással ösz- J szefiiggő legfontosabb tudni- avalókról. Tevékenységüket értékesen támogatták a szülői , munkaközösségek útján a nő- •tanácsok, a szülők akadémiája, *amelyet csaknem minden meggyében. megszerveztek. Néhány • helyen a megyei KlSZ-bizott- J sáp, a Szakszervezetek. Megyei 2 Tanácsa és a Hazafias Néa- •front is bekapcsolódott a pá• lyaválasztási felvilágosításba.
