Észak-Magyarország, 1963. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-11 / 187. szám

ßSZAKMAGYARCRSZÄG 7 ▼asámap, lí)G3. augusztus it. „Szárazon" hevernek a tutaish a Tisza medrében A Keletbükki Erdőgazdaság ártéri erdőségeiből több ezer köbméter nyárfát termel­nek ki papirfánaíc. A csaknem méter vastag farönköket a szol­noki és a szegedi feldolgozó üzemeknek szállítják. A gazda­ságosabb Szállítás érdekében, vasúti kocsik helyett tutajok­nak állították össze a rönköket és a Tiszán úsztatták le. Egy szállítmány már leúszott ta­vasszal a vizen, a második szál­lítmány azonban Tiszafürednél elakadt a nagy nyári száraz­ságban leapadt folyó medré­ben. A nyári fakitermelés idő­szakában, mikor nehézség nél­kül tudnak dolgozni a tavasz- szal és ősszel víz alatt álló ár­tereken, most is mintegy 300 köbméternyi, SO—100 centimé­ter vastagságú, 25—30 méteres szálfák hevernek tutajnak öss- szeállítva a folyó medrében, várva, hogy növekedjék a víz­állás, s le tudják úsztatni azo­kat a Tiszán rendeltetési he­lyükre. A szombat éjszakai kiadós zápor pár napra biztosította Büfekszentkercszt vízellátását Borsod megyében kevés he­lyen várták olyan izgalommal az esőt, mint a vízben szegény Bükkszentkereszten. A G20 mé­ter magas bükki fennsíkon épült községben a hetek óta tartó kánikulai melegben igen megcsappant a kevés számú kút vízhozama. Ezért a helyi tanács rendelete szerint éjsza­ka nem volt szabad vizet ki­merni a kutakból, hogy azolf reggelre egy kicsit feltöltőd­jenek. így hajnalonként aj* asszonyok órák hosszat álltajc sort, hogy kannáikat megtölt­hessék és akik késve érkeztek, azoknak már csak iszapos, sij- ros lé jutott. Ezért a községbep lakó csalódok összeálltak és 3 4 naponként Miskolcról ren­deltek ivóvizet. Az egészséges I vizet a Köztisztasági Vállalat I tartálykocsijaiban vitték fel a A Balaton egyik új büszkesége A „magyar tenger” egyik új büszkesége, a déli part egyik friss létesítménye a csupa napfény, csupa kényelem Balaton Szálló. Képünkön a modern szállodasor első kész épületének déli oldala. hegyi községbe, ahol azt a la­kosság egymás között szétosz­totta. Hasonló körülmények között oldották meg a vízellá­tást Bükkszentkereszt üdülő­helyein is, ahová a távoli for­rásokból lovaskocsikra szerelt hordókban egésznap szállítot­ták az innivalót. A tartós me­leg, száraz időjárásban kiszá­radtak a kutak és a vízgyűjtő ciszternák a község hegyi lege­lőin is, ahol 180 szarvasmarhái gondoznak. Az állatok ellátásá­ra a dolgozók egymást váltva, fogatokra helyezett hordókban szállították a vizet, a több ki­lométerre fekvő Szinva-forrás- ból. A bükkszentkeresztiek nagy örömére péntek este sűrű felhők gyülekeztek a hegyek felett és szombatra virradóra kiadós zápor áztatta a fennsí­kot. A bő csapadéktól a víz­gyűjtő ciszternák megteltek, a kutak vízállása pedig jelentő­sen emelkedett. így az éjszakai zápor és a szombati esőzés egy pár napra újra biztosította a község vízellátását Nem adia meg as elsőbbséget A napokban Miskolcon, a Bajcsy-Zsilinszky és a Kun Béla utca útlcereszteződésénél Kovács Gyula érdi lakos sza­bálytalanul közlekedett oldal­kocsis motorkerékpárjával. Nem adta meg a jogos elsőbb­séget a szintén motorral szem­be jövő Rimszki Bélának. A szabálytalanság következmé­nye: Rimszki Béla nyolc na­pon belül gyógyuló sérülése­ket szenvedett, s mintegy ezer forint értékű anyagi kár ke­letkezett. Kovács Gifula ellen az eljá­rást megindították. Becsiileícs megtaláló Kazincbarcikán, az Utasellá­tóban, a pénztár melletti ab­lakmélyedésbe tettem, s ott­felejtettem pénztárcámat, amelyben számos igazolvány, és több mint 450 forint volt. Csak a vonatban vettem észre, hogy a pénztárca elveszett. Ag­godalmam azonban felesleges volt, mert visszajövet Kazinc­barcikán már várt a pénztárca, amelyet egy becsületes megta­láló, Szuhai András, idős por­tás bácsi, sajószentpéteri lakos már leadott a pénztárnál. Nemessánszky Lászlóné Kazincbarcika­A harmadik csoporttal EZ MÁR a harmadik csoport kef’ eddig mintegy 230 ezer a Bodrogzugban. Amikor az forinttal teljesítették túl. első „vendégek" megérkeztek Az a csatorna, amelyet a a táborba, s munkához láttak, három csoport 1200 fiatalja gád állította fel a rekordot. Teljesítményük a második hét vége felé 3,17 köbméter volt, de nagyon a nyomukban van­nak a tiszalöki gimnazisták is. Ők átlagosan 3,17 köbméter tőidet ástak ki egy „siktában". A harmadik helyen borsodi diákok vannak, a putnoki me­zőgazdasági technikum tanu­lói közül. Sátor „grafika” Egy kis pihenő a félig kiásott csatorna partján. árgus szemekkel figyeltük, va­jon hogyan állnak helyt a pelyhesúllú diáitok az ilyen férfias munkában. Aztán az értékelések azt bizonygatták: az iskolapadhoz szokott ifjúság nagy része a kubikos munká­ban is helytáll. Akkoriban egyesek azt mondták, az ilyen teljesítmény kivétel. Aztán két hét elteltével megérkezett a második „turnus". Szokásos kép. Ismerkedés egymással, a táborral, a kör­nyezettel — s a munkahelyek­kel. Néhány nap múlva elké­szült a munkájukat értékelő „mérleg”, s kitűnt, ők még jobban dolgoztak, mint elő­deik. Tegnap a harmadik — 400 fiatalból álló — csoport tagjai búcsúztak a tábortól, a vadregényes környezettől — s amikor Szabó Ferenc táborpa­rancsnok elkészitette a mun­kájukat összesítő kimutatást, kitűnt, hogy ők a rekorderek, ők viszik el a pálmát. * Tj r í Szabolcsi, bor­PlunKa | s(xji és hevesi diákok érkeztek az utóbbi két hétben a zalkodi Kilián György önkéntes ifjúsági tá­borba. Több mint 400-an — vagy 10 középiskolából. Ha munkájukat értékeljük, szem­betűnik, hogy nagyszerűen dol­goztak. Olyan rekordered­ményt produkáltak, amelyet aligha döntenek meg a negye­dik turnusban. Átlagosan 1,76 köbméter földet ástak ki na­ponta, s így a legjobbnak bi­zonyultak. Kissé zavarba is ás ki a nyáron, meghaladja a 3 kilométert, s az általuk ki­vájt föld 20 ezer köbméter kö­rül van. Ha a negyedik turnus fiataljai is hasonlóan dolgoz­nak, a „borsodi Hanság” las- san-lassan termőfölddé válik. Járom a sátrakat. Üresek. Gazdáik a nagylombú tölgyfa alatt ülnek, s Gácsi Ferenc szavát figyelik nagy érdeklő­déssel. Kül- és belpolitikai kérdésekről tájékoztatja őket az előadó. Belépek a harmadik sátor­ba is. Érdeklődéssel figyelem azt a szellemes rajzot, amely a tábori élettel foglalkozik. Jót nevetek, de amint a túloldalra nézek, meglepődöm. ízléstelen, rosszul értelmezett „szellemes­ségből” fakadó rigmust ken­tek a ponyvára fogkrémmel. A negyedik ... s a többi sátrak­ban megismétlődik a látvány. Szinte alig látni a ponyva szí­nét, úgy össze van firkálva krétával és fogkrémmel. Saj­nos, az itt olvasható „humo­ros megjegyzések” többsége ki­vetni való, visszataszító, ízlés­telen. Elgondolkodom, egy tábor­ban, ahol a lakók többsége évek óta oly sok szépet, jót, nemes dolgot hall a gimnáziu­mok, technikumok falai között, olyan nagyszerűen helytáll a munkában, hogyan szórakoz­hatnak így. Az effajta „sátor­grafikára” aligha van szük­ség. Matyi bácsi Rekorderek Általában __________________ sok jót h allani azokról az ifjakról, akik az idén jöttek Zalkodra. Aki azt mondja, hogy az építőtáborok legrokon­szenvesebb embere nem a sza­kács — az téved. Nos, ez a megállapítás a zalkodi táborra is áll. Matyi bácsi — a diákok csak így hívják az ügyes, min­dig kedvesen mosolygó fősza­kácsot — hétről hétre kivívja az éhes gyomrú fiatalok elis­szövetfkezetekből már évek óta alig néhány fiatal vesz búcsút véglegesen. Csak azok, akik tehetségük, kiváló tanulmányi eredményeik alapján tovább tanulnak egyetemeken, főisko­lákon. A többiek maradnak, mert megtaláljál! számításukat. Nem csak az anyagiakban, ha­nem a tanulás, a fejlődés, a megfelelő szóra­kozás tekintetében is. És sokkal több a váro­sokból, távoli üzemekből visszatérő fiatalok száma, mint azoké, akik eltávoznál!. Közelebb a fiatalokhoz! Hejőbában olyan népes KISZ-brigád dolgo­zik, mindig a legfontosabb, a legnehezebb munkaterületeken, amely országos hírre tett és tesz szert évről évre a termelési versenyek­ben. Azonban ennek olyan okai vannak, ame­lyeket maga a termelőszövetkezet, a tsz-tag- ság teremtett meg, saját hasznára, saját, s a fiatalok további boldogulása érdekében. Gon­doskodnak a fiatalok megfelelő anyagi jutta­tásáról, tanulásukról, szórakozásukról. A fia­talok a hó végén megkapják készpénzben a ledolgozott munkaegység értékének 60—70 százalékát. Egyetlen fiatal se küzd magára- hagyatottan, ha anyagi, vagy emberi problé­mái vannak. S nemcsak a KISZ-szervezet, hanem a pártszervezet, a tsz vezetői, s a fel­nőtt tagság is segít, ha segítség, emberi meg­értés szükséges. Érthető, hogy ilyen körül­ményei! között csak az olyan fiatalok nem ér­zik magukat igazán otthon, akik valamiért, különös egyéniségük, igényük következtében káváinak, elszakadnak a többiektől. Ilyen fia­tal volt, van és lesz, azonban az ő sorsuk ala­kulása is a többiek, a közösség erejétől függ elsősorban. Hasonló módszerekkel találnak biztos meg­élhetésre, biztos jövőre a fiatalok Taktabájon, Karcsán, s még néhány más termelőszövetke­zetben. Vágó Béla falujában, Tiszakarádon is megkezdődött már a hasonló környezet és bá­násmód kialakítása. Csak itt is, más helyeken is a körültekintő gondoskodással, a mai fia­talok ismeretével akad még baj. Hogy nincs megfelelő hely a tisztálkodásra. Hogy mint egyénnel, fejlődő, formálódó emberrel nem Munkában a „rekorder” brigád, tagjai valamennyien kisvárdai Bessenyei Ferenc Gimnázium tanulói. „Ezek olyan . válogatott legé­nyek” — mondogatták a tábor vezetői. Nemes vetélkedés, jól értelmezett virtuskodás, céltu­datos törekvés jellemzi min­Munkakczdcs előtt, a tábor bejáratánál. hozták a Vízügyi Igazgatósá­got, mert azt a munkát, ame­lyet a táborozás végéig, tehát augusztus 24-ig kellett volna elvégezni, bizony a tábor lakói már egy héttel ezelőtt befejez­ték, s így „termelési iervü­dennapi munkájukat. Látni rajtuk, érzik azt a felelősséget, hogy iskolájukat képviselik. Az idei táborozások alkal­mával eddig a kisvárdai Bes­senyei György Gimnázium ta­nulóiból alakult I. számú bri­merését. S talán olyankor á legboldogabb, amikor már a harmadik „pótadagért”- jön egy-egy farkasétvágyú gimna­zista. * Igen szegényes a tábor munka utáni programja. S ami szomorú, a papírra vetett előadások, műsorok többsége elmarad, nem érkeznek meg a szereplők. Tegnap a harma­dik turnus tagjai intettek bú­csút a zalkodi határnak, a Ki­lián György önkéntes ifjúsági építőtábornak. Tehát hat hét telt el azóta, hogy az ünnepé­lyes zászlófelvonás megtör­tént — s ez alatt az idő alatt mindössze két említésre mél­tó délutáni program volt. Egyszer az ózdi népi táncosok,- másodszor pedig a honvédség egyik alakulatának harcosai látogattak el a táborba. A töte bi műsor elmaradt, noha azok a fiatalok, akik ilyen dereka­san dolgoznak, igényesebb,- színvonalasabb és főleg szer­vezettebb szórakozást remél­tek a tábori élettől. Joggal! MA CSENDES A TÄBOR. Az árván maradt sátrak üre­sen ásítoznak, de holnap már ismét 400 diák vidám, jóked­vű zsongásától lesz hangos a „borsodi Hanság”. A tábor szeretettel várja új lakóit! Paulovits Ágoston beszélgetnek eleget a tsz vezetői. Pedig enél- kül nem megy. Emberi, erkölcsi, anyagi áldozatokat is kell hozni A mai fiatal falun, városon egyaránt a tá­voli és közeli való ismeretében él, nő fel. S a.távoli, az érdekes, a mindenként „nagysze­rű” hív, vonz szakadatlanul. S ki mutathatja meg a legjobban?. Ki bizonyíthatja elfogad- ható magyarázattal és megfelelő objektív té­nyezőkkel, hogy ez a jobb, — ha nem azok a felnőttek, akik között él. — Senki más, csak őlc Csakhogy ehhez megértés kell. Ebben pe­dig még sok a hiány. Számos közösségben a felnőttek szót emeltek az ellen, hogy a fiata­lok több készpénzt kapjanak előlegként, mint ok. Nem a mai fiatalok, a megváltozott élet, s a követelmények , ismeretének hiányából következik-e ez? Igen, abból következik, s ez a maradiság végső fokon éppen a helytelenül gondolkodók maradiságára hat vissza, pa­naszkodó szavaikban tükröződik amikor1 megjegyzik: ' [ — Elmennek a fiatalok. Nincs elegendő fia-1 tál munkaerő. Azt nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy szo­cializmust építő államunk mindent megtesz valamennyi fiatal boldogulása érdekében. Ezt bizonyítja, hogy egyre szélesebbkörű a falusi fiatalok szakmai képzése. Megyénk tsz-eiben eddig 360 fiatal szerződött szakmunkástanu­lónak. 1965-ig 8440 fiatal tanul, s kap majd szakmunkásbizonyítványt — ez a szám az évek múlásával hatványozódik. Tanítani, az igazi élettel, az igazi feladatok­kal, a holnap távlataival kell megismertetni Vágó Bélát és a többieket. Hogy otthon érez­zék magukat, hogy megtalálják ne csak a munkát, de anyagi számításaikat, szórakozá­sukat, a megfelelő szociális körülményeket is. Hogy ez így legyen, ahhoz emberi, erkölcsi, anyagi áldozatokra is szükség van. Erről nem szabad megfeledkeznie egyetlen termelő- szövetkezet közösségének sem. Barcsa Sándor Juhász Judit

Next

/
Thumbnails
Contents