Észak-Magyarország, 1963. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-01 / 178. szám

Csütörtök, 1963. augusztus fa

ESZAKMAGYAltORSZAG

3

Művelődési munka sok kifogással

T

. ,, . Revíziós BizottA Hegyei s^g a napokban •— a Központi Revíziós Bizottság felkérésére — Vichnalek Bajosnak, a Szinvavölgyi Művelődési Otthon volt igazgatójának panaszos beadványát tárgyalta. Az igazgatót ugyanis az SZMT határozata alapján — többszöri brigádvizsgálat után — augusztus 1-i hatály- lyal más munkakörbe helyezték, azzal a megindokolással, hogy elmulasztja a kollektív vezetést, nem hajtja végre a szakszervezeti bizottság határozatait, túlzott önállóságra törekszik, és munkáján, illetve munkamódszerén a többszöri figyelmeztetés ellenére sem változtatott. Vichnalek Lajos azért kérte panaszának kivizsgálását, mert úgy érezte, hogy ami történt, az a személye elleni támadás, és a háttérben Esztergályos József, az üzemi szakszervezeti bizottság titkára végzi a „dirigens” munkáját. A két vezető beosztású ember között két éve — Vichnalek Lajos igazgatói kinevezése óta — megmagyarázhatatlan ellenszenven alapul a kapcsolat. Egymást vádolják. Az szb-titkár úgy mondja, hogy az igazgató hibáit ostorozza — egyébként személye ellen nincs kifogása. Vichnalek Lajos pedig arra hivatkozik, hogy a titkár őt mindig lekezelte és félvállról beszélt vele.

Hogy milyen valódi okok táplálták kettőjük ellenszenvét, arra mi nem válaszolhatunk. De az egész ügyben nem is ez a leglényegesebb. Sokkal inkább az, hogy amíg ők civód- tak egymással, nem folyt olyan művelődési munka, ami megfelelhetett a párthatározatok szellemének. Kettőjük elvtelen vitájában gyakran és hosszú időn keresztül egészen jelentéktelen apróságok szították a tüzet. Azon vitatkoztak például — s ennek érdekében közvéleménykutatást is rendeztek —, hogy a művelődési otthonban mérjehek-e szeszesitalt, vagy sem! Ilyen és hasonló események után annyira elmérgesedett ez az ellenszenv, harc, hogy szinte már a bosszúállás határát súrolta. Nem kell hozzá rosszindulat, hogy így fogjuk fel a dolgot, főleg ha átgondoljuk, milyen helytelenül járt el az szb- titkár Vichnalek Lajossal őszemben az egyik brigádvizsgálat után: bezáratta és le- pecsételtette a művelődési otthont, az igazgatónak pedig azonnali hatállyal felmondott. Ehhez nem volt joga! Nyilvánvaló, hogy sértette az igazgató önérzetét is.

— Ivíi a szakszervezet határozatát nem változtathatjuk meg, arra egyedül a SZOT illetékes — mondotta a megbeszélésen Radvánszky István elvtárs, a bizottság elnöke —. Viszont a tanulságokat feltét, lenül le kell vonnunk az ügyből! Az első tanulság az, hogy nem csupán két ember óvódásáról van szó, a gyökereket sokkal mélyebben kell keresnünk;

Mindazért, ami történt, felelős az üzemi pártbizottság éppúgy, mint az üzemi szakszervezeti bizottság. Tudtak a két ember elvtelen harcáról — és mégsem avatkoztak közbe! Sem az egyik, sem a másik féllel nem beszéltek és mondták meg nekik: ez a veszekedés, amit folytattok, rendkívül káros a párt művelődéspolitikájára! De elmulasztotta a beavatkozást a Va, sas Szakszervezet is. És itt már egész mélyre ereszkedik a gyökér;

A Vasas Szakszervezet központi elnöksége korábban hozott egy olyan határozatot, amely kimondta, hogy Diósgyőrött csak egy művész- együttes lehet, tehát vonják össze a Bartók Béla Művelődési Otthon és a Szinvavölgyi Művelődési Otthon művész- együtteseit és irányítsák egységesen. A gépgyáriak művelődési otthona, vezetőségének egy része — az igazgató és néhány vezetőségi tag kivételével — ellentmondott a határozatnak, és inkább megvált tisztségétől, mintsem egyetértsen a határozattal. Elvtelen vitákba bocsátkoztak, és úton- útfélen igyekeztek akadályokat gördíteni az összevonás elé.

És — mondjuk meg őszintén — ennek a feladatnak egyik legfőbb ellenlábasa pontosan az szb-titkár, Esztergályos József volt! — Rendben van — törődött bele —, vonják össze az együtteseket, de a gépgyáré marad a felszerelés! Az a mienk, azt nem adjuk ki! — És nem is adta át az összevont együttesnek a mai napig sem.

A Vasas Szakszervezet a figyelmeztetéseken kívül — amj nagyon kevés egy határozat végrehajtásához! — nem intézkedett, hogy szűnjék meg az áldatlan állapot, nem vetett véget a kialakulóban levő gőgös hetykeségnek, hogy: majd mi, gépgyáriak megmutatjuk, azért sem teszünk eleget a határozatnak! Ezt a súlyos mulasztást nem lehet másként felfogni, mint úgy, hogy a Vasas Szakszervezet egyik-másik vezetője nem küzd eléggé a párt művelődéspolitikai irányelveinek végrehajtásáért. A VIII. pártkongresszus egyik, a művelődésre vonatkozó határozata így sűrítette a teendőket: tanítsuk meg az embereket szocialista módon élni, dolgozni és gondolkodni! De hogyan tehetnők ezt ilyen körülmények között, amilyen a Szinvavölgyi Művelődési Otthonban és az azt irányító vezető szervekben kialakult!? A Vasas Szakszervezet nemhogy segítette volna a határozatot, de még a törvénytelenséget is támogatta: eltűrte, hogy Esztergályos József bezárassa a művelődési otthont és elbocsássa az igazgatót. Jóllehet, az SZMT korrigálta a dolgot: kinyittatta a művelődési otthont és áthelyezés révén munkát ajánlott fel a volt igazgatónak — de ez mit sem változtat a szakszervezet felelősségén. Tetézi felelősségét az a tény is, hogy egy olyan kultúr- munkást, aki 12 évi tapasztalattal rendelkezik, és akinek a munkájában voltak pozitívumok is — jóformán az utcára akarta tenni

Mi azt javasolnánk!

inkább — mondotta a bizottsági ülésen Radvánszky elv. társ, egyetértésben Szabó József elvtárssal, a megyei párt- bizottság agitációs és propaganda osztályának vezetőjével —, jó volna megfontolni, hogy lemondjunk-e egy kultúr. munkásról, vagy sem. A kérdés valóban megfontolandó! Kétségtelen, az SZMT emberségesen járt el, amikor •— megváltoztatva az üzemi szak- szervezeti bizottság döntését — munkát ajánlott fel a volt igazgatónak. De szerintünk is hasznosabb lenne, ha olyan munkakörben dolgozna, amihez ért. Az, hogy ezen a mun- katerületen vezetőnek nein felel meg, még nem jelenti, hogy beosztottként ne lehetne alkalmazni.

Nem akarjuk védelmezni Vichnalek Lajost! Erről nincs szó. Kétségtelen, elkövetett hibákat, amiben feltétlenül közrejátszott az elvtelen személyeskedés is. Ezen túlmenően van abban is valami, hogy „üldözési mániában” szenved, nem eléggé önkritikus, munkájával és saját magával szemben elfogult. Ez mind igaz. Az áthelyezés megindokolásában azonban vannak olyan megállapítások, amelyekből — és az egész ügyből — további és általános tanulságokat kell levonni.Vichnalek Lajosnak hibájául rótták fel, hogy törekszik a túlzott önállóságra. Ez is igaz. Viszont az is igazság, hogy aki a munkájához nem kap felettes szerveitől kellő támogatást, rákényszerül az önállóságra. Az önállóság egy kicsit öntevékenység is — és ez nem is baj addig, amíg nem sérti a vezetés demokratizmusát, a kollektivitást. Hogy lehetett volna kollektív munkát várni akkor, amikor a művelődési otthon vezetőségének több tagja — éppen a Vasas Szakszervezet által hozott összevonási határozattal nem értve egyet, sőt ellenszegülve annak — lemondott! 1 i; Az is helyes, ha valakitől megköveteljük, hogy tartsa a jó kapcsolatot feletteseivel. De ez is kétoldalú dolog. Kétségtelen, van abban igazság, hogy az szb titkára maga is oka volt annak, hogy irányítói működését nem végezte úgy, ahogy kellett volna. Az SZMT elnöksége egyébként ebből is levonta a kellő tanulságokat és nem mulasztja el, hogy felelősségre vonja Esztergályos Józsefet.

A legfőbb tanulság

azonban az — s ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni —, hogy a művelődéspolitikai munka nem szenvedheti kárát, az ilyen elvtelen zsörtölődések- nek, „haragszomrád” nézeteknek. Sok és nagy kár származhat abból, ha a felelős szervek nem irányítják erős kézzel és alapos megfontoltsággal a művelődési munkát, és nem juttatják érvényre határozataikat. A bizottsági ülésen azt mondotta Radvánszky elvtárs: -— A szakszervezeti szervek tegyék olyanná munkájukat, hogy végrehajthassák a VIII. pártkongresszus határozatának azt a részét, amely tovább emeli a nép műveltségi színvonalát, formálja az emberek tudatát, alakítja benne a szocialista erkölcs normáit. Tökéletesen egyetértünk ezzel a megfogalmazással. Viszont azt is meg kell mondanunk: e feladatot csak teljes szívvel és feddhetetlenséggel végezhetjük! Az emberek csak arra hallgatnak, akik maguk is példásan élnek, dolgoznak és gondolkoznak; akik a maguk számára is magas mércét . állítanak, amikor a szocialista erkölcsről, műveltségről, tudatiéi beszélnek. A civakodó Telekre, a nem eléggé körültekintő irányítókra, a határozatok meg. szegőire nem hallgathat a józan ész.;; Ügy gondoljuk, tanulság lehet ez az ügyben érdekelt felek számára éppúgy, mint bárki részére, aki hajlamos rá, hogy csak beszél a művelődéspolitika fontosságáról, de vajmi keveset tesz érte. h

Csala László

Kislakásépítők

Az utca hosszú,

a szőlőföldek

tövéig ér. Itt a vége felé — ahol elcsitul a járási székhely forgalma — a friss cement és a mész szaga terjeszkedik a napfényben úszó csinos, takaros házak között. Az építkezés jellegzetes illatát egy igazán csinos, szép, olyan két szoba, konyha, fürdőszobás kinézetű lakás árasztja. A ház — Hocza László bányászé — már csaknem kész. Egy ügyeskezű kőműves — Hornyák István — a Hocza-házaspár segítségével éppen a lépcsőfeljáraton munkálkodik. A látogatók érkezése csöppet sem zavarja őket. Megszokták, hogy ismerősök, vagy ismeretlenek akár röpke időre megállnak itt. Van, alti puszta kíváncsiságból teszi, s van, aki saját építkezési vágyát dédelgetve szemlélődik egy ideig.

— Hogy vannak megelégedve a munkával?

A kőműves a suta kérdésre egy szelíd, de magabiztos mosollyal int a háziakra. A mozdulat arra utal, ő nem szól, illetlenség lenne, ha a mester dicsérné a maga munkáját. Hocza is hallgat, csak végigpillant a házon és pillantása azt mondja: a munka mindennél jobban beszél. Asszonyából kikívánkozik a válasz.

— Hogy lennénk? Jól. Itt vagyunk mindig, mindenben segítünk. És jó szakember csinálja.

Olyan az egész, mintha a háziak és a kőműves között valami családias megegyezés, vagy szövetség lenne. Nem mondják, de látszik, sértésszámba veszik, ha valaki már az első. pillantásra nem látja, hogy itt igazán remek munka folyik.

Hoczáéktól 10—15 házzal arrébb Németh Andrásék építkeznek. Itt az alapozással nemrégen készültek el, s Kelemen István kőműves még csak az első téglasorokat rakja.

A látogatók az előbbiből

okulva, másképpen kezdik a beszélgetést.

— Szép ház lesz!

Némethné szemében valami

megvillan. Talán parányi büszkeség, talán az öröm, hogy hosszú, hosszú hónapokon át tartó vágy után most megvalósítanak egy szép álmot. A túlsó oldalra, a szemben lévő két házra int. A házak újak, látszik, nemrégen építették.

— Olyan lesz a miénk is. Azt is Kelemen István építette. A férjem ragaszkodott hozzá, hogy ő csinálja meg..

Ezek a szavak minden „homályt” eloszlatnak. Ügylátszik, hogy az emberek a házépítéskor nemcsak azt határozzák el, hogy mit és hogyan építkeznek. hanem azt is, kivel csináltatják meg. Ez a „kivel” szövetkezeti emberekre, pontosabban az Edelényi Vegyesipari Ktsz dolgozóira értendő. A szövetkezetek kezdetben nem túlságosan lelkesedtek a kislakások építéséért. Szívesebben „konkuráltak” állami vállalatokkal, és közületi munkákat vállaltak. Most meg Suszter Lajos elvtárs, a szövetkezet elnöke nem panaszkodásképpen, pusztán tényként említi meg:

— Az a baj, hogy még mindig sok a közületi munkánk. Olyanok, amelyeket nem tudunk elhárítani. Mert ha egyszer ide jönnek, értsük meg, az iskola így nem maradhat, az államiak nem bírják vál-! lalni, a gyerekeket meg nem lehet akármilyen iskolában tanítani, hát megpróbálunk segíteni.

Az edelényiek kislakásépí- tésben úttörő munkát végeztek. Erre egy kicsit s joggal büszkék is.

— Az utóbbi négy évben — mondja némi számítgatás után Szendi András műszaki vezető — több mint félezer lakást építettünk fel.

Hogy ho! vannak erek

a lakások? Itt vannak Ede- lényben, a járás különböző teÜdvözlet Bükkszentkeresztről

Megyénk egyik leglátogatot- magasabb pontja, télen a leg- zeljövőben segíteni fognak, a tabb kirándulóhelye Bükk- több megyei síversenyt itt bo- vízhiány megszüntetésére vo- szentkereszt Ezen a helyen nyolítják le és itt a legnagyobb na tkozó tárgyalások jó ütemminden „leg”; Megyénk leg- a vízhiány. (Ezen már a kő- ben haladnak.)

Állandóan sok látogatója van a Bükk legkisebb vadjának, Misinek.

Ili

>M ■

. . . , --s <

' : őt

• ; ' N ' ' 0 ::

• XV ■

' , <•' , J V:

%

* J

'

i *

L ő

Á környék leghíresebb, egyben egyetlen kisvendéglője a Borostyán. Konyháján ízletesen főznek, de van egy nagy hibája. A megnövekedett igényeknek a szűk konyhában nem tudnak eleget tenni, ezért gyakori a vita a vendégek részéről. Márta és Irénke — Fodor Józsefné és Szepesi Irénke — a vendéglő üdvöskéi. Szíves mosollyal, kedves szóval biztatják az éhezőket, és ha a rendelt ételt megkapták, villámgyorsan viszik az enni vágyóknak;

Kevesebb vita lenne, ha az illetékesek a konyhát megnagyobbítanák, mert nemcsak megyénkből, hanem az ország különböző részéről és külföldről is gyakran érkeznek erre a 'festői vidékre turisták, látogatók,Szabados György

rületein. Könnyű megismerni, mert egyben mindegyik hasonlít egymásra; a gazdája jót mond a szövetkezetiek munkájáról. Építeni való akadna bőven. Ebben az évben eddig 120 edelényi és környékbeli kopogott be a szövetkezet kicsi irodájába. s a legtöbb nemcsak a ház építésére vonatkozóan egyezett meg a szövetkezettel, hanem azt is kikötötte, kivel, melyik brigáddal szeretné felépíttetni.

Ha az első félévi munkáról esik szó, kicsit lehangolódnak. A tél két hónapra kizökkentette őket a munkából, s így egyötödével kevesebbet építettek, mint szerették volna. Azt mondják, a második félév már jobban sikerül. Van néhány „rejtett” tartalékuk. Senki nem szervezte, de a Tóbiás, valamint a Szilva ácsbrigádok a fejükbe vették: márpedig ők augusztus 20-ra befejezik éves tervüket. A kőművesek is, Hornyákkal az élen, valami hasonlót terveznek. Persze, náluk még aligha lehet szó ekkorra az éves terv elvégzéséről, valami másra készülnek, de ezt egyelőre titokban tartják.

A szövetkezetieket egy dolog bántja nagyon. Nem bírnak kielégíteni minden igényt.

— Ha még legalább tíz kőművesünk volna — sóhajtják. — És nincs vízvezeték-szerelőnk. Putnokon is kész lennénk egy lakással, dehát a vízvezetékszerelés miatt áll a munka.

Az edelényiek

A szakosítással idekerült a Bódvaszilasi Vegyesipari Ktsz építő részlege. Az egyesülés sok előnye mellett megnövelte a gondokat. Uj irodaépületre lenne szükségük, ehhez volna pénz, anyag, munkaerő, csak éppen építési engedélyt nem kapnak. (Azt mondják a községrendezési elképzelések szerint más célra van szükség a szövetkezet telepének egy részére.) Ennél is nagyobb gond az anyagszállítás. A szövetkezetnek nincs saját teherautója. Szeretnének kocsit kapni, de ők úgy tudják, ehhez nincs sok remény..Nos, hadd áruljunk el nekik meglepetésként. A KI- SZÖV-ben közölték: a ktsz kapott kiutalást egy személygépkocsira, s rövidesen kap egy tehergépkocsit is. (Csorba)

Öt film forgatását fejezték be a budapesti filmstúdióban

A napokban öt új film forgatását fejezték be a Budapest Filmstúdió műtermeiben. Az idegenbe szakadt emberek honvágyáról, vívódásáról Tímár István rendező készített filmet Kockajáték címmel. György István rendező A tánc eredete címmel készített ismeretterjesztő filmet. Régi, kiveszőben lévő magyar hangszereken játszott dallamokat örökített meg Lakatos Vince öreg hangszerek című filmjében. Ja- novits János rendező népszerű tudományos ismeretterjesztő filmet készített A tranzisztor címmel.

1963. július 27., szombat a címe a Ságvári Endréről szóló emlékfilmnek. Mészáros Márta rendezésében amiak a cukrászdának egy mai hétköznapi délutánját örökítik meg a filmkockák, ahol 1944. július 27-én meggyilkolták Ságvári Endrét.

Pillanatkép

A Széchenyi utcán egyidősen érkezik a „villanyrendőr” elé két irányból egy-egy villamos. Az útkereszteződésnél álló fehérkabátos, fiatal rendőr szabadot int a szerelvényeknek, és a kocsik elindulnak. Az egyik villamos pár méterre a rendőr előtt megáll. Az int neki a bottal is, a fejével is. hogy csak menjen nyugodtan. A vezető azonban a szemközt jövő villamos és a rendőr közötti szűk helyet méregeti szemével, majd a rendőr lábára mutat. A fehérkabátos fiatalember nevet, és biztatja a vezetőt: elfér. De az kivárja, amíg a szemközti villamos elhalad, csak ezután indít. A rendőr mellé érve. kiszól az ablakon: „Jobb ez így!” És nagyobb sebességre kapcsol.

(pO