Észak-Magyarország, 1963. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-30 / 202. szám

2 ESZAKMAGYARORSZÄG Péntek, 1963. augusztus 39. Sikerrel építjük• • • (Folytatás az 1. oldalról.) A marxizmus—leninizmus tanítása az alap és mi — vagyis Jugoszlávia és a Szovjetunió — ezen az ala­pon állunk és sikeresen építjük Jugoszláviában a szocializmust, a Szovjet­unióban pedig a kommu­nizmust. Hruscsov a rögtönzött sajtó értekezlet végén a békéért harcoló újságírók egészségére ürítette poharát. Macedónia és Crna Gora után a szovjet kormányfő 3 Szlovén Szocialista Köztársa­ság életével és eredményeivel ismerkedik. Hruscsov szlovéniai útjá­nak első állomása Kopár tengeri kikötő volt, A Galeb jacht pontosan 15 órakor futott be a zászlókkal feldíszített Kopár új kikötő­jébe. Hruscsov Tito, Rankovics, Kardelj és más személyiségek társaságában érkezett a szlo­vén tengerpart forgalmas ki­kötőjébe. A szovjet kormányfőt az ün­nepi díszbe öltözött kopari ki­kötőben Ivó Macsek, a szlovén nemzetgyűlés elnöke, Viktor Auber, a szlovén végrehajtó tanács elnöke, Miha Marinko, a Szlovén Kommunisták Szö­vetsége Központi Bizottságának titkára fogadta. A szovjet és a jugoszláv himnusz elhangzása után Hruscsov megszemlélte a hó­fehér ruhába öltözött hadi­tengerészeti díszalakulatot. Jugoszláv ifjúsági szövetség tagjai virágcsokrokkal kedves­kedtek a szovjet kormányfő­nek. A magas vendéget a Uopa- ri kikötő rakpartján és a város utcáin lelkes tömeg fogadta. Miközben a szov­jet és a jugoszláv vezetők gépkocsikaravánja átha­ladt a városon, lelkesen éljenezték Hruscsovot és Titót. Számtalanszor hang­zott a kiáltás: „Éljen Hrus­csov, a béke harcosa!”. A város vezetői megismer­tették a szovjet kormányfővel Kopár nevezetességeit, a nagy­forgalmú kikötőt, a reneszánsz korabeli történelmi emlékeket, valamint az új Kopár korszerű magasépületeit. Hruscsov és Tito, valamint kíséretük Kopárból Ljubljaná­ba, a Szlovén Szocialista Köz­társaság fővárosába hajtatott. A washingtoni felvonulás... (Folytatás az 1. oldalról.) zióban szerdán elhangzott dü­hödt nyilatkozatai azt mutat­ják, hogy ők is tisztában van­nak azzal, mennyire fontos volt a szerdai demonstráció. A tüntetés legfőbb jel­szava a „most” szó volt, tehát az, hogy a négerek nem várnak jogaik érvé­nyesítésével, hanem azon­nal követelik azok meg­valósulását. A nagy amerikai lapok egy­öntetűen támogatják a tünte­tés célját. Amint a Washing­ton Post csütörtöki vezércik­kében írja: Senki sem hallgathatta a néger vezetők: Randolph és Martin Luther King szavait bűntudat és szé­gyenérzet nélkül. „Kingnek igaza volt, amikor azt mondotta, hogy az Egye­sült Államokban mindaddig nem lehet csend, nyugalom és pihenés, amíg a négerek meg nem kapják polgári jogaikat — írja a lap —, most megvan a nagyszerű lehetőség ahhoz, hogy egyszer s mindenkorra kivágják ezt a rákos daganatot az Egyesült Államok testéből. Szerdán nemcsak a nége­rek, hanem az egész Egye­sült Államok népe vonult fel és ennek a folyamat­nak folytatódnia kell hol­nap és holnapután is”. Hasonlóan vélekedik a többi nagy amerikai lap is. Milissoldat Ülést tartott a Minisztertanács Kal Uwe von Hassel, a Német Szövetségi Köztársa­ság véderőminisztere csak nemrégiben jelentette be. hogy 1964 januárjától mint­egy 80 ezer főt számláló, új­típusú katonai egységek fel­állítását tervezik. Ezek a ka­tonák tulajdonképpen nem is lennének katonák, mert például háború esetén nem a frontra vinnék őket, hanem a hátországban kellene biz- tosítaniok a rendet és a fe­gyelmet. De mégis csak ka­tonák lennének, mert fegy­vert természetesen mind­egyik kapna és odahaza őrizhetné a szekrényében. Hogy valóságban milyen ka­tonák lennének, az abból derül lei, hogy a Milizsoldat- ok körül folyó vitában töb­ben támogatják azt a „sze­rény” javaslatot: ezeket az egységeket, a Bundeswehr* tői eltérően, ne rendeljék alá a NATO főparancsnok­ságának. Köztudomású, hogy az NSZK-t 13 hadosztállyal je­gyezték elő terveikben a NATO stratégái. Ezek a ka­tonák természetesen csak közvetve és másodlagosan szolgálhatják a Német Szö­vetségi Köztársaság külön­böző bel- és külpolitikai el­képzeléseit. Minthogy ezek azonban szép számmal van­nak, a nyugatnémet milita­risták nem is várhatják va­lamennyire nyugati kollégá­ik és fegyvertársaik atyai áldását, kitalálták a maszek­hadsereg létrehozásának módját. S közben — hogy a valóságról eltereljék a fi­gyelmet, még ádáz vitákat is folytatnak arról, vadászok­nak nevezzék-e őket, vagy honvédeknek. (O.) A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtö­kön ülést tartott. Az Országos Tervhivatal elnöke az első félévi tervteljesítésről, a mun- ügyi miniszter a bér- és mun­kaügyi gazdálkodásról, a köny- nyűipari miniszter a minisztéri­um I. félévi létszám- és bérgaz­dálkodásáról tett jelentést, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke beterjesz­tette az Országos Tervhivatal jelentéséhez fűzött hozzászó­lását. A földművelésügyi mi­niszter a mezőgazdasági mun­kák menetéről, a közlekedés- és postaügyi miniszter a szál­lítások helyzetéről, az építés­ügyi miniszter a minisztéri­umi építőipar tevékenységé­ről tájékoztatta a kormányt. A Minisztertanács a jelenté­seket és a tájékoztatókat meg­vitatta. Megállapította, hogy az év második negyedében a Az amerikai szenátus külügyi bizottsága jóváhagyta a részleges atomcsend-egyezményt Az amerikai szenátus kül­ügyi bizottsága csütörtökön 16 szavazattal 1 ellené­ben jóváhagyta a Szovjet­unió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia képvi­selői által Moszkvában aláírt részleges atomcsend- egyezményt. A jóváhagyás ellén Long de­mokratapárti szenátor (Louisi­ana állam) szavazott. Fulbright, a külügyi bizott­ság elnöke közölte, hogy a sze­nátus plénuma szeptember 9- éri kezdi meg a vitát a moszk­vai szerződésről. A külügyi bi­zottság addig részletes írásbe­li jelentést terjeszt a szenátus elé és abban kifejti a szerző­déssel kapcsolatos — de fenn­tartásnak nem minősülő — vé­leményét. Közölte végül, a bi­zottság tagjai — amint ez ál­talában szokás — fenntartot­ták maguknak a jogot, hogy a szenátus plonáris ülésén tetszés szerint szavaznak a szerződés mellett, vagy el­lene, függetlenül attól, miként fog­laltak állást a bizottságban. népgazdaság minden terüle­tén szervezett erőfeszítések történtek azoknak az éveleji elmaradásoknak pótlására, amelyeket a szokatlanul ke­mény és hosszú tél, majd pe­dig az árvizek és a belvizek idéztek elő. A második ne­gyedévben meggyorsult az ipari termelés emelkedése, de az első negyedévben kelet­kezett elmaradásoknak csak kisebb részét sikerült pótol­ni. A tavaszi és a nyári me­zőgazdasági munkákat meg­felelően készítették elő és vé­gezték el. A külkereskedelmi áruforgalom és a fizetési mér­leg egyenlege kedvezőbb volt a tervezettnél. Emelkedett a lakosság jövedelme és a belkereskedelem forgalma, egyes vonatkozásokban tovább javult a lakosság ellátása. Az éves tervben kitűzött fel­adatok megvalósítása és az el­sősorban szállítási- és építke­zési elmaradások pótlása az eddigieknél is szervezettebb további erőfeszítéseket kíván. A kormány a miniszterek feladatává tette, hogy jobb együttműködéssel egyeztessék a terv megvalósítására irá­nyuló intézkedéseiket. Az.ipar- ban arra kell törekedni, hogy a termelési elmaradásokat a lehető leggazdaságosabb mód­szerek alkalmazásával pótol­ják; változatlanul elsőrendű gondot kell fordítani a terme­lékenység és az önköltség ala­kulására, a gyártmányok minő­ségének és a műszaki színvo­nalnak fokozott javítására. A kormány felhívással for­dul a termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok, a gépállo­mások és a mezőgazdasági szervek minden dolgozójához: az eddiginél is jobban szervez­zék és gyorsítsák meg a szál­lítási- és talajelőkészítő mun­„MíiiicIt66-!! 1 m kákát, a betakarítás szervezett végrehajtása mellett odaadó munkával érjék el, hogy a ke­nyérgabona vetése legkésőbb október végéig az előirányzott területen jól előkészített talaj­ba, megfelelő minőségben min­denütt befejeződjék. A Minisztertanács megtár­gyalta és elfogadta a Kisipari Szövetkezetek Országos Szö­vetsége elnökének jelentését a kisipari szövetkezetek fejlődé­séről. A kormány a Magyar Tudo­mányos Akadémia elnökének előterjesztésére a Tudományos Minősítő Bizottság elnökét, tit­kárát és tagjait — eredményes munkájuk elismerése mellett — megbízatásuk alól felmen­tette, s kinevezte a bizottság tagjait. A Minisztertanács ezután napi ügyeket tárgyalt. A Lajtától nyugatra Becs Pesten főkönyvelő volt. —: Most mit csinálsz itt, Bécsben? — kérdezem. — Automatákkal dolgozom. Kibéreltem hat lábmasszírozó automatát, ezeket albérletbe adtam. Az emberek bedobnak egy scbillinget és én kiveszem. — És a gép mit ad az egy schillingért? — Aki bedobja a pénzt, az rááll a mérleg alakú gépre. Az elektromos áram rezegteti a lábát. — Sokat keresel vele? •— Keveset. De van kölcsön- mérlegem is. Albérlő mérlege- seim ötven groschenért mér­nek. Néha kisegítek a mé­résnél, és én cédulára is fel­írom a súlyt. Dekára pontosan. Értek a mérleghez, hiszen mér­legképes : könyvelő voltam ... München München szép elővárosában, Grünwaldban, a festői Park Hotel mellett két kis golfpálya van. Miniatűr golfpályáknak, röviden MINI-GOLF-nak hív­ják. így is van kiírva a cégtáb­lára. Az egyik pályán 1,80, a másikon csak 1 márka a be­lépődíj. Megkérdeztem a drá­gább golfpálya tulajdonosát: — Miért kerül magánál töb­be a minigolf? — Mert így is zsúfolva van golfozókkal, és én a minin” minimum egy év alatt egf Opel-Kapitänt akarok venni. Salzburg Sikló vezet fel a salzburgi várba, ahol, min.d.en az idegen' forgalom szolgálatában, áll. ^ várbeli vendéglők, mütyürárU' sok és boltok, mind. Hat, bódé- szerű üzletben rumot árulnak éspedig vámmentes rumot* Márkát is elfogadnak. Egy né” met útitársam vesz fél liteí vámmentes rumot és elmondja hogy náluk drágább a rum, Ó9 ő azért vett, mert vám nélkül viheti át a határon. Nos, már a siklón megitta fél liter rumot. Az üres üve' get gondosan eltette zsebébe Ezt fogja átvinni a német Irt' táron. Persze vámmentesen..' Stuttgart A stuttgarti „városligetben" egy festő kiállítást rendezed saját műveiből... Megtekin' teltem. Csupa absztrakt kéf volt a műteremben. Egy arrrt] rikai turista alkudozott egí drót- és vashalmazt ábrázok képre. Legnagyobb meglepeti sem re meg is vette. Egysz«( csak a festő felesége odasúgk férjének, hogy bajor vev$ jönnek fel a lépcsőn. Erre 1 festő elrakta az absztrakt ké pékét és giccseket tett a falak ra. Bajor tájakat, tavat Sziké' vei, kertvendéglőt cserépkor^ bői söröző bajorokkal. . — Ezeknek csak ilyesmi k#' I— mondta megvetően..j Nyugat-Berlin ' Se szeri, se száma azolort^ a berlini lapoknak, amelyek ' magánélet titkaival foglalko^' nak. Az angol hadügyminiszw és nőismerőse, valamint azzal kapcsolatos botrány rné most is egy-két oldalt foglal e a napi és hat-nyolc oldalt \ hetilapokban. De nemcsak 31 ilyen nemzetközi botrány cset mege a lapok számára. Élők«' napilap címoldala: „Megveri a felesége!” Egy másik napi lapban öklömnyi, úgyneveze* fabetűkkel: „Tizenhárom értj kislány kifosztott egy autói j A lap belsejében 5s: szerelj botrány, szerelmi botrány " megint szerelmi botrány. Old3' lakon keresztül. Persze. komoly dolog is a lapokba1’ Például: nagy esemény a ráK kutatásban. Tíz sor az alján... 1 ; Palásti László vm. Mesterek és mesterségek A z új lakó boldogan beköl­tözik a frissen épült házba. Mire elrendezkedik, öröme is alább száll. Felfedez apró hibákat, szidalmazni kez­di azt, aki építette. Fogalma sincs róla, hogy kik építették. Fogalma sincs arról, hogyan épül egy ház. Elszédülne, ha valaki felsorolná neki, hány ember milyen munkával ipar­kodott azon, hogy ő majd egy­szer kényelmes foteljét az ab­lak elé húzza, és a következő percben így szóljon feleségé­hez: — No csak nézd meg! Érde­mes megnézni! Látod ezen az ablokon a gittelést? Hát mondd csak, munka ez? Mintha oda lenne csapva, pedig annak tü­körsimának kellene lenni! Ha én ilyen csavarokat csinálnék a gyárban, bezzeg ... Az asszony legtöbbször buz­gón helyesel, és nagy egyetér­tésben együtt szidják... —kit is kell szidni? Talán számosán tudják, hogy az üvegeket az üveges építi bele az ablakszárnyakba. De vannak, akik az asztalosra gyanakszanak. Abban minden­ki biztos, hogy a falakat a kőműves csinálja. Most ne komplikáljuk a dolgot és hagyjuk meg őket ebben a hi­tükben. De a hullámos és egyenetlen gitteléshez térjünk vissza egv percre. Valami ilyesmi zajlott le körülötte: Stark, a rigóivá?, agglegény, de különben remek kezű üve­ges jelentkezik az építésveze­tőnél, hogy őt kiküldték a IV- es épületet beüvegezni. Az építésvezető a nyakába ugrik és megöleli. — Végre valahára! Egy hete rimánkodok magukért! A fes­tők mindennap itt toporzékol- nak és azzal fenyegetőznek, hogy nem várnak tovább; ne­kiesnek az ablakoknak üve­gezés előtt. Stark szelíden mosolyog. — Kérem, mi olyan urak vagyunk, hogy oda megyünk, ahova küldenek, és akkor, ami­kor ezt mondják. Tegnap még a Kiliánon dolgoztam, ott sem fejeztem be az egészet. Reggel vonatra ültem és itt vagyok; — Jó, jó, rendben van, lás­son akkor minél előbb hozzá. Vészesen közeleg az átadási határidő. Gtark a barátságosan nó- gató sürgetés ellenére sem siet el, mert nagyon örül annak, hogy egyszer fontos személyiség lehet. Különben is nagyon szeret beszélni, ez megbocsátható gyengéje. Mint általában a magános emberek, akiknek türelmét sohasem te­szi próbára a gyerekek egy­ügyű csacsogása és a feleség még egyiigyűbb fecsegése, fel­gyülemlett mondanivalója lá­vaként tör elő belőle. Miután leszögezi, hogy világ­életében demokratikus érzel­mű ember volt., aki már akkor megjósolta a fasizmus halálát, amikor Hitler és Mussolihi még iskolába járó idétlen ka­masz volt. és pár drámai kép­pel ízelítőt ad háború alatti szenvedéseiből, a tárgyra tér. Prófétai szózattal óvja -az épí­tésvezetőt és a leesett állal fi­gyelő technikusokat a most is megfigyelhető szervezési hi­báktól, és követeli, hogy a szakipari részlegnek olyan munkatér álljon rendelkezé­sére, ahol zavartalanul termel­het. Itt már nem nyúlnak a homályos végtelenbe kacska- ringós körmondatai; tőmonda­tokban beszél, keményen, ka­tonásan és elég hangosan. Rend a lelke mindennek. Egy ember parancsol, a többi enge­delmeskedik. Ahol nincs rend, ott anarchia van, ez pedig pusztulást jelent és halált. Ha­lált! Az építésvezető helyeslőén bólogat, világért sem látszik meg arcán a belül vibráló ide­gesség. Az építésvezető nem volt magas ember, és más egyéb sem volt tekintélyes rajta, gyorsan beszélt és időnként hosszasan gondolkodott. Arca valahogyan tengerészkapitány arcára emlékeztetett, talán kissé merész vonalú sas orra miatt. De volt a szeme sarká­ban egy kis ránc, ami megnye­rővé tette ezt az arcot; mintha akkor is mosolygott volna, amikor teljesen komoly, vagy éppen haragos volt. De nagyon ritkán látták haragosnak az emberek. Ha bosszúságában meg is eresztett néha egy-egy káromkodást, azt is csak úgy mellékesen, hangsúlytalanul tette. Amikor valaki sérelem­től fuldokolva, vicsorgó harag­gal állt eléje, egy-két szóval megszelídítette, leszerelte. Pe­dig semmi különöset nem mondott senkinek, legtöbbször mindössze annyit: „nono. hi­szen tudjuk mi azt, hogy ba­jok is vannak ..vagy: ..majd utána nézünk a dolognak .. esetleg: „ejnye, nézze csak. ér­demes ennyire felizgatni ma­gát? ...” és a látogató azonnal csendes lett és mosolyogni pró­bált. Az építésvezetőnek szeren­csés természete volt. és min­denesetre volt valami a puszta megjelenésében, ami kelleme­Oivastuk: szeptember legelején Koppenhága mellett megkezdődnek a Christine Keeler kisasszony története című film felvételei. Ward doktort, az angol „dolce vita” öngyilkossá lett főszervezőjét ifjabb John Barrymore alakítja, Keeler kisasszonyt egy kevésbé híres angol színésznő. De mindegy is,- kik lesznek az új film szereplői, a nagy nyugati képeslapok . úgy sem őket tartják „sztárok”-nalc, hanem Miss Keelert é& barátnőit, „Mandy” Rice-Davies-t és Julie Gullivert, ' Természetes, hogy a (még távolról sem lezárult,’ s min­denféle mellékügyekkel bonyolódott) Profumo—Ward—Keeler , ügy érdekli az embereket és nem érdektelen megmutatni azt sem: hol és hogyan sétálgatnak most kétes hírnevük és két- , séglelen bájaik fényében a „Ward-istálló” kancái. De a csinos ; Christine Keelert már tényleg többször kapták „lencsevég”-re, ' mint annak idején Garbót, úgy, hogy mire a róla szóló film elkészül, a közönségnek valószínűleg Keeler-mérgezése lesi .„Mandy” pedig, aki most tizennyolc éves és tizenöt éves ko­brában kezdte el „karrier”-jét a milliomos gengszter, Peter Rachmann oldalán — nemcsak filmsztárként viselkedik, ha­nem — miként azt megígérték neki — hamarosan filmezni , is fog. A kanárisárga hajú és kanári-nevű hölgy tehát, ha b minden sikerül, lepedőn lesz látható. És ha nem sikerül a „Mandy”-film? b Akkor is... A. sen és megnyugtatóan hatott* minden emberre. í Stark végül is kielégülten cl-| indul dolgára, ha nem is telje-1 sen megnyugodva. Leplezheted* len ellenszenvet érzett magában | a festőkkel szemben, és némij megvetéssel (és eléggé hely te- $ lenül) „Hitler-ivadékok”-nak J becézte őket. Ennek az ellen-1 szenvnek volt bizonyos objek-i tív oka, ha nagyrészt igazta-J lannak is bizonyult. j A festők, annak megfele-j lően, hogy ők tették iga-1 zán lakályossá, színessé és i ga-4 zán késszé a lakásokat, vidám, $ lármás és jókedélyü fickók vol-4 tak, akik mindig nagy csapat-2 ban, óriási sürgés-forgással és4 csörömpölő csörtetéssel száll-^ tak meg egy-egy épületet. 4 Minden egyes zugba elhatoltakj létráikkal, vödreikkel, külön-4 böző méretű ecsetjeikkel, fü-^ tyülésükkel és harsogó nótázé-4 sukkal. Minden festő nagyon^ szeret énekelni, és általábani szép hangjuk van. Stark ugyan J azt állítja, hogy ez tisztarát csak akusztikai csalódás, mert5 az üres termek megöblösítik aj legvacakabb hangot is, és ezért, ez az olaszokhoz hasonló kele-' kótya nép mindjárt Carusonak] képzeli magát. Stark azonban; elfogult. Elfogultságának oka] az. hogy ha festők közelségé-' ben dolgozik, azonnal festékes, és meszes lesz a munkaruhája,' de nagy meglepetésére és nem] csekély bosszúságára az esti' mosakodásnál rejtélyes pettve-] két fedez fel orra hegyén, fü-1 lén, nyakán és még egyéb test-] részein is. J (Folytatjuk.) *

Next

/
Thumbnails
Contents