Észak-Magyarország, 1963. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-19 / 194. szám

Ä MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAP1A XIX. évfolyam, 104. szán». Ára: 80 fillér Hétfő, 1963. augusztus 10. A lkotmányunk megalko­tásának 14. évforduló­ját ünnepeljük. Ez a nap alkalmas arra, hogy fel­idézzük azt a hatalmas mun­kát, azokat a nagyszerű ered­ményeket, amelyeket dolgozó népünk, pártunk vezetésével äz elmúlt 14 év során elért. Alkotmányunk — népünk alaptörvénye. Hű kifejezője annak, hogy végleg eltemettük a dolgozó embert kizsákmá­nyoló, megalázó múltat, azt a társadalmi rendszert, amely­ben a dolgozó millióknak csak nélkülözés, nyomor, jog- fosztottság jutott osztályrészül. Alaptörvényünkbe iktattuk, hogy hazánkban minden ha­talom a dolgozó népé. Leg­nagyobb szocialista vívmá­nyunk, hogy o magyar mun­kásosztály, szövetségben a dolgozó parasztsággal, össze­fogva a nemzet más haladó erőivel, kivívta a hatalmat, élni tudtunk a Szovjetunió adta szabadsággal, megalkot­tuk a dolgozók államát, a Magyar Népköztársaságot. A munkáshatalom a nép tulajdonába adta a gyárakat, a bányákat, a bankokat, a föld azoké lett, akik megművelik, és népünk a kultúra kincsei­nek is birtokába jutott. A magyar dolgozó nép az ország gazdájává lett, és a kommu­nisták vezetésével elindult a szocializmus építésének útján. Azok, akik részesei, elősegí- tői és végrehajtói a történel­mi változásnak, természetes, hogy ilyen ünnepen, mint a mai, visszagondolnak a nagy tettekre; újra előttünk pereg­nek az ember számára már réginek, de az ország életében még igen újnak, frissnek tűnő emlékek. S ezeknek az emlék­képeknek erejét, jelentőségét helyesen kell látnunk és érté­kelnünk. Tisztán ragyognak előttünk azok, az ország fej­lődésének új irányát jelölő első lépések, amelyeket fel- szabadulásunk után tettünk meg. Az azóta megtett út nem volt mentes nehézségektől, zökkenőktől és kitérőktől, mégis népünk felemelkedésé­nek nagyszerű útja volt. A mai ünnepi évfordulón ennek tudatában jogos büsz­keséggel állapíthatjuk meg, hogy megvalósítottuk mind­azt, amit alkotmányunkban célul tűztünk magunk elé. Leraktuk hazánkban a szoci­alizmus alapjait. A város után falun is győzött a szocializ­mus. Dolgozó parasztságunk elindult a szövetkezeti gazdál­kodás útján, s ma már el­mondhatjuk, hogy minden szövetkezetünk jól szervezett nagyüzemi gazdasággá válik, kialakul a kulturált, jómód­ban élő, egységes termelő­szövetkezeti parasztság. Pa­rasztságunk világosan látja, hogy helyesen cselekedett, amikor a termelőszövetkezeti gazdálkodás útjára lépett, és ha becsületesen, szorgalmasan dolgozik, azzal mindenekelőtt saját boldogulását szolgálja. A népi hatalom erős szo­cialista ipart teremtett. Megyénk, és benne Miskolc, országunk erős ipari bázisává fejlődött. A meglévő üzemeket korszerűsítettük, bő­vítettük: új vegyipari bázist építettünk Kazincbarcikán és Tiszapalkonyán. Korszerűbbé válik építőanyagiparunk, ez lehetőséget nyújt az üzemek, lukasok, iskolák jobb és ií^daságosabb építéséhez. Munkánk és harcunk nagy­szerű eredménye, hogy ha­zánkban nincsenek többé ki­zsákmányoló osztályok, tovább erősödött népi államunk alap­ja, a munkás-paraszt szövet­ség. Megteremtődtek a szocia­lista eszme jegyében kibonta­kozó nemzeti egység feltételei. Olyan nemzeti egység van ki­alakulóban, amelyben meg­testesül társadalmunk vala­mennyi osztályának és rétegé­nek a szocializmus építésén alapuló szoros szövetsége. Ez az összefogás impozánsan mu­tatkozott meg legutóbb az év elején lezajlott választások al­kalmával is. Mind a válasz­tást, mind azt megelőzően a jelölőgyűléseket a szocialista demokratizmus éltető, pezsdí- tő ereje, annak további erősö­dése jellemezte. Ez az egysé­ges társadalmi tettvágy azóta is tovább él, többek között ta­nácsaink javuló munkájában, s a Hazafias Népfront-mozga­lom tevékenységében. Egész dolgozó népünk érdeke, hogy tehetségét, erejét, a munkás- osztály és a párt vezetésével, a nemzeti összefogás jegyében a szocializmus építésének szolgálatába állítsa. A felszabadulás óta eltelt líi év alatt virágzásnak indult az ország. Nincs munkanélküli­ség, megszűnt a létbizonyta­lanság, nincs hátrányos, vagy előnyös megkülönböztetés az állampolgárok között, és a ha­talmi pozíciókat a nép fiai töltik be. Hazánkban olyan társadalmat építünk, amely­ben minden hatalom a dolgo­zó népé és minden a dolgozó ember érdekében történik. A dolgozó embereket és gyermekeiket, ifjúságunk szép holnapját szolgálja közoktatá­si rendszerünk is. Közismertek azok a vívmányok, amelyek fényesen bizonyítják az alkot­mányban foglalt alapelv meg­valósulását, hogy „A Magyar Népköztársaság biztosítja a dolgozóknak a művelődéshez való jogát”. Érezheti ezt az a dolgozó, aki munkája mellett a középiskolákban, vagy az egyetem levelező tagozatán tanul, és az állam tanulmá­nyi szabadságot, tandíjkedvez­ményt biztosít számára. Ta­pasztalhatja ezt az a fiatal, akinek egy sor kedvezmény­ben van része az iskolában, a kollégiumban. Ismeretesek azok az ered­ményeink, amelyeket az álta­lános iskolák fejlesztésével, a különböző diák szociális jut­tatások kibővítésével is elér­tünk. A történelmi igazság­szolgáltatás eredményeként felszámoltuk az egykori ural­kodó osztályok műveltségi monopóliumát, s a munkások és parasztok gyermekei el­foglalták méltó helyüket a középiskolákban, az egyete­meken és főiskolákon. Miután ezt megtettük, és társadal­munk osztályszerkezetében lé­nyeges változások következtek be, eltöröltük az ún. szárma­zás szerinti megkülönbözteté­seket. Az oktatásügy fejlődésének kiemelkedő állomása: az iskolareform. Ennek alapján az új tanévtől kezdődően fo­kozatosan bevezetik a kor­szerűsített tanterveket. Számottevőek eredményeink a felnőtt oktatásban. A Lenin Kohászati Művekben például minden negyedik-ötödik dol­gozó fejleszti általános és szakmai tudását valamilyen szervezett oktatás keretében. Terveink szerint a közeljövő­ben mintegy negyvenezer fel­nőtt számára tesszük lehetővé a továbbtanulást. Joggal mondhatjuk, hogy Miskolcon és megyénkben a tanulás, a művelődés kezd népmozgalom­má válni. A dolgozó embert szolgál­ja a kiterjedt társada­lombiztosítás. Me­gyénkben 1963 első felében 317 602 dolgozó részesült tár­sadalombiztosításban. Ez 1,6- szerese az 1957. évinek. A nagyarányú fejlődés összefügg a mezőgazdaság szocialista át­szervezésével. Ehhez a szám­hoz hozzá kell vennünk azo­kat, akik vasúti, kisipari tár­sadalombiztosítás hatáskörébe tartoznak. A jelzett időszak­ban a nyugdíjasok száma 21 000-ről 33 733-ra emelkedett. A kifizetett táppénz összege 33 millió forintról 76 millió forintra nőtt. A terhességi és gyermekszülési segélyek ösz- szege 2 700 000 forintról 6 100 000 forintra emelkedett. A szolgáltatott gyógyszerek értéke 11 millió forintról 40 millió forintra, a családi pót­lékoké pedig 24 millió forint­ról 58 millió forintra emelke­dett. Hasonló számadatokkal szemléltethetnénk az üzemi egészségügy gyorsütemű fejlő­dését is. A dolgoz^ embert szolgál-, ják, alkotmányunk szellemé­ben. a munkásszállások, az üzemi konyhák, a mind na­gyobb számban működő böl­csődék, óvodák, napközi ott­honok és az üdülők. Elég, ha csak arra utalunk, hogy me­gyénkből ebben az évben mintegy 15 ezer ember vesz részt szakszervezeti üdülés­ben. A dolgozók fontos igé­nyének minél jobb kielégítését segíti elő a megye- és város­szerte tapasztalható nagyará­nyú lakásépítés. Miskolc lako­sai büszkék a város szép új létesítményére, az avasi kilátó­ra, amelyet most, alkotmá­nyunk ünnepén avatnak fel, és adnak át rendeltetésének. Elért eredményeink alapján bizakodva tekinthetünk né­pünk jövője elé. Népköztársa­ságunk minden téren egészsé­gesen fejlődik, belső helyzete szilárd, és megnövekedett nemzetközi tekintélye is. Or­szágunkban, megyénkben nyu­godt építőmunka folyik, né­pünk támogatja pártunk VIII. kongresszusának határozatát, a szocializmus teljes felépíté­sét. Népünk boldogulása azt követeli, hogy erőinket a szo­cialista népgazdaság fellendí­tésére összpontosítsuk. Az visz bennünket előre, ha ja­vítjuk a termelő munkát az iparban, a mezőgazdaságban, ha csökkentjük az önköltséget, növeljük a munka termelé­kenységét és egyre korszerűbb termékeket gyártunk. M éltán lehetünk büszkék elért eredményeinkre, a gyorsabb előrehala­dás azonban azt követeli, hogy még lelkiismeretesebben, terv­szerűbben dolgozzunk. Alkot­mányunk napján bizonyára nem tűnik ünneprontásnak, sőt, alkotmányunk szellemé­ben járunk el, ha arra emlé­keztetünk, hogy előrehaladá­sunk alapja a jobb munka és semmi más. Figyelmünknek a munkára és a munkát végző emberre kell összpontosulnia. Megyénk dolgozóinak túlnyo­mó többsége becsületesen, fe­gyelmezetten, sikeresen dolgo­zik. Vannak azonban köte­lességmulasztók is, meg olya­nok, akikre ráfér egy kis biz­tatás. Selejtes áruk, hanyagul kezelt termékek, rossz terve­zés, , . nemtörődömség rontja olykor számításainkat, és las­sítja fejlődésünket. Feladata­ink fokozott követelményeket támasztanak a vezetőkkel szemben. Egyes vezetők még nem tartanak lépést az ország­szerte és megyénkben is ta­pasztalható nagy munkalendü­lettel. Igaz, hogy a hibák el­törpülnek eredményeink mel­lett, de ez. nem adhat felmen­tést azoknak, akik hanyagság­ból kárt okoznak, lassítják fejlődésünket. örvendetes, hogy Miskolcon és megyénk­ben is egyre többen vannak olyan fizikai és értelmiségi dolgozók, akik magas szín­vonalon tesznek eleget köte­lességeiknek, szocialista em­berhez méltóan élnek és al­kotnak. Feladataink világosak. Sike­resen be kell fejeznünk máso­dik ötéves tervünket. Kor­szerű színvonalon tovább kell fejleszteni szocialista iparun­kat, a VIII. kongresszus által meghatái'ozott elveknek, s kö­vetelményeknek megfelelően. Megyénk ipara az első félév­ben sokat törlesztett mar ab­ból a lemaradásból, amelyet elsősorban a kemény tél oko­zott, de van még mit behozni jócskán, elsősorban a kohá­szatban, az -érly- és ásvány­bányászatban. Teljesítenünk kell kooperációs és export- kötelezettségeinket, javíta­nunk kell termékeink minősé­gét és gazdaságosságát. Külön kell szólnunk az építőiparról, mert itt a legnagyobb a le­maradás. Jelentős erőfeszíté­sekre van szükség a tervek teljesítéséhez. Az építőipari vezetőknek gondoskodniok* kell arról, hogy fegyelmezet-* lenség, anyaghiány, szervezet-J lenség egyetlen építkezésen ♦ se akadályozza a munkát. J Borsod megye és Miskolc* építőipari dolgozói már sok J nehéz feladatot megoldottak. - Most is bízunk bennük, hogy teljesítik ez évi átadási köte­lezettségeiket. A közlekedés és a szállítás! dolgozóira is jelentős felada­tok hárulnak. Az őszi szállítá­si csúcsforgalom szervezett le­bonyolításával egyidejűleg kell pólolniok a télről még elmaradt szállításokat. Az ő munkájuktól nagymértékben függ az ipar, a kereskedelem és a mezőgazdaság tervteljesi-! tése is. Az üzemek, vállalatok,' kereskedelmi szervek a vago-J nők gyors kirakásával segít-* sék elő a szállítási feladatok jó megoldását. J óllehet, a kemény telet, a mostoha időjárást! megsínylette mező- gazdaságunk is, a szövetkezeti parasztság, a mezőgazdasági dolgozók jó munkája nyomán csökkentek a veszteségek. A* termelőszövetkezetek tovább-J léptek előre a megszilárdulás,* a. felvirágzás útján. A mező-T gazdaság dolgozóinak és veze-X tőinek az a kötelességük, hogy* jól használják fel az államX nyújtotta anyagi segítséget, aj nagyüzemi gazdálkodásban^ rejlő lehetőségeket, fejlesszék* erőteljesen a közös gazdasá-. gokat, hogy többet, jobbat ésj olcsóbban termeljenek. IgyJ biztosíthatunk nagyobb jöve-J delmet parasztságunknak, ésj jó ellátást az ország lakossá- . gának. J Megyénkben még vannak < gazdaságilag gyenge szövetke-j zetek. További erőfeszítéseket« kell tennünk, hogy ezek aj szövetkezetek a jók színvona-j Iára emelkedjenek. De sokat* Íveli tenni megyénk egész* mezőgazdaságának felvirágoz-* Hajnalban Mostanában mindig felriasztanak a hajnalok. A fény nekicsapódik az ablakom üvegének. Kinézek: és a háztetőn egy kék galamb andalog. Kacérkodik. Mutatja magát száz ronda verébnek. Fekszem, és szemembe fröcsköli sugarait a Nap. Szél lebben. Arcomat marja, mint durva törülköző. J Lenn, az utcán fék csikorog. A hang agyamba harap. Villamos rohan. Hallom, hogy csörömpöl az ütköző. Egy fekete rigó az ablakom peremére száll. Háromszor rikácsol — rámkiált — azután elrepül, így szokta minden hajnalban — ötödik hónapja már. Csak azt nem tudom: miért jön? S miért mindig egyedül? Felkelek. Az ablakhoz lépek. Ez mindig nyitva van. Az álmosság, mint Földdel a légkör, úgy kereng velem. Előttem tarka háztetők lebegnek a hajnalban Es tavalyi korom repedezik a kéményeken. Az augusztusi Nap messze, falum fölött már felkelt. Csak tekintetemmel köszöntőm az ébredő várost. A szivemből köszöntök minden házat, gyárat, embert, \ Mindent, ami mozdul, mindent, ami munkába áll most. £s egy gondolat elrőpít Apámhoz. Most indult el, Hogy a vasúti jelzőlámpákat sorba eloltsa. Mintha hallanám, hogy beszélget a kihűlt sínekkel. Mert ő vasutas s lépteit a talpfa kopogja. Hallom, hogy kopogja. Apám ott megy a Hernád-hidnál És a hajnali munkásvonatnak szabadot állít. Azután figyel. A szemafor fénye szemében vibrál, jön a nagy mozdony. Szuszog, megáll, és elnyújtva ásít. Mostanában így riasztanak engem a hajnalok. Felkelek és az ablakból mindig Apámat látom. Mint a háztetőn a kék galamb — előttem andalog. S közben az új hajnal elterül dolgos, szép Hazámon. (Folytatás a 2. oldalon.) Világ prolefáríair egyesüli etek! Alkotmányunk ünnepén Irtí&s dr. Bodnár Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents