Észak-Magyarország, 1963. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-19 / 194. szám

2 ES2AKMAGYARORSZAG Hétfő, 1963. augusztus í§. Alkotmányunk ünnepén (Folytatás az t. oldalról.) tatásáért, mert ez érdeke a munkásosztálynak, egész dol­gozó népünknek. Az előttünk álló feladatok megoldása többek között meg­követeli azt is, hogy 1980-ig .lényegesen növeljük az egye­temet és főiskolát végzett szakemberek számát. Szép célkitűzésünk, hogy a közel­jövőben általánossá tegyük a középiskola elvégzését. Az élet minden területén lelkiismeretesebb munkát kell végeznünk. Népünk érdekei­nek az felel meg leginkább, ha mindenki helytáll a maga területén, lelkiismeretesen dolgozik, és eleget tesz köte­lességének. Az épitőmunka mellett fi­gyelemmel kell kísérnünk a nemzetközi élét eseményeit, erőinkhez mérten hozzá kell járulnunk a nemzetközi lég­kör enyhítéséhez, a béke vé­delméhez. Ez jut kifejezésre abban is, hogy kormányunk Moszkvaiján aláírta az atom- csend-egyezményt, amelyben a szerződést aláíró államok kötelezik magukat arra, hogy a földalatti kísérletek kivéte­lével felfüggesztik az atom­robbantásokat. Jól tudjuk, Ihogy ez még nem teljes le- ! szerelés, ez még nem biztos I záloga a békének, de lépés afelé. Reméljük, hogy a há­borúra spekuláló embertelen erőkkel szemben végülis felül­kerekedik a jószándékú embe­rek akarata, és sikerül meg­valósítani a tartós békét, az egész emberiség javára. Éppen ezért őszintén sajnáljuk, hogy egy nagy szocialista ország, a Kínai Népköztársaság vezetői nem támogatják a moszkvai atomcsend-egyezményt. Me­gyénk dolgozói elítélik a kínai vezetés helytelen állásfoglalá­sát és szektás politikáját. D olgozó népünk megelé­gedéssel veszi tudomá­sul. hogy hazánk nem­zetközi elismerésnek örvend. Ezt bizonyította legutóbb a Kádár elvtárs vezette párt- és kormányküldöttség szovjet- unióbeli útja. Erősödött nép- köztársaságunk helyzete az ENSE-ben. Ezt mutatja többek között az a tény, hogy a pro­vokációs, úgynevezett „ma­gyar kérdés” végülis lekerült az ENSZ napirendjéről. Nép­köztársaságunk külföldi kap­csolatai szélesednek, s tekin­télye valamennyi világrészben nő. Keményen dolgozunk, de munkánknak megvan a lát­szatja is. Aki ma tárgyilago­san szétnéz hazánkban, le­gyen az honfitársunk, bará­tunk. vagy akár kapitalista országból érkezett vendég, megállapíthatja, hogy a Ma­gyar Népköztársaságban egé­szében jól mennek a dolgok. Nem hivalkodunk eredménye­inkkel. hiszen jól ismerjük tennivalóinkat is. de az sem kétséges, hogy a magyar nép a közelmúlt eredményeire alapozva, okkal és joggal bíz­hat még gyorsabb előrehaladá­sában. Vannak ugyan problé­máink, nehézségeink, de azo­kat leküzdhetjük, ha minden­ki legjobb tudása és szándéka szerint igyekszik helytállni a maga helyén, ha igyekszik egy kicsit jobban dolgozni, mint eddig tette. Mi erőinket az építésre, a gazdaság színvonalának eme­lésére fordítjuk. Nekünk nép­gazdaságunk fejlesztése a leg­fontosabb, hogy szocialista rendünk még jobban megfelel­hessen hivatásának, még job­ban szolgálhassa az embert, még magasabb fokon elégít­hesse ki igényeit. Politikánk világos, 1957 óta töretlen, vál­tozatlan, és ezen az úton aka­runk haladni a jövőben is. így ünnepük megyénk és Miskolc dolgosói as alkotmány napját Az augusztus 20-1 ünnepsé­gekhez már hagyományosan hozzátartoznak a munkás—pa­raszt találkozók. A X^enin Ko­hászati Müvek kiváló dolgozói a Királyasztalnál találkoznak az általuk patronált 25 tsz-ből meghívott mintegy 100 dolgo­zó paraszttal. A cigándi, a györgytarlói és a kenézlői tsz pedig kohász dolgozókat hí­vott meg az augusztus 20-1 ünnepségre. Mezőkövesden már 19-én es­te megtartják a munkás—pa­raszt találkozót. A kenyér- és zászlóátadási ünnepségen részt vesznek a Diósgyőri Gépgyár­ból meghívott dolgozók, ván­dorzászlót adnak át az álta­luk patronált legjobb tsz-nek. Hasonló ünnepségek lesznek az encsi járásban is. A Diósgyőri Gépgyár 20 pat­ronált tsz-ből 80 dolgozó pa­rasztot hívott meg, akikkel a gyár dolgozói közösen vesznek részt a miskolci'központi ün­nepségen, továbbá a délutáni sport és kulturális rendezvé­nyeken. Átadják rendeltetésének az avasi kilátót Á miskolci ünnepséget eb­ben az esztendőben a város új nevezetességénél, az avasi ki­látó és televíziós toronynál rendezik meg. Az új létesít­ményt augusztus 20-án adják át rendeltetésének. Az ünnep­ség délelőtt 10 órakor kezdő­dik. Fekete László elvtárs,' a Miskolci Városi Tanács vb-el- nöke tart ünnepi beszédet. A műsorban többek között köz­reműködik a Liszt Ferenc Fil­harmonikus Zenekfer. A miskolci kerületekben külön ünnepségeken emlékez­nek meg augusztus 20 jelentő­ségéről. A délutáni órákban számos helyen művészeti cso­portok szórakoztatják a város lakosait. — Az esti órák­ban a város művelődési ottho­naiban és a Szabadság-téren bál, majd az Avason tűzijáték zárja be a nap ünnepi prog­ramját. Kis Jankó Bori emlékünnepség Mezőkövesden A megyei ünnepségek közül kiemelkedik a mezőkövesdi Kis Jankó Bori emlékünnep­ség. Az egésznapos program az I. László Általános Gimnázi­um dísztermében emlékün­nepséggel kezdődik. Megnyitó beszédet Nagy István, a me­zőkövesdi tanács vb-elnök- helyettese mond. A Kis Jan­kó Bori emlékpályázat díjait Varga Gáborné, a megyei ta­nács vb-elnökhelyettese osztja ki. Az országos népművészeti hímzéspályázat kiállítását Kiss Ivor Sándor, a NIT titkára és a HISZÖV népművészeti osz­tályának vezetője nyitja meg. Délután megkoszorúzzák Kis Jankó Bori sírját. Este szabad­téri műsort rendeznek, ame­lyen a meghívott művészeti csoportokkal együtt fellép a matyó együttes is. Este táncmulatságok Augusztus 20-án zárul a Bükkaljai Ünnepi Hetek sike­res műsorsorozata Ernődön. Az ünnepi hetek utolsó előadása­ként bemutatják Tokaji György Madárijesztő című víg­játékát. Este a legtöbb helyen táncmulatsággal, zárul az ün­nep. Lfotu® Pauling $ Létre lséül as EH SIS esEtcsl sgawatolt demilitarizált övezeteket Tüntetéseit u bonni kormány politikája ellen A Pravda vasárnapi számá. ba cikket írt Linus ■ Pauling Nobel-díjas amerikai fizikus. A világhírű tudós cikkében megállapítja, hogy az atomcscndre vonatkozó­an kidolgozott egyezmény a történelem egyik igen fontos eseménye. Amennyiben , a moszkvai szerződésnek semmi más ered­ménye nem volna, csupán az, hogy véget vet a légkör továb­bi szennyeződésének, a szerző­dés akkor is fontos esemény lenne. dést hozott az NSZK to­vábbi militarizálására. Ez pedig ellentmond a moszk­vai megállapodás szellemének és nem a feszültség enyhülé­sét, hanem az új háború elő­készítését szolgálj a. Werner végezetül hangoztat­ta Bonn politikai irányvonalá­nak kilátást-alanságát és köve­telte: a kormány vegye tudomá­sul a világon végbement változásokat és támogasson minden olyan lépést, amely enyhíti a nem­zetközi feszültséget. HűséggéI, példamutatással Jubiláló dolgozókat köszöntöttek szombaton este az építőknél A további lépések során létre kell hozni az Egye­sült Nemzetek által sza­vatolt demiütarizált öve­zeteket. Közép-Európát, Afrikát, Dél- Amerikát. Ázsiát és a világ más körzeteit nemzetközi szer­ződések révén demiütarizált övezetekké kell alakítani — írja Pauling. Az ADN jelentése szerint szombaton nagyszabású tüntetéseket rendeztek Észak-Rajna— Westfáliában a bonni kor­mány hidegháborús és fegyverkezési politikája ellen. A tüntetők végigvonultak Bonn utcáin, s a következő felirati! táblákat vitték: A nukleáris kísérletek betiltásáról szóló szerződés az első lépés az ál­talános leszereléshez; a követ, kező lépés — atommentes öve­zet Közép-Európában. Számos felirat figyelmeztette a nyugat­német kormányt, ne engedjék vissza a ha­talomra Strauss volt had­ügyminisztert, aki az NSZK militarista körei­nek legdühödtebb képviselője. Az egyik nagygyűlésen fel­szólalt Werner, a Német Béke­unió egyik vezető személyisé­ge, aki hangoztatta, hogy a bonni kormány csak kénysze­rűségből csatlakozott a moszk­vai szerződéshez. A szónok megjegyezte, hogy miközben Moszkvában megkötötték az atomcsend- szerződést, a nyugatnémet kormány számos intézke­A Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának új székha­zában kedves ünnepség zajlott le szombaton, alkotmányunk ünnepének előestéjén. Azok az építőmunkások találkoztak itt, akik ezekben a napokban tíz esztendő eredményes munká­ját hagyták maguk mögött a Borsod megyei Állami Építő­ipari Vállalatnál. Először hét esztendővel ez­előtt rendeztek ilyen találko­zót, amikor mindössze hat ju­biláló dolgozót köszöntöttek, most viszont 112-en foglaltak helyet a modern ebédlő asz­talai mellett. Ezt a szép ese­ményt, a hagyományoknak megfelelően, most is alkotmá­nyunk évfordulóján rendezték meg. — Akik most itt ülnék, azok tíz éven át megszakítás nélkül vállalatunknál dolgoznak és ez alatt jó munkájukkal, példa­mutató magatartásukkal, vál­lalatunk iránti hűségükkel ér­demessé váltak arra, hogy el­nyerhessék az e célra rendsze­resített emléklapot, jelvényt és jutalomösszeget — mondotta ünnepi beszédében Szepesik' Rezső művezető, a vállalat or­szággyűlési képviselője. Ettől a naptól kezdve már1 883-ra emelkedett a jubileumi jelvényt viselő dolgozók szá­ma, ami azt jelzi, hogy a vál­lalatnál egyre több olyan se­géd- és szakmunkás, műszaki vezető dolgozik, akik ragasz­kodtak vállalatukhoz, viselték annak minden gondját, s szív­ből örültek a közös sikereknek. Arról is szólt az előadó, hogy a törzsgárda tágjai jelentős szerepet töltöttek be a népgaz­dasági tervek nagy beruházá­si programjának megvalósítá­sában. Egy-egy nehéz feladat megoldásában mindig számít­hatott rájuk a vállalat. Öl« voltak azok, akik megyénk vá­rosaiban. falvaiban egy-egy esztendő több száz építkezésén télen-nyáron fegyelmezetten helytálltak. Ilyen példamutatást kér tő­lük ezentúl is az igazgatósági a párt- és a szakszervezet, —• különösen most, amikor a má­sodik ötéves terv vállalatra jutó részének teljesítése első­sorban a törzsgárda tagjain múlik. Vincze Géza igazgató elvtárs is azt kérte: a követke­ző tíz esztendőben is vegyék ki részüket a szocialista építés meggyorsításának nagy mun­kájából. A megyei, a városi pártbi­zottság és a Szakszervezetek megyei Tanácsa nevében Var­ga Zoltán elvtárs, a Miskolc városi Pártbizottság titkára köszöntötte a jelenlévőket. Meleg szavakkal emlékezett meg arról a sok szép létesít­ményről, amit két kezük szor­galmával, tudásukkal váro­sunkban és megyénkben létre­hoztak. — Ez az épület is egyik szép példája hűségüknek és példamutatásuknak. Ennél szebb, szimbolikusabb helyen nem is ünnepelhetnének alkot­mányunk évfordulóján.. m ... És az ünneplő építők a meleg hangú köszöntők után érezhették és láthatták, a ve­zetőkkel való beszélgetés, tár­salgás közben még jobban meggyőeődhettek róla; milyen nagy szükség van további pél­dás munkájukra, megyénk és városunk további szépítésében, gyarapításában. Szarvas Miklós1 Bevezetés nagyon keresetlen szavakkal El kellett dönténem, hogy a könyv címének megválasztása után milyen írói.fogást alkal­mazzak. Az egyik és az általá­nosabban használt az, hogy azonnal, in médiás rés belevá­gok az események elmondásá­ba és az olvasó fantáziájára bízom azt a feladatot — egy­úttal a rejtvények megfejtésé­hez hasonlatos örömet. — hogy olvasás közben homlokára üt­ve rájöjjön arra, mi is az ösz- szefüggés a cím és a tartalom között. Ilyen szórakoztató já­tékokat magam is folytattam már és gyorsan be kell valla­nom azt is, hogy nagyon gyak­ran eredménytelenül. Az utol­só lap, az utolsó sorok mohó habzsolása után mélységes csüggedés fogott el, amikor a könyvet összezárva újra a hangzatos címre esett a pillan­tásom és még mindig nem tud­tam, hogy például a „Hajnali köd” melyik fejezet melyik fo­lyójának víztükrén lebegett, vagy esetleg melyik szereplő sötét homloka mögött boron­gott; a cím szimbolikus-e vagy csak a jó hangzás miatt került nagy betűkkel a könyv első IHdalára. Az a végzetes gyengeségem, hogy jobban vonzódom az ér­telmes, mint az értelmetlen dolgokhoz, nagyon könnyűvé tette ezt a döntésemét. Ezért raktam rövid bevezetést írá­som elé, holott á bevezetések­ről sem vagyok túlságosan jó véleménnyel. Az igazság az, hogy szerfölött sajnálom, ha olvasóim egy percig is kétsé­gekben vergődnének a címet és tartalmat illetően, éppen ez­ért becsületesen és arra is szá­mítva, hogy lesz, aki elegendő­nek tartja a bevezetés áttanul- , mányozását. ,és utána, sürgősen. félreteszi á könyvet, azonnal közlöm, hogy ez a kis regény tulajdonképpen nem is regény; főleg pedig nem arról szól, amire a címből következtetni lehetne. Százhuszonöt szabadszóríl- bat körülbelül öt esztendőnyi időtartamot jelent;' a.z építő- munkások nagyjából és álta­lában kéthetenként jutnak ilyen két. és fél napos week- end-hez, melyért hét közben megnyújtott munkaidővel sza­bályszerűen megdolgoznak. . öt év sok idő rés ügyanak-- kor .rövid is. Egy ember, egy család, egy város, egy ország, a világ. életében , nagyon sok minden történik öt esztendő, alatt, ha azt mind meg akar­nám írni,, sürgősen nyugdíjba keilene menném ék lé kellene foglalni a Diósgyőri Papírgyár egy évi termelését, Erre 'a fel­adatra érthető okoknál fogva nem vállalkozhattam. •' A százhuszonöt szabadszom­bat megírása már jóval' egy­szerűbb, tekintve, hogy ilyen­kor mély csend honol az épít­kezések fölött, áll a munka, pihennek az emberek és az ab­lakok nélküli szobákba — kü­lönösen a hideg és esős napo­kon — seregestül mennek a verebek orgia-szerű pajzánko- dást folytatni,' miközben lent az öreg éjjeliőr, aki ezeken a napokon nappali őr is,' fejét csóválja és' régen elszállt ifjú­ságára gondol. A ■ szabadszbrnbatokról nem is lehet ennél többet írni. És ezzel már el is érkeztem az oly igen utált bevezetés végé­re: nem a százhuszonöt szabad­szombat eseményeiről akarok én beszámolni, hanem arról az öt évről elmondani egyet és mást, amit ez a kifejezés je­lent. Innen a könyvem címe és némi pirulással, még hozzáte­szem, hogy az érdekesen hang­zó, sok sziszegő , hang miatt választottam. Mert azt is vehettem volna: öt év az építőipar szolgálatá­ban — és aldsor ki sem nyitot­ta volna senki! No, azért ne tessenek bolondnak nézni... A szerző Kopár domb a bolyoki út mentén 1952. júniusának egy igazán verőfényes napján kisírt sze­mű fiatalasszony fordult be a Cipóhídnál a forgalmas íőútra és gyors léptekkel , tfletett a Gyújtó felé, A Kapcánál meg­torpant egy pillanatra, mintha nem is tudná, hova ■ igyekszik, azt,án még sebesebben haladt tovább éselmerültségébep még egy szómszédasszoiiya köszö­nését,íje vette észre, aki joggal megsértődött emiatt, és egy ál­ló hétig nem. ment semmit sem kölcsönkérni hozzá, • de .akkor hirtelen, elfogyott az ecetje, kénytelen, 'volt bekopogni és akkor tisztázódott minden és szent lett a béke. (Akinek fel­tűnnek -ezek a sajátos elneve­zések' — Cipó, Gyújtó, Kapca, istenmező, Velence — utazzon el Ózdra és még többet is fog hallani és ha nagyon .kíván­csiskodik, idősebb emberektől, vagy a művelődési osztályon érdekes magyarázatokat fog kapni. Nekem mindenesetre feltűntek ezek a nevek és raj­tuk kívül tetszetősöknek talál­tam a környék falvainak elne­vezését, is, mint Hődoscsépány, Uraj, Susa, Várkonyés Bolyok. Az, etimológiához nem sokat értek, időm pedig .mindig na­gyon. kevés volt .ahhoz, hogy kinyomozzam, miért hatnak olyan kellemesen a fülemre ezek a szavak). . A siető asszony Fekete Mik- lősn.é. volt, egy nagyon erköl­csös és jámbor martinász tűz­ről pattant felesége, aki nem szokott könnyen elpityerédni, sőt állítólag ez sokkal hama­rabb történt férjével. Ha az asszony csípőre rakta kezét és rákezdett egyik nyájas köteke- désének végtelen hosszú és imitt-amott lekottázhatatlan sorozatára, Fekete Miklós sok­kal rokonszenvesebbnek talál­ta a kemence tüzes torkát, pe­dig az előtt ugyancsak meg kell izzadni ilyenkor nyári időben. Azt gondolná az ember, hogy egy ilyen asszony elérzékenyü- lésének nagyon különleges oka lehet és a vörösre síri; szemek hirtelen bánattól borultak könnybe. Gyorsan elárulom, hogy az ok nagyon egyszerű és kézenfekvő: egy másik asz- szony. Nem szerető, dehogy is! Ilyen pikantériával nem va­gyok hajlandó szolgálni mind­járt a történet elején, külön­ben is leszögeztük, hogy a férj erkölcsös és jámbor ember, aki túlságosan is elégedett egyet­len asszonyával. Viszont nem is lenne szép, ha megfeledkez­nénk az Anyósról, így: nagy A-val. Fekete Miklósnénak volt egy Anyósa, akivel együtt laktak szoba konyhás lakás­ban és a mama nyilván csak tévedésből szülhette Miklós fi­át jámbornak, lévén ő a mese­beli sárkány, egyenes és jogsze- rinti leszármazottja. Mindvé­gig nyitott kérdés marad, hogy a menyecske tőle tanulta-e meg a a boszorkány mestersé­get, vagy veleszületett tehetsé­ge volt hozzá, az azonban bi­zonyos, hogy sem két éles kard nem fér el egy hüvelyben, sem két dudás ugyanabban a csár­dában. Régi igazságok és bölcsessé­gek felett kár is szót szaporí­tani, Fekete Miklósné sírva száguldott végig a városon (még szomszédasszonya köszö­nését se vette észre!) ez nyil­ván annyit jelentett, hogy ö. még nagyon messze volt anyó­sa tudományától és a gyakori perpatvarok legutolsóján a rö- videbbet húzta. (Az imént az etimológiát emlegettem; e tu­dományág sajnálatosan köny- nyelmű elhanyagolása miatt most nem is tudom, hogy 1952- ben használtuk-e már az ilyen alkalmakra azt a szót, hogy: kiborult.,.) Maradjunk inkább abban, hogy idegei felmondták a szol­gálatot és ilyen feldúlt lelki­állapotban meg sem állt a ta­nácsig. Szélvészként robogott be a lakásügyi előadó hivata­lába, csak fél kezét tette csí­pőjére, mert másikkal az asz­talt kellett püfölnie és köszö­nés helyett ez a felelősségre- vonás hangzott el ajkáról: — Aztán mondja csak, mi­kor akarnak nekem lakást ad­ni? A hivatalnok sokkal szelí- debb volt még Fekete Miklós­nál is, keze a papírok forgatá­sához, nem pedig a martin­kemence tüzes masszájának forgatásához szokott. Nincse­nek megbízható értesüléseim arról, hogy időnként visszaté­rő idegsokkját és lázálmait ez alkalommal szerezte-e. Állító­lag vakolat darabok is: hulltak le a mennyezetről pusztán akusztikai hatásra, mint aho­gyan Jerikó falai leomlottak vala a harsonák hangjaira, de lehet, hogy a plafonnak ez a repedése jóval előbb, a töké­letlen építkezések korában ke­letkezett. Mindenesetre hat férfi és két nő tartotta lefogva a dühöngő Feketénét, mire a karhatalom közege megjelent a helyszínen és mielőtt riadóz­tatták a tűzoltókat és mentő­ket. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents