Észak-Magyarország, 1963. július (19. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-03 / 153. szám

Szerda, 1963. július 3. ESZAKMAGYARORSZAG 3 Országos fóstakásépítési tanácskozás I. Kulturált településeket jobb, korszerűbb kislakásokat u (Kiküldött munkatársunktól.) 3- Az elmúlt hét végén Siófo- ;- kon tanácskoztak az ország 3- legjobb építészei, építésigazga- i- tási szakemberei, hogy a Ma- t- ivar Építőművészek Szövctsé- je, az Építésügyi Minisztéri- tuhm, a Tudományos Ismeret- íagerjesztő Társulat, a Hazafias nytí épfront országos lakáspoli- goiikai akcióbizottsága és a sió- íotfoki községi tanács közös ren- cöiűezésében lefolyt kétnapos őrankélon megvitassák a ma- tcigáneröből épülő lakások hely­zetét, felmérjék, milyen fel­- adatok várnak az építészekre- És az építésigazgatási szervek­- re egyaránt. A feladatok nem lebecsülendők, hiszen — mint í a tarra a tanácskozás bevezető- atijében dr. Szabó János építés- séíigyi miniszter-helyettes, a mű- a%zaki tudományok kandidátu- éfea is utalt — nem lehet kö- telfeönrbös, hogy a húsz éves fej­eliesztési terpben felépítendő, másfél milliónál több lakás, c amelynek mintegy egyharma­- da magánerőből épül, milyen 1 lesz modernség, célszerűség, r gazdaságosság, esztétikum., 1 építészet tekintetében. ' A tanácskozás négy témát • ölelt fel. Kettő szorosabban a jejmagánerőből történő kislakás >l0és családi ház építéssel, a má- V%ik kettő pedig e kérdéseknek §5 Balaton-körny éki vonatkozá­saival és a Balaton fejlesztési ^'terveivel foglalkozott. Az ^alábbi feljegyzésekben — a ta- V'nácskozás alapján — az első e“két témakörbe tartozó egy-két „akérdést villantunk lel. °' A dolgozók életében a legnagyobb anyagi vállalkozás n- i- ó­VJ a családi ház építés. Nem le« í-het tehát közömbös az építte- r'tőknek, hogyan szolgálja a la- ótkás, a saját ház fejlődő igé- t'hyeiket, és nem lehet közöm­bös számunkra, a népgazda­ság számára sem az építkezés ^költségeinek alakulása, a kész 3*, házak célszerűségi, korszerű­it eégi, esztétikai szintje. A sa- ját ház építkezéseknél a jelen- ^leg fellelhető hibálcat elke- ■' Tülni, a korszerű formákra rá- H térni, az építkezéseket az egyén és a népgazdaság ér­dekében korszerűsíteni és ol­csóbbá tenni csak megalapo­zott műszaki felvilágosító munkával, izlésnevclő tevé- . kenységgel lehetséges. Széles H körben tudatossá kell tenni az 'új építési anyagokkal, for- ' mákkal, szerkezetekkel és 'építési eljárásokkal kapcsola- * tos gazdaságos építési formá- ' kát és lehetőségeket. Mlnden- ' ki előtt nyilvánvalóvá kell i ” válnia, hogy a gazdaságos | t építkezések egyéni hasznán túlmenően a népgazdaság is előnyét fogja látni, mert a fe­lesleges és elkerülhető pazar­lások megszüntetéséből szár­mazó megtakarítás több, job­ban felszerelt, olcsóbb és meg­jelenésében ésszerűbb lakó- és nyaralóház építésében jelent­kezik majd. Megállapítható, hogy az el­múlt két évben, második öt­éves tervünk első két évében a felépült lakások 70 százaié ka épült fele-fele arányban teljesen magán erőből és ma­gán erőből állami (OTP) tá­mogatással. Ez az igen jelen­tős hányad indokolttá teszi hogy a kislakásépítés és ezzel kapcsolatban a településfej­lesztés fokozottabban a szak­emberek és a nagyközönség ér- ! deklődésének homlokterébe kerüljön. Az országos lakásépítési program megvalósítása, ezen belül a magánerőből történő lakásépítés is jelentősen ki­hat a települések fejlődésére, növekedésére, tehát fontos feladat búrul a településtervezésre Helyet kell biztosítani az épü­lő házaiénak, de ehhez az szülcséges, hogy a részletes rendezési és házhelyrendezési tervek időben rendelkezésre álljanak. A cél a kulturált te­lepülések építése, ezért a terv- szerűség itt sem mellőzhető. A városokban 1961-ben 13 144, 1962-ben 8016 családi ház épült, országosan pedig 6143 hektárral növekedett a lakó­terület, s ennek a növekedés­nek hetven százalékát a falusi építkezések jelentik. A csalá­di házakkal beépített lakóte­rület az összes beépítésnek 90 százalékát (!) képezi, de az újonnan beépített lakóterüle­teken ugyanolyan alacsony a laksűrűség, mint a régi lakó­területeken, sőt esetenként még alacsonyabb is. Jóllehet, falusi gazdasági struktúráink jelenlegi helyzetében, részben a háztáji állattartás, részben a gyümölcs- és konyhakerti növénytermesztés miatt még mindig szükség van a nagyobb telkekre, feltétlenül meg kel­lene azért vizsgálni a telek­nagyság és a lakótelek, vala­mint a háztáji termő terület egymáshoz való viszonyát, mert a jelenleg allcalmazott teleknagyságoklcal olyan óriási méretű lakóterületeket ho­zunk létre, amelynek kulturált kiépítése, közművekkel való ellátása évtizedek múlva is aligha lehetséges. Ezért nem választható el a kislakásépítés, a családi lmz Korszerűsítik a balatoni műutat építés a településtervezéstöl sem. Ezek után említsünk meg néhány megállapítást, felvetést magával a családi ház építés­sel kapcsolatban. Ismertek azok a tettek, ame­lyekkel kormányzatunk és a magyar építésztársadalom java a családi ház építés egészséges és kulturált lebo- I nyolításáért tett, sokszor nagy erőfeszítések árán. Az ered­mény mégsem kielégítő, lassú a fejlődés. Míg egyik oldalon a segítőkészség, a társadalmi munkavállalás, a hivatásszere­tet, az ügybuzgalom, a giccs, a kispolgári ízlés elleni küzdés jelentkezik, a másik oldalon a közömbösség, a pénzliajhászás, az összeférhetetlenség burján­zik. Nem lehet lemondani a családi ház funkcionális, esz­tétikai, szerkezeti jóságának és gazdaságosságának minősé­gi normáiról, és mindenkor rá kell mutatni a kérdés mé­lyebb, társadalmi és tudatfor­máló hatására. Egyik oldalon áll a nemzeti vagyon féltése, a másikon e kérdést jövedelmi forrásnak tekintik, nem törőd­ve a már említett társadalmi és tudatformáló hatással. Az új forma elterjesztésének ne­hézségeivel állunk tehát szem­ben. Az örökölt környezetben lévő és ható szemlélet ■VISSZ*!- húz, erősen hat mén a. kispol­gári ízlés és szemlélet, de az új, a korszerű, a. jobb lassan ugyan, de következetesen ha­lad előre. A jó építésznek a helytelen ízlést tükröző igé­nyekkel szemben szinte peda­gógiai tapintattal kell fellép­ni és meggyőzni az új. korsze­rű házak, építési formák he­lyességéről. célszerűségéről, le­beszélni a hivalkodó tomyocs- kákról, tetődíszekről, giccses sallangokról, célszerűtlen el­gondolásokról. Foglalkozott a tanácskozás azzal is, hogy a húszéves táv­lati tervben foglalt magán­lakás építkezés milyen mű­szaki kapacitást igényel. A pontos felmérések szerint minimálisan 440 tervező iro­dai dolgozót és 350 műszaki ellenőrt, igényelne ezen épít­kezés lebonyolítása és akkor Csökkenne a korszerűtlen, sokszor teljes szakmai hozzá nem értést tükröző, gátlásta­lan harácsolásról tanúskodó, környezetrontó hatású családi házak száma. Kevesebb, szű- kebb lenne, sőt felszámolódna az a kör, az a tarthatatlan helyzet, hogy megfelelő képe­sítés nélküli emberek, haszon­vágyó kisiparosok „tervezze­nek” és szinte kizárólagosan saját tervek alapján dolgozza­nak, az építésigazgatási szer­vek, hatóságok pedig helyen­ként részben tudomásul ve­gyék. részben pedig támogas­sák is ezt a helytelen gyakor­latot. Általában igen sokszor emlegették a tanácskozáson az építészetben ügyködő giccsőröket, a tanácsi építési hatóság szűk kapacitását, megkötöttségét, városi főépítészek szükséges­ségét, a telekgazdálkodás ren­dezetlenségét. A különböző műszaki vonatkozások mellett igen bőven tárgyalta a tanács­kozás az építészetnek mint mű­vészetnek társadalomnevelö hatását, megállapítva, hogy a tervező feladata nem lehet csak a laikus építtető oktalan kívánságainak kielégítése, mert e múltból örökölt szemlélet és az ebből folyó korszerűtlen tervezés nem lehet összhang­ban szocializmust építő fejlett korunkkal. Természetesen a családi ház nem lehet tervezői bravúrok, technikai formajáté­kok tárgya. Felmerült az a javaslat is, hogy a családi ház építési igé­nyeket helyes lenne a társas- ház építés felé terelni. * Az első tanácskozási nap re­ferátumait Laboda Zsígmond adjunktus és Horváth Béla tu­dományos intézeti osztályve­zető tartotta. A vetített képek­kel illusztrált előadások, a kor- referátumok és hozzászólások igen sok vonatkozásban vilá­gosították meg a kislakásépítés jelenlegi építészeti és igazga­tási feladatait. Benedek Miklós ... (Folytatjuk4-- Balaton déli partján húzódó műutat tnv<shi. i rüsitik. Siófok és Balafonföldvár között míV ET« takaró réteget terítik az útépítők, ° S° I RUBICZKY FERENC j A mezőgazdasági munkák és a jövő évi tervek Á Földművelésügyi és az Élelmezésügyi Minisztérium vezető szakemberei a megyei tanácsok elnökhelyetteseivel kedden megtárgyalták a mező- gazdaság időszerű tennivalóit. Losonczi Pál földművelésügyi miniszter nyitotta meg a ta­nácskozást. majd az elnökhe­lyettesek beszámoltak, a nö­vényápolásban és a gabona­betakarításban eddig elért eredményekről, problémákról, valamint a munkák jobb meg­szervezése érdekében szüksé­ges intézkedésekről. Hont Já­nos, a földművelésügyi mi­niszter első helyettese a me­zőgazdaság 1964. évi tervének előkészületeiről tartott elő­adást.-----o----­— A MISKOLCI Roráriusz cukrászdában felújították a bútorzatot. Az immár 135 esz­tendős cukrászda első termé­ben változatlanul hagyták az eredeti pultot és polcokat, azonban az asztalok és székek helyett teljesen új, a korabeli stílust követő bútorzatot ren­deltek. Az új berendezésre mintegy 30 ezer forintot fordí­tottak. Mély megrendüléssel ér­tesültünk, hogy Rubiczky Ferenc elvtárs, a munkás- mozgalom régi harcosa, 1963. július 1-én, két évig tartó súlyos betegség után, 65 éves korában elhunyt. Rubiczky Ferenc egyike volt azoknak az elvtársak­nak, akiknek élete cs mun­kássága eggyé forrt a magyar kommunista mozgalom tör­ténetével. 1918 óta, vagyis alakulásától kezdve tagja és állandó hű harcosa volt. a pártnak. 1918-ban, mint nyomdász, munkatársaival együtt készítette a KMP el­ső nyomtatványait, röplap­jait. Később a dicső emlékű 1919-es Magyar Tanács­köztársaság fennállásának egész ideje alatt a bizalmas természetű okmányok tech­nikai előállítója. A Tanács- köztársaság idején egyéb­ként a Munkás és Katona Tanács tagja, a Vörös Őrség fclderítSje. A Tanácsköztársaság leve­rése után a Csehszlovák Kommunista Párt tagjaként folytatja az itthon vérbefoj- tott harcot népünk felszaba­dulásáért. A felszabadulás után újra Itthon tevékenykedik, leg­nagyobbrészt a szakmájá­ban. Az ifjú nyomdászgene­ráció fáradhatatlan nevelője. Ezenkívül több fontos párt- megbízatásnak tett eleget. 1959-ben vonult nyugalom­ba, de még ezt követően is, mint a régi párttagok ügyei­vel foglalkozó bizottság tag­ja, a bizottság megszűnéséig fáradhatatlanul dolgozott. A népünk felszabadulásá­ért vívott harc közben 1941 és 1944 között hétszer tartóz­tatták le és 1944-ben inter­nálták. amiért a felszabadu­lás után a „Fegyverrel a hazáért”, 1959-ben pedig a Tanácsköztársaság kikiáltá­sának 40. évfordulóján az „1919-es Tanácsköztársaság­ért” emlékéremmel tüntet­ték ki. Haláláig a Magyar Part izánszövétség tagja volt. Rubiczky Ferenc elvtársat a Borsod megyei Pártbizott­ság saját halottjának tekin­ti. Temetése szerdán délután fé! 4-fcor lesz, a miskolci Minds-enti temető ravatalo­zójából. Emlékét kegyelettel meg­őrizzük. Kiváló minőségű aszúk a II. fokaj-hegyalja! borversenyen Az egykori Rákóazi-kastély- baii, Tolcsván, tartották meg 11-ik alkalommal a tokaj- hegyaljai borok már hagyomá­nyossá váló versenyét. A mű­emlék épület méter vastag fa­lú, boltíves termeiben, 34 fo­kos „kánikulában” bírálták a borokat a legjobb szakértők. Az „izek Ínyenceit” ugyancsak nehéz munka elé állította a versenyen résztvevő 97 féle és évjáratú bor minőségének el­bírálása. A rendezőség azon­ban gondoskodott róla, honii a borok „pincehidegen" kerülje­nek a bírálók asztalára, hi­szen a megfelelő hőmérsékle­ten legjobban érződik a ne­mes borok „bukéja”, Ize, za- mo.ta. Bár az idei borversenyen a korábbi éveknél kevesebb faj­ta bor vett részt, azonban itt szerepelt először számos, új kezelési eljárással fejtett és derített bor az új, nagyüzemi tábláról szüretelt szőlőkből. A bíráló bizottság vélemé­nye alapján az 1962-es évjára­tú furmintból a Tolcsvai Ál­lami Gazdaság, az ófurmint és hárslevelű borok közül ugyancsak a Tolcsvai Állami Gazdaság nyerte az első dijat 1959. évi hárslevelű borával. Az ószáraz szamorodni borok közül a Tolcsvai Állami Gaz­daság 1958-as, a tolcsvai Bé-. keharcos Tsz 1949-es és Pál Ferenc tállyai egyéni termelő 1958-as évjáratú borával ke­rült az első Helyre. Az óédes szamorodni borok első diját a Tarcali Állami Gazdaság nyerte 1957-cs borával. A bo­rok királyának, a tokaji aszú- ——o----­F él év alatt félmillió adag üzemi ebéd A miskolci Hámor Étterem­ben az étkezők száma egyre növekszik, s ma már elérte a napi három ezret. Ez azt je­lenti, hogy az idén fél év alatt kereken félmillió adag üzemi ebédet készítettek, illetve szolgáltak fel a Hámorban. A dolgozók naponta háromféle ételből választhatnak. A szin­te ételgyárnak nevezhető ven­déglátó üzemben egyébként tervszerűen gondoskodnak a vendégek minél változatosabb, egészségesebb étkeztetéséről. Ez évben például 60 féle új ételt vezettek be, a napokban pedig azok részére, akik egész­ségi állapotuk miatt a nehe­zebb ételeket nem fogyaszt­hatják, könnyű, kímélő ebéd­del bővítették a választékot. Az étterem a háziasszonyok második műszakját is mind eredményesebben segíti. A miskolci üzletekbe egyre több, műanyagba csomagolt, félkész étel kerül a Hámor Étterem csaknem teljesen gépesített konyhájából. A közkedvelt készítményekből az előző évi- j"i2k többszörösét, hat. hónap alatt több mint 40 ezer ada­got hoztak forgalomba. _____, n ak versenyében első helyen a Tolcsvai Állami Gazdaság 1962-es háromputtonyos bora végzett, míg az óaszúk közül a Tokaj-hegyaljai Állami Pin­cegazdaság, 1957-es évjáratú ötputtonyos borával. A mus­kotályborok kategóriájában a Tolcsvai Állami Gazdaság 1961-es muskotályaszúja és if­jú Takács János termelő 1962- es muszkátlünelje nyert első helyezést. A bíráló bizottság megálla­pította, hogy különösen az aszúk minősége fejlődött szá­mottevően a korábbi verse­nyekhez képest, s az utóbbi évek legjobb minőségű aszúi kerültek az idén elbírálásra. Mezőgazdászok tanulmányi utazása a Szovjetunióba A Borsod-Heves megyei Ál­lami Gazdaságok Igazgatósá­ga az IBUSZ miskolci kiren­deltségével közösen a gaz­daságokban dolgozó szakem­berek részére üdüléssel össze­kötött tanulmányi kirándulást szervezett a Szovjetunióba. Megtekintik többek között a Krasznodar—Armavir körze­tében lévő állattenyésztő és nö­vénytermesztő szovhozokat, az Ogycssza környékén lévő ker­tészeti kísérleti telepet, több mezőgazdasági, tudományos és kísérleti intézményt, pihenő­napokat töltenek Szocsiban és [ Moszkvában. Ä legcélszerűbbet! Í ogyik tsz-párttitkár kér- 'j dezte a napokban: mi­lyen pártoktaiási for­mát szervezzenek az új párt­oktatási évben? Elmondta, hogy náluk tavaly a párttag­ság, és többen a pártonkívü- liek közül is, az Időszerű kérdések tanfolyamán tanult, januárban pedig Téli tanfo­lyamot szerveztek azok ré­szére, akik a szervezett párt- oktatásban nem vettek részt. Ezeket a „kötetlenebb” fog­lalkozásokat szívesen láto­gatták a falube] iek, sokan az asszonyok közül is. Az Idő­szerű kérdések tanfolyamá­nak „kötöttebb” foglalkozá­sairól pedig szinte minden alkalommal hiányoztak né- hányan. Helyes lenne-e, ha az új pártoktatási évben csak Téli tanfolyamot szervezné­nek? — kérdezte — mivel ez vált be a legjobban. A kérdés egy kicsit meg is lepett, mivel a megyei, illet­ve a járási pártbizottságtól, a Politikai Bizottság útmuta­tása alapján világos instruk­ciókat kaptak a tsz-pártszer- vezetek is. Ismerik az új pártoktatási év célkitűzéseit, a különböző oktatási formák, tanfolyamok tematikáját, azt pedig csakis a helyi pártszer­vezetek ismerhetik legjob­ban. hogy ennek alapján mi­lyen tanfolyamot, vagy tan­folyamokat célszerű szer­vezni, milyen felkészültségű propagandista, vagy propa­gandisták állnak rendelkezé­sükre, milyen tanfolyam anyagának feldolgozása segí­tené legjobban a VIII. kong­resszus célkitűzéseinek, hatá­rozatainak megvalósítását. Nehéz lenne • tehát párt- szervezeteinknek bármilyen „receptet” is adni arra. bőgj' helyileg milyen tanfolyamo­kat szervezzenek. Legfeljebb azt tanácsolhatjuk: a legcél­szerűbbet. a helyi feladato­kat legjobban segítő tanfo­lyamot. olyat, amelynek ve­zetéséhez megfelelő felké­szültségű propagandistákkal rendelkeznek, s amelu leg­jobban biztosítja a párttag-. ság és a párt politikája iránt érdeklődő pártonkívüli dol­gozók politikai továbbképzé­sét. Tavaly például a legtöbb tsz-párlszer vezet ben az Idő­szerű kérdések tanfolyamain tanultak, ez biztosította szer­vezett keretek között a párt­tagok rendszeres tanulását. Több tsz-ben, állami gazda­ságban a Gazdaságpolitikai ianfolya mólc mezőgazdasági tagozatát is megszervezték. Itt tanultak a tsz-ek vezetői, elnökök, párttitkárok, köny­velők, agronómusok, a köz­ségi tanács munkatársai, bri­gádvezetők stb. Hasznosak voltak ezek a tanfolyamok. A „kötöttebb” tanfolj’am mellett szervezték meg a „la­zább” téli tcnfolj’amokat, amelynek előadásain bárki részt vehetett. Itt azonban nem Voltak oiyan követelmé- nj’ek, mint a „kötöttebb” tan­folyamokon. (Irodalom fel­dolgozás. szeminárium stb.) ' Mivel a „kötöttebb” tariío- lj'amok alaposabb munkát kívánnak, s a hallgatókkal szemben is fokozottabb kö­vetelményeket támasztanak, most néhány helyen azt ta­pasztaltuk, hogv legszíveseb­ben csak „lazább” oktatási formákkal akarják „letudni” az új pártoktatási étiét. Ügy gondoljuk, hogy e néhány pártszervezetünkben nem ér­telmezik helj’cscn a Politikai Bizottság elvi útmutatását, a megj'ei és a járási pártbizott­ságok instrukcióit. Az indo­kolatlan „lazítás” minden­képpen helytelen, J ó lenne, ha járási párt- bizottságaink munka­társai és aktivistái az új pártoktatási év szervezése során minden alapszervezet­be eljutnának, s a helj'i lehe­tőségek ismeretében segíte­nének a legmegfelelőbb, leg­célszerűbb oktatási fonnák kialakításában. A mezőkövesdi járásban például a járási Pártbizottság így is segíti az új párt-okta- tási év előkészítését. (ezé)

Next

/
Thumbnails
Contents