Észak-Magyarország, 1963. július (19. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-12 / 161. szám
2 ÉSZAKMAGYARORSZAG Péntek, 1963. július I*. Harrimem €s moszkvai iéffgf5@Iéfi@lsEféI Washington. Polgár Dénes, az MTI washingtoni tudósítója jelenti: Harriman amerikai külügy- miniszterhelyettes csütörtökön New Yorkból Londonba utazott és innen vasárnap utazik tovább Moszkvába a hétfőn kezdődő szovjet—angol—amerikai tárgyalásra. Harriman elutazása előtt két nyilatkozatot is tett. Nyilatkozatainak lényegét diplomáciai nyelven úgy lehetne összefoglalni, hogy „óvatos optimizmus”. Harriman bizonygatta, hogy „a legjobb szándékkal” utazik a Szovjetunióba, de mindjárt hozzátette, hogy ha a tárgyalások nem járnak sikerrel, ezért a Szovjetunióra hárul a felelősség. E bevezető után azonban kijelentette, „sok reménysugarat” lát, s ebből arra következtet, hogy valamiféle megegyezést előbb-utóbb el lehet érni. Az amerikai külügyminiszterhelyettesnek ez a véleménye jól tükrözi az amerikai közhangulatot. Egyébként Harriman hangsúlyozta, a kapott felhatalmazás értelmében nem csupán egy .korlátozott nukleáris fegyverkísérlet megszüntetéséről szóló egyezményről tárgyalhat Moszkvában, hanem széleskörű, a Keletet és a Nyugatot érintő más kérdésekről is. Különbséget tett „tárgyalás” és „véleménycsere” között. A nukleáris kísérletek kérdésében tárgyalások folytatására van felhatalmazva — mondotta —, más problémákról csupán eszmecserét fog folytatni. Harrimannak ez a különbség- tétele azt tükrözi, hogy a moszkvai megbeszélések másik fontos témája lesz a NATO és a Varsói Szerződés tagállamai között kötendő megnemtámadási szerződés. Ezt a kérdést a NATO minden tagállamával meg kell beszélni. Washingtonban az a vélemény alakult ki, hogy Nyugat-Né_ metország esetleg nem ellenezne egy deklarativ megnemtámadási egyezményt, amely nem említi meg külön a Német Demokratikus Köztársaságot, Franciaország viszont könnyen megvétózhatja az egyezményt. Hervé Alphand, Franciaország washingtoni nagykövete felkereste Rusk külügyminisztert. Bár a nagykövet kijelentette: főleg azért járt a külügyminiszternél, hogy „tájékozódjék Harriman missziójáról”, washingtoni diplomáciai körökben úgy tudják, látogatásakor aláhúzta, hogy Francia- ország érdektelen egy atom- c-sönd-egyezményben. Washingtonban nem tettek ellenvetést azzal a szovjet javaslattal szemben, hogy a hármas tárgyalásokon ne legyen jelen sok amerikai és angol különtudósító. As ENSZ-nek nines foga hallgatni a knrd-kérdésben „Az ENSZ-nek nincs joga hallgatni, amikor lábbal tiporják az emberi jogokról szóló deklarációt és a világszervezet alapelveit, amikor komoly veszély fenyeget, hogy megsemmisítenek egy egész népet” — írja Viktor Majevszkij, a Pravda szemleírója, a lap csütörtöki Yaslcereszt a ssadrágzseiiijeii Néha félelmetes, hogy Nyugaton milyen érzékük van némelyeknek az erkölcsi árnyalatokhoz. Hallgassák meg a következő történetet. Speidel náci tábornok, mint ismeretes, jelenleg az Atlanti Blokk „közép-európai szárazföldi erőinek” főparancsnoka. Ebben még nincs semmi meglepő. Az viszont már egy kicsit sok, hogy az angol hadügyminisztérium meghívta Speidelt: a franciaországi szövetséges partraszállás évfordulóján szemlélje meg azt az angol páncélos-hadosztályt, amelynek katonáit elsőként tették partra. Ez azért érdekes, mert Speidel énpen a front másik oldalán állott azokban a napokban; ő volt a náci „Atlanti Fal” felett parancsnokié Rommel vezérkari főnöke! Már ez is elég fantasztikus. Speidel persze elment, elfogadta a meghívást. Amikor azonban megérkezett a gyakorlótérre, a fogadó angol tábornok a fülébe súgta, hogy legyen szíves levenni melléről a náci vaskeresztet, mert ez „sértené a katonák érzékenységet”. Speidel egy pillanatra bevonult a parancsnokság épületébe, s leszedte kebléről a vaskeresztet, amelytől egyébként sohasem válik meg... Győzött hát a demokrácia, újra tisztán ragyogtak az Atlanti Blokk erkölcsei. Bár, szerintünk megoldatlan maradt egy érdekes er- kölcstani kérdés. A gyilkos csak akkor gyilkos, ha a revolver a kezében van? Ha zsebrevágja, ártatlanná válik? Miért kevésbé náci Speidel attól, hogy a melléről a zsebébe süllyeszti a vas- keresztet? Persze, ez csak amolyan költői kérdés és teljesen felesleges. Ezt a furcsa erkölcsi tornamutatványt alighanem csak az angol páncélos tábornok érti. Meg is érdemel érte cgy vaskeresztet. A mellére ... számában az észak-iraki eseményekről. Nem lehet beletörődni abba, hogy már egy hónapja irtóhadjárat folyik a kurd nép ellen — szögezi le Majevszkij. — Az irtóháborút — mutat rá Majevszkij — a CENTO tagállamai, továbbá Irak és Szíria egyesült erőfeszítéseivel folytatják. A török kormány csapatokat küldött az iraki határra, s lezárta az ország határát Irak felé. Irán szintén határzárt rendelt el. Szíria — lapjelentések szerint — repülőgépeket, pilótákat, lőszert és hadfelszerelést bocsátott Irak rendelkezésére, sőt, csapatokat küldött a kurdok elleni hadműveletekben való részvételre. Az irtóháborúban Irak Baath-pár- ti vezetősége erőteljes támogatást kap az angol imperialistáktól. Irak és az Egyesült Államok között tárgyalások folynak amerikai repülőgépek és légi hadviselési felszerelések vásárlásáról. Majevszkij hangsúlyozza, hogy az imperialisták és a vezetésük alatt álló agresszív CENTO-tömb megmozdulása közvetlenül fenyegeti az egész közel- és közép-kelet népeit. „A Szovjetunió nem lehet közömbös az iránt, mi történik déli határainak közvetlen közelében, ha tovább folvik a külföldi beavatkozás az észak-iraki eseményekbe, ez szükségessé teheti, hogy más államok intézkedéseket tegyenek e beavatkozás kiküszöbölésére és saját biztonságuk megvédésére.” 1 rea&teiS divatos elmélete: a „.hibrid társadalmit“ 99 A burzsoázia minden lehető elméletet kiagyal, hogy bizalmatlanságot keltsen a kommunizmussal szemben, árnyékot vessen rá. így jött divatba egy idő óta az a hazug elmélet, hogy a tőkés és a szocialista rendszer fejlődése egy irányban halad. Az elmélet szerzői azt bizonygatják, hogy a kapitalizmus átvesz néhány dolgot a szocializmusból, a szocializmus viszont a kapitalizmusból következésképpen a jövő társadalma valami társadalmi keverék, „hibrid társadalom’ lesz. A „szocialista kapitalizmus’ és a „kapitalista szocializmus” elmélete a reakció legújabb elmeszüleménye. S főleg a jobboldali szociáldemokraták terjesztik. Hasonlóság ? Képzetedén ? A labour-párti Christopher Miehugh, aki a legutóbbi laPárizs ellenzi a kelet—nyugati tárgyalásokat Franciaország nagy érdeklődéssel tekint a hétfőn Moszkvában megnyíló háromhatalmi értekezlet elé. De Gaulle képviselője ugyan nem lesz jelen a megbeszéléseken, de Párizsban tisztában vannak azzal, hogy a francia külpolitika nem hagyhatja figyelmen kívül a tárgyalások eredményét. A francia kormány ezúttal is hasonló álláspontot foglal el, mint a genfi leszerelési tárgyalásokkal szemben. De Gaulle nem tartja időszerűnek a Kelet és Nyugat közötti feszültség enyhítésére irányuló kísérleteket, mert ezek külpolitikai elképzeléseit keresztezik. A moszkvai tárgyalások fő témája, az atomrobbantási kísérletek beszüntetése, De Gaulle atomfegyverkezési tervét fenyegeti. A francia kormány ugyan többször leszögezte, hogy kísérleteit akkor is folytatja, ha a többiek megegyeznek az atomcsendben, egy ilyen megállapodás azonban kényes helyzetbe hozná és a békebontó szerepében tüntetné fel Franciaországot a világ közvéleménye előtt. A moszkvai tárgyalásokon felvetődő egyéb kérdések is aggasztják a francia kormán ybour-kormányban jelentős S?' repet töltött be, írt egy röpít* tot, címe: „A lét plusz...”' Ezt írja benne: „A hasonlód évről évre nagyobb egy át!8 kapitalista ország és egy áttó szocialista ország között. Ah1' kor először voltam, 1936-ban,; Szovjetunióban, lehetetlenné tartottam, hogy két olyan té< sadalom, mint az angol és 8 orosz, egy időben létez# ugyanazon a bolygón. Kétséf télén azonban, hogy a 25 8 alatt a kettő közeledett eg) máshoz... A Szovjetunióba jelentősen emelkedett az élé színvonal, úgy, hogy egy szít* re került sok fejlett tőkés ®! szág életszínvonalával; a ne# kommunista országokban J szont a gazdasági élet kert társadalmi ellenőrzés alá, s! fejlődés általános tendenciái az, hogy mindenki számai egyenlő lehetőségek nyiljan# nagyobb fokú legyen a szoci* Iis igazságosság; több szerep legyen a gazdasági tervez^ nek és nagyobb legyen a g# dasági stabilitás.” A szocialista rendszer ellel ségei is elismerik tehát a Sző' jetunió vívmányait. És szere nék, ha ezeknek visszfénye I* vetítődne a tőkés társadat ellenszenves homlokzatáé kissé megfestené azt. Hiá# való erőlködés1 Vegyük sorra érveiket. Azóta, hogy a szerző a Szó' jetunióban járt, óriási fejlő# \ ment végbe. A Szovjetunió szocialista gazdálkodás, a t# sadalmi tulajdonba vett t# meló eszközölj révén érte ( sikereit, és ez az alapvető, fő dolog. Ebben van a biztos tők is arra, hogy ma és hóin8 is szakadatlanul eméíkedik 1 lakosság életszínvonala. Mind több látszólag** tulajdonos A mai tőkés társadal® pedig? A „társadalmi elleni zés”, amiről írnak, valójáb8 állam-monopolista tőkés elWí őrzés — ál.lamkapitalizrr'1’ Már Lenin adott róla rés?# tekbe menő elemzést. A tói# állam mind több bank, g.y8 bánya, vasút tulajdonosa le*' látszólagos tulajdonosa, az állam zsákmányolja ki # vább a munkást, a profit az# ban vagy így, vagy úgy, de; tényleges tulajdonosok, a tő#' sek zsebébe vándorol. A „t#: sadalmi ellenőrzés” csak paP ron van meg. teoretikus# írásaiban. , Tőkés gazdasági viszony*, közt a tervezési kísérletek 6# nalmas enyhítőszer, főimet?0 dás, amellyel nem sokra le# menni. Nem menti meg a t# sadalmat a gazdasági megr# kódtatásoktól, válságolctól. A utóbbi évtizedek gazdasáp statisztikájának józan szám8 mutatják ezt. Hazug, reálidős elmélet A •„ szociális igazságosság Rockefeller és Ford az egy# aldalon, a másik oldalon 8 Egyesült Államok 4,5—5 mii# munkanélkülije. Es a néger® akiket ma is úgy vernek, ml( a kutyát, akár Beecher—Sto''; „Tamás bátya kunyhójáén8 idejében. Vagy vegyük a 1# doni S. Phillips urat, áld <* árverésen 12 000 fontot, kim fél millió forintot, adott antik toalette-készletért. b rülbelül ennyit kap egy jól * reső angol munkás 20 \ alatt... Ez az „egyenlő leheí< ségek”, a „szociális igazság®; ság”! A tőkés társadalom épF úgy nem szabadulhat meg j maga hibáitól, mint ahogy , tigris nem vetheti le csflcj3’1 A „hibrid társadalom” ein# lete hazug, reakciós és tu» mánytalan. L. F. Tljicsov *! lyesen mondta az SZKP Ts° ponti Bizottságának plénum# hogy az imperialisták kés?* volnának átvenni a szocial'* mus néhány eszméjét, hang®* tatni szocialista jelszavak8: amelyekkel megzavarhatják ! munkásságot, megfoszthatj8 a jövőjébe vetett reményi8' Nem egy pontba vezet a # irányból az út: ellenk®^ irányban halad a két tár®8 dalmi-gazdasági rendszer ^ j soha nem egyesülhet. A jöv® kommunizmusé. . R TzakOŰ I. M. Majszkij emlékirataiból \ A nagykövet sikeres munkájának feltételei MacDonald hidegen hallgatott végig, aztán így felelt: — Biztosíthatom önt, hogy kormányomtól idegen minden támadó szándék a Szovjetunióval szemben. Mi is békében és barátságban akarunk élni önökkel. Mi is a „józan értelem” szemszögéből akarjuk megoldani az összes vitás kérdést. Erősíteni és fejleszteni akarjuk a békés irányzatot, meg akarjuk tisztítani az országaink közötti kapcsolatok légkörét. De nálunk, Angliában, vannak keményfejűek, akiknek más a felfogásuk. Kérem önt, tegyen különbséget a kormány és a keményfejűek között, és ne tulajdonítson túlságos jelentőséget az utóbbiaknak. Megjegyeztem, hogy sajnos a tapasztalat nem erősíti meg a miniszterelnök derűlátását. A keményfejűek, minden bizonnyal, nagyon erősen tartják magukat Angliában, ha 1923-ban odadobhatták nekünk a Curzon-ultimátumot, 1927-ben pedig a diplomáciai kapcsolatok megszakításáig feszíthették a húrt. Hogy is ne kellene számolni velük? MacDonald bizonygatni kezdte, hogy nincs igazam. A miniszterelnök szavaiból az következett, mintha az egymást váltó brit kormányok a Szovjetunióval szemben mindig a „józan értelem” politikáját képviselték volna. — Egyetlen kivétel volt csak — folytatta MacDonald — az Arcos-on végzett rajtaütés. De kijelenthetem önnek, hogy ebben az esetben a Baldwin-kor- mány igazán nem hadakozott vaktában! Pontos értesülései voltak arról, hogy az Arcos-1 ban kompromittáló iratokat< őriznek. Es ha a rajtaütést} nem olyan ügyetlenül hajtották! volna végre, ezek az iratok,« minden bizonnyal a kezünkbe*! kerültek volna; < Elkacagtam magam és felki-! áltottam: < — Milyen ostobaság! S ön* ezt el is tudja hinni? Akkor} bukptt meg Jox, és a maga iga-, zolására találta ki ezt a mesét.* ön pedig' hajlandó komolyan! venni. É’n magam is London-* ban voltam, mint követségi ta-J nácsos, amikor az Arcos-ban, semmiféle kompromittáló irat} nem volt. ! MacDonald hitetlenül csóvál-} ta fejét, majd kezével legyintve, hozzátette: } — Kár is beszélni róla ■,. .< Olyan régi történet!... ! Aztán arról kezdett beszélni,} hogy a brit kormány rendezni, és erősíteni akarná az angol—< szolét kapcsolatokat. < (un azt válaszoltam, hogy! *“ ennek semmiféle kőnk-* rét megnyilvánulási formáját! nem vettem észre. < — ön nagyon téved! — ki-J áltott fel mesterkélten MacDo-* nald. — A legünnepélyesebben! kijelentem, hogy a kereskedel-. mi egyezmény felszámolásában* semmiféle politikai indok nem! vezetett. Kizárólag gazdasági* meggondolásokat tartottunk! szem előtt. A Brit Birodalom* jelenleg nagyszabású átszerve-} zés alatt áll: tarifákat vezet-, tünk be és igyekeztünk megte-* remten} a Birodalom egységét,! Ez késztet arra, hogy felülvizs-* gátjuk kapcsolatainkat vala-! mennyi országgal, nemcsak* önökkel.:. } (Folytatjuk.) 4 mutattam, hogy az előző 11 év során kapcsolataink nem egyszer és nem a mi hibánkból megrázkódtatásokat szenvedtek. Említést tettem Curzon ultimátumáról (1923), az Arcos-on végzett rajtaütésről, a diplomáciai kapcsolatok megszakításáról (1927), és végül most, 1932-ben a kereskedelmi egyezmény felmondásáról. — Nem gondolja miniszter- elnök úr — folytattam —, hogy ideje volna véget vetni ennek a különös politikának? Hiszen a szovjet állam már tizenöt éve létezik. Minden jövendölés, hogy össze fog omlani, semmivé vált, mint a szappan- búborék. A szovjet állam megszilárdult és egyre inkább erősödik. Állandó tényezővé vált a nemzetközi gazdasági és politikai életben. Ez tagadhatatlan tény. De hiszen az angolok arról híresek, hogy számot vetnek a tényekkel. Az adott esetben viszont mintha valami különös kivételt tennének. Vajon nem kellene visszatérni az általános szabályhoz? A szovjet fél teljesen „a józan értelem” alapján áll. Békében és barátságban akar élni Angliával. De vajon a brit fél is ezt akarja-e? Szeretném, ha erre a kérdésre Nagy- Britannia miniszterelnöke válaszolna. Mert ettől sok függ: nemcsak országaink, hanem Európa, sőt mi több; az egész világ jóléte. nők dolgozószobájának ajtaját MacDonald felkelt a karosszékből és két lépést tett felém. Kezet szorítottunk, s leültünk a hosszú, zöld asztal mellé, ahol rendszerint az angol kormány folytatja tanácskozásait. . Később ez a hosszú, zöld asztal, az egész nagy szoba, kandallójával, bőrfoteljeivel otthonossá vált számomra. Itt láttam a miniszterelnöki székben MacDonaldot, Baldwint, Chamberlaint. Nem egyszer tárgyaltam, vitatkoztam, izgultam, keseredtem és örültem ezen a helyen. MacDonald külsőleg keveset változott: ugyanolyan egyenes tartású, magas, jómegjelenésű volt, mint azelőtt. Csak a haja őszült meg egészen, s az arcán vont mély barázdákat az idő ... És még valami megfakult (azelőtt milyen ragyogó!) szemében szórakozott nyugtalanság tükröződött, ami régen nem volt meg. MacDonaldról az asztalra tekintettem. A naptár 1932. november 15-ét mutatta. Az ablakon át látni lehetett, amint súlyos, szürke felhők húztak át az égen. enyhén szemerkélt az eső. Köröskörül minden hideget és unalmat sugárzott. Beszélgetésünk kezdetben szigorúan hivatalos jellegű volt. Először is az angol—szovjet “ Yis-zony kérdését vetettem fel általánosságban és rá2. A februári orosz forradal“ mat MacDonald nagy örömmel üdvözölte, és az első világháború végének kezdetét látta benne. Amikor 1917 májusában elhagytam Angliát és Oroszországba tértem vissza, így búcsúzott tőlem: — Milyen jó volna,- ha az ideiglenes kormány önt küldené Londonba követnek!. .. Mi együtt sokat tehetnénk a háború mielőbbi felszámolásáért. Azóta 15 év telt el, mindössze 15 esztendő. Nekem azonban úgy tűnt, hogy évszázadok teltek el, mert a világ a felismerheíetlenségig megváltozott. S mi ketten, MacDonald és én, kitűnő példaként szolgálhattunk a lezajlott változások bemutatására. MacDonald akkor baloldali szocialista volt, most Nagy- Britannia konzervatív kormányának miniszterelnöke. Én akkor mensevik, a cári Oroszország névtelen emigránsa voltam — most bolsevik és a Szovjetunió teljhatalmú nagykövete. Mintha a mesében történt volna. S néhány perc múlva mi ketten ismét szemtől szemben álltunk egymással, de más „színváltozásban”, mint 15 évvel ezelőtt. Hogyan fog lezajlani ez a találkozás? Miről is fogunk beszélgetni? Magas, testes lakáj vezetett Végig a hosszú folyosón, és ki- hyitotta előttem a miniszterelköröket. Párizs Bonnal egyet értésben a legmerevebben el zárkózik a NATO és a Varsó Szerződés tagállamai között megnemtámadási egyezmény gondolata elől, mert ez a: NDK elismerését jelentené Párizs a támadást kizáró kői csönös nyilatkozatot is ellenzi Francia hivatalos körökbei hangoztatják: egy ilven nyilatkozat „hamis biztonsági érzést” keltene az atlanti országokban, elősegítené a német kérdés rendezését és megnehezítené a jelenlegi nyugat-berlini helyzet fenntartását. A francia sajtó nagy részt ezzel szemben bizakodva te kint a moszkvai tárgyalásol elé és elítéli á francia kormán* merev álláspontját. Nem túl zás, ha azt állítjuk — írja : Combat —, hogy a moszkva szovjet—angolszász tárgyaláso kon a béke jövőjéről lesz szó Félő, hogy De Gaulle makacs sága elszigetelődésre kárhozta bennünket, s ' Franciaországo az a veszély fenyegeti, hogj teljesen figyelmen kívül hagyják majd. ha előbb-utóbb sói kerül a hidegháborúból fakad problémák általános rendező sere — hangoztatja a lap.
