Észak-Magyarország, 1963. július (19. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-07 / 157. szám
4 esZARMAGYARöRSZÄ*? Vasárnap, 1963. Julias V. Védnökség - 20 milliós beruházás fölött Távirat — Megérkeznek a tartályok — Próbaüzem . a sóíalanítóban Rövid szövegű táviratot kézbesített a postás a KISZ Központi Bizottság címére. Beren- tén adták fel, az erőműben: „Ígéretünkhöz híven határidőre elkészítettük a 20 millió forintos beruházással épülő sótala- nító üzemet. Ezzel lehetővé vált a Kazincbarcika térségében levő hatalmas vegyipari üzemek tökéletes energiaellátása. E feladatot a vegyipari védnökség keretein belül valósítottuk meg." Merész terv volt... Járjuk az üszkösfalú üzemeket. A behemót turbinák, tüzes gyomrú kemencék mérgesen dohognak. Vezérlőik árgusszemekkel nézik a mindent- tudó műszereket, regiszteres diagramokat, jelzőlámpákat. — Óramű pontossággal megy itt minden — így Jánosi Márton, az „áramgyór” műszaki fejlesztési csoportjának vezetője. — Emberi kézre alig van szükség. Mindent a gép csinál. Az üzem egyik végén bejön a tüzelőanyag — s a túloldalán, azokon az összekúszált vezetékeken pedig tovasuhan az elektromos áram. Odaérünk az új lélesítniénj'- hez, a sótalanító üzemhez. A falakon még friss a habarcs. Az óriás tartályok mellől most bontják a szerelőállványokat. Arrébb hőszigeteléssel látják el a messzire kígyózó gőzvezetékeket. Nagyjából már minden a helyén van. Beérkeztek a nyugati gépek, felszerelték a műszereket, a csőhálózatok pedig kígyó módjára tekeregnek a tartályok, kompresszorok és meghajtó motorok között. — Merész terv volt ez — mondja a fiatal csoportvezető. — Sokan illuzórikusnak tartották. S ha nincs a védnökségvállalás Nem fejezte be a mondatot. Kalmár elvtárs, az üzem KISZ- titkára érkezett meg a főmérnök társaságában. — őket illeti a dicséret. Hónapokon át azon fáradoztak, hogy becsületet szerezzenek az adott szónak. Mert eleinte nem mindenki vette komolyan a fiatalok védnokoskodásét. Afféle formális dolognak, papírmunkának tartották. „Félúton” azután megváltoztak a vélemények. Az a lelkiismeretes, odaadó munka, amelyet kiszese- ink produkáltak, magával ravel is. Hiszen az újabb igények máris jelentkeznek. Szocialista szerződések Azt mondja a KISZ-titkár: — Mi ugyan nem vagyunk vegyiparosok, de úgy éreztük, az a védnökség] mozgalom, amely a KISZ I. kongresszusán bontott zászlót — egy kicsit összefügg munkánkkal. Rajtunk is áll, hogy üzembehelyez- hetik-e a BVM-et vagy sem. Ezért beszéltünk a sótalanító építésénél a vegyipari védnökségről. — Hány vállalat kapcsolódott e munkába? — A terveket a Miskolci Tervező Iroda és az Erőmű Tervező Intézet készítette. A tartályokat a Ganz-MÁVAG és a Dunántúli Kőolajipari Gépgyár. Később bekapcsolódtak a Láng Gépgyár és az Április ■) Gépgyár fiataljai, sőt a diósgyőri vasasok is. Égymást követték a szocialista szerződéskötések. Az erőműben sótalanító építésére létesített komplexbrigád tagjai bejárták az egész országot — a határidőre legyártották az ösz- szes berendezéseket. . Nehéz volna megmondani, ki tartotta leginkább szívügyé- nek ezt a munkát — így Kal- már elvtárs. — Sokan most láttak igazán, milyen nagy erő van a védnökségben, s abban az összefogásban, melyet egy tucatravaló vállalat, gyár és intézmény ifjúsága produkált. Valóban. Ez a munka nép- gazdasági jellemzőségén túlmenően' erkölcsi sikert is jelentett. Mert azt a feladatot amelyet hivatalos szervek csak későbbi időben akartak napi- i end re tűzni — a berentei fiatalok merész programot készítve, határidőre megoldották. Az örökösen pipáló három cemeny tövében újabb épület tatai törnek a magasba. Elkészült a sótalanító. Körülötte- meg terjeng a friss habarcs il- , y3- lassan elbontják az áli- vanyokat. Az „idegen” vállalae tok mesteremberei már csoma- " f°*n,ak. Küldetésüket teljesí- ' Elkészmt n sitalanitó.- tizekben a napokban már java- ban fart a próbaüzemeltetés.- .. IC*o sürget — hisz a vegyi- r üzemek a hónap közepén már e l°bb energiát várnak. Az erő- . mu ifjai pedig állják szavukat, s Az igeret tisztessége nagy- szó. Paulovits Ágoston j Fiafal szakemberek érkeztek a borsodi tsz-ei«be és gépállomásokra A Gödöllői Agrártudományi Egyetem és a Debreceni Mezőgazdasági Főiskola most-végzett hallgatói közül nyolcán érkeztek Borsod megyébe, ahol a diploma megszerzése utáni gyakorlati évüket töltik. A Borsod megyei Tanács mező- gazdasági osztálya a fiatal mezőgazdászokat a miskolci, az encsi és a mezőkövesdi járásban lévő tsz-ekben helyezte el, ahol jól képzett szakemberek irányítása mellett sajátítják el a nagyüzemi. mezőgazdaság gyakorlati részét, szereznek tapasztalatokat a tsz-ek gazdálkodásáról és közvetlenül is részt vesznek a tsz-ek egyes problémáinak megoldásában. A 8 fiatal mezőgazdász szerdán már megkezdte tevékenységét. Első nagyobb feladatuk az aratás megszervezésénél lesz. Ugyancsak szerdán lépett munkába a Szerencsi és az Al- sózsolcai Gépállomáson, valamint a mezőkövesdi gépjavító műhelynél három új diplomás gépészmérnök is. A fiatal műszakiak a Borsod.megyei Gépállomások Igazgatóságának ösztöndíjasaiként végezték cl az egyetemet és szaktudásukat a megyei génállomásokon értékesítik majd. Qe.q,if,z&te.li Az új tanév előkészítése megyénkben Alig száradt meg a Unta az év végi bizonyítványokon, a borsodi középiskolák igazgatói máris értekezletre gyűltek ösz- sze, hogy a művelődésügyi osztály vezetőivel együtt megbeszéljék a következő tanév előkészítését. A beszámolókból kiderült, hogy megyénkben minden középiskolába jelentkező tanuló számára sikerült biztosítani a továbbtanulást. Nagyon sokan jelentkeztek a különböző technikumokba, de a korlátozott létszám miatt a pályázóknak csak egy részét lehetett felvenni, az onnan kimaradtak azonban valamennyien bekerüllek az egyes gimnáziumokba. Ezt természetesen a régi iskolák befogadó képességének növelésén kívül főképp az teszi lehetővé, hogy minden tanévben újabb és újabb középiskolák nyílnak Borsodban. Ez rendkívül örvendetes jelenség, s egyszersmind biztató a jövő szempontjából. Sok nehézséget okoz a középfokú oktatásban, hogy a kisebb általános iskolákban még nincs mindenütt megoldva az orosz nyelv tanításának kérdése. Éppen ezért a megyei tanács művelődésügyi osztálya, ezen a nyáron elsőízben, Mezőkövesden előkészítő tanfoiyamot rendez azoknak a gimnázium első osztályába felvett tanulóknak, akik az általános iskolában nem tanultak oroszt. Az ilyen tanulók összeírása a beiratkozás alkalmával megtörtént. Egyébként az első osztályban már egységes óraterv alapján folyik majd a tanítás, a többiben pedig az eddigi humán—reál tagozódás szerint. Az is új dolog lesz, hogy a gimnázium első és második osztályában két lan tárgyként kell kezelni a magyar irodalmat és a nyelvtant, s a diákok külön osztályzatot kapni belőle. Az érettségin azonbj már egy tantárgynak fogjl tekinteni az irodalmat és nyelvtant. Az írásbeli dolgo? tokra külön jegyet kapna* tanulók fogalmazás, a dolgot irodalmi, stílusértékelése 1 külön jegyet a helyesírás szét pontjából. Sok gondot okoz megyén! ben a tanterem- és nevei* hiány, ez utóbbi szorosan Ö( szefügg a lakáskérdéssel. A* a tanács lakást tud biztosít3* oda a művelődésügyi oszt|. kellő számú nevelőt is tud irf deni. Az eredményes oktató-ne*. lő munkához kedvező körűim1 nyek és nyugodt légkör szűk* ges, és a. megyei tanács műt1 lődésügyi osztálya mindent ( követ, hogy ezt az új isko' évben minden borsodi iskola1 nevelő számára biztosítsa. Mondtam a brigádvezetőnek, ha annyi iskolát megjárattak volna vele, amennyin nekem keUett átvergődnöm, három magamfajtát is odakenne a szellemi birkózásban, de így, azzal a hat elemijével csak egyedül velem bír meg. Üvegnél átlátszóbb hízelgésemet annak vette, aminek szántam; bóknak, meg őszinte elismerésnek is. Nevetés mögé bújtatta röstelkedését a szembe való dicséretért, és odaszólt az asszonynak, forduljon még egyet a kancsóval, jobban forog az ember nyelve, ha jófajta borocskával kene- geti. Az ő bora meg nem akármilyen — igazi „tőkés” bor. Nem tudom, mikor és miért terjedt el az a tévhit — ha tévhit — hogy az olcsó kocsmai borokat holmi szalmából kotyvasztják, akkor meg akár az esőverte, te töröl lekopott zsúpot .is bor-alapanyagnak tisztelheti az ember. Innen a tőkétlen- bor kifejezés, s az igazi konlyalávalónak átvitt értelmet hun- cutkodott a találékony paraszti nyelvezet. A kancsó odahasasodott a műanyag tálcára, a félkaréjba rendezett poharak közé, s szinte magától látszódott megbak- .kanni, hogy adakozó kedvében szétossza kincsét az üres poharak között. — Most mi úgy élünk, akár régen az urak — nézett át a szeme elé emelt poháron, amelyben aranylón csillogott a bor. Felesége megállt egy pillanatra. Láttam az arcán, nem tetszett neki, amit. az ura mondott. Pistának biztos megártott a bor, ha ilyenekre forog a nyelve. Igen. mint az urak, csak azok egész nap a lábukat lógatták, hintáztatták az ördögöt, mi meg... Ugyan, hagyjuk már... Ez a firkász még majd azt találja rólunk írni, hogy lenekig tejfel az eleiünk. — Megfigyeltem a feleségét — szóltam, amikor az asz- szony kihúzott a szobából — nem nagyon tetszett neki, amit a jó életről mondott. . Pista bá,csi eltolta maga elől a poharakat, arca a mesz- szénézők tűnődésébe révedt, csak egy-két ráncnyi mosolygás maradt a szeme sarkában az előbbi jókedvből. — Tudja, az úgy van, ha az ember egy kicsit iszik, máshogy látja a világot, egyszerre visszaszalad az emlékezet a múltba, ha meg ahhoz mérem magunkat, igazam van, akkor ő is igazat ad nekem. A falra mutatott, egy fényképre. A fiának annyira felvitte az isten a dolgát, hogy fényképezőgépet vásárolt, ő készítette azt a képet is, a régi házukról. Roskatag, zsúptetős házikó gubbasztott a cirádás keretben, apró ablakaival komornak, szinte félelmetesnek tűnt, az emlékekre figyelmeztetett, meg arra a világra, mely még ezt a házat is értékként tisztelte, Nem árendás ház volt, hanem saját, az egyetlen biztos pont a bizonytalan, farkastörvényű világban. A gazda kilökhette, ha sokallotta a kepét, ebből a házból nem lökhette ki senki ember fia. negyven esztendeig biztos fedelet jelentett neki. Aztán hogy a maga gazdája lett, hat hold birtokleveles tulajdonosa, szinte máról holnapra elment a kedve az öreg háztól. Egyetlen célt lűzött maga elé — elmenni ebből a nyomorúságos viskóból, házat építeni. Nekiállt az asszonnyal, a tel cseperedett két gyerekkel — többet kihozni a földből, mint rfrbennyi a mindennapi kenyérre futja. Házhelyet szerzett, s negyvenöttől hat esztendő sem telt cl, állt a ház. El is felejtették, — honnan indultak a boldogulás meredekének, hiszen nem könnyen jutottak házhoz, bútorhoz, ugyancsak megdolgoztak érte, még a koplalás sem volt ritkaság náluk. Szisszenés nélkül tűrték a nyomort 5s, a mindenük az új ház volt, mely már ott emelkedett az elképzelések tenyerén, piros cseréptetővel, nagy, napfényes ölélő ablakokkal, viliany- nyal, emberhez való kényelemmel. A beszolgáltatás eltörlése után megugrottak, két év alatt kifizettek minden adósságot, még bútorra is 'jutott a föld jövedelméből. Aztán jöttek a termelőszövetkezettel. Hiába nyaggaüak az agitátorok, nem volt hajlandó beadni a derekát. Nem és nem, ha maga az atyaislen nyitja rá az ajtót, akkor sem. Az a hat hold emelte ki, csuda, hogy annyira odavan érte? A virágoskert sincs jobban megművelve. Végül maga ment el a tanácsra — tisztelte az ősi törvényt: a faluval jóban-rossz- ban. Ö volt az utolsó belépő. ki sem mozdult a házból, csak ivott és ivott/ búcsúzott a földjétől. Aztán egyszer csak beállít a kisbíró, meghívót hoz a vezetőségi ülésre. — Nincs nekem ott semmi keresnivalóin — vágta oda a kisbírónak, az meg a szeme közé nevet, már hogyne lenne, amikor a nép bizalmából brigádvezetőnek választották... Tetszik, nem tetszik, ha ő nem megy az élet után, az új élet eljön érte, és hát holnap Is csak élni kell, és most már csak a téeszben élhet, oda ment a földje, neki is utána kell lépnie. Megrakták gondokkal, s hogy értsen is a gondok elrendezéséhez, elküldték egy hónapos fejtágítóra. Csendes, zárkózott ember volt a brigádvezetői tanfolyamon, az előadók azt hihették róla, kettőig se tud számolni. Pedig hallgatagsága mögött érdeklődés feszült, nyitva tartotta a szemét, fülelt minden okos beszédre, s amikor a többiek beültek a társalgóba ultizni vagy vitatkozni, ő a munkaegység-számítással bíbelődött hasmánt fekve a katonaidejére emlékeztető ágyon. Vezető lett a nép bizalmából — így mondta a kisbíró — ezt a bizalmat ki is kell érdemelni, értenie kell a dolgát, nem szabad szégyent vallania a falu előtt. Azelőtt ritkán került kezébe könyv, az újságban is csak a nagybetűkig jutott el, igaz. ideje sem volt hozzá. — Négy éve' már annak, azóta én mindent kiolvasok az újságból, ami termelőszövetkezeti. Amondó vagyok, ha lehet, tanuljunk mások bőrén, ne a magunkén. Én azokat a cikkeket kedvelem, amelyek nem dicsérgetnek, hanem nekimennek a hibáknak. Azt is észrevettem, hogy a legbutább emberekkel van a legtöbb bajunk. Megtanulták a parcellás földművelés tudnivalóit, oszt ragaszkodnak hozzá, mint a szamár a füléhez. Az újításokat rajuk kell parancsolni. Ami száz helyen jó, az nekünk sem lehet rossz. Jön a hibridkukorica — tízen-húszan összeszervezkednek, nem kapáinak, ha nem a régi módon termeljük a kukoricát. Izomlázt kapott a Egy hétig nyelvem, annyit kellett magyarázni nekik. Aztán ki akarí^ próbálni a símazinös gyomtalanítást — fel van mindenki * borodva, hogy tönkre akarjuk tenni a téeszt, biztos pé»J dugtak a vezetőknek, hogy belementek ebbe a marhaságé Vagy két hétig mintha tűkön álltam volna, nem találtam helyem, legszívesebben behajtottam volna az embereket1 templomba, imádkozzanak az esőért, hátha az segít, mert siníazin csak akkor hat, ha 25—30 milliméteres csapadék kap a föld egyszerre vagy rövid egymásután. Ha nem lpf eső, az isten se bír az emberekkel, egyhamar nem kaphat» semmiféle újításra, bedöglik a simazin. Aztán jött olyan d hogy magam is eláztam tőle — tudniillik annyira megörülté neki, hogy leittam magam. De a simazin megtette a magái Olyan kukoricánk lett, a lovas ember is álig látszott ki b lőle, és tiszta volt, mintha szálanként tépdestük volna ki b( lőle a gyomot. , — Sok-sok ilyen csatát megnyertünk — mondja eléged*! ten — igaz néhányat el is vesztettünk. Az intenzív búzái® kifagytak, s jövőre már aljg merünk velük próbálkozni, í embei'ek szeme állandóan rajtunk van, ha melléfog a vezet* sóg valamivel, van akkora felzúdulás a közgyűléseken, a ját hangunkat sem halljuk. De ez sem egészen rossz, mon* hatom, inkább jó, mert jobban meggondolja a vezetőség, rt hová tesz. hogyan tervez. Az első két évben szavaztak, mii a gépek. Csináljátok, ti vagytok a fejesek. Nem nagyon tr ródtek semmivel, a háztáji volt az istenük. Most már azét is szidnak minket, ha kimennek például krumplit, szedni * percnyi pontossággal nincs a kezük ügyeben a zsák. Órán* pontosságot várnak tőlünk, szervezzük meg jól. a munkf hadd menjen minden fennakadás nélkül. Beleszoktak, be* szoktunk. Dolgozunk, meg is élünk... Beleszoktunk... Az ember megszokik, ha nem szökM meg. ö úgy szokott meg, hogy meg is szökhetett volna. Neí Is mondták a kezdet kezdetén: ha nem tetszik, le is út, fel jj út, nem tartunk itt senkit kötéllel. Sokan szavukon is fogtál a vezetőséget, megkapták a papírt, hogy a tsz nem tart igény1 a munkájukra, odahagyták a falut, vonatoznak, éjjel menne* éjjel jönnek, csak aludni térnek haza. Nem élet az. Kacs!® gatnak is a tsz dolgaira, a zárszámadásokon a bejárók máj* nem kiszorítják a tagoltat. Figyelnek, lesnek, Iá, mennyit k* resett. , — És most már, hogy kikínlődtuk a megélhetést itt lfj sokan sorsot cserélnének, jönnének vissza. De most már irt is válogatunk, fennhordjuk orrunkat. Ügy, úgy, kikapartuk I gesztenyét, most már ti is leülnétek a tűzhöz, eszegetnétek Akárki nem kell, csak a dolgosabbja. Mncnlvno I maSabiztosan, eltűnődve. Ügy vívta máj nos yog, | magával a harcot, közben másokért k másokkal is viaskodott. A legnehezebb harc volt ez miók világ a világ. Nem jár érte kitüntetés a mellre, hiszen a K* tüntetést se győznénk, annyi ilyen harcosa van az újnak ká' szülő világnak, a termelőszövetkezeti falunak, ö egy a soK közül, s ezért a neve sem fontos, meg az sem. hol, miko* harcolta meg harcát önmagával, másokkal — önmagáért á* talán mindnyájunkén. Gulyás Mihály gadta mindazokat, akiknek csak egy kis közük is volt a sótalanító építéséhez. Két alternativa Vagy három esztendeje került szóba először a sótalanító létesítésének gondolata. De máris kellett volna. Hiszen a gombamódjára növekvő új üzemi épületek, különösen az épülő Berentei Vegyimű és a kibővített Kazincbarcikai Vegyikombinát sürgetően napirendre tűzte a gőzellátás kibővítését. Ezek a vegyipari üzemek rendkívül gőzigényesek — S az erőmű a korábbi kapacitásával innen tudta kisegíteni a növekvő szükségletet. Nagyarányú kooperáció kezdődött a város térségében levő üzemek között. Alaposan megvitatták az összes fejlesztési kérdéseket — figyelembe véve a jövő terveit, a gyárak és a város perspektíváit — Mi tette szükségessé a só- talam'tó létesítését? — kérdeztem Jánosi elvtárstól. — Nagy a csapadékveszlesé- 'günk. A kimenő gőz kondenz- vizének nagy része nem kerül vissza. Ennek a pótlása gondot okozott korábban is — a jövőben pedig egyszerűen megoldhatatlan volna a biztonságos gőzellátás. A szükséges vegyileg kezelt víz előállítására két alternatíva kínálkozott. Az egyiknek az volt a lényege, hogy vegyileg előkészített vizet elgőzölögtelve, a sót elvezetik, s a gőzt lecsapolják. A másik — ez a modernebb és gazdaságosabb — teljes sótalanítás. Ennél hideg állapotban, vegyi úton tökéletesen sótalanított vizet lehet nyerni. Nyilván az utóbbi eljárás megvalósításánál maradtunk — válaszolta Jánosi elvtárs. Ezután papírra kerültek a tervek — s mivel nem akadt generál kivitelező, a berentei ek, tehát a beruházók vállalták ezt is. A 20 millió forin-' tos munka elkezdődött — a szá- 1 íratások alapján, figyelembe véve évi 3 és félmilliós megtakarítást, 5 és fél, 6 év alatt teljes egészében megtérül e létesítmény költsége. A sótalanító üzembehelyezé- sével évente mintegy TOO ezer köbméter viz vegyi kezelése válik lehetővé, s a konstrukciónál számoltak az esetleges további bővítések lehetőségé. A' .V. -V. .V. 2Í. AL AL AL AL -V. iLJAJA * ' 'A -V. 'A -V- A*táblás házainak láttán, f őszintén meglepődtem, art kor Sátoraljaújhely város nuk legkellősebb közepén, színházat, művelődési otthoi járási könyvtárat, több bolt és még több lakást magái* foglaló Táncsics tér 3. szí alatti nagy épületkomplex* két kapualján is láttam a í< iratot: „Tiszta udvar, rend ház.” A ház rendességét* egy percig sem kételkedtó a tiszta udvarra viszont I váncsi lettem. Bementi mindkét kapun, és nagy m® hökkenéssel láttam: a házni nincs is udvara, amit nt tisztán is lehetne tartani.' Hacsak udvarnak nem szárt tódilc valahogyan az a i hermetikusan elzárt, mintíl másfélszer ötméteres térs* ahol a szeméttárolókat tár* ják, és amelyek közül a b oldali, a könyvtár mögül valóban ragyogóan tiszta vrt de a másiknál gondot oko6 annak eldöntése: vajon dróthálós ablakok vastag, í kete pókháló-függönye és kapun levő tábla közül irt lyik volt előbb? (b) C okfelé látni a megyében kis táblácskákat a házak falán. Tiszta udvar, rendes ház — olvasható ezekről a préselt fémlemezekről a kitüntető cím, ami egyrészt megnyugtat, hogy íme. itt és ott, meg amott, ahol csak ez a tábla felbukkan, olyan tisztaság és rend van. hogy az már külön táblát is érdemel — másrészt pedig elgondolkoztat. hogy íme, ha táblával kell jelölni a tiszta udvart és rendes házát, bizonyára adódnak még itt és ott, meg amott kevésbé tiszta udvarok és rendetlen házalt is. ami nem jó, nem helyes és nem egészséges, és hogy mind kevesebb ilyen legyen, jó egészségügyi felvilágosító munkával szaporítani kell az előbbi kategóriába tartozó házak és udvarok számát, az utóbbiak számának rovására, de akkor meg, ha több a tiszta udvar és rendes ház. mint a nem tiszta és nern rendes, úgy táblával a rendelleneket kell jelölni. Ezen a gondolatsoron evic- kélgettem keresztül több falu Pléhtábla a dufart alatt A BRIGADEROS
