Észak-Magyarország, 1963. július (19. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-07 / 157. szám

2

ESZAKMAGYARORSZÄG

Vasamat), 1963. július 7.

Negyvenkilenc új tanító utrakel

Ünnepélyes diplomaosztás Sárospatakon

gítsék a fiatal nevelőket a falukban, hogy mielőbb beleilleszkedjenek a község életébe, a munkába, segítsenek lakásgondjaikon, egyéb problémáikon.

Végezetül az idős, ötven-hat- van évvel ezelőtt, vagy még korábban tanítói pályára lépett idős nevelőkhöz szólt, beszélt a párt és a társadalom megbecsüléséről, majd a kezdő és idős tanítók, együttes ünneplését méltatva zárta beszédét dr. Papp Lajos, a megyei tanács vb-elnöke.

Papp Lajos, a megyei tanács vb-elnöke volt. Bevezetőben arról beszélt, hogy öröm együtt ünnepelni a végzős fiatalokkal, szülőkkel, az idős pedagógusokkal, a községek dolgozóit képviselő vb-elnökökkel, a megye társadalmi és állami vezetésének képviselőivel, mert már maga az ünnepség közönségének összetétele is mutatja társadalmunk megkülönböztetett megbecsülését.

Tudással felvértezett emberek

Negyvenkilenc újabb tanítót bocsátott ki kapuin ismét a Sárospataki Tanítóképző Intézet. Negyvenhárom nő és hat férfi vette át diplomáját pénteken késő délután, hogy szeptember elsején már a katedrára üljön és a tudás terjesztője, a nép tanítója legyen a borsodi községekben.

A tanítóképző tanári tanácskozótermében szokatlan vendégek gyülekeztek az ünnepség kezdete előtt: azoknak a községi tanácsoknak a vb-elnökei, amelyekben a most végzett fiatal tanítók szeptembertől tanítani fognak. Újszerű jelenség ez, a magyar pedagógus- társadalom életében eddig ismeretlen és annál örvendete- sebb tett: a falu társadalma szeretettel várja leendő tanítóját, a megbecsülés, az előlegezett bizalom tükrözése a vb- elnökök részvétele a diploma- osztó ünnepségen, ismerkedés a fiatal nevelőkkel.

Az intézet kertjében a diplomára váró fiatalokat szülők, hozzátartozók vették körül, többségben falusi dolgozók; rajtuk kívül jónéhány idős ember, férfi és nő vegyesen, akik már igen régen végezték el a tanítóképzőt, és azóta már az életben is helytálltak, kiérdemelve ezzel az arany-, illetve gyémántdiplomát.

A nagyarányú átépítés miatt az intézet tornatermében tartották a

kerülnek ki az életbe, hogy sediplomaosztó ünnepséget,

amelyre igen nagy számban jöttek el Borsod megye és Miskolc állami-, párt- és társadalmi életének vezetői, a hozzátartozók, érdeklődők, az intézet tisztelői.

A Himnusz után dr. Komá- romy Béla intézeti igazgató nyitotta meg az ünnepséget, hangsúlyozva, hogy a negyvenkilenc fiatal tanító önként, hivatástudatból vállalt pályára indul, és az intézet büszkén engedi őket az életbe. Emlékeztetett a három év előtti tanévnyitóra, amikor a most végzett tanítók megkezdték a tanulást, megemlékezett a három esztendő munkájáról, a jó eredményéiről, a tanácsok vb-elnökeinek jelenlétéből tükröződő társadalmi megbecsülésről. Ugyanez a megbecsülés jelentkezik a pályakezdőkön túl az idős pedagógusokkal szemben is, akik új diplomájukat egy élet munkásságával érdemelték ki.

Az ünnepség szónoka dr.

gítsék azt a nagy forradalmi változást, ami most hazánkban végbemegy — mondotta a továbbiakban dr. Papp Lajos. — A végzett tanítók a katedrákra állnak, hogy a tudást, amit ebben a tanintézetben kaptak, továbbadják a falusi iskolákr ban, neveljék tanítványaikat és a falu egész lakosságát. A munkát megbecsülés és tisztelet övezi a mi társadalmunkban, de különös tisztelet ]ár a pedagógusnak, a nevelőnek, aki a jövő társadalmát neveli.

A pedagógusmunka szépségeiről, a megtisztelő feladatokról beszélt ezután, kiemelve, hogy közel fél évezrede folyik Sárospatakon igen magasfokú. képzés, ami büszkévé teheti az itt végzett új tanítókat, de egyben

Az oklevelek átnyuitása

kötelezi is őket Sárospatak neve

Emelkedett a tanítóképzés szintje, igen magasszintű oktató-nevelő munka folyt az intézetben is, és az itt kapott tudást a nevelők úgy igyekezzenek felhasználni, hogy a gyermekeken kívül legyen gondjuk a falu felnőttéire is, legyenek aktív részesei az iskolán kívüli nevelőmunkának a népművelésben, a KISZ-ben, segítsék a felnőttoktatást, legyenek a párt eszméjének harcosai a faluban, és nevelőmunkájukban ne tévesszék a célt: úgy neveljék a gyermekeket, hogy azok tudjanak szocialista módon élni, dolgozni és gondolkozni. Közeledjenek emberséggel a falu társadalmához, vigyék magukkal az ifjúság optimizmusát, legyenek a szocialista magyar falu új emberének kovácsai. Felhívta dr. Papp Lajos az új tanítókat fogadó községek vb-elnökeit, sekövetkezett az ünnepség rendjében, de azt meg-megszakí- totta a hosszú taps egv-egy rév után. Sóira az elnökség asztalához léptek az idős pedagógusok, akik hatvan, vagy annál több évvel ezelőtt már átvettek egy diplomát, most pedig ál’amunk gyémántdiplomával honorálta munkásságukat. Nyolcán vették a Magyar Nép- köztársaság címerével díszített ékes gyémántdiplomát, majd harmincán az aranydiplomát 50—55—58 éves munkásságuk elismeréseként. Ezt követően az új tanítók vették kézhez okleveleiket. Az idős tanítók nevében Felföldi János, aki 1900- ban, hatvanhárom évvel ezelőtt nyert oklevelet, a tanítói múltról szólt, összevetve azt a mával. Hangsúlyozta, hogy az öreg nevelők az öröm, a büszkeség és a hála érzésével vesznek részt ezen az ünnepségen. A fiatal tanítók nevében Fehér Mária búcsúzott és mondta el, mintegy az összes végzettek hitvallásaként, hogy akkor végeznek jó munkát, ha neveltjeiket előkészítik a. szocialista társadalomban élésre, annak további építésére.

A gyakorlóiskola kispajtásainak köszöntésével, a végzettek részére érkezett dísztáviratok ismertetésével, végezetül pedig az Internacionale dallamával végződött az ünnepélyes diplomaosztás, amelynek műsorában, színesítésként, Ady-verssel Nádudvari Ágnés, egy Mozart és egy Erkel dallal a helyi művelődési otthon vegyeskara Tóth Károly intézeti tanár vezetésével, zongoraszámokkal Ipolyi Katalin működött közre.

Az ünnepség után a gyémánt- és aranydiplomás tanítók a megyei szervek képviselőivel baráti találkozón eleve- nítgették fel élményeiket.

(benedek)

0 magyar

kormányküldöttség visszaérkezett Moszkvából

Szombat délután visszaérkezett Budapestre a magyar kormányküdölttség, amely Ap ró Antalnak, a Minisztertanács elnökhelyettesének vezetésével Moszkvában részt vett a Köl csönös Gazdasági Segítség Ta nácsa végrehajtó bizottságának hetedik ülésszakán.

Egy angol tizedes menedékjogát kért az HDH-fiafi

Brian Patchet tizedes, a nyugat-berlini angol megszálló csapatok híradós zászlóalján katonája átment az NDK-ba és politikai menedékjogot kért ott. Mint az ADN jelenti, Patchet kijelentette, azért ment át az NDK-ba, hogy a békés életért munkálkodhasson. Mint mondotta, nem akart a háborúra készülő nyugatnémet militaristák és revansisták érdekében szolgálni.

Újabb válság bontakozik ki Szíriában

A UPI amerikai hírügynökség, beiruti újságokra és jólértesült körökre hivatkozva jelenti, hogy

Szíriában újabb politikai válság van kibontakozóban.

A Szíriái kormány megbízható gyalogsági és harckocsiegysé- gekeé helyezett el Damaszkusz körül, a stratégiai fontosságú pontokon, hogy megakadályozza Nasszer-barát politikusok és katonatisztek államcsínyét.

A Libanonból származó jelentések szerint az egyszer már elmozdított Hariri hadügyminiszter és vezérkari főnök követelte, hogy a kormány távolítsa el helyéről Luai Atasszit, a nemzeti forradalmi tanács elnökét és Hafiz belügyminisztert, a Baath-párt két kimagasló személyiségét.

Mint ismeretes, az elmúlt napokban a Baath-párt részéről

kísérletek’ történtek az Egyiptom, Szíria és lrak államszövetségből álló új Egyesült Arab Köztársaság feltétlen hívének számító Hariri hadügyminiszter leváltására.

A Baath-párt befolyása alatt álló kormány nyilván Hariri ellenakciójának megakadályozására tette meg biztonsági in tézkedéseit.

Egy hét a külpolitikában

Világpolitikai síkon az elmúlt héten nagyjelentőségű látogatások történtek. A nemzetközi közvélemény érdeklődését elsősorban Hruscsov elvtárs Berlinben tett javaslatai keltették fel. Foglalkozik a világsajtó Kennedy amerikai elnök európai kőrútjának mérlegével és figyelmet szentel De Gaulle bonni látogatásának. Jelentős visszhangot váltott ki U Thant, ENSZ- főtitkár hazánkban és Bulgáriában tett látogatása. Megérkezett Moszkvába a Szovjetunió Kommunista Pártjával folytatandó pártközi tárgyalásokra a Kínai Kommunista Párt küldöttsége.

Javaslatok a béke megszilárdítására

Hruscsov elvtárs Berlinben tett javaslata az, hogy kössenek részleges egyezményt a légköri, a világűrben végrehajtott és a vízalatti atomfegyverkísérletek megtiltásáról, a legélénkebb érdeklődést váltotta ki elsősorban az Egyesült Államokban és máris úgy szerepel a világsajtó hasábjain, mint a július 15-én Moszkvában kezdődő háromhatalmi tanácskozás fő programpontja. Az embereket elsősorban az érdekli: sikerül-e végre nyélbe ütni a nukleáris kísérleti robbantások megtiltásáról szóló egyezményt. Ha a nyugati hatalmak most komolyan veszik Hruscsov javaslatát, akkor az egyezmény létrejöhet. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az egyezmény csak. részleges lenne, mert nem terjedne ki a földalatti robbantásokra.

Javaslatának megtételénél a szovjet kormány gondosan mérlegelte azt a körülményt, hogy a nyugati hatalmak a földalatti robbantások betiltását olyan követelésekhez kötik, amelyek teljességgel elfogadhatatlanok és így eltorlaszolták az egyezmény, aláírásának útját, Mint emlékezetes, a szovjet kormány amikor annakidején beleegyezett a területén végrehajtandó évi két- három helyszíni ellenőrzésbe, a legmesszebbmenő jóakaratról és megegyezési készségről tett tanúságot. Bebizonyított tény, hogy a kormányok tulajdonában lévő nemzeti megfigyelő eszközök, s a szóban- forgó országok területén felállítandó önműködő főldmoí gást jelző állomásokkal egy* temben megfelelően biztosit ják valamennyi kísérleti rőt bantás megszüntetésének # lenőrzését. Ennek ellenére 1 nyugati hatalmak a robbantó sok beszüntetését az úgynev® zett nemzetközi megfigyeli rendszerének elfogadásán* kötötték és kötik. Amikor 1 Szovjetunió ezt a követeiét elfogadta és beleegyezett # 2—3 helyszíni ellenőrzésbe, 1 nyugati hatalmak alkudozó próbáltak az ellenőrzések s# mát és helyét illetően. Ez nyü vánvalóvá tette, hogy nem á lenőrizni akarnak, hanem 1* hetőséget akarnak kapni art*, hogy berepülhessenek szovjí területre, légi fényképeket ki szítsenek, egyszóval kémtev® kenységet folytassanak a N-é TO javára. „Az imperialist uraknak — mondotta Hr# csov elvtárs Berlinben — m® kellene már tanulniok, hogy! szovjet kormány sohasem a* ja fel saját országa, sem fk dig a többi szocialista orsZ& érdekeit. Nem nyitja meg ki púit a NATO felderítői elő* Itt nincs helye alkunak.” Ált* Iában tilalomban tehát ne* lehet megállapodni. De rn® lehet állapodni részleges til® lomban.

di

já

le

fllkudozások Nyugaton

Kennedy európai körúti1 nem vitte előre az Egyesül Államok Poláris-tervét. Ez] terv sokoldalú tengeri NAT atomhaderő létrehozását # lozza. A partnerek kedvé# az Egyesült Államok az er* detileg tengeralattjárókból & ló flotta helyett most már f# szüli flottát javasol. A hely# tét Kennedy útjának kezdet* kor az jellemezte, hogy P Gaulle tüntetőleg kivonta 1 francia atlanti flottát a NATO parancsnokság alól. Bonnb# Kennedy a nyugatnémet mii] taristákat és revansistákat u* varolta körül. Biztosítót] őket az Egyesült Államok tó mog'atásáról és felbátorított1

imperialista-antikommunista

terveikben. Bonnban Kenned' Bonn—Washington tengel! kovácsolt. Ámde gyakorlatiig ez nem vitte előre a Polar#

tervet, mert egyedül a nyuga;

/. M. Majszkij emlékirataiból

Egy nagykövet első lépései

német köztársaság részvétel* vei Amerika nem szervezhe NATO-flottát. Kennedy Bot] ni udvarlása viszont még # lenszenvesebbé tette ezt a te] vet London számára. Mi* várható volt, Kennedy lond* ni tanácskozásai nem vezette] eredményre. A kommünü* szerint „szükség van a sok*1' dalú NATO-flotta megtere# lésére vonatkozó tárgyalásod ra, anélkül azonban, hogy o* vétlen fel kelljen vetni Angi] -részvételét.” így London uta Kennedy sokoldalú terve m® egyoldalúbbá vált.

1 London után következe] Róma, ahol egy bizonytala] helyzetű hivatalnok kormán! volt Kennedy tárgyaló parin* re. Az eredmény itt is negat* volt. A kiadott közlemény Poláris tervre vonatkozó»], ezeket mondja: ..Olasz rész# készek részt venni e terv ti nulmányozásában, amire * érdekelt kormányok közölt k* sőbb kerül sor.” Párizst Ke* nedy kénytelen volt elkerüli1 miután De Gaulle félreérik®, tétlenül elvetette az amerik» tervet.

A hét végén került sor,®1 Gaulle bonni látogatásé# Hruscsov elvtárs berlini b® szédében rámutatott, hogy 0 Gaulle és Kennedy Adenau«! kegyeiért versengenek. A jel®* szerint De Gaulle ez alkalof* mái heves szemrehányások^8 illette Adenauert a Washing tonnái való kacédkodásért. ^ francia—nyugatnémet tárgy8' lások nem a papíron szép# megfogalmazott „örök bar#' ság”, hanem a tényleges lentétek jegyében zajlottak 1* Egyetértés csak a hidegháb*' rú fenntartásának kérdéséé# volt. De Gaulle felvetette 1 francia mezőgazdaság expo# követeléseit, ami nyugatnéih®* részről, ahol a francia árúi* helyett olcsóbb árukat impol" tálnak, csak ellenállásba Ük közhclelt. Nem hidalták át # ellentéteket Anglia és a Köz# Piac kérdésében sem.

t*f> au 33» o-K pa», stm tus # “ ÍTS ff. 5! ?! S JTiS m s ®

ú

jabb dühkitöréssel de Fieriot.] Azt akarják, hogy tájékoztas-i sam őket Anglia múlt évi fize-J tési mérlegéről! Micsoda osto-< baság! '

— Bocsánat — mondottam,

felemelkedve székemről, és az1 asztalhoz léptem —, engedje] meg, hogy belenézzek,,, <

Turkálni kezdtem az aszta-, Ion szétszórtan heverő „Kék] könyv”-ek között. Hamar kivá-j lasztottam, amelyikre szüksé-« gém volt, fellapoztam a súlyos] statisztikai évkönyv megfelelői oldalát és, blokkfüzetemet meg] ceruzámat elővéve, néhány: számadatot jegyeztem fel egy] darab papírra. «

De Flerlot-t mindez annyira] meglepte, hogy némán, majd-] nem dermedten ült a helyén.] Elénk arcáról hol csodálkozás.] hol szórakozottság volt leol-l vasható. Átnyújtottam a nagy-] követnek a papírlapot a szá-] mokkái, és nyugodtan mond-j tam: <

— íme, a szükséges adatok! ]

Néhány magyarázó szót fűz-;

tem még hozzá. <

A hatás meglepő volt. De, Fleriot megrendültén] ült velem szemben, és, olyan tekintettel nézett rám,] mintha varázslóval lenne dől-] ga. Néhány pillanatig szóhoz« sem tudott jutni. Amikor is-] mét lélegzethez jutott, hevesen« megragadta kezem, és így kiál-] tott fel: <i

— Köszönöm! Köszönöm! Ki-] segített a bajból!... De hogy is] jött rá a dolog nyitjára? ]

— Nincs benne semmi rend-] kívüli — feleltem. — A dolog-] nak az a magyarázata, hogy én] tulajdonképpen közgazdász va-] gyök és éppen elég dolgom« volt életemben az angol „Kék] könyv”-ekkel.

(Folytatjuk.) *

álló ötemeletes épülete félé haladtam, , játékos kedvemben arra gondoltam: „No, doyen úr, hogy is fogad majd maga engem?”

Magastermetű, libériás inas nyitott ajtót, és egy kisebb várószobába vezetett. Egy perc múlva jött a barna kis titkár, és betessékelt a nagykövet dolgozószobájába.

De Fleriot felemelkedett íróasztala mögül, hogy kezet szorítson velem. Igazi francia volt: alacsony, mozgékony, szikár. Fekete haja őszbe csavarodott. Kecskeszakálla is őszes volt. Gesztenyebama élénk szemek. Vékony, kissé hajlott orr. Annak ellenére, hogy majdnem harminc évet töltött Londonban, erősen franciás kiejtéssel beszélt angolul.

Miután kezet szorított velem, ismét helyet foglalt karosszékében az íróasztal mögött, majd felháborodva és kétségbeesetten kiáltott fel:

— Nem értem! Semmit sem értek az egészből!

Es indulatosan mutogatott ujjával az orra előtt rendetlenül heverő angol „Kék könyv”- ek halmazára.

Értetlenül néztem rá.

— Azt akarják, hogy a könyvelőjük legyek! Olyan nincs! Én diplomata vagyok és nem könyvelő!

S ugyanakkor kezével megfenyegetett valakit a levegőben.

Megértettem; Párizsról, a kormányról, a külügyminisztériumról volt szó. Elmosolyodtam. A nagykövet nagyon komikusán hatott feldúlt és kétségbeesett arcával, összeszorított öklével.

— Tulajdonképpen miről is van szó? — kérdeztem a doyentől.

— Hogy miről? — válaszolt

vezetője és annak helyettese is. ezeket nem számítva, a tulajdonképpeni diplomáciai képviselők száma mindössze ötre csökken. Ugyanakkor Japánt és az Amerikai Egyesült Államokat Londonban 20—20 diplomata képviselte, Franciaországot 18, Olaszországot 15, sőt Dániát és Sziámot is 9—9.

Akkori követségünkre még az is jellemző, hogy teljesen hiányzott a fegyveres erők képviselője: sem katonai, sem légügyi, sem tengerészeti at- tassénk nem volt.

Amikor Londonba érkeztem, a szovjet kolónia nagy része kereskedelmi szerveink munkatársainak sorából került ki. A kereskedelmi képviselet akkor a Kingsway-n a Busch- I-Iouseban, abban a hatalmas felhőkarcolóban volt, ahol számos angol társaság és vállalat irodája is működött.

Bár a követ megbízólevelének átnyújtása előtt még hivatalosan nem követ, a diplomácia illem ajánlatosnak tartja, hogy már azelőtt két „magán”- látogatást tegyen — az egyiket a külügyminiszternél, a másikat a diplomáciai kar doyenjénél (rangidős diplomatájánál). Elhatároztam, hogy a nemzetközi szokásokhoz híven mindkettőjüket meglátogatom. Különösen emlékezetes marad számomra a doyennél 1932. november 2-án tett látogatás.

1932-ben a londoni doyen de Fleriot francia nagykövet volt, jellegzetes régi vágású diplomata, aki sok évet töltött Angliában. Amikor a francia követségnek a Knightsbrídge-en

egészen mások voltak. De a Harrington-ház nem is volt elég nagy: mintegy harminc szoba volt benne. Később, különösen a háború alatt, újabb házakat kellett kibérelnünk.

De akkor, 1932 utolsó napjaiban, a ház nagyon tetszett nekünk. Egyik legfőbb vonzóereje a gyönyörű Kensington- park volt. A követség ajtaján kilépve öt perc elteltével már százados bükkfák és hársak alatt jártunk. Órákon át sétáltunk a parkban, gyönyörködtünk a virágágyásokban, nézegettük nevezetességeit. A legtöbb időt a csodálatos Kerek tó körül töltöttünk, ahol mindig nagyon sok ruca és sirály volt, s ahol öregek-fiatalok egyaránt játékhajók és csónakok indításával töltötték idejüket.

Feleségem gyakran mondogatta lakásunk ablakában csodálkozva és boldogan:

— Mintha csak falun volnánk. Pedig egy nyolcmilliós főváros központjában vagyunk. ..

Engem, természetesen nemcsak a dolgok, hanem az emberek is érdekeltek. Sőt az emberek a dolgoknál sokkal inkább.

A mi szovjet követségeink abban az időben rendkívül kis- számúak voltak. Ez a körülmény sehol nem volt any- nyira szembeötlő, mint Londonban. Mert itt, az akkori világvárosok világvárosában, a föld egyik legnagyobb hatalmúnak mindössze hét diplomatája szerepelt a Foreign Office névjegyzékén. Közéjük tartozott a kereskedelmi képviselet

3.

A

z a föld, amelyen a követség épülete állott, száz évvel azelőtt még a Kensington-kastélyhoz tartozott. Valamikor, a ^ÍVII. és XVIII. században ez a kastély a királyok Londonon kívüli székhelye volt, és nagy szerepet játszott. Itt élt Anna királynő, I. György és II. György király. Később a királyok átköltöztek Londonba, s a Ken- sington-kastély a királyi család fiatalabb tagjainak lett lakóhelye. Itt született és nőtt fel Victória királynő. Mary királyné, az akkor uralkodó V. György felesége is itt született.

A követségi székházat 1852- ben Stenhope építette. Harrington ötödik grófja. Ebben az időben Kensington és Westminister között még zöldellt a fű, s amikor g. Harrington a parlamentbe hajtatott, hintója gyakran kátyúba jutott. A kastély az első világháborúig a Harrington család . tulajdona volt. de aztán többször gazdát cserélt, amíg a már említett Lewis Richardson kezébe került.

A kastély különben sokkal jobb volt, mint a Chesham- house, de mégsem felelt meg teljesen igényeinknek. S ezen nem is lehet csodálkozni.^ A Harrington-ház egy angol főnemesi család számára épült. Az utóbbi évek folyamán rendszerint a Richardson család négy tagja lakott benne az őket kiszolgáló tizenhét tagú személyzettel. A ház ennek megfelelően is volt berendezve. A szovjet követség szükségletei