Észak-Magyarország, 1963. július (19. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-28 / 175. szám

4

ESZAKMAGY Alt ORSZÁG

Vasárnap, 196.1. július S8.

GERGELY MIHÁLY:

Ml

ö &

£üfion\

(jegyzetek

£

H

Meleg

ol volt, hol nem volt, régen, régen, valamikor hat-hét hónappal ezelőtt: fagyott. Minden. A Balaton, a Zürichi-tó (néhány száz éve nem volt rá pclda!), a felsőzsolcai országút, a gon. dolat, és egyáltalán minden, ami fagyható. Az akkori újságok szerint az emberek felöltözve jártak. Nagykabátnak, bundának nevezett ruhadarabokba bújtak, és menekültek a jól fűtött szobákba. Nem is mozdultak onnan, csak ha már nagyon kellett. Mindenki szenet keresett, de nem mindenki talált. „Ja kérem, a nagy hideg! Nem gondoltuk, hogy így, hogy ilyen, hogy olyan”. Hol vannak azok a jó 30—35 fokos melegek!

Es az emberek szidták az időt.

Es eljőve a nyár az ő melegségével, és fölolvasztó a Cagyot. A poklok minden me. legével. Olvad, ami olvadható. A vaj, az aszfalt, a kő, a szikla stb. Varsóban 43 fok meleget mérnek, a Balti-tenger 24 fokra hévül, (meg nem

van

volt. rá példa). Az emberek a hűvösbe menekülnek, és ki sem mozdulnak onnan, csali ha már nagyon kell. Es mindenki sört keres, de nem mindenki talál. „Ja kérem a nagy meleg! Nem gondoltuk, hogy így, hogy, ilyen, hogy olyan"; Hol vannak azok a jó 20—«25 fokos hidegei-:!

Es az emberek szidják S3 időt.

A késő eső órákban megyünk barátommal az utcán Csak a villanyok, fényreklámok világítanak,

— Gyerünk át a túloldalra — mondja.

— Miért?

— Az árnyékosabb.

alaki nyaralásról étke. zik. A Bakony hegység, ben töltötte idejét Friss harmatról, nedves ta. pintású korlátról, hideg víz. röl beszél.

Mi ámulva hallgatjuk,

„Nedvesség", „harmat"! Mi. lyen idegen nyelven besaá ez?

<1*0

vV "a" v I' - c 'X- -s r -X- -JC* tv v!‘ -K’ 4v vl- vv -X- -X- -X- -X- *X-X* -X- *X”X- -X* *c vi- -x-X* vr vv* X* x -x i

A MONOKI OVODABAN

Amikor nemrégiben egy hat tagú olasz küldöttség járt itt, a küldöttség vezetője, a Collog- no-l polgármester különösen jól megnézett mindent, aztán elragadtatva csak ennyit mondott:

— Fővárosi!:

Vagyis, hogy a monoki óvod a fővárosi színvonalú. Szerintük. Fi csór Istvánnénak, az óvoda vezetőjének azonban más a véleménye:

— Lehet, hogy Olaszországban csak esetleg a fővárosban vannak ilyen óvodák, vágj' bői. csődék, de nálunk még a megyében is sokkal .szebbeket, jobbakat láthatunk.

Es a vezetőnőnek

igaza van

Bár a monoki óvoda és bölcsőde kifogástalanul tiszta, halai gyon régi és ezt: már as újtó festés sem takarja.. 4

Kevés a személyzet, A óvó dában 00 gj'erekkel „papíron«- három óvónő foglalkozik. Azcr csak „papíron”, mert gyakorlatban csupán kettő (Varga Ev.

I cs Kiss Aranka), a harmadika j ugj anis Tál lyára rendelte át ; j tanács, de a monoki óvodáto (kapja fizetését.

A nagyobb gond pedig:

a szülök szeretnék,

ha még több gyereket elhelyez lietnének az óvodában és ; bölcsődében. Ez érthető is, hí szén ilyenkor aratás-csépié: nagy munkák idején, mindéi falusi ember kora reggeltől ké ső estig dolgozik, tehát falu helyen különösen nagy gondy gyermekek elhelyezése.

Hogyan lehetne ezt megold» ni? Ismét arra kell hivatkoz nunk, hogy mi van gyakorlat ban és mi van „papíron". Gya korlatilag ugyanis lenne hely szép, tágas termek vannak itt elférne még néhány kiságy é asztalka. Es „papíron”?

— Ennyi a megszabott lét szám. Nincs többre költségve lés. A terv szerint az élelmezés költséget; is csak a létszám 9* százalékára határozták pedig itt állandóan 100 száza lekos a létszám.

— A bölcsödében példán csak 25 gyereket vehetnénl fel, de hát látjuk a szülők ne héz helyzetét és elválaltuni még néhányat — hallottuk Fe hér Lászlónétól, a bölcsőde ve zetőjétől.

Így persze a vezetőnek és : két gonodozónak, Szabó Xmré nének, Németh Jánosáénál van több dolga. Igaz, a terme lőszö vetkezet készségesen fel ajánlotta: ad egy- gondozónő és fizeti is munkaegységben — de a járási tanács cat az ajánlatot nem fogadta el, M

Kétségkívül

többletkiadással járna

az óvoda és a bölcsőde férőbe lyeinek bővítésé. De még hí nem is terveztek be ezt a kiadást, valahogyan mégis bizto sítani kellene. Óriási segítségei jelentene ez a monoki szülök, nek. S a szülök is bizonyára sc.k mindenben segítenének Mint ahogj' most is készséggel segítenek kőfalat építefd a! óvoda körül, virágágyat, baba. házat az udvaron. Rájuk Is lehetne számítani minden olyan munkában, amelynél: erednie, nyeként a monoki óvodára már mindnyájan azt mondhatnánk: fővárosi!

RuUk&y Anna

más udvaron, sok-sok játékkal játszhatnak Itt: a gyerekek, az étkeáós kifogástalan (hetente háromszor kapnak húst), a gondozónők kedvesek, mégis van itt néhány olyan probléma, amelyen a szerencsi járási tanács illetékesei változtathatnának.

Előbb áz apróságoknak tűnő észrevételeket: sok a légy«. Igaz, ilyenkor nyáron mindenütt sói: a légy, de’ az óvoda dolgozói szerint a lanacs az elmúlt években gondoskodott irtószerről. Most is gondoskodhatna.

S bár nyár van, nem árt észrevenni, hogy az óvoda termeiben csupán kis vaskályhák vannak, pedig ezekbe is olyan csorépkályha kellene, amilyet a bölcsődében láttunk.

Az óvodában egy játszóterem és egy iroda berendezése- naLesz függetlenített zenekarunk

mind nehezebben látta el feladatait, és az utóbbi években a jó művészeti vezetés ellenéi-e sem volt tapasztalható érdemi előrehaladás. Sőt, megtorpanás, elkedvet lened cs jelentkezett, helycnk&nt as együttes munkájában. Ezért tartotta szükségesnek mind a Miskolci Városi Tanács V. B., mind pedig az Országos Filharmónia Igazgatósága a zenekar függet- lenítését, hogy szilárdabb munkafegyelemmel, jobb, alaposabb művészi munkával, állandó. stabil és jóképesítésű muzsikosokkal szolgálhassa az együttes Miskolc és a megye, hangversenyigényeinek kielégítését.

Hosszú, években mérhető, szívós küzdelem indult meg a függetlenített zenekarért, a komoly zenei igények jobb kielégítésének biztosításáért. Érvek és ellenérvek, alapos számit- gatások, megfontolások, személyi és főleg pénzügyi problémák jelentkeztek e küzdelem során, amely végül is eredményesen fejeződött be. Mint Gribovszky Lászlóné, Miskolc Varos Tanácsa végrehajtó bizottságának elnökhelyettese tájékoztatott, főhatóságaink döntése alapján lesz függetlenített zenekarunk. A pénzügyminiszter már aláírta az erre vonatkozó költség jóváhagyását, és napok kérdése, hogy a részletes, írásos rendelkezés is megérkezzék.

A zenekar — mint Gri- bovszky Lászlómé tájékoztatott — hatvan tagú lesz, és személyi állományát tekintve, a Miskolci Nemzeti Színházhoz tartozik. Elén zeneigazgató áll, aki koordinálja a színházi zenei, valamint a hangverseny- élet adta feladatokat, és irányítja a zenei erőket mindkét terület feladatainál: jó megoldására. A függetlenített zenekar 1963 szeptember 1-el alakul meg. Akkorra nevezik ki "a zeneigazgatót is, és azonnal meg is. kezdi a működését. Természetesen napjainkban már késő van ahhoz, hogy szeptemberre új, jó erőkkel bővített zenekar álljon rendelkezésre. Ez nem is várható az elkövetkező hónapokban, hiszen a zenekar majdani vezetőjének több muzsikust kell még' — elsősorban a fiatal művészek köréből — az együttes részére megnyernie, általában sok személyi szervező munka is adódik, és az egész 1963—64-cs évad való jóban

még a zenekar kialakulása evének tekintendő. Lehet, hogj' ezi dobén nem is lesz meg a teljes hatvanas létszám még, mert hiszen inkább kisebb létszámú legj-en a zenekar, mintsem nem megfelelő erőkkel feltöltött.

Áz Országos Filharmónia néhány héttel ezelőtt Miskolc város zenei életének vezetőivel közösen megtárgyalta az elkövetkező hangverseny-évad műsortervét. (Ezt a műsortervet a későbbiekben ismertetjük majd olvasóinkkal.) A műsorterv már függetlenített együttessel számol. A terv jónál: mutatkozik, és hihetőleg igen sok kellemes, értékes esttel fogja megajándékozni a miskolci és borsodi zenekedvelőket. A zenekar pedig, amely most elindul új, függetlenített életútján, minden bi- zonnj’al mejj nagyobb lelkesedéssel, művészi erejének még jobb hozzáadásával váltja valóra a Filharmónia programját, Hisszük azt, hogj« az előkészületi esztendő alatt a zenekar valóban egységessé .ko- vácsolódik, több új értékes művésszel bővül, és az elkövetkező években méltán képviseli majd Miskolcot az országos zenei közvélemény előtt is. Kialakult egy olyan terv is, hogy a filharmonikus zenekar több opera előadására is felkészüljön, és a jövőben a debreceni opera csak az énekeseket, illetve a színpadi játékot adja az operaelőadáshoz Miskolcon és Borsod megyében, a zenei szolgálatot padip a saját együttesünk lássa el.

MEGVAN TEHAT a függetlenített zenekar, amel>-et any- njian vártunk és amelytől oly sokat várunk. Tudjuk, nem lesz könnyű az első esztendő. Nem szabad a zenekarral szemben türelmetlennek lennünk. Nem várhatunk egyik napról a másikra, csodát. De azt méltán elvárhatjuk, bogy jól használja fel az együttes a felkészülési idősza kot, fejlessz» tudását es bizonyos idó eltelte után olyan hangversenyekkel ajándékozza meg Miskolc és Borsod közönségét. hogy csalódást, ne keltsen, bebizonyítsa: érdemes volt a függetlenitése. Segítse ezt a törekvést elsősorban a zenekar minden tagja, segítse a városvezetés, a Fünarmónia és nem utolsó sorban a színház vezetősége, amely gyakorlatilag eme új kulturális intő zmenjóiiiknek a gazdája lesz.

Benedek Miklós

— Nem kell, ne bántsd őket, : Olyanok, amilyenek... Talán | maguk se tehetnek róla.

— Dehogynem! Miért mondsz •

ilyeneket?!... Hogyne tehetne • arról az ember, hogy milyen ... • mit csinálI 3

Ismét megrázta fejét.

— Hidd el, Castro, nem min- 3 dig tehet róla ... Nem minden- 5 :i olyan, mint te.

— Lehetne, ha!...

— Lehetne, de ez... Castró! Jj

Majd szólj Jóska bácsinak, sj liogy átkérem magam a turbi- jj naüzembe. $

— Átkéred? ... Miért akarsz |

élmenni ? >

— Gondolhatod.

— Hát azért igazán nem kell ;

elmenned ... Magam is azt fo- j gom mondani, hogy ne enged- : jók el a legjobb automatásun- 5 kát! !

— Ne mondd majd ezt, Cast- :

ró, jó? ... Megígéred? ... Mert ) én igazán elmegyek innen.. • Megkínzott, melléhez nyúlt. í mert fájt a durva gyömöszölés ■ után. >

Castró zavartan téblábolt *j még. jj

— Azért pár napig nem szó- • lók... Gondolkozz addig, Ann! ! ... És bocsánatot fognak kérni •• tőled, meglátod!

7, ‘ rT"í hagyd óket. í

[ — Mem kell, Nckem van ?

rá szükségem hogy ne lássam íj folyton! — Alig érintve a fér- ti fit, cvöngéde’i véPlvsl'rftott jj könyökig meztelen karján. — ’« Es köszönök neked mindent, í Castró! Te mindig jo voltál • hozzám! — Szipogni kezdett, * ezé’-t Castró evorsan magára • hagyta, remélve, ígj'talán nem 5 kezd el isinél sírni.

— Ugyan, mi eszedbe nem ut! Ha egyszer valaki nekem lem tetszik, azzal én ... Hát zevasz!

Másnap történt, hogy elfo- 'yott a kéztörlő rongya, s nem ’olt ideje a raktárba szalad- !álni. Ezért odament Lódhoz, is kért tőle. Lóéi Keszeggel beszélgetett, egy sovány, nagy >rrú, komiszkodó fiúval, akiiek ő volt az eszményképe. \mi kor Lóci szekrényéhez le- íajolt, hogy a rongyosoméból eltépjen magának egy keveset, iem láthatta, hogy Keszeg Lódra vigyorodik, s feléje bic- :ent. - •

Mikor fölegyenesedett, Lóci láttáról váratlanul átölelte, nagához szorította.

Nem ellenkezett, mert örült uinek az Ölelésnek, ha a többi- :k szemeláttára történik is, azt litte, valami mégiscsak meg- nozdult; Lóéiban. De a következő pillanatban mindent meg- irtett, mert kidagadó, duzzadt nellét. Keszeg két kézzel meg- ■ag'idtn, akadálytalanul marko- ászhattn, amíg Lóci el nem locsátotta. Körülötte a lányok :s a férfiak hangosan nevettek

Megnlázottan és tehetetlenné lénulva állt néhány pillanatig. \ztán leejtett vállal visszafu- ott gépéhez, ráhárult n szerszámos szekrényére és úgy zo~ cogott.

— Disznók! Miért bántjá- ok!? — hallotta Castró hangát. A szakállas brigádvezetö nég egy káromkodással is megoldotta szavalt, aztán ódámén4- íozzá és megsimította fejét. Se :áig simogatta haját, rnzkó ló vállát, biztatóan megver- leste hátát és azt mondta hal- :an, hogy más ne hallja:

— No, Anna, no, ne sírj hét!

,.. Ilyen komisz alakoknak a {özeiébe se szabadna menned, te meg direkt!.. s

Megtörölte arcát, szembefor- lull Castróval. Keményebb és ndulatosnbb' lett volna, de a érti nyugodt, bölcs arca le- lűtötte.

... Mondd, hogy én egyene- en utána járok!

— Nem akartam. De magad s látod, nem érdemli... Hagyd te Lóéit, vak ez, ez még ‘sale a külsőt látja, más nem is irdekli!

Már nem kellett sírnia. A kéz- őrlő rongyot bedobta a szek- •énj’be, és bekapcsolta a gépet. Castró még álldogált kis ideig, najd bólintott, és azt. mondta:

— No, jól van akkor... Csak njugodj meg Anna! Majd én neatnosom a bitangokat!

Megrázta fejét,

radni, mert azt hitte, szavaival talán betörhet az előtte be- j zárt világba. Lóci íelcsőrölte a r zsinórt, és szótlunul otthagyta, s Kisírta magát, a beakadt horoggal nem vesződött, eltépte a f zsinórt, és még az esti vonat- \ tál hazautazott. Többé nem ? ment ki a horgásztanyára. c

Néhány nap múlva, munka s után megvárta a gyárkapuban, r Szerencséje volt, Lóci egyedül r jött. Tudta, nem lakik messze, i és gyalog szokott hazasétélnl, 1 azért a két villamosmegállóért 1 igazán nem érdemes a csúcs- r forgalmi időben tolakodni.' c

— Véletlenül éppen arrafelé c

van dolgom — mondta, amikor csatlakozott 'Lóéihoz. t

— Tudom... mondta Lóci, s r mosolygott

— Mit tudsz? c

— Azt. hogv but», makkos c vágj«!... Miért mászkálsz te én ) utánam, amikor annyi fiú van? r

— De ha én csak téged szó- !•

rctlek! é

— Hát ne szeress!..Meri r én nem szeretlek, akkor még .. r

I m « ,, I csak len- 1

| Megszeretnél, | nél hoa_ h

zám egy kicsit kedvesebb!... i! Nem látod, bein' nincs nekem senkim ... Pedig lehetne! Iga- 1 zán annyiszor lehetett volna, t mint más lányoknak! Ha én Is t megengedtem volna!... \

— Elhiszem. Hát csak legyen V is, Miss Európa! Jöjjön meg az

a kis eszed, mert mindjárt oda t a fiatalság, aztán még semmit j se éltél! r

— Úgy én nem is akarok ... 1

Hogy valahol a raktárban, 1 vagy munkaidő után vulame- t ‘lyik irodában... c

— De finnyás vagy! c

Befordultak az utcába, ahol t

Lóci lakott.

Te, Lóci! , Elhiszed, hogy ón . még nem is voltam fiúval? 1

— Hány éves is vagy te, Miss t Európa?

— Ha megkérnélek, akkor se c

tudnál másképpen hívni? i

— Hogvhogy másképp? f

•— A nevemen ... Annának h hívnak. De a mama csak úgji szólít: Anni Megtennéd, hogy s így hívsz?

— Megtehetem... Szóval: ii hány éves vagy, Anna?

— Húsz múltam. f c

— Es még nem voltál fiú- i val?!

— Nem, elhiheted ... Meg-t\t

tudhatod... r

— Hogyhogy ... megludha- 1 lom? — Megállt egy egj’emele- r

tes ház előtt.

— Hát... ha behívsz! . .. Tu- i

dóm, csak a mamáddal élsz, és r talán!., i ,

NÉHÁNY HÓNAPPAL ezelőtt egy értekezlet alapján olvasóink elé tártuk a Miskolci Liszt Ferenc Filharmonikus Zenekar helyzetét. Mint ismeretes, a nagymúltú és igen sok szép sikerre visszatekintő zenekar tagjai nem függetlenített muzsikusok, illetve a zenekarban item függctlcnitett- ként működtek közre, hanem az élet különböző területein dolgoztak (túlnyomórészt zenei pályákon), és másod-, vagy. harmadállásban játszottak a filharmonikus zenekarban. Az összes tagok mintegy tíz helyen dolgoztak, próbára, szereplésre ily sok helyről kellett összeszedni őket, egyeztetni Idejüket. Ez természetesen hovatovább a művészi munka rovására ment«

A megnövekedett zenei igények — Miskolcon és a megyében egyaránt — szükségessé tettél:, hogy a hangverseny- szolgálatot jó muzsikusokból álló hivatásos zenekar lássa el. Tekintettel arra, hogy a -Miskolci Nemzeti Színház opera- társulatát 1957-ben átmenetileg megszüntették, a színházi zenekar létszáma is mintegy a feléi-e esett, és így nem állt rendelkezésre jó erőkből álló, függetlenített# egj’üttes. Sok tehetséges fiatal muzsikus, minthogy a város nem tudott részéi» megfelelő zenei állást biztosítani, eltávozott Miskolcról és most az ország különböző részein fejt ki értékes művészi tevékenj'séget.

Az Országos Filharmónia, valamint a városi tanács által szubvencionált Miskolci Liszt

I Ferenc Filharmonikus Zenekar ilyen körülmények között

I— ------- mindenki

I A műhelyben így hívta.

Mindjárt azután ragadt rá, hogy esztendeje a szivattyú- üzembe került, az automatasorra. Az egyik leány ragasztotta rá a Miss Európát, mert túlzott buzgalmát akarta kicsúfolni, amiért oly szívóssággal igyekezett eltűntetni himlőhe- lyes arcú csúnyaságát, ós ellensúlyozásul teljes pompájában hangsúlyozni teste kivételes arányait, gazdagságát.

Egyáltalán nem haragudott a ragadvánj-névért, beszélgetések közben gyakran ő is a harmadik személyben emlegette Miss Európát, s a többiek ezért is megmosolyogták.

S még valamiért. Az. immár reménytelennek tetsző küzdelemért, melyet az automata- sorral párhuzamosan álló esztergapadok egyikénél dolgozó Lóci megnyeréséért folytatott. De Lóci ig-zárt ritka férfioél- dány volt: magas, atlétatestű s kimondottan szép arcú. Amikor már minden leleménvi végigpróbált, beiratkozott a gyári horgászegyesületbe, és szombaton délután ő is leutazott a Duna mellé, a horgásztanyára. Megvárta, amíg a horgászok helyet ker-snek maguknak a stégeken, a folyóparton, akkor felsétált a part mentén Lóéihoz, s melléje telepedett.

— Szia. Lóci! — üdvözölte a meglepett fiút.

— Hát te? ... Mit keresel te itt, Miss Európa?

— Miért? talán nem szabad?

— De ... Csak még sose láttalak itt. — Kis szünet után hozzátette: — Különben tudod, hogy csak engedéllyel lehet horgászni!? ... Mért jön a halőr, aztán 1..;

—- Beléptem az egyesületbe. <— Beléptél?

— Aha!...

— És miért léptél be?

— Csak.

Lóci úsztatott, lassan hosz- szabbra engedte a zsinórt, aztán hangját lehalkítva azt mondta;

— És az egész parton nem találtál más helyet?

— Találhattam volna, de én itt szereincJd'.'A Melletted ..; Hogy taníts meg horgászni.

— És ha én nem szeretem, hogy ide telepszel?!

Miss Európa arcáról lemál- lott a reménység maradéka is. De nem adta fel a harcot.

— Lóci! Nem tudnál egy kicsit kedvesebb lenni hozzám? ;.. Csak egy picit!... — Hogy nem kapott választ, íolj’tatta, mit sem törődve az ügyetlen ü', bedobott horoggal, amely éppen beleakadt a parlmenti hordalékba.

— Hát igazán nem találsz

bennem semmit, ami

__neked

t

etszene? — Megint kis szünetet tartott, s közben egj’re a fiút nézte, a gyönyörű, majdnem meztelen rézbarna bálványt, amint ült a fttvön, és rezzenéstelen, már-már kifejezéstelen arccal a vizet bámulta. Mintha ő ott sem lett volna.

— Tudom, hogy az arcom nem szép ... tudom ... magam is látom... — Valami közbevetett vigasztaló, onvhítö megjegyzésre várt. — Elég baj az nekem, hogy egy gyerekkori himlő egész életemre tönkretette. de... de nincs énrajtam mégis annyi szépség, ami neked ... Nézz meg, Lóci!... No, nézz hát ide! — Ültében is kihúzta magát, arányos vonalai bolondítóan kívánatossá tették. — Csak egy pillanatra!

— Már megnéztelek!..; Odabent sokszor is.

— Igazán?! És csöppet sem tetszem neked? ,

— Nem tehetek róla: énnekem egy nőben elsősorban az arca legyen nagyon szép!

— Nagyon szép?!

— Persze: az a nő legfőbb ékessége! •

Észrevette, hogj' zsinórja a hordalékba akadt, de nem próbálta kiszabadítani. Nagj-on szomorú volt.

— Azért ezt nem kellett volna mondanod ... Külön hangsúlyozva! .. . Lóci, Lóci, nem tudod te még, mi lakik énben- nem! Hogy mennyire szeretlek én téged, netfi Is tudod te azt! ... Hallod? ... Mert sokkal

volt már dolgod, tudom, de eggyel sem, akj igazán szeretett .volna!

— Nem maradnál csendben? Elzavarod a halakat!

De nem tudott csendben ma-