Észak-Magyarország, 1963. július (19. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-26 / 173. szám
2 RS2G AKM AG Y ARORS2 A G Fentek, 1963. Julias 26. Parafának a részleges atomcseid-szerzBdést jelunióba utazik a szerződés aláírására. Az atomcsend-értekezlet legutolsó ülése négy órán át tartott. Ezért az újságírók megkérdezték a diplomatáktól, miről tárgyaltait ilyen sokáig. Gromiko a kérdésre így felelt: bizonyos kérdésekről eszmecserét folytattunk, de a lényeg a sikeres befejezés. Gromiko ezután kezet fogott Harrimannal és Lord Hails- hammel, és a három diplomata gratulált egymásnak a megegyezéshez. A Népszabadság moszkvai tudósítójának kérdésére Lord Hailsham elmondta, hogy hamarosan eltávozik a szovjet fővárosból, és valószínűleg az angol alsóházban is beszámol a moszkvai tárgyalásokról. Harriman az MTI tudósítójának kérdésére kijelentette, hogy elutazása előtt még találkozni kíván Hruscsov miniszterelnökkel. Ugyancsak elmondotta, hogy az egyezmény aláírása nyugati részről valószínűleg Dean Rusk amerikai külügyminiszter és Lord Home angol külügyminiszter feladata lesz. Kennedy elnök és Macmillan miniszterelnök csütörtökön kü- iön-küiön üzenetet intézett De Gaulle tábornokhoz és abban beszámolt a moszkvai atom- csend-tárgyalásokról. Hírügynökségi értesülések szerint a két angolszász kormányfő felhívta De Gaulle t, hegy szüntesse meg a francia nukleáris fegyverkísérleteket. Ezt azonban hivatalosan nem erősítették meg, és francia részről egyelőre nem várható megnyilatkozás, mert De Gaulle tábornok vidéki otthonában, Colombey-les Deu.x- eglircs-ben tartózkodik. Cöuve de Murville francia külügyminiszter -— mint az AP jelentette — csütörtökön a nemzetgyűlés külügyi bizottságának zárt ülésén mondott beszédében 'kijelentette, hogy „Franciaországot semmiféle n iomcsm él-szerződés nem kötné”. A külügyminiszter ezt a kijelentését még a Moszkvában történt parafálás ismertté válása előtt tette. Mint az AFP jól értesült bonni körökből jelentette, Kennedy elnök tájékoztatta Adenauer kancellárt a Moszkvában folytatott atomcsend- tárgyalásokról. Az elnök megígérte, hogy kormánya „továbbra is szoros kapcsolatban marad az NSZK- val a megoldatlan politikai problémák tekintetében”. A brit kormány csütörtökön délelőtt Macmillan elnökletével minisztertanácsot tartott, hogy megvizsgálja a Moszkvában létrejött megállapodás tervezetét. Nixon az NDK. fővárosában Richard Nixon, volt amerikai alelnök és elnökjelölt, szerdán többórás látogatást tett a demokratikus Berlinben. Nixon, akit útjára sok amerikai és nyugatnémet újságíró elkísért, igyekezett feltűnést kelteni. Később a volt amerikai alelnök feleségének és az AP egyik tudósítójának kíséretében ismét átment az NDK fővárosába. Ott tartózkodásáról sajátmaga számolt be egy hírügynökségi jelentésben, amely telve van NDK-elienes propaganda szólamokkal. i«p pilis a Kubai felszabad if ó güizpfiiti itaiieürt 10. évloriiisiéla alkalmából len helyes utat választotta, amelyen egy, a társadalmi igazságra vágyakozó népnek haladnia kell — mondotta. Nagy feladatok állnak előttünk. Ehhez azt kívánjuk, hogy hagyjanak bennünket dolgozni. Ezért támogatjuk a béke megőrzésére irányuló mozgalmat. Hiszünk abban, hogy megváló- síthaló a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése. Bízunk abban, hogy a versenyben mind technikailag, mind gazdaságilag felülkerekedünk. Céljaink eléréséhez két dolog szükséges: a béke és az egység, amelynek biztosításáért minden erőnket latba kell vetnünk — mondotta többek között a nagykövet. Miskolcon is fellép a lengyel ének- és táncegyüttes Csütörtökön este Magyarországra érkezett a krakkói 40 tagú szövetkezeti ének- és táncegyüttes. Fellépnek Debrecenben, Nyíregyházán és Miskolcon, részt vesznek augusztus 3-án Pécsett a hagyományos szövetkezeti táncfesztiválon. Az együttes, amely augusztus 9-ig’ tartózkodik hazánkban, az OKISZ Erkel Ferenc Művészegyüttese énekkarának lengyelországi látogatását viszonozza. A leninizmus legfontosabb követel ménje A NEMZETKÖZI kommunista mozgalom fő irányvonala a jelenlegi világhelyzet elemzésén alapul: szem előtt tart számos olyan lényeges tényezőt, amely korunkban alakult ki. Mindenek előtt a világ erőviszonyaiban végbement gyökeres változásról van szó. Ma már a nemzeti felszabadító mozgalmak csapásai alatt a gyarmati rendszer teljes ösz- szeomlásának lehetünk a tanúi. Korábban a nemzetközi imperializmus erői felülmúlták a szocializmus erőit, ma már ténnyé vált a béke és a szoci- alizmus erőinek fölénye az imperialista reakció erői felelt. A korszerű háború hadi- technikai elemzése, a világ új erőviszonyainak felismerése tette lehetővé a kommunisták számára annak a következtetésnek a levonását, hogy korunkban az antiimperialista erők előtt álló feladatok között központi helyet foglal cl a termonukleáris háború elhárításáért folytatott harc. A kommunista pártok elsőrendű feladata a békcszarctő erők tömörítése a béke védelmére, az emberiségnek a nukleáris katasztrófától való megmentésére. KORUNKBAN a termonukleáris háború lehetséges következményeivel kapcsolatban különösen kiéleződött a burzsoázia két irányzata közötti harc, az agresszív, kalandokx-a hajlamos irányzat és a józanabb, mérsékelt irányzat küzdelme. A világháború ma már lényegében értelmetlenné vált az imperialista agresszorok számára. Aki háborút indít, nyilván arra törekszik, hogy annak segítségével bizonyos gazdasági és politikai előnyöket szerezzen. Az is világos azonban, hogy a korszerű háború semmiféle előnyt nem biztosít a potenciális támadónak. A kommunisták és a haladó erők érdekeltek abban, bogy a burzsoázia politikájában megerősödjék a mérsékelt józan irányzat, amelyet az atomháború távlatnélküliségének megértése diktál. A szocialista országok, amikor szüntelenül növelik képességüket, hogy hatalmas válaszcsapást mérhessenek az agresszorra, és amikor ezzel egyidőben az általános és teljes leszerelés megvalósítására törekednek, mind több és több hívet szereznek a békepolitikának, egyebek között; a burzsoázia ingadozó elemei közül is. A probléma lényege az, hogy megakadályozva a háború kirobbantását. képesek legyünk' maximálisan kihasználni az adott helyzetet a szocializmusért folytatott világméretű harc érdekében. Korunkban éppen a békeharc vált. a szocializmusért vívott küzdelem legfontosabb feltételévé. Ez a múlt év októberi Karib-tengeri események legfontosabb tanulsága a kommunista világmozgalom taktikájára nézve. Ha nem sikerült vóliiá elhárítani a termonukleáris összecsapást, akkor függetlenül az egész világot érintő -következményektől, a kubai népnek kellett volna elszenvedni az első csapások egyikét, lényegében Kubában minden élőlény elpusztult volna. Milyen forradalomról lehetett volna szó ezek után? A szocialista országok világméretekben mindenekelőtt gazdasági sikereikkel járulnak hozzá az új rendszer megszilárdulásához. Ezt a politikát Honin hirdette meg. A kommunistáknak nincsenek kétségeik afelől, hogy a. békés gazdasági versenyben a szocialista rendszer győzelmet arat, A KÍNAI VEZETŐK lényegében figyelmen kívül« hagyják a kommunista yilágmozgalom jelenkori harci feltételeinek elemzését. Az, amit ők a kommunista mozgalom „fő' vo- j nalaként” ajánlanak, tulajdonképpen a munkásosztály legáltalánosabb feladatainak felsorolása, a kornak és az ősz- tályerök reális viszonyainak fi- | gyelembe vételé nélkül. Ily- j módon a kínai elvtársák meg- ;-V*. .•kísérlik inegípszjani a marxista—leninista pártok politikáját igazi hatékonyságától. #******X-7Í-»X-****#*#-X*tt#tt«tt*****#*Wit#*‘»«*##*##**tt%tt#**tt«**#*4Ht#-ft*#'#*#fe*4HHt«#*#tt#W**W*********4Ht4HMt# ***##*#***##***■#*#*#*#*#*##******#**• megint és úgy perzsel a hőség, hogy nem mernek felrepülni a kismadarak. Fonnyadó lapuk alá, fűvel benőtt barázdák fenekére bújnak és ott lapulnak, pihegnek az várnyék védő szárnyai alatt. Mert a forró Nap füzében csak az erős, nagy madarak bírnak szállni. A kicsinyek nem bírják a hőséget, elfáradnak, kifulladnak, meggyullad rajtuk a könnyű toll és a földre hullnak. A kazóh síkság fölött igen forró, szinte tüzes a nj'ár. Forróbb, mint a Bajkál völgyében, vagy a Volga szeliős partjain. A lcazáh síkság fölött ötven fokra is felhevül a levegő és az ilyen hőséget csak az erős, nagy madarak bírják. A sas bírja. A sas kifeszíti acélkemény tolláit és úgy úszik a sárgásán izzó napfényben, mintha egyenesen a Napba akarna beleszállni. A sas erős és bátor madár, A fürjecskék a barázda mélyén és a füvek árnyékában lapulnak. De ha leszáll az alkony, s kihuny a Nap tüze, a sasok aludni térnek és csak a fürjecskék köszöntik csacsogva az estét. ... A negyvenöt fokos hőségben magasan úsztak a sasok s alattuk, a földön emberek ültek a gépeken. Egy könnyű, kis traktoron ült Vlagyimir Kotyeskov is, és szűkre hunyorított szemmel az izzó Napot nézte. Kotyeskov brigádvezető volt a gazdaságban. Könnyű traktoron járt, és olykor-olykor letérhetett a hivatalos útról is. De hát Viheti az ördög a hivatalos utat. A kazáh síkság olyan nagy, hogy ott még akkor sem lehet letérni a hivatalos útról, ha akarná az ember. Hová lehet itt menni? Erdőbe? Folyóhoz? Vagy tengerpartra? Egy hétig is utazhatna az ember, hogy találjon egy kis változatosságot, vagy romantikát. De minek ide a romantika? — kérdezte önmagától Kotyeskov. — Van itt romantika éppen elég. A szüzföldek romantikája mindennél nagyobb... Tenger kell? Tessék, itt a tenger. Nagyobb, mint a Kaspi ... És hullámzik is, meg habzik. Pedig ez nem is víz, hanem kalász... Gazdagon termő, érett búza... A kalászok hófehérek... A mag aranyos, piros ... Őröld meg a magot és hófehér liszt lesz belőle. A lisztből meg kenyér... Nohát... Ez a romantika ... Kotyeskov traktora a végtelenségbe nvúló, távol az éggel összeolvadó, érett búzatábla mellett haladt. Nem is volt erre más, csak búza. Fehérre őszült kalászrengeteg hullámzott a síkon. Kotyeskov élvezte is, hogy ő most knlászóceónban úszik, de kifogásolta, hogy ez a kalászóceán ennyire meleg. Embert, vagy gépet sehol sem látott. Csak messze, tőle nagyon távol úsztak a fehér kalásztengerben fekete pontok. Kombájnolt. vontatók, teherautók. Kotyeskov tudta, hogy ott aratnak, de nem fordult feléjük, mert azt is tudta, hogy az nem az ő brigádja. Kotyeskov most a sztyeppére gondolt. Arra a végtelen síkságra, ahol megszűnik a kalászóceán és évezredek óta háborítatlanul pihen a föld. Hetekkel azelőtt, amikor utoljára járt a sztyeppén, árvalányhaj virágzott mindenütt. Ezüstszínű, selymes árvalánvhaj-tenger borítot ta a földet, amely ekét még sohasem látott. Kotyeskov tépett is belőle egy csokorra valót, de már akkor is ferde szemmel nézett az árvalányhajra. — Nem jó ez így — mondta cimborájának. — Az árvalányhaj szép, de nem hasznos. Még az állat sem eszi meg. — Hát mit akarsz itt termelni, Vlagyka? — kérdezte cimborája, aki csodálatosnak nevezte az árváiányhajtengert. — Búzát — felelte Kotyeskov. — Én mindenütt búzát IJterok termelni... . . Akkor is ezen gondolkozott. Félkézzel irányította könnyű traktorát, másik kezével meg állandóan homlokát törölgette, mert patakzott rajta a víz. Néha felpislantott a síkság fölött feszülő égre is, látta a büszke sasokat, de nem törődött velük. Egész úton azt számolgatta, hogy aratás után hány hektár sztyeppét tudnának feltörni.., Kétezer hektárra gondolt... A brigád majd megcsinálja. És bevetik azt is búzával... Jövőre ennyivel több lesz a búza és ennyivel kevesebb az árvalányhaj ... Már közeledett a moszkvai földekhez, amelyeket azért neveztek így, mert moszkvai önkéntesek törték fel. Moszkvai fiú volt Kotyeskov is. Szőke és kékszemű. Mielőtt a szűzföldekre ment, vastagtalpú cipőt és csőnadrágot viselt. Olt is volt, csőnadrágja, de azt csak munka után vette fel... Gyárból jelentkezett a szűzföldi munkára, de hamarosan brigádvezető lett. Kiderült, hogy éppen úgy ért a gabonatermesztéshez, mint akik Ukrajnából jöttek ... Kotyeskov traktorával hirtelen északnak fordult s hamarosan égett fű szagát érezte a levegőben. — Tűz? — kérdezte önmagától és felágaskodott a traktoron, hogy messzebbre lásson. De tüzet még nem látott. Csak a füstöt és a pörkölt fű szagát érezte. Ez felizgatta. Nagyobb sebességre kapcsolt és idegesen figyelt előre.., Tűz . . Irtózott tőle,.. Ilyen hőségben a tűz kész katasztrófa. Több ezer hektár érett gabona pusztulna el. már negyven kilométeres sebességgel haladt és Kotyeskov hamarosan meglátta a tüzet. Távol, a kalászóceánon túl fekete füstfelhő gomolygott, és a látóhatár teljes szélességében táncoltak a lángok. — Tűz! — kiáltott teli torokból Kotyeskov s maximális sebességre kapcsolta traktorát. Hirtelen mindenről megfeledkezett. Csak a rémképet látta, hogyan gyulladhat fel és pusztulhat el több ezer hektár érett gabona. Szörnyű volt a képzelet, annyira szörnyű, hogy a brigádvezető már nem is gondolt másra. Nem érezte a hőséget, sem a füstszagot, csak vágtatott az égő sztyeppe felé s hirtelen azt sem vette észre, hogy valaki rákiált. — Kotyeskov! Csak a harmadik, vagy a negyedik kiáltásra figvell fel és akkor vette észre Nyikoláj Gribovot egy nagy, szántó traktoron. — Ég a sztyeppe! — kiáltott Kotyeskov s már intett is barátjának, hogy gyerünk! A két traktor egymás mögött haladt. Elől Kotyeskov. a kis, fürge traktoron, hátul Gribov a nehéz lánctalpason. Hamarosan elérték a búzatábla szélét. Már látták a széles láng- tengert, és azt is, hogy fenyegetően közeledik az érett búzatáblához. Kotyeskov leugrott traktoráról. Látta, hogy a rengeteg árvalányhaj pehelykönnyűre száradt a hőségben és úgy égett, mint a kiszabadult gáz. — Gribov! — kiáltott Kotveskov.' — Fordulj ide az ekével! Meg kell fékezni a tüzet. Te vezesd a traktort, én irányítom az ekét! Gribov tétovázás nélkül befordult a búzatábla mellé. Kotyeskov felült az ekére, Az volt a tervük, hogy barázdákat hasítanak a tűz útjába, mielőtt, elérné az érett gabonatáblát. Szerencsére Gribov traktora erős volt. A sziklakeménységű földbe Nyár van A traktor négy mély barázdát hasítottak az ekék. A szél meg hajtotta a tüzet. Már hetven fokos hőségben haladtak. Négy-öt méter magasra csapott a láng és a szél égő fűcsomókat dobált. A két fiú mindezt látta. De azt is látták, hogy a felszántott barázdákon megtörik a tűz és nem éri el az érett gabonát... Talán még száz métert kellett haladniuk... Vagy'_már ! annyit sem. De ekkor Kotyeskov felorditott. Gribov hátranézett és látta, hogy barátjára égő íűcsomót dobott a szél. Azonnal megállította traktorát és az ekéhez futott. Kotyeskov ruhája olajos volt és gyorsan tüzet fogott. A brigádvezető érezte a lángok kínzó perzselését, de minden erejét össze- gyűjtve levetette magáról az cgő kabátot és nadrágot. Most már meztelen testére zuhantak az égő íücsomók. Gribov segíteni akart, de Kotyeskov rákiáltott: — Ne törődj velem! Nyikoláj!... Menj tovább... Szántsd fel még azt a ... De akkor Gribov testére is rázuhant egy égő fűcsomó. Olajos ruhája lángralobbant. — Fussunk, Nyikoláj! — kiáltott Kotyeskov és futni kezdtek. De a tűz nyomukba szegődött és égő fűcsomókkal'bombázta. őket. Nyikoláj leroskadt, A brigádvezető mellé térdelt ‘ és porhanyós földet szórt rá, hogy elolthassa a tüzet... De már késő volt... A tűz győzött. Nyikoláj leste megszenese- dett. Kotyeskov látta, hogy barátja halott. Menekülhetett' volna, de meglátta Gribov traktorát... Szinte eszelősen oda- i futott és felült a traktorra. A tüzet arra terelte a szél. A traktoron túl több ezer hold érett búza, egész kalászóceán... Még száz méter... Vagy annyi sem ... Kotyeskov összegyűjtötte megmaradt erejét és elindította a traktort Égő fűcsomók hulltak testére. De Kotyeskov nem állt meg. A pokol hőségén és kínjain út négy mély barázdát húzott a tűz útjába... Néhány órával később különrepülögép emelkedett a síkság fölé. Kotyeskov még élt. Egy kombájnos brigád tagjai 1a- j lállák meg. Eszméletlenül feküdt a traktoron. De a tűz már j. nem égett. Megfeketedett, üszkös föld jelezte útját, amely megszűnt a frissen szántott barázdákban. A különrepülögép ! elszállt a síkság fölött, Karagandába, azután Moszkvába vitte Kotyeskov testét. De már hiába. Kotyeskov brigádvezető testfelületének hetven százaléka harmad- és negvedfokú égési j sebeket szenvedett. A brigádvezelöt már a professzorok sem | tudták megmenteni... Ott, ahol egv évvel ezelőtt megtörlek a lángok, ahol megégett Nyikoláj Gribov traktoros és halálos égési sebeket kapott Vlagyimir Kotveskov brigádvezető — most kalásztenger érik. Az élők feltörték a sztyeppét és megvalósították Vlagyimir Kotyeskov terveit. A gazdaságot, amelyhez ez a terület tartozik. Kotyeskovról és Gribovról nevezték el. Ez a ka- zah síkság legfiatalabb szovhoza. És nyár van megint, olyan, mint tavaly, tikkasztó, tüzes, és aratnak. A kalászok fehérre értek. A kalászóceán is olyan, mint tavaly volt: hullámos, fehér és habos. De az óceánból most egy karcsú obeliszk emelkedik ki. Nemrég emelték és rávésték a két hős nevét. A szovjet kormány is rendeletet hozott Vlagyimir Kotveskov brigádvezetőt és Nyikoláj Gribov traktorost haláluk évfordulóján 9 „Megbecsülés” érdemrenddel tüntették ki. obeliszk és az egész nagy kazah síkság fölött most megint ötven fokos a hőség. A kicsi madarak elbújnak, de magasra szállnak a nagyok. Mert a hőséget csak az erős, nagy madarak bírják... | A karcsú ke he I f: to or gc Vé So a k< h; de ze dr el, hi el lé k« V; tu fe H Ul Ja b; fe :to ÖÍ ft fc fe !7< 8J fe tc fe S2 hi Ö! e ál ö< s< ig k Ri fe V; 2< d ji é d fe b ji k f< k 6 ti hi k, s< i,! Ci fe C hi ei fi I * •t Í Szendrei József: Igaz történet A Hazafias Népfront Országos Tanácsa csütörtökön az IKARUSZ Karosszéria és Járműgyár művelődési házában ünnepi gyűlést rendezett a kubai felszabadító mozgalom kezdetének 10, évfordulója alkalmából. Részt vett a gyűlésen és az elnökségben foglalt helyet Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Hollai Imre, az MSZMP Központi Bizottsága Külügyi Osztályának vezetője, Péter János külügyminiszter. A magyar és a kubai himnusz elhangzása után Aczéí György, az MSZMP Központi Bizottságának tagja; a művelődésügyi miniszter első helyettese mondott ünnepi beszédet. Ismertette a hős kubai nép több évszázados szabadságharcának kimagasló állomásait. A harc nem fejeződött be — hangsúlyozta a továbbiakban. A kubai emberek1 dolgoznak, de egy pillanatra sem feledkeznek meg az éberségről. A forradalmi Kuba senkit sem fenyeget, de aki Kubára tör, az egész szocialista táborral találja magát szemben. Ezt diktálja a nemzetközi proletárszolidaritás, korunk nagy eszméje. Aczél György nagy tapssal fogadott beszédé Után df. Juan Jósé Fuxa Sanz, a Kubai Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete mondott beszédet. A kubai forradalom az egyet(Folytatás az 1. oldalról.) órákban arról számoltak be, hogy a világ feszült várakozással tekint a szovjet fővárosra, ahol délután —- helyi idő szerint 16.30 órakor — újabb tanácskozásra ültek össze a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia képviselői. A csütörtöki ülés a szokásosnál másfél órával később kezdődött. A tárgyalások színhelyén, a moszkvai Szpiridonovka-paloto bejáratánál már jóval az ülés megkezdése előtt mintegy ötven újságíró gyűlt össze. A délelőtt folyamán Kohler moszkvai amerikai és Tervelyan angol nagykövet a szovjet külügyminisztériumban tárgyalt, Harriman amerikai küiügy- miniszíerhelyeties pedig több mint egy óra hosszat tanácskozott angol kollégájával, Lord Hailshammah A Szpiridonóvka-palotában folyó tanácskozásról ezúttal sem szivárogtak ki értesülések. Nyugati hírügynökségek je. leölése szerint Carapkin nagykövet, a szovjet küldöttség tagja, helyi idő szerint 18,30 órakor távozott a palotából. Helyi idő szerint 19.20 órakor beengedték az épület előtt várakozó újságírókat a Szpiri donovka-palotába és a nyugati hírügynökségek néhány perccel később — magyar idő szerint 18.35 óra tájban — egy szovjet szóvivőre hivatkozva világgá röppentették a hírt: A Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-BrUan .la képviselői csütörtökön délután Moszkvában pr.rafál- tak a levegőben, a világűrben és a víz alatt végzett nukleáris fegyverkísérletek eltiltásáról szóló szerződést. A parafálást szovjet részről Gromiko külügyminiszter, az Egyesült Államok részéről Harriman külügyminiszterhelyettes, Nagy-Britannia nevében pedig Lord Hailsham. a tudományos és technológiai ügyek minisztere végezte el. Néhány perccel később az AFP moszkvai tudósítója Har- rimant idézve olyan , hírt közölt, hogy Rusk amerikai külügyminiszter rövidese» a Szov-
