Észak-Magyarország, 1963. június (19. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-30 / 151. szám
Vasárnap, 1963. Jűuius 30. eszakmagtärorszäo 7 Köszön tjük yj mérnökeinket! Szombaton ünnepi díszbe öltözött a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem. A végzősök, az ifjú mérnökök tiszteletére. A fellobogózott aulának földszintjét is, erkélyét is megtöltötték a hozzátartozók, barátok, ismerősök, érdeklődők, hogy részt vegyenek az elmúlt öt év kemény, sikeres munkájának ünneplésén, a diploma- osztáson. A végzősöket ünnepelték, akiknek a felirat^ így szólt: Köszöntjük új mérnökeinket! A délelőtt 11 órakor kezdődő ünnepségen, amelyen jelen voltak a párt megyei, városi bizottságainak, a tanácsoknak a képviselői is, elsőként dr. Zambó János rektor köszöntötte az egybegyűlteket, majd a karok dékánjai számoltak be a végzett munka eredményéről. Ezután a rektor kiosztotta a nappali és levelező tagozaton végzett hallgatók diplomáit. Az új mérnökök sorra járultak az emelvényhez, hogy átvegyék öt év sikeres munkájának bizonyítékát. Ezt követően az egyetem KISZ-bizottságának titkára, Mártonhegyi Ferenc emelkedett szólásra és bejelentette, hogy a KISZ-bizottság az egyetem történetében most első ízben „becsület diplomát” ad azoknak a volt diákoknak, akik az elmúlt évek alatt magatartásukkal, a közösségért végzett munkájukkal ezt leginkább kiérdemelték. A diplomák kiosztása, a volt diákok köszönetének, hálájának. búcsújának tolmácsolása után Zambó rektor meleg hangú beszédben bocsátotta útjukra az ifjú mérnököket. A Néma levente Igriciben Még áprilisban elhatározták az igrici fiatalok, hogy a nehéz és nagy fáradságot igénylő nyári munkák időszakában a falu dolgozóinak szórakoztatására bemutatnak egy színdarabot. A KXSZ-szer* vezet színjátszó csoportja Heltai Jenő: Néma levente című vígjáté- kát mutatta be a közelmúltban olyan nagy sikerrel, hogy még két alkalommal meg kellett ismételni. Három más környező községbe is ellátogattunk a színdarabbal, s mindenütt kérték, hogy máskor is menjünk el hozzájuk. A fiatalok most azt tervezik, hogy rövid pihenő után újabb darabot kezdenek tanulni. Dienes János Igrici Követendő példa Ülést tartott a napokban a Hazafias Népfront miskolci járási elnöksége Alsózsolcán. A tsz főkönyvelője arról számolt be, hogy mire használják fel a 42 ezer forint szociális- és kulturális alapot. Oiilciszolgálő M Bánrévén Äz ózdi járás területén eddig esalc a nagyobb településeken volt önkiszolgáló fűszer- és csemegebolt. A közelmúltban az Özd és környéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat Bánrévén 50 000 forintos költséggel egy vegyesboltot korszerű önkiszolgáló bolttá alakíttatott át. Az új bolt minden igényt kielégít, hiszen a legmodernebb világító-, szellőztető- és hűtő- berendezéssel szerelték fel. A községben így már két élelmiszerüzlet, s egy zöldségbolt van, de nagy szükség lenne egy olyan boltra is, amelyben rövidárut, edényeket, s egyéb fontos cikket vásárolhatnának a bánréviek. Murányi Tibor Bánréve A tervek szerint a jobb szakember ellátás érdekében a szakmunkás tanfolyamokon részt vevő tsz-tagok költségeit megtérítik. Tapasztalatcseréket szerveznek, s 110 tsz-tagot visznek el kirándulni Aggtelekre és Jósvafőre. A tsz nyolcvan öreg nyugdíjasa a körömi melegvíz-forráshoz látogathat majd el. Ebből az összegből vesznek egy mosógépet is, hogy az asszonyok házi munkáját megkönnyítsék. Több alkalommal rendeznek színházlátogatást is. Az emberekről való gondoskodásban más tsz-ek is követhetik az alsózsolcaiak példáját. Kozma Lajos Bőcs Az asszony | szép volt, fía- ______________ tál. Vidámsága néha túlzottnak hatott, tele dallal, érzelmi íellobbanások- kal, és nem tudott bánni a szavakkal ... Az ember meg mindenben az ellenkezője. E gy fülledt nyári hajnalon a fiatalasszonyt kellemes muzsikaszó ébresztette fel, s néhány pillanat múlva szerelmi áriába keseredett egy férfias bántom A cigány halkan kísérte. A no szíve hevesen dobogni kezdett, lesiklott az ágyról és lábujjhegyen a függöny mögé osont. De kutató szeme hiába kereste a barnaképű zenészeket, az epekedve daloló legényt... A hangok valahonnét az utca közepéről lopakodtak, hullámzottak lágyan, csalókán. Az asz- szony hirtelen nagyon elszomorodott ... Nem várt ő éjjelizenét és talán megütközött volna, ha az ő ablaka előtt csendül fel a dal, és mégis ... Szemei riadtan vetődtek az ágyra, ahol az ura aludt. Még horkolt is egy kicsit. A fiatalasszony visszabűjt helyére, de nem tudott elaludni... A zene még hallatszott és mintha soha többé nem akarna vége szakadni: csókolgatta, becézte arcát, fülét, remegtette szívét... Ügy érezte, szólnia kell, különben megfullad. — Lajos, Lajos! — szólt remegő hangon és gyöngéden megrázta alvó férjét. — Mi az — riadt fél a férfi. — Hallgasd csak!... Az ember fülelni kezdett, aztán indulatosan tápászkodott fel, és az ablakhoz sietett. Mélyen kihajolt, aztán megnyugodva suttogta: nem itt játszanak. Néhány pillanatig még hallgatott, majd mintha nagyon sajnálná, hogy ilyen mihaszna dolog végett költötték fel, gyorsan visszafeküdt és folytatni akarta az alvást. — Lajos! — rebbent ismét az asszony hangja. — Tudod, hogy én még nem kaptam soha életemben szerenádot? Lajos nyűgösen, morózusan fordult felesége felé és arra gondolt, hogy ő sem kapott és mégis ember lett belőle, mégsem múlt el a világ. De Lajos udvarias volt és tudott bánni a szavakkal. — Nem kaptál, kedves? Miért? — Miért? Még ő kérdezi... Nagyon jól tudod ... Iskolába jártam, amikor hozzánk kezd- tél járni és neked ilyesmi soha, soha eszedbe sem jutott. — Dehogynem, drágám, csakhogy ti a negyedik emeleten laktatok és abban a házban ^ég legalább húsz eladó lány volt, akiknek udvaroltak, legalább ugyanannyi, akiknek nem udvaroltak, és.-, hát hogy---?, Csak nem gondolod, hogy állást építettem volna először a cigányoknak, hogy oda tudjanak muzsikálni a te ablakod alá. — Ö, te könnyen találsz kifogást, de egy más férfi biztosan megtalálta volna a módját annak is. — Akkor miért nem udva- roltattál magadnak azzal a más férfival? Mondjuk egy építészszel ... Annak készenlétben vannak égig érő létrák, foszni- deszkák, miegymás, szóval nem probléma az állásépítés, s ebből következőleg az éjjelizene ... a szerenád. — Látod, te mindjárt gúnyolódsz vagy veszekedsz velem. Szégyelhetnéd is magad, te smucig fráter! — Jó, de szeretnék zavartalanul szégyenkezni! már rég elhalkult, csak az ébresztőA zene óra ketyegett egyhangúan ... — Lajos! — törte meg a csendet a nő. — Jó, elismerem, igazad van. Akkor emeleten laktunk és lehetetlen volt, de már harmadik éve földszintes a lakásunk ... Lajos morgott valamit és fuldokló dühvei elhatározás született benne. * Egy este hiába várta haza Lajost a felesége. A pedáns, rendes férjnek nyoma veszett. Sohasem fordult még elő, hogy házon kívül töltse az éjszakát. A máskor oly vidám asszonyka zokogott, dühöngött és félt. Reggel felé egy székbe roskadva álomba sírta magát. Es akkor egyszercsak muzsikaszóra riadt fel. Közvetlen az ablak alatt felhangzott a dal: Nyisd ki babám az ajtót!... Lajos énekelte vigyorgó ábrázattal, alig állva a lábán. A cigányok meg olyan komolyan kísérték, mintha valami fényes hivatást teljesítenének... Amikor Lajos betámolygott, felesége elszömyúlködve nézett rá: — Mi történt veled, Lajos? — Se... semmi, csak ma este én is olyan más férfi voltam, tudod? — csuklotta Lajos nagy igyekezettel. — Szerenádot adtam a feleségemnek. Ehhez csak jogom van ... Vagy nem? Mi? ... Meg aztán tudom én, mi jár egy ilyen bájos asz- szonykánalc ... Még ha ilyen régmúlt időkbeli kívánságai vannak is ... — De honnét vettél most, a hónap végén annyi pénzt, hogy így berúgj... és a cigányok se jöttek ingyen ... — Ja, pénzt?... Hát a zsebemből ... Tudod, eltettem háromszáz forintot a születésnapodra, hogy veszek valamit neked ... hát ezt vettem... Szerenádot ... — s ezzel végig- vágta magát az ágyon. azt sem tudta, mit csináljon: itt hagyja-e, vagy tegyen úgy, mintha nem is történt volna semmi... Végül is elsírta magát és nekilátott vetkőztetni magatehetetlen, hites gavallérját... K. A „völgy ölébe, tó tövébe” bújt gyerekek Úttörők a Bükkben |Az asszonykaj ségek” emlékké szelídülnek. Az égerfák és százados kőrisek égig érnek, legalábbis így látja a kisdiák, amikor hanyatt fekszik alatta és lombos ágai között kibámul az ég kékségébe. Ha így vesszük: valóban égig érnek azok a fák és hihetünk is a gyerekeknek. Mert mi is lehet ezekben az önfeledt napokban kevésbé szép, kevésbé felnagyított. A Putnok-tópart úttörőtáborban csak az érezheti magát rosszul, aki beteg. S mivel beteg nincs az ötvennyolc gyerek között: így hát víg a tábori élet. Ügy tudjuk, hogy elsőnek és legfrissebben a miskolci Szilágyi Dezső utcai új általános iskola úttörőcsapata vert sátrat a Bükkben. Ezért szól most róluk ez a kis krónika, keresve, kutatva a motívumokat: vajon mi új látható, érzékelhető egy ilyen táborozás alkalmával, mert a „hagyományost” már iónéhányszor „tollvégre” vettük. Nagy Béla táborvezető tréfásan válaszol: — Űj az, hogy mindenki na- gyon-nagyon jól érzi magát (No, persze — gondolom magamban — tavaly csak egy „nagyont” írtunk a helyzet jellemzésére.) — Egyébként — folytatja Nagy Béla — kihasználva a tábor ragyogó képi lehetőségeit léti-ehoztuk a megye (talán az ország első amatőr tábori filmközbe Barkovits Sándomé táborvezető helyettes — nem panaszkodhatnak a gyerekek. E völgyet itt alattunk a néphagyomány „szörnyű völgynek” hívja. A leróni ka szerint azért, mert ezen a környéken betyárok tanyáztak. Némiképp átalakítottuk a gyerekek romantikára hajlamos képzelőerejét és egyik este nagy riadalom közben bejelentettük: „Ismeretlen tettesek, nagy a gyanúnk, hogy huligánok, elrabolták a táborzászlót” Izgalom lepte meg a lányokat fiúkat egyaránt és szinte egy akarással keresték, kutatták az „elrabolt” zászlót. Persze az ehhez hasonló „hagyományos” játékokon kívül elsődlegesen az a cél, hogy a gyerekek sokat pihenjenek és nagyokat egyenek. — Stop. Éppen a konyháról akartam kérdezősködni. — A konyha nagyon jő —feleli Nagy Béla. — Szülők vállalták a főzést. A beszerzést mi, pedagógusok végezzük, s bizony nem egyszer hajnali négy órakor kell bemenni a putnoki piacra, hogy „csemegét” hozzunk a gyerekeknek. — A „csemege” itt elsősorban a fiatal pipiből készült „rántott husi” — utalok az asztalon látható rántottcsirkére. — Valóban nagyon jó a koszt. A gyerekek is és az ide ránduló szülők is elégedettek. — Meddig lesznek itt, a „völgy ölén, tó tövén”? — Tíz napra jöttünk ki — „Itt már a holnapi ebéd készül. Kuktában nincs hiány”. rendelkezünk, úgy véljük: kezdetnek nem rossz. — A szórakozást és az úttörőizgalmat illetően — szól Jósvafő látképe az új szcrpcntinútről. Foto; Szabados György néhány nap múlva tábort bo»- tunk. Kár — gondoltam magamban. Az iskolák közötti jobb együttműködéssel néhány turnus jól „kibírta” volna itt a nyarat. De amíg ezen töprengek, elém perdül a tábor költője és versére kell figyelnem. „Amikor cl jő az este ö is elpihenne. A csillagok is ledobnák magukról a sok ruhát. Csak a Föld, a rettenthetetlen élne még tovább.** Nagy taps a körém sereglő gyerekek tenyereiből és tőlem Czerődy Zoli V. osztályos pajtásnak, akire a rántottcsirkén kívül megfogható hatással vannak az égerfák, a kőrisek, a nap, a hold és a csillagok. Persze, amíg az újdonságok után kutatok, majdnem elmegyek egy lényeges új motívum mellett. Majd minden sátorban táskarádió szól. No tessék — gondolom — még a Bükk végtelen csendjében sem lehet nyugodtan, gépzene lármája nélkül bámulni a csillagokat... Párkány László SZER E NÁD „Szépek és vidámak vagyunk? — erdei levegőt szívunk”. E szakkörben szórakozva sajátítják el úttörőink a filmezés alapvető fogásait. Jelenleg egy AK 8 mm-es filmfelvevővel szakkörét. (Kedves szülők, nem kell arra gondolni, hogy a gyerekeket ezzel is „terheljük”.) Ilyenkor minden megszépül. A természetes tárgyak megnövekednek, az évi „kellemetlen-
