Észak-Magyarország, 1963. június (19. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-29 / 150. szám

r* ^3*va. E SZAKMAGYARORSZÄG Szombat, 1963. június 2*. Hruscsov Berlinbe érkezett mus—leninizmus fáradhatatlan harcosát” — jelentette ki Hruscsov. A Szovjetunió miniszterel­nöke végül boldog jövőt kívánt a német népnek és szeretettel köszöntötte régi barátait, az NDK demokratikus pártjainak és nemzeti frontjának vezetőit. A beszédek elhangzása után a két államférfi fogadta a díszszázad tisztelgését, majd autóba szállt. Mintegy 30 kilométeres útvo' nal mentén a tömeg mindenütt lelkesen köszöntötte a főváros kedves vendégét. A városháza előtti téren tíz- meg tízezer berlini gyűlt ösz- sze, hogy köszöntse Hruscso- vot. Az itt tartott rövid gyűlé­sen Friedrich Ebert, Nagyber- lin polgármestere üdvözölte a Szovjetunió miniszterelnökét. Hangsúlyozta, hogy a világtör­ténelem első német békeálla- mának polgárai régen szívükbe zárták a világ legerősebb bé­keállamának vezetőjét. Hruscsov válaszbeszédében, a jelenlévők derültsége köze­pette azzal kezdte beszédét, hogy a legutóbbi időben kül­földiek gyakori vendégek Ber­linben, egyesek Nyugat-Ber- lint, mások pedig a város kele­ti részét keresik fel. Az a kérdés, mit hoztak poggyá­szukban. Azoknak a vendégeknek, akik Nyugat-Berlinbe mentek, látogatása nem szolgálta a helyzet norma­lizálását. Hruscsov ezután hangsúlyoz­ta. ő azért jött Berlinbe, hogy megszorítsa Walter Ulbricht kezét, annak 70. születésnapja alkalmából és új sikereket kí­vánjon az NDK népének a szocializmus építésére és a bé­Felkészülés a Mars*on (Gerő Sándor rajza) ke megerősítésére kifejtett erő­feszítéséhez. A Szovjetunió polgárai nevé­ben meleg szeretettel üdvözöl te az NDK fővárosának lakos ságát és a békeszerető Német Demokratikus Köztársaság va­lamennyi polgárát. Köszöntötte Marx és Engels hazáját, ahol megvalósulnak a marxizmus— leninizmus forradalmi eszméi. Egyben köszönetét fejezte ki minden jelenlévő berlininek, aki őt és feleségét oly nagy szeretettel üdvözölte. Elismerő szavakkal emléke­zett meg a Német Demokrati­kus Köztársaság-beli Thorndi- ke-házaspárnak „Az orosz cso­da” című dokumentumfilmjé­ről, amely a valóságnak meg­felelően és pátosszal mutatja be a szovjet hazát, hangsúlyoz­ta, hogy a legutóbbi csoportos űrre­pülés is a Szovjetunió ipa­ri hatalmának, növekedé­sének és a technikai-tudo­mányos haladásnak ragyo- gó példája.. Tyereskova űrrepülése pedig annak a jelképe, hogy a nők abszo­lút egyenjogúságát csakis a szocializmusban lehet megteremteni. „Büszkék vagyunk rá, hogy a világűrbe felrepült első nő a Szovjetunió polgára, a Szovjet- unió Kommunista Pártjának tagja” — mondotta Hruscsov, majd így folytatta: „ilyen ma­gasságokba vezette az országot a nagy lenini párt”. A jelenlé­vők hatalmas tapsa közepette kijelentette: „a szocialista orosz csoda alkotói testvéri sze­retettel üdvözlik a szocialista német csoda megteremtőit”, ezután azt hangsúlyozta, hogy a Német Demokratikus XCöztársaság elszakíthatat­lan része és rettenthetet­len harci csoportja a nagy szocialista tábor népeinek. Majd arról beszélt, hogy a szocialista tábor fegységét és határozottságát erősíteni szent, internacionalista kötelesség. ’ Hruscsov ezután éltette a Német Demokratikus Köztár­saságot, mint a szocialista tá­bor rendíthetetlen nyugati elő­őrsét, a Német Szocialista Egy­ségpárt Walter Ulbricht vezet­te Központi Bizottságát, a Szovjetunió és az NDK népei­nek megdönthetetlen barátsá­gát, a diadalmas marxizmus—- leninizmust és a világbékét. A soktízezernyi tömeg alig akarta leengedni az emelvény­ről Hruscsovot. A nagygyűlés az Internacionálé elénekíésével ért véget. Ezután Hruscsov ismét ko­csiba szállt és pankowi szállá­sára hajtatott Egy mondáiban SZOCIALISTA ORSZÁGOK — Lengyelország, Csehszlová­kia, a Német Demokratikus £ Köztársaság és Kuba — ten- i gerhajózási társaság együtt- £ működési szerződést kötöttek a az Európa—Latin-Amerika ál- J landó tengeri útvonal forgal- - mának biztosítására, amely szerint a lengyel, a német, s esetleg nyugat-európai kikö­tők, valamint Havanna kö­zött az említett társaságok 12 hajója közlekedik majd. BELGRÄDBAN pénteken megnyílt a Jugoszláv Dolgo­zók Szocialista Szövetségi Bizottságának plénuma, ame­lyen elhatározták, javasolják a Szövetségi Szkupcsinának (nemzetgyűlés), válasszák Jo- szip Broz Titot a szkupcsina legközelebbi ülésszakán a Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság elnökévé. VÉGÉTÉRT Strasboui'gban az Európa Tanács parlament­jének nyári ülésszaka, amelyen állást foglaltak az Egyesült Államok és a Közös Piac közt tervbevett vámtarifa csök­kentési tárgyalások megtartá­sa mellett.-----o----­M indannyiunk érdeke! A bűnözés elleni, harc társadalmi kötelesség! A bűnözés elleni harc már nem ki­zárólag az államhatalmi szer­vek feladata, hanem' társa­dalmi kötelessége minden ál­lampolgárnak. Mi az tehát, amit az állampolgároknak meg kell tenniök, hogy közremű­ködjenek a bűnözés leküzdésé­ben? Első és legfontosabb köve­telmény az éberség. Minden állampolgárnak alkotmányos kötelessége a társadalmi tulaj­don védelme. Különösen Isi- emelkedő kötelessége ez an­nak, akire bármilyen formá­ban is rábízták a társadalmi tulajdon kezelését. Itt aztán alapvető követelmény a társa­dalmi tulajdon megőrzésével kapcsolatos rendelkezések megtartása. A társadalmi tu­lajdonnal való könnyelmű bá­násmódra példa az egyik ál­lami gazdaságunk, ahol a terü­let bekerítésére kihozott nagy- mennyiségű drótot őrizet nél­kül hagyták és a tolvajnak a legcsekélyebb fáradságába sem került ellopnia. Több termelő­szövetkezetünkben még mindig könyvelés nélkül kezelik a pénzt. Ilyen lazaság persze csábító a sikkasztásra. A kellő óvatosság és éberség hiánya egyébként a személyi tulajdon megkárosítását is megkönnyíti. Az igen gyakori kerékpárlopásoknál, zsebtol­vajlásnál, öltözői lopásnál be- surranással és betöréssel el­követett bűncselekmények oka legtöbb esetben á tulajdonosok hanyagsága. Meggondolja-e például a kerékpártulajdonos minden esetben, hogy hová teszi le őrizetlenül és lelaka- tolatlanul a kerékpárját? A lábtörlő alá tett lakáskulcs, mosás után udvarra kiterített és őrizetlenül hagyott ruha, a nyitott zsebből kikandikáló pénztárca, a lelakatolatlan ba­romfiól és öltözői szekrény, mind megkönnyíti a résen álló tolvaj számára a bűncselek­mény elkövetését. A tettest ilyenkor nagyon nehéz az ál- lamhatalrpi szerveknek meg­találni. Vigyázzunk £„ata és az egyéni tulajdonra, mi­előtt a kár bekövetkezne. Ha a kár mégis bekövetke­zik, akkor lép előtérbe az ál­lampolgárok másik fontos tár­sadalmi feladata: közreműkö­dés a bűnözők felderítésében. Az államhatalmi szervek mun­káját az segíti legjobban, ha a károsult (gazdasági szervnél az arra jogosult vezető) a cse­lekmény felfedezése alkalmá­val azonnal megteszi a felje­lentést. Általános tapasztalat, hd|y míg az egyéni károsultak Baráth Lajos: CIMBORÁK. E ste a sportkörben volt megbeszélésen. Koránfekvő ember volt, a tanácskozás után hazaindult. Szeretett lassan, kényelmesen sé­tálni, hogy gondolatait elrendezze; meg az esték mindenképpen hűset hoztak, a levegő felfrissülve járta a telepi utcákat, melyek csende­sen szunyókáltak. Az esti órákban a távoli hegyek közelebb lopakodnak a telephez, mintha leselkednének a házak között, oly messzire nyújtják az erdők sötét árnyékukat. A szurdokokban fények imbolyogtak, Varró soha sem tudta elképzelni, ki járja ilyen késői órákban a szorosokat és a fenyveseket. Az ó-kolóniát és az újtelepet összekötő sötét kis utcában Karancs köszönt rá. — Egy pohár sört igyál meg velünk. Egy nyitott udvaron üldögélt, harmadmagával. A házból gyenge fény bukott ki az udvarra, s mint egy lángoló tőr, felkapaszkodott a szomszéd ház rücskös falára. Korhadt fatörzsön ültek, előttük sörösüvegek, poharak. — Kinéztek magatok közül — mondta Karancs; a harmadik pohár után jártak, nagyon jólesett mindannyiuknak a hűs ital. Varró úgy érezte, felfrissült és új erőt kapott. Karancs kis szünetet tartott, aztán annyit mondott még. — Ti hárman túlságosan egy húron pendültök; elfeledkez­tek róla, hogy én is közétek tartozom... — Pedig vele — s Narancsra mutatott az első, akivel söröztek, hosszú gúnámyaka volt, melyet időnként meg-megvakarászott körmével. — Vele kíméletesen kell bánni. Sok sértés érte mostanában ... Mi régebbről szám­láljuk ismeretségünket, mondhatom, Karancs elvtárs született tehetség... — Hozzánk különösen jó volt, mindig! Ezt vallanám a bíróságon is — a másik is hosszú volt, és szikár is, de vállát jobbfelé ejtette, s e setesé- gét félrebillent fejével igyekezett ellensúlyozni. — Cimborák vagyunk — csodálkozott Karancs szavain Varró. — Te is cimboránk vagy, ha velünk érzek Karancs úgy pattant fel, mintha tüzet ejtettek volna bakancsába. Idegesen hadonászott száraz, inas karjával, melyen feltűrte kopott kék ingét. — Azt én tudom, hogy mit kell érezni! Nem mai ember vágyok én ... — Megállt Varró előtt, s egészen közel hajolt á tönkön ülő ember­hez. — Ti azért hajtjátok magatokat, hogy sok pénzt keressetek... Azt a cigány fiút is, a lakatost, azért édesgettétek magatokhoz, hogy a ti gépete­ket mindig rendbe tartsa. — Mintha te nem ott keresnéd a kenyered, ahol a többi! — Varró ivott egy kortyot söréből, aztán tagoltan, s kíméletlen egyszerűséggel mondta még. — Eleget dolgoztunk már nagyon sokat. De még keveset éltünk jóL — En épp úgy nyomorogtam a múltban, mint te és a többi. És én harcoltam! Engem megkínoztak — fekete arca bordó színt kapott, ajka elfehéredett. — És most mellőznek. Félreteszik az embert, mint e^y el­használt, csorba szerszámot... — sárga színt játszott szeme. — De kik azok, akik félretettek? — s mutatóujját Varró mellének szegezte. — Kik? — nem fejezte be magát. Ajka még erősebben reszketett. — Mi bajod neked, Karancs? — állt fel Varró is. — Haragszol Tutyura, mert cigány, s téged a cigányok ötvenhatban megzavartak. — ...A rendszerre törtek! S bennem látták a rendet. Én akkor is szenvedtem, meg régebben is. Most is... Varró keserűen kacagott. — A cigányok a rendszerre? Ha őszinte akarok lenni, hát azt kell mondanom: azok az emberek azt sem tudták, hogy mi a szocializmus ... — De lincselni, azt akartak! — Nem tudom, mért tették. De azt hallottam — ha pontos az emlé­kezetem, éppen tőled hallottam —, hogy emberibb helyen szerették volna felépíteni a putrikat. — Emberibb helyen? — öklével a levegőbe csapott. — Ez demagógia! Ezzel bujtatták fel a lumpenproletárokat. — Felbujtatták? — kérdezte Varró. — Lehet. De mi engedtük, hogy ez ok legyen a felbujtásra. K arancs idegesen cigarettájába szívott, mélyen a tüdejére nyelte az erős slukkot, majd messzire dobta a parázsló véget. Mint szentjánosbogár, úgy világított, majd hamvadni kezdett, végül elnyelte az est sötétje. Az, akinek jobbra billent a válla s azért fejét erősen balra tartotta, sört töltött, kínálta a többieket is, majd azt mondta. — Mi, persze, mindent csak rosszul csináltunk. Amit mi építettünk, az csapnivaló! Amit m'. terveztünk, az pontatlan! Amit... — Ne idegesítsd magad, Ernő — intette le gúnár-hosszú társa. Varróban keserű kérdések bujkáltak. „Hát csak ők csináltak itt öt­venhat előtt mindent? — kérdezte magától. — Mi nem számítottunk sem­mit? Hiszen én akkor is jó pénzt kerestem és meg is dolgoztam érte.” Szerette volna megszorítani, megrázni annak a ferdevállúnak a nyakát, amiért olyan gőgös és világfájdalmas képet'vág, arcszögletei élesen ki­ütköznek a sápadt bőrön. Megrázni úgy istenigazában, mint a féligesz- mélttel szokták tenni, hogy térjen végre magához. — Minden elmúlik egyszer... — játszotta az elmerengőt a gúnár­nyakú.— Ezt régen egy slágerben énekelték... Ha még egyszer ránk kerül a sor... — titokzatosan félbeszakította a mondatot. — Mit akart ezzel mondani? — kérdezte önkéntelenül is Varró. E gyik sem válaszolt. A gúnárnyakú söröspohara mögé bujtatta szögletes arcát. Karancs mintha nem is figyelne a kérdező Varróra, félig elfordult. Pedig minden idegszálával befogadta a kérdést. Hirtelen nem tudta eldönteni magában, hogy gyűlöli, vagy csak haragszik arra az emberre. Varró azonban látta a szem villanását; azt, hogy a tekintet átfúrja mellét. Akkor döbbent rá: Karancs soha nem néz az ember szemébe. Akkor sem, ha kérdeznek tőle, ha pedig ő beszél, mindig a cipőjét vizsgálja... (Folytatjuk^ azonnal jelentik a lopást, ad­dig a társadalmi tulajdon ke­zelői többször késedelmesked- nek. A feljelentés mellett alap­vető követelmény az is, hogy a bűncselekmény színhelyét hagyják érintetlenül mindad­dig, míg a nyom rögzítéséhez értő államhatalmi szervek megérkeznek. A színhely ösz- szejárkálása, tárgyak összefog- dosása megnehezíti a nyomo­zószervek munkáját és a tettes kilétére vonatkozó adatok megszerzését. A bűntett elkövetőinek fel­derítésében leghatásosabb köz­reműködés az, ha az állampol­gárok minden, tudomásukra jutott adatot közölnek a nyo­mozó szervekkel. Sok ember azért nem közöl adatokat, mert saját véleménye szerint nem tartja azokat fontosnak. Nyil­vánvaló pedig, hogy csak a szakképzett nyomzószerv tud­ja elbírálni, hogy a közölt adat alkalmas-e a tettes felderíté­sére. A bűncselekményt elköve­tők legtöbbször előre meg­szemlélik a színhelyet és így mérlegelik a lehetőségeket. A tettes az előzetes terepszemlét rendszerint valamilyen ürügy alatt tartja meg. Az egyik gép­állomásra betört tolvajt úgy sikerült elfogni, hogy a dolgo­zók emlékeztek egy ott járt, és „munkát” kereső idegenre. Megfelelő személyleírás alap­ján hamarosan el is fogták a tettest. megelőzésé­ben és a bűn­üldözésben tehát az állampol­gárok hathatós segítséget tud­nak nyújtani az államhatalmi szerveknek. A bűnüldözés tár­sadalmi üggyé kezd válni már megyénkben is. A fejlődés megindult a nagy cél felé, melynek elérése után a társa­dalmi rend fenntartásának feladata az államhatalmi szer­vekről a társadalmi szervekre megy át. Dr. Borbély Sándor A bűnözés Neves külföldi és hazai művészek szerepelnek a Szegedi Szabadtéri Játékokon Szeged tanácsának" pénteki ülésén többek között napi­rendre került a nyári ünnepi játékok előkészületeiről szóló jelentés is. Befejeződött már a művé­szek szerződtetése. Erkel Brankovics György című ope­rájában többek között Fodor János, Mátyás Mária. Palcsó Sándor, I-Iázy Erzsébet, Si- mándi József lép majd szín­padra. Verdi Trubadúrjában Peter Glossop, a londoni Co- vent Garden tagja, Bruno Prevedi, a Milánói Scala tag­ja, Margherita Robert!, a New York-i Metropolitán tag­ja, Zenaida Pally, a Bukaresti Operaház tagja és Szalma Fe­renc, a Budapesti Operaház tagja énekli a főbb szerepeket* valamennyien olaszuk szmokingban, vagy zsakett­ben „csinálták végig”, ha-t nem a gyakorlatok szünetei­ben bizony alsóruhára vet­kőztek. Szigorú hivatalos utasítás futott szét az összes amerikai lapokhoz: a dzsun­gelben készült felvételeket nem szabad közölni. Szó szerinti indokolás: „az ame­rikai űrhajózási program tekintélyét sérti, ha az űr­hajósokat a közönség alsó­neműben láthatja...” Az amerikai űrhajós piló­ták eddig is nagy bátorság­ról és kitartásról tettek ta­núságot. Az ő tekintélyüket egy ilyen felvétel aligha sér­tené. Az amerikai űrhajózá­si program tekintélye már valóban érzékenyebb dolog — de a „neglizsé-tilalom” ezen nem sokat segít. Nem csoda, hogy az egyik űr­hajós pilóta kesernyésen megjegyezte: ha a jelenlegi­nél háromszor erősebb raké­ta hajtóanyagunk lenne —< az űrhajózási program zz alsófehérneműt is kibír­ná... —i. — c. — ,.Alsófehérneműben — ti­los”. Ügy látszik, ez a leg­újabb jelszó, amellyel az amerikai Űrhajózási Hivatal meg akarja óvni tekintélyét az úr meghódításáért folyta­tott nagy nemzetközi vetél­kedésben. Az utóbbi hét eseményei legalábbis erre vallanak. Míg ugyanis az amerikai la­pok első oldalait a Bikovsz- kij—Tyereskova páros repü­lés foglalta le, a hátsó olda­lakon szerény hírek közöl­ték: az amerikai űrhajós­program részvevői úgyneve­zet „dzsungel-tréningen” vettek reszt a Panama Csa­torna övezetének fülledt ős­erdejében. Ez a tréning való­ban rendkívül fontos, hiszen sohasem lehet tudni, hogy egy-egy űrhajós milyen kö­rülmények között ér földet, s milyen helyzetből kell ma­gányosan „kivágnia” magát. A furcsaság ott kezdődik, hogy a dzsungelben az ame­rikai űrhajósokat lefényké­pezték. A pilóták elkövették azt a könnyelműséget, hogy a kemény tréninget nem Rakéta — aísőfehérneműben (Folytatás az 1. oldalról.) személyében régi barát és har­costárs érkezett az NDK fővá­rosába, aki tevékenyen mun­kálkodik a szovjet és a német nép barátságának elmélyíté­sén. Ulbricht ezután azt hangsú­lyozta, hogy a nyugatnémet revanspoli- tikusok szcnimclláíhatóan nincsenek tisztában a vilá­gon kialakult reális erővi­szonyokkal, márpedig a je­lenlegi helyzet megköve­teli, hogy Németországban Is vessenek véget az eddigi áldatlan állapotnak, szá­molják fel a második vi­lágháború maradványait. Nyugat-Németországnak is előbb-utóbb el kell ismernie a Német Demokratikus Köztár­saságot és annak határait, nor- malizálnia kell kapcsolatait az NDK-val és más szocialista or- -rágokkal. Kennedy európai látogatásá­ra rátérve, Ulbricht kifejtette í . véleményét, hogy nnedy Nyugat-Berlin- ti a frontvárosi politiku- < >te szellemében beszélt. uscsov válaszbeszédében inetet mondott a szívélyes 5 dtatásért és a meleg üd­j 5 szavakért. Hangoztatta, 1 fennedy európai látogatá­sának értékelését illetően teljesen egyetért Ulbricht véleményével. Hruscsov a továbbiakban el­mondotta, rendkívül örül an­nak. hogy lehetőség nyílt új­ból ellátogatni Berlinbe, s hogy itt üdvözölheti barátját, Walter Ulbrichtot 70. születés­napja alkalmából. „Jól ismer­jük Walter Ulbrichtot, mint a nemzetközi, munkásmozgalom kiváló veteránját, a marxiz­

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents