Észak-Magyarország, 1963. június (19. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-20 / 142. szám
Csütörtök, 1963. Június 26. ESZAKMAGYARORSZAG s jís ország saeneshamráinak feltöltéséért Ezerháromszáz tomia „ajándék“ r Ä zord tél alaposan megcsappan tóttá az ország szénkészletét. Napjainkra,. a nyári hónapokra vár az a feladat, hogy újból feltöltődjeiiek sze neskamráink, mert különben nem nézhetünk nyugodt lélekkel a tél elé. Bányászaink jól tudják; az évi terv rendre történő teljesítése nem elégséges. E szén mennyiség pusztán a szükséglet ,,hagyományos” részét teszi ki. A kiürült raktárak üre- ®en maradnak, ha egy kis („pluszt” nem teszünk a népgazdaság asztalára. Nos, mindezek felismerésén tóapui az alberttelepi I. akna bányászainak példamutató erőfeszítése, amelynek nyomán május és június hónapban terven felül 1300 tonna szén került és kerül abba a bizonyos kamrába. Ismert előttünk az albertte- ffepiek gondja: a munkacrokkány fezép vállalásuk így tekinthető még értékesebbnek, becsülésre méltónak. Jelen pillanatban 40 bányász hiányzik a ezénfalak mellől, s amíg ezek toborzása tart, a „frontot” a többi 728 ember tartja. Úgy tájékoztatott bennünket «az akna főmérnöke, Pozsák János, hogy lassan-lassan sikerül felszámolni a munkaerőhiányt, A szóban forgó „plusz” jelentős részét vasárnaponként termelték és termelik az albertte- lepiek. A múlt vasárnap például egyműszakos termeléssel 240 tonna szenet termeltek. Úgy tervezik: június 23-án, vasárnap újból leszállnak, hogy felszínre hozzanak további 240 tonna szenet. Természetesen a bánya műszaki vezetői is mindent elkövetnek, hogy maximális módon biztosítsák a feltételeket. Például e hónap elején ■agyobb arányú beruházásba kezdtek, amelyet elsődleges munkavédelmi szempontok diktáltak. Négy és félmillió forintos költséggel nagy teljesítményű ventillátort szerelnek be a föld alá, amely a szellőztetést és a kiimát lesz hivatva erősen feljavítani. A korábbi 1000 lcöbméter/perces teljesítmény helyett kétezer hatásfokú ventillátor „gondoskodik” majd a bányászok biztonságosabb munkakörülményeiről. Úgy véljük, ez a fajta jó kölcsönhatás szolgálhatja igazán bányászaink és műszaki vezetőink teljes értékű barátságát, ezek a gondoskodások növelhetik a szén munkásainak munkakedvét. így az 1300 tonna „ajándék” jószívvel kerül bányászaink lapátjairól a népgazdaság nagy kamrájába. P. L. A fancsali baromfifarm A fancsali Egyetértés Termelőszövetkezet baromfifarmja a legideálisabb környezetben, az erózió pusztításaitól most már megvédett domboldalak alatti fásított völgyben épült fel. Baromfifarm Tiszalúcon A NÉGYMILLIÓ forintot is meghaladja az az összeg, amelyet a tiszalúci Rákóczi Termelőszövetkezetben az állat- tenyésztés idei bevételi tervében irányoztak elő. Ennek túlnyomó részét természetesen a szarvasmarhatartás és a sertéshizlalás adja, de tekintélyes tétellel szerepel benne a ba- Tomfinevelés is. összesen 575 ezer forintra, a tavalyi bevételnek több mint a háromszorosára számítanak ebben az évben pecsenyecsirkéből. A múlt évben ugyanis olyan jól sikerült a Gabriella-tanyai farmon a baromfitenyésztés, hogy ez idén már 25 ezer csirke átadására kötöttek szerződést a Debreceni Baromfifeldolgozó VállalattaL Erre a célAz autobahn — és a mi gondjaink yakran szoktam gépko- esi vezetőnknek a németországi kitűnő autóutakról beszélni. Az egyirányú, széles és hatalmas autobahnokról, amelyeken maximális sebességgel száguldhat a kocsi. A kitérőkből, amelyek — mind megannyi oázis — kisebb parknak is beillenének: padokkal, sétányokkal, árnyas fákkal, hűs Vizet adó kutakkal. Legtöbbet beszélek persze arról a korszerű telefonhálózatról, amely az autobahn középső parksáv- ján vonul végig. Gyakorlati hasznát volt alkalmunk tapasztalni. Egy dugulási hiba miatt megállt a kocsink Semmi baj! — mondta a sofőr. Talán húsz métert sem gyalogolt. Leakasztotta a speciális telefont és néhány perc múlva — mintha a földből nőttek volna ki — két szerelővel májjött is a szerviz-kocsi. Valahányszor nagyon sietek és (mert ez pont mindig így szokott lenni!) elromlik a kocsink, mindig elfog a sárga irigység, ha azokra az auto- bahnokra gondolok. Legtöbb útvonalunkon nemhogy köny- nyesn megközelíthető telefon, de — a távoleső gépállomásokon kívül — javítóüzem sincsen. Egy alkalommal valamilyen aprólékos hiba miatt a Bodrogközben töltöttünk egy egész délutánt, felváltva fúj- kálva a szelepeket, mert ott akkor már telefonösszeköttetést sem kaphattunk. Nem is olyan régen Miskolcról Pestre kellett meghatározott időre felérni. Nem vagyunk időmilliomosak, kiszámoltuk még a másodperceket is. Az idő szép, a hangulat ragyogó. Kocsinkban a rádió szól, repülünk, mint a madár... Kell-e ennél több? Gyöngyös előtt néhány kilométerre meghibásodott valami. Aprólékos, jelentéktelennek tűnő alkatrész, csalt, éppen a kocsi nem ment tovább . I l Előbb kilométerenként, aztán már ötven- méterenként megálltunk. Idegtépő izgalom: hogyan lesz ebből Pestreérkezés? A feladat sürgősségére való tekintettel „Autostop” még lehetséges, de mi történjék a mi leromlott csikónkkal? A jó borokat (is 1 . .1) termelő Gyöngyösre valahogy beértünk, de hol találunk itt autójavító üzemet? S ha ez már megvan, hol van egy olyan másik, amelyikben kapható a mi Warszaxvánkhoz szükséges alkatrész? Szerencsénkre . . . vannak leleményes „maszekok”, akik mindent tartanak, s másfélórás késéssel bár, de tovább roboghattunk. Minek soroljam a példákat? Tudna ilyet más is mondani, százat! Napjainkban mind több gépkocsi száguld az országutakon. Éppen most adták hírül a lapok, hogy az illetékesek már a Cl-sorozatnál tartanak. Ez újabb tízezret jelent. Megjegyzésünk valódi oka tehát, hogy a javító-szolgáltató hálózatot is fejlesszék ennek megfelelően. Nemcsak önös érdekünkből, hanem valamennyi autós és autónjáró, igen gyakran halaszthatatlan hivatalos ügyeket intéző emberek százai és ezrei érdekében javasoljuk; legalább a főbb útvonalakon állítsanak fel javító-szolgáltató szerviz- állomásokat. Lehetne és igen célszerű volna például a benzinkutak mellett. C ha már a javaslatoknál ^ tartunk, még egy — véleményünk szerint olcsón kivitelezhető, de nagy szolgálatokat tevő — javaslat: a városok bejáratánál tüntessék fel, hogy hol található a javítószolgálat. Egy tábla a megfelelő helyen százakat és ezreket kímélne meg a felesleges kérdezőskö- déstől, O, M, ra építettek egy 5000 és egy 3000 férőhelyes csibenevelőt, ahol koratavasz óta a megkívánt hőmérsékleten, infravörös lámpák alatt tartják a naposcsibéket És, hogy az elhullás a szokásosnál is alacsonyabb a tisza- lúci baromfi farmon, az elsősorban a szakképzett gondozóknak köszönhető. Tavaly még csak hárman foglalkoztak a Rákóczi Tsz asszonyai közül csibeneveléssel: Veres Jánosné, Lengyel Jánosné és Tállás Dezsőné. Ezidén megnövekedett az aprójószágok száma, így még három asszony; Gégényi Lászlóné, Mikola Károlyné és G. Balogh Dezsőné csatlakozott a csibenévelő brigádhoz. Mindnyájan szaktanfolyamot végeztek és úgy megszerették ezt a munkát, hogy a tanfolyam után is szak- könyveket olvasnak, szorgalmasan tovább képezik magukat. MERT A TISZALÜCI asszonyok nemcsak a mára, hanem a jövőre is tekintenek. (h. J.) Június 29-én megyei tanácsülés Á Borsod megyei Tanács legközelebbi ülését június hó 29- én, szombaton délelőtt 9 órakor tartja. Az ülésen megvitatják a tanácsok és a népfrontbizottságok együttműködését. Napirenden szerepel még a megyei bíróság elnökének tá- ^ jékoztatója a népi ülnökök leválasztásáról és szervezeti kér- * dóséit. 5 Az aluljáró felett már két vágány kész... Mint ismeretes, május 6-án megkezdték Miskolc Tiszai Pályaudvar aluljárójának építését. Az aluljáró építési munkálatait már április 15-én meg kellett volna kezdeni, de a késői tél és fagy miatt a határidő május 6-ra tolódott el. A MÁV Építési Főnökség dolgozói darekas munkát végeztek, mert az aluljáró első szakaszát határidőre, június 15-re befejezték és a mintegy 20 napos hátrányt ezzel behozták. Az előre elkészített két darab tetőszerkezetet, amely egyenként 75—80 tonnát tett ki, alig pár óra alatt helyére illesztették, majd a két vágány ráfektetésével 15-én, délután 5 órakor át is adták a forgalomnak. Az aluljáró első szakaszának határidőre történő befejezésében kivette a részét az Épitési Főnökség itt dolgozó részlegének valamennyi dolgozója. Ezek között Kiss László munkavezető és 14 tagú szocialista brigádja járt. az élen. Az aluljárót, építő dolgozók újabb munlcaf elajánló st tettek, hogy a vasutasnap tiszteletére a vasutasnapi műszak alatt befejezik a Járóműjavító Vállalathoz vezető aluljáró-részleg megépítését is. Jegyzetek a békekoiigresszusrol A % első mondat Békét a világnak! — ez volt az első mondat, mely a VI. magyar békekongresszuson elhangzott. Ezzel á mondattal fejeződött be a kongresszus által elfogadott felhívás is. Ezt fogalmazták meg, emellett érveltek, ezért csatáztak francia, spanyol, angol. orosz, ' román, német, görög, csehszlovák, jugoszláv, olasz nyelven a 14 ország békeharcosának képviseletében megjelent, külföldi vendégek, ezért szálltak síkra a kongresszusi küldöttek: termelőszövetkezeti tagok és tudósok, munkások és művészek. papok és pedagógusok, _ társadalmunk minden rétegének képviselői, összesen 43 hozzászólás hangzott el és még 54-en kértek szét, de a két nap kevés volt ahhoz. hogy mindenki a szónoki emelvényre léphessen. Ha nem is jutott szó minden szólásra jelentkezőnek, köztük a borsodi küldötteknek sem, ami a kongresszuson elhangzott, mindannyiunk nevében hangzott el. Szónál egyébként is maradandóbb, értékesebb, hasznosabb a tett, a hétköznapok munkája. A kongresszusi felhívás szavaival valljuk: ..Üzemek, termőföldek. tantermek, dolgozószobák. műtermek: ezeken húzódik keresztül hazánkban a béke arcvonala. Mindenki a maga helyén teheti a legtöbbet a béke, az élet diadaláért.” Üdvözlet aa íírha.josolmah A második mondatban az ötödik szovjet űrhajóst, Bi- kovszkij alezredest köszöntötték a magyar békeharcosok. „Forró üdvözlet Valerij Bikovszkij alezredesnek, aa új szovjet űrhajósnak, akinek nagyszerű útja a tudomány haladását, a világbékét szolgálja.” Közhelyként hatna, ha most azt írnám, hogy kitörő lelkesedéssel fogadta a kongresszus Bikovszkij űrrepülésének hírét. Mert nem csak lelkesedtünk. Meghatódtunk és mérlegeltünk is. Csupán a véletlen műve volt nyilván, az ötödik szovjet űrhajós útjának és hatodik békekongresszusunk megnyitásának egyidejűsége. Valaki félig tréfásan megjegyezte: milyen kár, hogy a kongresszus hatodik, az űrhajós meg csak ötödik. Mennyivel emlékezetesebb lenne hatodik kongresszus, hatodik űrhajós ... Nos, a kongresszus második napján ez á vágy is valóság lett, (Pedig nem beszéltünk telefonon a rakétakilövő állomással.) De még milyen valóság! Vasárnap földkörüli pályára fellőtték a Vosztok 6. űrhajót, amelyet a világon először nő vezet: Valentyina Tycreskova. Most mar két űrhajó, bennük két Válja kerülgeti bolygónkat. A Kossuth-rádió rendkívüli közleményének idejére a kongresszusi az elnök felfüggesztette. A szövegből csak annyit értettünk, hogy felettünk van a hatódik, melynek vezetője nő. A boldogság leírhatatlan volt. Nemcsak a kongresszusi küldöttek, az egész ország, az egész világ köszöntötte az űrrepülő-párt. Tyereskova és Bikovszkij pedig a világűrből küldtek üzenetet nekünk, a földieknek, a Föld. valameny- ?iyi népének tartós békét és boldogságot kívánva, Simon Ferenc Virágzó szőlőtáblák Hegyalján Valamikor lángokat lövelltek Hegyalja kúpos sátorhegyei. Ma már megszelídültek, ós békésen ragyognak a tündöklő kék párában. Annyival is megelégszenek, ha naponként nagyot nyújtózkodhatnak és üde venyigéktől, kövér levelektől fénylő oldalaikat megfürdethetik a nyáreleji napsugárban. A napfény a szőlő éltető eleme, s ebből ez ideig bőségesen csurgóit a gazdag tőkékre. Nincs is elmaradás a vegetációban, a későn ébredt tavasz utolérte önmagát. Amerre csalt járjuk a nagy- múltú vidéket: Sátoraljaújhelytől Abaujszántóig, Erdő- bényétól Tokajig mindenütt nehéz, átható illat éöesiti meg a levegőt Virágzik a szőlő. Ilyenkor szünetel a munka, nem szabad bemenni a tőkék közé se permetezni, se kapálni, még imádkozni se, ahogy a régiek mondták. A munkával nincsenek elmaradva, kellő időben elvégezték. Virágzás után a kapálás és a permetezés következik annyiszor, ahányszor az időjárás megkívánja. Mert mindent megadnak a tőkéknek, hiszen Hegyalján a szőlő a jólétet, gazdagságot jelenti évszázadok óta. Ezért a kiöregedett tőkéket, terméketlen parlagokat tervszerűen.újratelepítik, hogy minél előbb elérhessék azt a 12—14 ezer holdnyi kultúrát, ami évtizedekkel ezelőtt, a filoxéra pusztítása előtt díszlett a hegyaljai dombokon. Ebben a munkában az állami gazdaságok és termelő- szövetkezetek járnak az élen, de lehetőségeik szerint a hegyközségek, a szakszövetkezetek is kiveszik belőle részüket. Tolcsván a szakszövetkezet tagjai fenn az Előhegyen egy 18 holdas táblát alakítottak ki, T-T 1 J III F fi „relujitas Üj cipőket, gyermekruhákat osztanak szét az Állami Gyógypedagógiai Intézet aba- újkéri nevelőintézetében. Nagy az öröm ilyenkor a gyerekek között. Képünkön: egy kis segédlettel éppen az új ruhadarabokat próbálják. : , Foto; Szabados György, és telepítettek be ezen a tavaszon furminttal, hárslevelűvel Palkovics Mihály elnök és Kovács Elemér agronómus irányításával. Tavaly a Kincsemen létesítettek egy 8 holdas új telepítésű táblát, ezenkívül 10 holdnyi málnást és másfél holdnyi anyatelepet. Bizony, sokat hajladoztak a szövetkezetiek áprilisban, május elején, amíg 86 ezer 400 darab gyökeres oltvány — a nagyüzemi művelés' figyelembe vételével — földbe került. De amit kedvvel csinál az ember, az gyorsan megy. Még az idősebb tagok, mint Kassai János, Sipos Lajos, de a többiek is: Galgovics András, Galgo- vics József, vagy az asszonyok, mint Pauleczki Andrásné, Kovács Miklósné, Kádas Dániel- né. Trembeczki Lajosné is példás szorgalommal, odaadással dolgoznak gyakran harmad-, negyedmagukkal. — A telepítéssel kellő időben végeztünk — mondja Kovács Elemér, a szakszövetkezet agronómusa — az eltelt négy hét óta csaknem méteres hajtások láthatók már a kiültetett vesz- szőkön. Azóta a Felsőkert dűlőben egy 2 holdas oltváiiyis- kolát is létesítettünk. A gyökeres vesszőt ugyanis magunk igyekszünk előállítani a telepítésekhez. Télen mintegy 100 ezer sima vesszőt szedtünk a tőkékről, jobbára hólyagos furmintot. Tavasszal ezeket szénporral kevert fűrészporos ládákba raktuk, a tetejét kénporral behintettük, hogy a penészedés ellen védjük. Állandó locsolás, megfelelő hőfok mellett valósággal dunsztban tartottuk a vesszőket, s így 75 százalékos eredményt értünk el. ami kitűnőnek mondható. Mikor kiültettük a vesszőket, már 6—8 centiméteres hajtások voltak rajtuk. Ma már ezek is künn díszlenek a bakhátas sorokban, s üdezöld leveleikkel, venyigéikkel új színfoltot jelentenek a lolcs- vai szőlőkben. — Nagyon is érdemes oltványtermeléssel foglalkozni, ezért ezt a termelési ágat a jövőben fokozatosan növeljük, hogy saját szükségletünk biztosításán kívül, mi is hozzájárulhassunk történelmi borvidékünk: Tokaj-Hegyalja mielőbbi teljes rekonstrukciójához. Hegyi József
