Észak-Magyarország, 1963. május (19. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-01 / 100. szám
Szerda, 1963. május í. ESZAKMAGYARORSZÄG 9 MÁSFÉL ÉVSZÁZAD Az ómassai őskohót mohén helyezte üzembe a borsodi vaskohászat megteremtője, Fazola Henrik egri lakatosmester. Sok küzdelem után ez a kohó 43 év múlva leállt, mert a Garadna-patak íj kiszáradt, nem volt víz. így |;t került sor egy új vasolvasztó |-l építésére, amelyet a vadregé- jjí1 nyes Gar-adna-völgyben, apja í< példáját követve, Fazola Fri- j; gyes, külföldi tapasztalatok alapján építtetett és helyezett üzembe 1813 tavaszán. Diósgyőr munkásai mindig követték kohász őseik példáját, s most az újmassai őskohó üzembehelyezésének 150 éves évfordulója alkalmával visszatekintenek arra a hatalmas útra, amelyet Diósgyőr kohászata elért a fejlődésben. AZ ELSŐ HENGERDE A Fazola-család Hámorban Eljis feldolgozó üzemeket, szeg- E kovács-műhelyeket létesített, ^aimelyekkel véglegesen megve****** Á marftnacél qyár i A Massa-múzeum » | Az őskohó mellé múzeumot |építettek, két kis helyiségben * őrzik azokat a tárgyi és írás- Ijbeli értékeket, amelyek a borii sodi kohászat történetét mull tátják. Üllők, vasszerszámok, »az őskohónál készített tűzi- | fogók, a vashámorok termékei, Jegy száz kilogramm súlyú vasig üst, egy több mint 100 éves, |j vasból készült síremlék, a »gyár pecsétéi a különböző kor- |szakokban, a 150 éves kohá- Jszati fejlődést ábrázoló' képek, Imetszetek és számos ipari em- |lék teszi rendkívül érdekessé »és gazdaggá ezt a múzeumot. |Schalkház Lipót múzeumveze- |tő szerint egy év alatt tízezer |hazai és sok külföldi látogató 8 kereste fel az egyre nagyobb »érdeklődést kiváltó múzeumot, »amelyet már német, csehszlovák, szovjet, lengyel, román, Sjguincai, jugoszláv, amerikai, »portugál, hindu és bolgár ven- jídégek is meglátogattak. ;; A századforduló idején«-; ;; üzembe helyezték a diósgyőri X' s: martinacél gyárat. Körüldesz-* kázott épületben dolgoztak azS akkori acélgyártók, akik Fa-* zola mestereitől tanulták el az* acélgyártás fogásait. Nehéz fi-* zikai munka, könyörtelen kizsákmányolás, korai halál — ez volt az acélgyártó munkások sorsa. A mai Ómassa jgsok sorsa. Az öreg kovács öröksége De arra mindennél jobban vigyázzatok! Drága szerszám, nagy értéke van. Sokan kérték már tőlem, s soha nem adtam oda. Tudjátok hol készítették azt az. üllőt? Az ómassai őskohónál csinálták Fazola Henrik kovácsai, az én társaim. És nem akármilyen ércből készült, hanem kemény, upponyi ércből... Ígérjétek meg, hogy mindenki láthatja majd, mert ez értékes vaskohászati emlék. Fliába mondtam, hogy nagyapám örökségbe hagyta rám, hogy az üllő soha ne kerüljön ki ebből a völgyből. Erre ezt válaszolták: — Nem is visszük ki a völgyből, hiszen Diósgyőr is ennek a völgynek a folytatása. Itt marad az üllő a völgy másik végén, a múzeumban. — Először tiltakoztam, aztán magam is beláttam, hogy szolgálatot teszek vele. Hát így történt, hogy odaadtam nagyapám örökségét. Aztán sokáig bántott a dolog, de végül is megnyugodtam. Maguk, mit mondanak, helyesen cselekedtem? — Ügy hallottuk, egy új üllőt kapott a régi helyébe, most azon dolgozik Józsi bácsi. — Erről majdnem megfeledkeztem. Egy új üllőt kaptam azoktól a tudós emberektől. Azon dolgozgatok máig is. Nyugdíjas vagyok, de hát nem tudok meglenni munka nélkül ... ELBÜCSŰZTUNK. Józsi bácsi pedig egyenesen a kis műhelybe lépett. Ráütött az ■ új üllőre. Már a parton jártunk, de még hallottuk az üllő csengését. Csak nem dolgozni akar ilyen késő Józsi bácsi? Nem, csak a régi üllőre gondolt, hát megcsendítetle az újat. Talán- ezzel akarja jelezni, hogy cl még az öreg kovács, Ómassa öreg és erős kovácsa, aki megőrizte Fazola Henrik üllőjét, imit a nagyapja örökségbe hagyott rá.- Megőrizte és ö is itt maradt a völgyben, amely azóta még szebb, még gazdagabb lett, Ömassától egészen Diósgyőrig ... Szegedi László ette a diósgyőri vasgyár alap- ait. Az állam 1807-ben átvette ■zeket. az üzemeket, és 1870- len új kohót létesített. Egy s*********** ********** évvel később felépült a képen látható első diósgyőri hen- gerde. Fazola kohászai itt folytatták a munkát, soha nem adjátok el senkinek. A völgyben kell maradni annak az üllőnek. Fazola Henrik erre kért bennünket, én is erre kérlek benneteket. És ti is maradjatok itt ebben a völgyben, mert szép és gazdag •ez a völgy... jl Így folytatta a haldokló öreg j kovács: jj — A tűzifogót, meg más K szerszámokat odaadhatjátok, ímert tudom én jól, a régiségekkel foglalkozó tudós em- íberek majd kérni fogják egy- |szer. Most már csak arra kérnek benneteket, menjetek ki a hnűhelybe, és verjétek meg az jj üllőt. Hallani akarom még t egyszer a hangját... I CSENGETT AZ ÜLLŐ. A iGaradna-völgyben visszhangozott az ércesen szóló hang. Ivitte a szél egészen a hámori Hó mellé. 5 Kialudt Józsi bácsi pipája. it Üjra rágyújtott, a tarisznyát ja másik vállára vetette, és iígy folytatta: < — 1918-ban aztán én örö|költem az üllőt a nagybátyám- s tói. Ettől kezdve én dolgoztam rajta, nagyapám kíván- i tsága szerint. S egyszer, pár Révvel ezelőtt felkerestek azok ja tudós emberek, akikről i inagyapám beszélt. Kérték az Uillőt. Azt mondták: — Adja i Side Józsi bácsi, a múzeumban ■ MEGTÖMTE KISZOLGÁLT '.PIPÁJÁT, rágyújtott, tükörfé- : nyes baltáját belevágta á kerítés oszlopába, s azt mondta: j — Sok embernek elmondtam : már az üllő történetét. Hát, ■■ha annyira akarják, elmondom I még egyszer — kezdte a tör- • ténetet Fodor Józsi bácsi, ;Ömassa egyik legöregebb em- \ bere. ; Senki nem szólt, úgy hall- \gattuk a valóban érdekes his- \tóriát, mint gyermek a mesét. i — Erős ember volt a nagy- ■■apám. És híres kovács,, min- ; denki ismerte a Garadna- : völgyben. Elhallgatott, emlékei között ‘.kutatott az öreg kovács. ; — Nyolcvan évig ólt nagyapám. Én nyolc éves voltam akkor. Hirtelen beteg lett, odahívott minket a halálos ágyához, engem, meg a nagybátyámat. így beszélt nekünk. — Szegény vagyok. Csak a műhelyben levő szerszám az '.enyém. Azt rátok hagyom ■örökségül. Azokkal dolgoztam [én Fazola Henrik uramnak... 'A nagy üllőt is rátok hagyom. nagyapja még ott dolgozott a gyáralapító Fazola Henrik üzemé-;] ben. Az ómassai iskola falán tábla jj örökíti meg az őskohó létesítésé- Zj nek történetét. pán a támfal egy része maradt meg a mai iskolaépület mögött. A falu, Ómassa is átalakult: modern hegyi településsé fejlődött. A régmúlt időkre már csak az öregek emlékeznek vissza, azok, akiknek 193 évvel ezelőtt, 1770-ben, a képen látható hosszú épület mögötti hegy alatt kezdte meg működését az ómassai őskohó. Közel két évszázad vihara teljesen megsemmisítette Fazola Henrik kohóját, csu******* A Fazola-rácsok = Fazola Henrik egri lakatos ij mester, az őskohó megépítő je, ij nemcsak ügyes és örökké jj nyugtalan vérű, szüntelen ku-á tató-kereső szakember volt —J sokkal több ennél. Mielőtt ne-ij kivágott a Bükk rengetegének,^ hogy Uppony és Dédestapol-3 csány határában megtalálja a3 földalatt rejtőző vasércet, elő-3 szőr páratlan szépségű, finom« ívelésű, barokk stílusú ráeső-3 kát, vaskapukat, díszeket ko-3 vácsolt Egerben, utánozhatat-jj lan ügyességgel. Olyan mű-| vészi munka került ki a kezelj alól, amely hamarosan ország-s| szerte hírnevet szerzett mes-íj terének. 3 Az Egerben gyártott híres ^ Fazola-rácsokról készített*] fényképek a Massa-múzeumjj érdekességei közé tartoznak, a ezt a gyárát, amelyet Fazola uen- jj rik és fia megálmodott, s amelyet $ megvalósítottak a szocializmust J építő diósgyőri kohász vasasok. :j másfél évszázad alatt. Elegendő, ha csak a fényképre pillant az ember. Korszerű üzemek, a technika legújabb vívmányaival felszerelt műhelyek teszik naggyá A diósgyőri kohászat, a Lenin Kohászati Művek jelene, amely nagyszerűnek ígérkező jövőt hordoz magában. kifejezhetetlcniil nagy fejlődésen ment keresztül 11 esztendővel ezelőtt csak a szakavatott emberek tudták, hogy ott rejtőzik a Garadna-völgyben az újmassai őskohó. Falai omladoztak, belepte a gaz, s ha idegenek arra vetődtek, nem is sejtették, hogy mi lehetett egykoron a furcsa alakú kőépítmény. És 1952-ben Diósgyőr dolgozói, a fiatalokkal az élen, szakemberek irányításával, restaurálták a ma már Európa-szcrte híressé vált 150 éves vásolvasz- tót. A 11 méter magas őskohó — amelynek munkásai az 1848-as szabadságharc idején szuronyokat is gyártottak a honvédeknek — nem egyszerűen csak műemlék, amelyet igen sok külföldi vendég keres fel, hanem mindenekelőtt azt mutatja: milyen hatalmas fejlődést ért el a borsodi ipar az őskohótól napjainkig. A helyreállított ősi „gyár** .megyénk és hazánk ritka értékű ipari műemléke, amely még sok szakembernek ad munkát az iparfejlődés történetének kutatásához.
