Észak-Magyarország, 1963. május (19. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-08 / 105. szám

2 ESZAKMÄGYARORSZÄG Szerda; 1963. május R, Megkezdődött Moszkvában a Penykovszkij-Wynne kémper Moszkva (MTI) Kedden reggel Moszkvában a legfelsőbb bíróság tárgyaló­termében megkezdődött Oleg Penykovszkij szovjet állam­polgár, a tudományos kutató­munkák egybehangolására ala­kult Minisztertanácsi Állami Bizottság volt osztályvezető­helyettese és Greille Maynard Wynne angol üzletember kém­pere. Miután Boriszoglebszkij hadbíró altábornagy ismertet­te a tárgyalásra vonatkozó szovjet perjogi szabályokat, Afanaszjev őrnagy, a bíróság titkára felolvasta a vádiratot. A vádirat felolvasása körülbe­lül egy órán át tartott. Oleg Penykovszkij, az ame­rikai és angol hírszerző szervek ügynöke, aki ellen bűnvádi el­járás indult a Szovjetunió ellen folytatott aktív kémtevékeny­ség miatt, teljesen bűnösnek ism.erte el magát a benyújtott vád alapján és részletes vallo­mást tett bűnös .tevékenységé­ről. Greille Maynard Wynne, aki ellen bűnvádi eljárás in­dult a Szovjetunió ellen foly­tatott aktív kémtevékenység­ért, a benyújtott vád alapján bűnösnek ismerte el magát, ki­jelentvén. hogy az összekötő szerepét töltötte be Penykov­szkij kém és az angol, ameri­kai hírszerző szervek kép­viselői között. A vádirat felolvasása után megkezdődött a bizonyítási el­járás. A tárgyaláson jelenlévő nyu­gati tudósítók egybehangzóan megállapították, hogy Peny­kovszkij és Wynne láthatóan szellemi és íizikai képességei­nek birtokában van. Jólöltö- zötten, ápoltan ülnek a vád­lottak padján. A román kiHüeymmiszter fogadta az EMSZ főtitkárát U Thant, az ENSZ főtitkára, .romániai tartózkodásának utolsó napján, kedden Con­Hosszú alkudozás után megegyezés a nyugat-németországi acélipari sztrájkban Mint a Reuter és az AP közli, kedden hajnalban megegyezés született a nyugat-németországi acél­ipari sztrájkban. PiUdvyig Erhard gazdaságügyi miniszter 12 órás megbeszélést tartott a fémipari, szakszerve- • zeti vezetőkkel és a munkálta­tókkal. A hosszú alkudozás hajnalban, négy óra tájban ért véget.. A munkáltatók és a munkavállalók megegyezésé­nek értelmében április 1-ig visszamenő hatállyal 5 százalékkal növelik a fémipari dolgo­zók bérét, 1984. április 1-én további hat hónapra újabb két százalékos bér­emelést Irányoztak elő. A megállapodást még jóvá kell hagyniok a Baden-Würt- temberg-i helyi munkáltatók­nak és munkavállalóknak. Ha ez megtörténik, befejeződik a csaknem félmillió fémipari dol­gozó tíz napja tartó sztrájkja. Erhard a kijelölt elnök stanzába utazott. Megtekintet­te a város nevezetességeit, a tengerparti üdülőket és. elláto­gatott Constanza , közelében egy termelőszövetkezetbe. U Thant a látogatás után így nyilatkozott: „sokat hallottam erről az országról, de amit lát­tam, minden elképzelést felül­múl”. Az ENSZ főtitkárát délután fogadta Corneliu Manescu külügyminiszter és megbeszé­lést folytatott vele időszerű nemzetközi kérdésekről és a világszervezet tevékenységéről. Ion Gheorghe Maurer, a Román Népköztársaság mi­nisztertanácsának elnöke este fogadást adott U Thant tiszte­letére. U Thant kedden befejezte négynapos hivatalos romániai látogatását. A világszervezet főtitkára szerdán a jugoszláv kormány meghívására kétna­pos látogatásra Bélgrádba uta­WjU'/J í ’ ' “ , >'AsA ff/,./ rAííA ^ÜL h i Adenauer: — Gratulálok, örülök, hogy az első perctől így meg­értjük egymást!... zik. fiz Amerikai Államok Szövetségének felhívása Haitihez és Dominikához Facio, az . AÁSZ ; tanácsának elnöke a tanács hétfő délutá­ni kétórás ülése után távirat­ban szólította ■ fel Bosch domi­nikai és Duvalier haiti elnö­köt, hogy a köztársaságiak közötti viszályban tartózkod­janak az erőszak alkalmazá­sától, s a vitás kérdéseket tárgyalásokkal rendezzék. Facio egyúttal közölte- a Biztonsági Tanáccsal, hogy az AÁSZ mindent megtesz a konfliktus elsimítására, s így az ügy intézését az illetékes regionális szervezet végzi. Egy mondatban «MiBiiMiiiBiiiniiHiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiimn^ MÁJUS 9—13 között Buda­pesten ülésezik a szocialista országok postaügyi miniszte­reinek - értekezlete. TITO jugoszláv köztársasá­gi elnök és felesége hétfőn Belgrádban díszebédet adott Urho Kekkonen finn köztár­sasági ' elnök és felesége tisz­teletére. AMERIKAI művelődésügyi szakemberek érkeztek Moszk­vába. AZ EGYESÜLT ÄLLAMOK légierőinek -képviselői beje­lentették, hogy ismét meg­kísérlik réztűkből álló öve­zettel körülvenni a Földet. SOUVANNA PHOUMA lao­szi miniszterelnök bejelentet­te, hogy május 11-én ülést tart a laoszi .nemzetgyűlés, előtte pedig a minisztertanács fog értekezni. AZ AMERIKAI Cape Cana­veral-! kísérleti telepen ked­den egy thor-delta hordozó­rakéta segítségével föld­körüli pályára bocsátották a második Telstar hírközlő mű­holdat. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK és Nagy-Britannia keddtől kezdve kísérletsorozatot kez­dett a nevadai sivatagban, azon veszélyek megvizsgálá­sára,. amelyekkel egy vélet­lenül bekövetkező nukleáris robbanás járhat. Rokosszovszkij marsall nyilatkozata a hitleri Németország fölött kivívott győzelem évfordulója alkalmából Rokosszovszkij marsall nyilatkozatot adott a TASZSZ tudósítójának azzal kapcsolatban, hogy 18 eszten­dővel ezelőtt győzte le a szovjet nép és a szovjet hadsereg a Nagy Honvédő Háborúban a fasiszta Né­metországot. A marsall Moszkva alatt, a Volgánál, Belorussziában és Észak-Né- metországban maga is részt vett a hitleri csapatok szét­zúzásában. Rokosszovszkij marsall nyi­latkozatában hangsúlyozta, hiábavalónk a burzsoá törté- nclemhamisítóknak azok a próbálkozásai, amelyekkel csökkenteni akarják a Szov­jetunió szerepét, a fasizmus szétzúzásában. — A Szovjetunió volt a vi­lágon az egyetlen olyan erő, amely képes volt nemcsak megállítani, hanem szét is verni a fasiszta Németország háborús gépezetét — mondot­ta. A továbbiakban emlékezte­tett arra, hogy a második vi­lágháború végérvényesen ak­kor változott át felszabadító, antifasiszta háborúvá, ami­kor belekapcsolódott a Szov­jetunió, miután a német fa­siszta rablók megtámadták a Szovjetuniót. — Ebben a hősi harcban, amely 3—6000 kilométer hosszúságú fronton bonta­kozott ki és 1418 napon át tartott, a szovjet nép és hadserege a kommunista párt vezetésével hősies bá­torságról tett tanúbizonysá­got — hangoztatta. — A marsall hozzáfűzte, hogy a Nagy Honvédő Há­borúban kivívott győzelem lelkesítője és szervezője a kommunista párt volt, s 1945 kezdetén a hadsereg­ben és a haditengerészetnél volt a párttagság csaknem 60 százaléka. Rokosszovszkij marsall a mai helyzettel foglalkozva rámutatott arra, hogy az imperialisták most is, mint a második világháború előtt, szítják a militarizmust Nyu- gat-Németországban, és aka­dályozzák a német béke­szerződés megkötését. A NATO nukleáris erőinek megteremtésére vonatko­zó amerikai terv megnyitja az atomfegyverhez vezető utat a német militaristák előtt. — Nekünk számolnunk kell az imperialista agresz- szió veszélyével — mondot­ta a marsall —, s ezért az SZKP cs a szovjet kormány mindent megtesz az ország védelmi képességének meg­erősítésére. Rokosszovszkij marsall rá­mutatott arra, hogy ugyan­akkor a szovjet állam kül­politikájának fő elve a bé­kés együttélés, s ez megfe­lel minden nép érdekének. Ezer óra társadalmi munkában Az üzem nem nagy. Szerényen húzódik meg a Béke tér egyik épületében. Időnként teherautók gördülnek ki a bolt­hajtásos kapu alól, anyagot és embereket szállítanak. Szakipari vállalat, a Miskolci Bányaüzemhez tartozik. Arány­lag elég kevés embert, ötven­kettőt foglalkoztat, ebben az- -otán benne van a műszaki és á;Z' 'adminisztrátor''gárda is. Sokoldalú tevékenységet foly­tatnak ebben a kis üzemben, amely hét iparágat ölel fel: asztalosok, lakatosok, villany- szerelők, bádogosok, parkettá­sok, festők és vizvezetékszere- lők dolgoznak itt szorgalma­san. A Borsodi Szénbányászati Tröszt összes üzemeiben ők végzik e szakmába vágó mun­kálatokat, s hogy jól, mi sem bizonyítja jobban; mint az, hogy nem egyszer kap köszönő leveleket a vállalat. Pedig elég nehéz körülmé­nyek között dolgoztak itt az emberek. Az üzem területe ki­csi, holott rengeteg anyagot kell tárolniok. A műhelyeiének ■is kis hely jutott, a lakatosok közül télen-, a nagy hidegele alatt a túlzsúfoltság miatt töb­ben a szabadban voltak kény­telenek dolgozni. Holott igen jelentős munkát végeztek, töb­bek között az alberttelepi felül­járó hídját készítették, ami igazán nagy teljesítmény, ha a mühelybeli állapotokat vesszük figyelembe. Növelte az üzem túlzsúfoltságát az is, hogy osz- tozniok kellett az épületeken egy 2600 személyre főző üzemi konyhával, fele-fele alapon. Ezért nem tudtak eddig öltözőt, fürdőt biztosítani a munkások­nak, s csak úgy, lavórból mosa­kodtak munka után. Végül ez év márciusában az üzemi konyha elköltözött, s a szakipariak fellélegeztek. Jó gazda módjára azonnal hozzá­láttak az épület átalakításához. A költség azonban igen tetemes volt, éppen ezért; hatánozták-el a szakipari vállalat dolgozói, hogy a teendők, egy részét tár­sadalmi munkában végzik el. Vállalták, hogy a teljes munká­nak 20 százalékát dotáció nél­kül megcsinálják. Amikor híre kelt a tröszt bányaüzemeiben, hogy mire vállalkoztak a szak­A1BXAWR. NASZISOV: mmtoSsk 06. Mindez arra az esetre volt szükséges, ha netán meg kell ismerkedniük a dokumentu­mokkal, amelyeket Seifert és Upitz magával hozott. Ljulko százados, aki Seifert adjutánsának felügyelete alatt dolgozott a tábornok szobájá­ban, az ajtózárakat nem tudta megnézni, de a kertre nyíló ab­lakokat sikerült alaposan meg­vizsgálnia. Az ablakokon verti­kális rendszerű lécreteszek vol­tak. Meglehetősen régiek, több évtizedet kiszolgált tákolmá­nyok, úgy, hogy nem valami pontosan feküdtek bele a zár­vályúba. Ljulko úgy ítélte meg, hogy kívülről, a kert felől (a földszinten volt a szoba) elég könnyen kinyithatnák az ab­lakokat. A kastéllyal csak nagyvona­lakban tudott megismerkedni Ljulko. Lent a földszinten volt a dolgozó szoba, néhány ven­dégszoba, s minden valószínű­ség szerint az ebédlő, meg a kpnyha. Az emeleten a háló­szobák helyezkedtek el. Nap­pal csak két SS'-katona őrizte Bz egész kastélyt. Az egyik a főbejáratnál állt, a másik meg a hallban tartózkodott, pi- hént. Éjjelre természetesen megerősítették az őrséget. Még aznap, amikor már sö­tétedni kezdett, Ljulko két új telefonkészülékkel jelent meg a kastélyban. A számtartó azon­nal hívta a tábornok adjután­sát. Az bevezette a szerelőt a dolgozószobába. Seifert és Upitz valahol máshol járt, a szoba üres volt. Mielőtt megkezdte volna a készülékek kicserélését, Ljulko odahívta az adjutánst, hogy az is győződjön meg, milyen rosz- szul működik a két régi tele­fon. Az adjutáns a füléhez emelte a kagylót. Kegyetlen re­csegést, ropogást hallott ben­ne. A műszerész gondterhelt arcot mutatott, Valamit ma­gyarázott, mintha magában méltatlankodna, hogy nemcsak a készülékről van szó. Aztán megkérte a tisztet, emelje ma­gasabbra a telefont, ő pedig a vállával füléhez szorította a kagylót. Közben elővette csa­varhúzóját, s fellépett a két­ágú létrára, hogy még egyszer felülvizsgálja a fal mentén futó vezetékeket. Ljulko testes, mackókülsejű férfi volt, s amint az adjutáns megállapította róla, nem vala­mi ügyeskezű ember. Amikor felért a létra tetejére, jobbra- balra ingott, hosszan fészke- lődött, aztán megbillent, s mi­közben igyekezett visszanyer­ni egyensúlyát, leejtette a kagylót. A hallgató hangos puffanással esett a padlóra. Az adjutáns lehajolt, hogy fel­vegye. Ljulko éppen ezt akarta elérni. Gyorsan kiemelte a Hit- ler-kép mögül az odarejtett magnetofont, s a belső zsebé­be dugta, amelyet külön erre a célra varrtak kabátja bélésé­be. Néhány perc múlva elkészült a munkával. Fogta a két régi készüléket, s elment. Egy óra sem telt el, s Asz- kerék valamennyien a magne­tofon körül ültek, hogy vissza­játsszák a napközben felvett hangokat. Miután véget ért Seifert és. Upitz beszélgetése, s a készülékben csak halk, mo­noton sustorgás hallatszott, Percev őrnagy megszólalt: — Mind a ketten kimentek a kastélyból, északkeleti irányba. Arrafelé csak egy út vezet. Ezészen az Elbáig visz és majd­nem a parton kettéágazik. A jobboldali ág a hídra visz fel, a baloldali északnyugatra ka­nyarodik, Hamburg felé. Az elágazás környékén egy nem nagy, de igen sűrű erdő van, amely kiér egészen a folyópar­tig. A partnak ez a része mere­dek, szakadékos. Valahol ott kell lennie a rejtekhelynek. — Nem vagyunk túlságosan magabiztosak? Bizonyos, hogy ott van az a rejtekhely? — szólt közbe Aszker. — Azon a környéken, s ál­talában ezen a tájon más alkal­mas helyet nem lehet találni. Ezenkívül éppen most hallot­tuk, hogy Seifert kérdésére azt válaszolta Upitz: nincs nagyon messze a rejtekhely. Ez a „nincs nagyon messze” felte­hetően a kastély és az Elba- paríi erdő közötti tiz kilométert jelenti. — Ez még nem bizonyíték. A magnetofon, finoman kat­tanva, ismét működni kezdett. Aszker Ljulkohoz fordult: — Nem lehetne gyorsabban forgatni azt a részt, amelyben nincs hang? Ljulko valamit átkapcsolt a készüléken, s a magnetofon li­liputi motorja maximális íor- dulatszámmal kezdett dolgozni. Néhány perc telt el. Az apró hangszóróban hirtelen valami cincogás-szerű, éles magas hangok hallatszottak. Defor­mált emberi hangok voltak. Ljulko ismét megnyomott egy gombot, s a tárcsák visszafelé forogtak. Egy pillanat múlva megállította, és most már a rendes fordulatszámra kap­csolt. Seiíert tábornok bariton­ja hallatszott. „Üljenek le — mondta —, foglajanak helyet, uraim.” A magnetofon körül ülők fel­kapták fejüket. A többesszám, az „uraim” azt jelentette, hogy Seifert nem egyedül Upitz Gruppenführer társaságában tért vissza. Seifert cigarettát kínált. Egy rekedtes basszus azt felelte rá, hogy nem bírja a könnyű fran­cia cigarettát, többre becsüli a bolgárt, amely összehasonlítha­tatlanul erősebb. De ha nincs ipariak, sokán felajánlották a segítséget. Kőműveseket küld­tek, a tröszt tervező csoport-: jából pedig két műszaki, Pető Sándor és Láner György igen rövid idő alatt elkészítette a rajzot és a költségvetést. 0 Április 6-án hullt le az első • tégla az átalakítandó épület­bolgár cigarettája, akkor iu-®ben, miután a tervet a szokásos kább pipára .gyújt, »nyolc nap helyett egy óra alatt — Upitz? — kérdezte Percev.»elfogadták. Az emberek szív­Aszker bólintott. »vel-lélekkel kezdtek dolgozni, A hangszóróban ekkor meg- ■ a társadalmi munkaórák száma szólalt egy harmadik hang is, J pedig növekedett, s ezzel pár- amely szintén bariton volt, de »huzamosan rohamosan alakult nem olyan érces, mint Seifertó.Ját az épület is. Volt olyan em­— „Kóstolja meg az enyémet »bér, mint például Semsá'k La­— ajánlotta az új hang. — Ke-® j0s, aki hatvannál is több órát zeskedem, hogy ez ízleni fog. a dolgozott le társadalmi munka- Chesterfield.” "ként. De Éliás Barna, Bacsó — Thedder r— mondta Per-Jutván, Tóth Gyula, Pintér Kál­cev. »mán festő brigádja, Tóth Ká­Aszker intésére Stireva® roly lakatos, Szél Lajos aszta- gyorsírásba jegyezni kezdte a»]os brigádja és Molnár Lajos Ezeket^rta°le: ^°V° ang° 3 J villanyszerelő brigádja Is dere- Seifert: Köszönöm, én már »kásán kivette részét a mun- rágyújtottam a sajátomra. Nos,„kából. Az „irodisták” Is ledol­mik a benyomásai? fgozták a vállalt órákat. Thedder: Nem reméltem, ^ hogy ennyi találékonyságot lá-o KÖZÜPV lett a7í épitk,e~ tok majd. Igaza volt, a rejtek-® ° ’ zés, az át­hely valóban egyszerűen hozzá- » alakítás. Az Alberttelepi Bá- férhetetlen a beavatatlanok-* nyaüzem építésvezetője, Járai nak Meg kell hajolnunk Upitz „János például szintén meg- tábornok alapossága előtt. »adott minden segítséget, amit Upitz: Mindent megtettünk,J kértek tőle. Aki kimaradt a amit csak lehetett. » segítségnyújtásból, szinte mel­Thedder: De akkor mégis ho-^őzve érezte magát és szóvá gyan történhetett meg, hogy az »is tette a szakipari vállalat ve- óroszok felderítői tudomást Jzetőinél. szereztek róla? • £s három hét múlva, április Seif ért: Ezt ma még nemO30_ra befejezték a munkát. tudjuk bizonyosan. Egy dolog ®N lakatosműhelv kétségtelen: nincs pontos inf or-,Ngy’ - falca losrnu hely, mációjuk az oroszoknak. Sok »öltöző, fürdő, raktárhelyiség és mindent sejtenek, de kétségetJ világos irodák kerültek a kizáróan semmit sem tudnak.»konyha helyére. Az emberek. Éppen ezért sikerült félreve-„akik több mint czer 6r4t dol_ zetnunk okét. Most Ostburg-» . , , , . ban kutatnak nagyban az ar- Jßoztak társadalmi munkában, chivumok után, s hamarosan »jogos büszkeséggel nézik az nyakoncsípjük mindannyiukat."átalakított épületet. Thedder: Úgy gondolja, hogy • „ kxn ez a legjobb megoldás? % Nem lenne ha végezetül Upitz: Már eddig is megle-Jmeg ne említenénk a munka fő hetősen hosszú szabadságot »mozgatóját, lelkét, Karetka adtunk nekik. ^László üzemvezetőt. (Folytatjuk.) ® <—i —*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents