Észak-Magyarország, 1963. május (19. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-04 / 102. szám
s ESZAKMAGTAftOESZÄG Szombat, 19®3, mitiia i • 1 nyugatnémet aoélszfrájk súlyos gazteái! következményekkel fenyeget A Fémipari Dolgozók Szak- szervezetének elnöksége pénteken délben Stuttgartban illést tartott. Az ülésen — a korábbi várakozással ellentétben — még nem döntöttek arról, hogy a Ruhr-vidéket is magában foglaló Észa.k- Rajna.—Wesztfália-i tartományban sztrájkba lépjenek-e az acélipari munkások. Az erre vonatkozó döntést keddre halasztották. A fémipari szak- szervezet vezetői ugyanis hétfőn megbeszélésre ülnek össze Erhard gazdaságügyi miniszterrel és a megbeszélésen részt vesznek az acélipari gyárosok szövetségének képviselői is. Nyilván e megbeszélés kimenetelétől függ majd a Ruhr- vidéki sztrájkra vonatkozó döntés. A baden—Württemberg! sztrájk és a gyáriparosok által elrendelt munkáskizárás következtében előállott helyzet súlyos megrázkódtatással fenyegeti a nyugatnémet gazdasági .életet — hangoztatják bonni gazdasági körökben. A legnagyobb nyugatnémet gépkocsigyárak — a Volkswagen, az Opel és a Ford Művek, amelyeket még nem érintett a sztrájk — máris bejelentették, hogy a sztrájk elhúzódása esetén a jövő hét közepén be kell szüntetniük a termelést. E nagy gépkocsigyárakat ugyanis a baden—Württemberg! fémfeldolgozó üzemek látták el eddig a gépkocsi- gyártáshoz nélkülözhetetlenül fontos alkatrészekkel. Ha a gépkocsigyárakban megáll a termelés, ez súlyosan érint többtízezer más olyan üzemet is, amelyek különböző alkatrészeket és gépkocsifelszerelési tárgyakat szállítanak számukra. Több auíógumigyár már is bejelentette, hogy csökkentett munkaidőben fogja foglalkoztatni a munkásokat. Otto Brenner, a fémipari szakszervezet elnöke Stuttgartban tartott sajtóértekezletén viszont kijelentette, , a várható gazdasági megrázkódtatásért kizárólag a gyárosokat terheli a felelősség. A szakszervezet — éppen a súlyos gazdasági kihatások elkerülése céljából — eredetileg csak néhány fontosabb üzemre korlátozta a sztrájkot, a baden- württemberpi acélipar teljes megbénulását az idézte elő, hogy a gyárosok minden üzemből kizárták a munkásokat. Heti külpolitikai Párizsban megkezdődött az utóbbi évek legnagyobb sikkasztási botrányánaktárgyalása A Szajna megyei büntetőtörvényszék előtt megkezdődött az utóbbi évek legnagyobb csalási botrányának tárgyalása. A bűnügy „főhőse” egy Femand Pouillon nevű építész, aki társaival együtt 15 millió új frankot, azaz 3 millió dollárt sikkasztott cl, az áldozatok egyszerű kisemberek, akik megtakarított pénzükön lakáshoz akartak jutni. Az ügy előzményei 1959-re nyúlnak vissza, amikor az államilag támogatott országos lakásépítő pénztár nagyszabású lakásépítkezést hirdetett Párizs egyik külvárosában, Boulogne-Billancourtban. Több mint kétezer család fizette be megtakarított pénzét, abban a reményben, hogy a „Virradat” nevű hatalmas épületcsoportban lakáshoz juthat. A lakásépítő pénztár élén Paul Haag, Szajna megye volt prefektusa, a becsületrend lovagja állott. Pouillon mérnökről, az építkezés tervezőjéről pedig közismert volt, hogy beI járatos a legfelső körökbe. I A botrány 1960 végén tört ki, amilcob kiderült, hogy az építkezést leállították, mert a jövendő lakóktól felvett és az állami támogatás címén befolyt milliók elúsztak. A vizsgálat megállapította, hogy Pouillon körülbelül 15 millió frankkal nem tud elszámolni. Több hónapi huzavona után végre letartóztatták az építészt Haaggal együtt és a társaság többi más vezetője ellen bűnvádi eljárás indult. Pouillon nem sokáig volt a fogházban. Azon a címen, hogy beteg, átszállították Párizs egyik legelőkelőbb magánszanatóriumába, ahonnan a múlt év őszén eltűnt. Az ó'rzésével megbízott rendőrök „nem vették észre” távozását. A tíz vádlott közül kilencen szabadlábon vannak, csupán a sikkasztó társaság jogtanácsosát tartják vizsgálati fogságban. Pouillon Brazíliában vagy Svájcban van. egyes hírek szerint azonban Franciaországban bujkál. Május 1 fénye ragyogta be az elmúlt hét nemzetközi életét. A szocializmus eszméjének évről évre növekvő térhódítását, az események menetét döntően befolyásoló súlyát. jelentőségét tükrözte a munkásosztály nagy nemzetközi ünnepe, amelyet öt kontinensen, lenyűgöző méretekben ünnepeltek meg a világ dolgozói. Világszerte munkasikerek, béketüntetések adtak hatalmas jelentőséget az idei május elsejének. A moszkvai ünnepségei Fidel Castro jelenléte tette emlékezetessé. Az a forró barátság, egetverő lelkesedés, amellyel a szovjet nép fogadta a kubai nép vezérét, szinte jelképpé nőtt; egy magasztos, nagy eszme hogyan forraszt egybe nagy és kis népeket. A verőfényes tavaszi napon a Vörös teret elöntő színes emberfolyam egy békés életet építő boldog nemzedék viharos lelkesedését ujjongta. A szovjet hadsereg különböző egységeinek impozáns parádéján eldübörgő tankok, ágyúk, óriásrakéták pedig azt a megnyugtató érzést árasztották, hogy a béke védelme olyan kezekben nyugszik, mely visszariasztja az agresszorok sötét szándékait. A szocialista országok gazdasági és katonai ereje akkora mértékben növekedett, hogy megfékezi azokat az imperialista köröket, amelyek pusztító termonukleáris háboni szakadékába akarják taszítani az emberiséget. Az olasz választások eredménye az elmúlt hét nemzetközi eseményeinek egyik legjelentősebb mozzanata, szinte kínálkozik a szocializmus világszerte növekvő erőinek, egyre szélesebb tömegeket meghódító eszméinek illusztrálására. A világ balra tart — ezt dokumentálta Olaszországban is a baloldal pártjainak; a kommunista, a szociáldemokrata és a szocialista pártnak . előretörése, melynek legjelentősebb tényezője a kommunista pártnak a szenátusban elért 85 és a parlamentben szerzett 166 mandátuma. Kiemelkedő jelensége az olasz választásoknak, hogy a kommunista párt a szavazatnyereségeit lényegében azoknak a katolikus dolgozóknak a támogatásával érte el, akik eddig a kereszténydemokratákra szavaztak. Ezek a kisemberek, munkások, parasztok, értelmiségiek, most kitörve a kommunistaellenes jelszavak ámító, hazug propagandájának bűvköréből, reményeik, óhajaik kifejezőit, a békéért, demokráciáért, • szocializmusért folyó küzdelmük győzelemre vezetőit látják a kommunista pártban. Az olasz választási eredmények azt mutatják. hogy Olaszország politikailag legaktívabb tömegei a változást tényleges balrafordulás formájában képzelik el. Tehát, mint Togliatti kijelentette: az olasz politika új vonalának . kialakításában a kommunista párt és más baloldali erők kezdeményezése döntő szerepet játszhat. Most pedig vessünk pillantást a világ lázas felére, ahol a háborúra uszítók beavatkozása élezi a helyzetet, s tartja a népeket diktátorok uralma alatt. A Haiti és Dominika között feszültté vált helyzet a hét elején komoly konfliktussal fenyegetett. Dominika azt állította, hogy Haitiban a megbukott Trujillo uralmának' viszszaállítására összeesküvést szerveznek, Haitiban pedig felforgató tevékenységgel vádolták Dominikát, hangoztatva, hogy Duvalier elnök meggyilkolására szőtt összeesküvés szálait ők bonyolítják. Haiti fővárosában előzőleg véres zavargások törtek ki, amelynek hátterében állítólag Duvalier uralmával szembenálló katonatisztek álltak. Duvalier katonái behatoltak a Dominikai Köztársaság nagykövetségére, s több embert — politikai menekülteket. akik ott menedéket nyertek — elhurcoltak. A dominikai kormány ezután megszakította a diplomáciai kapcsolatait Haitival, s már úgy látszott, hogy megismétlődik a két kis ország között 1937-ben véres összeütközésben kirobbant ellentét. Hét végére azonban Haiti engedményeket ajánlott fel Dominikának, s hajlandó kiengedni az országból a nagykövetségen foglyul ejtett 22 ember közül 15-öt. A helyzet egyelőre még áttekinthetetlen, s újabb bonyodalmak lehetőségét rejti. A pillanatnyi csend inkább látszatnyugalmat takar. Haitiban Duvalier diktatúráját megelégelte a r/ép, de az Egyesült Államok állandó gazdasági segélye egyelőre még' ingadozó pozíciójához erősíti a diktátort A helyzetet a haiti népi egységpárt nyilatkozata jellemzi, mely szerint „Haiti olyan puskaporos hordó, amely közel áll a robbanáshoz”. A nép elégedetlensége egyre fokozódik Duvalier elnyomó kormányával szemben. Laoszban folynak ai megbeszélések A laoszi helyzetben sem hoztak jelentős fordulatot az utóbbi napok. A Kőedény síkságon elcsendesült a helyzet, de a feszültség tovább tart. A Patet Lao jelentései szerint a ^semleges csoport reakciós elemei hadiállásokat építenek ki Cammon tartományban és támadásra készülnek. A reakciós egységekben Nosavan csapatainak katonái is részt vesznek. A laoszi Vájékoztatásügyi miniszter újabb lépéseket sürgetett az amerikai imperialisták és lakájaik mesterkedéseinek megakadályozására. Szuía- nuvong pedig elhatárolta magát a laoszi kormánynak attól a nyilatkozatától, amely szerint nincsenek Laoszban sem délvietnami, sem csangkajsekista katonák. FILMJEGYZET Két bemutatóról A miskolci bemutató mozikban ismét két új filmet vetítenek csütörtök óta. Mindkettőt megnéztük. Az egyik, a Mindennap élünk című magyar film munkáskörnyezetben játszódik, egy nagy autóbuszjavító üzem egyik brigádjának életét mutatja be, illetve abból kíván valamit felvillantani. A brigád életében két említésre méltó esemény adódik: új brigádtagot kapnak, de kenyérféltésből elmarják maguk közül, és csak akkor döbbennek rá magatartásuk helytelenségére, amikor új társuk, nagyrészt az ő közönyösségül! miatt, halálos sebet kap, és kiömlött vére vádlón piroslik a műhelycsarnok betonján, a másik esemény pedig a fiatal brigádlag, Dóczi Béla, valamint az ugyancsak brigádtag Sajekné szerelmének nyilvánosságra kerülése. Az első gondolat, ami e rövid ismertetésből kínálkozik: miféle szocialista brigád az, amelyben mindez előfordulhat? Pedig még azt sem mondtuk el, hogy ezek a filmbeli brigád- tagok drága pénzen rendszeresen fusiznak, az elcsábított Sajekné férje pedig ugyancsak tagja a brigádnak, ami még érdekesebbé teszi az esetet. Előadódhatnak ilyen esetek munkások, között? Bizonyára, de akkor szükségtelen őket úgy bemutatni, mint a filmen, kitüntetést kitüntetésre halmozva, élenjáró, szocialista módon dolgozó és élő emberekként. Természetes,, hogy a szocialista címért küzdő brigádok tagjai sem mind angyalok és nem mentesek különböző emberi rossz tulajdonságoktól. Éppen a szocialista brigádmozgalomnak kell őket szocialista emberekké nevelni. Lehet, hogy a filmbeli brigád tagjaiból is az lesz valaha, de a filmben sok biztatást erre nem találtunk. A vékonyszálú történet fordulatai nem eléggé motiváltak, és különösen adósok maradtak AlgXAMPR nASZÍ Boy63. HUSZONEGYEDIK FEJEZET Sepp Seifert vezérőrnagy, Upitz főnöke nem vette igénybe a szállodát, amikor Karls- lusteba érkezett, noha egy luxuslakosztályt foglaltak neki már napokkal előbb. A tábornok gépkocsija átsuhant a városon, s a nem messze lévő erdős domb felé indult. A dombtetőt egy ódon kastély festői falai és csipkés bástyái koronázták. A kastély tulajdonosa, egy berlini üzletember, Seifert jó barátja volt, s azon a napon, amikor a tábornok megérkezett, a kastély számtartója, távirati úton utasítást kapott, hogy kellőképpen fogadja a magasrangú vendéget, és bocsássa a kastélyt teljesen az ő rendelkezésére. A tábornokot természetesen nemcsak a számtartó fogadta, hanem a helyi titkos hivatal vezetői is. A nagytekintélyű SS-tábor- nok érkezéséről idejében tudo- . hiást szereztek a szovjet felde- h'tők is. (j Még a háború első esztende- tének végén három szovjet fel- fierítőt küldtek Hitler hátorE ágába, különleges megbízással. Amíg nem kaptak parancsot, hogy költözzenek át Karlslusteba, mind a hárman Németország különböző vidékein telepedtek meg. Elsőnek Tamara Stireva érkezett Karlslusteba, egy elesett német tiszt özvegyének irataival. Házat vett, s az egyik helyi fényképészetben helyezkedett el, mint retusőr. Oleg Ljulko Hamburgban élt, az ottani telefontársaság műszerésze volt. Ennek a cégnek sok kirendeltsége, leány- vállalata működött az Elba alsó és középső folyása mentén lévő városokban, s Ljulko aránylag könnyen, akadály nélkül el tudta intézni, hogy helyezzék át Karlslusteba. Nehezebb volt a helyzete Pavel Percevnek. ö Gottbusba építette ki bázisát, ahol egy kis régiségkereskedést nyitott. Percevnek ürügyet kellett találnia, hogy Karlslusteba utazhasson áruért, s ott „megismerkedjék” Stilevával és „elvegye feleségül”. Miután Fritz Gottbach régiségkereskedő és Stefánia Schneider retusőmő „házasságot kötöttek”, Gott- bach-Percev már teljesen indokolt, törvényes alapon költözött át Karlslusteba, Annak a néhány személynek, aki az esketésnél jelen volt, elmondták, hogy Gottbusban na-. gyón rosszul megy a régiségkereskedőknek, Berlin közelsége halálra Ítéli őket, elszívja tőlük azt a kevés vevőt is, ami egyébként lenne. Itt viszont, Karlslusteban, amely kétszer akkora, mint Gottbus, jóval több a műgyűjtő, a régi bronzes porcelánritkaságokat kedvelő ember. Karlsluste új lakóit, természetesen a legszigorúbb titoktartással és óvatossággal, körültekintéssel, Ádámtól Éváig leellenőrizték, több helyről szereztek be róluk információkat. De semmi gyanús dolgot nem tapasztaltak körülöttük, úgy, hogy hamarosan abba is hagyták a Percev és a Ljulko utáni szaglászást. A csoport már jónéhány hónap óta kutatta a karlslustei rejtekhelyét. Most arra kaptak utasítást, hogy alaposan tartsák szemmel S’eifert tábornokot, akinek érkezése, több mint valószínűleg kapcsolatban van a rejtekhellyel. Az utasításban az is benne volt, hogy csak figyeljenek, semmi egyebet ne csináljanak. Várják még. amíg Kerimov a városba megy. Aszker kedden érkezett Karlslusteba. Addigra több fontos esemény történt. Ljulko százados, aki a város telefon- központjában dolgozott, kihallgatta Seifert és a közben szín-: tén Karlslusteba érkezett Upitz beszélgetését. A két magasrangú SS-vezetö holnaputánra tervezett találkozója sok mindenre fényt deríthet. Aszker és társai az egész estét, s a teljes következő napot együtt töltötték, hogy alaposan megbeszéljék az akció tervét. Seifert tábornok csütörtökön reggel telefonálni akart. Kastélybeli szobájában felemelte a kagylót, s bosszúsan tapasztalta, hogy nem működik a telefon. Rossz volt a másik készülék is, amely közvetlenül a helyközi távbeszélő központhoz szólt. A kastély melletti bokrokban elrejtőző Percev őrnagy azt látta, hogy egy gépkocsi halad ki a kapun. Az autó lefelé indult a dombról, s a városba vezető országúira fordult. Percev, aki egy órával ezelőtt elvágta a • kastélyba vezető telefonvezetéket, bizonyos volt benne: a telefonközpontba megy a gépkocsi, szerelőért. Ott pedig éppen Gottfried Wilhaus, vagyis Ljulko százados volt az ügyeletes műszerész ... A kocsi hamarosan meghozta a kastélyba a telefonközpont emberét. Valóban Ljulko volt az illető. Azt mondta a küldöncnek, hogy ilyen magasrangú vendég kérésének teljesítését nem engedheti át más, alacsonyabb beosztású személynek. ezért maga jött, hogy megjavítsa az elromlott telefont. A műszerész ellenőrizte a szoba falán végighúzódó vezetéket, szétszedte mind a két telefont, fél óráig matatott bennük. Végre elkészült a munkával, s jelentette, hogy működik a telefon. A műszerész azonban nem volt teljesen megelégedve saját munkájával. Megmagyarázta a számtartónak, hogy mind az alkotók a film szerelmespárjának mélyebb jellemzésével, árnyaltabb bemutatásával. Ennek híján nem kerültek közel a nézőhöz, csaknem közömbösek maradtunk sorsukkal szemben. A film tulajdonképpeni mondanivalója, a közösség nevelő ereje is kevesebb hangsúlyt kapott, mint amennyit a téma felvetése alapján megkívánt. Egészében nem tud a film magával ragadni. Ez egyaránt írható a forgatókönyvíró Kertész Ákos és a rendező Rényl Tamás, rovására, aki ko'rá bban a Legenda a vonaton rendelésűvel ’ pedig már bebizonyította, hogy jól tudja ábrázol ni munkásosztályunk életének problémáit. A színészek közül legszívesebben Horváth József nagyszerű Boldizsárjára emlékezünk vissza. Sinkovits Imre, György László, Bánhidy László annyi hasonló figurát jelenített már meg, hogy most nem vált különösebben emlékezetessé. Sándor Károly jó labdarúgó, de „igen gyenge színésznek bizo- o nyúlt. Koncz Gábor és Agárdy • Ilona, a film két szerelmese s meglehetősen halvány. — Kár • ezért a filmért. Sok vitára ad 2 okot, de nagy közönségsikerre • aligha számíthat. 2 Hasonlóképpen nem számít• hat zsúfolt nézőterekre a másik 2 film, az angolok • Amíg az utolsó vendég 2 elmegy «című alkotása sem. Egy nagy ■ londoni étterem konyhájában a n világ minden tájáról összeke• rült szakácsok dolgoznak. Egy- 2 két angol is akad köztük, de a • többi tucatnyi országot és né- 2 pet képvisel. Nyers, realista • ábrázolásban elevenedik meg J előttünk ennek az óriási kony- o hának élete egy rövid napba 2 sűrítve. Marangó, az étterein • tulajdonosa gyanakvó arccal • járkál a szakácsok között, for- 2 ró, sercegő zsír, gőzfelhők/ • pára, verejtékezve dolgozó cm- 2 berek hajszája, kétezer vendég • ételeinek villámgyors elkészí2 tése, egyenletesen felgyorsuló • és hihetetlen gyorsasággal vib- JJráló nyugtalan élet, közben «emberi sorsok, indulatok, vá• gyak és szerelmek feltárulko3 zása egy-egy villantásra, —' • ezekből tevődik össze a kép/ 2 amely megmutatja azt a vilá• got, amelyben az emberek tü- Jrelmetlenségben, egymással a szembeni oktalan ellenséges- “kedésben és mindnyájan rab- »szolgaságban élnek. ‘ A rab• szolga-keretekből kitörés vá• gyát jóformán egyedül a né- •met Peter képviseli erőszaksS *és oktalan módon, elsősorban • egy férjes pincérnő iránti szc- 2 reímének kielégített! enségéfól • vezetve. Az egy, zárt helyen Jjátszódó, s mégis igen széteső • filmtörténet nem keltett na- J gyobb érdeklődést az első na' • pok előadásainak közönség« •körében. . ([bm) a két készülék nagyon régi, s egyáltalán nem megbízható. Estére ismét eljön majd és kicseréli őket. A műszerész elment. Kisvártatva az adjutáns jelent meg a tábornok szobájában: — a legfrissebb postát hozta. Az Abwehr külön erre a célra munkába állított küldöncökkel tartotta Berlinből a* kapcsolatot Seiferttel., 2 Seifert felnyitotta a viaszpe-a cséttel lezárt borítékot, néhány 2 percig únottan olvasta a papi-» rókát, aztán eltolta őket maga® elől, s felállt. Nyugtalannak! látszott. Hátra tette kezét, uj-* jait összekulcsolta, úgy járt fel-2 alá a szobában. A puha, süp-s pedős szőnyeg, a mennyezettől 2 a földig nehéz függönyök, as falon körbefutó szövet, a pár-2 názott ajtó felfogta lépteinek» zaját. Az adjutáns azonban en~2 nek ellenére meghallotta, be-« nyitott, s kérdően nézett íőnö-« kére. 3 — Tűnjön el! Ki szólt magá-® nak? — mordult rá Seifert. 2 Az adjutáns gyorsan becsuk-q ta az ajtót. jj A tábornok mind idegeseb-« ben járt fel-alá a szobában. • — Idióta — mormogta. —2 Idióta, ostoba, üresfejű! . • Ezeket a szavakat nem az ad-2 jutánsra értette, hanem Adolf • Hitlernek adresszálta, akit eb-2 ben a percben Seifert minden-« kinél jobban, tiszta szívéből 2 gyűlölt és megvetett. Az ön- ® magában tetszelgő, hangoskodó 2 ripacs. aki gondolkodás nélkül» hallgat mindenféle jött-ment • tanácsára, a katasztrófa szélé- • re sodorta az országot. Még né- 2 hány hét és mindaz, amit olyan » hatalmas munka, a nemzet ® olyan mérhetetlen áldozata* árán értek el, romba dől, porrá ® és hamuvá válik! % (Folytatjuk.) •.
