Észak-Magyarország, 1963. május (19. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-30 / 124. szám

2 ESZAKMÄGYÄRORSZÄG Csütörtök, 1963. május 30. Ésaatmagyarországi Tudományos Békekonferencia Miskolcon (Folytatás az 1. oldalról.) tosabb állomásait a mai napig elért legújabb eredményekig. Ehhez a témakörhöz kapcso­lódott dr. Szabó János egye­temi docens, a fizikai tudomá­nyok kandidátusa. Felszólalá­sában arról beszélt, hogyan használják fel az atomenergiát energiatermelésre. Dr. Csókás János egyetemi tanár, a mű­szaki tudományok kandidátusa Rádióizotópok felhasználása a technikában címmel tartott korreferátumot, dr. Balogh László laboratóriumi főorvos pedig arról beszélt, hogyan al­kalmazzák a rádióizotópokat a gyógyászatban. A gazdaságilag fejletlen országokkal való együttműködés A három megye tudósai ez­után a gazdaságilag fejletlen országokkal való együttműkö­dést vitatták meg. Dr. Bognár József egyetemi tanár, a Kul- túrkapcsolatok Intézetének el­nöke A gazdaságilag gyengén fejlett országokkal való együtt­működés lehetőségei a békéért folytatott harc jelenlegi szaka­szában címmel tartotta meg előadását. Ehhez kapcsolódott Rákos Imre tanszékvezető egyetemi adjunktus Az afrikai szocializmus, vagy a szocializ­mus afrikai útja. Nemes Fri­gyes egyetemi adjunktus, A nemzeti egység politikája a gazdaságilag fejletlen országok előrehaladásának kulcskérdése és dr. Földi Pál, az MSZMP Heves megyei Bizottsága Mar­xizmus—Leninizmus Esti Egye­teme igazgatójának, Az Euró­pai Közös Piac és a gazdasági­lag fejletlen országok proble­matikája című korreferátuma. A vitában felszólalt dr. De- zséry László, az Országos Béke­tanács főtitkára. Rámutatott a világ tudósainak felelősségére a béke ügyében. Emlékeztetett a hirosimal katasztrófára, s elmondotta, hogy ez a szörnyű­ség méginkább rádöbbentette a tudósokat igaz hivatásuk fel­ismerésére. — Az atomprobléma — mon­dotta — átterelődött politikai térre, s ott is fog maradni. A tudósoknak az a feladatuk, hogy az egyszerű békeharcoso­kat, a politizáló embereket tá­jékoztassák az őket fenyegető veszélyről. Ezután felkérte a megjelen­teket, nyújtsanak segítséget munkaterületükön a közeledő VI. Magyar Békekongresszus sikeréhez. — Békeakaratunknak túl kell sugároznia e terem falain — mondotta zárszavában dr. Sályi István Kossuth-díjas egyetemi tanár, az Elnöki Tanács tagja. Javaslatára a konferencia rész­vevői az alábbi felhívással for­dultak a világ valamennyi tu­dósához: megsegítésének módozatait. Mindezek a kérdések a nagy, humanista cél: az álta­lános és teljes leszerelés meg­valósításának irányába mu­tatnak. A közös célban min­den magyar tudós és értelmi­ségi egyetért. Tisztázódtak a gyakorlati megoldások, az el­végzendő munka a tudomá­nyos és népszerű felvilágosí­tás terén. Ezért elhatároztuk, hogy nemcsak ezt a felhívást, de a tanácskozás teljes anya­gát is eljuttatjuk külföldi kollégáinkhoz. Célunk az, hogy hasonló tu­dományos békekonferenciák­ra, termékeny vitákra hívjuk fel más országok tudósait is. Így nagyarányú nemzetközi tapasztalatcsere alakulhat ki és ebben minden tudomány­ág művelőjének egyöntetű és eltéríthetetlen akarata dom­borodhat ki: kerüljük cl a há­borút! Fel akarjuk és fel is tudjuk építeni a nukleáris energián alapuló gazdag, bé­kés társadalmat. Közös állás- foglalásunk erőt ad a népek százmillióinak és befolyásolja a hatalom birtokosainak el­határozásait. Nagy a felelősségünk, sok a, tennivalónk! Bízunk az em­berekben, bízunk a tudomány­ban, ezért táníorííhatatlanul hiszünk a fegyver nélküli vi­lág közeli megvalósításában: az emberiség békés jövőjé­ben. Papi békegyűlések Budapesten A békekonferencia felhívása A magyar tudományos élet munkásai a nukleáris kornak abból a kérlelhetetlen fel­ismeréséből kiindulva, hogy ha az emberiség nem szünteti meg a háborút, a háború szünteti meg az emberiséget, az idén tudományos békekon­ferenciák sorozatán vizsgálják korunk legfontosabb kérdése­it. és foglalnak állást a hábo­rú lehetőségeinek kiküszöbö­lése mellett. A magyar tudó­sok négy egyetemi városban elemzik a harmadik világ­háború megakadályozásának feltételeit és lehetőségeit. Tu­dományos életünk munkásait, a magyar értelmiséget az az elhatározás vezeti, hogy a má­sodik világháborúnak egyúttal az utolsónak is kell lennie. Osztozunk abban a véle­ményben, hogy a tudósoknak éppen olyan jelentős szerepük volt és van a háborúk elkerü­lésében, mint a modern fegy­verek létrehozásában. A tu­dománynak hatalmas a fele­lőssége abban, hogy a fel­szabadított atomenergia az emberiséget a béke és a jólét korába vezesse el. A feladat kidolgozásában és végrehaj­tásában egyformán fontos fel­adatai vannak a nagy, gazdag népek és a kis nemzetek tu­dományos munkásainak. Min­den tudósnak erkölcsi köte­lessége osztozni az általános és teljes leszerelés előfeltéte­leinek kidolgozásában, széles­körű felvilágosító munkát folytatni a tájékozatlanság, a rosszindulatú tájékoztatás és kishitűség ellen. Ezek a gondolatok vezettek bennünket, amikor Miskoteon megvitattuk azokat a kérdése­ket, amelyek egyformán fog­lalkoztatják az egész emberi­séget. Megvizsgáltuk, hogy mi a szerepünk azokban a bonyo­lult kérdés-csoportokban, amelyek a világ békéjét fenye­getik, nagy gonddal és igen behatóan elemeztük az atom­erő békés felhasználásának politikai, gazdasági és mű­szaki lehetőségeit, egészség- ügyi felhasználásának problé­máit, valamint a gyengén fejlett országok gazdasági Az Opus Pads és az Orszá­gos Béketanács katolikus bi­zottsága szerdán délelőtt az új-' városháza dísztermében papi békenagygyűlést rendezett, amelyen mintegy 350, többségé­ben fiatal pap vett részt. A pa­pi békegyűlésen megjelent dr. Hamvas Endre Csanádi püs­pök, a püspöki kar, az Opus Pads és az Országos Béketa­nács katolikus bizottságának elnöke, dr. Várkonyi Imre, c. prépost, kalocsai főkáptalani helynök, valamint a katolikus egyház számos magasrangú tisztségviselője. Az ülésen meg­jelent és az elnökségben he­lyet foglalt Szakasits Árpád, az Országos Béketanács elnöke is. Dr. Hamvas Endre püspök elnöki megnyitója után dr. Várkonyi Imre c. prépost tar­tott nagy érdeklődéssel kisért előadást A katolikus pap fele­lőssége a békéért címmel. A nagysikerű békegyűlés végén a jelenlévők imádkoztak a pápa felgyógyulásáért. A pápa komolyan beteg XXIII. János pápa egészségi állapotáról érkező hírek szerint a keddről szerdára virradó éjszakát a pápa nyugodtan töl­tötte, s az orvosok bizonyos javulást észleltek, bár hangsú­lyozzák, hogy a betegség ko­moly. A vatikáni államtitkárság-®' hoz közelálló személyiségek® szerint a rosszindulatú gyo-© mordaganat következtében fel-® elmúlt jelent­lépő gyomorvérzés az napokban újult erővel kezett, de sikerült a vérzés kö­vetkezményeit többszöri vér­átömlesztéssel enyhíteni. A pápa szervezete azonban na­gyon legyengült. Az „égő kormányt alakít A 73 éves „fiatalember” — Nélküle nem lehet politizálni — Tom Mboya jóslata mégis bevált — Dzsomo Kenyatta lesz Kenya első afrikai miniszter- elnöke, mert mi így akarjuk. — Ezzel a lakonikus mondattal fejezte ki pártja véleményét több mint két esztendővel ez­előtt Tom Mboya. a Kenyai Af­rikai Nemzeti Unió (KANU) akkori vezetője, amikor pártja az 1961 februári választásokon a mandátumok felét szerezte meg magának. A hatalomhoz azonban a másik legerősebb párt. a mérsékeltebb függet­lenséget óhajtó Kenyai Afrikai Demokratikus Unió (KADU) támogatása is kellett. Ezzel kezdődött meg azután az a hu­zavona, amely végső fokon egyetlen személy szerepe körül csúcsosodott ki, de mögötte ott húzódott meg Kenya szabadsá­gának különböző fokú igény­lése. Az egyetlen ember, akinek személye állandóan előtérben állt, noha ő maga ekkor még a világtól elzárva töltötte letar­tóztatásának nyolcadik eszten­dejét, nem más, mint Dzsomo Kenyatta, az „égő lándzsa”. Mert ezt jelenti ez a felvett név népe nyelvén. Ő a legen­dáshírű szakállas szabadság­hős. aki most, két esztendő múlva valóban kormányt ala­kít Kenyában. Minden iildösés és börtön ellenére... Kamau iva Ngengi — mert így hívták eredetileg Kenyattát — most 73 éves és szilárd aka­ratát sem küzdelmes múltja, sem nyolcéves börtön korszaka nem tudta megtörni. Abból a, kikuju törzsből származik, Önszuggesztió nemzetközi méretekben Q szovjet katonai Z főügyész nyilatkozata * a Penykovszkfii-perrfil « Az Izvesztyija szerda esti® számában megjelent A. G. Gor-0 nij igazságügyi altábornagy,® szovjet katonai főügyész nyilat-J kozata a Penykovszkij-perről.® A Pénykovszkij- és Wynne-® üggyel kapcsolatban ugyanis« az Izvesztyija szerkesztőségé-® be számos levél érkezett, 5 amelynek írói választ kérnek® arra, mekkora kárt okozott a® Szovjetunió védelmi képessé-« gének Pénykovszkij kémteve-® kenysége. ■ Charles E. Bohlen, az USA franciaországi nagykövete egy diplomáciai vacsorán mondott pohárköszöntőjében kijelentette: „Franciaország és az USA kapcsolatai nagy­szerűek (ma.gnifiques). Van­nak dolgok, amelyek aligha oldhatók meg, s ezért job­ban tesszük, ha ezekről nem folytatunk terméketlen vi­tát.” Valóban, ha eltekintünk néhány olyan csekélységtől, mint az USA és Franciaor­szág közti atomvita. De Gaul­le és Kennedy eltérő Európa- politikája, a NATO rendelte­tését illető alapvető nézetkü­lönbség, a Közös Piac és az USA gazdasági rivalitása, a franciák diszkriminatív po­litikája az amerikai export­cikkekkel szemben és más hasonló csekélységek, a kap­csolatot akár barátinak is nevezhetjük. De hát ki is kívánhatná az Egyesült Álldmok párizsi követétől, hogy beismerje: Franciaország nyakas állam­fője újra. meg újra fügét mutat a kapitalista világ leg­nagyobb államának. Egyszerűbb a jó francia borokra, a szellemes párizsi társalgásokra és nem utolsó sorban a francia Coué ön- szuggesztiós módszerére gon­dolni és akkor valóban min­den nagyszerűnek látszik. AleXAMDR NAS2IPOV 84. A Hold már magasan járt. Kibújt a felhők mögül, s bá­gyadt, gyér fényt ’ árasztott a környékre. Korzsov, aki elmé­lázva nézte a gépkocsisor vé­gét, hirtelen arra lett figyel­mes, hogy az idáig a teher­autók után guruló kis fekete pont előzni kezdte a teherautó­kat. Rögtön szólt is Percevnek, aki elővette a távcsövét, s a szeméhez emelte. — A terepjáró. — Hová rohan az előre? — Lehetséges, hogy a főnök­séggel akar 'valamit beszélni... — Nem, ez nem valószínű. Magam hallottam: Upitz meg­parancsolta neki, hogy semmi szín alatt sem hagyhatja el a helyét. Az ő, kocsijának min­den körülmények között a sor végén kell haladnia ... Nézze csak, hogy törtet előre. Mi tör­ténhetett? — Megálljunk csak! — Per- cev karonragadta Korzsovot. — Csak nem rádió adó-vevő van Torp kocsijában? Percev gyanúja igaznak bizo­nyult. Egy olyan véletlen eset történt, amely a legtöbb eset­ben alaposan megváltoztatja a helyzetet, s komoly bonyoda­lom forrása lehet. Torp is éppen akkor kapcsolj ta be adó-vevőjét, amikor Per­cev a Likov tábornokkal való beszélgetés végett üzembe he­lyezte a hordozható adóját. Upitz még Karlslusteban, a gépkocsioszlop haladási rend­jének kidolgozására utasította Torpot, hogy értesítse rádión az Abwehrt a rakomány úlnakin- dításáról, s utána tartson ál­landó rádiókapcsolatot az Ab- wehrrel. így hallotta meg Torp a Percev és Likov rádióbeszél­getését. Lehetséges, hogy ügyet sem vetett volna az egész di­alógusra, ha nem üti meg a fülét Percev egy mondatrésze: „... már négy perce úton va­gyunk”. Amint ezt meghallotta, Torp gépiesen, szinte önkéntelenül az órájára nézett. Két óra négy percet mutatott. A gépkocsi­sor pedig — ezt még meg is jegyezte — pontosan két óra­kor indult el. S ebben a pil­lanatban Torp előtt megvilágo­sodott azoknak a szavaknak az igazi értelme, hogy „a csoma­gokat bepakoltuk . .. Türelmet­lenül várjuk a találkozást.” Torp óvatosan — anélkül, hogy a fejét arra fordította volna — a szeme sarkából vé­gigmérte útitársát. Két és fél­órával ezelőtt, amikor ott az országúton találkozott ezzel az emberrel, megjegyezte, hogy alig észrevehető akcentussal beszél az őrnagy. Kissé fur­csán elnyújtja a magánhangzó­kat. Torp azonban tudta, hogy a Rajna vidékén például, vagy Kelet-Poroszországban tájszó­lásban beszélnek a németek. Ezért aztán akkor nem is tu- landonított semmi komolyab­bat a dolognak. Most azonban már egészen másban látta az őrnagy akcentusának magyará­zatát. Ezek szerint tehát egy orosz kém ül mellette a kocsiban? De ha ez így van, akkor a töb­bi kocsin is az őrnagy embe­reinek kell lenniök. Harminc­negyven fő, ha nem több! Hon­nan kerültek ezek ide? A feltételezés annyira hihe­tetlennek tűnt, hogy Torp ma­ga is kételkedett benne. Ennek ellenére azonban úgy döntött, hogy mégis haladéktalanul je­lentést tesz Upitznak a történ­tekről, utána pedig összekötte­tésbe lép az Abwehrrel. De ho­gyan hajtsa mindezt végre, amikor az ellenséges felderítő, akiről számot akar adni, éppen ott ül a kocsijában, s minden szót hall? Ezenkívül, ha utol­éri Unitz kocsiját, meg kell állítania, hogy beszélhessen a főnökkel. _______ a mely vándorló élete követ­keztében legközelebb került a városi civilizációhoz és így a legöntudatosabb harcosa lett Kenya függetlenségének. Az árva gyerekként felnőtt Ke­nyatta 1922-ben kezdett poli­tizálni, amikor Nairobiban, Kenya fővárosában a vízmű­veknél dolgozott. Az 1886 óta angol gyarmati uralom alatt élő Kenyában a jó termőföl­det mindenütt fehér telepesek foglalták le maguknak, és az őslakosságnak csak a rosszat hagyták meg. Kenyatta felis­merte ezt és első s legfonto­sabb feladatának látta ez ellen fellépni. Ezért ment Londonba először 1929-ben, majd 31-ben, ekkor még csak mint a kikujuk képviselője, majd ott is maradi és csupán 1946-ban tért vissza hazájába azzal a szilárd meg­győződéssel, hogy csakis az azonnali és teljes függetlenség juttathatja földhöz és szabad­sághoz népét. Közben London­ban doktorátust szerzett, majd a pánafrikai kongresszuson, a háború utolsó évében ő lett Nkrumah politikai titkárhe­lyettese. Ilyen felkészültséggel tért haza és fellépése azonnal sze­met szúrt az angol hatóságok­nak. Amikor törzse, a kikuju trözs élén nyílt szabadsághar­cot kezdett, 1952-ben, hamis vádak alapján letartóztatták. A vád hamisítatlan hamissága 1958-ban napnál világosabban derült ki, mert az egyetlen tanú, a vád „bizonyítója” 1958- ban kijelentette, hogy hamis vallomásáért pénzt kapott az angoloktól. Ennek ellenére az angolok csak 1961-ben enged­ték szabadon. Közben ugyanis Dzsomo Ke­nyatta neve valóban „égő lánd­zsa” lett Kenya népe számára, és az 1961-es választás két győztes pártja, a KANU meg a KADU együttesen követelte ki­szabadítását. Ezt volt a kor­mányalakítás ára. Anglia kénytelen-kelletlen... Toni Mboya ekkor mondta cikkünk elején idézett kijelen­tését, erre azonban csak most, két esztendővel később került sor, mert az angol hatóságok közben mindent elkövettek a törzsi ellentétek kijátszására és az öt másik, elmaradtabb törzsből álló KADU féltékeny­ségét, elmaradottságát hasz­nálta fel Kenyatta és pártja ellen. A huzavonának végülis Ke­nyatta töretlen erélye vetett véget. Miután majd két eszten­deje koalíciós kormányban vett részt a másik párttal és látnia kellett, hogy a koalíciós ellentéteket az angolok a füg­getlenséget biztosító alkotmány elszabotálására használják fel, figyelmeztette a brit kormányi zatot. amennyiben 1963-ig nem lesz meg a választás, ami után jön a függetlenség, pártjával együtt kivonul, a kormányból. A közelgő Addisz Abeba-i ér­tekezlet idején Anglia nem mondhatott nem-et, ígv tartot­ták meg most azt a választást, amely meghozta Kenyatta és pártia végleges győzelmét. Mit volt. mit tenni,' miként a hivatalos angol Reuter-ügy- nökség jelenti: Malcolm Mac­donald kenyai kormányzó fel­kérte Dzsomo Kenyattát, hogy alakítsa meg kormányát. Máté Iván Továbbtanuló dolgozók figyelmébe Értesítjük azokat a dolgo­zókat, akik a gimnázium es­ti vagy levelező tagozatán akarják folytatni tanulmá­nyaikat. hogy az T. osztályba csak a Földes Ferenc Gimná­zium megfelelő tagozataiba kérhetik felvételüket. A gim­názium mindenkinek biztosít­ja a felvételt, akik a feltéte­lieknek megfelelnek. Jelentkezési lapot és bővebb felvilágosítást a Földes Ferenc Gimnázium Igazgatója ad. Azok a dolgozók, akik a Kilián, illetve a Zrínyi gim­náziumokba jártak, a II., III. és IV. osztályokat eredet! is­kolájukban folytathatják. Miskolc Városi Tanács VB Művelődésügyi Osztálya te el Torp hangulatának vál­tozása. Óvatosan előrehajolt, készenlétbe helyezkedett, hogy könnyebben előránthassa a pisztolyt, ha szükség lenne rá. Pisztolytáskájára tette a kezét. S ez nagy hiba volt. Torp észrevette a mozdulatot. A terepjáró sebessége csökkent, egyre messzebb maradt el a teherautók mö­gött. — Mi történt? — kérdezte Ribín. — A motorral van vala­mi ; : i Ribin tapasztalt autós volt. Látta, hogy a motor kifogás­talanul, teljesen szabályosan működik, csak Torp egyszerű­en gyengébben nyomja a gáz­pedál L Ribin aggodalma egyre nőtt. Miközben egymást kergették agyában a gondolatok, szóra­kozott, közömbös külsőt mí­melve a kocsi sebességmérő­jét, kilométerszámlálóját, meg a többi, ezek mellett levő mechanizmust nézegette, s a rádió adó-vevő berendezés gombjain állapodott meg a tekintete. Emlékezett rá: nem sokkal ezelőtt Torp bekap­csolta a készüléket, egy ideig forgatta a kereső skáláját, az­tán néhány percig fülhallgató­ján figyelte az éterből jövő hangokat. Ügy látszik, el­kapott valamilyen kellemet­len hírt adó sugárzást. De mi lehet az? A terepjáró egyre lassabban ment. — Meg akarja állítani a ko­csit? — kérdezte Ribin. Torp mogorván bólintott — Miért? (Folytatjuk.) " . ‘ Akkor pedig megáll az egész gépkocsisor. Ez gyanúsnak tűnhet az oroszok szemében, s nincs kizárva, hogy azonnal akcióba lépnek. De még ha fel­tételezzük is, hogy senki sem­mit nem vesz észre, akkor is hogyan beszéljen a dolog érde­mi részéről az őrnagy, meg az Upitz kocsijában ülő másik is­meretlen személy előtt? Hiszen könnyen lehet, hogy a Grup­penführer utasa nem az, mint akinek kiadja magát!... Torp a szélvédő üvegre erő­sített visszapillantó tükörbe nézett. Halványan látszottak benne az őrnagy arcának kör­vonásai. Úgy tűnt, szunyókál a „gépkocsisor parancsnok ura” — szemét félig lehunyta, teste ernyedten oldalra dőlt az ülé­sen. — Hallja, őrnagy — szólalt meg a torkát köszörülve Torp. — Adjon még egy cigarettát. Ribin kiegyenesedett, s elő­húzta a zsebéből a cigaretta- tárcáját. — Parancsoljon — mondta. — Látom, megnyerte a tetszé­sét. — Köszönöm — Torp kivett egy cigarettát, a szájába tette, s a már előre meggyújtott gyu­fához hajolt vele. — Valóban nagyon jó ízű cigaretta. — Örülök, hogy ezt hallom. Ha megadja a cimét, küldök néhány dobozzal, van egy kis tartalék még odahaza. Torp feszülten figyelte úti­társának minden szavát, min­den egyes hangját. Könnye­dén, folyamatosan beszélt az őrnagy. De kis akcentussal, amelyet Torp most sokkal jobban megjegyzett magának, mint akkor, az első találko­zásnál. Ribin figyelmét nem kerül-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents