Észak-Magyarország, 1963. május (19. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-29 / 123. szám
2 ESZAKMAGYAKORSZAG Szerda, 1983. május 29, Az Addisz Abeba«! értekezlet.«« (Folytatás az 1. oldalról.) tovább figyelmen kívül hagyni. Ma már az Egyesült Államok sem engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy szembeszálljon ezzel a követeléssel. Ha pedig Afrikának nagyobb szava lesz a Biztonsági Tanácsban, s másutt, ez azt jelenti, hogy azok az erők növekednek, amelyek a béke védelmét, a feszültség csökkentését, s a leszerelést tartják szem előtt. Az ENSZ szervei így még kevésbé válhatnak az imperialista kalandor-politika eszközévé. Tisztázásra vár az a kérdés, hogyan válhatott az addiszi konferencia lényegesen nagyobb sikerre, mint amire a megfigyelők számítottak. Min. denekelőtt figyelembe kell venni azt, hogy míg töméntelen anyagi nehézséggel küzdő kisebb országok vezetői ottÁrtSatlaH örömök Párizs rendőrfőnöke soha- í sem állította azt magáról, s hogy ö humanista lenne. Sem < elméletileg, sem gyakorlatilag í nem ragaszkodott az ember- / szeretet írott és íratlan sza- ') bátyaihoz. Ellenben — még ] az arabok ellen folyó szennyes | háború idején —, kiadta a pa- ! rancsot rendőreinek, hogy ne í kíméljék az arabokat. Párizs > aranyos rendőrei ezt követően S vízbefojtották, agyonverték az < útjukba, kerülő arabokat, akár' < vétettek a törvény ellen, akár í nem.. „Istenem — mosolygott í a rendőrfőnök —, nehéz szol- 5 gálatuk közben még ez a kis s örömük se legyen meg?” < Nos, a szennyes háború vé- i get ért, az arabok hazamentek ? Franciaországból Algériába, s í az aranyos párizsi rendőrök S ott maradtak megfürödve — < szórakozás nélkül. Szerencsére ( az emberi elme találékony, í még akkor is, ha a párizsi > rendőrök agyában lakozik. 5 Ütni-verni, fojtogatni kezdték < immár — magukat a jámbor í párizsiakat. Kifacsarták a kar- j jukat. kiverték a szemüket és / elégedetten vártáit főnökük [ elismerő nyilatkozatait. < Csakhogy a párizsiak nem í akarták vállalni a szerepet. 5 Iszonytató lármát csaptak a s rendőrök ártatlan kedvtelései < miatt és a rendőrfőnök fejét i kezdték követelni. Ilja, fejért í fejet. Papon főnök erre meg- > parancsolta a rendőreinek, > hogy legyenek udvariasak, kü- ) lönben megtanítja őket kész- j tyűbe tülkölni. íme, a párizsi l rendőrök búsan obszervál.ják, í hogy a nehéz szolgálatuk meg- j édesítő ártatlan örömeiknek \ — lőttek. És a tanulság? Aki i az arabok, a négerek vaay a < zsidók ütlegelésével kezdi —- ? saját testvéreinek kiirtásával > folytatja. Olyan igazság ez, í amely nemcsak Párizsban ér- } vény es, hanem még — Wa- í shingtonbm is: a birminghami ^ szép napok idején .., hónukban nehezen tudtak ellenállni a volt kolonialista hatalmak nyomásának, itt, Addisz Abebában megérezték az összefogás erejét. Egyszerűen nem lehetett más nyelven beszélni, mint az iinperialistaelle- nes egységén. Az olyan aggályoskodók, mint Tsiranana, Madagaszkár elnöke, kisebbségbe szorultak, s végül maguk is csatlakoztak a határozott cselekvés híveihez. Nyitva marad természetesen a kérdés, mi lesz, ha ezek a kormányfők hazamennek, s otthon folytatódik a neo- kolonialista nyomás. Ennek a veszélye megvan, de nem véletlen, hogy a miniszterek találkozóját olyan rövid, néhány hetes határidőre hívják össze, mert minden gyakorlati lépés csökkenti az említett nagyhatalmi befolyás erejét, s növeli az afrikai országok önállóságát. Az afrikai államfők, akik most Addisz Abebában megérezték egy kontinens ösz- szefogásának erejét, nem haboznak majd újra és újra meríteni ebből a forrásból. Az értekezlet megkezdésekor félve kellett bánni a jelzőkkel, most azonban nyugodtan el lehet mondani: az addiszi csúcstalálkozó Afrika számára új korszakot nyitott. Ben Bella algériai miniszter- elnök az AFP különtudósítójá- nak adott interjúban, az Addis Abeba-i csúcsértekezleten elfogadott határozatokról, az afrikai országok és Franciaország kapcsolatairól, a Magh- reb-államok szerepéről és a tervezett új arab államszövetségről nyilatkozott. Kijelentette, hogy Algéria becsülettel állni fogja a szavát és arra törekszik majd, hogy a csúcsértekezleten megindult akciónak mind komolyabb tartalmat adjon. Az Addis Abeba-i találkozónak nem szabad egyszerű turisztikai látogatássá válnia, minden egyes államnak meg kell tartania az ott vállalt kötelezettségeket. Mi — mondotta — már hozzáláttunk a tettekhez: leállítottuk a portugáliai húsexportot. Franciaországnak az arab és afrikai államokhoz való viszonyáról szólva Ben Bella úgy vélekedett, hogy az algériai háború befejezése óta nincs olyan ok, ami miatt Francia- ország ne építhetné ki a jó kapcsolatokat ezen államok összességével. E tekintetben az együttműködés könnyítését szolgálhatja az az újabb tényező, hogy Addisz Abebában Algéria közelebb került az afrikai és Malgas államok uniójához. A Maghreb-államok egységét illetően Ben Bellának az az álláspontja, hogy azt át kell értékelni az afrikai chartában foglalt döntésekkel összefüggésben. A charta értelmében a regionális csoportoknak mindinkább meg kell szünni- ök, kivéve, ha a Maghreb-államok csoportja elég szilárd és konkrét lesz ahhoz, hogy meggyorsíthassa az afrikai egység létrejöttét, más szóval, ha ennek az egységnek előmozdítójává válik. Hangsúlyozta: egyesíteni keil az arab mozgalmakat, azokat minden szempontból egybe keli vetni, hogy egyik arab állam a másiknak átadhassa tapasztalatait. Csak így képzelhető el, hogy a jövőben közös politikai álláspontot foglalhassunk el — mondotta. Az újságírónak arra a, kérdésére, nem látja-c összeegyeztethetetlennek az együttműködést egyrészt Francia- országgal, másrészt az EAK- kal, Ben Bella röviden azt válaszolta, hogy az együttműködés e két formája kiegészíti egymást. A nyugatnémet Krupp-cég vezérigazgatója beszámolt szovjetunióbeli tapasztalatairól A Krupp-vállalát vezérigazgatója, Beitz, aki a közelmúlt—"OQO Kenyattát bízták meg kormányalakítással Malcolm Macdonald kenyai kormányzó kedden felkérte Jomo Kenyattót, a Kenyai Afrikai Nemzeti Unió elnökét, hogy alakítsa meg kormányát. De Gaulle Horniba látogat A nyugatnémet kormány szóvivője megerősítette, hogy De Gaulle július elején Bonnba látogat. ban a Szovjetunióban járt, tájékoztatta tapasztalatairól a nyugatnémet kormány képviselőit. Erhard gazdaságügyminisz- ternél tett egyórás látogatását követően hivatalos közleményt adtak ki, amely szerint Beitz a szovjet ipartelepek megtekintésénél szerzett tapasztalatairól tájékoztatta a kancellár kijelölt utódját. Beitz később a köztársasági elnöki hivatalban tett látogatást, majd a bonni külügyminisztériumot kereste fel, s ott Hruscsov szovjet. miniszterelnökkel folytatott beszélgetéséről adott tájékoztatást. 84. Éjjel kettőre járt az idő, amikor befejezték a rakodást. Az utolsó ládák után a szállítókas felszínre hozta azt a húsz főnyi SS-legénységet is, akik lent a mélyben dolgoztak, a súlyos ládákat cipelték a tároló- helytől a szállítókasig. Valamennyien egy-egy teherautóba ültek — a gépkocsivezetők mellé. Valaki megérintette Torp vállát. A Sturmführer — álomból ébredve — ijedten kapta fel a fejét, s álmosan nézett az előtte álló férfire. Upitz Grup- penführert és Ribint látta maga előtt, — Befejeztük, Torp. Indulunk — mondta Upitz. — Én előre megyek. A sofőr mellett minden kocsiban ül egy emberünk. Hátul a raktárén pedig két-három tiszt az őrnagy stábjából. — Upitz Kibinre mutatott. — Szóval azt hiszem, elegen vagyunk, bármi történik is. Maga zárja le a gépkocsisort az autójával. A terepjáróban van elegendő rakéta, s egy rakétapisztolyt is talál itt. Ha valamelyik teherautó lemarad, vagy ha bármi egyéb miatt meg kell állnia a karavánnak, lőjön fel egy zöldszínű rakétát. Világos? — Igenis, Gruppenführer úr. — Figyelmeztetem, Torp: egyetlen teherautónak sem szabad maga mögött menniel — Értem. — És jól nyissa ki a fülét. Az imént kaptunk egy közleményt, hogy Berlin körzetének. légiterében az ellenség több bombázóegységét észlelték. — Amerikaiak? — Oroszok, Torp, oroszok! Hiszen éppen erről van szó! — Értény .Akkor mi megyünk, Torp. — Upitz Ribinhez fordult. — És az ön helye hol lesz?. Ribin zavarának látszott. — A , vezérkocsiban, ül a helyettesem.. Ezért én valahol a gépkocsisor végén szeretnék tartózkodni. Nem fogadna be társnak, Torp úr? — Üljön be őhozzá — szólt Upitz Torpra mutatva. A Gruppenführer elment; Torp is ki akart szállni valami miatt, de Ribin egy lapos üveget húzott elő a zsebéből, lecsavarta a kupakját, s a Sturmführer orra alá tartotta a fiaskót, miközben kacsintott egyet. Az illatáról ítélve kitűnő likőr lehetett az üvegben. — A cigarettája Törökországból való — mondta válaszul Torp. — És a likőr melyik tájról származik? ló eredménnyel érlek véget a szovjet rakétaklsérletek R Politikai akadémia mai előadása elmarad A Miskolc Városi Párt- bizottság Politikai Akadémiájának mára hirdetett előadása elmarad. Az előadást június 12-én, szerdán du. fél 3 órakor tartják meg a Miskolc Városi Pártbizottság székházában. A politikai gyilkosságnak áldozatul esett Lambrakisz képviselő holttestét hétfőn Sza- lonikiből Athénije szállították. A görög főváros pályaudvarán több ezer ember a görög nemzeti himnuszt énekelve fogadta a Lurab- rakisz hamvait szállító vonatot. Incidens nem volt. A világ minden részéből érkeznek a tiltakozó táviratok a görög kormányhoz. Bernal professzor, a Béke-Világtanács ügyvezető elMájus 18-án és 25-én a Szovjetunióban sikeresen kilőtték több mint 12 000 kilométer távolságra, a Csendes-óceán középső övezetébe, kozmikus objektumok továbbítására alkalnöke a görög békebizottsághoz intézett táviratában közölte a Béke-Világtanácsnak azt a döntését, hogy Lambrakiszt a béke aranyérmével tüntetik ki. D. Pitt, a Demokratikus Jogászok Nemzetközi Szövetségének tiszteletbeli elnöke tiltakozó táviratot intézett Kara- manlisz görög miniszterelnökhöz a Lambrakisz ellen elkövetett politikai gyilkosság miatt. más hordozórakéták tökéletesített változatait. • A rakéták útja és valamennyi fokozatuk működése az előre megadott programnak megfelelően folyt le. A hordozórakéták utolsó előtti fokozatainak modelljei rendkívül nagy pontossággal érték el a víz felületét a megadott becsapódási övezetben. A tökéletesített hordozó- rakéták sikeres kilövése biztosítja a világűr megismerésére irányuló szovjet tudomány további fejlődését és a naprendszerünkhöz tartozó bolygók további tanulmányozását. A kísérletek jó eredménye alapján felhatalmazták a TASZSZ-t annak közlésére, hogy május 28-tól kezdve szabaddá válik a tengeri hajózás és a repülés számára az 1963. május 12-i TASZSZ-közle- ményben veszélyesnek nyilvánított övezet. A meggyilkolt Lambrakiszt a béke aranyérmével tüntetik ki Töbiiezren várták Athénben a görög hazafi holttestét Ázsia délkeleti szélén Ami egy nyilatkozat mögött van — A „mandarin gondolkodású férfi” — Majd egy év telt el azóta... — Az Egyesült Államok kész kiüríteni Dél-Vietnamot, feltéve, hogy a saigoni kormány ezt óhajtja. Kennedy elnök szójából hangzott el ez a nyilatkozat nemrégen, és ha igaz az a szellemes marxi meghatározás a III. Napóleon államcsínyéről szóló műben, hogy minden rendelkezés magában hordja saját ellentétét, vagyis a szabadság biztosítását az általános részben és a megkötést a végrehajtási utasításban, akkor átvitt értelemben itt is igaz ez. Bmikor a nem, nem azt jelenti, hogy: nem Mert Kennedy kijelentésében a délkelet-ázsiai békét biztosító mondatot máris követte az a végrehajtásra vonatkozó második rósz, a mellék- mondat, amely rögtön gúzsba- kötötte az első rész áldásos hatását. „ . . . feltéve, hogy a saigoni kormány ezt óhajtja”. Ez a hét szóból álló bűvös félmondat adja meg a lényegét az elnök nagylelkűnek látszó kijelentésének. A nem éppen nagylelkű lényegét. Miről is van szó? Több mint egy esztendővel ezelőtt történt. Akkor, amikor Diem, dél-vietnami diktátor házára egy baráti amerikai gépből véletlenül bomba hullott, Kennedy elnököt meg‘—■ Valódi benediktiner! Több esztendős! Maga Four- ger küldte a pincészetéből! — Fourger? •— Igen. Bizonyosan ismeri azt a híres francia céget. Fourger ma Franciaország legnagyobb borkereskedője. — Igen ... hogyne, hogyne ... — válaszolta bizonytalanul Torp, aki nem akarta elárulni tájékozatlanságát. — Hallottam már Fourgerről. Rióin teletöltötte a laposüveg rumospohárszerűen kiképzett menetes tetejét, s átnyújtotta Torpnak. Utána maga is ivott. Az itóka után rágyújtottak egy török cigarettára. Ribin erről-arról kérdezgette Torpot. A beszélgetésben észre sem vették az idő múlását. Dudálás hallatszott, s Upitz kocsija húzott el mellettük. A Gruppenführer mellett Aszker ült. Óvatos volt: úgy helyezkedett el, hogy Torp ne láthassa az arcát. Ribin ezredes, miközben Torp kocsijában ült, éberen figyelte a veszedelmes kopó min- dep mozdulatát. Ugyanezt tette az Upitz mellett ülő Kerimov is. A helyzet úgy hozta tehát, hogy mind a két felderítő elszakadt a társaitól. Az akció lebonyolításának vezetése ezért Percev őrnagyra és Kor- zsov főhadnagyra hárult. Ök) kérdezték szokásos sajtóértekezletén, vajon az amerikai gépek jelenléte Dél-Vietnam- ban azt jelenti, hogy az USA be akar avatkozni az ottani partizánharcokba, amelyek Diem ellen irányulnak? Kennedy szűkszavú nem-mel válaszolt, aztán sürgősen másra terelte a szót. Most, egy esztendő múlva, már arról beszélt, hogy kész kivonni a csapatokat, ha Diem, a saigoni diktátor óhajtja. De vajon óhajtja-e? Több mint egy évszázad óta... Az 1858-tól 1884—85-ig nehéz harcokban pacifikáit vietnami nép, mihelyt véglegesen bekebelezték Indokína néven a francia gyarmatbirodalomba, már 1893-tól kezdve lázadások sorozatával adta tudtára a világnak: egyáltalában nem tetszik neki, hogy a gyarmatosító franciák viszik cl rizsüket, kaucsukjukat. Nemzeti ipart ugyanakkor nem teremthettek. Hiszen ezért lehet olcsón elvinni a rizst és a kaucsukot. Amikor a németek 1940-ben lerohanták Franciaországot, a japánok szállták meg az országot, és a vietnami nép ellenük is lázadt. A háború végetérté- vel kitakarodott japánok helyére nem tértek vissza a franciák rögtön, mert abban a szituációban a vietnamiak prok- lamálni tudták az önálló Vietnamot, hiszen ezt támogatta a győztesek közt helyet foglaló Szovjetunió és az USA sem gördített eleinte akadályt a felszabadulás útjába. Részben azért nem, mert a Szovjetunió segítségével megvívott antifasiszta háború utáni légkörben ez nem lett volna népszerű, részben — és főképpen azért nem —. mert a franciák kíta- karodásával közvetlen tókebe- hatolásban reménykedett az elmaradt, de függetlenné vált országban. A franciák azonban nem törődtek bele olcsó kaucsuk- és rizsbeszcrző-állomásuk elvesztésébe és megkezdték hírhedtté vált „piszkos háborújukat” Vietnam visszaszerzésére. A ha'ri- járat azonban kudarcba, fulladt és Dien Bien Phu erődjénél megsemmisült a francia gyarmati hadsereg. fiz USE közbelép Most már közbeléphetett az USA. Az 1954. július 20-i genfi egyezmény értelmében megszületett ugyan a független Laosz, ám a tőle keletre fekvő Vietnamot a 17. szélességi foknál kettéosztották és a déli rész „független” uralkodója az a Diem lett, akitől ma függ, vajon az USA kiüríti-e az országot, vagy sem. Diem azonban éppen tavaly kért legutóbb 400 millió dolláros kölcsönt az USA-tól, és ezen vásárolta azokat a repülőgépeket, saját hatalmának megerősítésére, az ellene megnyilvánuló állandó partizánküzdelmek letörésére, amely gépek egyike véletlenül éppen «az ő palotájára dobott bombát. • Dél-Vietnam népe ugyanis "elégedetlen azzal, hogy _ az • amerikaiak támogatta Diem ?idejében a parasztok nem kapitale földet, az ipar még jobban "visszaesett, mint a franciák Jalatt, Diem pedig — mint az »amerikai Time írja — „a polgárjogokat luxusnak tartja és °ez a mandarin-gondolkodású 2férfi úgy vezeti országát, mint- •ha családi konszernje lenne”. 2 Egyik sem óhajthatta » Ha most tekintetbe vesszük, 2 hogy majd egy esztendeje »Genfben másodszor is meg• állapodtak a nagyhatalmak a «független, semleges Laosz biz- ® tosításában, aztán arra gondolunk, mennyire gyengíti ennek • szomszédsága Diem uralmát és • milyen erkölcsi erőt ad a Diem Jelién lázadó partizánoknak, • végül pedig tisztán látjuk, ho• gyan igyekszik az USA alá- 2 aknázni a független Laoszt ta- Jvaly óta ismét — akkor nem J nehéz a következtetés: 2 Diem nem óhajtja, az ame• rikai. csapatok távozását, mert 2 ez az ő távozását jelentenéy • Kennedy viszont nem óhajtja 2 és nem is óhajthatja, hogy • Diem ilyesmit óhajtson—tehát 2 Diem sem óhajtja. • Máté Iván mind a ketten a vezérkocsiban utaztak. Amint kiért az autósor a: országúira, Percev bekapcsoltc a hordozható rádióleadóját, : Likov tábornok állomását hívta. Likovék hamarosan jelentkeztek is. — A jegyeket megvettük, £ csomagokat bepakoltuk, mái négy perce úton vagyunk. — mondta Percev a készülékbe németül. — Minden rendbsr van, türelmetlenül várjuk c barátainkkal való találkozást — Értjük — hangzott a válasz, s Percev felismerte benne Likov tábornok hangját. — Már várják magukat. Feltétlenül találkoznak. Percev kikapcsolta a készüléket, s átadta Korzsovnak a tábornok szavait. A főhadnagy felnézett az égre. — Korán van még — jegyezte meg Percev. — Igen, azt hiszem, egy kicsit korán. Gondolom, öt-hat perc. múlva lesznek itt, mi? — Körülbelül. — Bér már jönnének! — Mi az, csak nem izgulsz, fiú? — nevette el magát Percev. — Hiába, az ember még sincs fából — tárta szét a karját Korzsov. ^ ____ (Folytatjuk.) ,1! "
