Észak-Magyarország, 1963. május (19. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-29 / 123. szám

2 ESZAKMAGYAKORSZAG Szerda, 1983. május 29, Az Addisz Abeba«! értekezlet.«« (Folytatás az 1. oldalról.) tovább figyelmen kívül hagyni. Ma már az Egyesült Államok sem engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy szembe­szálljon ezzel a követeléssel. Ha pedig Afrikának na­gyobb szava lesz a Bizton­sági Tanácsban, s másutt, ez azt jelenti, hogy azok az erők növekednek, amelyek a béke védelmét, a fe­szültség csökkentését, s a leszerelést tartják szem előtt. Az ENSZ szervei így még ke­vésbé válhatnak az imperia­lista kalandor-politika eszkö­zévé. Tisztázásra vár az a kérdés, hogyan válhatott az addiszi konferencia lényegesen na­gyobb sikerre, mint amire a megfigyelők számítottak. Min. denekelőtt figyelembe kell venni azt, hogy míg töménte­len anyagi nehézséggel küzdő kisebb országok vezetői ott­ÁrtSatlaH örömök Párizs rendőrfőnöke soha- í sem állította azt magáról, s hogy ö humanista lenne. Sem < elméletileg, sem gyakorlatilag í nem ragaszkodott az ember- / szeretet írott és íratlan sza- ') bátyaihoz. Ellenben — még ] az arabok ellen folyó szennyes | háború idején —, kiadta a pa- ! rancsot rendőreinek, hogy ne í kíméljék az arabokat. Párizs > aranyos rendőrei ezt követően S vízbefojtották, agyonverték az < útjukba, kerülő arabokat, akár' < vétettek a törvény ellen, akár í nem.. „Istenem — mosolygott í a rendőrfőnök —, nehéz szol- 5 gálatuk közben még ez a kis s örömük se legyen meg?” < Nos, a szennyes háború vé- i get ért, az arabok hazamentek ? Franciaországból Algériába, s í az aranyos párizsi rendőrök S ott maradtak megfürödve — < szórakozás nélkül. Szerencsére ( az emberi elme találékony, í még akkor is, ha a párizsi > rendőrök agyában lakozik. 5 Ütni-verni, fojtogatni kezdték < immár — magukat a jámbor í párizsiakat. Kifacsarták a kar- j jukat. kiverték a szemüket és / elégedetten vártáit főnökük [ elismerő nyilatkozatait. < Csakhogy a párizsiak nem í akarták vállalni a szerepet. 5 Iszonytató lármát csaptak a s rendőrök ártatlan kedvtelései < miatt és a rendőrfőnök fejét i kezdték követelni. Ilja, fejért í fejet. Papon főnök erre meg- > parancsolta a rendőreinek, > hogy legyenek udvariasak, kü- ) lönben megtanítja őket kész- j tyűbe tülkölni. íme, a párizsi l rendőrök búsan obszervál.ják, í hogy a nehéz szolgálatuk meg- j édesítő ártatlan örömeiknek \ — lőttek. És a tanulság? Aki i az arabok, a négerek vaay a < zsidók ütlegelésével kezdi —- ? saját testvéreinek kiirtásával > folytatja. Olyan igazság ez, í amely nemcsak Párizsban ér- } vény es, hanem még — Wa- í shingtonbm is: a birminghami ^ szép napok idején .., hónukban nehezen tudtak el­lenállni a volt kolonialista hatalmak nyomásának, itt, Addisz Abebában megérezték az összefogás erejét. Egyszerűen nem lehetett más nyelven beszélni, mint az iinperialistaelle- nes egységén. Az olyan aggályoskodók, mint Tsiranana, Madagaszkár elnö­ke, kisebbségbe szorultak, s végül maguk is csatlakoztak a határozott cselekvés hívei­hez. Nyitva marad természete­sen a kérdés, mi lesz, ha ezek a kormányfők hazamennek, s otthon folytatódik a neo- kolonialista nyomás. Ennek a veszélye megvan, de nem véletlen, hogy a miniszterek találkozóját olyan rövid, néhány hetes határidőre hívják össze, mert minden gyakorlati lépés csökkenti az említett nagy­hatalmi befolyás erejét, s növeli az afrikai országok ön­állóságát. Az afrikai államfők, akik most Addisz Abebában megérezték egy kontinens ösz- szefogásának erejét, nem ha­boznak majd újra és újra me­ríteni ebből a forrásból. Az értekezlet megkezdésekor fél­ve kellett bánni a jelzőkkel, most azonban nyugodtan el lehet mondani: az addiszi csúcstalálkozó Afrika számára új korszakot nyitott. Ben Bella algériai miniszter- elnök az AFP különtudósítójá- nak adott interjúban, az Ad­dis Abeba-i csúcsértekezleten elfogadott határozatokról, az afrikai országok és Franciaor­szág kapcsolatairól, a Magh- reb-államok szerepéről és a tervezett új arab államszövet­ségről nyilatkozott. Kijelentet­te, hogy Algéria becsülettel állni fogja a szavát és arra tö­rekszik majd, hogy a csúcsértekezleten meg­indult akciónak mind ko­molyabb tartalmat adjon. Az Addis Abeba-i találkozó­nak nem szabad egyszerű tu­risztikai látogatássá válnia, minden egyes államnak meg kell tartania az ott vállalt kö­telezettségeket. Mi — mondot­ta — már hozzáláttunk a tet­tekhez: leállítottuk a portugáliai húsexportot. Franciaországnak az arab és afrikai államokhoz való viszo­nyáról szólva Ben Bella úgy vélekedett, hogy az algériai háború befejezése óta nincs olyan ok, ami miatt Francia- ország ne építhetné ki a jó kapcsolatokat ezen államok összességével. E tekintetben az együttműködés könnyítését szolgálhatja az az újabb té­nyező, hogy Addisz Abebában Algéria közelebb került az afrikai és Malgas államok uniójá­hoz. A Maghreb-államok egysé­gét illetően Ben Bellának az az álláspontja, hogy azt át kell értékelni az afrikai chartában foglalt döntésekkel összefüg­gésben. A charta értelmében a regionális csoportoknak mindinkább meg kell szünni- ök, kivéve, ha a Maghreb-álla­mok csoportja elég szilárd és konkrét lesz ahhoz, hogy meg­gyorsíthassa az afrikai egység létrejöttét, más szóval, ha en­nek az egységnek előmozdító­jává válik. Hangsúlyozta: egyesíteni keil az arab mozgalmakat, azokat min­den szempontból egybe keli vetni, hogy egyik arab állam a másiknak átadhassa tapasztalatait. Csak így képzelhető el, hogy a jövőben közös politikai állás­pontot foglalhassunk el — mondotta. Az újságírónak arra a, kér­désére, nem látja-c össze­egyeztethetetlennek az együtt­működést egyrészt Francia- országgal, másrészt az EAK- kal, Ben Bella röviden azt vá­laszolta, hogy az együttműkö­dés e két formája kiegészíti egymást. A nyugatnémet Krupp-cég vezérigazgatója beszámolt szovjetunióbeli tapasztalatairól A Krupp-vállalát vezérigaz­gatója, Beitz, aki a közelmúlt­—"OQO Kenyattát bízták meg kormányalakítással Malcolm Macdonald kenyai kormányzó kedden felkérte Jomo Kenyattót, a Kenyai Af­rikai Nemzeti Unió elnökét, hogy alakítsa meg kormányát. De Gaulle Horniba látogat A nyugatnémet kormány szó­vivője megerősítette, hogy De Gaulle július elején Bonnba látogat. ban a Szovjetunióban járt, tá­jékoztatta tapasztalatairól a nyugatnémet kormány képvi­selőit. Erhard gazdaságügyminisz- ternél tett egyórás látogatását követően hivatalos közleményt adtak ki, amely szerint Beitz a szovjet ipartelepek megtekin­tésénél szerzett tapasztalatairól tájékoztatta a kancellár kijelölt utódját. Beitz később a köztársasági elnöki hivatalban tett látoga­tást, majd a bonni külügymi­nisztériumot kereste fel, s ott Hruscsov szovjet. miniszterel­nökkel folytatott beszélgetésé­ről adott tájékoztatást. 84. Éjjel kettőre járt az idő, amikor befejezték a rakodást. Az utolsó ládák után a szállító­kas felszínre hozta azt a húsz főnyi SS-legénységet is, akik lent a mélyben dolgoztak, a sú­lyos ládákat cipelték a tároló- helytől a szállítókasig. Vala­mennyien egy-egy teherautóba ültek — a gépkocsivezetők mellé. Valaki megérintette Torp vállát. A Sturmführer — álom­ból ébredve — ijedten kapta fel a fejét, s álmosan nézett az előtte álló férfire. Upitz Grup- penführert és Ribint látta maga előtt, — Befejeztük, Torp. Indu­lunk — mondta Upitz. — Én előre megyek. A sofőr mellett minden kocsiban ül egy embe­rünk. Hátul a raktárén pedig két-három tiszt az őrnagy stáb­jából. — Upitz Kibinre muta­tott. — Szóval azt hiszem, ele­gen vagyunk, bármi történik is. Maga zárja le a gépkocsisort az autójával. A terepjáróban van elegendő rakéta, s egy rakétapisztolyt is talál itt. Ha valamelyik teherautó lemarad, vagy ha bármi egyéb miatt meg kell állnia a karavánnak, lőjön fel egy zöldszínű raké­tát. Világos? — Igenis, Gruppenführer úr. — Figyelmeztetem, Torp: egyetlen teherautónak sem szabad maga mögött menniel — Értem. — És jól nyissa ki a fülét. Az imént kaptunk egy közle­ményt, hogy Berlin körzeté­nek. légiterében az ellenség több bombázóegységét észlel­ték. — Amerikaiak? — Oroszok, Torp, oroszok! Hiszen éppen erről van szó! — Értény .Akkor mi megyünk, Torp. — Upitz Ribinhez for­dult. — És az ön helye hol lesz?. Ribin zavarának látszott. — A , vezérkocsiban, ül a he­lyettesem.. Ezért én valahol a gépkocsisor végén szeretnék tartózkodni. Nem fogadna be társnak, Torp úr? — Üljön be őhozzá — szólt Upitz Torpra mutatva. A Gruppenführer elment; Torp is ki akart szállni vala­mi miatt, de Ribin egy lapos üveget húzott elő a zsebéből, lecsavarta a kupakját, s a Sturmführer orra alá tartotta a fiaskót, miközben kacsintott egyet. Az illatáról ítélve ki­tűnő likőr lehetett az üveg­ben. — A cigarettája Török­országból való — mondta vá­laszul Torp. — És a likőr me­lyik tájról származik? ló eredménnyel érlek véget a szovjet rakétaklsérletek R Politikai akadémia mai előadása elmarad A Miskolc Városi Párt- bizottság Politikai Akadémi­ájának mára hirdetett elő­adása elmarad. Az előadást június 12-én, szerdán du. fél 3 órakor tartják meg a Mis­kolc Városi Pártbizottság székházában. A politikai gyilkosságnak áldozatul esett Lambrakisz képviselő holttestét hétfőn Sza- lonikiből Athénije szállították. A görög főváros pálya­udvarán több ezer ember a görög nemzeti himnuszt énekelve fogadta a Lurab- rakisz hamvait szállító vonatot. Incidens nem volt. A világ minden részéből érkeznek a tiltakozó táviratok a görög kor­mányhoz. Bernal professzor, a Béke-Világtanács ügyvezető el­Május 18-án és 25-én a Szov­jetunióban sikeresen kilőtték több mint 12 000 kilométer tá­volságra, a Csendes-óceán kö­zépső övezetébe, kozmikus ob­jektumok továbbítására alkal­nöke a görög békebizottsághoz intézett táviratában közölte a Béke-Világtanácsnak azt a döntését, hogy Lambrakiszt a béke arany­érmével tüntetik ki. D. Pitt, a Demokratikus Jo­gászok Nemzetközi Szövetségé­nek tiszteletbeli elnöke tilta­kozó táviratot intézett Kara- manlisz görög miniszterelnök­höz a Lambrakisz ellen elköve­tett politikai gyilkosság miatt. más hordozórakéták tökéletesí­tett változatait. • A rakéták útja és vala­mennyi fokozatuk működé­se az előre megadott prog­ramnak megfelelően folyt le. A hordozórakéták utolsó előtti fokozatainak modelljei rendkí­vül nagy pontossággal érték el a víz felületét a megadott be­csapódási övezetben. A tökéletesített hordozó- rakéták sikeres kilövése biztosítja a világűr megis­merésére irányuló szovjet tudomány további fejlő­dését és a naprendszerünkhöz tarto­zó bolygók további tanulmá­nyozását. A kísérletek jó eredménye alapján felhatalmazták a TASZSZ-t annak közlésére, hogy május 28-tól kezdve sza­baddá válik a tengeri hajózás és a repülés számára az 1963. május 12-i TASZSZ-közle- ményben veszélyesnek nyilvá­nított övezet. A meggyilkolt Lambrakiszt a béke aranyérmével tüntetik ki Töbiiezren várták Athénben a görög hazafi holttestét Ázsia délkeleti szélén Ami egy nyilatkozat mögött van — A „mandarin gondolkodású férfi” — Majd egy év telt el azóta... — Az Egyesült Államok kész kiüríteni Dél-Vietnamot, felté­ve, hogy a saigoni kormány ezt óhajtja. Kennedy elnök szójából hangzott el ez a nyilatkozat nemrégen, és ha igaz az a szellemes marxi meghatározás a III. Napóleon államcsínyéről szóló műben, hogy minden rendelkezés magában hordja saját ellentétét, vagyis a sza­badság biztosítását az általá­nos részben és a megkötést a végrehajtási utasításban, ak­kor átvitt értelemben itt is igaz ez. Bmikor a nem, nem azt jelenti, hogy: nem Mert Kennedy kijelentésé­ben a délkelet-ázsiai békét biztosító mondatot máris kö­vette az a végrehajtásra vonat­kozó második rósz, a mellék- mondat, amely rögtön gúzsba- kötötte az első rész áldásos hatását. „ . . . feltéve, hogy a saigo­ni kormány ezt óhajtja”. Ez a hét szóból álló bűvös félmon­dat adja meg a lényegét az elnök nagylelkűnek látszó ki­jelentésének. A nem éppen nagylelkű lé­nyegét. Miről is van szó? Több mint egy esztendővel ezelőtt történt. Akkor, amikor Diem, dél-vietnami diktátor házára egy baráti amerikai gépből véletlenül bomba hul­lott, Kennedy elnököt meg­‘—■ Valódi benediktiner! Több esztendős! Maga Four- ger küldte a pincészetéből! — Fourger? •— Igen. Bizonyosan ismeri azt a híres francia céget. Four­ger ma Franciaország legna­gyobb borkereskedője. — Igen ... hogyne, hogyne ... — válaszolta bizonytalanul Torp, aki nem akarta elárul­ni tájékozatlanságát. — Hallot­tam már Fourgerről. Rióin teletöltötte a lapos­üveg rumospohárszerűen ki­képzett menetes tetejét, s át­nyújtotta Torpnak. Utána ma­ga is ivott. Az itóka után rágyújtottak egy török cigarettára. Ribin erről-arról kérdezgette Torpot. A beszélgetésben észre sem vették az idő múlását. Dudálás hallatszott, s Upitz kocsija hú­zott el mellettük. A Gruppen­führer mellett Aszker ült. Óvatos volt: úgy helyezkedett el, hogy Torp ne láthassa az arcát. Ribin ezredes, miközben Torp kocsijában ült, éberen fi­gyelte a veszedelmes kopó min- dep mozdulatát. Ugyanezt tet­te az Upitz mellett ülő Keri­mov is. A helyzet úgy hozta te­hát, hogy mind a két felderítő elszakadt a társaitól. Az akció lebonyolításának vezetése ez­ért Percev őrnagyra és Kor- zsov főhadnagyra hárult. Ök) kérdezték szokásos sajtóérte­kezletén, vajon az amerikai gépek jelenléte Dél-Vietnam- ban azt jelenti, hogy az USA be akar avatkozni az ottani partizánharcokba, amelyek Diem ellen irányulnak? Ken­nedy szűkszavú nem-mel vá­laszolt, aztán sürgősen másra terelte a szót. Most, egy esztendő múlva, már arról beszélt, hogy kész kivonni a csapatokat, ha Diem, a saigoni diktátor óhajtja. De vajon óhajtja-e? Több mint egy évszázad óta... Az 1858-tól 1884—85-ig ne­héz harcokban pacifikáit viet­nami nép, mihelyt véglegesen bekebelezték Indokína néven a francia gyarmatbirodalomba, már 1893-tól kezdve lázadások sorozatával adta tudtára a vi­lágnak: egyáltalában nem tet­szik neki, hogy a gyarmatosító franciák viszik cl rizsüket, kaucsukjukat. Nemzeti ipart ugyanakkor nem teremthettek. Hiszen ezért lehet olcsón el­vinni a rizst és a kaucsukot. Amikor a németek 1940-ben lerohanták Franciaországot, a japánok szállták meg az orszá­got, és a vietnami nép ellenük is lázadt. A háború végetérté- vel kitakarodott japánok he­lyére nem tértek vissza a fran­ciák rögtön, mert abban a szi­tuációban a vietnamiak prok- lamálni tudták az önálló Viet­namot, hiszen ezt támogatta a győztesek közt helyet foglaló Szovjetunió és az USA sem gördített eleinte akadályt a felszabadulás útjába. Részben azért nem, mert a Szovjetunió segítségével megvívott antifa­siszta háború utáni légkörben ez nem lett volna népszerű, részben — és főképpen azért nem —. mert a franciák kíta- karodásával közvetlen tókebe- hatolásban reménykedett az elmaradt, de függetlenné vált országban. A franciák azonban nem tö­rődtek bele olcsó kaucsuk- és rizsbeszcrző-állomásuk elvesz­tésébe és megkezdték hírhedtté vált „piszkos háborújukat” Vi­etnam visszaszerzésére. A ha'ri- járat azonban kudarcba, ful­ladt és Dien Bien Phu erődjé­nél megsemmisült a francia gyarmati hadsereg. fiz USE közbelép Most már közbeléphetett az USA. Az 1954. július 20-i genfi egyezmény értelmében meg­született ugyan a független Laosz, ám a tőle keletre fekvő Vietnamot a 17. szélességi fok­nál kettéosztották és a déli rész „független” uralkodója az a Diem lett, akitől ma függ, vajon az USA kiüríti-e az or­szágot, vagy sem. Diem azonban éppen tavaly kért legutóbb 400 millió dollá­ros kölcsönt az USA-tól, és ezen vásárolta azokat a repü­lőgépeket, saját hatalmának megerősítésére, az ellene meg­nyilvánuló állandó partizán­küzdelmek letörésére, amely gépek egyike véletlenül éppen «az ő palotájára dobott bombát. • Dél-Vietnam népe ugyanis "elégedetlen azzal, hogy _ az • amerikaiak támogatta Diem ?idejében a parasztok nem kap­itale földet, az ipar még jobban "visszaesett, mint a franciák Jalatt, Diem pedig — mint az »amerikai Time írja — „a pol­gárjogokat luxusnak tartja és °ez a mandarin-gondolkodású 2férfi úgy vezeti országát, mint- •ha családi konszernje lenne”. 2 Egyik sem óhajthatta » Ha most tekintetbe vesszük, 2 hogy majd egy esztendeje »Genfben másodszor is meg­• állapodtak a nagyhatalmak a «független, semleges Laosz biz- ® tosításában, aztán arra gondo­lunk, mennyire gyengíti ennek • szomszédsága Diem uralmát és • milyen erkölcsi erőt ad a Diem Jelién lázadó partizánoknak, • végül pedig tisztán látjuk, ho­• gyan igyekszik az USA alá- 2 aknázni a független Laoszt ta- Jvaly óta ismét — akkor nem J nehéz a következtetés: 2 Diem nem óhajtja, az ame­• rikai. csapatok távozását, mert 2 ez az ő távozását jelentenéy • Kennedy viszont nem óhajtja 2 és nem is óhajthatja, hogy • Diem ilyesmit óhajtson—tehát 2 Diem sem óhajtja. • Máté Iván mind a ketten a vezérkocsi­ban utaztak. Amint kiért az autósor a: országúira, Percev bekapcsoltc a hordozható rádióleadóját, : Likov tábornok állomását hív­ta. Likovék hamarosan jelent­keztek is. — A jegyeket megvettük, £ csomagokat bepakoltuk, mái négy perce úton vagyunk. — mondta Percev a készülékbe németül. — Minden rendbsr van, türelmetlenül várjuk c barátainkkal való találkozást — Értjük — hangzott a vá­lasz, s Percev felismerte benne Likov tábornok hangját. — Már várják magukat. Feltét­lenül találkoznak. Percev kikapcsolta a készü­léket, s átadta Korzsovnak a tábornok szavait. A főhadnagy felnézett az égre. — Korán van még — jegyez­te meg Percev. — Igen, azt hiszem, egy ki­csit korán. Gondolom, öt-hat perc. múlva lesznek itt, mi? — Körülbelül. — Bér már jönnének! — Mi az, csak nem izgulsz, fiú? — nevette el magát Per­cev. — Hiába, az ember még sincs fából — tárta szét a karját Korzsov. ^ ____ (Folytatjuk.) ,1! "

Next

/
Thumbnails
Contents