Észak-Magyarország, 1963. május (19. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-19 / 115. szám

2 ' Eszakmagtaeorszäg Vasárnap, 1963. májas 19. mwuHMummNHiwniuMmmmfliimimun Tito S hogy Jugoszlávia és a szocialista tálsor kapcsolatai Javulásának többszörösen pozitív Jelentőség® van besséde a JKSZ Központi Bizottságának plénumán e kapcsolatok javulásának óriási és többszörösen pozitív jelentősége van nemcsak Jugoszláviára és az említett országokra, ha­nem az egész forradalmi munkás- és baladó mozga­lomra. A JKSZ főtitkára utalt arra, hogy a Szovjetunióval és más szocialista országgal való jóvi­szony és együttműködés nem mond ellene annak a jugoszláv politikának, amely egyenjogú alapon együttműködést akar minden országgal. Nemrég tett szovjetunióbeli látogatásunk alkalmával — je­lentette ki Tito — meggyőződ­hettünk, hogy fennáll a kölcsönös kész­ség kapcsolataink kiépíté­sére olymódon, hogy fejleszteni fog­juk elsősorban mindazt, ami megfelel mindkét félnek, és ahol nézeteink azonosak, vagy hasonlóak, légyen sizó akár nagy nemzetközi kérdésekről, akár a kétoldali viszonyról. Ezen az alapon — folytatta — viszonyunk és együttműködé­sünk mind jobbá és szilárdab­bá válik a két ország, a szo­cializmus és a világbéke ja­vára. Budapesten, a magyar veze­tőkkel folytatott megbeszélései­ről Tito főtitkár kijelentette: megállapítottuk a kölcsö­nösséget kapcsolataink táv­latának felfogásában, le­szögeztük a szilárd együtt­működés szükségességét. Tito a továbbiakban hangsú­lyozta, kedvező feltételek van­nak arra, hogy Jugoszlávia mindjobban kibővítse és elmé­lyítse együttműködését a szo­cialista országokkal, valamint a kommunista és munkáspár­tokkal. A korábbi évek pozilív és negatív tapasztalatai — mondotta — hasznosak lesznek nekünk és másoknak is, hogy ezt az együttműködést biztos alapra, szilárd el­vekre építsük. Tito beszédében nagy fontos­ságot tulajdonított a szocialista országok, valamint az egyes országok munkásmozgalmai közötti tapasztalatcserének. Fi­gyelmeztetett rá, hogy a mások tapasztalatait nem szabad va­kon lemásolni, de ugyanakkor ezek a tapasztalatok — fejte­gette — ösztönözhetnek arra, hogy a szocialista építés bizo­nyos jugoszláviai problémáira még jobb megoldást találja­nak. Azért beszélek erről — hangoztatta —, mivel most megteremtődnek a feltételei, hogy jobban megismerkedjünk a, szoci­alizmust építő országok ta­pasztalataival, mindenek­előtt a Szovjetunió tapasz­talataival, ugyanis a most valóra váló, egyre gyako­ribb érintkezések folytán, teljesebben vehetjük szemügyre, milyen módon oldják meg a problémákat, küzdik le a jelentkező ne­hézségeket: ezek a problé­mák pedig gyakran hason­lóak a mieinkhez, jóllehet azok sajátos feltétet között jönnek létre. Elf mondatban «wiuniiiniiiiiiimiiimiiiiiiiiiiiiiuiimjniiniiijiuji^ NILSSON svéd külügymi­niszter szovjetunióbeli látoga­tásának befejeztével közle­ményt adtak ki, amely rámu­tat: a külügyminiszter és a szovjet hivatalos személyiségek között folytatott megbeszélések során az az egyöntetű véle­mény jutott kifejezésre, hogy a hagyományos semlegességi po­litika, amelyet Nilsson állítása szerint Svédország továbbra is követni szándékozik, előmoz­dítja Európa északi részének nyugalmát és biztonságát. KENNEDY mégis elmegy Rómába június 20—23-ig tarló olaszországi útja alatt és meg­beszélést folytat majd Segni köztársasági elnökkel, vala­mint látogatást tesz XXIIL János pápánál; WILLY BRANDT lemondott a nyugat-berlini SPD elnöki tisztségéről. Heti külpolitikai összefoglalónk fl világűr újabb látogatója £ miíKmuiiiumHJi wiiu.'intinmuniwMUtiimiiMiMumuuMKUtRnmiuumuMMiui | Adenauer: — Na, már egész közel vagyunk hozzá!'. Ha a múlt hét nemzetközi krónikája kevés újdonságot is jegyzett fel, a „világűr-kró­nika” annál nagyobb esomény- nyel gazdagodott: Cooper ame­rikai őrnagy, sikeresen telje­sítve feladatát, huszonkétszer megkerülte a Földet a Faith—7 űrhajóval. Amerika az öröm és az izga­lom óráit élte át. Az örömre érthető okot adott az, hogy a Faith—7 az amerikai űrrepülés eddigi csúcsát érte el. Több mint 34 órát tartózkodott a kozmoszban, s csaknem egy­millió kilométeres utat tett meg. Az Egyesült Államoknak ez a sikere jelentősen hozzájárul a világegyetem tanulmányozá­sának fejlődéséhez, még ha a teljesítmény el is marad a szovjet űrrepülők eredményei­től. Az űrkutatás most tovább halad előre. Az Egyesült Álla­mok folytatja készülődéseit, a Szovjetunió pedig — mint már bejelentette — ezekben a na­pokban újabb, tökéletesebb, nagyerejű hordozórakétákat próbál ki a Csendes-óceán tér­ségében. Ezek a kísérletek is a tudomány fejlődését szolgál ják, elősegítik azt, hogy az ember még távolabbra jusson a világ- egyetem megismerésében. fi múlt rossz árnyai a nyugati féltekén Ennek fényében milyen fur­csának és érthetetlennek tűn­nek az olyan „földi esemé­nyek”, mint amilyenekről az USA déli államaiból érkeznek hírek. A fajüldözők — noha a múlt héten megállapodást kö­töttek a megkülönböztető rend­szabályok visszavonására — ismét négerellenes akciókra készülnek. Az alabamai börtö­nök még mindig tele vannak jogtalanul letartóztatott nége­rekkel, akiknek egyetlen vét­kük, hogy az alkotmány meg­tartását követelik. Még az olyan hírközlő szervek, mint a nyugatnémet rádió is „az USA legsötétebb problémájának” nevezik azt, ami a déli álla­mokban történik. Az angol la­pok pedig már arról beszélnek, hogy „álcázott polgárháború” folyik Alabamában, hiába van látszólagos „fegyverszünet”. A fajüldözők akcióival szem­ben ugyanis már nemcsak a néger lakosság lép fel, hanem számos, demokratikus érzelmű fehér is, aki jól látja, hogy a négerüldözés mögött nem csu­pán faji problémák húzódnak meg, hanem gazdasági érdekek is. A fehér gyártulajdonosok, földbirtokosok azért ragasz­kodnak a négerek jogainak megcsorbításához, mert ez egy­ben azt is jelenti, hogy olcsó marad a színesbőrűek munka­bére, fokozottan kizsákmányol­hatják őket. Tulajdonképpen a Kennedy-kormány habozását, látszatintézkedéseit ugyancsak ez magyarázza. így hát, míg odafent űrhajó kering, odalent múlt századi időgép döcög, s elállja az utat... fiz USfi mesterkedései Laoszban Laoszban sem hozott kibon­takozást az elmúlt hét. Sőt, nyugati kommentárok szerint az USA vientianei nagykövete valóságos „diplomáciai bomba­robbanást” idézett elő, amikor kijelentette, hogy Amerika „nem szándékozik félreállni az útból” Laoszban. Az ameri­kaiak újabb fegyverszállítmá­nyai mellé — amelyekkel a za­vargásokat szító erőket látják el — már valóban csak ez a nyilatkozat hiányzott, hogy a világ tisztán lássa, mennyire gátlástalanul élezi a viszályt Laoszban, mennyire gátlásta­lanul, nyíltan beavatkozik a laoszi belügyekbe az Egyesült Államok. A Szovjetunió GzenetterveJ zetet készített, amellyel a Cent­ben megtartott laoszi értekezlet társelnökei az érdekelt hatal­makhoz fordulnának. Ez a ter­vezet megmutatja a kivezető utat a mostani bonyolult hely­zetből. s biztosítja Laosz sem­legességét. fiz arah egység írem elég egységes AlEXANDR NA5ZIBOV*. Aszker. Áz állomás előtti té­ren egy pillanatra megállti Rozsdaszínű füstfoszlányok gomolyogtak a levegőben. A járdán bársonyos, korompely- beket sodort tova a szél. Vala­hol a távolban, a horizont al­ján tűznyelvek viliództak az égen. Csend volt. Égett szag terjengett az egész környéken. Miután Kari Aupel szerepét játszotta, Aszkemek kerülnie kellett a társaival való talál­kozást, nem mutatkozhatott Stireva házának környékén. Igaz, a logika, a józan ész azt diktálta: kizárt dolog, hogy figyelné valaki. Seifert és Upitz már a saját biztonsá­guk veszélyeztetése miatt sem vállalkoznak erre, Karlsluste- ra bombák hullanak, ha csak nem szükséges, nem viszik vá­sárra a bőrüket. Ám Aszker- nek a legkisebb kockázatra sem volt joga. Hiszen most minden azon múlik, hogy hiba nélkül tudja-e játszani Kari Aupel szerepét. Az óvatosság egyáltalán nem volt felesleges, Upitz gruppenführer — Seifert tá­bornok tilalma ellenére *=» mégis megfigyelőt állított a Berliner Platz 15. számú ház­hoz, mivel mindig szeretett egy kicsit többet tudni min­denről, mint a főnöke. A ház körüli szimatolást egy olyan beosztottjára bízta, aki tartani tudta a száját, úgyhogy ebből a szempontból Upitz nyugodt volt, nem kellett félnie sem­miféle kellemetlenségtől. Egy gumi esőkabátot, fe­kete selyem keménykalapot viselő, a kezében esernyőt tar­tó férfi követte Aszkert. De nemcsak ő figyelte Ke­rimov őrnagyot. Kissé távo­labb Aszkertől, Upitz embere mögött, Percev őrnagy ment, Társának biztosítása végett ő is Berlinbe utazott, tanúja volt Aszker és az Abwehr- főnökök találkozásának, s ugyanabban a vagonban uta­zott vissza Karlslusteba, amelyben Kerimov. Természetesen mind a ket­ten úgy viselkedtek, mintha' nem ismernék egymást. Ezért aztán Percev nem tűnt fel az Aszker figyelésével meg­bízott nyomozónak. De hosz- szú Ideig Percev sem vette észre, hogy az esernyős ember követi Kerimovot. Tökéletesen leplezte az illető a szerepét. Csak amikor Karlslusteban leszálltak a vonatról, s látta, hogy a férfi milyen vizsla­szemmel nézett Aszker után, akkor eszmélt fel, kivel van dolga. Cselekedni kellett. Percev átment az utca másik oldalára, s előre sietett. Nem messze egy telefonfülke látszott. Éo- pen arra volt szüksége Percev,, A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének Központi Bizott­sága szombaton tanácskozásra ült össze. A Központi Bizottság teljes ülésén Joszip Broz lito, a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetségének főtitkára tartott be­számolót: Nyomatékosan hang­súlyozta, hogy a háború, vagy béke kér­désében a Jugoszláv Kom­munisták Szövetsége a bé­ke, valamennyi vitás probléma békés megoldása mellett van. Ugyanakkor — mutatott rá Tito — a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetsége nem tagadja az osztályharcot. Jugoszlávia a Szovjetunióval és más szocialista országgal való kapcsolatainak javulásá­val összefüggésben aláhúzta, hogy------o----­B en Bella nyí fafóozata Kuba melleit Ben Bella, algériai minisz­terelnök pénteken beszédet mondott a nemzetközi diák­szövetség végrehajtó bizottsá­gának algíri ülése alkalmából rendezett fogadáson. Ben Bella beszédében fog­lalkozott az afrikai csúcsérte­kezlettel, majd Kubával Is, hangsúlyozta: „Mindig Kuba oldalán leszünk, bármi történ­jék is. Semmiféle támogatá­sért nem adjuk el Kubát, ki­tartunk mellette amiatt a rendkívül fontos fejlődés mi­att, amely ott lezajlik.’* . i „Őfelsége álmos tábornokai...“ Megint Churchill?,.. Hi­szen annyi története forog közszájon már; az agg poli­tikusnak, annyi régvolt his­tóriája. Hiába, az angol — és a világ— sajtónak mégis egyik leggyakoribb szereplő­je 6 — Churchill, az „intéz­mény". De van egy megfog­hatóbb oka is a gyakori sze­replésének. Mostanában Angliában sűrűn jelennek meg a politikusok, diploma­ták, katonák emlékezései a második világháborúról. So­kan csak azért vártak eny- nyi ideig a könyvek megje­lentetésével, mert amíg el a volt miniszterelnök, nem akartak intim dolgokat el­árulni róla, márpedig, m'ntt- hogy az eseményeknek, egyik központi figuráját. Churchill, ez gyakran elkerülhetetlen. Ügylátszik, most már nem győznek várni... A legújabb „Churchill-story t” Mount­battan tábornok, volt vezér­kari főnök írta most megje­lent naplójában. A második világháború kellős közepén Churchill furcsa. . szokást honosított meg. Néha egy héten három- négy alkalommal is magához rendelte a vezető tábornoko­kat, admirálisokat és hadá­szati előadást tartott nekik. Mindezt pedig a lakásán tet­te — éjfél után. Ha a tábor­nokok hivatalában megszó­lalt a telefon s a titkárnő közölte, hogy Churchill kéri éjfél után két órára... a magasrangú katona magá­ban átkokat szórt a minisz­terelnökre, de éjjel mégis díszbe vágta magát és ment, mert a fegyelem, fegyelem. S . Churchill, aki köztudomá­súan utálta a feszes öltözé­ket, legalábbis saját magán, egy selyempongyolában, szá­jában óriási szivarral fel s alá járkált a szobájában és előadást tartott — például — Nagy Sándor perzsiai hadjá­ratának történetéről. A tábornokokat ette a mé­reg, de sokáig nem szóltak. A lázadó, akinek megjegyzé­se után meg is szűnt az .,elő­adássorozat". Lord Winder- moore, a királyi flotta ad­mirálisa volt — írja Mount- battan. „Egy ilyen éjjeli be­szélgetés után megemlítet­tem Churchillnek, hogy más­nap reggel kihallgatásra me- j gyek a királyhoz. Ekkor hir­telen felállt Windermoore s a következő szavakkal for­dult hozzám: — Kérem, jelentse a ki- \ rálynak, hogyha Anglia el- ’ veszti a háborút, annak \ egyetlen oka. lesz: hogy öfel- \ sége tábornokai álmosak..\ oek. Visszament az utca páros oldalára, beállt a telefonfülké­je, s leakasztotta a helyéről a cagylót. Amikor Aszker a te- ;efonfülkéhez ért, Percev — változatlan pózban, beszél ge_ ,ést mímelve — kiszólt a nyit-' /ahagyott ajtón: — Vigyázz! Követnek! Az ssemyős! Néhány pillanat múlva a te- efonfülkéhez ért a kemény- calapos is. Ügyet sem vetett a ’ülkében álló, s élénken gesz- .ikuláló, beszélő férfire, A következő sarkon Aszker s bement egy telefonfülkébe, rantuszt dugott a készülékbe, ; utána Stireva számát tár­os ázta. — Halló! — hallatszott a tagylóban Stireva hangja, — Üdvözlöm -- mondotta Asz- cer. — Legyen szíves kérje ■neg a férjét, hogy jöjjön ér- ;em egy taxival. Húsz perc núlva várom őt nálam, ] S ezzel be is fejezte a be-1 izélgetést, helyére akasztotta! l kagylót. J A „nálam” azt jelentette,] logy a Berliner Platz 15-ben,, nert miután értesült róla,] oogy figyelik, nem indulhatott] náshová, csak oda, hiszen] \upel is egyenesen hazament; volna az állomásról, J De a Berliner Platz 15-ben! való huzamosabb tartózkodás) s veszélyes lett volna. Nem] .udni, milyen kapcsolatai vol-] ak Aupelnek ebben a város- < oan, I ■ (Folytatj ük,! LU. _.! Bonyolult a helyzet a KSzeäJ Keleten is, ahol egyre inkább úgy látszik, hogy az Egyesült- Arab Köztársaság csupán for­mailag létezik és még sok belső ellentétet kell legyőznie, míg ténylegesen megvalósul az egy­ség a három ország között A már idézett nyugatnémet rádió tudósítója szerint *a Közel- Kelet felett Ismét a válság sö­tét felhői tornyosodnak, min­den pillanatban lesújthat egy új államcsíny, katonai puccs villáma”. Lehet, hogy ez túl borúsra festett helyzetkép, de annyi bizonyos, hogy Szíriában igen erős ellenzéke van Kairó­nak, s ezek az erők a múlt hé­ten sem tétlenkedtek. Ugyan­csak hasonló ellenzék bontako­zik ki Irakban. Szíria új kor­mányának elnöke pénteken az Egyesült Államokat és Angliát vádolta azzal, hogy mestersé­ges válságot idéztek elő a Kö­zel-Keleten — ez tagadhatat­lan, De az érem másik oldaláoi ott állnak a tényleges nézetel­térések, amelyek abból fakad- . nak, hogy az arab egység jel­szavát kikiáltók között nagy számban vannak reakciós, na­cionalista, haladásellenes erők is. fi népek békét akarnak A múlt heti események rcv gatív vonása mellett, biztató híreket is feljegyezhetett a krónika. Ezek közül kiemelke­dik a békemozgalom aktivitá­sának további növekedése. Kü­lönösen Angliában történtek figyelemreméltó megmozdulá­sok, amelyek az első angol Polaris tengeralattjáró támasz­pont felépítése ellen irányul­tak. A világ más tájain is fel­lendülőben vannak a béke erői. Május a leszerelésért folytatott küzdelem hónapja, s az emberiség egyre biztatóbb tanűjelét adja annak, hogy kész minden erejét latbaveáni e nagy cél eléréséért.’ , sejét S ez a személyleírás ott van magánál. — A személyleírás csak ak­kor ér valamit, ha az illető­nek különös ismertetőjele van. Az a leírás viszont, amellyel én rendelkezem, semmiféle megfogható kiindulási alapot nem ad. — Mindegy, Torp. Induljon. Én is Karlslusteba megyek majd, de valamivel később. Maga azonban induljon mie­lőbb. Most azonnal, Torp. In­tézkedtem, hogy adjanak ma­gának gépkocsit. — Nem szükséges az autó, gruppenführer úr. Jó erős mo­torkerékpárom van. — Az is jó. Karlsluste nincs olyan messze. — Az én motorbiciklimmel három óra. — Induljon azonnal. — Upitz felállt .— Estére én is ott leszek. Jelentkezzék majd nálam. Egy másik fontos meg­bízás vár magára. A berlini gyors hajnalban ért Karlslusteba, amikor a vá­ros elleni újabb szovjet légi­támadás már befejeződött. Ezzel a vonattal jött vissza 76. Upitz hallgatott. — Talán nem lehetetlen, hogy éppen Karlslusteba tette át a. működési helyét az oro­szoknak az a íelderitője,.— je­gyezte meg bátortalanul Torp. —' KrauSe—Gube’’ — Igen. Hiszen, ha másért nem,: hát azért is átköltözhe' Tett oda, gruppenführer ur, hogy meggyőződjék: a légitá­madások . elérték-e .céljukat, megsemmisültek-e áz archívu­mok. — Valóban megtehette ezt is — felélte Upitz. —- Annál is in­kább, mert Östburgban nem maradhatott tovább. Igen jól ítéli meg a helyzetet Toro. S én éppenséggel ebben az ügy­ben hivattam magát. Induljon nyomban Karlslusteba, Ko­moly munka vár ott magára. Én egyelőre nem tudok menni, túlságosan zaklatott vagyok..-. Induljon azonnal, s alaposan hézzen körül a városban. — De én ezt a Krauset csak tgyetlen egyszer láttam, s ak- ÍTor is háttal állt felém. — Khümetz és a többiek Uófr részletesen leírták a kül-

Next

/
Thumbnails
Contents