Észak-Magyarország, 1963. május (19. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-19 / 115. szám

'PasSraap, 1953. májas tä. eszäkmägtatrorstäg UJ TANÍTOK. A BNV: Két lány és egy fiú ült a pá­don a Sárospataki Felsőfokú Tanítóképző Intézet virágpar­kos udvarán. Arcukat a Nap felé fordították, láthatóan örül­tek a gazdagon áradó sugarak- nalc, a nyár közeledtének. De az örömön kívül, mintha va­lami lámpaláz féle is vibrált volna arcukon. , — Nem lesz könnyű... — igy a fiú. — Nem — moridta ra egy­szerre a két lány. — Dehát nemcsak a könnyű, egyszerű feladatokat kell sze­retnünk. Az ember a nehézsé­gekben mutathatja meg ere­jét ... Nem túlzás — így történt A vidám, táncoló-napsuga- icas időben, szokatlan, szinte Btflszerütlen ez a csendes be­szélgetés. A két lányt és a fiút azonban most nem az ilyen ér­telemben vett stílus érdekli, hanem a tartalom, a mondani­való. Mondanivalójuk pedig különösen értékes és sokféle lett hirtelen. Alig néhány hétig maradnak még együtt, s meny­nyi mindent kellene még meg­beszélniük! — A fegyelmezés lesz a leg­nehezebb. Az okos, a helyes magatartásra nevelés. — Sok szülő nem vett komo­lyan bennünket a gyakorló fél­év alatt... — A legfontosabb, hogy min­denben megtartsuk az iskolá­ban tanultakat: egyszerre hasz­nosítani az értelmi, az erkölcsi; az esztétikai, a testi és a poli­technikai nevelést. — Igen, minden régebbi fel­fogás. minden gátló körülmény ellenére. Hiszen csakis így va­lósítható meg a gyerekek sok­oldalú képzése... Nem, nem túlzás. A három fiatal így beszélgetett. Komoly arccal, szinte tanító-módra. De hiszen hamarosan már valóban tanítónak mondhatják magu­kat. Vagyishogy a fiú. Jäger István már az is. ö nyerte meg az iskola Makarenkó-pályáza- tát és ez azt jelenti, hogy már nem kell diploma-pályázatot ' 'készítenie, olyan tudásról tett tanúságot, amelyért megkapja a tanítói diplomát. A két lány. Fehér Mária és Gyöngyösi Erzsébet még 45 hallgatóval együtt izgatottan várja: átveheti-e július 15-én a diplomát. S ha már mint új tanítók zárják be maguk mö­gött a Sárospataki Felsőfokú Tanítóképző Intézet kapuját, hová mennek? Milyen tervek­kel és vágyakkal indulnak el? Ki a faluba — Hangácsra megyei? —• mondja a boldvai Gyöngyösi Kéí lány — egy fiú © Tervezés az udvaron Erzsébet. — Megyaszót választottam — válaszol a sátoraljaújhelyi Fe­hér Mária. — Tállyán szeretnék tanítani — halljuk Jáger Istvántól, aki egyébként Miskolcon lakik. — Mind falusi iskolába men­nek — újságolja nem titkolt örömmel az intézet igazgató- helyettese, Ködöböcz József is. — 48 most végző növendékünk közül Wölfi Gabriella Somogy megyében, Baka Ilona Komá­rom megyében, 46-an pedig Borsod megyében szándékoz­nak tanítani. Valamennyien tanítottak már egv félévig fa­lun. A gyakorló félév tapaszta­latait közösen beszélték meg. Problémáik természetesen van­nak, de nem félnek a nehézsé­gektől, a munkától. Jó nevelők akarnak lenni. A nevelés azon­ban társadalmi feladat: egy tanító csakis az effész iskola, a tanári kar, a szülők, a külön­féle társadalmi szervele segít­ségével tud egyre több új mód­szert érvényesíteni... Nemcsak az iskolában kell nevelni S hogyan beszélnek erről a fiatalok? — Tavaly kerültek ki először tanítók az iskolánkból, fis már­is jó tanítóként emlegetik őket: I Faragó Lajost, Greiz Istvánt, az Edelényben tanító Várhegyi Klárát, a gönci Kerelces Zsu­zsannát, a hejőpapi Sörcgi Má­riát, a bódvavendégi Hornyák Pált és a többieket. — Ök mindenben megtartják az intézet tanításait. Valóban kommunista szakemberként dolgoznak... — Igen. fis ezek a tanítók már nemcsak az iskolán belül, hanem az iskolán kívül is ne­velnek. Például: irányítják a falusi KISZ-szervezeteket, iro­dalmi esteket, film- és könyv- ankétokat szerveznek, kisdo­bos- és úttörőösszejöveteleket tartanak. — Mi, akik most végzünk, valamennyien ilyen új tanítók akarunk lenni... így beszélgetett a két lány és a fiú ott, a Sárospataki Fel­sőfokú Tanítóképző Intézet virágparkos udvarán. Közben arcukat a Nap felé fordították, láthatóan örültek az áradó su­garaknak, a nyár közeledté­nek ... Ruttkay Anna Fejlődő iparunk nagyszerű seregszemléje Borsod ipara a Budapesti Nemzetközi Vásáron — Kiváló gyártmányok, sok érdekesség, ízléses pavilonok fogadják a látogatót Megközelítően is lehetetlen átfo­gó képet festeni az idei, minden eddiginél nagyobb, érdekesebb és vonzóbb ipari seregszemléről, aho­vá ezer hazai vállalat, 25 ország, ! s több mint 700 külföldi kiállító hozta el legszínvonalasabb gyárt­mányait. A megnyitás előtti napon, ami­kor Naményi Géza, a kormány Tájékoztatási Hivatalának vezetője ismertette a sajtó képviselői előtt reggelre • itt minden rendben lesz? Lehetséges ez? Igen, le­hetségessé vált, hogy a borsodi gépgyárak is elkészüljenek, fo­gadhassák a százezres látoga­tókat. S mindez nagyrészt egy kis kollektívának köszönhető, mert éjt nappallá téve serény­kedtek, hogy a gépipari pavi­szerű megoldások jellemzik. Az ózdi hengereltáruk metsze­teit igen dicséretes ötletesség- gel műanyagba öntötték. Szép így, és hatásos. Kőhalmi Sándornak, az Özdi Kohászati Üzemek külföldön már sok ta­pasztalatot szerzett techniku­sának köszönhető ez a megöl­Felesleges Imrék ügyében Czámát se lehetne adni annak, hogy mennyi ház, köz- épület, termelőszövetkezeti objektum épült az ede- lényi járásban. Gyarapodó életünknek biztató jelei ezek. A szakember azonban számol, de azt hiszem az is, aki elképzeli a holnapi családi házat, a fészekrakást. S ennél a számítás­nál bizony már felhők szántják az építkezők arcát. Toma- nádaskán, Bódvarákón, Szendrőn, s több más helyen talá­lunk kőfejtő helyeket, kőbányákat. Sajnos azonban ezekről a helyekről nem igen jut kő a jelenlegi építkezésekhez. A tsz-beruházások megvalósításához Bodrogkeresztúrból hoz­zák az alapozó követ, mintegy 115 kilométert utaztatva a nehéz rakományt. Az idén a járás területén csaknem 8 millió forintot for­dítanak építkezésekre, jövőre szintén nagy összegű pénzt használnak fel ilyen célokra. Sajnos, a messziről való szállí­tás igen megdrágítja a munkát. Igen kifizetődne egy kőbánya üzemeltetése, amellyel nemcsak az építők nyernének, hanem a mezőgazdaság is. A járásban található mészkőport ugyanis előnyösen lehetne fel­használni a savanyú erdőségi talajok feljavítására. Jelenleg a mészkőport Heves megyéből hozatják, egy holdra 100—120 mázsa szükséges. Az idén 800, jövőre pedig 1500 katasztrális hold termőföldnek a javítására kerül sor. Könnyen ki lehet számítani, milyen mennyiség mozgatásáról, fuvarköltségről van szó. |a itt termelnék ki a követ, tudnának elegendő mész­kőport biztosítani, s innen elláthatnák a mezőcsáti, a miskolci, sőt az encsi járás egy részét is. Megéri a fáradozást a fentebb megemlített észrevételek tanulmányozása. Pénzről, önköltségcsökkentésről van szó. (g) A nehézipari pavilon jellegzetes kupolája. w Előlegezett bizalom Xz évek során végzett jó munka, az ebből adódó életta­pasztalat, emberismeret a leg­biztosabb ajánlólevél ahhoz, hogy felelősségteljes megbíza­tást adjanak valakinek. Talán ebből következik, hogy a fia­talokkal szemben bizonyos tar­tózkodással, ha nem is bizal­matlansággal, de óvatossággal élünk. Úgy gondolom, ez ért­hető is. Érthető addig a hatá­rig. ameddig a serényfalviak is elmentek. Amikor a tanácsválasztás tatán arról volt szó, ki legyen a vb-titkár, több javaslat hangzott el. A jelöltek közt volt Kerekes Julianna is. alá tét évvel ezelőtt érettségizett. Ö maga nem veszi rossz né­ven, hogy kinevezését bizonyos mérlegelések előzték meg. így legalább annál szilárdabb, megfontoltabb lett a döntés. A bizalom kötelez A serényfalvi tanács vezető­sége teljesen megújult. Más vidékről került ide Sólymos Ferenc vb-elnök, s nem utolsó sorban ezért is esett a válasz­tás Juliannára, hogy a titkár helybeli legyen. Ilyen előzmények után most már őrá csak az a feladat vár, hogy megfeleljen az előlege­zett bizalomnak. A községi tanácsok munká­ja megoszlik az elnöki és tit- teendők között. Egyelőre az oroszlánrész Sólymos elv­társ vállán nyugszik, ö már régi közigazgatási szakember, s szívesen vállalta ezt a több­letfeladatot, amely az új, ta­nácsi munkában még járatlan munkatárssal való együttdol­gozásból adódik. v — Az államigazgatási mun­ka a legnehezebb nekem — mondja Kerekes Julianna. — Meg kell ismerkedni a rende­letekkel. törvényekkel. Míg más, hasonló korú leány szórakoztató regényeket olvas esténként, Juliska a Törvény­tárat bújja. Nappal lefoglalja a munka, tanulásra csak este, otthon jut idő. — Milyen segítséget kap eh­hez? — Öh, igazán, mindenben segítenek — mondja lelkesen —, a megyei tanács négyhetes tanfolyamot szervezett Sáros­patakon, ahol megkaptuk azt az alapot, amelyről el lehet in­dulni. De ezenkívül rendszeres szálánál konferenciára járok Özdra. Hiszen egyedül azt sem tudnám, mihez nyúljak elő­ször. — De a legtöbb és leghasz­nosabb segítséget az elnök elvtárstól kapom — folytatta. — A múltkor is ki kellett menni a határba, megvizsgál­ni egy panaszt. Arról volt szó, hogy valaki elszántott egy da­rabot a másik földjéből. Kijött velem az elnök elv társ, s együtt mértük le a földet. — És jogos volt a panasz? — Igen. Valóban elszán Un­tak a földből, de aztán meg­egyeztek. Akad munka bőven Ilyen és hasonló esetekben bizony még egy ideig elkél a segítség. Ennél azonban na­gyobb gondok és megoldásra váró feladatok is állnak a ta­nács előtt. • Sólymos elvtárs elmondotta, mielőbb szeretnék elintézni, hogy a községet elöntéssel fe­nyegető Málé-patakot szabá­lyozzák. Megrendelték már a kivitelezést a villanyhálózat bővítésére is. Ezt községfej­lesztési alapból fedezik, s régi panaszt orvosolnak vele. Épí­tenek két autóbuszvárót, s megvásárolják végre az isko­lának a rég óhajtott politech­nikai felszerelést, 16 ezer fo­rintért. Szeptemberben már használhatják is. Az Uj Barázda Tsz-el kap­csolatos gondok teljes egészé­ben az elnökre hárulnak. — Szeretnénk elérni — mon­dotta —, hogy ismét felfejlőd­jön az állattenyésztés közsé­günkben. Hiszen állatok nél­kül nincs mezőgazdaság. Csak szarvasmarhája van a tsz-nek, s azt akarjuk, hogy sertéssel és baromfineveléssel is foglalkoz­zanak. Van tehát dolga a tanácsnak és a tanács vezetőinek bőven. Különösen, ha hozzávesszük, a jelölőgyűléseken elhangzott ja­vaslatokat, kérelmeket, ame­lyeket most dolgoznak fel. Se­rényfalva jó munkaterület a lelkes, fiatal tanácstitkárnak. A. L a vásár jelcntösígél, sok külfölrti ájsáffíró járt a vásárban és tekin­tette mcR a magyar kiállítási csar­nokot. Ez volt az egyöntetű véle­ményük: a magyar ipar szép ercrl- menyeket ért el. Ezen a vásáron számot ad nagyszerű fejlődéséről. Valóban: ez a nemzetközi vásár egész ipari előrehaladásunk kira­kata. S hogv mi mindent látni eb­ben a kirakatban, még felsorolni is meddő fáradozás lenne. Egy bi­zonyos: mi is a legkiválóbb termé­keinket hoztuk ide el, s a siker megszületett. Egyetlen példa is elég bizonyítani: még meg sem nyílt a vásár és több kiállított tárgyat, be­rendezést megvásároltak a külföl­di üzletszerzők. A Diósgyőri Gépgyár remeke A vásár legnagyobb pavi­lonja a kohó- és gépipar kiál­lítási csarnoka. Özd, Diósgyőr, Dunaújváros, a December 4 Drótművek, a Csepel Vas- és Fémművek és a Salgótarjáni Acélárugyár modem vonalú gépkonstrukciói, gyártmányai sorakoznak egymás után. Együtt is azt mutatják: lesz siker, üzletkötés, export, mert magas színvonalon készültek az itt kiállított gépek. A csarnok egyik legnagyobb érdekessége a Diósgyőri Gép­gyárban készült 6/10-es, eszté­tikailag is igen hatásos, lég­párnás gyorssodrógép. Uj kon­strukció ez, amely percenként 3500 fordulattal működik. Ilyen- nagy teljesítményű és kapaci­tású sodrógép még sehol sincs a világon. Ez a „csoda­masina” valóban versenyké­pes, biztos sikert arat.. Már a megnyitás előtt az egyik szov­jet szakember kijelentette: —> ötvenet rendelünk ebből a gépből még a harmadik ne­gyedévben. A gép konstruktő­rei megérdemlik, hogy a nagy nyilvánosság is megismerje nevüket: Jászai Sándor mér­nök és Zsóka Zoltán diósgyőri technikus. Ök tervezték egy egész kollektíva segítsége mellett, s a kiállított gépet a Diósgyőri Gépgyár prototípus üzemében készítették. Munká­csy Gyula osztályvezető mér­nök és Szlavkovszky Gyula üzemvezető véleménye szerint: a diósgyőri gépek — a kiállí­tott két szelephimbatengely- megmunkáló, a légpárnás gyorssodró, a hosszlyukfúró (ebből is többet szállítunk külföldre a kiállítás után), a középhúzógép, amely acél, vas, réz és aluminium húzásá­ra alkalmas, a papírvágó és fe­dő automata — mind nagy si­kerre számíthatnak. Mint aho­gyan nemzetközi jellegével rangot nyert a Budapesti Nem­zetközi Vásár, ugyanígy most rangot nyernek ezek a gépek is, hirdetve, hogy Diósgyőr munkásai képesek a legmaga­sabb színvonal elérésére. Az S érdemük Aki a megnyitás előtt egy nappal látta a vásárt, joggá: lehette fél a kérdést; Holnap Ionban rend uralkodjék, a gé­pek működjenek. Harminc di­ósgyőri szakember végezte a nehéz munkát. Szlavkovszky Gyula, Popróczky Károly, Kiss János és Kollár Mihály irányítása mellett. Kamarás Jenő is nagy részt vállalt, ő mutatja be működés közben — hétféle megoldásban — a diesel emelőtargoncákat, amelyeket már évek óta exportálunk. így kell; újszerűén, érdekesen A Budapesti Ipari Vásáro­kon — valljuk be őszintén —• nem voltak a legvonzóbbak, legszínesebbek a kohászati pa­vilonok. Csak sok szürke va­sat látott a látogató. A szak­ember a minőséget nézte első­sorban. A látogató az újszerű­séget, az érdekességet kereste. Nem sikerült mindig színessé, megkapóvá tenni a kohászati dás. A hengerelt szelvények modern összeállítása is nagy sikert arat, a kiállítás után Zágrábba viszi a METALIM- PEX, mert megnyerte a szak­emberek tetszését. De nézzük csak. mit hozott a kohászati pavilonba Borsod ipara: az ózdi gyárból hengerelt szelvé­nyeket. könnyített idomacélo­kat, hengerelt árukat hoztak. A találmányok pavilonjában helyezték el az ózdiak egyik makettjét, amely a kohón kí­vüli nyersvas kéntelenítésére készült. Benyó Tibornak és Horváth Jánosnak erről a ta­lálmányáról már több külföl­di cég kért műszaki leírást. A Lenin Kohászati Művek is nagy gonddal készült a vásár­ra. Az eredmény: gyönyörű kiállítás, sok újszerű megol­dás, a kicsinyített szelvények, a szerszámkovácsműhely, s a csavargyár termékeinek igen okos elrendezése. Ebben a Ez a hosszlyukfúrógép is a Diósgyőri Gépgyárban ké­szült. üzemek kiállított termékeit, s ez egyrészt érthető is volt. Soltijai könnyebb a könnyű­ipar, a műszeripar, az élelmi­szeripar helyzete. A vas szür­ke, s úgy látszott, ezen nem le­het változtatni. Nos, a vas szürke maradt, a kohászati pa­vilon mégis színes, változatos, érdekes és mondjuk meg úgy, ahogy van; lenyűgöző lett. UJ­csamokban nagy feltűnést kelt az egyik modell, amely fénygrafikai megoldással, működés közben mutatja be az egyik kohót. Veress Sándor brigádját dicséri ez az érdekes, a fények hatására működésbe lépő miniatűr üzem. Szegedi Lán£# Foto: Szabadon GjOcgs:

Next

/
Thumbnails
Contents