Észak-Magyarország, 1963. április (19. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-18 / 89. szám

ESZAKMAGYAROR5ZAG Csütörtök, 1963. április IS­Újból meg kell vitatni as evian: egyezményt Ben Bella algériai minisz­terelnök sajtóértekezletén el sösorban a március 15-e óta hozott államosítási intézkedő Egy mondáiban... JOSZIP BROZ TITO távira tot intézett Nyikita Hruscsov- hoz és Leonyid Brezsnyevhez. amelyben köszönetét mondott azokért a szívélyes jókívánsá­gokért, amelyeket a szovjet ve­zetők küldtek Jugoszlávia né­peihez a' Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság alkot­mányának és a köztársaságok alkotmányainak elfogadása al­kalmából. SZERDÄN Moszkvában meg­nyílt a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa végrehajtó bizottságának V. ülése, amely­nek munkájában Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, a Né,- met Demokratikus Köztársa­ság, Románia és a Szovjetunió képviselői vesznek részt. A NEMZETKÖZI Újságíró Szervezet prágai főtitkársága táviratban tiltakozott az argen­tin kormánynál vezető argen­tin újságírók letartóztatása miatt. A LAOSZI helyzetről nyilat­kozott szerdán délelőtt az an­gol külügyminisztérium szóvi­vője és elmondotta, hogy Gro- miko szovjet külügyminiszter mór tárgyalt Trevalyan moszk­vai angol nagykövettel a lao­szi ügyről, s az angol fél továb­bi kapcsolatot remél a genfi értekezlet másik társelnökével a Szovjetunióval. KORLÁTOZOTT rendkívüli állapot Argentínában, jóllehet még csak két hete, hogy lever­ték a fegyveres erők szélső- jobboldali vezetőinek lázadá­sát. AZ AMERIKAI haditengeré­szet vizsgálóbizottsága folytat­ja az Atlanti-óceánon 129 em­berrel eltűnt Thresher alom­tengeralattjáró katasztrófájá­nak tárgyalását. SZERDÁN délben a Nvugat- Németországból kiutasított és. az osztrák határon áttett Ra- jakowitschot, Eichmann volt helyettesét, kilencven', perces kihallgatás után, tömeggyil­kosság gyanúja miatt, előzetes letartóztatásba helyezte és azonnal fogházba kísértette a bécsi törvényszék vizsgálóbí­rója. sekről beszélt. Ismételten el­ítélte a gyarmatosítást, a neo- kolonializmust és hangsúlyoz­ta, hogy Algéria tovább folytatja az államosítás végrehaj­tását, mert a felszabadult nép ezt türelmetlenül várja. Az intézkedések elsősorban < nagy, jogtalanul szerzett bír tokokra vonatkoznak, hogy áthúzzák a spekulánsok szá­mításait, csapást mérjenek i kiváltságosokra és visszaadja a földeket az algériai parasztoknak. A miniszterelnök hozzáfűz­te, hogy az államosítási intéz­kedések nem jelentik a Fran­ciaországgal való együttmű­ködés felmondását, de mondotta — ellene vagyunk minden olyan együttműködésnek, ahol a felek nem egyen­lő jogú partnerek. Az algériai kormányfő be­jelentette, hogy a Francia- országhoz hétfőn intézett jegyzékben javasolták az eviani egyezmények egészének újbóli megvitatását, mert a tények azt bizonyítják, 'hogy az egyezménynek van­nak olyan részei, elsősorban katonai záradékok, amelye­ket Algéria nem fogadhat el. Ben Bella szívből üdvözölte az Arab Államszövetség meg­születését, amely jelentős ese­mény az arab világban — mondotta. Arra a kérdésre; hogy Algéria csatlakozni fog-e, célzott rá, hogy a csatlakozás nem áll közvetlen küszöbön. Ez elsősorban nem a kor­mány, hanem a nép problé­mája — mondotta — és arra is emlékeztetett, hogy az arab szövetséghez az első lépést a Magreb-országok egysége fogja jelenteni. Közölte a to­vábbiakban, hogy elfoglaltsá­ga miatt előreláthatólag nem személyesen vezeti az állam- szövetség megalakulása alkal­mából tartandó ünnepségekre Kairóba utazó küldöttséget. Világszerte megmozdult a demokratikus közvélemény Julian Grimau megmentése érdekében Julian Grimau Garcia, a Franco börtönében sínylődő kommunista vezető életét ha­lálos veszély fenyegeti. TASZSZ-jelentés szerint Madridban olyan hírek kerül-, tek szárnyra, hogy bírái már utasítást kaptak halálos ítélet hozatalára és haladéktalan végrehajtására. A spanyol fasiszta pribé­kek tervezett újabb ször­nyű gaztette világszerte hatalmas felháborodást kelt. Több magyar szervezet, így Szubtrópusi levegő hozta az igazi szép tavaszi időt Tovább tart as enyheség, de futó esőkre kell számítanunk Dél-Európán át nagy tömegű szubtrópusi levegő árasztotta el már hétfőn Közép-Európát, s a Kárpát-medencéből is ki­szorította a nyugati időjárási frontokkal korábban érkezett hidegmaradványokat. Hétfőn és kedden hazánkban 20 fokon felül voltak a hőmérsékleti maximumok, s a napi közép- hőmérséklet már 3—4 fokkal haladta túl az április 15—16 sokévi átlagszintjét. Szerdán az erősödő felhőzet már akadá­lyozta a felmelegedést, de a kora délutáni órákban így is az ország több vidékén 20 fokig vagy afölé emelkedett a hőmé­rők higanya. Az elmúlt éisza- kák plusz 7—9 fokosak voltak. A Meteorológiai Intézet táv­prognózis osztályán tájékozta­Uíódlás Bonnban tásul közölték, hogy a nemrég ránk köszöntött tavaszi enyhe­ség. a szubtrópusi áramlás to­vább tart. A következő napok időjárását a változékonyság és az enyheség jellemzi. Számíta­nunk kell a nappali felhőkép­ződés további erősödésére és futó esőkre, záporokra, esetleg zivatarokra is. A következő éjszakákon a hőmérséklet plusz 10 fok körül lesz, a nappali maximumok azonban — a kor­látozott napsütés miatt — „csak” 15—20 fokig emelked­nek. a SZOT, az Országos Béke ta­nács, a Nőtanács és a Parti­zánszövetség tiltakozó távira­tot küldött a madridi katonai törvényszék vezetőjének. Tiltakoztak az ellen, hogy Julián Grimaul, a Spanyol Kommunista Párt Közpon­ti Bizottságának tagját ko­holt vádak alapján kato­nai vérbíróság elé állít­sák és követelték szabad­lábra helyezését. Franciaország demokratikus közvéleménye élesen tiltakozik. Kedden több küldöttség ke­reste fel a spanyol nagykövet­séget és a vidéki spanyol kon­zulátusokat, s követelte a ne­ves spanyol szabadságharcos szabadon bocsátását. Az illegális Spanyol Kommu­nista Párt Reuter-jelentés sze­rint kedden ismét tiltakozott Grimau tervezett halálraítélése ellen. Külföldi újságíróknak is megküldött röpcéduláin 'közöl­te, hogy a katonai ügyész min­den jel szerint halálos ítéletet fog követelni. A párt síkraszáll amellett, hogy Grimau ügyét ne ka­tonai, hanem polgári bíró­ság tárgyalja. Nyikolaj Blohin egyetemi ta­nár, a Szovjet Oiwpstudományi Akadémia elnöke tudósok és orvosok nevében táviratot in­tézett a spanyol igazságügymi­niszterhez és TASZSZ-jelentés szerint kérte, hogy a súlyos betegségben szenvedő Grimau bízza* ügyének tárgyalását polgári bíróságra. A Szakszervezeti Világszí' vétség felhívja a világ dóig3 zóit, hogy mindenütt hallassák tilta­kozásukat, s a táviratok ezreivel árasszák el a spa­nyol nagykövetségeket, konzulátusokat és más spanyol hatóságokat. Mentsük meg Julian GrirnS- Garcia életét! — hangzik a f®*1 hívás. A fasizmus és a kapitalizm8] ellen küzdő bolgár szövetig központi bizottsága a spany* igazságügyminisztériumhoz iff tézett táviratában követeli Gf*' mau szabadonbocsátását. Jugoszláviában is tiltako­zást váltott ki a Franco-rendszernek az * terve, hogy mondvacsinált t>*‘ rósági komédia során haláig ítéli Julian Grimaut, a Spanjw KP Központi Bizottságánál tagját. A Borba „Meg kell akad«' lyozni a bűntettet” című cikké' ben hangsúlyozza, hogy a jugoszláv nép a- világ közvéleményével együtt felemeli tiltakozni szavát a készülő gaztett ellen. A belgrádi Politika aláhúzd hogy Franco hadbírósága Ju' lián Grimau ellen azért kés»1 elő halálos ítéletet, mert a Sp3' nyol Kommunista Párt fő hat' cosa fáradhatatlan hazafikés* küzdött a spanyol nép jogaiért Lesz-e központi katalógus? A MEGYEI KÖNYVTÁR olvasótermének egyik asztalán néhány hosszúkás doboz szerénykedik. Sok munkát kívánó, értékes anyagot tar­talmaznak: mindazoknak a cikkeknek és könyveknek a címleírása található itt meg, melyeknek témáját az 1700— 1800—1900-as években Borsod- Abaúj vagy Zemplén megye, illetve Miskolc szolgáltatta. Ez a megyei repertórium, Klu­ger Lászlóné munkája, lehet az alapja annak a helyisme­reti gyűjteménynek, amely­nek összeállításáról az érdekelt szakemberek körében manap­ság oly sok szó esik. Országosan is fontos, nagy jelentőségű kezdeményezésről van szó: a helyismereti iro­dalom feltárásáról, katalogi­zálásáról. A „szűkebb haza” megismerésének és megismer­tetésének gondolalát szolgáló gyűjtéssel eddig is sokan foglalkoztak. Intézmények is, egyének is. Volt idő, amikor ebben néhányan provincializ­must, rosszul értelmezett né- piéskedést láttáié, pedig hát nem az. Közvetlen környeze­tünk életének, hagyományai­nak, különböző összetevőinek feltárása szükséges is. Az ed­dig 'feltart, összegyűjtött anyagról nincs központi kata­lógus, ahol minden kutató megnézhetné, milyen anya­got, dokumentumot hol talál. A megyei könyvtár vállalta ennek a központi katalógus­nak elkészítését. Tervbe vet­ték, hogy a teljesség igényé­vel gyűjtenek minden olyan, a könyvtár állományát képez­hető dokumentumot, amely a megye természeti világára, gazdasági életére, földrajzi és társadalmi viszonyaira, törté­netére, forradalmi hagyomá­ümjxanpr, uaszibov 50. — Bocsásson meg — mondta, miközben apró, fekete bajú- szát simogatta —, azt hiszem, elkéstem... Krebs a fejét rázta. — Nem, nem, a világért Sem. Ahogy mondani szokás, maga ért előbb a vályúhoz, egy teljes szarvhcsszal megelőzött. Ezért csak üljön le. No, üljön le.már, ne, vesztegesse az időt! . A kopasz folytatta a szabad- kozást. — Az asztal mindenképpen a magáé — mondta Krebsnek. — Mindjárt széjjel nézek, hol lehetne egy szabad helyet ta­lálni ... Az ördögbe is ... Egy tenyérnyi hely sincs. Krebs ekkor kompromisszu­mos megoldást javasolt: ülje­nek le mind a ketten ehhez az asztalhoz, megférnek ők jól egymás mellett. A kopasz nem tiltakozott. Leültek, s mind a ketten sört rendeltek. — Olyan ismerősnek tűnik a maga arca nekem —; szólalt meg az öreg, hosszan vizsgál- gaf.vn asztaltársát. — Érdekes, hol láttam én magát? Az illető vállat vont. — Bocsásson meg, milyen •~*vvel tisztelhetem? — tuda­kolta Krebs. ■— Heinrich Gube. — Várjon csak, várjon csak! Sofőr? — Igen. — Én balga! — Krebs a homlokára csapott. — Hiszen maga a Khümetz igazgató so­főrje, ugye? — Igen, az ő gépkocsiveze­tője vagyok. — Nohát, ez' -jó! — kiáltott fel a raktáros. — Kiderült, hogy egy és ugyanabban a gyárban dolgozunk ... Aha, itt a sör. A. legfőbb ideje, hogy ki­igyuk az áldomást ismeretsé­günkre. — Tréfán kívül mondja, hogy szintén a Gans-Behmer gyárban dolgozik? — Ott én, már több, mint húsz esztendeje, az áldóját! — Akkor valóban jól össze­hozta a véletlen ezt a találko­zást. — Aszker felemelte a korsót. — Egészségére, bará­tom. De bocsásson meg, kire iszom a sörömet? — Erich Krebsre. Raktáros vágyói:. Az én gondjaimra bíz­ták az anyagokat, meg a tarta­lék alkatrészeket. — Ahá! Tehát kétszeresen kellemes az ismeretségünk. Kiitták korsóikat. Aszker cigarettával kínálta asztaltársát. Egész idő alatt ne­vetett, tréfálkozott az öreggel. Krebs hasonló szellemességek­kel válaszolt, s elmesélt új­donsült ismerősének néhány érdekes, mulatságos történetet. — Egészen el vagyok ragad­tatva magától, barátom! — lel­kendezett Aszker. — És ha bármikor szüksége lenne a Buickomra... — Én nem tudom kedvessé­gét hasonlóval viszonozni — felelte Krebs. — Nekem nincs kocsim. A raktár pedig olyan, mint a többi hasonló intéz­mény: a küszöbét élő lélek át nem lépheti. Kivéve természe­tesen enge met., Én éjjel-nappal ott vagyok. — Úgy beszél, mintha ott is éjszakázna, abban, a raktár­szentélyben — nevette el ma­gát Aszker. — Ha ott nem is éjszakázom, de mindenesetre a közelében tartózkodom. Hiszen én a gyárban lakom. — A gyárban lakik? Hogyan értelmezzem ezt? — Szó szerint úgy, ahogy mondom — gesztikulált kezé­vel Krebs. — így alakult. A múlt évben lebombázták a há­zamat. Még az a szerencsém, hogy egyszál egyedül élek, és nem kell siratnom a családo­mat, amely bizonyosan ott pusztult volna. Hogy fedél nél­kül maradtam, sokáig keres­géltem lakást. De mindegyik vagy túlságosan drága volt, vagy az isten háta mögött, messze a gyártól. Nekem pedig elég körülményes kilométere­ken át utazni. — Természetesen — felelte Aszker. — Már éppen készülődtem, hogy átmegyek a másik gyár­hoz dolgozni, mert'ott megígér­ték, hogy lakáshoz segítenek. De Khümetz igazgató közben intézkedett, hogy ürítsék ki ne­kem azt a kis kamrát, amelyik közvetlenül a raktár épülete mellett van. — É’s most abban lakik? — Mi mást tehetnék? Igaz, kicsi a szobácska, de hát nem is kell a magamfajta aggle­génynek valami díszes, nagy kastély. — Még eggyel — intett Asz­ker a pincérnek, majd oda­ment a wurlitzerhez és egy pénzdarabot dobott be. A régi tiroli walcer hangjai töltötték be a mulató termét. Krebs énekelni kezdett, s utá­na Aszker is. — Gondolom, a különböző szerszámok és anyagok egész ármádiája van abban a maga raktárában — szólalt meg Asz­ker. amikor lejárt a wurlitzer. — Képzelem, mi minden lehet ott elraktározva. — Vétkeznék, ha panaszkod­nék. — Krebs ravaszkásan el­mosolyodott. — Takarékos va­gyok és zsugori, mint Gobseck. Ezért aztán minden van, ami csak kell. — Hohó, maga dicsekszik, barátom! Lefogadom, hogy minden azért nincs. — Ám legyem! Lássuk! Mondjon valamit, és én hármat teszek egy ellen, hogy mellé­fog. Három korsó sör egy ellen, hogv feltétlenül elveszíti a fo­gadást! — Állom! — Aszker gondol­kozott egy kis ideig, aztán meg­szólalt: — Az én Buickomhoz való akkumulátorok valószí­nűleg nincsenek 2 i -.‘nis !í Krebs felnevetett. — Három is van! Ä jó ég tudja, hogyan is tettem rájuk szert. De ez már más kérdés. Most pedig hozathatja azt a sö-, rücskét! Ä 1 — De én még nem akarom abbahagyni. Hiszen a vesztes-1 nek joga yan a revansra. ] — Legyen igaza! Jogos a re-, vans. De bármit mond, azt is] elveszti. Gyerünk a kérdéssel!! — Meggyőződésem, hogy he-1 gesztőpiszloiy nincs a raktá-! rában. ' Krebs abbahagyta a neve-! tést. Csodálkozva húzta el a i száját. | — ördöge van! — mormolta., — Eltalálta, barátom. Ami1 igaz, az igaz. Hegesztőpisztoly! nincS. < — Visszanyertem a sört! — ] kiáltott fel Aszker önfeledten. < — De hogyan lehet meg egy! raktár hegesztőpisztoly nélkül? c — Volt az! Több mint egy] évig hányódott ott kettő is. A < kutya se használta őket, és én 1 rengeteg időt vesztegettem rá, ] hogy megóvjam a szennyező-' déstől, tisztán tartsam, gon-j dozzam a kaucsukkábelét. « ■— Mi lett velük? ] Krebs vállat rántott, s a sö-i röskorsóért nyúlt. 1 — Elvitték tőlem, Gube. Ha! akarja, még azt is megmond-1 hatofn, hogy ki. Valami kato-! naemberek. Éjszaka jöttek, a' főmérnök papírját mutogatták.! Még most is nálam van az írás. i Odaadtam nekik mind a két] hegesztőpisztolyt, az appará-1 tokkal együtt. Elvitték és, visz-] sza se hozták. , (Folytatjuk.) ' nyaira, népszokásaira és egy®? emlékeire vonatkozik. A gyük temény állományát képezi** azok a dokumentumok, am®' lyek a gyűjtő területre vonat' kozó adatokat, megállapítás» kát tartalmazzák, független1' megjelenési helyüktől és Í0> májuktól, a helyi szerzők m®' vei, íróké, tudósoké, Politik» soké, akik itt születtek, del; goztak, vagy életük egy rési8* itt élték, részt vettek e vidd' szellemi arculatának kialaki; fásában, valamint a helf1 nyomda term ékek. A könyvtár 1950 ófa az úi‘ Ragokban megjelent fontosat» cikkeket is gyűjti a tájcikk' katalógusban. Ezenkívül kép' lelőhely katalógust is kés»' tettek és képes levelezőlap®** gyűjteményének alapját *á megteremtették.- A KÖNYVTÁR dolgozói teháj solcat vállalnak, sokat tette** már az ügyért, de a feladak i mely megvalósításra vár <3 • helyismereti anyagok feltárd] [sa, gyűjtése, katalogizálás» >oly nagy, hogy ennek 3 [könyvtár képtelen lenne rcie&f i felelő módon eleget tenn]1 [Ehhez szükséges a múzeumo*“ [a levéltárak és mindazokig** 'a kulturális szerveknek segk' [sége, megértő támogatása *Sl i amelyek helyismereti, heljj' ] történeti tevékenységet folyj itatnak, vagy ilyen anyagé» 'rendelkeznek. Mivel a külön] ] böző intézményele egymást» 'függetlenül is gyűjtötték í"‘ \ anyagot, már csak a „rend" i teremtés” kedvéért is a leö" ] teljesebb együttműködés vá' !lik szükségessé a gyűjtőterü' let meghatározásával, pont»] ! katalogizálással és még sor feladat elrendezésével.- ! Jelenleg a feladatok nagV] ságának felismerésénél és ü' imént felsorolt katalogizál* gyűjteményeknél lényegébe8 még nem sikerült lovát» lépni, de az elképzelés valói'8 váltása nem is néhány hete5 munkát igényel. Az eddig meP' tartott ankétok is inkább ess*] azt a célt szolgálták, hogy érdekelt feleket megbarátkoK tassák a központi katalógus gondolatával, megnyerjék se] gítségüket a munkához. E1VI' leg mindenki elismeri enn»’ fontosságát. szükségességé“ hiszen a könyvtár nem öncél“ gyűjtögetést akar, hanem 3 helyismereti irodalom telj®' feltárását; a mindenki szám»' ra hozzáférhetőséget kívánt3 biztosítani. A gyakorlati k>' vitelezés természetesen sp3 munkát, körültekintést ®3 nagy szervezőkészséget köV®' tel. De ha minden érdeke* intézmény, szerv valóban 3 szívügyének tekinti, - akk®[ bizonyára sikerül a közpop1 katalógus tervének valóra vá*' tása; Priska Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents