Észak-Magyarország, 1963. április (19. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-14 / 87. szám

4

' BSZAKMAGTARORSZÄG

Vasárnap, 1563. április I®

IfMI százalék

Lordokból lett bankárok

és bankárokból lett lordok

KI KINEK A KICSODÁJA címmel március 10-éíi

hosszabb cikket írtunk a mai francia finánctőke és Dfe Gaulle kormányának szoros kapcsolatáról. Henri Claude: De Gaulle és a francia nagytőke című műve volt Útikalauzunk a francia bankokrácia labirintusában. Most egy másik könyvről szeretnénk beszámolni, mégpedig S. Aarono- vilch: A brit uralkodó osztály című kötetéről, amely az idén jelent meg 'Angliában és most magyarul is napvilágot látott Bácskai Tamás fordításában a Kossuth Könyvkiadó kiadványai között.

A könyv szerzője a mai kapitalista világra mindenütt jellemző finánclöke uralkodó szerepét vizsgálja ö Brit Felsége Birodalmában. Megállapítja, hogy „a finánctőke beépült a kormányba, teljes mértékben ellenőrzi a kormányt és a közigazgatást, a maga profitja érdekében.” A könyv marxista analízisét adja ennek a tételnek és talán legérdekesebb része az, amelyben tételét a. brit bankok, nagyvállalatok vezetőinek bemutatásával, c vezetők gazdasági és személyi kapcsolatainak illusztrálásával támasztja alá. Miután megállapítja; „a banktőke és az ipari tőke összefonódása azt jelenti, hogy a pénzügy és a hitel területe mindinkább egybeolvad a termelés és a kereskedelem területével”, részletesen bemutatja a kartellek létrejöttét, a bankok beavatkozását befektetések segítségével az iparba és a kereskedelembe, valamint az Angol Bank szerepét, főleg egykori híres igazgatója. Moűlague Normann idején. Mintha csak a Horthy-korszak Magyarországáról hallanánk, amikor azt olvassuk, hogy „az ipari és kereskedelmi tőkések leghatalmasabb csoportjai beházasodtak az arisztokrata és nagybirtokos családokba és összeolvadtak e rétegekkel, magukra öltvén az uralkodó kaszt feudális köntösét.” Erre talán egyik legjobb példa Macmillan miniszterelnök, aki egy nagy könyvkiadó cég junior-tulajdonosa volt, amikor feleségül vette Evelyne Caven- dish--t, az angol arisztokrácia egyik legelőkelőbb családjának lányát és ma már sokkal jobban szeret vadászni, mint üzletekről beszélni.

TALÁN legizgalmasabb fejezete a könyvnek az, amelyben a brit finánclöke főbb csoportjait tárgyalja a szerző. Itt látjuk, hogy például az a lord Bicester, aki az amerikai Morgan-céggel kapcsolatban álló Morgan—Crenf elleég feje (óriási érdekeltségei vannak Indiában is), a Royal Dutch Shell olajvállalattal együttműködve, kapcsolatban, mégpedig szoros kapcsolatban áll a, híres Jardinc-Mathe- son Comp-al. Ez viszont Honkongban érdekelt, tehát ugyancsak ázsiai, azaz birodalmi vállalat. Am lord Bicester rokona is W. J. KesuHck-nek., a Jardine—Matheson vezetőjének és mindketten együtt ülnek az Angol Bank igazgatóságában.

A Royal Dutch Shell azonban a Rotschild, a Sámuel és a hazard-cégekkel hozza kapcsolatba az előbbi kettőt egyrészt, az Oppcnheimer-íéle AAC-vel, a spanyolországi Rio Tinto Co Ltd rézbánya vállalattal másrészt. Ennek a spanyol bányának államosítása még a spanyol köztársasági kormány idején váltotta ki e tőkések bosszúját úgy, hogy uralomra segítették és támogatják még ma is Fran- co-1, aki persze biztosítja a vállalatok érdekeinek uralmát. A Rio Tinto vállalat viszont szoros kapcsolatban van a kongói harcok okával az Union Miniere-vel, Csőmbe fő támogatójával. Ez viszont már francia—belga érdekeltség is és a Rotschild-, valamint a Lazard-cég Franciaországban éppen olyan jelentős, mint Angliában, sőt La zárd az Egyesült Államokban is rendelkezik egy központtal. És lord Kinder slag, a Lazard-cég londoni feje ugyancsak ott ül az Angol Bank igazgatóságában, mint lord Bicester, meg W. J. Keswick.

Folytathatnánk még a sort azzal, hogy lord Kin- dersley benne van a híres Lloyds Bankban is, amely viszont együttműködik a National Provincial-lul és ennek a Morgan—Grenfell, tehát lord Bicester a kapcsolata. Azt is elmondhatjuk, hogy a Lloyds igazgatójának anyja Be- van-lány, ez a család pedig a híres Barclay Bank alapítói között foglal helyet. A Barclay Bank viszont Oppenhei- meróken keresztül a Rotschild—Samuel-csoporttal is kapcsolatban ál),

ENNYIT ízelítőül ebből az érdekes könyvből, amely valóban hasznos mindazok számára, akiket valóban érdekel, milyen érdekek irányítják a tőkés világ politikáját.

Máté Iván

A bevezetés nem felel meg a valóságnak.

A látogató a kellemesen hűvös előcsarnokba lépett, a kis- ablaknál leadta az olvasójegyét, számot kapott, és felsietett a lépcsőn. Lépteinek neszét puha szőnyegek szívták magukba. A folyosón futó pillantást vetett a vitrinek alatt elhelyezett legújabb kötetekre, majd belépett a „katalógus-terem” feliratú ajtón. A helyiségben világos szekrények álltak, tele apró ábc-vel jelölt fiókokkal. A látogató rövid szemlélődés után kihúzta az egyik fiókot, kis ideig keresgélt az apró lapok között, feljegyezte a kívánt mű szerzőjét, címét, számát. Még más fiókokból is jegyzett magának, majd egy párnázott ajtón nyomta le a kilincset.

A nagyteremben többen ültek már az asztalok mellett, de csend volt. Csak néha ziz- zent egy-egy továbbhajtott könyvlap, vagy sercent halkan a toll. Az újonnan érkezett a dobogóval magasított asztalnál ülő fehérköpenyes asszonyhoz ment, felírta a kérőlapra az imént ki jegyzett néhány nevet, adatot, majd a kijelölt helyre ült. Kis idő múlva — egy híján — elé tették a kért műveket.

Borsod megyei Műszaki Kinyvtár

?

szágos Műszaki Könyvtár fiókjaként. Ez először a'Miskolci Nemzeti Színházban kapott helyet, majd csakhamar beolvadt a városi, később a megyei könyvtárba. Nem fejlesztették, nem is nagyon tudott róla senki. Végül 1959- ben a megyei könyvtár és a város társadalmi szerveinek vezetői ankétot rendeztek, melyen határozatot hoztak műszaki könyvtár részleg létesítésére. A döntő szót azonban az a határozat mondta ki. mely öt megyében — .köztük Borsodban is — műszaki részleg szükségességét irta elő. Ezt követően a Művelődésügyi Minisztérium biztosította az anyagi feltételeket (devizakeret folyóiratokra, létszám stb.) és a II. Rákóczi Ferenc könyvtárnak is életképes műszaki részlege alakult.

Hol tartanak most?

Tájékoztatási csoportot szerveztek a műszaki irodalom propagálására, helyismereti anyagok gyűjtésére. Körülbelül. 30 könyvtárral tartanak kapcsolatot — köztük az országos nagy könyvtárakkal is —, melyektől rendszeresen kapjak a különböző kiadványokat.

Pár hónappal ezelőtt újabb jelentős előrelépés történt. A megye öt legnagyobb könyvtára a műszaki egyetem, a Lenin Kohászati Művek, a gépgyár, az Ózdi Kohászati Üzenlek és a megyei könyvtár között megállapodás jött létre az együttműködésre, a kölcsönös tájékoztatásra. Még ebben az évben kidolgozzák azt a katalógus rendszert is, melyből mindenki tájékozódhat a megye műszaki könyvtáraiban fellelhető irodalomról. Az új kötetekről kiadványt készítenek, sokszorosítják és így mindenki könnyen betekintést nyerhet ezekbe a művekbe is. A folyóiratokról a megyei és egyetemi könyvtár közösen készít katalógust. (A folyóiratok sokféleségének illusztrálására talán érdemes megemlíteni, hogy előzetes számítás szerint, több mint 2000 féléről van szó.) A műszaki irodalom propagandáját az úgynevezett középszinten is szélesíteni kívánják. A szocialista brigádokban dolgozó, valamint az újítómozgalomban, résztvevő munkások számára ajánló bibliográfiát készítenek.

Igen, a műszaki könyvtár ügyét szorgalmazó emberek sok mindent megvalósítottak már. A megyében jelenleg 39 műszaki könyvtárt tartanak nyilván, körülbelül 250 ezer kötettel. Különösen az egyetem

1 könyvtára tölt be fontos szerepet, amely kétségkívül a a legjelentősebb, legprecízebb és vezetőinek egészséges személete folytán — az imént már vázolt együttműködés révén — mindenki számára elérhető. Nagyon szépen fejlődsegiteijj

nek más könyvtárak is, és segítséget adnak a műszakig képzéséhez. A végleges meí,J oldás azonban a „jó lenne h8 mögött rejlik, egy közponj1 megyei műszaki könyvtár 1JJ tesítésében. Persze, hoí? nem egyszerű dolog ez. Sz3' mos összetevő játszik megh8 tározó szerepet, de mégsem 1(1' vihetellen. Talán Borsodbik szükségtelen egy muszáj könyvtár jogosságát bizonlj gatni, de hadd mondjuk c mégis, hogy megyénkben h«*' ven kétezernél több ember d<F gozik az iparban, akik köz3' körülbelül 7400 a műszaki éí lel miségi. A műszaki kön/1' tár a mezőgazdasági szakmüF kásoknak is tudna akiknek száma mintegy , ezer. Könyvanyagban sem sít gyünk szegények. Egyik probléma, a hely kérdése. PJj a megyei könyvtár pár e múlva új épületet kap. (A t*T vek szerint 1067-re.) Mi leni1'1 ha a könyvtár jelenlegi ép3, leiére az a tábla kerülne ff., melyről a cím elején sz«3 tűrik? Mi lenne, ha ezt K épületet műszaki könyvtárt!8.“ rendeznénk be? Csak Misk°l. con 40—42 ezer a munkás«3, és a műszaki dolgozók szám3 Bizonyár;! nem maradna ^ használatlanul még egy Tec" nika Háza sem ...

Utópia? Ma talán még ig®jj De mindenesetre olyan utóp'f amely sok ezer embert fogl8, koztat és melynek megvalós3j lása nemcsak a közvetlen3 érdekelteknek hozna haszn0' Priska Tiboí

— Sajnos, ez itt nincs meg

— mutatott a lapra, aki a könyveket hozta, —, de az Ózdi Kohászati Üzemek könyvtárában megtalálható. Pár nap múlva rendelkezésére állunk vele.

Néhány halk mondat következett még, megállapodtak a pontos időben: ekkor és ekkor itt lesz a könyv.

— És itt az a szabadalmi leírás, amit a múltkor keresett

— szólt a könyvtáros és egy vékony füzetet tett az asztalra.

Órák múltán hősünk teleírt jegyzetlapokkal, ábrákon, műszaki leírásokon töprengve haladt lefelé a lépcsőn. Mikor kilépett a kapun, felpillantott a táblára: Borsod megyei Műszaki Könyvtár.

Ilyen tábla azonjpan még sehol sincs kifüggesztve. Egyelőre még semmilyen tervben nem is szerepel. Csak néhány embernek — műszakiaknak — a képzeletében, ott is csak valahogy így: „jó lenne, ha...” Ez viszont már régóta. Hiszen a műszaki, könyvtár gondolata több mint tíz éve foglalkoztatja a szakembereket, a társadalmi szervek vezetőit és ebből a gondolatból már sok mindpnt megvalósítottak.

Első ízben 1949-ben létesítettek ilyen könyvtárat az OrHa az olvasó erre az írásra pillant, először bizonyára csak szembetűnő számokat lát. Nem is nagy számokat. Előre jelezhetjük, hogy a számok mögött emberek állnak. Gyári munkások, művezetők, technikusok, mérnökök. Hirlelenében nehéz lenne megmondani hányféle szakmabeli férfiak és nők, idősebbek és fiatalok, ki-ki a maga örömeivel, gondjaival, vágyaival, törekvéseivel. Áz ország, közelebbről a mi megyénk egyik legnagyobb gyárának, a diósgyőri Lenin Kohászati Művek dolgozóinak sokezer fős kollektivája, teljes létszáma ez. Nem hiányzik közülük senki, a cím — 100% —, ezt jelenti. A többi szám mást jelent.

Ha már a számokról szólunk, annyit még nem árt ha megjegyzünk, hogy a számok ném fejeznek ki mindent, az emberek fejlődésének, az emberi viszonyok alakulásának teljes képét semmi esetre. Néha — mint ez ' esetben is —, sokat mondanak. Történetesen mindaz, ami a számokból itt „kiolvasható”, lényegében az egész magyar munkásosztályra és műszaki értelmiségre jellemző. Ezért érdemelnek kissé nagyobb figyelmet.

A gyáróriás dolgozóinak általános műveltségéről, iskolázottságáról van szó.

A szakszervezeti bizottság kultúrnevelési osztálya 1962 szeptembere és 1963 márciusa között számos aktíva, érdekelt társadalmi szerv és hivatal segítségével, fél- esztendeig tartó gondos, körültekintő és lelkiismeretes adatgyűjtéssel felmérte az egész gyár kollektívájának iskolai végzettségét. A statisztika, amit az adatokból ösz- szeállítottak, s amelynek tanulmányozása most széles körben folyik, sok mindenről beszél. ! 1

Vall a kapitalista múlt örökségéről, szocialista fejlődésünk örvendetes eredményeiről es munkánk fogyatékosságairól. Ugyanakkor fényt vet tennivalóinkra és ez a fény megvilágítja a távlatokat ‘is. A holnapot, ami nemsokára ugyanúgy, mint a távoli, vagy a közelebbi múlt is, történelem lesz. Leg- újabbkori történelmünk..

Nézzük a számokat. A teljes 100 százalékot, a legérdekesebbeket kissé elemezgetve. Pontosak és frissek.

I

s a Ez azt jelenti, hogy a fjZL gyár teljes létszámúja nak 1,64 százaléka, több mint 300 ember — mar egyetemi, vagy főiskolai végzettséggel rendelkezik. Sohasem dolgozott még ennyi mérnök, közgazdász és más képesítésű’ diplomás ember Diós- • győrött. (Ha a Diósgyőri Gép- * gyár hasonló végzettségű szak- J embereit is figyelembe ven-c nénk, még örvendetesebb a« kép.) De maradjunk az LKM-j nél. J

Közülük huszonegyen fizi- J kai munkakörben dolgoznak. < Különösen kvalifikált_ leiké-, i szülíséget, szakmai műveltsé- j get igénylő beosztásokban. Ha i azt is ■figyelembe vesszük, hogy í rajtuk kívül még 483 általánost gimnáziumot vagy techniku- • mot végzett, érettségizett era-. bér dolgozik hasonló munka-« körben, jogos a következtetés: j elkezdődött a fizikai és a szel-« lemi munka, a munkásosztály J és az értelmiség közötti lénye- < ges különbség megszűnésének j folyamata. «

— Üj dolog ez! A kommu- < nízmus egyik csírája. t

Érdemes megemlíteni, hogy \ jelenleg 11 diplomás nő dolgo-« zik a gyárban. Ez sok is, meg jj kevés is! Sok ahhoz képest,« hogy a felszabadulás előtt jj lámpással se lehetett volna c egyetemi vagy főiskolai vég-jj zettségű nőt találni az üzérnek- c ben. Hogy ma már 11-en van-« nak — csak itt, Diósgyőrött —,J ez jó és örvendetes dolog.« Utal a férfiak és nők közötti J teljes egyenjogúság megváló- < sulásának érlelődő folyamata-j ra. A lehetőségek és igények < persze sokkal nagyobbak. Eh- hez képest a 11 diplomás nő« még nagyon kevés ... s

De az 1.64 százalékról ált,nlá-\ ban se szólhatunk még az elé- 1

gedettség hangján. Jóllehet közülük többen 2-3 diplomával, szakképesítéssel is rendelkeznek, vagy éppen most szerzik a meglevő mellé a másikat is, (a mérnöki képesítés mellé néhányan a közgazdasági műveltség megszerzésére törekszenek ■— helyesen), mégis a gyár általános termelési, termelékenységi, műszaki-fejlesztési és gyártástechnológiai fel- adatait figyelembe véve még ma is kevés — különösen a nagy gyakorlati tapasztalatokkal és mélyebb tudományos ismeretekkel rendelkező — szakember a gyárban.) A meg- levőek közül is néhányat — képességei alapján — csak kisegítő munkakörben tudnak foglalkoztatni.

örvendetes, hogy jelenleg százhuszonheten tanulnak tovább a különböző egyetemek és főiskolák esti, vagy levelező tagozatán. Ez azt jelenti, hogy rövidesen — néhány év leforgása alatt — az LKM dolgozói közül több mint másfélszeresére nő a jelenlegi diplomás szakemberek száma.

Viszont, ha a mostani közel 2000, érettségi bizonyítvánnyal rendelkező LKM-dolgozó közül még többen rászánnák magukat tanulmányaik folytatására, ez a tendencia tovább gyorsulna, következésképpen a fizikai és szelelmi munka közötti, a munkásosztály és áz értelmiség közti különbség fokozatos megszűnésének tendenciája is, céljaiban pedig a Lenin Kohászati Műveli egész kollektívája egyre jobban oldaná meg a nagy gyár — népgazdasági szinten is fajsúlyos — gazdasági feladatait, a szocializmus teljes felépítésének nagy munkamegosztásában.

ms pf p* Magas ez a szám és S II elgondolkoztató. Azt " jelenti, hogy az egész gyári létszám 56,7 százalékának — több, mint tízezer embernek — kevesebb iskolai végzettsége van a 8 általánosnál. Igaz. mintegy 60 százalékuk legalább 6 elemit végzett, s csaknem ezren a VlI-et is elvégezték. De az is igaz, hogy több mint 2700-an csak a IV— V. osztályig, majdnem 500-an csak I—III. osztályig jutQttak el, sőt 172 analfabéta is dolgozik még jelenleg az. LKM-ben. Jegyezzük meg itt mindjárt, hogy e szomorú adatok illetve helyzet miatt nem a mi rendszerünknek és maguknak az alacsony iskolai végzettségű dolgozóknak kell szégyenkezni. A statisztika azt is „elárulja”, hogy a több. mint tízezer alacsonyabb végzettségű ember 74,2 százaléka 40 éven felüli!

Vagyis félreérthetetlenül a Horthy-rendszer örökségéről, művelődéspolitikájának, iskolarendszerének, a dolgozók anyagi és szociális helyzetének szomorú következményéről van- szó, amit az elmúlt 18 év alatt sem tudtunk még teljesen felszámolni.

Pedig a Lenin Kohászati Művekben szinte társadalmi ügy lett a továbbtanulás! Foglalkozik vele a nagyüzemi pártbizottság, a szakszervezet, a KISZ és a gyárigazgatóság egyaránt. A pártbizottság például ebben a hónapban tárgyalni fogja a felnőttoktatás helyzetét, feladatait. A szak- szervezeti bizottság — helyesen értelmezve pártunk VIII. kongresszusának irányelveit, illetve határozatát, felmérte a jelenlegi helyzetet.

Lehoczky Sándor elvtárs, a szakszervezeti bizottság kultúrnevelési osztályának vezetője, a minap, amikor éppen a gyári dolgozók továbbtanulási lehetőségeiről beszélgettünk, elővette pártunk VIII. kongresszusának határozatát, s szószerint idézte belőle a következőket:

„A dolgozók mind szélesebb körének tesszük lehetővé a továbbtanulást: a szakképzettség emelésére és az általános művelődési igények kielégítésére még tovább kell szélesíteni az esti és levelező oktatást. Bővítjük a dolgozók iskoláinak üzemi tagozatait... A népművelés fontos feladata., hogy az idősebb generációnak az a része, amelynek nincs teljes általános iskolai végzettsége, az iskolán kívüli népművelés segítségével is hozzájuthasson a nyolcosztályos iskola ismeretanyagához.”

— Ez az elvi útmutatás serkentett és ösztönöz jelenleg is a továbbtanulási lehetőségek bővítésére — mondotta —, s ennek megfelelően szorgalmazzuk és szervezzük az esti és levelező oktatás hallgatóit. A KISZ főleg a fiatalabb korosztályok továbbtanulását szorgalmazza. A művezetők, üzemvezetők. a gyárigazgatóság elvi útmutatása szerint, a munkahelyen segítik a továbbtanuló dolgozókat.

Köztudomású, hogy a Lenin Kohászati Művekben már évek óla működik az üzemi dolgozók iskolája, amelyben eddig több százan szerezték meg a VIII. osztály elvégzéséről szóló bizonyítványt. Jelenleg újabb továbbtanulási lehetőségek megvalósításán fáradoznak az LKM-ben. A Művelődésügyi Minisztériummal való

előzetes konzultálás alapján =j

nemrég dolgozták ki az úgyne- j vezett kétlantárgyas és az elő- > készítő tagozatok tervét. Mind- jj ezekről, az összes továbbtanu- i lási lehetőségről a közeljövőben ji részletes felvilágosítást kapnaK. 5 az LKM dolgozói.

A továbbtanulás anyagi tér- 4 heit a vállalat és a szakszerve- íj zetí bizottság közösen fedezi. 4

Ha figyelembe vesszük, hogy íj az analfabéták részére öt ha- jj vönként speciális tanfolyamat jj szerveznek, továbbá, hogy eb- jj ben a tanévben és ezt követő- jj en is, évenként több, mint két- «1 százan pótolják általános isko- jj Iái lemaradásaikat, több mint =i hatszázan járnak a gimnáziu- jj mok és technikumok esti és le- =1 velelzö tagozataira, több mint j! százhúszon a különböző egyete- 5 mek és főiskolák ésti és levele- jj ző tagozatainak hallgatói —, íj akkor megalapozottnak látszik 4 az a törekvés, hogy 1970-rc lé- íj nyegében az LKM minden dől- 3 gozójának meglesz a minímáli- jj san 8 általános iskolai végzett- 4 séfje. Ennél persze lényegesen jj magasabb lesz ekkorra a gyári dolgozók általános iskolázott- «i sága. jj

e -j ss Tulajdonképpen a jj x'J két legbeszédesebb 4

” számot elemezgettük, jj korántsem a teljesség igényé- í; vei. A legmagasabb végzettsé- jj gű kategória helyzetét és az ál- :j talanosnál kisebb végzettsé- «I gűekét. A kettő együtt a gyár ji dolgozóinak 58,34 százalékát jj teszi ki. A többi, 41,66 száza- j] lék, 8 általánost, vagy közép- 4 iskolát végzett dolgozó. Helyzc- jj tűk. általános műveltségük ál- H falában megnyugtató, jó. Kö- jj zülük is bizonyára egyre töb- :i ben szánják majd rá magukat jj az elkövetkezendő esztendők 4 során tanulmányaik folytatása- jj ra, hiszen manapság ez alapjai- jj ban megváltozott, fejlődő éle- jj tünk természetes rendje.

Miért elemeztük éppen a Le- jj nin Kohászati Művek dolgo- jj zóinak helyzetét? Azért., mert 4 az LKM-ben folyó céltudatos íj törekvés és sokoldalú tévé- jj kenység a dolgozók általános jj műveltségének, iskolázottságá- 4 nak tervszerű, állandó emelése : érdekében örvendetes és dicsé- j retes jelenség. Példa lehet más j üzemek, vállalatok számára is. ■

Egészen biztos, hogy minden j fáradozás, energia és áldozat, j amelyet ennek érdekében ki- : fejtenek, később bőségesen ■ megtérül a vállalat gazdasági tevékenységének fejlődésében, ■ Ezen túlmenően pedig a tér- - melőerők legfontosabb elemei- í nek, az embereknek tervszerű í és tudatos fejlesztésével — j könnyebben és hamarább tud- ; juk kialakítani társadalmunk ■ teljes szocialista, majd kom- í munisla viszonyait is. í

Csépányi La,fos í|