Észak-Magyarország, 1963. április (19. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-03 / 78. szám

s

ES ZA KW A GYARORSZÄG

jogger

Szerda, 1963. április 3.

EM

A Szovjetunió Kommunista Fártja Központi Bizottságának levele

(Folytatás az 1. oldalról.) testvérpártokat érintő kérdéseket vitat meg, akkor ennek csupán előzetes jellege lehet. Az 1957. és az 1960. évi értekezletek megmutatták, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom vonalát csak akkor lehet sikeresen kidolgozni, ha ebben a munkában kollektíván vesz részt valamennyi testvérpárt és ha kellő módon érvényesül a nemzetközi kom munista mozgalom valamennyi osztagának sokoldalú tapasztalata.

Figyelmesen tanulmányoztuk , az önök elképzeléseit azoknak a kérdéseknek a kö réről, amelyek az SZKP és a KKP . képviselőinek találkozóján megvitatásra kerülhetnek. Fontos kérdések ezek és mi készek vagyunk megvitatásukra.

A magunk részéről jelen levelünkben szintén szeretnénk foglalkozni több olyan elvi kérdéssel, amelyek véleményünk szerint a testvér-pártok figyelmének, közös, ükünkért ví- . vott harcának középpontjában állnak.

Reméljük, hogy nézeteink ismertetése elősegíti azon kérdések körének megrajzolását, amelyek kétoldalú vélemény- cserét kívánnak meg, és hozzásegít a fennálló nézeteltérések leküzdéséhez. Ebben az a törekvés vezet bennünket, hogy ismételten aláhúzzuk eltökéltségünket, hogy szilárdan és következetesen védelmezzük az egész kommunista világmozgalom eszmei platformját, közös irányvonalát, amely kifejezésre jut a kiáltványban és a nyilatkozatban.

A nyilatkozat elfogadása' óta eltelt időben az élet annak egyetlen alapvető megállapítását sem rendítette meg. sőt teljes mértékben megerősítette a kommunista világmozgalomnak a jelenkori tapasztalat általánosítása és a marxizmus— leninizmus alkotó továbbfejlesztése alapján kidolgozott irányvonala helyességét.

Az SZKP abból indul ki, hogy korunk, amelynek alapvető tartalmát a kapitalizmusból a szocializmusba váló és a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal megkezdett átmenet jelenti, két ellentétes társadalmi rendszer harcának kora, a szocialista forradalmak és a nemzeti felszabadító forradalmak kora, az imperializmus összeomlásának, a gyarmati rendszer felszámolásának kora, az a kor, amelyben minden új nemzet a szocializmus útjára lép és világméretekben diadalmaskodik a szocializmus és a kommunizmus.

Az erőviszonyok alapvető megváltozása összefügg a kapitalizmus általános válságának további elmélyülésével, valamennyi ellentmondásának éleződésével is. A második világháború befejezése óta megváltozott az erők megoszlása az imperialista táboron belül. Az imperializmus gazdasági központját követve politikai és katonai központja is áthelyeződött Európából az Egyesült. Államokba. Az Egyesült Államok monopolista burzsoáziája a nemzetközi reakció legfőbb támasza lett. Magára vállalta a kapitalizmus megmentőjének szerepét. Az amerikai imperializmus jelenleg a nemzetközi zsandár funkcióit tölti be. A katonai tömbök politikáját kihasználva igyekszik • uralma alá vonni a többi kapitalista államot. Emiatt azután Franciaország. Nyugat-Németor- szág, Japán és más nagy tőkés államok szembehelyezkednek az Egyesült Államokkal. A tőkés országok világháborús károkat szenvedett gazdaságának helyreállítása, valamint fejlődésüknek az Egyesült Államokénál gyorsabb üteme erősíti több európai országnak azt a törekvését, hogy kiszakítsa magát az amerikai diktátum alól. Mindennek következtében súlyosabbá válnak az imperialista vetélkedés . és a konfliktusok meglévő gócai, egyszersmind új gócok alakulnak ki, ami egészben véve gyengíti a kapitalizmus rendszerét."

Az imperializmus népellenes, ragadozó jellege nem változott, de a szocialista világrendszer létrejöttével, gazdasági és ka-' tonai erejének növekedésével az imperializmusnak mind kisebb lehetősége lesz arra, hogy hatást gyakoroljon a történelem menetére.

Egészen nyilvánvaló, hogy az emberi társadalom történelmi fejlődésének fő tartalmát és fő irányát ma már nem az imperializmus határozza meg, hanem a szocialista világrendszer, a haladó erők, amelyek áz imperializmus ellen, a társadalom szocialista átalakításáért harcolnak. Amikor a kommunista vi- iágmozgalom az új feltételeknek megfelelően kidolgozta irányvonalát, szükségképpen

teljes komolysággal figyelembe vett egy olyan fontos tényezőt is, mint a hadviselés haditechnikai eszközeinek a páratlan romboló erejű termonukleáris fegyver megjelenésével és felhalmozódásával összefüggő gyökeres minőségi megváltozása.

Mindaddig, amíg nem valósul meg a leszerelés, a fegyveres erők tekintetében a szocialista közösségnek mindig fölényben kell lennie az imperialistákkal szemben.

Kényszeríteni fogjuk az imperialistákat arra a belátásra, hogy ha háborút robbantanak ki, ha fegyverek erejével akarják eldönteni, hogy milyen úton fejlődjék az emberiség, a kapitalizmus útján, vagy a szocializmus útján, ez az utolsó háború lesz, amelyben az imperializmus végképp megsemmisül.

Az adott körülmények között

a béke és a szocializmus minden harcosának kötelessége, hogy a lehető legjobban Kihasználja a szocializmus győzelme szempontjából kedvező lehetőségeket, ne engedje meg, hogy az imperializmus — világháborút robbantson ki.

Ragadozó jellegénél fogva az imperializmus nem képes megszabadulni attól a törekvésétől, hogy a nemzetközi porondon jelentkező ellentéteket háború útján oldja meg. Másfelől azonban termonukleáris világháborút sem robbanthat ki annak figyelembevétele nélkül, hogy a megsemmisülés veszélyének teszi ki magát.

A világháború, amellyel az imperializmus fenyegeti az emberiséget, nem végzetszerűen elkerülhetetlen.

Annak eredményeképpen, hogy a szocializmus erői mind nagyobb fölényben vannak az imperializmus erőivel, a béke erői" a háború erőivel szemben, még a szocializmus világméretű teljes győzelme előtt, tehát akkor, amikor a világ egy részén még kapitalizmus.- v^in, reális ’ .lehetőség nyílik arra, hogy a viíagiráborut' kirpkész- sziik' a társadalom életéből. *

E háború elhárításához természetesen minden eszközzel tovább kell erősíteni a szocialista rendszeri, tömöríteni a nemzetközi munkásosztály, a nemzeti felszabadító mozgalom öszszes erőit, az összes demokratikus erőket.

Azoknak, akiknek szemében kedvesek a szocializmus, a béke érdekei, mindent el kell követniük, hogy meghiúsítsák a világreakció bűnös elgondolásait, ne engedjék termonukleáris háborút kirobbantani és saját magával gmberek százmillióit a sírgödörbe rántani.

Az SZKP Központi Bizottsága. szilárdan tartja magát az I960, évi nyilatkozat következő tételéhez: „Amikor, a világ két rendszerre oszlik, a nemzetközi. kapcsolatok egyetlen helyes és ésszerű elve a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének elve, amelyet Lenin fogalmazott még és amely tovább fejlődött az 1957. évi moszkvai nyilatkozatban és békekiáltványban, az SZKP XX. és XXI. kongresszusának határozataiban, valamint

más kommunista és munkáspártok dokumentumaiban.” Pártunk, amelyet a nagy Lenin az engesztelhetetlen imperialislaeUenes harc szellemében nevelt, jól emlékezik Leninnek arra a figyelmeztetésére. hogy a kapitalizmus haldoklása iíözben is hallatlan bajt és szenvedést okozhat még az emberiségnek. A Szovjetunió minden módon fejleszti gazdaságát és ezen az alapon tökéletesíti védelmét, fokozza katonai erejét.

Országunk növekvő erejét azonban nem arra használtuk fel, és továbbra sem arra fogjuk felhasználni, hogy fenyegessünk valakit, hpgy háborús őrületet szítsunk, hanem arra, hogy tartóssá tegyük a békét, elhárítsuk az új világháborút, megvédjük saját országunkat és a többi szocialista országot. A békés egymás mellett élés politikája megfelel minden nép létérdekeinek, előmozdítja a szocializmus pozícióinak erősödését, a szocialista országok nemzetközi befolyásának növekedését, emeli, gyarapítja a kommunisták tekintélyét és befolyását.

A békés egymás mellett élés nem jelenti a szocialista és a burzso/i, ideológia ! összebékfté- Sét. Erre az útra I.épni annyit jelentené, mint szakítani a marxizmus—leninízmussal, fékezni a szocialista építés ütemét — burzsoá ideológia amolyan trójai faló, amelyet az imperializmus igyekszik bejuttatni a kommunista- és munkás- mozgalom soraiba.

A különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése előfeltételezi a nem gyengülő ideológiai, politikai, gazdasági harcot a két társadalmi rendszer között; a dolgozók osztályharcát a kapitalista rendszer országaiban, ezen belül a fegyveres harcot, amikor a népek ezt szükségesnek találják; a gyarmati cs függő országok népei nemzeti felszabadító mozgalmának szakadatlan fejlődését.

A tények azt mutatják, hogy a világháború elhárításáért folyó harc egyáltalán nem veri béklyóba a világméretű kommunista és nemzeti felszabadító mozgalom erőit, sőt éppen ellenkezőleg, hatalmas /naptömegeket tömörít a kommunisták köré. Éppen a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének adottságai közölt ment végbe Kubában szocialista forradalom, vívta ki nemzeti függetlenségét az algériai nép, tett szert nemzeti függetlenségre több mint negyven ország, erősödtek és-növekedtek a test- vérpárlok, nőtt a kommunista világmozgalom befolyása.

A Szovjetunió gazdasági fejlettség tekintetében már túlhaladta a fejlett európai tőkés -országokat és világ- viszonylatban a második helyet foglalja el, s nincs messze az az idő, amikor övé lesz az első hely a világon.

Nagy sikereket értek el más szocialista országok is. A szocialista rend annyira haladó, hogy lehetővé teszi a népeknek elmaradottságuk gyorsütemű felszámolását, azt, hogy utolérjék a fejlettebb országokat és velük egy sorban harcoljanak a kommunizmus felépítéséért.

A népelmek az új élet utáni törekvését megkönnyíti az, hogy lehetőségük van a szocializmus építésének nemzetközi tapasztalataiból a legjobbat kiválasztani, számításba venni mind a pozitívumot, mind a negatívumot a szocialista építés tapasztalataiban.

A marxista—leninista pártok előtt az egész t-ilágon nz a1 közös, végcél áll, hogy mozgósítsanak minden erőt a munkásság és a dolgozó parasztság hatalmának kivívására, a szocializmus és a kommunizmus felépítésére.

Minden egyes kommunista pártnak a maga harci taktikai vonala kidolgozásánál feltétlenül tekintetbe kell vennie az egész kommunista, világmozgalom tapasztalatait,

figyelemmel kell lennie azokra az érdekekre, célokra és leiadatokra, amelyeket mozgalmunk egészében maga elé tűz, figyelemmel kell lennie mozgalmunk lő vonakira az adott időszakban.

Mindamellett azonban a szocializmusért vívott

harc formáinak és módszereinek kidolgozása minden egyes országban az adott ország munkás- osztályának és kommunista élcsapatának belső ügye.

Egyetlen más testvérpárt sem határozhatja meg a forradalmi harc taktikáját, formáit és módszereit más országokban, akármilyen legyen is létszáma, tapasztalata és tekintélye. A konkrét helyzet pontos elemzése, az erőviszonyok helyes értékelése a forradalom egyik legfontosabb feltétele.

Nem lehet feltartóztatni a forradalmi tömegek lendületét a szocialista forradalom győzelméért vívott harcban, ha ennek megértek objektív és szubjektív feltételei. Ezt megkísérelni a pusztulással lenne egyenlő. • De nem lehet a forradalmat mesterségesen előbbre lendíteni, ha ennek nem értek meg a feltételei.

Az idő előtti felkelés, mint a forradalmi osztályharc tapasztalatai mutatják, kudarcra van kárhoztatva. A kommunisták azért szólítják a dolgozókat a vörös zászló alá, hogy győzzenek a jobb életért vívott harcban, s nem azért, hogy — akár hősiesen is —■ elpusztuljanak.

A forradalmi csatákban szükséges hősiesség és önfeláldozás nem önmagáért kell, hanem a szocializmus nagy eszméinek győzelme érdekében.

Az SZKP üdvözölte és a jövőben is üdvözölni fogja bármely ország forradalmi munkásosztályát, dolgozóit, akik kommunista élcsapatuk vezetésével bátran, .használják fel •, tőrrndfilrrri'helyzetét árra, megsemmisítő csapást mérjenek az osztályellenségre "és- uj társadalmi rendet vezessenek be. Pártunk teljes egészében a lenini elvek alapján áll, a nyilatkozat azon megállapításának az alapján, hogy a szocialista forradalom nem feltétlenül megy végbe háborúval.

Ha a kommunisták a szocialista forradalom győzelmét világháborútól tennék függővé, ez egyáltalán nem keltene ro- konszenvet a szocializmus iránt, sőt eltaszítaná tőle a tömegeket. A korszerű hadviselési eszközök szörnyű pusztító következményei miatt: az ilyen álláspont, csak ellenségeink! malmára hajtaná a vizet.

A munkásosztály és élcsapata — a marxista—leninista pártolt — arra törekednek, hogy békés úton, polgárháború nélkül hajtsák végre a szocialista forradalmat. Ennek a lehetőségnek a valóra váltása megfelelne a munkásosztály és az egész nép érdekeinek, az ország általános nemzeti érdekelnek. Ugyanakkor a forradalmi fejlődés útjainak megválasztása nemcsak a munkásosztálytól függ. Ha a kizsákmányoló osztályok a néppel szemben erőszakhoz folyamodnak, a munkásosztály arra kényszerül, hogy a hatalom kivívásának ne a békés útját válassza. Mindez a konkrét feltételektől, az országon belül és a nemzetközi küzdőtéren az osztályerők megoszlásától függ.

Pártunk a nemzeti felszabadító mozgalmat a világban végbemenő forradalmi folyamat szerves részének, az imperializmus frontját szétzúzó hatalmas erőnek tekinti.

A volt gyarmatok népei m» teljesen felemelkedtek a történelem alkotás magaslatára és keresik nemzetgazdaságuk és kuturájuk felvirágoztatásának útját. A szocialista rendszer erőinek növekedése segíti az elnyomott népek felszabadítását, gazdasági függetlenségük kivívását, a nemzeti felszabadító mozgalom továbbfejlődését és elmélyülését, a régi és az új kolonializmus minden formája ellen vívott harcát.

(Lapunk zártakor az SZKP, levelének MTI-közlése mégi tart)

AlEXAMPfc UASZSmv:

mondta szinte kiáltva, ami-' kor meglátta, hogy Aszker« tiltakozó mozdulatokat tett.' — Azt akarja mondani: ezj nem a nép, hanem az árulók i és a lakájok egy maroknvij csoportja? Tudom, mindent, tudok. De miért kerültek ha-! tatomra éppen az én hazám-J ban? «

Elhallgatott. Nem feleiig Aszker sem. így telt el né-' hány perc. Aztán Schubert^ ismét leült, s idegesen dobolti az ujjúval az asztalon. J

— Tudom: pusztulás vár rá-«

juk. Ehhez még csak árnyéka' sem fér a kétségnek. DeJ mennyit kell majd tenni,« hogy ismét megtalálja magátj a nemzet, hogy újra ép erő-« vei teljen meg!... Azt hi-' szem érti, milyen erőre gon-, doltam? «

Aszker bólintott, s kezet fo-' gott vele.

— Éppen ez az! — Schubert J

ismét szélesen, gyermeki önfe-« ledtséggel elmosolyodott. — DeJ beszéljünk tovább magáról...« Szeretne abba a gyárba kerülni,' amelyikben Max Wiesbach dől-' gozik? «

— Ez lenne a legmegfelelőbb, j

De nem tudom, milyen lehető-« ségeik vannak az elvtársak-J nak... u

— Bizonyos lehetőségeink«

vannak. A gyárban dolgozik* emberünk. •

— Stalecker? *

— Van még ott más is.;.«

Szóval megpróbáljuk. Ha nem* sikerül, megpróbáljuk a szorn-c szédos gyárban. Ott majd meg-6 látjuk. “

— Oskar — szólalt meg Ke-*

rimov, miközben kezét Schu-s bertére tette. — Egy évvel ez-* előtt említette nekem feleségét« és kislányát. Ott maradtak a° lágerben?... ‘ tJ

Schubert bólintott. «

/ G

— És ... semmi hír? •

Schubert nem felelt. «

(Folytatjuk.) "

■veszélyes lenne. Áz az illető, akivel az átjáróháznál összeakadtam, ha futólag is, de mégis látta a külsőmet.

— S még ott van Herbert Lange özvegye is. Először arra gondoltam, figyelmeztetnünk kellene őt, hogy hallgasson. De aztán, amikor jobban átgondoltam, rájöttem, hogy ezt nem lehet.

— Semmi szín alatt! Olyan állapotban van az az asz- szony... — Aszker lehajtotta a fejét. — Szegény Herbert! Milyen buta, módon alakult ez az egész. Elképzelem, hogy össze, lehet törve Lizel. És természetesen ■ azt gondolja rólam, hogy feneketlenül aljas vagyok;. Hiszen, ha«««

— Ugyan. Reméljük, hogy

minden jól alakul — élénkítette fel egy kicsit a lehangolt Kerimovot . Schubert. — Hiszen a fényképe nincs meg neki.;; Az én helyzetem viszont sokkal bonyolultabb; Oh, engem már kiválóan ismernek! Minden besúgójuk észre vehet. Éppen ezért nappal nem járok ki, s éjjel is csak a legszükségesebb esetben. Mint például ma. Különben semmivel sem kockáztatok többet, mint bármelyik katona, ak> golyózáporban megy támadásra. ;. Schubert egy időre elhallgatott. — Igen, nagyon nehéz. Nehéz, de nekünk nem kell másfajta élet, amíg ennek a szörnyű állapotnak vége nincs és nem lélegzik fel szabadon Németország. Elég belegondolni, mivé tették az embereket, mennyire elnyomorították a lelkűket. — Schubert felállt, s felindultan járkált a szobában le, s fel. — Néha megkérdezem magamat,

ugyanez a nép lenne az, amelyik Goethét és Einsteint, Beethovent és Bachot adtat a világnak.? s*« Nem* nem —

fel-alá járkált a szobában. — Vannak nálam jó igazolványok. Nagyon jó iratok. Nincs semmi félnivalóm, ha esetleg utánam néznek valahol.

— Gépkocsivezetői igazolványa is van? — kérdezte váratlanul Schubert: — Hisz maga kitűnően vezet kocsit. Emlékszem, micsoda úton és milyen ügyesen vezfette azt a „Steyrt” az erdőben.

— A gépkocsivezetői igazolványom tökéletesen rendben van. De előbb szerettem volna megváltoztatni a külsőmet.

Schubért kérdően nézett Asz- kerra.

— Ne gondoljon rólam túlságosan rosszat — mondta Aszker. — Nincs szándékomban semmiféle műszakállt ragasztani, vagy fekete kötést tenni a szememre. Pusztán csak leborotváltatom hajamat, kicsit megnövesztem bajuszomat. És szemüveget teszek. Csak egészen egyszerűt. Mondjuk plusz egy dioptriásat. A leggyengébbet...

— Ez menni fog.

— És aztán az öltözék. Valami tipikus gépkocsivezetői ruházatra lesz szükségem: lakk simléderes sapka, szerényebb zakó és' nadrág, fűzős, száras cipő.

— Ehhez egy kis idő kell....

— Nincs más hátra, minthogy várok valamelyest. Úgyis ki kell várni, amig a bajúszom megnő — nevette el magát Aszker. — Másképp túlságosan

bői. Átmentünk utána Lengyel- országba. Vagy egy hónapig voltunk ott. Később aztán utasítást kaptam, hogy jöjjek ide.

— Értem. — Aszker kis szü- . netet tartott. — Schubert elvtárs, nem ismeri vóletlénül ezt a nevet: Max Wiesbach?

— A „Gans-Behmer” gyár hegesztője?

— Igen. Ö az. Ki kell derítenem, miféle ember áz.

— Jót mondanak róla általában.

— Közelebbről szeretnék utána nézni ennek a Wiesbachnak. És egyáltalán, megvalósítható lenne az, hogy figyeljék őt?

— Azt hiszem, Igen.

— Meg kell mondanom, hogy Wiesbach most mindennél fontosabb az én számomra.

— Személyesen akar vele foglalkozni?

— Az lenne a legjobb. Úgy látszik, egy darabig itt kell laknom a városukban.

Schubert előtt érthetetlennek tűnt, miért érdekel egy szovjet felderítőt ennyire egy bizonyos hegesztő. De ő maga is tapasztalt illegális pártmunkás és konspirátor volt, s nem tett fel kérdéseket. Ha nem mondta, hogy. miért van rá szüksége, akkor nyilvánvalóan nem akarja mondani, így kell eljárnia.

— Itt lakni egy darabig, — ismételte Schubert. — Akkor valahol dolgoznia kell. Legalizálnia kell magát.-* Igen. — Aszker felállt, s

39.

Stalecker, miután megértette a néhány szó lényegét, megfogta Aszker kezét, s erősen megszorította.

— Bocsásson meg, barátom,

— mondta Aszkernak —, most már elhiszem, hogy német kommunista.

— Én viszont most már nyugodtan megmondhatom, hogy téved.

Stalecker zavartan nézett Schubertra.

— Hazamehet, ha akar Otto

— szólt Schubert. — Későre jár. Éjszaka van.

— Igen, Oskar. — Stalecker Aszkerhez fordult. — Jó éjszakát, elvtárs! — Kezet nyújtott Kerimovnak, s közben elmosolyodott. — Az érzésem azért nem csalt: rendes emberrel hozott össze a szerencse.

— No, és az én érzésem? — Aszker ravaszkásan hunyorított. — Én sem csalódtam, igaz?

Stalecker elment.

.Schubert karonfogta Aszkert, bevezette a szomszédos szobába, s leültette a díványra.

— Beszéljen.

— Előbb néhány kérdésem lenne. Működik Ostburgban az antifasiszta szervezet?

— Igen.

— És ön a vezetője?

«- így döntöttek.

És régóta van itt?

— Kis híján egy éve. A kémiskola likvidálása után csak hárman maradtunk a csoport-