Észak-Magyarország, 1963. április (19. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-13 / 86. szám

ESZ AKM AGY AK ÖRS Z AC* Szombat, 1963. április 13. 'vf •• Ünnepi est Moszkvában a szovjet űrhajózás napján A Francia Űrhajósáéi Ssiivetség emlékéremmel íuntette hi Jurij Gagarint A párizsi szovjet nagykövet­ségen csütörtökön ünnepélyes külsőségek kö­zött nyújtották át Vinogra­dov szovjet nagykövetnek azt az érmet, amelyet a Francia Űrhajózási Szövet­ség alapított az ember első űrrepülésének tiszteletére - és amellyel Jurij Gagarint, a világ első űrhajósát tüntették ki. Április 12-e, az űrhajózás napja alkalmából, amelyet a szovjet nép Jurij Gagarin el­ső űrrepülése második évfor­dulójaként ünnepel,-----coo----­E gy mondáiban... A NEMZETKÖZI Újságíró Szövetség elnöksége Djakartá- ban ülést tartott, amelyen fel­hívással fordult az összes új­ságíró szervezethez, hogy áp­rilis 15—21 között rendezzenek nemzetközi szolidáritási hetet az üldözött újságírók támoga­tására és tiltakozzanak mind­azon országok kormányainál, ahol az újságírókat üldözik. VARSÓBAN ülést tartott az Országos Békebizottság, amely maradéktalanul támogatta azt a javaslatot, hogy a Béke-Vi- lágtanács soronkövetkező ülés­szakát június 8-ra Varsóba hívják össze. MEGNYÍLT Nagy-Britannia Kommunista Pártjának XXVIII. kongresszusa. a moszkvai televízió csü­törtök esti különkiadásá­ban fellépett Jurij Gaga^- rin, German Tyitov, And­reán Nyikolajev és Pavel Popovics. Moszkvában a repülés és űr­repülés székhazában kiállítás nyílt meg, amely bemutatja a szovjet űrhajózás útját. Az űr­hajózás napjáról országszerte megemlékeztek. Leningrádban Jurij Gagarin arcképével emlékérmet bocsá­tották ki az ember első űrre­pülése emlékére. A Pravda április 12-i számá­ban vezércikket szentel az űr­hajózás napjának. Nehru indiai miniszterelnök a TASZSZ tudósítójának adott nyilatkozatában többek közt kijelentette: „Űrutazásának második évfordulója alkalmá­ból üdvözlöm Jurij Gagarint. A világűr meghódítása fel­tétlenül szükségessé teszi a tartós világbékét. Képtelenség és természetesen veszedelmes az országok és népek számára az olyan politi­ka folytatása, amely veszélybe sodorja a békét, egy olyan idő­szakban, amikor az emberiség előtt megnyíltak a merész vál­lalkozások és tudományos ku-, tatások roppant lehetőségei.” Péntek este a Kreml Kong­resszusi Palotájában ünnepi esten emlékeztek meg Moszk­va dolgozói, a szovjet közélet képviselői az űrhajózás nap­járól. Végétért az Akadémia nagygyűlése Az Akadémia ez évi nagy­gyűlése pénteken a közgyűlés záróülésével véget ért. Az Akadémia tagjai zárt ülésen vitatták meg az elnökség be­li Szakszervezetek Országos Tanácsának ülése A Szakszervezetek Országos Tanácsa pénteken az ÉDOSZ székházában teljes ülést tar­tott. Az ülésen megjelent Biszku Béla, a Magyar \Szocia- lisla Munkáspárt Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Sándor Jó­zsef, az MSZMP Központi Bi­zottságának tagja, a Központi Bizottság osztályvezetője. számolóját és a határozati ja­vaslatot. Az Akadémia tevékenységét — mint ezt az elfogadott hatá­rozat megállapítja — továbbra is az országos távlati tudomá­nyos kutatási tervek, illetőleg az ennek alapján összeállított és a feladatokat közelebbről meghatározó ötéves és éves ku­tatási tervek, illetőleg a fejlő­dés újabb követelményei szab­ják meg. A VIII. kongresszus határozatait figyelembe véve, az Akadémia legfőbb feladatá­nak tekinti a tudományos ku­tatások feltételeinek javítását és eredményességének fokozá­sát, hogy a tudomány mind közvetlenebb segítséget nyújt­son a. szocialista építés felada­tainak megoldásában. A hatezer résztvevő nagy tapssal fogadta a párt és a kormány megjelent vezetőit, Brezsnyevet, Kirilenkót, Miko- jant, Poljanszkijt, Szuszlovot, Iljicsovot, Selepint, a fegyve­res erők mar,sálijait és tábor­nokait, köztük Crecsko, Birju- zov, Szokolovszkij és Bugyon- nij marsaitokat, valamint a négy szovjet űrhajóst: Gaga­rint, Tyitovot, Nyikolajevet és Popovicsot. Az ünnepi estet Vlagyimir Promlszlov, a moszkvai városi tanács elnöke nyitotta meg. Ezután Msztyiszlav Keldis, a Szovjet Tudományos Akadé­mia elnöke mondott beszédet. Borisz Jegorov, a szocialista munka hőse, az analitikus szá­mológépek moszkvai gyárá­nak dolgozója, majd Tamara Hodakova moszkvai főiskolai hallgató méltatta a szovjet űr­kutatás nagy eredményeit. Szűnni nem akaró taps fo­gadta Andrijan Nyikolajevet és Jurij Gagarint. akik köz­vetlen hangú beszédben eleve­nítették fel űrrepülésük élmé­nyeit. Az ünnepi est végén ismert moszkvai művészek hangver­senyt adtak. ül szovjet képzőművész kosigrssszus pénteki napja Pénteken a szovjet képző­művész kongresszuson szakmai kérdések voltak előtérben, bár igen sok felszólaló foglalko­zott a művészet általános po­litikai problémáival is. Arkagyij Plasztov, a Szov­jetunió népművésze, az idős festő, állást foglalt az ideoló­giai koegzisztencia hamis jel­szava ellen, de kijelentette, hogy a formalizmus és az ab­sztrakció bírálata nem jelent­het menlevelét a naturalizmus­nak. Harcolni kell a szürke­ség, az unslmasság, a kopíro- zás ellen — mondotta. A délelőtti ülés végén a vi­tát berekesztették. Délután a kongresszus zárt ülésén vá­lasztották meg a szövetség új vezetőségét. A kongresszus zá­róülése és az új vezetőség be­mutatkozása szombaton dél­előtt lesz. Heti külpolitikai összefoglalónk Diplomáciai nagyhét A kommentátoroknak évről évre immár gyakorlatukká vált, hogy a húsvét- előtti na­pokat diplomáciai nagyhét­ként jelöljék meg. Ez idén ez a megjelölés különösen is indokolt, minthogy ez a hét ugyancsali mozgalmas volt. Erőteljes nyitánnyal indult: a szovjet kormány jegyzékkel fordult a NATO-hatalmak kormányaihoz, figyelmeztetve őket a tömegpusztító fegyve­rek elterjesztésében és a nyugatnémet atomfegyver­kezésben rejlő hallatlan ve­szélyre. A pápa kibocsátotta enciklikáját, amelyben lesze­relésre, a fegyverkezési ver­seny megszüntetésére szólí­totta fel a világ népeit. A jó­zan észre és az emberi érzés­re apelláló diplomáciai csele­kedetekkel szöges ellentétben, Párizsban olyan megbeszélé­sekre került sor a NAT.O-ha- talmak képviselői között, amelyek méltán váltják ki az emberiség aggodalmait, nö­velik a legjobbak elszántsá­gát a háborús tervek meg­akadályozására. Nemcsak a NATO állandó tanácsa, de a SEATO minisztertanácsa is Párizsban ülésezett e héten. A SEATO, ez a délkelet­ázsiai érdekeltségű agresszív közösség még sohasem tartott miniszteri értekezletet Euró­pában. Most is nyilvánvalóan azért került rá sor, hogy a SEATO-ban és a NATO-ban egyaránt érdekeltek egyfüst alatt tanácskozhassanak SEATO és NATO, nem kevés­bé Közös Piac-ügyekben. A diplomaták délelőtt, délután csak kalapot, csákót váltottak, ha azt akarták, messziről látsszék róluk, éppen melyik hatáskörükben szerepelnek elsősorban. A SEATO-tanács- kozásokról kiadott közlemény nem átallja hangoztatni a bé­ke, a semlegesség biztosításá­ra irányuló reményeket Dél- kelet-Ázsiában, ugyanakkor hírül adja, hogy nagyarányú hadgyakorlatok terveit, dol­gozták ki e térségben; Csak a név változott Még szókimondóbb a közle­mény Dél-Vietnamot illetően, ahol a bábkormányzat továb­bi erőteljes támogatását szor­galmazza a népi erőkkel szemben. A NATO-tanácsko- zások bevallott és be nem vallott céljai között a legdön­tőbb kétségtelenül az a törek­vés volt, hogy valamennyire jussanak az Atlanti Szövetség egységének helyreállításában. Miután a sokoldalú, multi­laterális atomütőerő tervét mind ez ideig nem sikerült tető alá hozni, most egy új elnevezést röpítettek világgá, most a multinacionális nuk­leáris ütőerőről van szó, amely nemcsak nevében, de tartalmában is más, végső so­ron azonban egyaránt, az atomfegyverrel rendelkező or­szágok számát növeli és egy­formán lehetőséget biztosíta­na arra, hogy Nyugat-Nómet- ország fasiszta generálisai rá­tegyék ujjúkat az atomíegy-. ver ravaszára. A multinacio­nális, soknemzetiségű, szövet­ségesközi atomütőerő végle­ges formáját a tervek szerint a NATO május 21-én, Otta­wában összeülő miniszteri értekezletén határozzák meg. Addig is azonban Merchant, az Egyesült Államok kormá­nyának megbízottja a közeli napokban Európába látogat és ismét felveszi a tárgyalások fonalát a multilaterális atom­ütőerő megvalósítása érdeké­ben. A Párizsból keltezett kommentárok egy része bizo­nyos tendenciákat állapít meg a francia—angolszász közele­dés irányában, (de mikor a konkrétumokra kerül a sor, kevés, szinte semmiféle ered­ményről sem tucjnak beszá­molni. Az ottawai értekezlet kezdetéig még sok alkudozás­ra lesz idő, az erőviszonyok változhatnak, a vonalak ku- szálódhatnak; az ottawai mi­niszteri értekezlet eredményét nehéz lenne megjósolni. Kanada példája Az Ottawából érkezett hí­reket különben e héten is nagy érdeklődéssel várta a közvélemény világszerte. Vá­lasztások zajlottak le — mint ismeretes — Kanadában, és az atmerikabarát liberális párt szerezte meg a legtöbb man­dátumot. A konzervatív párt, amely 1957 óta kormányzott, elvesztette többségét, a libe­rális pártnak nem sikerült megkapnia az abszolút több­séget jelentő 133 mandátu­mot és így a két kisebb párt támogatását kell megszerez­nie akár egy kisebbségi kor­mány, írkár egy koalíciós kor­mány megalakításához. Ka­nada — mint ismeretes —' egyike a NATO alapító tag­jainak, területén az Egyesült Államoknak tíz támaszpontja van és a Kanada és az Egye­sült Államok közötti katonai szerződés értelmében észak­amerikai—kanadai közös lég­elhárító parancsnokság műkö­dik Kanadában. Ezt a pa­rancsnokságot a kubaj válság idején az Egyesült Államok készenlétbe helyezte, anélküli hogy a kanadai kormány ta­nácsát kikéi-te volna. Diefen- baker miniszterelnöknek, a konzervatív párt vezetőjének tudvalevőleg azért kellett le­mondania, mert nem volt hajlandó teljes mértékben en­gedni az Egyesült Államok nyomásának. Diefenbaker vo­nakodott hozzájárulni kana­dai fegyverek amerikai atom- töltetekkel való ellátásához) A liberális jelölt pedig válasz« tási beszédeiben hangoztatta teljes lojalitását az Egyesült Államok irányában, annak. szükségességét, hogy Kanada vesse alá magát az amerikai kormány kívánságának. A !>' berálisok vezére, Lester Pear­son néhány évvel ezelőtt Nobel-díjat kapott a bék® megvédéséért végzett tevé­kenységéért. A választási gyű­léseken most sokan kiáltották feléje: aki ki akarja terjesz­teni az atomklubot, aki ve­szélyeztetni akarja hazáját, a* megtagadta a béke ügyét, é* legalább annyi becsület le­gyen benne, hogy adja vissz® a Nobel-díját. A tömegek, el­sősorban a kommunisták, d6 más haladó erők is eredmé­nyesen szálltai: szembe a li­berálisok agitációjával. Ennek tulajdonítható, hogy a liberá­lisok nem tudnak egyedid kormányozni és az ís, bogi bármiképpen alakul a kor­mány, a liberálisok nagy ne­hézségeknek néznek elibe, « Ken ririn lapomén? haladó! Évek óla szokás, mondhat­nánk hagyomány, hogy Mis­kolc-Tapolcán május elsején kezdődik az élet. Akkorára hozzák rendbe á parkot, ak­kor nyitnak a vendéglátóipari egységek, az ajándékbódé, a könyvesbolt, attól kezdve le­het fürdeni a strandon, tejet inni a tejivó teraszán. Lehet az április bármilyen AlBXAMPR NASZI0OV­47. Ezért tartotta magát távol a pillanatnyi aktív cselekedettől, s választotta helyette inkább a raffinálíT manőverezést. A motoros különfutár a puccsról hozott tájékoztató anyagokat. Kelet-Poroszország- ban, a Führer szállásának egyik termében, ahol Hitler ép­pen értekezletet tartott, időzí­tett bomba robbant. A bombát Klaus von Strauffenberg ezre­des, a német tartalékhadsereg vezérkarának főnöke csem­pészte a terembe aktatáskájá­ban, Bekapcsolta a bomba idő­zítő szerkezetét, a Führer asz­talára tette a táskát, S ő maga sietve távozott. A robbanás ereje akkora volt, hogy kidől­tek a terem falai. A tanácsko­zás több résztvevője meghalt, sokan pedig megsebesültek. Ám Hitlernek, valami érthe­tetlen véletlen folytán, szinte semmi baja sem lett. Ha csak nem számoljuk azt a halálfé­lelmet, amely a robbanás után hatalmába kerítette, meg azt a néhány jelentéktelen horzso­lást, ami esett rajta. ... Upitz tábornok fél-alá járt a szobában, cigarettára gyújtott, de az első szippantás után idegesen vágta a hamu­tartóba. Túlságosan gyengének találta a cigerattát. Pipát vett elő, amit Upitz csak a legrit­kább esetben szívott. Az erős Kepsten valamelyest megnyugtatta. Ismét róni kezd­te a szobát, le-fel. Tulajdon­képpen semmi új sem volt a Hitlér elleni merényletben. Először 1943. márciusának közepén jött Upitzhoz reszke­tő tagokkal egy egészen meg­bízható kém, s közölte lélek­szakadva, hogy a közeli na­pokban megölik Hitlert. De csupán mindössze ennyit sike­rült kiszagolnia. A legcseké­lyebb gyanúja sem volt, hogy ki és milyen módon követi majd el a merényletet. Upizt megtudta, hol tartóz­kodik abban a pillanatban Hit­ler. Kiderült, hogy a Führer repülőgépe éppen azelőtt né­hány perccel emelkedett a ma­gasba Szmolenszk repülőteré­ről, s Königsbergbe tartott. Hitler a keleti fronton levő né­met csapatok megszemlélése végett repült Szmolenszkbe. Upitz egy óra múlva már Königsberg felé repült, egy gyorsbombázó gépen. A Grup­penführer repülőgépe nem sok­kal azután ért földet Kelet- Poroszország fővárosában, ahogy Hitleré leszállt. Upitz azonnal a főhadiszállásra sie­tett. Ott minden a legnagyobb rendben volt. A Führer ked­venc kutyáját sétáltatta a parkban és a „Das schwarze Korps” fotográfusa előtt pó­zolt. Upitz egy héten át egyetlen percre sem hagyta el Hitlert. Éberen őrködött biztonsága fö­lött. De semmi különös nem történt. S csak jóval később si­került kikutatnia, hogy a Füh­rer halálának éppenséggel azon a repülőgépen kellett vol­na bekövetkeznie, amelyen Szmolenszkből Königsbergbe utazott. Upitz megtudta még annak az embernek nevét is, aki a pokolgépet a repülőbe csempészte. Von Treskow tá­bornok volt az illető, a keleti fronton harcoló egyik német hadseregcsoport vezérkari fő­nöke. A pokolgép valami ok miatt nem robbant. Később pe­dig aztán, hogy a repülőgép földet ért Königsbergben, s Hitler kiszállt belőle, kivették onnan a katonák. Valami hasonló eset történt 1943 végén is, Berlinben. De a véletlen ezúttal is megmen­tette Adolf Hitler életét. Heinz Upitznak most ismét eszébe jutottak ezek az esemé­nyek, s vizsgálgatni kezdte őket. Vajon az egésznek csak az az indítéka, hogy egyesek menteni akarják bőrüket, s bi­zonyos magasrangú felső ka­tonai körök ellenséges érzüle­tet táplálnak Hitler iránt? Upitz kezdettől fogva gyűlöl­te a katonai arisztokráciát, a hangoskodó, követelődző po- j-osz családokat, amelyek nem­zedékről nemzedékre maguk­nak happolták el a német had­sereg tábornoki, admirális! és feldmarsali tisztségeit. Külön­leges privilégiumokat élvező, szigorúan zárt kasztot képez­tek ezek a családok, s az ilyen­félék, mint Upitz, a közelükbe se férkőzhettek. A családi ka­tonai arisztokrácia ivadékai töltötték meg a speciális aka­démiákat és líceumokat, s jó előre várták őket a kedvezőbb­nél kedvezőbb állások a tábor­noki karban, vagy a külügymi­nisztériumban. Tüneményes gyorsasággal, a német katonai és diplomáciai gépezet kormá­nyához fészkelték be magukat, biztosítva ezzel az évszázadok alatt kialakított porosz milita­rista politika megingathatat- lanságát. Hitler hatalomra jutásával természetesen valamelyest megváltozott a helyzet. Upitz jól látta: a Führer mindunta­lan bizonyítja, hogy nem vala­mi nagy tisztelője ezeknek a rátarti, fennhéjázó, gőggel telt arisztokratáknak. Hitler ural­ma alatt az efféle csemetéknek jobban meg kellett húzniolc magukat. De később kiderült, hogy az egész nem volt egyéb játéknál. Hitler volt ugyanis a prímhegedűs, de ő pusztán csak teljesítette azoknak az akara­tát, akiknél a pénz, a gyárak Voltak. A pénz- és iparmágná­sok úgy forgatták ujjuk körül Hitlert, ahogy akarták. A tá­bornoki kar szinte az 6 bábjuk volt. S ez tökéletesen kielégí­tette Upitzot. Akkor miért akarják Hitlert mégis megsemmisíteni? Olyan nagyon bűnösek lennének az összeesküvők; mint az az első pillanatra látszik? Vajon csak® a saját .bőrük mentése kész-o tette a „felső oppozicio” kép-® viselőit a Führer elleni me-« rénylelre? S Upitz hirtelen új® következtetésekre jutott. Nem,® itt más okok is közrejátszottak.® Azok, akiket pusztán szemé-J lyes célok vezetnek, végered-e mén.yben más, jóval veszély- jj telcnebb módszerrel is kérész-e tülvihetik terveiket. Külföldre® utaltathatják például tőkéjű-a két: Spanyolországba, Portugá-® liába, Törökországba, vagy va-« lamelyik dél-amerikai köztár-0 saságba, s aztán utána szökhet- % nek maguk is. A kutya se ke-« resné ott őket. ® De az összeesküvők nem ezt# tették. Miért? Nyilvánvalóan® azért, mert más elképzelések® vezetik őket. Milyenek? ön-® ként adódott a következtetés:® Igyekeznek megőrizni a nemzet® legértékesebb kincsét, a had-« sereg és az ipar vezető mag-® ját, hogy türelemmel és nyu-® godt, kitartó várakozással át~® mentsék a jövő számára. Ak-J kor pedig majd, tíz-tizenöt év® múlva, amikor a mostani há-| ború már történelem lesz, ami- ® kor ismét teljes erővel termel- • nek az ország gyárai, felnő az® új német nemzedék, s csizma-® jukka! a földet dtibörögtetva, ® ismét menetelnek a Wehrmacht® acélos divíziói, — akkor majd| meglátják, mitévők legyenek.® A németek ismét folytatják *a® „beszélgetést” az amerikaiak- J kai, az angolokkal, a franciák-o kai, s azokkal as átkozott oro-® szókkal! Ami pedig Hitlert il-* leti, neki, miután megtette a® maga dolgát, — le kell tűnnie J a történelem színpadáról. El-® jön az idő, s új hitierek szülét- J nek. Kéznél lesznek, amint szükség lesz rájuk. (Folytatjuk.) szép,, bármilyen meleg, a W gyomány az hagyomány. Pl még milyen szilárd! Néhánf szór megpróbáltunk már egf. egy leérő vagy bíráló cikk«1 rést ütni rajta, de sajneá eredménytelenül. A strandot nem lehet h*'« marabb előkészíteni, mefl hosszú és kemény volt a A csónakázó tavat nem leim hamarabb kitisztítani ós fd' tölteni, mert hosszú és k* meny volt a tél. A parkot seP lehet megfelelően rendW hozni hamarabb, mert;; J ugyanazért. Pedig a hagyományos hálái' időig biztosan lesznek nap fényes, meleg vasárnapjain^ nem is beszélve . arról, ho# itt a kétnapos ünnep, a hú5' vét, amikor száz és száz mj5' koici igyekszik majd kijutni! kőrengetegből. A Köziekedé5, Vállalat kész is arra, h0$ gyorsított járatokkal kiszál' lítsa az utasokat. A meleg, tavaszi napon & kan szívesen fürödnénck * tapolcai strandon. De nef lehet, mert az évi költségv? tés csak. márciusra készült e, azután foghatlak munkáim5 Pedig a strand évi szokás1: felújításából el lehelne vCJ gezni egyet-mást ősszel is, , akkor hamarabb leheti nyitni. . A városi tanács kereskedő, mi osztályén röviden az*5; intézték el a kérdést, hoP nincs forgalom, különben !, az üdülő vendégek csak m5 jus 15-én érkeznek. Itt van a baj tulajdon képpen, hogy egy kierit c\ feledkeznek róla, hogy Tap*7', ca és Lillafüred nemcsak ? ország különböző részeiről ri utalt üdülőké és a külfÖr vendégeké, hanem azért kicsit a miskolciaké is; ’ hogy nincs forgalom kora f, vasszal? Persze, hogy nWc', hiszen már megszokták „ emberei:, hogy május else'( előtt minden üres, kih<® olyan mint egy nagytakaríw5 ban „szenvedő” lakás. A két, szép üdülőhely a ^ énk is. annyira a miénk, hoV szeretnénk jó! és otthon éf®5 v ni magunkat azonnal, mihcV beköszönt az első, meieg ^ vaszi nap; A. *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents