Észak-Magyarország, 1963. április (19. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-04 / 79. szám
CsötSrtők, 1063. április 4L ÜSZAKMAGYÄROliSZÄG S Tizennyolc év alatt Hány és hány tizennyolc év telt már el a magyar nép történelmében — nyomtalanul. Olyan tizennyolc évele voltak ezek, amelyek alatt semmi sem változott az ország képén. Változatlanul tartott a nyomor, vagy tombolt a terror ... Az elmúlt IS év évszázadokat pótolt és kárpótolt. Évszázadok óla elmaradt szabadsá- 0ot az emberek életében, tettvágyában, az ország szellemi és anyagi gazdagodásának kibontakozásé ban. Alapokat raktunk le az elmúlt 18 év alatt. Még gazdagabb és szebb tizennyolc évek, évtizedek biztos alapjait. A tudomány, a mezőgazdaság , az ipar szárnyaló fejlődésének alapjait. S rajtunk múlik, megyénk minden dolgozóján, lakóján is, hogy ezen az alapon milyen ragyogó lesz az építmény . Csabai Amália egyidős a magyar nép szabadságával. 1945. április 4-én született Miskolcon. Ahogyan az üszkös romokból magasba nőtt a város, úgy változott egyre szebbé, jobbá a Csabai vasutascsalád élete is. Amália most a miskolci Zrínyi Ilona Leánygimnázium érettségire készülő növendéke, s hamarosan a Debreceni Tudományegyetem bölcsészkarára kéri felvételét. Német-történelem szakos tanárnő Szeretne lenni. Árvizek, aszályok, Időjárás okozta sok-sok nehézség ellenére, szép eredményeket ér el évről évre megyénk egyik kis községének, Hétnek termelőszövetkezete. Hogyan tovább? Hogyan egyre jobban? Hiszen az erő és az akarat megvan a hétiekben. Erről tanácskozik a földeken Dienes György tsz- w elnök, Héti Károly brigádvezető és Farkas Pál agronómus, országgyűlési képviselő. Gigantikus építmények, új városok, hatalmas gyárak épültek megyénkben is. Aki például Bcrcntén, Kazincbarcikán 18—20 évvel ezelőtt járt utoljára, ma bizonyára eltévedne és elképedne. A bercn- tei dímbek-dombok helyén ma hőerőmű, szénosztályozó, vegyikombinál és más jelentős üzem termel orszúgunk, népünk Javára* Foto; Szabados György Korunk és a békés egymás mellett élés A különböző társadalmi ™ rendszerű országok bé- [ kés egymás mellett elésének ' politikája annyi idős, amennyi ! a világ első szocialista állama, | a Szovjetunió. Lenin számára ■ világossá vált, hogy a szocia- ! lista forradalom nem győz [ egyszerre több, vágj' minden 1 országban, ahogyan azt annak ! idején Marx és Engels vélte. [ Lehetséges a forradalom gyö- ' zehne egyetlen, vagy egyné- I hány országban is. Ebből az | következik, hogy az első szo- 1 cialista országnak, vagy orszá- ! goknak egész korszakon át | kell kapitalista országok mel- 1 lett létezniök. A szocializmus ! építéséhez béke kell, a szocia- ] lista országoknak tehát azon ] kell lenniük, hogy együttélésük ■ a kapitalista országokkal bé- ] kés legyen. A szocialista ál- J lám egyébként is, lényegéből «folyóan is csak békés külpolitikát folytathat, mivel meg» J szünteti a kizsákmányolást és ■ ezzel azokat az osztályokat, ! amelyek érdekeltek a hábo- [ rúkban, területi hódításban, ' más népek leigázásában. A ! békéért vívott harc különben | is megegyezik a világ összes ■ népének érdekeivel. Mindeze- ’ ken kívül pedig: a forradalom I nem exportcikk. Minden nép | maga dönti el, milyen társa- ! dalmi rendszerben kíván élni. A szocialista országok nem ' fegyverrel, hanem építő mun- i kájuk eredményeivel gyako- \ rolnak forradalmasító hatást a ; világra, A két világháború között az I egész világ megismerte az új ! társadalom békepolitikáját. A [ Szovjetunió kormánya szaka> datlanul harcolt azért, hogy ! minden országgal normális ; diplomáciai kapcsolatai legye■ nek, azaz, hogy minden állam- ! mai békés viszonyban legyen. [ Már a két világháború között ; javaslatot tett. a Népszövetség- ! ben az általános és teljes le- | szerelésre. Riadót fújt, ami- [ kor a német fasizmus háborús ! veszélybe sodorta az emberisé- ! get és szorgalmazta a népek és [ a kormányok antifasiszta ösz■ szefogását a béke védelmében. ! Nem a Szovjetunión múlt, | hogy a német fasizmusnak > mégis sikerült kirobbantania a ! második világháborút. A békés egymás mellett “ élés politikájának leglé> nyegesebb eleme azonban a két világháború között a világ | első szocialista államának, a | nemzetközi proletariátus ha■ talmas forradalmi bázisának J önvédelme volt. A második [világháború után néhány év> vei jelentősen módosultak és ! azóta is folytonosan változó- | ban vannak azok a körülmé- | nyék, amelyele között a világ I kommunista és munkáspártjai [ a békeharcot, a békés egymás j mellett élés politikáját folytat- ! jak. Az 1940-es évek végére | szocialista országok egész sora 1 jön létre és kialakul a szocia- ] lista világrendszer. Attól kezd- ; ve mór nem a Szovjetunió és [az összes többi ország békéjé■ ről van szó, hanem a különbö- ) zö társadalmi rendszerek bé- [ kés egymás mellett éléséről. i Ez az első döntő különbség a [ békeharc körülményei szem- ; pontjából a második világhá- i borii előtti és utáni helyzet [ között. í Még inkább megváltozott a [helyzet azóta, hogy joggal be■ szelhetünk a világpolitikai erőviszonyoknak a béke és i [ szocializmus javára történt el- [ tolódásáról. Ma már ugyanis ! megfelelő politikai, katonai, I gazdasági és tömegerő tá- [ masztja alá a szocialista orszá- ! gok békepolitikáját. Ez a két [ korszak között a másik döntő ' különbség. ! A szocializmus világrend- [ szert alkotó országai a szövet- [ ségesek egész sorával harcol- I nak együtt a békéért. A gyar- [ mati rendszer széthullása kö- ; vetkeztében létrejött fiatal, i független ázsiai és afrikai or- ! szógok többsége következetes [ antiimperialista politikát, bé■ kepolitikát folytat és együtt- ! működik a szocialista orszá- [ gokkal a háború és az impe- i rializmus erőivel szemben. A ! világtörténelem teljesen új je- [ lenségc a száz és százmillió i embert tömörítő és szinte va- ! lamennyi országra, minden [ kontinensre kiterjedő népi bé- ' kemozgafom. Ezeket a nagy fontosságú I [ körülményeket vette figyelem- ; be az SZKP NX. kongresszu■ sa, a kommunista és munkás- 1 pártok 1957-es és 1960-as • moszkvai értekezlete, majd utóbb a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusa, amikor megállapítot- ta.és többször is megerősítette, hogy korunkban nem végzetszerűen elkerülhetetlenek többé a háborúk. A nemzetközi élet tényei ezt azóta gyakorlatilag is többször igazolták. Igaz, hogy van még imp’eria- lizmus, folyik az imperialisták által a világra erőszakolt fegyverkezési hajsza, és le nem becsülhető háborús veszéllyel állunk szemben. Igaz azonban az is, hogy az összes rendelkezésre álló erők tömörítésével, az összes eszközök felhasználásával meg lehet akadályozni, hogy az imperialisták világháborút robbantsanak ki. Azelőtt csak az lehetett az álláspont, hogy amíg létezik az imperializmus, a háborúk is elkerülhetetlenek, a békeharc eredménye tehát, legfeljebb egy tartósabb, de mindenképpen csak átmeneti béke lehet. Az erőviszonyok most lehetővé teszik, hogy a háborút elkerüljük. noha még létezik imperializmus, melynek természete magátólértetődően nem változott. Az imperializmusnak nem a természete, hanem a helyzete változott meg. Ez történelmileg új, döntő fontosságú körülmény. A békés egymás mellett “ élés politikáját most már nemcsak azért; folytatjuk, hogy elkerüljük a világháborút, hanem azért is. sőt, elsősorban azért, hogy megteremtsük a két társadalmi rend békés versenyének feltételeit, azaz, hogy rákényszeritsük a kapitalista világra a békés versenyt. Válaszolni kell ezzel kapcsolatban néhány kérdésre: vajon nem ringatjuk-e magunkat illúziókban az imperializmus terveit és szándékait illetően; nem hosszabbítjuk-e meg feleslegesen a kapitalizmusban élők kizsákmányolását; nem lassítjuk-e a gyarmati népek felszabadulását? Nem ringatjuk-e a háború elkerülhetőségének gondolatával az örök béke csalóka illúzióiban a népeket? A helyzet az, hogy a Szovjetunió a békepolitika, a fáradhatatlanul kezdeményező diplomácia mellett nem feledkezett meg az agresszorok elrettentésére alkalmas fegyverzet megteremtéséről sem, és rendkívül éberen, szemmel tartja a lehetséges imperialista támadókat. A Szovjetunióé a világ legkorszerűbben felszerelt, legerősebb hadserege. A gyarmati rendszer széthullása azt bizonyítja, hogy a megváltozott erőviszonyok megteremtették a lehetőséget a leigázott népek felszabadulására. Az erőviszonyok tudatában, azok árnyékában, a Szovjetunióra és a többi szocialista országra számítva, azokban bízva fognak fegyvert a gyarmati népek. Minden fegyveresen küzdő nép tudja, hogy a szocialista országok megadják számukra a szükséges támogatást. A legfőbb kérdés az, hogyan hozza közelebb a békés verseny a szocializmus világméretű győzelmét. Mindenekelőtt azonban le kell szögezni: abból, hogy az erőviszonyok a béke és a szocializmus javára változtak meg, nem következik. hogy a szocialista országok feladják eddigi békepolitikájukat. A kommunista pártok politikája elvi politika és nem váltpzik. Az erőviszonyok eltolódása megnöveli e békepolitika sikerének esélyeit. A kommunisták nem. félnek a békétől, mert tudják, hogy a békés versenyben is övék a győzelem. Amíg nem létezett a Szovjetunió, a munkásnak annyi volt a bére, ahogyan a költő mondja, „amennyit maga kicsikart”. A munkások jogai, életkörülményei attól függtek, milyen volt szervezettségük, öntudatuk, harcuk. Amióta van Szovjetunió, a tőkések ezt nem hagyhatják többé figyelmen kívül és a munkások is ennek tudatában harcolnak. Amióta van szocialista világrendszer, a iőkések még jobban félnek, és úgy is védelmezik a kapitalista társadalmi rendel, hogy a forradalomtól félve, több engedményt tesznek a munkásosztálynak, mit tennének akkor, ha nem lenne szocializmus a világon. E folyamat végpontja az lesz, hogy a szocialista országok, és azok közül elsőnek a Szovjetunió^ elhagyják a legfejlettebb tőkés országokat az egy főre jutó termelésben, vagyis anyagiakban is többet nyújtanak majd, mint a legfejlettebb kapitalista ország. Ez lesz a győzelem a békés versenyben. Ha ez bekövetkezik, védhetetlenné válik a tőkés rendszer. M inden marxista számára * " teljesen világos, hogy a békés egymás mellett élés politikája által biztosított béke teremti meg az építés, a gyors politikai, gazdasági és kulturális fejlődés lehetőségeit a szocialista országok számára. És minél tovább tart a béke, annál világosabban bontakozik ki a szocializmusnak a kapitalizmussal szembeni fölénye. Minél inkább lesz ez így, annál rokonszenvesebb lesz a szocializmus a népek szemében. A kommunizmus eredményeivel forradalmasítja a világ népeit. Ilyen értelemben tehát a békés egymás mellett élés politikája, a békés verseny a kapitalizmus feletti világméretű győzelem fő eszköze. Emellett, mint békepolitika, természetesen a világ valamennyi népének legsajátabb érdekeit szolgálja. Ügy is mondhatjuk, hogy noha egy pillanatra sem mondunk le katonai erőink fejlesztéséről és semmiféle engedményt nem teszünk az imperializmusnak, ma mindenekelőtt a békés egymás mellett élés és a békés verseny politikájának segítségével, alkalmazásával vívjuk a nemzetközi méretű osztályharcot. Már ma is bízhatunk benne, hogy el tudjuk kerülni a háborút. Ha pedig a szocialista világrendszer a termelés abszolút volumenében is túlszárnyalja a kapitalista világot, ha tovább nő az imperializmustól független politikát folytató országok száma, ha tovább nő a tömegek öntudata, akkor végleg átbillen a mérleg nyelve és az emberiség egyszer s mindenkorra megszabadul a háború veszélyétől. Darvast István Ünnepi kirakat Íf|0gÍÍM i * ■■■■ A Miskolci Ruházati Bolt Széchenyi utca 32. szám alatti kirakata. foto; Sx, Gy.
