Észak-Magyarország, 1963. április (19. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-04 / 79. szám
4 ÉSZAKMAGTARORSZAG Csütörtök, 1063. április «í. m * . A Mapiaink egy éve M a ogy esztendeje jelent * * meg az északmagyarországi irodalmi és kulturális lapnak, a Napjainknak első száma, a Borsod-Abauj- Zemplén megyei Tanács gondozásában. A lap köré tömörült írók szándékát megfogalmazó, programadó vezércikk a mindennapok gondjainak, örömeinek, a jelenünkből bontakozó szép távlatolc szolgálatának álláspontját fejtette ki, azonosulni a jóval, a tiszteletre méltóval, s küzdeni a visszahúzó, fejlődésünket lassító erőkkel. Ígértük, hogy a „Napjaink egyik fóruma lesz a szocialista . gondolkodás és ízlés formálásának.” Az egy esztendeje elhangzott ígéret teljesítésének ellenőrzéséhez ott a tizenhárom megjelent példányszám, mely szétvitte hírét létezésünknek, szándékainknak. Az első számok tartalmából ítélkező országos kritikák mértéktartó elismeréssel előlegeztek bizalmat törekvéseinkhez. A szándéle jó dolgai mellett a minden kezdést kísérő nehézségek is megtalálhatók egyéves tevékenységünkben. Az elmúlt esztendő lényegében erőink felmérésének tizenkét hónapja volt. Ebben nagy segítséget jelentett számunkra a Miskolci Városi Tanács pártfogó támogatása, egy irodalmi. pályázat kiírásával. A jelentős anyagi áldozattal meghirdetett pályázat száznál több művet sorakoztatott a bíráló bizottság elé. Sajnos, a díjazott vagy dicséretre javasolt alkotások jeligéi mögött nem fedeztünk fel eddig ismeretlen újakat, s ebből körvonalazhatjuk írónevelő teendőinket is. A megjelenés megvalósult lehetősége egymagában is serkentőleg hat az írók fejlődésére, de ez kiegészítendő a megjelenésre még éretlen művek alapos elemzésével, az íróvá-levés szándékával magukat eljegyzett tollíorgató baráti segítésével. Miskolcról az a hír járta, hogy közéleti levegőjében barátságtalan gesztusok vilióznak az i irodalommal szemben. Nos, ez a város volt az első az ellenforradalmat követő esztendőkben, mely magára vállalta a házigazda szerepét egy országos írótalálkozó megrendezéséhez. A fiatal írók lillafüredi tanácskozása rendkívül hasznosnak bizonyult, az írók felelősségtudattal vallottak szándékaikról, hitet tettek a szocialista-realista irodalom mellett, s Miskolc sok fiatal író rokonszenvét nyerte meg, vendégszerető pártfogásával. | apunk megjelenése idején gondjaink terhét szaporította az a téveszme, hogy városunk és megyénk lakossága nem érdeklődik majd kellően a Napjaink iránt, eleve feltételeztük, hogy Miskolcnak és Borsodnak nincs mai és helyi irodalmat szerető, pártfogoló közönsége. Az eltelt év kellemesen rácáfolt aggodalmas előítéleteinkre. Lapunk ötezres példányszáma szinte maradéktalanul elkel, mintegy négyezer rendszeres olvasója, előfizetője van, s ma már alig tudjuk kielégíteni az utcai árusoktól vásárlók igényeit. A megtisztelő érdeklődés arra kötelezi lapunk íróit, hogy még nagyobb gonddal és odaadással tárják fel mai életünk fény- és árnyoldalait, egyre növekvő színvonallal formálják a ma emberének gondolkozásmódját, ízlését.. A szocializmus megérett igazságainak érzelmi elmélyítését elsősorban az irodalom szolgálhatja, művészi eszközeivel. Hisszük és valljuk, hogy a mai valóság kiállja az igazság álláspontjára helyezkedett írók mérlegelő igazságtevését. Valóságunk szocialista eredményei biztatóak, tények kézzelfogható sokasága bizonyítja fejlődésünk 'lendületességét. A Napjaink íróinak megismertetése végett, több író- olvasó találkozót rendeztünk Miskolcon és megyénk falvaiban. Mintegy négyezerre rúg azok száma, akik végighallgatták előadóestjeinket. A Borsod megyei Tanács messzemenőkig gondoskodik az írók vidéki látogatásainak megszervezéséről. Talán említésreméltó lapunk levelezése is. Hírünk az országban talán azon is lemérhető. hány levelet kapunk. Nemcsak írók, vagy toliforgatást kedvelő emberek fordulnak hozzánk műveik elbírálásáért, az olvasók is felkeresnek olykor, hogy tanácsokat adjanak, vagy feddö szóval illessenek né- melv írást. fűgy esztendő egy lap tör- ténetében ahhoz is kevés. hogy kialakítsa a többitől különbőz, sajátos arculatéit. Lehetőségeink többek elért eredményeinknél. A még többre képesség arra kötelezi íróinkat, hogy a valóság elmélyült ismeretében fokozottabb gonddal alkossanak — erre kötelez minket olvasóközönségünk növekvő érdeklődése, pártfogó szerété te. Gulyás Mihály a Napjaink felelős szerkesztője OMXÍttttMMMItlii Közismert dolog, hogy ta- % nácsszerveinkbe a legutóbbi * választás után, sok új ember % került. Sokan kérdezhetik; Emiért volt erre szükség? Táblán nem dolgoztak jól ta* nácstagjaink, nem töltötte be * hivatását megfelelően a ta~ sjsnács? is Nem erről van szó. Nem ^egyszerű leváltás történt. * Tanácsaink több mint egy jjí évtizedes működésük során, iszép eredményekkel dicseked- Shetnek. Ezek pénzben is^ le- ij; mérhetőek, de semmiféle ösz- jj- szeggel nem tudjuk kifejezni ni azt az értéket, amelyet po* litikai értelemben a tanácsi munka eredményeiként könyvi vélhetünk el. S Mégis szükségessé vált a 4= felújítás, mert az élet követeli. *A szocializmus teljes felépíti lése % fokozottabb feladatokat, % nagyobb követelményeket * állít a tanácsok elé. Nem egy * olyan volt tanácstag maradt $ most ki a jelöltek névsorából, S akikre túl sok társadalmi nieg* bízatás hárult, s éppen ezért * képtelenség lett volna tőle % mindazt megkövetelni, ami * a tanácstagra várt. * Mert jogszabályaink szélessé körűen meghatározzák nem- t|csak a tanácstagok jogait, hasiméin kötelességeit, is. Azon túl- |jimenően, hogy elsőrendű faliadat tevékenyen részt venni a íjjtanács munkájában, fel kell -^figyelnie a lakosság _ minden Jgondjára, bajára, törődni kell •j: azzal, hogy az illetékes szer- *vek alaposan kivizsgálják, ijígyorsan, hatásosan orvosolják séa dolgozók jogos panaszait. jjj A jó tanácstagi munka egész :i-.embert kíván. Ma már lassan ^túljutunk azon a helytelen jjí gyakorlaton, hogy egy-egy em- sj-bert agyonterhelünk különféle ^megbízatásokkal. Észrevesszük sj-.a tartalékerőt. amelyet eddig jjjnem használtunk ki eléggé, ■js Merünk bízni a fiatalokban, *több teret engedünk az értelmiségnek és a szakemberekének. Csak alátámasztja a fej- ijítegetést például az a tény, éhogy a miskolci járási tanács- J tagok között helyet kapott ^Németh Dezső 19 éves fiatal *KISZ-1;ag. aki a hernádnémeti ^termelőszövetkezetben és az ottani KTSZ-ben végzett jó >émunkájával szolgált a biza- jjilomra. A régi tanács mellett íésok társadalmi aktíva is ^dolgozott, akik most jjj ió munkáiuk íj; elismeréseképpen ^tanácstagok lettek. így jutott * be a népképviselet széniébe *dr. Géher Katalin főorvosnő, jjjaki az. egészségügyi állandó * bizottság aktívája volt, most ípedig a Miskolci városi Tanács A AlEXAMPR MASZÍ BOV: 40. TIZENHARMADIK FEJEZET 1923. november nyolcadikén München olyan volt, mint a felbolygatott méhkas.. Tarka tömeg hömpölygőt); az útteste, ken. Svájcísapkás és tollas ti- roli kalapok, civil ruhák és rangjelzésnélküli katonai zubbonyok, bakancsok és magas lakk-csizmák forgataga hullámzott az 'emberáradatban. De leggyakrabban katonai sáp- kát, barna inget és ugyanolyan színű b cseszn a d rá got lehetett látni. A tüntetők — sörtől és pálinkától alaposan fel hév ül ve — torkukszakadtából üvöltöttek a fasiszta dolgokat. Csaknem mindegyikük gumibottal, korbáccsal, vagy vasrúddal hadonászott. A kocsmákból és mulatókból bürgerek, szatócsok, diákok és fezőrök újabb csoportjai rohantak az utcára szesztől kipirult arccal, kezükben fiaskókkal,, botokkal, s csatlakoztak a tömeghez, amely egyre szaporodott. A tüntetés hamarosan elárasztotta az utcákat. A tüntetők ord hozásába rendőrsípok hangja és továbbhaladással hasztalanul próbálkozott autók tülkölése vegyült. A tömeget kát férő vezette? Az egyik már hajlott korú volt: kimérten, de büszke katonás testtartással lépdelt, ami arról tanúskodott, hogy hivatásos katonaember lehetett valamikor. A másik egy harminc év körüli, hegyesorrú, keskeny- ajkú férfi volt. Izzadt haja a homlokába lógott, s időnkint eltakarta lázas, csillogó, fekete szemét. Az öreg Erich Ludendorff tábornok volt, a fiatalabb pedig egy Gefreiter: Adolf Schickgruber — Hitler. így kezdődött a mücheni fasiszták „sörös puccsa”, amelynek államcsíny volt a célja. A puccsisták között volt egy huszonöt évnél alig idősebb, vöröshajú, zömök, kissé hajlotthátú, húsostarkójú fiatalember is. Az volt a szokása, hogy folyton előrenyújtotta állát, s közben apró, mélyen bentülő szemeivel hunyorított. Amikor az utcán ment, erősen lóbálta súlyos, hosszú kezét, amelyről az a benyomása támadt az embereknek, hogy leér a térdéig. Egész külseje egy nadrágba és bakancsba bújtatott fiatal gorillára emlékeztetett. A többieket túlordítva üvöltözött, s elsőnek verte be egy jókora kővel az egyik zsidó üzlet kirakatát, amikor a pucs- csisíák elérték a Feidernhalle-t. Heinz Upitznak hívták a fiút. A „sörös puccsv abban az évben csúfosan megbukott. Hitlert és néhány más fasisztát még börtönbe is csuktak. A „megszállott Adolf” olt írta meg förmedvényét, a „Mein Kampíőt.” A nácik sikertelensége ellenére nem keseredtek el, nem adták fel a reményt. S azok között, akiket azon a napon Hitler megjegyzett magának és kiválasztott, ott volt a gorilla külsejű Upitz is. Heinz Upitzra a második alkalommal, a harminchármas esztendő februárjában és márciusának napjaiban figyelt fel a Führer, amikor a hitleristák megrendezték a Reichstag provokációs felgyújtását, s ennek ürügyén a kommunisták és a haladó gondolkodású emberek válogatás nélküli lemészárlását. Upitz nem ült ölhetett kézzel abban az időben. Egyike volt azoknak, akik Emst Thälmann után szaglásztak, s elfogták a német munkásvezért. Harmadik alkalommal az 1934-es júniusi események előestéjén gondoltak ismét Upitzra. Hitler azokban a napokban fejezte be az új Szent Bertalan éjszaka előkészületeit; a saját Végrehajtó Bizottságának tagja. Kovács György géplakatos az első kerületi tanács munkáját segítette, a választás alkalmával pedig a kerületi tanács tagja lett. Nem rossz dolog az, hogy a tanácstagok fele új emberekből tevődik össze. Sok függ azonban attól, hogy ezeket a friss erőket hogyan tudják kiaknáznia Az még nem minden, hogy rendszeresen megjelennek majd a tanácsülésen. A Hazafias Népfront bizottságain, a régi tanácstagokon s az egész tanácsszervezelen múlik majd, hogy az új tanácstagok mennyire fogják beváltani a hozzájuk fűzött reményeket. Az elkövetkezendő néhány hónap a tanulás időszaka lesz. Kell is, hogy az legyen, így kellőképpen megismerhetik a teendőket. Újszerű és sikeres indítás volt a Miskolci városi Tanács kezdeményezése. Az alakuló tanácsülésen minden tanácstag kapott egy borítékot, abban a tanácstörvény sokszorosított kivonatát, az Elnöki Tanács állandó bizottságokra vonatkozó határozatát. Az állandó bizottságok elnökeinek borítékjában elhelyezték az összes érvényben levő tanácsrendeleteket tartalmazó füzeteket. A tanácstagok megkapták a megye és a város adatait tartalmazó kiadványt is. Ezeket az anyagokat négyéves munkájuk során jól fel tudják majd használni. A, nepirontDizousagoK terveiben ott szerepel az új tanácstagok szervezeti oktatása A népfront vállalta magára, hogy elmélyíti bennük azt a tudatos felismerést, amely szerint szocialista államunk továbbfejlesztésének, az egyetemes népi állam kialakításának kulcskérdése, a szocialista demokratizmus mind szélesebb körű kibontakoztatása. Természetesen a jó tanácstagság fogalmát, lényegét nem lehet tanítani. Majd az élet, a mindennapi munka adja meg az oktatás felső fokát. Néhány gondolatot azonban hadd tárjunk a megválasztott tanács elé. Mi az, amit a választók a régi és az új tanácstagoktól egyaránt elvárnak? Várják, hogy küzdjenek a szűklátókörűség, a bürokratikus szemléleti mód és ügyintézés ellen. Várják, hogy mindig tartsák szem előtt: a szocializmus nálunk nem elvont eszme. Éppen ezért csak az szolgálhatja jól a szocializmus ügyét, aki az egyes emberek ügyét is a szívén viseli. Várják, hogy összekötő láncszemek legyenek a tanács és a lakosság között. Végezetül ismét a népfrontbizottságokra kell utalnunk, amelyek a legtöbbet tehetnek azért, hogy szorosabbra fűződjék a tanácsok és a lakosság kapcsolata. A. I. Jelentés a mezfízombori Kölcsey Tsz-ből A mezőzornbori Kölcsey Termelőszövetkezet már szombaton megkezdte a tavaszi vetéseket. Erőgépekkel még nem lehet rámenni a földekre, de tizenkét fogatos veiőgépükkcl már több mint hatvan holdon vetették el a borsót. Keddien hozzákezdtek 140 hold tavaszárpa vetéséhez is. Ha az időjárás jó lesz, az elkövetkező hetekben az ünnepeken cs vasárnapokon is dolgoznak majd, hogy behozzák az időjárás okozta lemaradást. Magyar árult külföldön Áprilisra gazdag kiállítási programot készít elő a magyar külkereskedelem. Hivatalos ki-' állítói lesznek vállalataink a milánói, tokiói, casablancai és grazi nemzetközi vásároknak, ahol a magyar kereskedelmi kamara rendezésében együttesen mutatják be termékeiket. Ezenkívül külkereskedelmi vállalataink áprilisban a világ különböző részein 34 önálló szakkiállítást rendeznek; A régi Bécs és a mai Anglia Frank László és Ungvári Tamás könyvéről AZT HISZEM én voltam az első aki felvetettem annak idején Frank László Sanghajba menekültem című könyvéről írt kritikámban (Könyvbarát, I960., IV. szám): jó lenne, ha Frank László megírná azután, hogyan élt Sanghajban, amikor Hitler elől odamenekült, azt is, hogyan élt Becsben 1919 és 1938 között, amikor Horthy elől ott keresett menekvést. Café Atlantis című új könyvében Frank László meg Is írja, hogy számos leírt és személyesen elmondott biztatás után fogott neki a bécsi emigráció megírásának. Elmondhatjuk. munkálkodása igazán hasznos volt. Maga a cím: Café Atlantis, kettős értelmű. A valóságot jelenti egyrészt vagyis azt a kávéházat Becsben, ahol az emigránsok sokszor összejöttek, szimbolikus másrészt, mert arról a világról szól, amely elsüllyedt a történelemben, mint egykor ez a világrész. Meg kell pártjában lévő ellenzékkel való leszámolást. Az opponensek hangadója, Rohm, a rohamosz- tagosok főnöke volt. Heinz Upilzot behívattak, körüludvarolták, s az akció egyik felelősségteljes feladatával bízták meg. A „hosszú kések éjszakája”, vagy ahogy Hitler hívei nevezték még ezt az éjszakát: „Rohm megtisztítása” után maga Heinrich Himmler is igen dicsérően, szinte magasztalva beszélt Upitzról. Ekkor kezdődött el Heinz Upitz tulajdonképpeni karrierje. Egy ideig az APA-ban dolgozott, aztán a hitlerista katonai felderítő és kémelhárító szervezet egyik hivatalához nevezték ki. Ez a hivatal a belső kémelhárítással foglalkozott. csak az ország területén belül. A háború kitörésétől kezdve azonban a Németország által megszállt államok területére is kiterjesztette tevékenységét. Heinz Upitz nem mindennapi képességeket árult el a provokátorok és kémügynökök kinevelésében. Jeles érdemeket szerzett például a hírhedt „Plan weiss” előkészületeiben. Egyike volt annak a néhány különleges bizalommal kezelt embernek, akiket beavattak a „Himmler-akció” fedőnévvel álcázott szigorú titokba. Mi több, tujaldonképpen maga Upitz és még egy másik illető (akiről a későbbiek folyamárt szó lesz) agyalta ki az akció alapideáját. Az ötlet lényege a következő volt: az Abwehr 1939. elején hozzájutott nagyobb mennyiségű lengyel katonai egyenruhához, fegyverhez és lengyel katonatiszti igazolványokhoz; hagyni, kitűnő újságíró lebilin- cselöen izgalmas írásmódjával megírt tudósítás ez, egy valóban elsüllyedt világról. Ott élünk a szerzővel együtt előbb Budapesten, amikor bujkál Horthy terroristái elől, mert tevékenyen részt vett a Tanácsköztársaság kommunista közhivatalnokainak munkájában, aztán ott ülünk vele a bécsi és a berlini kávéházakban, ahol az emigránsok akkoriban összejöttek. Színes jelenetekben ismerkedünk meg a Bécsi Magyar Űjságnak történelmi jelentőségű munkájával. Azzal, hogyan hívta fel a figyelmet cikkeivel világszerte Horthy- ék fehérterrorjának szörnyűségeire és így nem csekély mértékben járult hozzá ahhoz a nemzetközi megmozduláshoz, amely idővel a terror tompítására kényszerítette Horthyt és vezérkarát. Együtt élünk a fiatal osztrák köztársaság fővárosénak 1920 és még néhány éven át tartó Ezekkel felszerelték a német® ügynökök egy csoportját. J amely aztán „megtámadta” a' lengyel—német határ néniét^ őrségét és a gleiwitzi rádió-» adót. A provokáció sikerült,® mindenki láthatta a „becstelen» lengyelek”, vagyis a német in-“ ternáltak hulláit. Az AbwehrJ fogdmegjei lengyel katonaru-» bába bujtatták őket, s hamisj igazolványokat raktak a zse-o bükbe. Lelövöldözték őket, az-? tán a helyszínen hagyták vala-e mennyit, ahol a „határinci-® dens” történt. £ A „Harmadik Birodalom”,J Japán és Olaszország sajtója,# kórusban acsarkodóit a „len-® gye! agresszorokról”. Az ürügy,» amelynek alapján be lehetett» vetni a „Plan Weiss”-t, kéznél® volt. S Lengyelország a háború# tüzébe keveredett. ® Heinz Upitz az akcióban va-» ló részvételéért megkapta a lo-J vagi '„Vaskereszt”-et, a kar-« dokkal, egy fokozattal emelték* rangját, s Heinrich Himmler-# tői még személyes jutalmat is® kapott: a „Totenkopf” SS-divi-® zió aranygyűrűjét és tőrét, » Azóta sok idő eltelt. Heinz» Upitz tevékenykedett Német-J országban, Franciaországban és# Norvégiában, Jugoszláviában® és Csehszlovákiában. Roppant# energikusan dolgozott, s ahogy® mondani szokás, sehol sem 2 ijedt meg a maga árnyékától.# A főnökség értékelte is ezt:2 nem fukarkodott a kitüntető-# sekkel és rangokkal. Most 1944.® közepére már elérte a Grup-® penführeri rangot, s a fasiszta* kémelhárítás egyik lcgtekintc-JJ lyesebb, egészen magas pozici-# óban lévő egyénisége lett; J (FolytatjukJ ' * szellemi életével, közelről látjuk a sajtó dzsungelét, az infláció lovagjait, egy osztályharcokban vívódó fiatal demokrácia polgári és proletár politikusait. íróit, intrikáit. Aztán végigéljük a weimari német köztársaság haláltusáját, majd Hitler uralomrajutá- sa után visszatérünk a már jobbra tartó Bécsbe, ahová azután ugyancsak bevonul a barnainges horda és Frank Lászlónak ismét menekülnie kell, mint 1919-ben Horthy elől. Ami ezután következett; azt már elmondta néhány évvel ezelőtt megjelent, Sanghajba menekültem című művében. A KÉT VILÁGHÁBORÚ közötti osztrák főváros roppant okos és egyszerűségében is nagyszerű megírásának olvasása után nem érdektelen i dolog kézbevenni egy másik leírást napjaink Angliájáról. Arról az Angliáiból, amely egészen másként fest közelről, mint azokból a művekből, amelyeket mi itt a kontinensen ismerünk. Már csak azért is, mert — mint a könyvből kiderül — a szigetországban más írókat tartanak jónak; ! mint akiket mi fémjelzett an- ! goi íróként könyvelünk el. Ungvári Tamás: Szigetország utasa című művéről kell ezt elmondanunk, valamint azt is : hogy ez a kis könyv a. jó irodalmi riportnak éppen olyan kitűnő képviselője, mint Frank László könyve a jó történelmi riportnak. Ungvári Tamás úgy látszik van olyan jó riporter, mint esztétikus. Londonról és különösen az irodalmi, színházi életről rajzolt képei tökéletes plaszticitással tárják elénk i elsősorban az angol főváros, de később az ország más ré- j szenek életét. Különösen érdekes ez ma, amikor a brit birodalom mind hátrább kerül a világhatalmak listáján, és mint másodrendű hatalom, egyre gyorsabban vetkezi le konformista mezét. Egyre több az irodalmi lázadó, egyre többen járnak a nem konformista, angol konzervativizmushoz nem ragaszkodó színházi előadásokra. A királynő persze j még királynő, a parlament pedig hagyományos parlament, de a művészvilág polgárjogot nyer a szalonokban akkor is ha lázadó, és ez a lázadás valami új, a kontinentális ember számára közelebb- álló angol életformát kezd kialakítani. MINDEZT kedvesen csevegő valódi litlerary gentlemann- hez illő intellektuális köny- nyedséggel mondja el a szerző és ez művének nagy értéke. ; (Gondolat és Táncsics könyvkiadó.) Máté Iván Üj emberek a népképviseleti szervekben
