Észak-Magyarország, 1963. március (19. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-15 / 62. szám
PéBtcfe, 1953, március IS. ESZAKMAGYARÖRSZAG VÍZ! VÍZ! Szerda éjjel veszélyes helyzet alakult ki borsodi folyóinkon, de legfőképpen a Sajón. Ezen az éjszakán százak és százak voltak a gátakon: azok, akiket közvetlenül fenyegetett az ár, s azok, akik baráti segítőkészségből szálltak szembe vele Tudósításomban összefogásukról írok: a harcról, ahogyan a megvadult elemmel szembe szálltak. 1848 — és korunk Köztük voltam. Átéltem izgalmas óráikat, velük féltem és most is, amidőn e sorokat diktálom, a fülembe morajlik a megvadult folyam rohanása. Az éj sejtelmes és sötét. A gáton félelmetes. Nagyobbnak tűnik a valódi baj, az ember nem látja, hogy az áradat voltaképpen merről is jön, meddig terjed, csak a rettenetes zúgást, morajlást hallja, az arcába fröccsen a hideg hab, a lába előtt jégtáblák koccannak egymáshoz; hideg van, fázik, bor- zong és tekintete a másikra rebben; „mi lesz?”. Százak és ezrek kérdezték ezt ezen az éjszakán. A vízügyi igazgatósághoz ér kező jelentésekből már az esti órákban következtetni lehetett hogy a jeges ár és belvíz — különösen Sajópüspöki, Hét és Sajónémeti községekben nagy megpróbáltatások elé állítja az árvízvédelmi szolgálatot és e falvak lakóit. Ennek megfelelően készült fel az igazgatóság is, amelynek néhány nap óta estétől-reggelig világítanak ablakszemei. A szinte percenként csengő telefonok fölé izgatott emberek hajolnak: szüntelenül jegyzik a különböző folyószakaszokról érkező jelentéseket; intézkedéseket továbbítanak, megfeszített erővel dolgoznak, hogy a lakosság és a társadalmi erők segítségével leküzdjék a veszélyt, amely 1963. március 13-ának éjjelén nőttön nőtt. Két kritikus óra Mi t&rténik es alatt Di'. Papp Lajos elvtárs, _ megyei tanács elnöke tizenegy óra körül indul, hogy a helyszíni tapasztalatszerzés alapján esetleg megvalósítsa a tervezett intézkedést. Most minden attól függ, hogy a következő negyedórákban milyen helyzet áll elő. Nyolc óra után nyilvánvalóvá vált, hogy a nagy tömegű yíz, amely Sajópüspöki és Bánréve között több száz méter szélességben zúdul át az országúton, nehezen fér meg medrében. Kilép és Hét községet elárasztással fenyegeti, ahol közrejátszik a belvíz és a máskor csendes Málé-patak áradá-, sa is. Egy 18 órai jelentés sze- I rint a 355 centiméteres vízállás, két óra alatt tizennégy centit« emelkedett és továbbra is ara-J dó jelleget mutatott. A jelentés« s Elkísértem útjára. Éjfél van, mire Hétre érkezünk. Talpon a falu. Száz ember dolgozik a gátak erősítésén. A Málé-patak hídjánál is emberek álldogálnak, köztük Dienes György, a termelőszövetkezet elnöke. Válaszuk biztató. Szépen apad a patak. A faluba vezető utat átvágták, az oldalról támadó belvizet ott vezetik le. Újságolják, hogy percekkel előbb teherautók érkeztek segítségül, ha földet kell hordani valahol. (Összeszorul a szivem: ezek az emberek nem tudják, milyen veszély leselkedik rájuk. Nem tudják, hogy a teherautók központi utasításra, a falu esetleges gyors kiürítésére érkeztek, de ezt a pánik elkerülése végett az utolsó pillanatig titokban tartjuk.) Éjfél után éveknek tűnik egy óra. Teli izgalommal, aggodalommal. A patak ugyan apadt, de a tanácsházán most is csörög a telefon: Kovács Béla vb-tit- kár veszi az üzenetet. A vízállás mór 384 centiméter! Elképesztő: 1952-ben az eddigi legnagyobb észlelt vízállás 330 centiméter volt.. maszkodva elkezdtük hazánkban a szocializmus alapjainak lerakását, a szocialista termelési viszonyok kialakítását és a szocialista kultúrforradalom megvalósítását. Államosítottuk a gyárakat, a bányákat, a bankokat, a közlekedést, a kereskedelmet, felszámoltuk a volt uralkodó osztály műveltségi monopóliumát stb., s történelmileg rövid idő alatt pártunk vezetésével óriási eredményeket értünk el. Ezt a személyi kultusz időszakában elkövetett politikai és gazdasági hibák sem homályosithatják el. Az évforduló alkalmából erre azért szükséges utalni, mert 1956-ban az ellenforradalom által egy egész történelmi korszakkal túlhaladott jelszavakat és feladatokat napirendre tűzni nemcsak ostobaság, hanem egyenesen bűn volt az egész nemzettel, a dolgozó néppel szemben. Bármilyen hangzatos szólamokba, bármennyire is nacionalista mezbe öltöztették ezeket a jelszavakat, nem volt egyéb ez a dolgozó nép becsapásánál és félrevezetésénél, — a hatalomból kiszorított burzsoáziának ügyetlen kísérlete a kapitalizmus visszaállítására. Erről ma már minden józanul gondolkodó ember meggyőződött hazánkban. Mint ahogyan arról is meggyőződött. hogy 3956 őszén egyetlen helyes cselekedet volt hazánkban: az ellenforradalom kíméletlen szétzúzása. Az azóta eltelt hat esztendő újabb történelmi vívmányai, elsősorban' a mezőgazdaság szocialista átszervezése és más sikerek a politikában, a gazdaságban és a kulturális életben méginkább meggyőztek erről mindenkit. Az emberek ma még világosabban látják, hogy a vilógszabadság nagy költője, Petőfi Sándor „piros zászlaját” a kommunisták tartották és tartják magasra, amikor megértik korunk igazi megérett feladatait és a szocializmus teljes megvalósítására mozgósítják népünket. C zét kell nézni a világban. Bárki láthatja, ** hogy korur^c az imperializmus pusztulásának, a gyarmati rendszer széthullásának, a szocialista forradalmak, a szocializmus,' illetve a kommunizmus építésének korszaka. Ékesszólóan tanúskodik erről a kommunista- és munkáspártok 1957-es és 1960-as moszkvai nyilatkozata, az SZKP XXII. kongresszusának határozatai és pártunk gyakorlata is, amelynek tapasztalatai a VIII. kongresszus határozataiban összegeződtek. Ezért minden haladó hagyományunk igazi örököse és folytatója ma | a kommunista párt, pártunk, a Magyar Szó- i cialista Munkáspárt, amely megérti saját ko- rát és zászlajára a szocialista forradalom jel- i szavát, a szocializmus teljes megvalósításának j jelszavát írta. Világos ebből az is, hogy 1843 jj igazi örökösei ma nem a nacionalista jelsza- .4 vak öncélú hangoztató), hanem elsősorban a I kommunisták és mindazok, akik velük együtt J magasra emelik 48 eszmei örökségének I zászlaját, I Cs. T.. I Cs. L. fzeráes ratals, lén* 3 Imi iofekiÉsral a Hapesli tozeizi Vásá A Lenin Kohászati Művekben már készülnek a májusban megnyíló Budapesti Nemzetközi Vásárra, hogy minél változatosabb, szemléletesebb anyaggal szerepeljenek a hazai kohászatot bemutató pavilonban. Gazdag változatban sorakoztatják majd fel a gyár fontos termékeit, a diesel'for gattyús tengelyeket, vasúti keréktárcsákat, abroncsokat, különféle csavarárukat, különleges vas- és acélöntvényeket, hengerelt szelvényeket. De ezenkívül a fénygrafika alkalmazásával szemléltetően mutatják majd be ezúttal a jelenleg üzemelő korszerű kohóban lejátszódó folyamatokat, ron az olvasztó működését, az anyagoszlop süllyedését, a gázok távozását. Ugyanakkor, kiállítják a Kőszegfalva határában feltárt, mintegy ezer éve működött ikervasolvasztót is a körülötte talált salakmaradványokkal, amely a honfoglaló magyarság kohászko- dásáról nyújt bizonyságot. A közömbösségről és a cinizmusról A polgári forradalmat 115 évvel ezelöt' ™ tűzte napirendre a történelem Magyar- t országon. Elég későn, mert Nyugaton egy sói ■ országban már korábban lezajlottak a polgári . forradalmak és megnyitották a polgári, kapitalista fejlődés zsilipjeit. A Habsburg-reakcic hazánkat szándékosan rekesztette meg a feudalizmus viszonyai között, Magyarország kellett a bécsi udvarnak nyersanyagtermelő és készáru felvevő piacként. Ezért van az, hogy 1848. március 14-én a polgári forradalom a Habsburg-ellenes nemzeti szabadságharc formájában jelentkezett Magyarországon. Ezért van az, hogy a nacionalista törekvések ekkor haladó szerepet töltöttek be. —' Es ezért van az is, hogy a Habsburg-ház — szövetkezve Európa minden reakciós erőivel — vérbefoj tóttá 1848—49 törekvéseit. A polgári forradalmat és a Habsburg-ellenes szabadság- harcot leverték és Magyarország 1849 után megrekedt a fcudál-kapitalizmus viszonyai között. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom közvetlen hatásaként 1918—19-ben a kommunisták folytatták 1848—49 félbeszakadt müvét — a munkásosztály vezetésével, továbbfejlesztették a polgári forradalmat és 1919. március 21-én kikiáltották a Tanácsköztársaságot. A magyar munkásosztály a kommunista párt vezetésével tehát a világon másodikként valósította meg a proletárdiktatúrát, vívta, ki a munkás-paraszt hatalmat. Sajnos 133 nap után az első munkás-paraszt hatalom elszigetelődött, a hazai és a nemzetközi burzsoázia 1919 augusztusában leverte a magyar Tanácsköztársaságot. De emlékét Horthy fehér terrorjának 25 esztendeje alatt :— még a német fasizmus legszörnyűbb napjaiban sem — felejtette el a magyar munkásosztály. 1945-ben ütött végre a történelem órája, hogy 1848 és 1919 félbeszakadt művét folytassuk és betetőzzük. Ehhez a szovjet hadsereg világtörténelmi jelentőségű győzelme teremtette meg a feltételeket. Pártunk vezetésével a magyar munkásosztály nem késlekedett élni a történelmi lehetőségekkel. 1945 után valósultak meg nálunk a polgári forradalom olyan követelései, mint i földreform, a köztársaság intézménye, az illám és az egyház különválása és egy sor lolgári demokratikus szabadságjog. És az is köztudott, hogy a polgári demokratikus vív- nányoknál nem álltunk meg. 1948—49-ben — ehát kereken 100 évvel a 48—49-es polgári órradalom és Habsburg-ellenes szabadságiarc vérbefojtása után — megvalósítottuk és ovábbfejlesztettük 48 örökségét. Az 1848— 9-es polgári forradalom és Habsburg-ellenes lemzeti szabadságharc centenáriumán már a zocialista forradalmat tűzte napirendre a tör- énelem. A fordulat éve után — a proletár inter- n nacionalizmus nagy erejére, a Szovjet- inióra és a többi szocialista országokra táDe van a hírben valami biztató is: úgy tűnik, mintha apadna, mintha lassúdna. Hátha, hátha, mégis! Papp elvtárs gondolkodik. Várjunk még. A gátakra minden erőt. A gépkocsik jövetelének okát többen sejteni vélik. Példálóznak: ha „arra” kerülne a sor — senki nem meri kimondani —, akkor percek alatt teledobáljuk a falu alatt az átvágást, hogy a teherautók „akkor” mehessenek... egyszóval, ha „szükséges” .... csak „akkor”. Igen. Az ember csak most érzi igazán, milyen jelentősége van ennek a szónak: a falut elhagyni. Nem! A falut meg kell menteni! z Győz as emberi ” A falu csendes. Hideg van. s Fagy kapja a sár tetejét. Ez is nagyon jó. A kis szél is. Fogja j meg a havat, legalább az ne ' olvadjon tovább. A házak ab- 1 lakai sötétek, de tudom, kevés mögött alszanak. A férfiak az érkezett segítséggel együtt a gátakat erősítik, n.vúlgátakat húznak. Egy tizenöt méteres szakaszon átömlik a víz, az állami gazdaság területét fenye- i geti. Oda is harmincán rohan- ■ nak. Szervezetten, pontosan halad a munka. Egy a cél: visz- szaszorítani a vizet. Az ideges görcs, amely gyomrunkat már este óta fogva tartja, két óra felé oldódik. Lapátos emberek jönnek, egy kicsit pihenni is kell. Most már lehet. A víz visszaszorult, a nagy ár leszaladt. Mára nem várható újabb árhullám. De a rebbe- net még ott ül a szemekben, az idegesség ott vibrál a szavak- , ban. Azért nagyon, nagyon kell ] figyelni, őrködni, vigyázni. S ] miközben az agyonfüstölt iro- , dahelyiségben, ahová közben 1 a járási pártbizottság vezetői j is megérkeznek — arról be- 1 szélg'etünk, hogy az elöntött ( földekről sürgősen le kell szi- t vattyúzni a vizet, mert értéke^, t búza van benne, félfüllel azért s mindenki arra, kifelé haliga- t tódzik, ahol a medrébe szorított Sajó rohan hatalmas jégtáblákkal a hátán. i Azért jólesik egy cigaretta. Jólesik, no! Ez az első, amelynek le is szívjuk a füstjét. Hajnalig utaztunk a megvadult folyó partján. Fáklyák, lámpák világították az utat, fényük visszaverődött a fodrozó víztükrön. Végig a veszélyeztetett szakaszon emberek dolgoztak. A látvány félelmetes volt. De felemelő. Milyen erős is az ember! Onodvári Miklós dalmi „hősökben” ölt testet. Ez természetesen. elsősorban i nyugati irodalomra vonatkozik. Hol van már a mai polgári irodalom attól, hogy izmos, vérbő, erővel, hittel teli hősöket tudjon megformálni. A legnagyobb sikereket a Francois Sagan és a Camus típusú írók aratják. (Már könyveik címe is jellemző: „Jó reggelt búbánat!”, illetve „Közöny”.) Regényeik lapjairól árad s ..spleen”, a sivárság, a „mit érdekel engem” szemlélet. Találkozunk ilyen elmélettel azért a mai magyar irodalomban is. Különösen egyes fiatal lírikusaink nevét olvasva a? embernek az az érzése támad hogy közeledik egy második Sodorna és Gomorha. S ha már a közömbösségei eró'sítő művészeti hatásokról; van szó, itt megemlíthetném; az irodalom — illetve legtöbbször álirodalom — egyik periférikus szféráját: a slágerszámokat. Nem lehet lebecsülni, ezek jelentőségét, hisz egy-egy felkapott dal szövegét száz- és százezer fiatal fújja éveken keresztül és e sokszor langyos,1 szentimentális szöveg káros mondanivalója szinte észrevétlenül beléjük ivódik. Aki: jól ismeri a fiatalokat, az tudja. hogy nagyon sokan közü-1 j lük ilyen slágerelvekből építik j fel „életfilozófiájukat”.' Elég. iia megemlítem azt a „világ- S számot”, amit Olaszországban ,Che sera, che sera”, Anglia- j lan „Whatewer will be. Whs-4 ewer will be”, nálunk pedig 1 .ahogy lesz, úgy lesz” cím ilatt énekeltek. Nemes (VéeeS most nem egy réteg fiairól var szó, hanem egy társadalom minden fiataljáról, íelnöveszt- heü követelményeit”. Véleményem szerint is ez olyan mozzanat, amit hiba lenne elhanyagolni, de azért sem egyeli len, sem a legfontosabb eredőnek nem lehet tartani. Ugyanis a szabad idő és az életszínvonal növekedésével — elsősorban a legfejlettebb kapitalista országokban elég huzamos időn át tartó konjunktúra hatására — nemcsak a szocializmus viszonyai között találkozunk, s ezért is az ilyen megfogalmazás azt a meggyőződést táplálhatja.' hogy az érdektelenség, a kétkedő pesz- szimizmus világjelenség. Az életben cinikus, eszméletlen, pesszimista fiatalok legkülönbözőbb „árnyalataival” lehet találkozni. Van olyan, akinek egyéni „felfogókészüléke” úgy működik, mint egy szita; individualista „énje” átszitálja a valóságot, akár i lisztet. És Sajátos módon ép- oen a fennmaradó korpát sze- •eti legjobban, s ezzel táplál- cozik. Mások viszont bizonyos ntellektuális magasságból le- íüllyednek a túlhaladott, rot- ladt kispolgári gondolkodás értőjébe. Egyesek úgy érzik, íogy nincs miért élniök. meg- u Hadnak, nem tudnak léleg- ;eni. Mások „csupán” félnek a lyers valóságtól, ez a félelem igyanolyan. mint ami a gyá- át arra ösztönzi, bog}’ elbúj- on a sötét sarokba. Hasznos lenne egy hosszabb mulmány keretei között izsgálni, hogy a cinikus, pesz- ánrista életérzés milyen irokörülmények között miért törődik kevesebbet a társadalom problémáival, miért találkozunk esznieietlenséggel? így ír: „Azt hiszem, az, hogy minél több függetlenséghez, szabadidőhöz jut az ifjúság, annál jobban szembekerül új feladatával, hogy önmagának kell magát megalkotnia. Régen a fiatalok millióit az egész napi munka formálta, ha az nem volt a nélkülözés. A pa- rasztifjúság a mi időnkben is felvette reggel az ingét, s húzott, mint állatai. A munkásifjúság igen kis része talált otthont, s nevelőket a szak- szervezetben.” S ilyen problémát lát: „S ez nem is olyan kis kérdés. Mert a műn Ica, egészséges munkahelyen nem teszi tönkre az embert; a szabad idő azonban, ha nem jól használja föl, tönkreteheti. A örténelem azt bizonyítja, bog}' tönkre is teszi. Hány pál- 3a van. hogy egy feltörekvő, íagy történelmi hivatást telje- u'tő réteg fiai, amikor hirtelen i biztonságosság állapotába utottak, maguktól szétrohadlak. így pusztult el a francia órradalom előtt herévé, ud- 'ari kegyélvezővé vált arisz- okrácia; így az ipar úttörőitek részvényessé lett gyermeki, így minálunk a hajdani elkes jobbágyok zsíros ' pa- aszttá lett. utódai. Ma persze 1 szabad idő. s anyagi lehető- ' égek ilyen gyors áradásától . em kell tartani; a rossz pé!- a nincsen úgy ott a levegő- 1 en, de a veszély lappangó i lakban megvan, s az, hogy t idősebb munkások nem is egyszer hangoztatták, hogy baj van az ifjúsággal, panaszkodtak a mai ifjúság laza erkölcse miatt, de lényegében a párt és a felnőtt nemzedék nem segítette eléggé az ifjúságot, hogy a helyes útra férjen. Ez a párt és a felnőtt munkásnemzedék adóssága az ifjúsággal szemben.” Ugyancsak megemlítem — bár ez nem lebecsülendő tényező és fontos következtetésekre adhat alkalmat — a nyugati életforma, a „Nyugatimádat” kártékony hatását. Néhány ilyen mozzanat: a disszidensek hatása; a dekadens művészetek dicsőítése; a nyugati tudomány és technika eredményeinek kritikátlan dicsőítése (ez különösen fontos a műszaki értelmiség körében) stb., stb. Tehát mindaz, ami azt a látszatot erősíti, hogy a kapitalizmusnak még vannak tartalékai, a kapitalizmus élet- i képes. í Cinizmus i és életszínvonal • Az okok közül utoljára em- 1 üleném meg azt a nézetet. 1 ímelyet a cinizmus, a szkep- t icizmus okáról különösen ér- i telmiségi körökben vallanak, i STémeth László, alá igen nagy t elelősségérzettel vizsgálja i ársadalmunk problémáit, a igyik — „Ha most lennék fia- s al” című — előadásában bon- n .olgatja ezt a kérdést, hogy a d nai fiatalság', a felszabadulás b áöttinél sokkal jobb anyagi a , V. ] Harcsev szovjet professzor egy Magyarországon tartott konzultációja során így válaszolt arra a kérdésre, hogy: „A személyi kultusz és annak következményei hogyan hatottak az ifjúság eszményeire, nevelésére a Szovjetunióban? Ezek a hibák ... negatívan hatottak az ifjúság erkölcsi arculatának kialakítására. Sőt a személyi kultusszal kapcsolatos hibák elősegítették a felnőttek körében is bizonyos kapitalista csökevények kiszélesedését. Olyan elvetendő jelenségeket segítettek elő. mint a karrierizmus. a kél.kulacsosság, a gyávaság, a képmutatás .. Csak megemlítem, hogy azokban a népi demokratikus országokban, ahol a szocializ- nus építésének problémái éles confliktusokig vezettek, ott e • megrázkódtatások hatását, mint • i szocializmus építésének sa- ! átos körülményeit — nem le- ; let figyelmen kívül hagyni ■ ikkor, amikor a társadalmi udal problémáit' vizsgáljuk. MSZMP országos pártéi'! e- lezlelén, 1957 nyarán. Kólái' János mondotta: „Ami az fjúságöt illeti, itt csak azt 1 zeretném megemlíteni, hogy ; z ifjúságnak adósa a párt, s t z ifjúság is adósa a pártnak t s a népnek. Mivel adós a I árt? Az ifjúság nagyon hosz- f zú ideig, magára volt hagyat- t a, nagy politikai és lelki kri- e isen ment át. A párt ekkor t em állt az ifjúság mellett. Az c lmúlt évek alatt több párt- n rum megállapította ezt. Az e t kézhezvételekor valamennyi je- , lenlévöt elfogta az aggodalom: i vajon milyen tömegű víz érke- : zik még, meddig bírja á gát, ; mert ha ez elszakad valahol? Még elgondolni is rossz!... Megyénk párt és állami vezetői sokféle esélyt latolgatnak, miközben a jelentések egyre csak további áradásról tudósítanak. Válságos lett Két és a közeli Sajónémeti helyzete. A sajópüspöki híd előtt összetorlódott jégdugó felrobbantásával szabadabb lefolyást biztosítottak ugyan a víznek, az árvédelmi osztag nehéz részlege eredményesen dolgozik a vadnai hídnál is, de a Hét körül tomboló áradat cselekvéssé érlelte az elgondolást. Úgy határoznak, j hogy iia a helyzet továbbra is rosszabbodik, a községet teljesen ki kell üríteni. Emberek, gyermekek, jószágok, értékek! ( S minderre összesen két óra jut. ' , Két kritikus óra. < Rádió-telefonos forgalomirányítás az Ózdi Kohászati Üzemekben I Az ózdi kohászatban na- j ponta több. mint tízezer tonna i alapanyag, szén. koksz, érc] stb., továbbá kész- és félkész-< áru, valamint melléktermék ] szállításáról kell gondoskodni. ■ Ezt a nagy forgalmat a gyár j százharminc kilométer hosszút vágányhálózatán harminc mos- * donnyal bonyolítják le. Tekint- J ve azonban, hogy az egyes tíze- s we?c. tárolóhelyek több kilo-* méterre vannak egymástól, a s jelenlegi, irányító módszerrel a * szállítóeszközöket a dolgozók« odaadó munkája mellett sem8 tudják tökéletesen kihasználni. I Ezért a. forgalom irányításának » tökéletesítésére a rádió-telefon | bevezetését határozták el. A a gyár felkérésére a Budapesti t Rádiótechnikai Gyár szakom-* béréi a napokban kísérleteket e folytattak ennek a korszerűi módszernek alkalmazásával s kapcsolatban. A kísérletek sí- ? kerrel zárultak. Megállapítot- ® Iák ugyanis, hogy ezen a mó-r‘ dón a: irányító központ a gyári bármelyik részén tartózkodó3 mozdonnyal megfelelő összeköt- ® telest tarthat. Ennek megfele- ® i löen a tervek szerint a mozdo- * nyolcat rádió-telefonnal, látják #: t i, miáltal az irányitóközpon-1 **kbál gyorsan, a szükségneka: leginkább megfelelő helyre |; lúd jók majd a szállilőeszközö-ti ket irányítani. í,
