Észak-Magyarország, 1963. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-08 / 56. szám

Péntek, 1%'3. március 8.

ESZ AKM AGY AKORSZ AG

3

!

Mariska vagy Dimitra ?

— Inkább Mariska. Szegény «ram is így hívott. Nagyon tetszett neki ez a szép magyar név. De az asszonyok csak Kosztánénak hívnak. Hosszú a nevem, nem tudják kimon- dSdTs így Ottern Titcsevtt Konstantinnéból Kosztane.

Nevezzük akkor a továbbiakban Mariska néninek ezt a sok-sok megpróbáltatás után végre megelégedettségre jutott bolgár asszonyt.

A bolgár kertészek terményei közkedveltek voltak nálunk. Általában úgy is emlékezünk rójuk, mint alak munkájuk után jólétben éltek. Igénytelenek. szorgalmasak voltak. De amelyiküknek nem volt saját földje, az végtelen nyomorban .tengődött. Mariska néni férjével ezek közé tartozóit. Mindig csak felesek voltak. 1350-ben beléptek a tsz-be.

— Eleinte itt is nehéz volt rnondja a ma is élénk, feketeszemű asszony. — De itt már volt reményünk.

Csakhogy az élet nagyon kiszámíthatatlan. Míg egyeseket tenyerén hordoz, másokat folyton bajba visz. Még abban az évben, amikor tsz-tagok lettek, beköszöntött az első szerencsétlenség — Mariska • néni szép nagy' 16 éves fia belei ült a Sajóba. Rá két évre pedig' egy baleset következtében meghalt a férje. A sok nyomort átélt asszony eltudta már viselni a legnagyobb megpróbáltatásokat is.

Az elkövetkező évek egyre gazdagították a szövetkezetét, s nagyobb anyagi nehézségek nélkül felnevelhette leányát, aki azóta már férjnél van. A négyéves kis Bandika, az unoka lassan minden múltbeli bánatot felejtetni tud a nagymamával.

Az elmúlt évben 46,37 forintot és plusz 10 forint prémiuEgy mérnöknő

mot fizetett a miskolci Táncsics Tsz munkaegységenként.

Mariska néni 307 munkaegységet szerzett.

Ez szép teljesítmény, különösen, ha meggondoljuk, hogy egyedül az ő munkája révén született. Ezenkívül háztáji földjén is dolgozott, s felhizlalt három disznót.

— Most, 51 éves koromban jutottam el oda, hogy igazán emberi körülmények között, gondtalanul élhetek —mondja. — Már vettem .bútort, mosógépet, rádiót, s több telik ruházkodásra is.

— És most mi a vágya, terve?

— Szeretnék ellátogatni Bulgáriáira. Vissza már nem költöznék, de 30 éve nem voltam otthon. Ügy tervezzük, hogy a nyáron a lányomékkaí együtt hazalátogatunk.

Igen. ez az ország annyi viszontagság után végre nyugodt életet biztosít Dimitrának. Nem akarja elhagyni, de a szülőföld ennyi év után is viSszavonzza, ha csak kétheti látogatásra is.

Kiválóan dolgozó nőket tüntettek ki

A Nemzetközi Nőnap alkalmából csütörtökön az Elnöki Tanács kitüntette az ipar, a mezőgazdaság, a tudomány, a kultúra és a társadalmi szervezetek legjobb nődolgozóit,

A kitüntetetteket az Elnöki Tanács nevében Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára köszöntötte.

Ezután átnyújtotta a kitüntetéseket. Az Elnöki Tanács eredményes munkájuk és a nőmozgalomban kifejtett tevékenységük elismeréséül a Munka Érdemrend kitüntetést adományozta Daru Józsefné- vak, a komiósdi termelőszövetkezet munkacsapatvezef etjének, Párkány Endréncnek. a Sütőipari Kutatóintézet tnd-i- mári.vos munkatársának Németi József vének, a Nők karja főszerkesztőjének és Révai Er- nőnének-, az MSZMP budapesti bizottsága osztályvezetőjének.

A Szocialista Munkáért érdemérem kitüntetést 37. a Munka Érdemérem kitüntetést, pedig 20 kiválóan dolgozó nő kapta meg.

Szívből és őszintén

— Rólam írni? Nehéz lesz. Mit: tudnék, mondani? Hogy szeretem a munkámat, ez természetes. Nem rossz szakma az építészet. Van látszata és eredménye. Minden nap. Emelkednek a falak, elkészülnek az épületek. Mielőtt építészmérnök lettem, magam is hordtam a téglát, raktam a falat. Tudom, milyen az. Sok izgalom is van benne. Jó lesz-e, sikerül-e. elégedetten lakják-e majd gazdáik? A mi munkánk. — a tervezőmérnök munkája — nem ér véget a hivatalos idő leteltével. Ha megkapunk egy feladatot, otthon is töp- . rengünk a. leghelyesebb elkészítési módon. De nemcsak otthon, szinte mindenütt. Megtörtént már, hogy a szín-' házi előadásra sem tudtam figyelni, A különböző megoldásokon járt az eszem. Érdekes, hogy ha elkészülök egy tervvel, soha nem vagyok megelégedve magammal. Hátha. a másik elképzelés leit volna á. jobb? Összegyűjtöm mások véleményét., tanácsait, a saját észrevételeimet, és fögadkozom, hogy legközelebb ezek szerint készítem el feladatomat. Szóival csupa töprengés, csupa iöbbetaka-\ rás a munkám, De nem győzöm hangsúlyozni: nagyon szép és mulatós. Én terveztem a perecest iskolát, a Der- kovits utca és a Csabai-kapu sarkán lévő lakóházat, a. gyógypedagógiai iskolát, a Kazinczy utcában egy 22 lakásos épületei. És mennyi mindent figyelembe kell venni a tervezésnél! Most például a. felsőfokú villamosipari technikum bővítésének és kollégiumának tervezésén dolgozom. Rögtön felrajzolom ide a papírra. Nézze! Ez lesz az új épületszárny, itt összekötjük szépen egy folyosóval, üt pedig a kollégium épül. Ezen a részen elfér a kosár- labdapálya. vagy a röplabdapálya. hogy tudjanak játszani, mozogni. Sok fiatal lesz itt, hiszen a technikum most alakul át felsőfokúvá, A kollégiumot: 200 férőhelyesre tervezzük. Annak is szépnek, modernnek, megfelelőnek kell lennie. Izgalmas, szép feladat lesz a Borsodi Nyomdának és a sajtóközpontnak a tervezése is, melyet Dési Jánossal közösen készítünk majd el. Üj, érdekes feladat ez is. De mindegyik érdekes. Maga hol lakik? És tetszik a lakás? örülök neki. Nagyszerű! Nem, nem én terveztem, de akkor is örülök. Csak azt. nem tudom, jó-e, vagy rossz, hogy a saját munkámmal mindig elégedetlen vagyok, Vajon mások is így vannak ezzel? De mit tud ebből megírni? Kérdezzen inkább

__

A Miskolci Tervező Vállalat irodáiban -tfehérköpenyes emberek hajolnak a ceruzák, vonalzók, tervek borította munkaasztalok fölé. Közülük az egyik II. Boros Mária építészmérnök. (pt)

Eixa „néni64

> Ö A BÉKE-BRIGÁD VEZE- ! TŰJE. A brigádnak 16 tagja j van, s egy éve, azaz pontosan >a gyár üzemelése óta együtt

i dolgoznak. Az egyik legnehezebb munkát végzik — 17 mázsánál mindig több nugát kerül ki kezük alól, egyetlen műszak alatt! Hogy mi az a nugát? Az édesipar egyik közkedvelt csokoládés terméke. A Béke-brigád ugyanis a Magyar Édesipar Szerencsi Csokoládégyárának Diósgyőri Telepén — röviden:

diósgyőri csokoládégyárban

— dolgozik. S vezetőjük, Róka Miklósné — akit fiatal kora ellenére még az idősebbek is Elza „néni”-nek szólítanak — gondoskodik arról, hogy mindnyájan kifogástalanul dolgozzanak. Nem is volt még panasz a brigádra, hiszen minden hónapban száz százalékon felül teljesítették a normát. Ez pedig nagy szó ebben az új gyárban, ahol még aránylag kevés szakmai gyakorlattal dolgozik a legtöbb asszony.

— Mi azonban nagyon szeretjük a munkánkat és igyekszünk is minél többet, termelni.

— S a brigádvezetőnőtől megtudjuk: a 16 asszony igen jó kis kollektívát alkot. S ez a kis közösség nemcsak a munkában, hanem munka után is szép közös feladatokat tűz maga elé. Nemrég például beteg lett egyikük. S a brigád két hónapig eljárt hozzá, segíteni a házi munákban.

*k;

— Most pedig az egyik bri- gédtagnak, Lakatosnénak gyermeke született. Az ö öröme a mi örömünk is. Már a kórházban meglátogattuk, vittünk neki jó házi ebédet, finomságokat. Nők napjára meg is ajándékozzuk az újszülöttet és a mamát, akinek ez már a nyolcadik gyermeke ... — s bár Róka Miklósné nem mondja, mindenki tudja, hogy nagyrészt az ő ötletei alapján történnek az ajándékozások, a meglepetések. Mert ez a nagyon közvetlen, kedves fiatalasszony' minden egyes brigádtagjával úgy törődik, mint saját hozzátartozóival. Pedig neki is van egyéb dolga munka után — várja otthon a 11 éves Jutka, a 10 éves Attila és férje, aki a Lenin Kohászati Művek acélöntödéjé- ben dolgozik —, mégis szakít időt arra, hogy politikai, vagy szakmai oktatásra, vagy éppen a Nők akadémiája előadásaira menjen brigádjával.

S JAVASLATÁRA a brigád — amely egy hónapja a szocialista címért dolgozik —, most egy rendkívül szép feladatra vállalkozott: egy állami gondozott, árva kisgyermeket szeretnének patronálni. Ez a patro- nálás azt jelentené, hogy a gyereket minden vasárnap és ünnepnap kihoznák az otthonból, elvinnék moziba, színházba, vagy egy-egy családhoz, s így pótolnák számára a szülői szeretetet... R. A.

Egy nő — a milliók közül

— TALÁN ÜLJÜNK be ide, ebbe a presszóba!

— Nem bánom. Most kivételesen ...

Feketét és valami ltokat Wndelek. De szabadkozik:

— Óh, nem! A feketét szívesen. De italt nem. Azt soha nem szoktam. Csak egyszer.., Jaj, hát egyszer mégis ittam! Amikor a második fiam, Tibi megszületett. Nagy vendégsereg volt nálunk. Mulattak. Jól érezték magukat. Aztán amikor elmentek, s mi maradtunk. csak a család, az uram az asztalra tett egy üveg pezsgőt. Azt mondta: „Ezt pedig mi isszuk meg. Ketten.” Meg is ittuk. Most is a lejemben érzem. Pedig ennek már öt éve, és közben a lányom is megszületett, Kati. Bezzeg

maguk férfiak!

__ Lám az

u

ram is mindig vitatkozik velem: „Annyit dolgozol, mikor pihensz már meg és mikor megyünk él együtt a presszóba!” Van nekem arra időm? Sohasem lesz. Nézze csak, most is tele van mind á két kezem.

Szép asszony. Okos tekintetű, beszédes. Kedves. De valami idegesség is lappang benne. „Lehet, hogy Tibi, ez a gézengúz, ez az aranyos jó gyerek, azóta összetört otthon három -tányért...”

— Maga azért kérhet» Miattam ne zavartassa magát. Tudja mire gondoltam most? Ha az uram bejönne ide. de hagyot nézne!

— Kérdezni fogok. Sokat, rendszertelenül. Moziban mikor volt?

— Két hete. De amióta a

tv-t megvettük, mind ritkábban járok.

— Színházban?

— A Szabin nők elrablását láttam. Nagyon tetszett.

— Könyvek? Újság?

— Sajnos alig-alig. Pedig nagyon szeretek olvasni. Az eseményekről a rádióból értesülök. Egész nap otthon vagyok. Nyitva a rádió, közben dolgozom, hallgatom. Az uramnak szép könyvtára van. Mostanában nincs időm olvasni. Kár. Én is tudom. Mennyit kérdez!

— Mindent tudni szeretnék. Egész nap mit csinál?

— Jaj csak ezt ne kérdezze! Reggeltől estig megállás nélkül dolgozom. Három gyerekkel sok baj van. Meg a negyedik az uram. Az a legnagyobb .gyerek, Vele a legtöbb ...

— Ezt is megírhatom?

— Meg, csak ne bántsa. Jó ember.

— Mégis? Teszem azt, a mai programja?

— Hatkor keltem. Gyorsan átvasaltam egy inget. Az uram hétre jár. Közben Katinak enni adtam. Az apjával ébredt. Reggelit is", készítettem. Teát, szalonnás rántották Tibi legkésőbb kel fel. De ma reggel rossz volt. Bement a fürdőszobába, halálra rémültünk: meg akart borotválkozni az apja készletével. Jól megvertem. Feri nyolcra megy a Szabó Lajos utcai általánosba. Neki is enni adtam, meg fel- varrtani a kabátjára két gombot. Este ezt nem vettem észre. A haja is nagy. majd délutón elküldöm a borbélyhoz. Úgyhogy volt háromnegyed

nyolc, amire mindezzel végeztem. Kiszaladtam a piacra; húst vettem és siettem haza; szanaszét az edény, takarítat- lan a lakás; betűtök, Katit rendbe hozom, közben felteszem az ebédet; délután mosok és a varrónőhöz is el kell szaladnom, mert egy szép kosztümöt csináltatok húsvét- ra. Ez így megy mindennap. Lesz tizenegy óra, mire lefekszem.

— Feriről, az uráról hadd kérdezzek valamit. Megértő? Segít?

— Jó ember. Sokat segít. De a legtöbb dolgot magam szeretem csinálni. Elvégzem, mire hazajön: hadd várja tiszta lakás, meleg étel, s törődjön a gyerekekkel.

— S maga? Elégedett? Őszintén: nem szokott néha arra gondolni, hogy jobb lenne dolgoznia, valahol egy vállalatnál, irodában? ügy tudom, kiváló gyors-gépíró. A gyerek iskolában. a másik kettő óvodában, Feri is dolgozik ... szóval nem nézett még valami foglalkozás után?

Elmondok magának egy példát. Egyszer, már évekkel ezelőtt egy színházi előadáson azt kérdezték a szereplőtől: „Maga mit csinál?” Felelte: „Mosok, vasalok, takarítok, főzök, gyereket nevelek...” — „No, igen! De mi a foglalkozása?” Döbbent csend. Lent a nézőtéren és fent a színpadon. S akkor a nő azt felelte: „Anya vagyok, kérem!” Soha nem felejtem el. Nekem is ez a foglalkozásom. És elégedett vagyok. Mikor Tibi reggel beszappanozta arcát és elővette az apja borotváját, megvertem ugyan, de nem haragudtam rá. Tudom én, miért kérdezgetett, és elhiheti, őszintén feleltem. De ugye, nem haragszik, hogy sietek. Már megittam a feketét, otthon vár a két gyerek

— Csak még valamit! Mit szeretne a legjobban? A leges- legjobban!

Gondolkodik. Nem a válaszon. Látom, hogy máshová réved el a tekintete. Bizonyosan az iskolás Ferire gondol, az urára, - a kis Katira, vagy Tibire. S így felel.

— Élni!

— De igen. Nézze; én is szeretnék pénzt keresni. Másik ruhát is venni. Esetleg ... takarítónőt fogadni. Kezdetben gondoltunk erre. Az első gyerek után. Aztán jött a második, a harmadik. Én is szeretnék az ebédszünetben egy feketére kiszaladni, hogy is mondjam: nem örökösen egyedül, mindig vizes kézzel otthon idegeskedni, hanem egy beszédes közösségben élni, hogy: elém teszik a munkát és tudom, csak azt kell csinálni. Óh, csakhogy!...

MA A VÁLLALATOKNÁL, hivatalokban rögtönzött ünnepségeken emlékeznek meg a nőnapról, amely több mint ütvén éve a nemzetközi szolidaritás jegyében zajlik le, A világ asszonyainak a jobb életért, a társadalmi haladásért, a nemzeti függetlenségért, a békéért, s napjainkban pedig a fenyegető atomháború megakadályozásáért küzdő nők harci napja ez.

Egy asszonnyal ismerkedtem meg. Eggyel, a milliók közül.

Onodvári Miklós

S

zívessé lágyul a szó, amikor. kedves ünnepünkön, a Nemzetközi Nőnapon az élet- társakat köszörűjük. Nyelvünkben az a fogalom a feleséget illeti, mégis, mélyebben értelmezve, valahogy többel értek rajta. Mindenkit, aki nekünk, férfiaknak társunk az alkotó munkában, az emberi értelem győzelméért vívott harcban, egy új, szabadabb, igazabb élet megteremtésében. Mindenkit, aki .társunk a gondokban és a sikerekben, a nekibuzdulásokban és a gazdag számvetésekben.

Hogy mindebben a nők társunkká lehettek, ahhoz össze kellett omlania. el keltett pusztulnia egy velejéig romlott és bűnös rendszernek, amelynek munkásokon és parasztokon csattogó ostora a dolgozó nőkre még külön csapásokat is mért. Ami a tőkés világban és a még mindig gyarmati-elnyomott sorban sínylődő országokban csupán igény, törekvés, követelés — az nálunk és minden szocialista országban olyannyira természetes, mint maga a munkáshatalom.

Valaha, ha buzgón tanulmányoztuk is Bebel híres müvét, nem értettük meg egészen minden tételében, hogy a nők felszabadítása és a szocializmus összeforrt, elválaszthatatlanul egymáshoz kapcsolódott. A megvalósulás és a tények fényében élesebbé vált á marxista igazság. Semmifajta sul- fragette-mozgalom, semmiféle nőegylelesdi nem ségített gyökeresen azokon, akiknek . lőréken;/ termetét a töke megtörte", — csakis a forradalmi munkásmozgalom, a proletárhatalom, a szocializmus hozza el a nők sorsának végső és emberi megoldását. Ez a történelem tanúsága, de semmiképp se mond ellent annak, hogy a nők demokratikus világmozgalma, amely különböző gondolkodású, alkatú és helyzetű nők millióit tömöríti — hatalmas erő a békevártán.

fi mellett, hogy ebben a

“ tisztes, felemelő küzdelemben a magyar nők is sziv- vel-lélekkel résztvesznek, a nők napjának másfajta mondanivalója van számunkra, mint a kapitalizmus vagy a gyarmati elnyomás országaiban. A csodálkozás és az ünnepi méltatás ideje rég elmúlt amiatt, hogy nálunk a nők minden posztot betöllhetnek, bármilyen diplomát, megszerezhetnek, részt vesznek a köz- ügyek intézésében, képességük, tehetségük szerint a legmagasabb vezető helyekig is felemelkedhetnek. Éppen a választások . után, amikor ez az elv az állami élet fontos mozzanataként realizálódott, különösképp szószaporításnak tűnne, ha ezt fejtegetnénk. Azt hiszem, éppen az a jó és megnyugtató, hogy ez ma már minden' értelmes ember számára természetes, megszokott, akárcsak az üdítő víz, vagy a tiszta levegő. A nők egyenjogúsága hazánkban — politikailag, törvényeinkben. közéletünkben, államrendszerünkben lezárt, megoldott kérdés. De vajon családilag, társadalmilag is az-e?

Igen. ezt a kérdést egyre gyakrabban boncolgatjuk és ne tűnjék ünneprontásnak, hanem éppen a mai ünnep szívből fakadó megbecsülésének, ha most is ezekkel a kérdésekkel nézünk farkasszemet. így mondom: farkasszemet, mert — valljuk be őszintén —• sok férfi tekintete merevvé és bosszússá válik, ha ezek a problémák némi önvizsgálatra késztetik — kényszerítik. Jól tudom, nyitott kapukat döngetek, elvégre közéleti eszmecseréinkben, a különböző nvilt fórumokon zajló vitáinkban, akár önállóan, akár más témákkal összefüggően, vissza-visszatérnek ezek a kérdések. Életünk szakadatlan előrehaladásával, a szocialista épitömunka új feladataival és a minduntalan táguló horizont felrajzolásával más-másképpen térnek vissza.

H

add ragadjuk ki az egyik ■ új jelenségei. Emleget-1 jük. joggal, hogy nálunk a tanulás népmozgalommá vált. A felnőttek is százezerszámra járnak esti és levelező tanfolya- mokra. Temérdek új mérnök, közgazdász, pedagógus kerül • ki soraikból. Nők is szép szám- . ban. De vajon bekapcsolódba-' tolt-e már minden arra rátermett és arra óhajtozó nő ebbe a népmozgalomba? gyerek, a háztartás, a nap. gondok, persze, erős akadályt ■ kát gördítenek a szép tervei; megvalósítása elé. De nem mindig csak az ok. Olykor az otthoni „feudális'’ béklyók, a kímélés leple mögé búvó lekezelés. az önzés és a kényelemszeretet. Közhely, hogy házasságok elcsúsztak, feborulizk amiatt, hogy a férj — a pár! az állam segítségével — magas "képesítést szerzett, komoly beosztásba került, ..kitört'’ a szú;; keretek közül, az asszony viszont — talán mégsem a maga jószántából és kedvtelésére — ..beleragadt” a háztartásba, a gyereknevelésbe, nem fejlődhetett, nem művelődhetett, .,szürke veréb” maradt. Jó, közhely, de az ilyen közhelyek

nem méltóak ügyünkhöz, a • szocialista morálhoz, nagyszerű, eszméinkhez, amelyek többek, között az egcsz nép kulturális i ügyét, jólétét is magukban ! hordozzák.

Vagy nézzünk egy másik ezzel összefüggő kérdést. A tett- vágy érvényesülését, a hivatástudat realizálhatóságát. Az alkotni, cselekedni tudás forradalmi lobogásában izzó asszo- 1 nyok kiégnek, ha ostoba, csa- , !ádi. társadalmi konvenciók bénítják őket. Az antik világ- 1. ban egy llypatkia nevű nőt megöltek, mert; gondolkodni, filozofálni merészelt. Hypal- kiák ma minden területen i nagy számban élnek nálunk, és el is mondhatják gondolataikat. versbe, szoborba, muzsikába. nagyszerű tervekbe sű- « Hihetik tehetségüket, ha segítik. serkentik őket. ha hivatás- tudatul; szárnyakat kaphat. Az egyik budapesti színházban a napokban érdekes, újszerű darabot mutattak'be. Hőse egy orvosnő, aki nem hajlandó nagyhírű férje, egy tudós akadémikus mellett a szép hátiért, a vonzó kulisszát szolgáltatni. Nem • elégíti ki a ragyogó anyagi jólét és a reprezentálás. Saját, hivatása van. és annak akar élni. Ű is „eget kér". Gyógyítani szeretne. A, maga munkasikereire, saját hivatástudatának realizálására vágyik. De férje mindezekből semmit se ért meg. Az esetek nem mindig ilyen kiélezettek, a disztancia, amely kisiklat, egy látszólag példás házasságot, itt is, ott i»1 fellelhető. És ezek a disztan- ciák, ezek a különbségek, majd viszályok, bizony, a maradiság- ból, a meg nem értésből fakadnak.

jj me: ilyesféle töprengésre •és tennivalókra is int bennünket a nők napja. Hála jó sorsunknak, szabad életünknek, hogy ezek a gondjaink. Abban az egészséges társadalmi atmoszférában, amelyet pártunk politikája megteremtett és híven őriz, bátran, őszintén szólhatunk róluk. A közösségi gondolat térhódítása életrendünkben és a fejekben, persze, oldja a görcsöt ezeken a területeken, és viszont: a nők társadalmi eg yen j ogúságának még következetesebb kialakítása erősíti a szocialista köz- gondolkodást.

Gyakran mondogatjuk: az asszonyok a legádázabb ellenségei a háborúnak, amely elrabolja tőlük gyermekeiket. Ösztönösen is gyűlölik az öldöklést. amely elpusztítja azt. amit ők a világra hoznak: az életet. De sohase feledkezzünk meg arról, hogy a nők az életnek nagyobb terhét is hordják vállukon. Nemcsak a szülés, a gyermeknevelés, a háztartás gondjai miatt, hanem sokszor a gyöngédség, a megértés, az együttérzés hiánya miatt is.

Gondoljunk erre. amikor ma őszinte tisztelettel köszöntjük a nőket, az élettár salait, és .átnyújtjuk nekik a megbecsülés és a szeretet virágait.

Sárközi Andor