Észak-Magyarország, 1963. március (19. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-05 / 53. szám
Kedd, 1963. március 5. ESZAKMAGYAROKSZÄG 3 Tűnődés egy szülői értekezleten Esztendőkkel ezelőtt, nem apai beosztásból, hanem másfajta megbízás alapján, jártam-keltem szülői értekezleteken. Több éve immár nem fordultam meg ilyen tanácskozáson, bár az atyai „mandátum”. természetszerűen, nem járt le. Néhány nappal ezelőtt meghívót kézbesített a postás. Szülői értekezletre szólt. Valakinek el kellett rá menni. Nálunk az ilyen kérdésekben, a kifinomult kollektív vezetés szellemében, a családi tanács dönt. Most is így történt. A családi tanács — feleségem— közölte, hogy a jelzett értekezleten én képviselem a szülőket. Konzultációra, vitára nem került sor, már csak a nőnap közeledte miatt sem. így adódott, hogy sok esztendő múltán beültem a pádba. Legyek őszinte? Nem nagy kedvvel. Értekezlet, ráadásul vasárnap délelőtt, — látatlanban, rossz sejtéseinkre bízva magunkat, — ugyan mi lehet ebben vonzó?! A rossz közérzet azonban hamarosan szertefoszlott, és ismét bebizonyosodott; jó hallgatni az asszonyokra; jníg mi tovatűnt perceken meditálunk, ők varázslatos érzékkel jóelőre megmérik a közeledő órák hasznát, értékét, Nem érdemes, (nem is igen lehet) vitába szállni tervükkel, elképzeléseikkel, jó gyakorlati érzékről tanúskodó koncepcióikkal, mert a fejlemények előbb-utóbb őket igazolják. Ezt a kis filozófiai kitérést, amiért bizonyára sokszólamú átkot is fejemre vonok férfitársak részéről, — az igazság kedvéért meg kell tenni. A vasárnap délelőtti szülői értekezlet ugyanis kellemes élményekkel ajándékozott meg, s jólesői-érzéssel töltött el. y Ezzel a megjegyzéssel talán felkeltettem a kíváncsiságot. Lehet, de nem tudom kielégíteni. Az otthonos környezetben, a szülők által elfoglalt osztályteremben nem történt semmi rendkívüli. A szülők nem reklamáltak, nem-ostorozták az iskolát, és az osztályfőnök nem leltározta a szülői ház fogyatékosságait, egyszóval nem került. sor semmiféle „osztályharcra”. Hogy mi ragadott meg? Elmondom. A bizalom, az egymás iránti megbecsülés friss, egészséges légköre. A szülő, a pedagógus és a gyermek iránt egyaránt megnyilvánuló tisztelet. Az osztályfőnök közölte mindazokat az adatokat, amelyekből ki-ki képet rajzolhatott magának az iskola és az osztály első félévi eredményéiről. A tanár minduntalan hangsúlyozta: sok munka, becsültes fáradozás rejlik a sikerekben, de a tanulók képességeiből és szorgalmából még többre is telik. Ez!t nemcsak általánosságban jelentette ki, mivel ez megszokott, illő fordulat, hanem nagyon pontos ismeretei alapján. A „globális” értékelést tanulónkinti bírálat követte, és ekkor kiderült, hogy a fiatal osztályfőnök nagyon lelkiismeretes munkával, hzép törődéssel igazán behatolt tanítványainak egyéniségébe. Egy-egy találó megjegyzéssel tapintott rá mindenkinél a lényegre. Bizonyos konvenciók szerint talán nem mindig „tapintatosan”, — körülírással — de őszintén és igazságosan. A kedves szülök pedig (a jelző most nem pusztán formula, hanem szó szerint értendő) egyik jellemrajznál se unatkoztak. Mindegyiket együttérző és együtt gondolkodó figyelemmel kisérték. Kerekes Istvánnét nemcsak saját fiának szereplése érdekelte, hanem Hugyina Zolié, Nyíri Ágié és a többieké is. Még a jótanácsok tárháza is megnyílt, és kis viták bontakoztak ki egy-egy tanuló munkája, magatartása körül. (Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy szívem az irgalomtól szaporábban vert, amíg az S-betűig jutottunk, de hála fiamnak, megúsztam a dolgot; még az első szülői értekezletről való igazolatlan távolmaradást se vetették szememre.) A hasznos, tanulságos eszmecsere után kedves jelenet részesei voltunk. A könyvtárszobába vonultunk, ahol a tanulók vártak bennünket. Egy csupa-mosoly, talpraesett kislány, a mezőkövesdi Szabó Mária a fiúkat mutatta be rendkívül hangulatosan, egy-líét csípős megjegyzéstől se kímélve őket. A nyurga Jónap Károly pedig a lányokat mutatta be. • Nem ragaszkodtak az ÁBC-hez, hanem mindig kisebb csoportokat vonultattak fel, ahogyan a szorosabb barátság és a bensőbb megértés szálai összefűzik a tanulókat. Közbe-közbe a leendő technikusok arról is számot adtak, hogy a kémiai reakciók mellett van érzékük a szép vers és a klasszikus muzsika iránt is. Gondolom, máshol, más iskolákban sok-sok ezer szülői értekezleteken ugyanilyen jó, alkotó szellem uralkodik. Szocialista közösségi szellem, amelyet — mondjuk csak meg kertslés nélkül — a személyi kuljusz idején brosúrákkal és deklarációkkal próbáltunk alakítgatni, most pedig az egészséges közéleti atmoszféra, az igazmondás, a bizalom és a hétköznapi tettek sokasága érleli. A jó politika, amelynek frissítő szellője át- meg átjárja országunk minden szegletét. Persze, hogy az iskoláét is. Csak ki kell tárni az ablakokat! * Még annyit: vasárnapi élményeimre rá kell ütni a hitelesség pecsétjeit. A krónika légüres, térben mozog nevek, adatok nélkül. Ide kell jegyeznem őket, még ha szubjektivizmussal, elfogultsággal, részrehajlással, vagy — horribile dicht! — valamiféle rejtett szándék gyanújával is illetnek. Az iskola: a Kazincbarcikai Irinyi János Vegyipari Technikum. Az osztály: az I. d. A kitűnő, rokonszenves osztályfőnök: Fignár Béla. A matematikát tanítja. Talán mentségemül s a „hjah!, aha!, ühüm!, bezzeg!” és társainak lecsendesítésére szolgálhat, hogy fiam legutóbbi matematikai dolgozata ötösre sikerült. Sárközi Andor Kis átmérőjű ötvözött | acéihüzalol! gyártását | trezdtétí meg a December 4 | Bróimíivelíbei! > A miskolci December 4 Drótművekben új, értékes gyárt! many készítését kezdték meg. ! A Lenin Kohászati Művekből | áttelepített berendezések segií- ! ségével. valamint új húzó-, csi- ; szoló- és darabológépek üzembe helyezésével megkezdték a kis, három-tíz milliméter át- I mérőjű, ötvözött acélhuzalok ] rendszeres gyártását. A villa> mosiparban, a motorkerékpár ' alkatrészhez, a finommechani■■ ! kai gyártmányokhoz szükséges j igen nagy értékű huzalokból, az ; idén háromszáz tonnát készíte- ; nck, de már ez a mennyiség is ' mintegy tizenöt millió forinttal növeli a gyár termelési értékét. Az elkövetkező két évben pedig — újabb berendezések munkába állításával — több mint megháromszorozzák ! ennek a drága, ötvözött acélhuzal/éléknek a gyártását. • ® Ünnepélyes alakuló tanácsülés Sályban Rövidek voltak a felszólalások, az üdvözlések, mert sok időbe tellett, amíg a mandátumvizsgáló bizottság befejezte munkáját, majd a harminc- nyolc új tanácstag megválasztotta a héttagú végrehajtó bizottságot, s időt vett. igénybe, amíg az elnök, a helyettes és a titkár személyére vonatkozó javaslat is megszületett. Mégis ünnepélyes volt. s a több mint kétszáz részvevőnek sokáig emlékezetes marad a sályi községi tanács alakuló ülése. Amint Fülöp Gyula, igazgató- lanító, a község párttitkára mondotta: „Méltó befejezése volt az elmúlt hetekben folytatott nagy beszélgetésnek.” A felszólalók az elmúlt négy és az elkövetkező négy esztendőről beszéltek. S miközben Kovács Lajosi, a legidősebb tanácstagot, Taskó Istvánt az egyik állandó bizrftság elnökét, Farkas Bertalant, a néofront helyi elnökét, a tanácsba választott tanítót, az erdei munkást, a termelőszövetkezeti tagot, a kerékgyártót vagy a gyári munkást hallgattam, eszembe jutott egy másik beszélgetés. Beszélgetés egv éle térííép elölt Az ünnepi tanácsülést megelőző napokban, egy napsütéses délutánon Bihari Lajossal, Sály község most megválasztott tanácselnökével .beszélgettünk a község fejlődéséről. Felkapaszkodtunk a falut szegélyező domboldalra, ahonnan, mint megelevenedett térkép tárult elénk a kis bükki patak völgyében elterülő Sály. — Ott van az új kultúrhá- zunk... Amott, a pirostetős épületnél jól látni a hidat, amit rendbehoztunk, azok peDolgozik az üllési úi fúrótorony A Csongrád megyei Üllés község határában január hónapban nagyarányú földgáz-kitörés keletkezett a köoiajfúrási kutatások nyomán. A régi, betemetett fúrástól nem messze újabb tornyot állítottak fel, s már Ilon méter mélységre hatoltak. A régi berendezések nagy részét megmentették, s most újból használják. A képen: a szakemberek beszerelik a kitörést gátló berendezést. Möszalii fe!!es?téssel móMélRiiilió tor sít ériékű iütőoSa! niegia arüás Diósgyőrött A Lenin Kohászati Müvek vasöntödéjében a kényesebb öntvények, kéreghengerek gyártására szolgáló iángke- mence gazdaságos üzemeltetése hosszú ideig gondot okozott az üzem dolgozóinak. A kemence füstcsatornájába épített hőhasznosító rekuperátor hamar eltömődött, külön berendezés. úgynevezett exhausztor beiktatásával lehetett valamennyire is megfelelő huzatot biztosítani, s még így is sok Volt a fűtőanyag felhasználás. A kemence felújítása alkalmából — a műszaki fejlesztési programnak megfelelően — több módosítást vezettek be a berendezésen. A hőhasznosítót átalakították, a füstgáz járatok átmére- tét. megnövelték, s a kemence kéményét meghosszabbították. Az alkalmazott módosítások a gyakorlatban jól beváltak. A kemence most már nemcsak biztonságosan, hanem lényegesen olcsóbban üzemel. Egy tonna öntvényhez kilencven kilogrammal kevesebb fűtőanyag szükséges. így az elmúlt évben már másfélmillió forint értékű fűtőolajat, pakurát takarítottak meg. dig az újonnan épített utak... — mutogatott száraz, kis venyigével az élő térképen. — Az alvéget azelőtt gyakran elöntötte a víz, de aztán megalakítottuk a vízgazdálkodási társulatot, s ráncbaszedtük a vizeket. Nemcsak a házakat mentettük meg a víztől, hanem a patak-parti földeket is termővé tettük. És megmutatta a pusztulófélben lévő kastélyt, amelyből gyermekszanatóriumot építenek, a termelőszövetkezet új (anyáját, ahol egész sor épületet emelnek az elkövetkező években, távolabb az új, száz ! holdas halastó és az öntözö- j lelep helyét, s beszélt a Bükk ' lábánál lévő latori vízió forrásról, ahonnan az elkövetkező években egészséges ivóvizet szállít majd a faluba a törpevízmű csővezetéke. Nehéz volt elhinni, hogy ez a fiatalos lelkesedéssel, faluja iránti szeretettel teli paraszt- ember már az ötvenedik esztendejét tapossa. Azon viszont nem lepődtem meg, amit másoktól hallottam, hogy ő volt a falu legjobb gazdája, 15 holdja kis mintagazdaság volt, ő nevelte a legszebb jószágokat. Háromszázezer forintos a-ántíek — Sok sikert, kívánunk az új tanácsnak — mondta megille- tődve, a tavasz leheletét hozó nagy cserépnyi virág mögé bújt úttörőkislány Bihari Lajosnak. Földi István tanácstitkárnak és Lengyel Jánosné elnökhelyettesnek, s még harmincöt új sályi tanácstagnak. Ezt kívánta a felcsattanó taps is. És ezt kívánta Csontos Kornél. főmérnök is, aki a Hazafias Népfront egyik műszaki munkacsoportjának sokáig emlékezetes ajándékát, a sályi törpe- vízmű tervdokumentációját nyújtotta át az új tanácsnak. Néhány fiatal mérnök és műszaki dolgozó hónapokon át tartó társadalmi munkával készítette el ezt a mintegy háromszázezer forint értékű tervet. Csontos Kornél, Siéfán Márton, Schmied László Szabó Sándor és társaik nc-e méltón kerül be az ünnepi tanácsülés jegyzőkönyvébe. (p. s.) Fontos változás a pedagógusok rendkívüli előléptetésénél Evenként az oktatásügyi dől- ■ Oozólc csaknem egyötödének- ®ére emelkedik a rendkívüli n feljebbsorolással. Ezt a béretnelést a tanítók és tanárok eddig a pedagógusnap alkalmá- ' ’°aí kaphatták meg. ami bizo- 1lVos hátránnyal ■■ járt. számuh- ’’a, mert több hónapi, már „ faiéit munkabérről voltak fénytelenek lemondani. A Pedagógusok Szakszeme- ?ete, hogy ezt a hátrányos 4 aelyzelet megszüntesse, java- i' s,°lla, hogy — hasonlóan a u *0001 oktatásügyi dolgozóhoz — ít J Pedagógusok is évenként ja- o* aiiár elsejétől, részesüljenek 1' vtádkívüH előléptetésben. A ■' ;Művelődésügyi Minisztérium a ti 'Zakszervezet javaslatát elfövi Padto pS úgy intézkedett, hogy 1 Pedagógusok rendkívüli feljebbsornlását ez évtől, már január elsejei hatállyal kell végrehajtani. Az erről szóló okiratot a-z érdekeltek legkésőbb március 31-ig megkapják. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a magasabb korcsoportba sorolt oktatásügyi dolgozók felemelt munkabérüket januártól visszamenőleg megkapják. A Pedagógusok Szakszervezetének illetékes osztályán elmondották, hogy a rendkívüli feljebbsorolás lehetőséget biztosít a kiváló munkát végzők kiemelt bérezésére, az átlagon felüli, kiemelkedő oktató-nevelő tevékenység anyagi megbecsülésére. Az érvényes rendelkezések módot adnak két korcsoporttal történő előléptetésre is. A 2-cs SZÄMU kollégiumi ülés elkezdte munkáját. A tanácsteremben összegyűlt i vezetők előbb meghallgatták a januári tervteljesítésről szóló referátumot, majd a hozzászólások következtek. A gyáregységek vezetői és a főosztályvezetők elmondták munkaterületük eredményeit, gondjait. Az „A” egység vezetője öntödei problémákról beszélt, a „C” egység a kerékabroncsok anyagát reklamálta, Jánosik elvtárs a kovácsok foglalkoztatásánál mutatkozó fogyatékosságokra hívta fel a gyár veze-' tőinek figyelmét. Egyszóval mindenki őszintén beszélt a holnap tennivalóiról. „Ahány felszólalás, annyi fajta probléma, gond, nehézség”, jegyeztem fel füzetem margójára, s tovább figyeltem a referátumokat. Még egy jellegzetesség, állapítottam meg, s máris jegyeztem: „A felszólalók többsége túlórát kér”. Szinte alig van kivétel. Ki többet, ki kevesebbet, de valamennyit kérnek. Egy darabig számoltam az igényt, aztán tízezernél abbahagytam ... Másnap kezembe került egy jegyzőkönyv, amely a Diósgyőri Gépgyár nagyaktíva értekezletének anyagát tartalmazta. Érdeklődéssel lapozgattam a vaskos és tartalmas, sok, igen jó, ötletes, megvalósításra váró javaslatot tartalmazó füzetecskét. Választ kerestem a kérdésre: mi az oka annak, hogy ily nagy a túlóra igény? Kádas István főtechnológus felszólalásában megtaláltam a magyarázat egyik alapvető részét. A gyártmányok normaidő szükségletének és a kiesési idők vizsgálatának ismertetésekor meglepő adatokat hallottam. Idézem: „A megmunkálási normaidő szükséglet az összes utalványozott időknek a 45,5 százalékát teszi ki. Szerelésnél ugyanez 26,8 százalék. A munkanap fényképezések eredmérfyei alapján viszont vállalati szinten 510 ezer órát tesz ki az úgynevezett kiesési idő. Ez tisztán szervezetlenségből, s munkára, szerszámra, készülékre, bizonylatra, rajzra várásból ered, vagy anyagmozgatási hibákra vezet-, hető vissza. Meglehetősen sok a munkafegyelem megszegéséből fakadó kiesési idő is.” 510 ezer óra — ismételgetem a szokatlan adatot. — Kétségtelen, hogy nem lehet nullára csökkenteni a dolgozótól függő ■és független kiesési időket egyetlen ipari üzemben sem. De vajon indokolt-e a Diósgyőri Gépgyárban a szóbanforgő 510 ezer órás „üres járat”. Aligha! A munkaszervezés javításával, a fegyelem megszilárdításával, fejlesztési intézkedésekkel ez lényegesen csökkenthető. Nyilván azok a munkafolyamatok, amelyek az imént említett fogyatékosságok valamelyikének következtében háttérbe szorulnak — megoldásra váró gondok maradnak. Különösen a hónap végén. Néha egy-egy alkatrész hiány miatt egész csoportok, gépegységek késlekednek. Ilyenkor két út között kell választani az üzem vezetőinek. Vagy túlóráztatjak a szakmunkásokat — s akkor teljesítik a tervet. Vagy pedig meg kell állni a szereléssel. A tapasztalat szerint — nemcsak a Diósgyőri Gépgyárban — az üzemvezető a túlóráztatást választja. Persze vannak olyan jelenségek is, iiogy végső megmunkálási fázisokban anyagselejt miatt használhatatlanná válnak fontos és értékes munkadarabok. Ezek pótlására ugyancsak felhasználják a túlóráztatás adta „lehetőségeket”. És ilyenkor elkezdődik a szokásos kutya-macska harc a túlórát kérő üzemek, a felsőbb vezetés és a szakszervezet között. Mindenki hivatkozik a saját igazát bizonygató tényekre, végül is legtöbbször kialakul egy olyan „kompromisszumos” álláspont, amely megfelel a tervteljesítés érdekeinek. (Egyébként ez pontosan így volt azon a bizonyos kollégiumi ülésen is.) Éppen ezért ma már egyre gyakoribbak az olyan esetek, amikor a termelési tervek teljesítésének vizsgálatakor megnézzük azt is, hogyan, milyen áron születtek az eredmények. S a dolgok ilyetén vizsgálatakor az örömbe néha egy kis üröm is vegyül. Erre is egy példa. Február elh.ién nagyszerű érzés volt arról beszélni, írni, hogy a három egyesített gyár 100 százalékon felül teljesítette tervét. Azonban e tervteljesítés mögött 10 662 túlóra — melyből 5470 a produktív munkaóra — húzódott. A veszteségidők nem csökkentek és 15 ezer órát tett ki a pótidő. A gépkihasználás pedig a tervezett 500 óra helyett mindössze 304 óra volt. Februárban tovább növekedett a túlórák száma, s meghaladta a 11 ezer 500-at. A VÄLLALAT hivatalos megokolásaiból, s a vezetőkkel folytatott beszélget "sok alapján kitűnt, hogy e túlórák egy része indokolt. Az energiaszolgáltató gyárrészlegnél például a fűtőknek létszámhiány miatt 12 órát kellett dolgozniuk. A zord időjárás miatt a tartalék kazánok fűtése is szükségessé vált — amely ugyancsak sok túlórát igényelt. A TMK dolgozóinak a váratlan géphibák gyors kijavítására, az elavult gáz-, víz-, levegő- és elektromos hálózat felújítására több mint 1800 túlóra kellett januárban is, februárban is. A produktív gyáregységekben leginkább a forgácsoló szakmunkás hiány okozott gondot. Napjainkban is több mint 60 szakmunkás hiányzik a Diósgyőri Gépgyárból. Ennek pótlását részben túlóráztatással oldották meg. Másutt az exportra készülő gyártmányok határidejének előbbre hozása, illetve a túligények kielégítése miatt kellett túlórázni. Meg lehet még említeni a mezőgazdasági szivattyú programszerinti gyártásának mintegy 40 százalékos növekedését és a motorház megmunkáló célgép prototípusának elkészítése so„ rán — konstrukciós változásokból keletkezett többlet munkákat. Itt egyébként a dokumentációk késedelmes érkezése is túlóráztatást vont maga után. Nos, ezek után válaszoljunk őszintén: mi a túlóráztatás oka? A tervezés vitathatatlanul sok baj forrása napjainkban is. A túlórák egy része a terv- módosításokból, a programon kívüli munkákból, a helytelen kooperációkból adódik. Másrészt létszámhiánvból, különösen szakmunkások hiányából, és nem utolsósorban az üzemen belüli szervezetlenségből. És ez néha magával vonhatja a „gyáron belüli munkanélküliséget” is. Mert amíg az egyik helyen 12 órákat dolgoznak: másutt 8 órára való munka sem jut. A minap is 'learpltem olvan 1 —'-'-''i és esztergályosokkal. akik havonta 240—250 órákat dolgoznak. Egy részük örül is neki — hiszen többéi Folytatás a 4. oldalon] GÉPGYÁRI HÉTKÖZNAPOK ii. MunHi a user rezén és Hálóra
