Észak-Magyarország, 1963. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-03 / 52. szám

ESZAKMAGTAKORSZÄG Vasárnap, 19S3. martins 3. HBassasBaaíaíKsssB^^ Készülődés a Nemzetközi Nőnapra Az Mii /eiüdési Otthona t‘:;: ^T.a!:'::i:v'ncír. tagjai sainte az öt világrész oszpcrantistái­val leveleanZS. ízléses albumok, L-VjesliOOlc éteréinek gazdát a levelező-társak között, miáltal mcgismc;Irtí'.inCit r"' .Vmá■- oi'sy ’ -val, öleiével. A szakkör tagjai már clkiilrltéiv a nőnapi jókívánságo- kat a távoli világrészekbe, most a közeli országokba Írnak cszperantista barátnőiknek. « a Érdemes volft wersemyezzmn Egy hangulatos, vidám ünnepségem Foto: Szabados György SZÁZHÚSZ CSILLOGÓ sze­mű, fehérblúzos, pirosnyakken- dös úttörő várta a műsor kez­detét A falnak támasztva itt egy hegedűtök, amott egy oboa, vagy éppenséggel egy magneto­fon várakozott. Néhanyan nem adták ki kezükből, hanem ma­gukhoz ölelték kedves hang­szerüket, s úgy tereferéltek szomszédjukkal. Az ötletesen feldíszített színpad egyelőre még üresen tátongott. De nem sokáig, mert hamarosan meg­jelent a játékvezető tisztét be­töltő Kristóf Lafos, a Mellék- termék és Hulladékgyűjtő Vál­lalat’ kereskedelmi előadója, s kezdetét vette a vidám kis ün­nepség. A megyei és a városi úttörő elnökség és a MÉH Vállalat meghívta Borsod és Miskolc legjobb hulladékgyűjtő úttörő­it. A legtöbb papírt, rongyot, vasat gyűjtő iskolák úttörőve­zetői is elkísérték „gyerekei­ket”. S a legjobb gyűjtők nem­csak a vállalat ajándékát ve­hették át, hanem gyönyörköd-, hettek egymás műsorában is. De meg is érdemelték ezt a délelőttöt, s a jutalmakat, hi­szen a tanév elejétől december 31-ig a megye általános iskolá­sai több mint 355'ezer kilo­gramm vasat, majd 99 ezer ki­ll :'armos?er a Haüe zenetár élén VERDI-HANGVERSENY ló papírt és több mint 22 ezer kilogramm rongyot gyűjtöttek össze, s adtak át a lVIÉIi-nek. Ezzel pontosan egymillió forint hasznot hajtottak a népgazda­ságnak. De talán térjünk vissza a műsorra. Egymás után léptek színpadra a gyerekek, s meg­mutatták, hogy lei mit tud, a hulladékgyűjtésen, s természe­tesen a tanuláson kívül. A zsűri szorgalmasan pontozott, de tíz úttörő is „értékelte” az előadott számokat. Amelyikük legpontosabban eltalálta a zsűri döntését, pontot kapott. Aki a legtöbb pontot össze­gyűjtötte, egy szép karórát ka­pott ajándékba. Hallottunk sok zeneszámot, gyönyörködtünk a rudabányai kis bűvész mutatványaiban, megcsodáltuk az ügyes rajzo­lót, s elragadtatással tapsol­tunk a VI. számú általános is­kola szavalójának, aki méltán nyerte el az első’ díjat. Nagyon szépen, átéléssel mondta el a Kőmíves Kelemen című nép- balladát. A műsor után az úttörőcsa­patoknak 17 ezer forint jutal­mat adtak át, majd megper­dült a szerencsekerék, ötezer forint értékű ajándékot sor­soltak ki. Minden jelenlevő út­törő nyert valamit: könyvet, táskát, töltőtollat, társasjáté­kot, csokoládét. . A BENSŐSÉGES HANGU­LATÚ délelőttön mindenki jól szórakozott, s a gyerekek vé­leménye az volt, hogy érdemes volt versenyezni: ki gyűjt több vasat, papírt. A. Visnyevszlfij, a híres szovjet szívsebész A manchesteri, Hallo zene-! A kiváló párizsi művésznő kart 105. éves fennállása óta ,n($r SZlf^l0S világhírű szimfo- elso ízben a jovo heten női karmester fogja vezényelni. A mkus zenekart vezényelt, töb- vendégkarmester a 75 éves pá- bek között az Angol Filharmo- 'rizsi Nadia Boulanger, akit a _ . , „ . , Halle zenekar állandó művé-! nikusokat> a Bostoni Szimfom- ■szeti vezetője. Sir John Barbi-! kusokat és a New York-i Fii-, rolli hívott meg. |harmonikus Zenekart. A hét könyvújdonságai Juhász Gyula: ANNA ÖRÖK Egy csokorba nyújtja át a kiadó Juhász Gyula Anna- verseit, , keletkezésük sorrend­jében, hogy az olvasó képet kaphasson e különös szerelem fájó, szép emlékké való ala­kulásáról. A kötetet Kispéter András állította össze, Szász Endre illusztrálta. Csák Gyula: • MELYTENGERI ÁRAMLÁS A mű először az Uj írás fo­lyóiratban jelent meg. s nagy vitát váltott ki az irodalmi életben. A szerző szociográfi­ának tekinti munkáját, de az írás több, és főleg érdekesebb az átlagos szociográfiáknál. — A riportsorozatot Eornemisz- sza László rajzai kísérik. Hugo Glaser: AZ ÉLETÉRT HARCOLTAK zottan vonatkozik azokra a hős orvosokra, akik veszélyes, ön­kísérletekkel áldoztak az or­vostudománynak. Glaser pro­fesszor, akit a magyar orvosok, már jól ismernek, A gyógyítás I diadalútja című munkájában ! híres orvosi önkísérleteiről számol be. Verdi-hangversenyt tartanak március 4-én. hétfőn este hét órai kezdettel Miskolcon, a Vasutas Dolgozók Erkel Ferenc Művelődési Otthonában. A hangversenyen Verdi legszebb operáiból hallhatunk részlete­ket a művelődési otthon szim­fonikus zenekarának tolmácso­lásában. Óh mért oly későn? ■Emma Pilkington asszony 34 esztendős korában, pontosan öt héttel az aranylakodalma előtt elvált a férjétől. A bíró­ságon elmondotta, hogy férje még az első világháborúban beleszeretett egy francia nőbe, akivel azóta is együtt él és so­hasem tért vissza Angliába. A válást „hűtlen elhagyás” miatt mondták ki. „Hősiesség nélkül nincs és nem is lesz soha orvostudo­mány” — mondja a bevezető­ben a mű írója. Ez vonatkozik a hétköznapok orvosaira, akik félelem nélkül lépnek a fertő­ző betegek ágyához is, s foko­A műsorban közreműködik' Takács Paula Kossuth-dfias érdemes művész, a Magyar Ál­lami Operaház magánénekese, Szabó Miklós érdemes művész, a Szegedi Nemzeti Színház magánénekese, valamint a művelődési otthon férfikara — Bátok Ferenc szólistával az élen. A hangversenyt, — amely nem bérletsorozati előadás — Kalmár Péter, a Miskolci Nem­zeti Színház karmestere ve­zényli. A. Visnyevszkij ej yik lefffiatalabb páciensével, műtétet hajtott végre. akin súlyos szív­Fefaér maradt a hó... ! érctömörítő közelében, a Kert- ] város környéki lakók számára ! hosszú éveken keresztül csak VERSFARAGOKNAK - ű2enete,< SZERKESZTŐSÉGI postánkban jelentős hányadot kép­viselnek a verset- tartalmazó levelek. Költőjük egyszer azt kéri, mondjunk véleményt művéről, máskor egyenesen ki­köti, hogy melyik lapszámban közöljük, harmadik esetben beavat bizalmas titkaiba, s elárulja, mit akar elérni a vers közlésével és így tovább. Sajnos, nincsen módunk lektorá­lással foglalkozni. Nincsen módunk minden verses levélkére válaszolni és főleg az esetek döntő többségében még reményt sem tudunk nyújtani a-versi ara gó levélírókban, hogy szellemi lermclvényeik az. elkövetkező évszázadon belül nyomda- festékbe mártódhatnak. * Gazdag postánkból mazsolázunk ki egy-két darabot és válaszolunk az alábbiakban — külön levelek vagy szabványos szerkesztői üzenetek helyett. Tehát, elsőként egy fiatal barátunknak üzenjük: őszintén sajnáljuk, hogy szerelme nem talált viszonzásra és még job­ban fájlaljuk, hogy a Marika szívének meglágyítására be­küldött verse nyomdafestékbe mártásával segíteni nem áll módunkban, még akkor seng ha a megénekelt virágcsokor, amelyet meghökkentő módon szedett, („ .. ■ szedtem, a virágot 7cozzel, labbal..nem vezetett célhoz. Próbálkozzék Mariká­ival valami más, prózaibb módszerrel. | Megértjük azt a versírót is, aki versben panaszolta el, jhogy a kazincbarcikai autóbuszon reggelenként egy mord I sofőr nem zárja be rendesen az ajtót, és emiatt hideg van. | Panaszük orvoslása végett fordult hozzánk kongó-bongó 1 rímekbe faragott versével, amelyből terjedelmi okok miatt. Icsak egy strófát idézünk, mint a lapunk iránti bizalom, egy- I ben az alapvető kérelem megnyilvánulását: C ~ „tfjság sokszor fórumunk, Ezért iűeXordulunk, Legyen vége a harcnak, Adjon helyt a melegnek!” Ha ezután sem lágyul meg a sofőr szíve és nem lesz me- f ieg, nem is tudjuk, hová forduljon. . Egyik olvasónk egy napi eseményen lelkesült fel és úgy | énekelte meg gondolatait, de a szép gondolatok kevesek a | vershez, még akkor is, ha a téma egy közismert férfiú és a [verset lapunk kultúr cikk” rovatának szánják. Nagj’ érdeklődéssel olvastuk annak az olvasónak levelét, | amelyben a „beadót négy saját Intéz Ményü versem Mij rész- j ben fogadható el vagyis Mijen minőségben felel meg Mivel | szeretnénk továb is foglalkozni vele amenyiben értékeségel Ifóg élni és használhatóvá vállik” szöveggel kéri véleményün- I két verseiről. Becsületére váljék, hogy a verseket nem mellé- § kelte hozzá. Egy idősebb olvasónk a választások előtt lelkesült fel, és ■ így öntötte dalba mindazt, ami kikívánkozott belőle. Azért nem marasztalható el, mert egykori nagy szabadsághősünk, Kossuth Lajos iránti tisztelete arra indította, hogy a nép­frontot és Kossuth Lajost sajátságos módon keverje, majd i Petőfitől kölcsönözzön verseimet (Nemzeti dal) és abba az ismert Kossuth-nótának strófáit beiktassa némi sajátos át- költéssel. „Lehet, hogy nevetségessé válók levelemmel...” — írja f egyik költőnk a kísérőlevélben. A kérdés eldöntése végett bé­lküldött verseiből egy strófát ideiktatunk: „Hegedűhúr” Az emberek szeretnek hu- \ morizálni. Sokszor még olyan 1 helyen is, ahol inkább bosz- l szánkódul kellene. Legalább- 1 is ezt figyelhetjük meg a | zsúfolt villamosokon, autó- | buszokon, amikor a „ne | csiklandozza már a könyö- ! kével a májamat”, „köszö- ! szőnöm, hogy helyrerúgta a | bokámat”, „milyen jó, hogy I így támogat” és hasonló meg- I jegyzéseket hallhatunk. Ezek I azonban már mind clcsépcl- | tek, ahhoz képest, amit egy 5 fiatalembertől hallottunk a 1 minap. A fiatalember egy rendkívül zsúfolt villamos­ban állt, helyesebben — két kezével az ajtó tetejébe ka­paszkodva, nyújtózkodva — szorongott. S hátamögött megszólalt egy erélyes hang: — Húzódjon beljebb, ké­rem! Mire a fiatalember: — Húzódok, húzódok én kérem, mint a hegedűhúr, maga csak vigyázzon, hogy el ne pattanjak!... R. „Elküldjem-e versem, avagy dobjam sutba? J2s ha előveszem hosszú évek múlva, Elgyönyörködjem egy múló pillanatban, Amelyet átéltem még 63-ban.” A gyönyörködésről kinek-kinek más az elképzelése... Az Illemtudó Tél című versében arról ír egy költő-olva­sónk, hogy ugye a tél is elunta már a tétlenkedést éveken át, most aztán miket csinál. Hogy milyen cudar dolgokat is csinál ez az Illemtudó Tél, annak illusztrálására hadd emeljünk ki a versből egy sajátos képet: „Nem sajnálva beteg tüdői, Epekövet és vesét, Nyomták, mint az isten nyila A 1 tonnás hóekét.” Végezetül egy érdekes elképzelésben élő versíró olvasónk írását vesszük elő. Beküldi ugyanis a „Megszólal a harang” című, tíz darab, egyenként nyolc,- illetve tíz soros strófákból álló tömör vers féleségét, azzal az érdekes közléssel, hogy ezt bizony tizenöt évvel ezelőtt írta és akkor nem találtuk jónak. Bizonyára az utolsó versszak miatt — mondja. De azóta la­punkban már látta lenyomtatva az „isten” szót, tehát bátor­kodik beküldeni újra, másfél évtized múltán írását, „emlé­kezésképpen, mivel most is talán haragúkban kitörnek a fojók”. A vers tizenöt év múltán sem megfelelő, verstanilag nem lett jobb. irredentizmus, tömény klerikalizmus árad belőle. Az pedig, hogy a lapunkban közölt egy más versben bizonyos értelemben előfordul az „isten” szó, egyáltalán nem jelenti, hogy engedményeket tettünk a klerikalizmusnak, még árvízzel fenyegető időben sem. Ugyancsak ő küldte be a „Sötét éjjel után” című irományt imigyen: „Sötét éjjel után, ha a hajnal teccik, A szép hajnal csillag keleten tündökiik. Sem ni felhő nincsen, hogy azt eltakarná, Ott keleten szemünk elől borítaná. Vígan csicsereg a Pacsirta madár, Imáját csicsergi a magasba fenn jár. Tündöklő csillaga a hajnalnak halad Se be ss útján, elébb-elébb míg csak ki nem alszik Elalszik mert kíséri egy másik egy nagyobb, Mngass utjín halad kelettől nyugatig, Megujjul az élet a halynal idején, A harmat felszárad a rózsa levelén vége” Kommentár aligha szükséges. •í1 ELÉG HOSSZÚRA nyúlt már szerkesztői üzenetünk, még­sem tudtunk minden versíró olvasónknak válaszolni. A bü­rokrácia csökkentése és egymás idejének, és idegeinek kímé­lése céljából javasoljuk, hogy a jövőben a fentiekhez hasonló, igen kedves zöngeményeiket ne dobják a postaládába. Esetleg meg se írják. Szeressük egymást, emberek! A legtöbb versíró arra hivatkozik, hogy hű olvasója a lapnak. Hát gondoljon a többi olvasóra is! Meg arra, hogy a papír nálunk nagyrészt import­anyagokból készül. (bm) ábrándkép volt. Az érctömörí­tőben ugyanis a kohókban tör­ténő felhasználásra alkalmat­lan porérceket koksz és mész- kőpor hozzáadásával úgyneve­zett üstökben égetik. E folya­mat során, a különböző anya­gokból álló elegy darabossá válik, s mint ilyen, már alkal­mas a kohókba való beadago­lásra, Az üzem exhaustorháza- hoz kapcsolódó kémény, amely 105 méter magas, éveken ke­resztül ontotta magából a drá­ga ércport, megkeserítve ezzel a környék lakóinak minden­napi életét. Az ércpor nem is­mert irgalmat. Behatolt a pad­lásra, beszennyezte a kiterített ruhát, berepült nyáron a nyi­tott ablakon keresztül az élés­kamrába, a' ruhásszekrénybe, sőt a zongorába is. A kertek­ről nem is beszélve. Alma/ körte és a többi gyümölcs egy hónapi száraz idő után elvesz­tette természetes színét. A kar­fiol minden esztendőben tég' lavörös színt öltött. 19G2 őszétől mindez meg­szűnt. Fehér maradt a hó. S emögött szorgos kezek munká­ja rejlik. Az értömörítő veze­tője, Medve Sándor elvtárs sze­rint a megoldás, bár igen je­lentős, még nem teljes. Az ed­digi eredmény annak köszön­hető, hogy az exhaustorok ál­tal elszívott port a ciklonok­ban leválasztották és a ciklo­nokból történő folyamatos ürí­tést a kettős porzárak beépíté­sével. illetve állandó üzemelte­tésével megoldották. Falvay Sándor Ózd f'ístö! védi meg De Gauílct a „frász”? Thaiföld déli részén egy buddhista kolostor szerzete­sei amuletteket osztogatnak/ amelyek állítólag védelmet nyújtanak erőszakos halál ellen. Az amuletteket „phras”-nak nevezik és rossz nyelvek tudni vélik, hogy a thaiföldi francia követ ilyen csodatevő érmecskét ajándé­kozott De Gaulle tábornok­nak, akinek tudvalévőén szüksége van rá, hogy min­den módon védekezzék a merényletek ellen. Igen, ezen a télen már fehér maradt a hó. Máshol ez min­dig természetes, de Ózdon, az

Next

/
Thumbnails
Contents