Észak-Magyarország, 1963. március (19. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-03 / 52. szám
Vasárnap, 19G3. március 3. Mumwsoimsmrje^ ESZAKMAGYARORSZAG tMBmBBBsmmmmmMaammammtaa JÉGCSAPOK Foto: Szabados György Jozefin néni as ország legöregebb asszonya A most lezajlott választásokon az ország legöregebb szavazója kétségtelenül Jozefin néni, asszony .nevén Laki József né volt, aki az idei József - napon ünnepli 104. születés- és névnapját. Jozefin néni, az ország legöregebb embere, ezúttal a hideg idő miatt nem tadta felkeresni a szavazóhelyiséget, az urnát elhozták pesterzsébeti lakására. Alig várja azonban a tavaszt, hogy a környéken megtegye szokásos napi sétáit és asztalára kerüljön a friss zöldségféle. Főleg a salátát, mindenekelőtt az uborkasalátát kedveli. A kellemesen elkészített savanyúság bőséges fogyasztásának tulajdonítja, hogy ma is kitűnő az étvágya, naponta ötszöri étkezést kíván a szervezete. A választás utáni napon például reggel jóízűen elfogyasztotta Icávéját és kiflijét, túróspuliszkát tízóraizott, az ebéd húsleves volt és sárgarépa főzelék fasírttal. Uzsonnára elfogyasztotta vajas kiflijét, s vacsorára a tejberizst. Laki néni szerint a rendszeres táplálkozás és a. vidám kedély fiatalítja az embert. Ö maga szinte észre sem vette az évtizedek múlását, sőt voltak időszakok, amikor egyre fiatalabbnak érezte magát. Első gyermekét 34 éves korában hozta a világra és 48 éves volt, amikor a negyedik gyerek is megszületett. Családjával együtt ünnepli majd 104. születésnapját, s ünnepi ajándéknak finom primőr fejessalátát kért a születésnapi ebédhez. Még egy kívánsága van: szeretné, ha a rádió aznap, legalább egy félórácskára humoros műsort közvetítene. Még ma is azt tartja, hogy a hosszú élet egyik nagy titka a jókedv. SioSofeSepftési ankét Mezőkövesden Nagyszabású szőlőtelepítési ankétet rendeztek a napokban Mezőkövesden. Százhúsz szőlő- termelő jött össze a művelődési házban a községből és környékéről, hogy megvitassa négy termelőszövetkezet, az Új Élet, a Kossuth, a Matyóföld és a Búzakalász négyéves tervét, amelynek. során több mint 400 hold csemegeszőlőt és oltványt telepítenek a kö- vesdi határban. Az ankéton dr. Xsó Andor, az Egri Szőlészeti Kutató Intézet vezetője tartott vitaindító előadást, ismertetve az országos tervet, amelybe a mezőkövesdi szőlőtelepítés is illeszkedik, s amelynek sikeres megvalósítása a szőlészeti szakemberek jó előkészítésén múlik. A legfontosabb szakmai kérdéseket felölelő előadást vita követte, még pedig igen élénk, s több olyan problémát tisztázott, amelyek a telepítési program során a parasztemberekben felvetődtek. Tóth Imre bácsi, a Matyóföld Tsz brigád- vezetője például amiatt aggályoskodott, hogy kevés a fiataljuk, kevés lesz a munkaerő a tervezett szőlőterülethez. Köteles István, Vámos József a szőlőtelepítésre kiszemelt területet kifogásolták, mondván, hogy gyengébb minőségű, eddig hasznosítatlan földeket kellett volna művelés alá vonni, a szántóföldek helyett. Isó Andor szakszerű válaszai megnyugvást keltettek a hallgatóságban. Rávilágított, hogy a telepítésre szánt terület kijelölésénél fontos szempont volt a jó közlekedési út közelsége. Ha rossz úton, s messzire kell szállítani a csemegeszőlőt, értéke a törődés miatt felére' csökken. A munkaerőhiánnyal kapcsolatban a korszerű szőlőművelő gépekre hívta fel a részvevők figyelmét az ankét vezetője. A szőlőművelés gépesítése nemcsak úgy válik egy-egy szövetkezet hasznára, hogy azonos földterület kevesebb embert igényel — mondotta —. hanem ti szövetkezeti tagság fiatalítását is segíti. Az a fiatal, aki kddig a nehéz, gürcölő munkától menekült, ha talajművelő, vagy permetező gépre állhat, szívesen visszamegy a szövetkezetbe. A délutánba nyúló ankét részvevői bizakodó, jó hangulatban távoztak a hasznos találkozóról, melynek létrejötte a járási művelődési ház agrár- tudományi szakkörének köszönhető, s példázza, hogyan segítheti a népművelés a mezőgazdasági termelő munkát. M. Gy. TováblsfeüeszUk 0i eszSssii-ííiüsörakat — Az ORi isvsszi, nyári és eszi proorainjáMI A napokban elkészült az Országos Rendező Iroda tavaszi, nyári és őszi programja. A tervek szerint az idén változatosabbá teszik az esztrád-mű- sorokat; a színpadokon több lesz a zeneszám, a tánc és kevesebb a próza, új szint jelent majd a népzenei műsor is, amelyet elsősorban a vidéki művelődési házakban mutatnak be. Az elmúlt években különösen a vidéki műsorok összeállítása miatt számos bírálat érte az Országos Rendező Irodát. Az idén az „inkább kevesebbet, de jobbat” elgondolásból indulnak ki. A nyáron nem tesznek különbséget a vidéki és a fővárosi esztrád- müsorok között, mind Budapesten, mind vidéken azonos ének-, zene-, illetve prózai számokat adnak elő. A nyári évadra több külföldi vendégművészt is lekötöttek. Márciusban hazánkba érkezik a prágai Speibl és Hur- vinek bábszínház ismeri dzsessz-zenekara. Ezenkívül olasz és német zenekar, továbbá Rocco Granta vendégszereplésére is számítanak. A táncdalénekesek közül újból Budapestre látogat Ines Tad- dio és Vico Toriani. Tavaszi kozmetikai cikkek bemutatója Uj színű rúzsok, virAgJIIatú parfümök, tavaszi arcápoló krémek „mutatkoztak be” a Lottó Áruház illat szerosztályán. Magány és humanizmus E gy öreg ember betegesen korcs kutyát sétáltat az utcán. Kalapot emel mellette öreg sorstársa és megkérdezi: — Nem beteg a Pajtás? — Most nincs semmi baja. És a maga kandúrja hogy van? — Fázik ... Fogytán a tüzelőm ...” Harmincöt évvel ezelőtt a Magyar Jövő tárcaírója jegyezte le ezt a kis rövid epizódot, majd hosszasan fejtegette a magányosság okait. Végül is erre a megállapításra jutott: a magány 'kortünet; védekezés, menekülés. Hogy ki és mi ellen, erről nem szól a krónika, de ezt kitalálni az utódoknak már nem nehéz. A kapitalista társadalom, amelyben farkastörvények uralkodtak, nem nyújthatott védelmet azok. számára, akik nem képesek, akik nem tudnak, vagy akik nem akarnak farkasok módjára élni. De védelemben részesitette-e a menekülőket a magány? Nem, hiszen tudott dolog, hogy a félreállok, az elvonulok nélkül is hatott és ütött a farkastörvény. Persze, akadtak egyszerűbb esetek is: amikor emberek kidőltek a sorból, s mint „haszontalanok” egyedül tengették életüket. Mert a kapitalista társadalomban a munkából kivásott ember értéke a családközösségen belül is megcsappant. Hány munkás került ki a város peremére, az öregek lakába, hány rokkanttestű paraszt költözött ki az al- és felvégre az egyedülállók putrijába. Se szeri, se száma ezeknek. Szinte minden Borsod megyei községben akadt két- három földjéből, vagyonkájából kivetett öreg, amelyik legjobb esetben szegényházban végezte szorgalmas életét. De nemcsak az öregek, a fiatalok és középkorúak ezrei kényszerültek bele a magányosság lakaiba. Tanítónők, óvónők, postáskisasz- szonyok, városi kistisztviselők tömegével vállalták a magányosságot, mert a társadalmi morál tilalomfákat emelt az „alacsonyabb rendű” házasságok elé. Bizony, akkoriban'még nem találták fel az öregek és magányosok klubját; a családi közösség peremén kívül eső emberekkel jószerével senki sem törődött. Nem mintha a szegény családok temérdek gondjaiban osztozott volna valaki, de a magányosok kétszeresen érezték a kitaszítottságot, az elnyomást. M. Andersen Nexö, a társadalom és a „család” kivetettjeinek apostola keserűen jegyzi meg egyik müvében: „Az ember leggyakrabban afféle élősdi, aki orvul támad a békés, gyanútlan lényekre, hogy feltörjön a világba — kilenchónapos tisztítótüzön keresztül. Isten irgalmazzon neki, ha írásai nincsenek rendben.” , A magányosság börtönébe kárhoztatták azt a fiatalt is, akinek keresztlevelébe bejegyezték a „törvénytelen” szót. A polgári morál gondoskodott róla, hogy a házasságon kívül született emberkék, „akik orvul támadnak a békés, gyanútlan lényekre” csillagtalanul, társtalanul pergessél: napjaikat. E szemlélet megváltoztatásán is sokat fáradoztunk az elmúlt másfél évtized alatt. Mint ahogy legfontosabb gondjaink közé tartozott és tartozik a magányosokkal, az egyedülállókkal való törődés. Szűkebb hazánk — Borsod megye — határán belül 9 szociális otthon munkálkodik az öregek, az egyedülállók magányának, anyagi és egyéb természetű gondjainak enyhítésén. A városi és a megyei nőtanács családvédelmi bizottsága fontos kötelességének tartja a betegek, az egyedülálló idős emberek látogatását. Eljárnak nyugdíj és rokkantsági segély ügyekben. Társadalmi segélyhez juttatják a rászorulókat. A hejőcsabai és az újgyőri hőtanács gyakran állít össze élelmiszer csomagokat az elhagyott öregek számára. Tehát a gondoskodás, a segítőkészség mindenképpen ki tapintható. És az is bizonyos; a társtalanság, a magányosság ma fői-májában és tartalmában is más. mint a kapitalizmusban. De a tennivaló még nagyon sok. E sorok írója, amikor érveket, adatokat gyűjtött a témához, meghökkenésekkel találkozott; — Ejnye, erre nem is gondoltunk — mondogatták a kérdezettek. Hogy- mire nem gondoltait, az ott állt az újságíró noteszlapján. Budapesten például még napjainkban is 160 ezer egyedülálló ember él. Borsod megyében 30—40 ezer. A városban 14—15 ezer. S ha figyelembe vesszük, hogy 1949-ben csak 19 ezer ember élt a megyében családközösségen kívül, akkor van mire felkapni a fejünket. Bizony, sok embertársunk tér haza hideg lakásba, ordítóan üres falait közé. Bizony sok embertársunknak hiányzik az energia-íelfrissítő rokoni, baráti szó. Bár az eredendőség más, mint a kapitalista társadalomban, de a tény így is tény. A tanítónők, óvónők, postai alkalmazottak, tisztviselők egykori megkövesedett társválasz- ; tási morálja némiképp a múlté. Az sem szorul; részletes magyarázatra: miért fogadják be; napjainkban szívesebben a házasságon kívül született gyerekeket a közösségekbe, mint például egykoron. Mégis: mi okozza a magányos emberek táborának nyugtalanító gyarapodását? Minek tulajdonítható, hogy az egyedül élő öregek mellé egyre több fiatal sorakozik fel? Az LKM mun- kaerőgazdálkodási csoportjának vezetője két véleménnyel gazdagította az okfejtést. Nagyon sok fiatal önálló kereső. S ha szűknek vágj- szigorúnak mutatkozik a családi közösség, kilép abból és albérletbe menekül. \S iszont akadnak szép számmal olyan szü* lök is, akik konzervatív erkölcsi és politikai normák betartására kötelezik gyermekeiket, akik végül is a kor modern eszméi és a szülői ház visszahúzó eszméi között őrlődve egy harmadik megoldást: a magányt választják. A Borsod megyei Nőtanács titkárának véleménye szerint a sokszor megállapított, elsősorban a fiatalokra vonatkozó válási arányszám emelkedésén kívül emelkedik a 20—25 éve együttélő „öregek” válási arányszáma is. Elsősorban a férfiak lépnek ki a régi családi kötelékből, mert az asszonyok „termetét a töke” jobban megtörte, mint a férfiakét. A férfiaknak az emelkedő jólét elhozta fiatalságuk reneszánszát, így jó néhányan fiatal társak után néznek. S akinek „termetét a tőke megtörte”, az a magányosság kenyerére kényszerül. A rendőrségtől szerzett értesüléseink szerint. számottevő az olyan szülők szama, akiket gyermekeik kalandvágyból el hagytak, akik külföldre távoztak, megfeledkezve a szülők iránti kötelezettségükről. A Családvédelmi Bizottságtól megtudtuk, hogy szép számmal akadnak olyan fiatal házasok is. akik félve a lekötöttségtől, kirekesztik életükből a gyermeknevelés örömeit — gondjait, s az öregqdő szülök jelenlétét is. így bizony sokan kényszerülnek szociális otthonba, vagy elhagyott, szó-mentes, omladozó falu szobákba. De nem lennénk hűek az annyiszor megvallott szocialista humanizmushoz, ha csupán az okokat derítenénk fel. Beszélnünk kell arról is, mit tegyünk, hogyan cselekedjünk. Mert ha jól meggondoljuk: a magára hagyott ember tétovázása, keserűsége, bánata visszaüthet jelenükre, jövőjükre. Képzeljük csak magunk elé azt az öregasszonyt, aki 1963-ban megjegyzi fiatal albérlő jelöltjének: — Kiadom a szobát, de csak úgy, ha magát nem feszélyezi, hogy engem Annak idején deportáltak. Igen, így munkál a magány. Megrabolja az embert tér és idő érzékétől. A magányos ember kezéből kihull a valóság, elveszti érzékéi i az aktuálissal szemben, nem képes felfigyelni a politikai változásokra. Egy kissé a nemes iránti fogékonysága is megcsappan. A vaskos summázásokra hajlamosak kijelenthetik: s munka a magányos ember életében felmentési és megváltást hozhat. Csak azok tudják ezi nyomban cáfolni, akik már megpróbálták az egyedüllét minden formáját. Aki egyedül van, annál nemcsak lélekben, hanem fizikálisán is fellép idővel bizonyos fajta ernyedtség. Ezek szerint van kiért és van miért cselekvőén felfogni és társadalminak tekinteni a magányosság kérdését. Hasson ránk lelkesítőén Fésűs Júlia nemes példája, aki, hogy a magányosságtól meneküljön, 75 esztendős fejjel beült az iskola padjaiba. S\ nőtanácsoknak, a Hazafias Népfrontnak, a KISZ-nek és nem utolsósorban a párt- szervezeteknek érzékenyebben fel kell figyel- niök a felvillantott jelenségre. Már azért is, mert a társadalmi szervek féléves, éves terveiben még csak mellékkérdésként sem szerepel a magányosan élő emberek problémája. Pedig sokan élnek egyedül. S számuk tovább növekszik, mindaddig, amíg tudatunk „szocia. lista átszervezése” be nem fejeződik. De az egyedülálló, magányos emberek százai, ezrei addig is körülöttünk élnek és nekünk humanista kötelességünk társadalmi úton, vagy akár egyénileg visszavezetni, vagy éppenséggel bevezetni őket a szocialista emberek közösségébe. Párkány László Huszonöt év törökülésben Tóth Andrásné, a Szegeddel szomszédos Tápé község legidősebb gyékényszövő asszonya érdekes dolgot mondhat el magáról; teljes 25 esztendőt törökülésben töltött. Bizonyos fajta gyékény szőnyegeket' és takarókat ugyanis különös pózban — a lábakat maguk alá húzva —, a földön, törökülésben készítenek. Tóth Andrásné, aki kislány kora óta folytatja az ősi mesterséget — naponta S—9 órát, tehát 7S évéből legalább egy negyed századot törökülésben dolgozott. A furcsa testhelyzetet annyira megszokta, hogy egyáltalán nem tartja fárasztónak, még most seih. Kizárólag olyan cikkek kerülnek ki keze alól, amelyeket „török módra" szőtt. Ezeket a gyókényalkalmatos- ságokat sajátságos módon nevezték el. Hűen volt egykor a „nagy rossz” és a „kis rossz", amelyek csak méretben külön-. böztek egymástól. Valójában csomagolásra használták ezeket, s különös nevüket azért kapták, mert elkészítésük sok bajjal járt. de nagyon kevés pénzt kaptak értük. Ezek már kimentek a divatból. Még mindig szövik az úgynevezett ,,bo- londos"-t. Az óriási méretű gyékény takarót azért hívják így, mert. a kis tápéi szobákban nagy üggyel-bajjal tudják csak összeállítani, s szinte mindenkinek ki kell menni a szobából, mire elkészül. ELISABETH BERGNER „A KEDVES HAZUG” NŐI FŐSZEREPÉBEN Elisabeth Bergner és O. E. Hasse játssza április végén New Yorkban „A kedves hazug” című darabban G. B. Shaw és Mrs. Campbell szerepét. Pecsenye-csikó Az inyesművészet mesterei egyes nyugat-európai országokban új csemegére kapatták rá a vendégeket: választott korú, úgynevezett pecsenyecsikókból készítenek ételkülönlegességeket. A magyar lótenyésztő gazdaságok 1962-ben már megpróbálták a nagy és egyre fokozódó igényeket kielégíteni, s kereken 700 pecsenye-csikót exportáltak. A teli .vésztől: megtalálták számításukat, hiszen egy-egy választott csikóért 3000—3500 forintot kaptak. Legnagyobb érdeklődés tapasztalható jelenleg a magyar pecsenye-csikók iránt Olaszországban, Svájcban és Hollandiában. Szerény számítások szerint is évente 25 ezer csikót értékesíthetnek majd öthónapos korban — szinte felnőtt ló áronj vagyis csupán pecsenye-csikóból évente 75—80 millió deai- zaíorintot kaphat az ország.
