Észak-Magyarország, 1963. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-30 / 75. szám

Mai- a délutáni iogadason n sokan vettek részt. Amikoi dr. Sochacki Stanislav, a lengyel nagykövetség munkatársi és Bloch Jan, a Lengyel Olvasóterem munkatársa megérkezett Tiszakeszibe, Mező István a járási pártbizottság első titkára, Szabó István, a járási tanács vb-elnöke, a járás és község több vezető embere várta őket, valamint sokan a fair lakói közül is. A vendégeket Papp József tsz-elnök. ország- gyűlési képviselő köszöntötte, felhangzott a lengyel és a magyar himnusz, majd zászlófelvonás következett, később az úttörők lengyel dallal kedveskedtek.

Igen sokan vettek részt ezen a fogadási ünnepségen is, de az esti műsorra, a Tisza- menti Művelődési Napok keretén belül rendezett lengyel —magyar barátsági est műsorának közönségére már nem megfelelő a „sokan” kifejezés. Egyszerűen: mindenki ott volt. Álltak a székek között, a falak mentén, a színpad mögött, az előszobában, a lépcsőkön, ahol csak egy talpalatnyi helyet találtak.

Elsőnek Kuttor József, a járási tanács vb elnökhelyettese méltatta a két nép baráti kapcsolatainak hagyományait, közös harcuk vonásait, majd dr. Sochacki Stanislav emelkedett szólásra. Tolmácsolta népe

Megnyílt Vati József kiállítása

Pénteken a késő délutáni órákban nyílt meg Miskolcon a Képcsarnok Vállalat Szőnyi István termében Vati József miskolci festőművész gyűjte-. ményes kiállítása. A mintegy három tucatnyi alkotást bemutató tárlat természetesen nem adhat teljes képet Vadról, munkásságáról, eddigi életművéről, csupán villanó- fényszerűen utal a fiatal művész, Szőnyi István egykori kedves tanítványa tehetségére, sokoldalú érdeklődésére.

A megnyitásra igen nagy számban jöttek el a művész tisztelői, az érdeklődő közönség népes csoportjai, valamint a város közéletének, társadalmi szerveinek reprezentánsai. Az egybegyűltek előtt Komá- romy József, a miskolci Herman Ottó Múzeum igazgatója méltatta Vati munkásságát és szólt a miskolci, valamint az általános képzőművészeti kérdésekről.

A megnyitó ünnepség után az egybegyűltek megtekintették a kiállítás anyagát.

őszinte üdvözletét, beszélt harcukról, munkájukról, eredményeikről, életükről. A nagy tetszéssel fogadott két beszéd után kultúrműsor következett. Szavalatot, a földművesszövetkezet énekkarának szép műsorát, majd a művelődési otthon női tánccsoportjának nagyon ügyes produkcióját láthattuk. Ezután lengyel dokumentációs filmeket vetítettek.

Őszinte, baráti légkörben múlt el az este. A tiszakeszi dolgozók nagy szeretettel fogadták a testvérnép küldötteit, és bizonyára még inkább szívükbe zárták a szocializmust építő, velünk vállvetve harcoló barátainkat.

(pt)

Csirizt—csiribá...

Miskolcon először...

Néhány szó Herszényi Bálint és Pados Jenő hangversenyéről

A napokban kellemes meglepetésben volt részük azoknak, akik meghallgatták a hosszú idő után önálló hangversenyt adó Herszényi Bálint művészi zongorajátékát és Pados Jenő oboa-művész műsorát. Mindketten a miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola tanárai, illetve „Herszényi tanár úr” egyben igazgatóhelyettes is, s mint ilyennek ritkán jut ideje . a hangszeres muzsikálásra. Pados Jenő Budapestről jár le, s oktatja oboásait, zenekaraink utánpótlását.

A nagyszámú közönség előtt, mondhatnánk számunkra új, eddig sohasem, vagy ritkán hallható műveket szólaltattak meg. Herszényi Bálint műsorán C. Frank: Prelúdium, fuga és variáció című műve mellett Mendelssohn Capricciója, Rachmaninoff Po- lichinelle című műve és egy Chopin-mű első, miskolci bemutatása szerepelt: „Nocturne Wodzinsky Mária albumából”. A közönség méltán ünnepelte művészi zongorajátékát. Az ünneplést Dohnányi Capriccio című művének bravúros előadásával köszönte meg.

Pados Jenő hangszerével, mint szólóhangszerrel ritkán találkozhat a miskolci közönség. As oboát inkább mint zenekari hangszert ismerik városunkban. Ezért volt különösen jelentős a. kiváló művésztanár fellépése. No meg azért, mert a műsorán szereplő két, eléggé terjedelmes, igen nehéz, s a művészt nagy feladat elé állító mű most hangzott el először Miskolcon, mint például Richard Strauss „Concertója”. A dicséret illeti a közreműködő Dévai Tibor zongoraművészt a nehéz kíséretek megszólaltatásáért. A művet és a produkciót a közönség nagy lelkesedéssel fogadta, ami bizonyíték arra, hogy a város

Az Utasellátó Vállalat tanulóinak országos versenye

zeneszerető közönsége igényli a modern muzsikát is. Csak merni kell bemutatni azokat! S talán Herszényi Bálint és Pados Jenő önálló hangversenyének legfőbb értéke a művészi tolmácsolás mellett éppen abban áll, hogy nem népszerű, közismert „siker-szá- moklcal”, hanem új, modern műsorral jelentkeztek. Gratulálunk és várjuk további sikeres szereplésüket.

— fa —

Á nyolcéves kisfiú bámész szemekkel nézte a „varázslót”. Hogyan is tüntetheti el a színes kendőket, a fényes kártyalapokat, a sokféle golyót?

— Csiribi-csiribá... És nincs a kezemben semmi...

A társaság nagyot nevetett a mutatványokon, a kisfiú pedig feszengett a helyén.

— Hű, ha én is tudnék ilyeneket csinálni!... — zsongtak gyermek-agyában a gondolatok. Aztán felállt és merészen odalépett „Kalafíi”-hoz, a bűvészhez.

Mindez tizennyolc évvel ezelőtt történt.

Tizennyolc év alatt sokat változik egy ember. Rusznyák Zoltán számára is sok-sok új ismeretet, szórakozást adott az élet, ezek . mégsem feledtették véle a gyerekkorában úgy megszeretett időtöltést: a bűvészkedést.

— Csiribi-csiribá... — most már Rusznyák Zoltán mondja ezeket a „varázsszavakat”, amikor felkérik, hogy szerepeljen egy-egy KISZ-gyűlésen, vagy éppen a Fórum Ifjúsági Klub műsorában. S ahogyan valamikor ő csodálkozott a régi, miskolci bűvész mutatványain, úgy. olyan bámész szemekkel nézik most őt a fiatalok, s az öregek is. És bárhogy figyelnek, okoskodnak, nem tudják meg, hogyan „tünteti” el az égő 'gyertyát, a pénzt, a kártyát, a galambot...

— Mutassa a kabátujját! — tamáskodnak gyakran a nézők. Ilyenkor Rusznyák Zoltán mosolyog, és megmutatja kabátujját.

— A bűvészek ma már semmit nem rejtenek el ide...

— No, de hová tudja tenni?

— Elég nagy egy ember keze.

S ha még ilyenkor is hitetlenkedik valaki és „csodákat” emleget, akkor Rusznyák Zoltán megjegyzi:

— Csodák nincsenek. Csak kézügyesség van.

S ha már a kéz ügyességét

mmn|

. . ■ . ■ ■

A -Vf- ;

■ I I m

nyák Zoltán a művészetnek

nyugodtan nevezhető bűvésze- tért! Gondoljuk azonban el: naponta legalább négy órát kell gyakorolnia, hogy a keze „el ne felejtse” a mozdulatokat. hogy „formában legyen”. Ezenkívül: mivel esztergályos, s ez a munka magával vonja a

m l?p

m

MnassBi

V-,:,

Ü Íl Jr 1 ** !a ’, É

, ^' s f > < I I

BBm 1 iliHipl 'Iilhlili'11 I'I'■ I,h I, I

Az égő gyertya most a papírzacskóba kerül. A zacskót pedig ösz- szegyűri,.eldobja, s kabátja belső zsebéből veszi elő az égő gyertyát Ruzsnyák Zoltán esztergályos, az amatőr-bűvész.

Filmjegyzet

Oldás és kötés

Új magyar film

A Keleti Pályaudvar dísztermében március 26-án rendezték meg az Utasellátó Vállalat harmadéves tanulóinak országos versenyét. A vállalat üzemeiből 16 szakács. 22 felszolgáló és három cukrásztanuló mérte össze tudását. Kénünkön: A. szakácstanulók munkáját kiváló szakemberek, köztük Túrós Lukács, a vendéglátóipart tanulóiskola helyett«« igazgatója bírálták felük

Fehérköpenyes orvosok izgalmas szívműtétet hajtanak végre, exkluzív művésztársaság tagjai kísérleti alkotásaikat mutatják be egymásnak, a kívülállóknak meglehetősen szokatlan körülmények között, vetnek az alföldi termelőszövetkezet tábláin.' Váltják egymást a beszédes képek az új magyar filmben és közben felvillan egy érdekes képsor: fiatal pár a vízparton, a lány nagyméretű, a keleti imaköpenyekre emlékeztető, csíkos takarófélét terít magára és zenei aláfestésként ősi dallam szól: a Kol-nidré, az ortodox zsidó vallás engesztelő-éneke, amely semmisnek mond minden olyan Ígéretet,' fogadalmat, amit a fogadalomtevő a maga személyére’ vonatkozóan meggondolatlanul, vagy valamely kényszer, izgalom pillanatnyi hatása alatt, elhamarkodva tett. Nem mondható viszont semmisnek a mások irányában vállalt kötelezettsége.

A fiatal, jóállású klinikai tanársegéd lenézi az öreg professzort. Fiatalos hevületében afféle lomtárba való ócskaságnak tartja a 70 éves tudóst. Nemcsak gondolatban, hanem kijelentésekben is vétkezik ellene és ekkor döbben rá: az ő apja is éppen hetven esztendős. Az az apa, akinek révén ő. egy már elmúlt időszakban kivételes bánásmódban ■ részesült, mert paraszt gyermeke volt. Simán ment útján előre, kollégium várta, majd a klinikán az állás. Szívesen fogadták, mert ő volt a „káder”. De vajon volt-e hozzá tehetsége is? Ki tud és ki fog erre valaha válaszolni neki?! A maga- korúak között keres választ gyötrő kérdéseire, de az extré- mitásokra hajlamos művésztársaság nem tud választ adni rá. A klinikán nem érzi egészen otthon magát, mert nem

tudja: vaio erueineK aiapjan van-e a helyén, a művésztársaság a maga szélsőséges megnyilatkozásaival nem tudja lekötni, és amikor hazalátogat falujába, már ott is idegennek érzi magát: nem érti meg teljesen p.pját. aki a valaha elérhetetlen álomnak hitt ökröket könnyű szívvel beadta a termelőszövetkezetbe és ott eladták vágóállatnak, általában gyökértelennek érzi magát szülőfalujában, a szülői tanyán. És még ott is szembe kell találkoznia egykori gyermek-pajtásával, majd egyetemi társával, akit az egyetemről igaztalanul zártak ki a törvénysértések időszakában, és ő nem mert annak idején mel- léállni, sőt nem is akart, meri hiszen akkor azt hitte, úgy kell tenni, ahogyan tettek. Hol van a helye a társadalomban, vétkes-e, vagy áldozat?

A film. a Kossuth-díjjal a közelmúltban kitüntetett Lengyel József azonos című novellájának filmváltozata. Jancsó Miklós rendező érdemes alkotása felvillantja ezeket a kérdéseket, de nem tud rájuk megnyugtató választ adni. A film végén idézett emlékvers — „Ha napba nézel, s elveszted a látást, Szemed okold, ne a nagy sugárzást” — és az a tény, hogy az orvos visszatér faluból városba, csak sejti, hogy a fiatal, orvos úrrá lesz lelki problémáin. Erre utal a már említett Kol-nidré héber szövege és a dallam is: oldást, feloldást kér, követel magának a korábban jóhiszeműen, vagy az akkori rend hatása alatt elkövetett megnyilatkozásokért, de érzi felelősségét mindazért, ami az ő fogadalmaiból, tetteiből, megnyilatkozásaiból másra háramlóit és azt jóvá is szeretné tenni, — még akkor is, ha ez a vágy konkréten nem nyert megfogalmazást.

Rövid a filmtörténet, szűk, két napi történést foglal csak össze, de ebből is nagyon kevés az auditive ábrázolt esemény. A képek beszélnek ebben a filmben igen kevés szóval. Tagadhatatlan, hogy ez a film nem lesz nagy közönség- siker. Az alkotók ábrázolás- módjában igen sok az áttétele- zés, sok a szimbólum, sok a filmben a vita alapjául szolgálható motívum. Igen szép viszont Somló Tamás legtöbb képe és szervesen illeszkedik a filmbe, nem pusztán aláfestést ad, vagy összeköt Sárosi Bálint muzsikája.. A főszereplő I^atinovits Zoltán, aki szinte önmagára szabott figurát jelenített meg. kitűnően érzékeltette a fiatal értelmiségi tépelődését, talán csak azt kifogásolhatjuk, hogy a falusi származás nehezen hihető ízig- vérig urbánus intellektuel alkatáról. A többi szerepben Ajtay Andort, Dómján Editet, Barsi Bélát, Szakáts Miklóst kell megemlítenünk.

(bm)

kéz kérgességét (a bűvészkedéshez pedig kimondottan finom tapintású, könnyű ujjak kellenek), naponta 40—50 percig áztatja sós vízben a kezét.

— Az esztergályos szakmától azonban akkor sem válnék meg, ha hivatásos bűvész lennék. Veres Pali brigádjában dolgozom, már kétszer elnyertük a Szocialista munkabrigád címet. — Rusznyák Zoltán szívesen beszél munkatársairól:

— Öle az első nézőim. Ha kitalálok egy trükköt (márpedig kitalál, sőt Rodolfóval is cserélt már trükköket), akkor először nekik mutatom meg. Ha nekik tetszik, akkor igazán jó. Most azonban fontosabb téma van az üzemben: a csepeli kemencegyár számára készítünk zsilipeket, orsókat, nyitószelepeket ... .

De azért, bármi kerül szóba* Rusznyák Zoltán megkérte brigádtársait: figyelmeztessék, ha véletlenül helytelen magyarsággal, „pongyola módra” mondana valamit. Egy jó bűvésznek ugyanis szabatosan* szépen és gyorsan kell beszélnie. És hogy ebben se legyen hiba, Rusznyák egy barátjánál magnetofon segítségével csiszolja a mutatványát kísérő szöveget.

A nagy, görög szónok jut eszünkbe, aki minden áldozatra Ítész volt, hogy megtanuljon helyesen beszélni. Ö azért tette azt, hogy szónoklataival harcoljon az igazságért. S miért hoz ennyi áldozatot a bűvészkedő Rusznyák Zoltán esztergályos?

— Szeretem szórakoztatni az embereket, egyre művészibb élményt adni számukra. S amikor egy műsorban felhangzik az első taps, úgy érzem* hogy számomra ez minden fáradságot. „drukkot”, időtöltést megér...

Ruttkay Anna

Miskolci karmester az erfurti operában és Stockholmban

A közelmúltban vendégszerepeit Miskolcon Üde Nissen, az erfurti opera főzeneigazgatója. Március 18-án vezényelte a miskolci filharmonikusokat nagy sikerrel. A Kultúr- kapcsolatok Intézete művészcsere akciójának keretében néhány nappal később, március 23-án Mura Péter, a Miskolci Liszt Ferenc Filharmonikus zenekar vezető karmestere vendégszerepeit a Német Demokratikus Köztársaságban és az erfurti operában

negyvenkét ország ijiáamápos intézőiéivé!

cserélnek magvakat a magyar erdészeti kutatók

Az Erdészeti Tudományos Intézet részben az új erdőtelepítéseknél is használható fajták felkutatására, részben a tájékozódás és ismeretterjesztés céljából 42 ország tudományos intézeteivel alakított ki mag-cserét.

Egy év alatt 1133 mintát küldtek el és 1082 minta érkezett.

Több mint négymillió holdra terjesztik ki idén a vegyszeres gyomirtást

A Földművelésügyi Minisztérium növényvédelmi szolgálatának vezetői és a növényvédő állomások igazgatói, föagronómusai értékelték az elmúlt időszak munkáját, megvitatták, a soron következő növényvédelmi feladatokat. Nagy Bálint, a Növényvédelmi Szolgálat igazgatója tájékoztatásul elmondotta, hogy az utóbbi néhány év alatt a magyar növényvédelmi hálózat gyors iramban fejlődött, s javult• a munkák minősége, hatékonysága is. A tminJtakapacitás növekedésére jellemző, hogy például az 1961. évi 1,9 millió holdról az idén több mint 4 millió holdra nő a vegyszeres gyomirtással kezelt terület.

Az ország növényvédelmi gépparkját az idén 8 00 nagy teljesítményű permetező-porozógéppel és 7000 kisgéppel bővítik. A kisgépek vásárlására, a tervek szerint, jelentős árkedvezményt adnak mind a termelő üzemeknek, mind pedig az egyes gazdáknak.

igen nagy sikerrel vezényelte Kodály Zoltán Marosszéki táncok című alkotását, Beethoven egyik zongoraversenyét és Mendelssohn Olasz szimfóniáját.

Mura Péter egyébként tagja annak a magyar művészdelegációnak, amely a napokban Svédországba utazik és felszabadulásunk évfordulóján hangversenyt ad Stockholmban a Svédországban élő magyaroknak.

ESZAKMAGYARORSZAG A Magyar Szocialista Munkáspárt Borsod ujeqyei bizottságának lapja Főszerkesztő: Sárközi Andor Szerkesztőség:

Miskolc. Tanácsház tér S. Telefonszámolc:

ntkárság? 16-886. »cult Orrodat! 16-067. ipari rovat: 16-035. pártrovat: 83-687. gportrovat: 16-049. me* tógazdasági rovat: 16-078. belpolitikai rovat, onnaszücyelc: 16-046. Kiadja*

az Észak magyarországi Lapkiadó Vállalat Felelős »eladó: Bíró Pétét Kiadóhivatal:

Széchenyi u. 15—17. Hirdetésfelvétel: 16-213. Terjeszd a posta.

Kapható minden Borsod megyei 4« kézbesítőnél, indexszám: 25:053

Készült a Borsodi Nyomdában. Felelős vezető: Kárpáti György

Lengyel-est T

említjük; ez az amatőr-bűvész 180 trükköt bármikor, akár egy műsorban is meg tudna csinálni (de több ezer trükköt ismer!). S ezekhez a kelléke-, két, mivel üzletben nehezen szerezhetők be. maga tervezi, s a nyugdíjas Sályi Bertalannal együtt készíti. Igaz, ez nem kis anyagi áldozatba kerül neki, fellépései pedig ingyenesek ... De ha „csak” ennyi áldozatot hozna Rusz-